EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.2.1.

COM(2017) 753 final

2017/0332(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

{SWD(2017) 448 final}
{SWD(2017) 449 final}
{SWD(2017) 451 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az EU-ban élő emberek többsége magas színvonalú hozzáféréssel rendelkezik kiváló minőségű ivóvízhez, különösen a világ néhány más régiójához képest. Ez egyfelől annak az ivóvíz-gazdálkodásnak köszönhető, amely számos uniós tagállamban hosszú hagyományra tekint vissza, ugyanakkor pedig nagyban betudható az európai környezetvédelmi jogszabályoknak és az uniós finanszírozásnak is 1 . Az 1980-as évek óta az EU szigorú szabályokat alkalmaz a víz biztonságának ellenőrzésére. Ez azt jelenti, hogy a települési szennyvizet gyűjtik és kezelik, az ipari kibocsátásokat biztonságosan kezelik, a vegyi anyagok használatát szigorú feltételek mellett hagyják jóvá, és holisztikus megközelítést alkalmaznak a víztestek határokon átnyúló kezelésére. Noha egyes esetekben a kezdeti beruházások vagy a versengő prioritások eredményeként ezeket a szabályokat nem lehetett az eredetileg kitűzött határidőkön belül megvalósítani, a vízgazdálkodás folyamatosan javult, és a Bizottság és a tagállamok most közös, összehangolt erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb teljes körűen végrehajtsák a szabályokat 2 .

Ki kell emelni az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvet 3 , mivel kifejezett célja, hogy egészséges és tiszta ivóvíz biztosítása révén védelmet biztosítson az emberek számára a szennyezett ivóvíz káros hatásaival szemben. Az irányelvet általánosságban megfelelően hajtották végre a tagállamok, de a fogyasztás helyén történő minőség-ellenőrzésre vonatkozó megközelítése 20 évvel ezelőtt meghatározott paraméterekre támaszkodik. Emiatt indokolt megvizsgálni, hogy az irányelv hatékonyan kezeli-e a meglévő és az újonnan kialakuló kihívásokat, továbbá biztosítja-e, hogy az Európai Unió országaiban élő vagy ide látogató emberek az elkövetkező évtizedekben továbbra is kiváló minőségű ivóvízhez férhessenek hozzá.

Az ivóvíz kérdése sok európai polgár számára egyértelműen prioritást jelent. Az ivóvíz állt a „Right2Water” („A víz közjó, nem árucikk!”) elnevezésű első európai polgári kezdeményezés 4 középpontjában; a kezdeményezésre, amelynek keretében több mint 1,8 millió aláírást gyűjtöttek, a Bizottság pozitívan reagált. E kezdeményezés, amelyet 2013 decemberében nyújtottak be a Bizottságnak, mindenekelőtt sürgette, hogy „az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek legyenek biztosítani, hogy a teljes lakosságot megillesse a vízhez és a szennyvízhálózathoz való jog” valamint hogy „az Unió fokozza a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való univerzális hozzáférés megvalósítását célzó erőfeszítéseit”. Válaszában 5 a Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak biztosítása érdekében, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a vízellátás minimális szintje. Ez teljes mértékben összhangban van a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel, különösen a fenntartható fejlődés 6. céljával és azzal a kapcsolódó célkitűzéssel, hogy„ a biztonságos és megfizethető ivóvízhez való egyetemes és méltányos hozzáférés mindenki számára biztosítva legyen”; mindkét célt 2015-ben fogadták el 6 . A Bizottság emellett elkötelezte magát az irányelv felülvizsgálata mellett; ennek eredményeként a felülvizsgálat bekerült a Bizottság „Célravezető és hatásos szabályozás” (REFIT) programjába 7 . A javaslat tehát közvetlenül a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés nyomán született.

A felülvizsgálat emellett a körforgásos gazdaságra való átállásra irányuló tervnek is részét képezi 8 . A felülvizsgált javaslat segíti majd a tagállamokat abban, hogy erőforrás-hatékony és fenntartható módon kezeljék az ivóvíz kérdését, hozzájárulva ezáltal az energiafelhasználás mérsékléséhez és a felesleges vízveszteség csökkentéséhez. Emellett hozzájárul a használatban lévő műanyag palackok számának csökkentéséhez is, mivel növeli a bizalmat a csapvíz iránt.

A minőségi jogalkotás elvével összhangban a Bizottság ezt a folyamatot az irányelv értékelésével indította 9 . Az értékelés eredményeinek közzétételére 2016. december 1-jén került sor 10 ; az eredmények segítségével lehetőség nyílt az irányelv erősségeinek és gyengeségeinek meghatározására. Megerősítést nyert, hogy az irányelv a megfelelő eszköz az EU-ban fogyasztott víz kiváló minőségének biztosítására, mivel alapvető célja az ivóvíz ellenőrzésének érvényre juttatása, valamint annak szavatolása, hogy a tagállamok probléma esetén helyreállítsák a megfelelő szintű vízminőséget.

Az értékelés szerint a következő négy területen szükséges fejlődés:

–a paraméterek jegyzéke;

–a kockázatalapú megközelítés igénybevétele;

–a vízzel kapcsolatos kérdések jobb átláthatósága, továbbá a fogyasztók hozzáférése a naprakész információkhoz; valamint

–az ivóvízzel érintkező anyagok.

A javaslatot kísérő hatásvizsgálat az európai polgári kezdeményezésben és a konzultációkban felvetett azon problémakört is megvizsgálta, hogy a lakosság egyes részei, például a kiszolgáltatott és a társadalom peremére szorult csoportok, különösen a romák, nem férnek hozzá az ivóvízhez. A hatásvizsgálat eredményei alapján ez a jogalkotási javaslat arányos választ kíván adni ezekre a kérdésekre.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A javaslat a 2003-ban, 2009-ben és 2015-ben módosított 98/83/EK irányelv átdolgozása. Az egyértelműség érdekében az átdolgozás tekinthető a legmegfelelőbb megoldásnak. Összhangban áll a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban 11 tett azon kötelezettségvállalással, hogy a hatályos jogszabályok módosítása során gyakrabban kerüljön sor az átdolgozás jogalkotási technikájának alkalmazására.

Összességében a javaslat összhangban van az EU vízzel kapcsolatos jogszabályaival, különösen a víz-keretirányelvvel 12 , a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel 13 , a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvvel 14 és a nitrátokról szóló irányelvvel 15 . A javaslat mindenekelőtt kiegészíti a víz-keretirányelv 6., 7. és 8. cikkét, amelyek az ivóvízkivételre szánt víztestek azonosításának és ellenőrzésének követelményeire, valamint az e víztestekre kiterjedő védett területek kijelölésére vonatkoznak. Ezen túlmenően kiegészíti az említett irányelv 11. cikkét, amely a tagállamokat intézkedési programok létrehozására kötelezi, ideértve az ivóvíz-kivételi területek védelmét célzó intézkedéseket is.

A megfelelési helyet követően a víz az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 16 szerint „élelmiszernek” tekintendő. Ezért javasolt, hogy a továbbiakban a „palackba és konténerbe kiszerelt, értékesítésre szánt vízre” vonatkozó rendelkezések ne tartozzanak a 98/83/EK irányelv hatálya alá, mivel a megfelelési helyet követően a palackozott ivóvíz a 178/2002/EK rendelet hatálya alá tartozik.

A palackokba kiszerelt víz meghatározott kategóriái tekintetében a természetes ásványvizek a 2009/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek 17 megfelelően mentesülnek ezen irányelv hatálya alól. Ugyanakkor a 2009/54/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a forrásvizeknek meg kell felelniük ezen irányelv rendelkezéseinek. Ezért a forrásvizeknek továbbra is ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

A 98/83/EK irányelv felülvizsgálata a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtását segítő új kezdeményezésként bekerült a Bizottság 2017. évi munkaprogramjába 18 . A javaslat olyan elemeket tartalmaz, amelyek erőforrás-hatékony módon segítik elő az ivóvízzel való fenntartható gazdálkodást, és hozzájárulnak a palackozott víz fogyasztásának csökkentéséhez. Ez összhangban áll az Uniónak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, valamint a tengeri hulladék csökkentésére irányuló erőfeszítéseivel 19 és a műanyagokkal kapcsolatos uniós stratégiával 20 .

A javaslat a minőségi jogalkotásról szóló bizottsági közleménnyel 21 összhangban hozzájárul az adminisztratív terhek csökkentésére és a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb szakpolitikák kialakítására irányuló erőfeszítésekhez is. A szabványok aktualizálása és a holisztikusabb kockázatkezelési megközelítés alkalmazása várhatóan hozzájárul majd az uniós vízügyi ágazat versenyképességének fenntartásához és az innováció ösztönzéséhez is. A javaslat célja emellett a nyomon követési és jelentéstételi folyamatok egyszerűsítése, különös tekintettel az automatizálásra, a jelentéstétel gyakoriságának csökkentésére és a relevánsabb adatokra. Ez összhangban áll a minőségi jogalkotásra irányuló uniós megközelítéssel, valamint a jelentéstétel és az ellenőrzés célravezetőségi vizsgálatával 22 . A polgárok ivóvízzel kapcsolatos információkhoz való hozzáférésének javítását célzó rendelkezések a Bizottság digitális egységes piaci stratégiájával is összhangban állnak 23 .

A javaslat a 2020-ig tartó 7. környezetvédelmi cselekvési program 3. kiemelt célkitűzésének („az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól”) eléréséhez is hozzá fog járulni 24 . Emellett a 4. kiemelt célkitűzéshez is illeszkedik, amelynek értelmében a nyilvánosság számára nemzeti szinten biztosítani kell a hozzáférést az egyértelmű környezeti információkhoz. E célból a javaslat kereszthivatkozásokat tartalmaz a 2003/4/EK irányelvre 25 és az INSPIRE irányelvre 26 , és garantálja a követelményeikkel való összhangot.

Az ivóvízzel érintkező anyagokra vonatkozó szabályok (a 98/83/EK irányelv 10. cikke) törlése biztosítani fogja a belső piaci jogszabályokkal és különösen az építési termékekről szóló rendelettel 27 való nagyobb összhangot. A hatásvizsgálat azt a következtetést tartalmazza, hogy a jelenlegi cikk, amely magában foglalja a tagállamok közötti kölcsönös elismerést, és jogbizonytalansághoz vezet, akadályozhatja a belső piac működését. A javaslat értelmében a házi elosztással kapcsolatos kockázatértékelésre vonatkozó új cikk venné át a korábban a 98/83/EK irányelv 10. cikkében foglalt kötelezettségek egy részét, és ezzel párhuzamosan az építési termékekről szóló rendelet alapján szabványosítási megbízás kerülne kiadásra az olyan építési anyagokra és termékekre vonatkozó követelmények meghatározására, amelyek kapcsolatban állnak az ivóvízzel. Az építési termékekre vonatkozó műszaki akadályok megszüntetése csak az építési termékek teljesítményének értékelését célzó harmonizált műszaki előírások bevezetésével érhető el, ezért a szükséges harmonizált szabványokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 305/2011/EU rendelet keretében kell megállapítani és közzétenni.

A biztonság kérdésével más uniós szakpolitikák foglalkoznak, különösen a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv 28 . Emellett a Bizottság 2017 októberében elfogadta a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonsági kockázatokkal szembeni felkészültség fokozásáról szóló cselekvési tervet.

Végezetül a javaslat az európai polgári kezdeményezésre is választ ad azáltal, hogy előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák a vízhez való hozzáférést a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok számára. Ez egyben elősegíti a romák integrációjára vonatkozó uniós szakpolitika végrehajtását a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerében 29 , valamint a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlásban 30 foglaltak megvalósítását.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdésén (az Európai Közösséget létrehozó szerződés korábbi 130s. cikkén) alapul. Ez a jogalap megegyezik az átdolgozott irányelv jogalapjával.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A vízügyi ágazatban a környezetvédelmi és egészségügyi kérdések szabályozása az EU és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy az EU csak olyan mértékben alkothat jogszabályokat, amennyiben a Szerződések ezt lehetővé teszik, továbbá tiszteletben kell tartania a szükségesség, a szubszidiaritás és az arányosság elvét.

Az irányelv célkitűzéseit – nevezetesen az emberi egészségnek az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott minden káros hatástól való védelmét – uniós szintű alapvető minőségi előírások megállapítása, valamint az ellenőrzésre, a jelentéstételre, a vízhez való hozzáférésre, az átláthatóságra és – amennyiben ezek az előírások nem teljesülnek – a korrekciós intézkedésekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása révén kell elérni. A tagállamok meghatározhatják, hogy milyen konkrét intézkedést (például a korrekciós intézkedések típusát, konkrét ellenőrzési programokat) kívánnak meghozni.

Az irányelv felülvizsgálatát eredetileg a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés váltotta ki, amelyet több mint 1,8 millió aláíró támogatott. Az Európai Parlament a kezdeményezésre adott válaszában 31 és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai melletti uniós kötelezettségvállalásra 32 reagálva az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása érdekében szintén uniós szintű fellépést sürgetett. E javaslat ezért általános szabályokat határoz meg uniós szinten, az EU hatáskörén belül és a szubszidiaritás teljes körű tiszteletben tartása mellett, ugyanakkor lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mérlegelési mozgástérrel rendelkezzenek a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés javítására vonatkozó kötelezettség végrehajtásának módjáról.

Végezetül a REFIT-értékelés azt is megerősítette, hogy az ivóvízre vonatkozó jogszabályok uniós szintű hozzáadott értékkel bírnak, mivel hosszú távon hozzá tudnak járulni a vízminőség Európa-szerte történő harmonizálásához. Ezt például a tagállamok is alátámasztották, különösen a kisebb tagállamok, amelyek nem mindig rendelkeznek megfelelő forrásokkal és szakértelemmel, és arra számítanak, hogy az EU továbbra is meghatározza az ivóvízre vonatkozó alapvető kémiai és mikrobiológiai paramétereket, valamint a kapcsolódó értékeket. Számos érdekelt hangsúlyozta továbbá, hogy az uniós intézkedések jelentik a legjobb módszert a vízből eredő egészségügyi veszélyek kezeléséhez.

Az irányelvben meghatározott fellépés léptékéből és hatásaiból következik, hogy célkitűzései uniós szinten jobban megvalósíthatók, mint nemzeti szinten.

•Arányosság

A javaslatot kísérő hatásvizsgálat további részleteket tartalmaz a jogalkotási javaslatban szereplő alternatívák arányosságáról és költséghatékonyságáról. Összességében bebizonyosodott, hogy az irányelv felülvizsgálata során a legmegfelelőbb és leginkább költséghatékony uniós szintű intézkedések a következők:

a)az irányelvben szereplő paraméterek jegyzékének a legújabb tudományos eredményekkel összhangban történő felülvizsgálata és aktualizálása, valamint a nagy- és kis vízszolgáltatókra vonatkozó kockázatalapú megközelítés bevezetése;

b)az átláthatóságra és a fogyasztók naprakész információkhoz való hozzáférésére vonatkozó szabályok javítása;

c)a jelentéstétel javítása és egyszerűsítése;

d)az ivóvízzel érintkező anyagok szabad kereskedelmét gátló akadályok megszüntetése;

e)a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés javítása.

•A jogi aktus típusának megválasztása

Ez a javaslat jelentősen módosítja a 98/83/EK irányelvet, és azt számos új rendelkezéssel egészíti ki. Az egyértelműség érdekében javasolt a jogszabály-átdolgozás módszerének alkalmazása. Mivel az átdolgozott jogi eszköz irányelv, a jogszabály-szövegezés egységessége és a jogi aktus tagállamok általi átültetésének elősegítése érdekében ez a javaslat szintén irányelvre irányul.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

A Bizottság a 98/83/EK irányelv teljesítményét öt kritérium alapján értékelte:

–eredményesség;

–hatékonyság;

–koherencia;

–relevancia; valamint

–uniós hozzáadott érték.

Az értékelésre a hatásvizsgálattal egy időben került sor, és az értékelés során feltárt problémás területek tükröződnek a hatásvizsgálatban szereplő problémameghatározásokban és szakpolitikai alternatívákban.

Az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv a célkitűzések elérését tekintve eredményes, és hozzájárul az emberi egészségnek a szennyezés káros hatásaitól való védelméhez azáltal, hogy biztosítja a határértékeknek való magas szintű megfelelést. Ugyanakkor a részben elavult paraméterekhez képest mért megfelelési arány relevanciája korlátozott. Az értékelés során megállapítást nyert továbbá, hogy az irányelv 10. cikke „az ivóvízzel érintkező anyagok” tekintetében túl nagy rugalmasságot hagy a tagállamoknak a „szükséges intézkedések” fogalmának meghatározása során. Ez ahhoz vezetett, hogy egy terméknek egy másik tagállam piacán való forgalomba hozatalakor további vizsgálatokra és ellenőrzésekre került sor, ez pedig hatástalanná tette a rendelkezést.

A hatékonyságra vonatkozó elemzés az EU-ban az ivóvíz-ellátás teljes költségét 2014-ben mintegy 46,5 milliárd euróra becsülte. Ebből 8,3 milliárd euró az irányelv végrehajtásának tulajdonítható. Bár az irányelvből eredő egészségügyi előnyöket nem lehetett számszerűsíteni 33 , az értékelés megállapította, hogy az irányelvnek tulajdonítható összes előny jelentősen meghaladja a vonatkozó összes költséget. Az értékelés során nem találtak olyan rendelkezést, amely a nyomon követéssel, az információszolgáltatással és a jelentéstétellel kapcsolatban túlzott adminisztratív költségekhez vezetett. Csak a 98/83/EK irányelv 10. cikke szerinti rugalmasság (lásd fent) bizonyult az iparág számára jelentős szükségtelen tehernek.

A 98/83/EK irányelv és a vízügyi keretirányelv közötti összhang különösen fontos, mivel az ivóvízforrások védelme elengedhetetlen részét képezi a vízügyi keretirányelv szerinti terveknek és intézkedéseknek. A 98/83/EK irányelv elsősorban azért nem hivatkozik az ivóvíz kinyerésére használt vízkészletek védelemére, mert megelőzte a vízről szóló keretirányelvet. Gondoskodni kell e hiányzó kapcsolat létrehozásáról annak szavatolása érdekében, hogy mind a „szennyező fizet” elv, mind pedig az elővigyázatosság elve érvényesüljön. A javaslat ezért elősegíti a két irányelv közötti összhang fokozását azáltal, hogy a vízkivételtől a fogyasztói vízcsapig terjedően kockázatalapú megközelítést vezet be, továbbá javítja a tagállamok hatóságai és a vízszolgáltató vállalatok közötti információcserét és kommunikációt annak biztosítása érdekében, hogy a víz tekintetében teljes irányítási ciklus álljon rendelkezésre.

A relevancia tekintetében az értékelés megállapította, hogy a 98/83/EK irányelvben meghatározott határértékek már nem megfelelőek, mivel nem tükrözik a tudományos fejlődést, a kockázatelemzés javulását, a megváltozott fogyasztói magatartást és az új környezeti terheléseket.

A 98/83/EK irányelv uniós hozzáadott értéke az, hogy a szennyeződés káros hatásaival szemben az emberi egészség védelmének azonos szintjét biztosítja az EU egészében. Nem megerősített információk alapján az EU-ban a világ más régióihoz képest kevesebb jelentős, az ivóvízzel kapcsolatos eseményt észleltek, ez azonban bizonyítható módon nem hozható összefüggésbe a 98/83/EK irányelv meglétével.

Az értékelés tanúsága szerint az alábbi fő területeken szükséges javítás:

–a paraméterek jegyzéke;

–a kockázatalapú megközelítés hiánya;

–az átláthatóság hiánya és a fogyasztók naprakész információkhoz való hozzáférésének hiánya; valamint

–az ivóvízzel érintkező anyagok.

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

A minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokkal 34 összhangban számos konzultációs tevékenységre sor került.

·Nyilvános konzultáció online kérdőív alapján

A vízhez való jogról szóló európai polgári kezdeményezést (Right2Water) 35 követően a Bizottság 2014 júniusa és szeptembere között valamennyi nyelven nyílt nyilvános konzultációt folytatott az ivóvíz minőségéről. A konzultációra 5 908 válasz, 138 vélemény és állásfoglalást érkezett a legfontosabb érdekelt felektől. Ezenkívül 2014 szeptemberében és 2015 októberében a Bizottság megbeszéléseket folytatott az érdekeltekkel az átláthatóság és a teljesítményértékelés megvitatása céljából.

·Célirányos nyilvános konzultációk

A Bizottság három célzott nyilvános konzultációs konferenciát szervezett: 2015 májusában a REFIT-értékelés céljából, 2015 decemberében a hatásvizsgálat, 2016 szeptemberében pedig az ivóvízre vonatkozó előírások felülvizsgálata vonatkozásában. Ezzel az érdekelt felek széles körét érte el, ideértve a nemzeti és regionális hatóságokat, az ipar képviselőit, az üzleti szövetségeket és a vállalatokat, valamint a szakértőket. A konferenciák biztosították különböző nézőpontok megismerését, és lehetővé tették a Bizottság számára, hogy közvetlenül az érdekeltekkel folytasson megbeszéléseket. Valamennyi konferencia tekintetében külön munkadokumentumokat vagy kérdőíveket adtak ki, és nyilvánosan hozzáférhetővé tették valamennyi előadást és jegyzőkönyvet, beleértve a résztvevők listáit is 36 .

·REFIT-visszacsatolási mechanizmus

Miután a „bevezető hatásvizsgálatot” 2017. február 28-án közzétették a jogalkotás minőségének javításáról szóló weboldalon, az érdekeltek 2017. március 28-ig adhattak visszajelzést a dokumentumról.

·További konzultációk

A Bizottság több más alkalommal is tájékoztatta az érdekelt feleket a felülvizsgálatról, és – például 2016 januárjában nagyszámú résztvevővel megvalósult szemináriumon, illetve szakértői csoportok különböző ülésein – felkérte őket észrevételeik ismertetésére. Annak biztosítása érdekében, hogy az eljárás a lehető legátláthatóbb legyen, a nyilvánosság számára a felülvizsgálathoz kapcsolódó valamennyi dokumentumot, többek között a hatásvizsgálatot alátámasztó tanulmányt is 37 hozzáférhetővé tették.

A konzultációkra érkezett válaszok egyértelműen támogatták a paraméterek jegyzékének aktualizálását és felülvizsgálatát. A nyilvános konzultáció során elsöprő többség támogatta, hogy a jegyzékre kerüljenek fel a fogyasztási cikkekben és gyógyszerekben felhasznált endokrinkárosító vegyületek, ugyanakkor számos technikai szakértő nem értett ezzel egyet. A legtöbb érdekelt előnyben részesítette a kockázatalapú megközelítés uniós szintű végrehajtását. Ugyanakkor biztosítani kívánták, hogy a tagállamok kellő rugalmassággal rendelkezzenek e tekintetben. Számos érdekelt fél folyamatosan rámutatott arra, hogy szükség van az ivóvízzel érintkező anyagokra és termékekre vonatkozó harmonizációra.

A nyilvános konzultáció során – különösen a polgárok körében – erőteljesen megfogalmazódott annak igénye, hogy több, az ivóvíz minőségével kapcsolatos, naprakész online információ álljon rendelkezésre. A fogyasztók az EU más tagállamaiban való tartózkodásuk során aggályosnak érzik a csapvíz fogyasztását, és válaszaik jellemzően bizalmatlanságról tanúskodnak annak ellenére, hogy a megfelelési értékek magasak. A vélemények eltérnek a tekintetben, hogy az irányelvnek tartalmaznia kell-e a vízhez való hozzáférésre vonatkozó szabályokat. Az ellenzők azzal érveltek, hogy a vízhez való hozzáférés az irányelv hatályán kívül esik, és ezért indokolt lenne arról egyéb uniós jogszabályokban vagy más eszközök révén rendelkezni.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

A jogalkotási javaslat és a hatásvizsgálat a hatásvizsgálatról szóló szolgálati munkadokumentumban említett hatalmas mennyiségű háttéranyag és tanulmány alapján készült.

2015 decemberében együttműködési projekt indult a WHO európai regionális hivatalával a 98/83/EK irányelv I. melléklete (az irányelvben feltüntetendő paraméterek jegyzéke) felülvizsgálatának támogatására. A projekt 2017 nyarán zárult le 38 . Az „Egyéb elemek” című 5. szakasz tartalmazza a projektre vonatkozó ajánlások részleteit és azt, hogy miként használták fel azokat ebben a bizottsági javaslatban.

Külső felek számos tanulmányt készítettek az irányelv felülvizsgálatának értékelése céljából. E tanulmányok közé a következők tartoznak:

–az anyagokra vonatkozó útmutató felhasználók és vízvezeték-szerelők számára 39 ;

–az ivóvízzel érintkező termékekről és anyagokról szóló vizsgálati jelentés 40 ; valamint

–hatásvizsgálati tanulmány 41 .

A független külső felek által készített hatásvizsgálati tanulmány egy modellezési eszközt is alkalmazott a szakpolitikai alternatívák és az előnyben részesített szakpolitikai csomagok értékeléséhez.

•Hatásvizsgálat

A javaslat hatásvizsgálaton alapul, amely a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testületétől 2017. június 23-án fenntartásokat tartalmazó kedvező véleményt 42 kapott. A Szabályozói Ellenőrzési Testület által felvetett kérdésekkel a hatásvizsgálati szolgálati munkadokumentum felülvizsgált változata foglalkozott, amelyben külön fejezet részletezi a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleménye alapján végrehajtott változtatásokat. Az értékelés, az érdekelt felekkel folytatott konzultációk és a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés alapján számos szakpolitikai alternatívát dolgoztak ki a feltárt problémás területek kezelésére. A hatásvizsgálat megvizsgálta a lehetőségeket, hogy megállapítsa, azok mennyiben segíthetik elő az irányelv átfogó céljának elérését, azaz a fogyasztók egészségének védelemét, emellett értékelte azok pénzügyi hatásait és 2050-ig gyakorolt környezeti hatásait. A megállapításokat a hatásvizsgálatról szóló tanulmány és a hatásvizsgálati szolgálati munkadokumentum tartalmazza.

Az öt szakpolitikai alternatíva az alábbiakat tartalmazza:

–az irányelvben foglalt, a paramétereket tartalmazó jegyzéknek a legújabb szabványokhoz való hozzáigazítására vonatkozó lehetőségek a jegyzék kiterjesztése vagy korlátozása révén;

–a nagy (és kis-) vízszolgáltató vállalatokra vonatkozó kockázatalapú megközelítés elfogadása;

–az ivóvízzel érintkező anyagokra vonatkozó előírások harmonizációja;

–a fogyasztók naprakész információkhoz való hozzáférésének javítása és a végrehajtás jobb nyomon követése; valamint

–a vízhez való hozzáférésre vonatkozó alternatívák.

Az alternatívák elemzése és ebből következő rangsorolása ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy a különböző alternatívák kombinációja bizonyulna a legjobb megoldásnak az értékelésben megjelölt valamennyi problémás terület hosszú távú kezelésére. Az alternatívák kombinációja biztosítaná a következőket:

–kiváló minőségű ivóvíz az EU-ban mindenki számára. A paraméterek jegyzékének a WHO ajánlásai alapján történő aktualizálása és javítása védelmet nyújtana az emberi egészséget fenyegető, újonnan megjelenő veszélyek ellen is;

–korszerűbb megközelítés a nyomon követés terén mind a nagy, mind a kis vízszolgáltató vállalatok esetében kockázatalapú megközelítés alkalmazásával;

–a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések korszerűsítése és egyúttal egyszerűsítése;

–a fogyasztók számára naprakész és releváns információk rendelkezésre bocsátása;

–a vízhez való hozzáférés javítása, valamint a vízhez való hozzáférés biztosítása a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok számára.

Az alternatívákat rangsorolták, és három szakpolitikai csomagot dolgoztak ki. Ezek közül kettő (a 2. és a 3. csomag) volt az egészségügyi és környezetvédelmi szempontból előnyben részesített csomag. A költségek kismértékű emelkedése mindkét csomag esetében indokolt, és az egészségügyi előnyök ellensúlyozzák azt. Mindkét szakpolitikai csomag választ ad mind a négy, az értékelésben meghatározott fejlesztési területtel kapcsolatos kérdésekre. Ezen túlmenően a 3. szakpolitikai csomag jelentősen javítja a vízvezeték-hálózatra nem csatlakozott uniós polgárok helyzetét, mivel – külön opcióként– foglalkozik a vízhez való hozzáférés kérdésével, amely a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés és a 6. fenntartható fejlesztési cél nyomán merült fel. Ez a külön alternatíva magában foglalja a vízhez való hozzáférés javítását célzó intézkedések összességét, de az ehhez kapcsolódó kiegészítő költségeket valószínűleg túlbecsüli, mivel – pontosabb adatok hiányában – azon a feltételezésen alapul, hogy a vízvezeték-hálózatra nem csatlakozott polgárok felét egyéni vízkezelési rendszerekkel látják el.

Ezért az a döntés született, hogy e jogalkotási javaslatnak fenn kell tartania a 3. szakpolitikai csomag előnyeit azáltal, hogy általános kötelezettséget vezet be az ivóvízhez való hozzáférés mindenki számára történő javítására, valamint a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok hozzáférésének biztosítására, ugyanakkor a tagállamokra bízza annak meghatározását, hogy a sajátos helyi körülményeket figyelembe véve miként lehetne a leghatékonyabban javítani a vízhez való hozzáférést. Feltételezhető, hogy e konkrét intézkedések végrehajtása lényegesen kevesebb költséggel járna, mint a vízvezeték-hálózatra nem csatlakozott polgárok fele számára (a 3. szakpolitikai csomagban szereplő feltételezés szerint) alternatív rendszerek biztosítása.

Ez összhangban van az arányosság és a szubszidiaritás elvével, mivel bár az általános elvet uniós szinten határozzák meg, a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a vízhez való hozzáférés javítása tekintetében.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a javaslat költségei és hatásai 5,9 milliárd EUR (2. szakpolitikai csomag) és 7,3 milliárd EUR (3. szakpolitikai csomag) közötti összegre tehetők. Ezeket a költségeket elsősorban a vízszolgáltatók fogják viselni. A fogyasztók esetében a háztartási költségek nagyon marginális növekedést mutatnának. Ez azonban nem jár annak kockázatával, hogy az ivóvíz megfizethetetlenné válik, és a költségeket ellensúlyozhatja, ha a fogyasztók palackozott víz fogyasztása helyett mindinkább a csapvizet választják.

A nemzeti hatóságoknál felmerülő adminisztratív költségeket elhanyagolhatónak vagy csökkenőnek értékelték. Például a jelentéstételi követelmények egyszerűsítésének hatására az éves működési költségek 0,35 millió EUR-val fognak csökkenni.

Mindkét szakpolitikai csomag pozitív hatást gyakorol a környezetre, mivel feltételezhető, hogy a csapvíz iránti fogyasztói bizalom növekedésével a palackozott víz fogyasztása csökkenni fog. Ezt az is ösztönzi majd, hogy valamennyi fogyasztó számára jobb hozzáférést biztosítanak a naprakész információkhoz. Ezenkívül a nagy és kisméretű vízszolgáltatók számára a kockázatalapú megközelítés alkalmazásának előírása nyomán ritkábban lesz szükség vízkezelési eljárásokra, ami energiamegtakarítást, valamint a környezetbe kibocsátott vegyi anyagok mennyiségének csökkenését fogja eredményezni. Várható, hogy a kockázatalapú megközelítés révén javul a szennyezés forrásnál történő kezelése és „a szennyező fizet” elv alkalmazása is.

Annak előírása a tagállamok számára, hogy javítsák a vízhez való hozzáférést, illetve biztosítsák a vízhez való hozzáférés bizonyos szintjét, pozitív lépés lesz a 6. fenntartható fejlesztési cél céljainak elérése felé. Emellett kedvező mellékhatásként munkahelyek létrehozásához is vezet.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

A hatásvizsgálatban megvizsgált valamennyi lehetőség elhanyagolható hatást gyakorol az adminisztratív terhekre, vagy ténylegesen csökkenti azokat, elsősorban azért, mert a legtöbb költséget a vízszolgáltatók viselik, nem pedig a nemzeti hatóságok. Az adminisztratív terhek csökkentése és az eljárások egyszerűsítése érdekében ez a javaslat a hatásvizsgálatra építve jelentősen csökkenti a Bizottsággal szembeni nemzeti jelentéstételi kötelezettségeket. A tagállamoknak – ahelyett, hogy jelentés benyújtására köteleznék őket – csak akkor kell az ellenőrzések eredményeit tartalmazó adatkészleteket létrehozniuk, ha az eredmények túllépik az irányelvben foglalt paramétereket. Emellett további információkat, például kockázatértékeléseket kell szolgáltatniuk. Ez várhatóan évi 0,35 millió EUR megtakarítást jelent.

Az arányosság tiszteletben tartása érdekében a kis vízszolgáltatók számára hosszabb idő áll majd rendelkezésre a kockázatalapú megközelítés alkalmazására, mint a nagy és nagyon nagy vízszolgáltatók esetében. A kis vízszolgáltatóknak – felesleges terhelésük elkerülése érdekében – ritkábban kell aktualizálniuk az online információkat, mint a nagy és nagyon nagy vízszolgáltatóknak.

Végezetül a fogyasztók tájékoztatásával és átláthatóságával kapcsolatban javasolt rendelkezések „internetkésszé” teszik a javaslatot, mivel arra kötelezik a vízszolgáltatókat, hogy széles körben használjanak digitális eszközöket a fogyasztóknak az ivóvíz minőségére és az ivóvízzel kapcsolatos minőségi veszélyekre vonatkozó tájékoztatására.

•Alapjogok

A „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről szóló bizottsági közleményben 43 említetteknek megfelelően a biztonságos ivóvízellátáshoz és a megfelelő higiénés körülményekhez való jog elválaszthatatlanul kapcsolódik az élethez és az emberi méltósághoz való joghoz, valamint a megfelelő életszínvonal biztosításának szükségességéhez, ahogyan azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is elismeri 44 . A Bizottság az említett közleményben hangsúlyozta továbbá a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés emberi jogi dimenziójának jelentőségét, és kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy ez továbbra is a szakpolitikák középpontjában álljon.

Az elmúlt évtizedben a nemzetközi jog – elsősorban az ENSZ szintjén – elismerte a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jogot 45 . Az ENSZ Közgyűlésének 64/292. sz. határozata elismerte, hogy „a biztonságos és tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jog a teljes értékű élethez és az összes emberi jog teljes körű gyakorlásához nélkülözhetetlen emberi jog”. Ezenfelül a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2012. évi ENSZ-konferencia („Rio+20”) záródokumentumában a világ vezető politikusai hangot adtak „a biztonságos ivóvízellátáshoz és a megfelelő higiénés körülményekhez való emberi jog iránti elkötelezettség[ük]nek, amelyet fokozatosan, a nemzeti szuverenitás teljes körű tiszteletben tartása mellett kell biztosítani a lakosságnak” 46 . Ezek a kötelezettségvállalások 2015-ben megerősítésre kerültek azáltal, hogy az államfők elkötelezték magukat a 6. fenntartható fejlesztési cél és az ehhez kapcsolódó célkitűzések mellett, melyek értelmében 2030-ra a biztonságos és megfizethető ivóvízhez való egyetemes és méltányos hozzáférést mindenki számára biztosítani kell.

Európai szinten az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése kijelentette, hogy „az ivóvízhez való hozzáférést alapvető emberi jogként kell elismerni, mert az a földi élethez nélkülözhetetlen, ezért olyan erőforrás, amelyen az emberiségnek meg kell osztoznia” 47 . Az Unió továbbá megerősítette, hogy „valamennyi államnak emberi jogi kötelessége a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés biztosítása, amely víznek rendelkezésre kell állnia, továbbá fizikailag elérhetőnek, megfizethetőnek és elfogadhatónak kell lennie” 48 .

A Bizottság mindezt figyelembe vette a „Right2Water” európai polgári kezdeményezésre és e jogalkotási javaslatra adott válaszának kidolgozásakor.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek a Bizottságot érintő költségvetési vonzatai. A végrehajtás várhatóan megvalósítható a Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számára rendelkezésre álló előirányzatok alapján, és további forrásokra valószínűleg nincs szükség.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A nagy szolgáltatók várhatóan 3 éven belül, a kis szolgáltatók pedig 6 éven belül végrehajtják a kockázatalapú megközelítést.

A mellékleteket a tudományos és műszaki fejlődés fényében rendszeresen felül kell vizsgálni. Annak érdekében, hogy két teljes hatéves ciklusra vonatkozóan rendelkezésre álljanak adatok, az irányelv átültetését követően 12 évvel sor kerül az irányelv egészének értékelésére.

Annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv elérje célkitűzését, vagyis az emberi egészségnek a szennyezett ivóvíz káros hatásaival szembeni védelmét, valamint hogy más olyan területeken is előrelépés következzen be, amelyeken az irányelv hatása kevésbé volt optimális, számos különböző sikermutató alkalmazását javasolták. E mutatókat, amelyeket jövőbeli értékelések során fognak alkalmazni, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel együttműködve fogják kidolgozni, figyelembe véve a környezetvédelmi nyomon követésre és jelentéstételre vonatkozó célravezetőségi vizsgálat megállapításait 49 . E sikermutatók a következők:

–az „események” (vagyis az emberi egészséget potenciálisan veszélyeztető esetek) száma, valamint azon esetek száma, amelyekben az EU-ban túllépték a határértékeket. Az új jelentéstételi rendszerben a tagállamokat felkérik, hogy hatékonyabban számoljanak be ezekről az eseményekről és az általuk biztosított megoldásokról;

–az EU-ban az emberi fogyasztásra szánt vízhez hozzáférő személyek száma;

–az ivóvíz minőségéből fakadó hosszú távú egészségügyi hatások – ehhez további epidemiológiai vizsgálatokra lesz szükség egy olyan szakosodott szervezettel közreműködésben, mint a WHO;

–az új átláthatósági követelmények és az online rendelkezésre bocsátandó minimális információk, például a hálózati szivárgási arányok. Ez lehetővé teszi majd a végrehajtás szintjeinek és eredményeinek szisztematikus elemzését.

•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)

Tekintettel a javaslat hatályára, valamint arra, hogy egy hatályos irányelv (a 98/83/EK irányelv) átdolgozására irányul, amelyet már minden tagállam teljes mértékben átültetett, az átültetésre vonatkozó magyarázó dokumentumok előírása nem tűnik sem indokoltnak, sem arányosnak.

•Részletes magyarázat a javaslatban szereplő paraméterekre és határértékekre vonatkozó WHO-ajánlások figyelembevételéről

A 98/83/EK irányelv I. mellékletében foglalt meglévő határértékek általában az Egészségügyi Világszervezet ivóvízre vonatkozó iránymutatásain alapulnak. Ezeket az iránymutatásokat rendszeresen aktualizálják; legutolsó módosításukra 2017 első felében került sor a negyedik kiadás első kiegészítése révén 50 .

A WHO-iránymutatások és a 98/83/EK irányelv között már az irányelv 1998. évi elfogadásakor voltak eltérések a paraméterek és szintjeik meghatározása tekintetében. Például:

–a WHO iránymutatásai nem tartalmaznak a peszticidek csoportjára vonatkozó szabványokat, míg az irányelv tartalmazza az összes peszticidet és bomlástermékeiket;

–a rák kialakulásának az egész életre vetített kockázata tekintetében a WHO-iránymutatásokban javasolt értékek a 10-5 értékhez kapcsolódnak, míg az EU az elővigyázatosság elvén alapuló megközelítést alkalmazza azáltal, hogy 10-6 kockázati értéket tekint elfogadhatónak.

A Bizottság és a WHO európai regionális irodája 2015 decemberében lezárta az „ivóvíz paramétereire vonatkozó együttműködési projektet”, amelynek végleges jelentését 2018-ban tették közzé 51 (a továbbiakban: WHO-jelentés). A projekt célja az volt, hogy szakpolitikailag releváns, tudományos alapokon nyugvó tanácsadást nyújtson az irányelv I. mellékletének felülvizsgálatához.

A WHO jelentésében szereplő WHO-ajánlások és a javaslat között nagyfokú a konszenzus. Az ajánlások mindenekelőtt megerősítik, hogy a több száz olyan paraméter közül, amelyek esetében WHO-iránymutatások léteznek, meg kell határozni, hogy mely paraméterek kerüljenek felvételre a jegyzékre. A Bizottság átvette az e jegyzéken szereplő javasolt paraméterek és határértékek nagy részét, de néhány paraméter tekintetében eltérő megközelítést javasolt. Ez a rész megindokolja, hogy a bizottsági javaslat néhány esetben miért nem követi a WHO ajánlásait.

1. Azon paraméterek, amelyek esetében a WHO az I. mellékletből való törlést javasolta

A WHO jelentése – tekintettel arra, hogy ritkán, jellemzően szennyezési események hatására fordulnak elő ivóvízben – a következő öt paraméter törlését javasolta az irányelvből:

–benzol,

–cianid,

–1,2–diklór-etán,

–higany, valamint

–policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok).

A WHO e paraméterek törlését azzal indokolta, hogy a WHO iránymutatási értékei alapján a tagállamok szükség esetén továbbra is nyomon követhetik azokat. Az érdekelt felek és különösen a tagállami hatóságok határozottan kiálltak e paraméterek eltávolítása ellen, egyrészt egészségügyi okokból, illetve azért is, mert uniós szinten kötelező érvényű értéket kell megállapítani. Ezért az a döntés született, hogy e paraméterek az I. mellékletben maradnak. Mindazonáltal az irányelvben meghatározott kockázatalapú megközelítés lehetővé teszi a vízszolgáltatók számára, hogy bizonyos feltételek mellett eltávolítsanak egyes paramétereket az ellenőrzendő anyagok jegyzékéből; a vízszolgáltatóknak ezért jogukban áll, hogy e paramétereket ne ellenőrizzék, ha azok a vízellátási körzetben nem relevánsak. Végül, de nem utolsósorban, a határértékeknek való megfeleléshez szükséges szennyvíztisztító telepek építése már megtörtént.

2. Azon határértékek, amelyek esetében a WHO az értékek növelését javasolta

A WHO-jelentésben foglalt ajánlás a WHO-iránymutatások negyedik kiadásának első kiegészítésében közzétett legfrissebb rendelkezésre álló egészségügyi irányadó értékek alapján az antimon (5-ről 20 μg/l-re), a bór (1-ről 2,4 mg/l-re) és a szelén (10-ről 40μg/l-re) esetében javasolta az értékek aktualizálását. Mivel azonban a jelenlegi értékek évtizedek óta érvényben vannak, feltételezhető, hogy nem lesz szükség a költségek növelésére, hiszen az említett határértékeknek való megfelelést biztosító vízkezelési technikák már rendelkezésre állnak. Mindazonáltal a kockázatalapú megközelítés lehetővé teszi a vízszolgáltatók számára, hogy bizonyos feltételek mellett a jegyzékből töröljenek egyes ellenőrizendő paramétereket. Ezért az irányelv I. mellékletében megtartották az eredeti, szigorúbb értékeket.

A bórra vonatkozóan néhány nemzeti eltérést biztosítottak azon régiókban, ahol a sziklákban felhalmozódó bór következtében az anyag természetes módon előfordul a talajvízben. Az Európai Parlamenttől is érkeztek a bórra vonatkozó érték módosítására irányuló kérelmek (E-9146/2016, P-0848/2016, E-10 109/2014). Bár nincs friss hivatalos vélemény, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a múltban azt javasolta 52 , hogy – valamennyi korcsoport védelme érdekében – a természetes ásványvizek legfeljebb 1,5 mg mennyiségű bórt tartalmazzanak.

3. A WHO által a jegyzékbe való felvételre javasolt új paraméterek

3.1 Klorát és klorit

A WHO-jelentés a klorát (ClO3) és a klorit (ClO2) új paraméterként való felvételét ajánlotta, mindkettő esetében 0,7 mg/l értéket javasolva. Mindkét anyag elsősorban nátrium-hipoklorit használatával felszabaduló fertőtlenítési melléktermék. A WHO elismerte, hogy ez az érték valószínűleg túl magas, és megjegyezte, hogy amennyiben megvalósítható alacsonyabb értékek elérése, akkor ezen alacsonyabb értékek megfelelőek lennének. A probléma egyik oka az, hogy a klorát olyan hipokloritoldatokban keletkezik, amelyek nem frissek, és amelyeket hosszú időn keresztül, különösen meleg hőmérsékleten tároltak.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2015. évi véleménye 53 megállapította, hogy a 0,7 mg/kg mennyiségű klorátkoncentráció az ivóvízben (a WHO által javasolt érték) a csecsemők és a kisgyermekek esetében túlzott klorátexpozícióhoz vezethet. Az Ügynökség megállapította továbbá, hogy a klorát gátolhatja a jód felvételét, bár több humán egészségügyi adatra van szükség a klorát jódfelvétel-gátlásával kapcsolatban. Az EFSA emellett az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös FAO/WHO szakértői bizottságra (JECFA) is hivatkozott, amely a klorátra vonatkozóan értékelést végzett, és a krónikus kockázatok értékelése tekintetében 0,01 mg/testtömeg kg értéket állapított meg toxikológiai referenciaértékként, ami az ivóvíz vonatkozásában 0,24 mg/l értéket jelent.

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy indokolt a klorát és a klorit értékét szigorúbb, 0,25 mg/l szinten megállapítani; ez az érték a WHO által javasoltnak nagyjából egyharmada.

3.2 Perfluorozott vegyületek

A WHO jelentése határértékek megállapítását javasolta két konkrét perfluorozott anyag vonatkozásában: a perfluoroktán-szulfonsav (PFOS) esetében 0,4 µg/l, a perfluoroktánsav (PFOA) esetében pedig 4 µg/l értéket javasolva.

Eredetileg a PFOS és a PFOA volt a leggyakoribb perfluorozott vegyület. A felszín alatti vizekben fordulnak elő, elsősorban a talaj tűzoltó habokkal történő szennyeződésének következményeként; a habok ezekre az anyagokra, valamint más egyéb perfluorozott anyagokra bomlanak. Ugyanakkor ipari pontszerű szennyezésből is eredhetnek, illetve víz- vagy zsírtaszító anyaggal ellátott termékekből – például teflonbevonatú serpenyőkből, zsírpapírból, pizzasütőkből, vízálló és szennyeződéstaszító kültéri sporteszközökből – is származhatnak.

A PFOS és a PFOA perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagok. A PFOS eredetileg szerepelt a korlátozott anyagoknak a REACH-rendelet 54 XVII. mellékletében szereplő jegyzékében, de jelenleg a 850/2004/EK rendelet 55 értelmében a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagnak tekintendő. A PFOA-t, valamint sóit és a PFOA-val kapcsolatos anyagokat 2017. június 14-én 56 felvették a korlátozott anyagoknak a REACH-rendelet XVII. mellékletében szereplő jegyzékére, mivel a Bizottság úgy vélte, hogy azok gyártása, felhasználása vagy értékesítése az emberi egészségre és a környezetre nézve elfogadhatatlan kockázatot jelent.

A perfluor-hexán-1-szulfonsavat és sóit (PFHxS) a REACH-rendelet 57. cikkének e) pontja értelmében „nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagként” 2017. július 7-én felvették a REACH-rendelet különös aggodalomra okot adó anyagainak jelöltlistájára.

Ugyanakkor több olyan változó lánchosszúságú anyag létezik, amelynek része a perfluoralkil-karbonsav (beleértve a PFOA-t is), a perfluoralkán-szulfonsav (beleértve a PFOS-t), a perfluralkán-szulfinsav és a perfluoralkán-szulfonamidok. A PFOA és a PFOS a legelterjedtebb anyagok, de mivel azokat hasonló per- és polifluorozott alkilezett anyagokkal (PFA-k) helyettesítették, amelyek gyakran rövidebb láncokat tartalmaznak, valószínű, hogy a PFOA és a PFOS az emberi eredetű, a környezetben tartósan megmaradó vegyi anyagok tekintetében már nem reprezentatív 57 .

Jelenleg nincs olyan jogalkotási megközelítés, amely ezen anyagok teljes csoportját szabályozza, és nem áll rendelkezésre az összes anyag végleges listája. Svédország intenzív kutatást végzett a PFA-k területén 58 . A svéd nemzeti Élelmiszerügyi ügynökség 11 PFA (PFBS, PFHxS, PFOS, 6: 2 FTSA, PFBA, PFPeA, PFHxA, PFHpA, PFOA, PFNA és PFDA) jelenlétén alapuló ivóvíz-határértékeket javasolt. Ha e 11 PFA összege 0,09 µg/l-nél magasabb koncentrációban jelentkezik, az Ügynökség a szennyezés csökkentése érdekében a lehető legrövidebb időn belül intézkedések meghozatalát javasolja. Az Egyesült Államok a PFOA/PFOS tekintetében 0,07 µg/l egészségügyi tanácsadói szintet alkalmaz. Az elsőbbségi anyagoknak a 2008/105/EK irányelvben 59 meghatározott jegyzékében a PFOS 0,00065 µg/l értékkel szerepel. Ez azt mutatja, hogy a WHO által ajánlottaknál alacsonyabb határértékeket is el lehet érni. Mivel ezek az anyagok nem tartoznak a környezethez, a 98/83/EK irányelvben a peszticidekre alkalmazott megközelítést követve elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni. A Bizottság ezért a WHO által a két egyedi anyagra ajánlott 4 µg/l (PFOA) és 0,4 µg/l (PFOS) értéktől való eltérést javasolja , és ehelyett az egész csoportot szabályozni kívánja.

A javaslat az OECD meghatározása 60 szerinti PFA-k szabályozására irányul, és a peszticidekhez hasonlóan az egyes PFA-k tekintetében 0,1 μg/l értéket, míg az összes PFA tekintetében 0,5 μg/l értéket javasol. Mivel ezek az értékek magasabbak a svédországi vagy az egyesült államokbeli példák esetében említetteknél, elérésük valószínűleg megvalósítható.

4. Endokrinkárosító vegyületek

A WHO nem tett javaslatot az endokrin rendszert károsító anyagokra (EDC) vonatkozó iránymutatásokra, de felvetette, hogy – mivel a vízi élővilág sokkal érzékenyebb az ösztrogénalapú EDC-k hatásaira, mint az emlősök, ideértve az embereket is –, a vízi élővilág védelme érdekében olyan elővigyázatossági referenciaértékeket lehetne alkalmazni, amelyek a meglévő vagy lehetséges jövőbeli környezetminőségi előírásokhoz közel állnak. A WHO a következő három reprezentatív EDC-t és referenciaértéket javasolta:

–béta-ösztradiol: 0,001 µg/l;

–nonil-fenol: 0,3 µg/l; és

–biszfenol-A: 0,01 µg/l.

Annak ellenére, hogy a WHO jelezte, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre az ivóvíz fogyasztásából (amely az expozíció kevésbé jelentős forrása) eredő egészségügyi kockázatra vonatkozó bizonyíték, és az ilyen kockázatok valószínűsége igen csekély, úgy döntöttek, hogy az elővigyázatosság elve alapján ezeket a paramétereket is felveszik az irányelvbe.

A WHO nem javasolja, hogy az EDC-k teljes skáláját felvegyék a paramétereknek az irányelv I. mellékletében foglalt jegyzékére, mivel úgy véli, hogy e vegyületek teljes skálájának rendszeres ellenőrzése jelenleg nehéz és költséges lenne, az ivóvíz szennyeződésének megelőzése szempontjából pedig nem bizonyulna hatékonynak.

A három anyagot referenciaértékként választották, mivel ismert, hogy a kezelt szennyvíz és egyéb kibocsátások által érintett felszíni vízforrásokban jelen vannak. A béta-ösztradiol természetes ösztrogén. Az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottságának (EKKTB) véleménye 61 és az ahhoz kapcsolódó dokumentáció az endokrinkárosító tulajdonságokat jelöli meg az e vegyületre vonatkozó környezetminőségi előírások alapjául szolgáló kulcsfontosságú hatásmechanizmusnak. Az EKKTB támogatta a környezetminőségi szabvány 0,4 ng/l értéken történő meghatározását, amely közel áll az ivóvízre javasolt 1 ng/l határértékhez.

A biszfenol-A széles körben használatos egyes műanyagok és epoxigyanták gyártásához. Jelenleg az 1272/2008/EK rendelet 62 szerint 1B. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagok kategóriájába van besorolva. A francia hatóságok javaslatai alapján először is korlátozták a biszfenol-A hőpapírokban való használatát az EU-ban (2016. december), majd a biszfenol-A-t felvették a REACH-rendelet különös aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó jelöltlistájára az 1B. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagként való harmonizált besorolása alapján (2017. január), ezt követően pedig endokrinkárosító tulajdonságai alapján (2017. június).

A nonil-fenol a felületaktív anyagokban használt alkil-fenol-etoxilátok egyik építőköve, bár ezek használata az EU-ban jelenleg tilos. A nonil-fenol szintén korlátozás alá esik (a REACH-rendelet XVII. melléklete), endokrinkárosító tulajdonságai alapján felvették a REACH-rendelet különös aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó jelöltlistájára (2013. június), továbbá a 2008/105/EK irányelvben megállapított elsőbbségi anyagok jegyzékében is szerepel.

Ezért javasolt a WHO által e három EDC tekintetében ajánlott értékeket követni. Mivel az irányelv nem ír elő „referenciaértékeket”, és nem határozza meg a paraméterek és értékek célját, az említett anyagokat javasolt felvenni az I. mellékletben szereplő paraméterek jegyzékébe. Ezenkívül ezek a vegyületek vízben viszonylag oldhatatlanok, és azok hatékony eltávolítása hagyományos adszorpciós kezelési módszerekkel (pl. parti szűrés, koaguláció, ózonkezelés, szemcsés aktív szén) történik. A vegyületeket ezért az irányelv értelmében úgy kell kezelni, mint bármely más kémiai paramétert, ami a fent említetteknek megfelelően azt jelenti, hogy a vízszolgáltatóknak lehetőségük van arra, hogy bizonyos feltételek mellett töröljék e paramétereket az ellenőrizendő értékeket tartalmazó jegyzékről, ha a kockázatértékelés megállapítja, hogy azok nem relevánsak.

A Bizottság véleménye szerint az elővigyázatosság elve alapján indokolt az irányelv hatálya alá vonni e három endokrinkárosító három vegyületet. E véleményt az érdekeltek is támogatják. E vegyületek felvétele a hatásvizsgálat 1.2. alternatívájában modellezett kiterjesztett paraméterjegyzék részeként hozzájárul az emberi egészség védelméhez is.

5. Króm és ólom

A WHO jelentése azt javasolja, hogy tartsák fenn az ólomra vonatkozó jelenlegi 10 µg/l és a krómra vonatkozó jelenlegi 50 µg/l határértéket.

A WHO megjegyzése szerint az ólom azon kevés anyag egyike, amelyről ismert, hogy az ivóvízen keresztül közvetlen egészségügyi hatásokat okoz, ezért a koncentrációknak az észszerűség határain belül a lehető legalacsonyabbaknak kell lenniük. Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy az értéket az irányelv hatálybalépése után 10 évvel 5 µg/l-re csökkentsék. Az átmeneti tízéves időszakban a jelenlegi 10 µg/l érték marad érvényben.

A WHO megjegyzi, hogy a króm értéke felülvizsgálat alatt marad. A számos toxikológussal folytatott, folyamatban lévő egyeztetések arra utalnak, hogy a króm, különösen a toxikusabb króm (VI) esetében indokolt lenne alacsonyabb érték bevezetése. A Bizottság ezért a króm esetében ugyanazt a megközelítést fogja alkalmazni, mint az ólom esetében. Azt javasolja, hogy az értéket az irányelv hatálybalépését követő 10 éves átmeneti időszak után 50 %-kal, 25 µg/l-re csökkentsék.

A javaslat rendelkezik továbbá a határérték megállapítását tartalmazó I. melléklet rendszeres felülvizsgálatáról, valamint az I. melléklet tudományos fejlődés fényében történő módosításának lehetőségéről. Ezért lehetőség van arra, hogy mindkét paraméter esetében szigorúbb értékeket állapítsanak meg a tízéves átmeneti időszak vége előtt, amennyiben a jövőbeli tudományos fejlődés miatt ez szükségessé válik.

•    A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

1. cikk – Célkitűzés

Ez a cikk nem változik.

2. cikk – Fogalommeghatározások

A meglévő fogalommeghatározásokat némileg pontosították, és új fogalommeghatározásokat illesztettek be („vízszolgáltatók”, „elsőbbségi helyszínek”, valamint „kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok”), az átdolgozás új rendelkezéseivel összhangban.

A WHO a házi elosztási kockázatértékelésekre vonatkozó új rendelkezések alkalmazásának megkönnyítése érdekében javasolta az elsőbbségi helyszínek fogalommeghatározásának felvételét.

3. cikk – Kivételek

A rendelkezések változatlanok maradnak, pusztán az irányelvre való hivatkozásokat aktualizálták.

4. cikk – Általános kötelezettségek

A cikk lényegében nem változik, a módosítások formai módosításokra vagy szövegezési pontosításokra vonatkoznak.

5. cikk – Minőségi előírások

A cikk lényegében nem változik, a módosítások formai módosításokra vagy szövegezési pontosításokra vonatkoznak.

6. cikk – a megfelelés helye

A (2) és a (3) bekezdést törölték, de nagy részüket a házi elosztási kockázatértékelésekre vonatkozó új rendelkezések (az új 10. cikk) veszik át.

7. cikk – A víz biztonságosságának kockázatalapú megközelítése (új)

Ez az új cikk bemutatja az általános kockázatalapú megközelítést, amely az új 8., 9. és 10. cikk bevezetését szolgálja, továbbá a kockázatértékelésekhez kapcsolódó általános kötelezettségeket vezet be (rendszeres naprakésszé tétel és felülvizsgálatok, valamint a kockázatértékelések elkészítésének ütemezése).

8. cikk – Az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestekkel kapcsolatos veszélyértékelés (új)

Ez az új cikk kötelezettségeket állapít meg a veszélyértékelések elvégzésének vonatkozásában, különös tekintettel az alábbiakra:

–a vízkivételi pontok azonosítása;

–a veszélyek és szennyezési források azonosítása;

–az azonosított veszélyek és szennyezési források szempontjából releváns paraméterek ellenőrzése. Csak a releváns paramétereket vagy szennyezőanyagokat kell ellenőrizni. Ide tartozhatnak azok a paraméterek, amelyeket a vízkivételi helynél ezen irányelvvel összhangban be kell tartani, de a víztestekben a víz-keretirányelvvel összhangban már nyomon követett szennyező vagy egyéb anyagok is, illetve a mikroműanyagok. A mikroműanyagok különösen a tengeri és édesvízi környezetre, a vízi élővilágra, a biológiai sokféleségre és adott esetben az emberi egészségre gyakorolt negatív hatások miatt adnak okot aggodalomra, mivel kis méretük elősegíti a szervezetek általi felvételüket és biológiai felhalmozódásukat, illetve azon mérgező hatások miatt, amelyeket e részecskék abból kifolyólag fejtenek ki, hogy vegyi anyagok összetett keverékéből állnak.

A veszélyek azonosítása és ellenőrzése alapján a tagállamok a következő intézkedéseket hozhatják:

–A vízszolgáltatókat mentesítik a kiegészítő kezelés és/vagy ellenőrzés alól, vagy kötelezik őket arra, hogy kiegészítő kezelést és/vagy ellenőrzést végezzenek,

–A vízkinyerő terület védelmét szolgáló megelőző intézkedések,

–A szennyezés forrásának kezelését célzó kockázatcsökkentő intézkedések, beleértve az egyes anyagok, például a mikroműanyagok által a vízi ökoszisztémákra és az emberi egészségre gyakorolt hatások megértésére irányuló kutatásokat, és megoldások keresése a lehetséges kockázatok csökkentése érdekében.

9. cikk – Az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés (új)

Ez a cikk a vízszolgáltató általi kockázatértékeléshez kapcsolódó kötelezettségeket vezet be. Ezek a rendelkezések nem újak, mivel e kötelezettségeket már 2015-ben bevezették az irányelv módosított II. mellékletével. A 98/83/EK irányelv II. mellékletének egy része tehát átkerült a 9. cikkbe. A II. melléklet C. része jelenleg csak olyan műszaki előírásokat tartalmaz, amelyek alapján ki kell igazítani az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés paramétereinek ellenőrzési gyakoriságát.

10. cikk – A házi elosztási kockázatértékelés (új)

Ez az új cikk kötelezettségeket állapít meg a házi elosztási kockázatértékelés elvégzésének vonatkozásában, különös tekintettel az alábbiakra:

–a házi elosztó rendszerekkel, ideértve az ivóvízzel érintkező termékekkel és anyagokkal kapcsolatos lehetséges kockázatok értékelése,

–a következő paraméterek ellenőrzése: ólom és Legionella. Az utóbbi esetében a WHO megállapította, hogy az Unióban az összes vízi kórokozó közül ez jelenti a legnagyobb egészségügyi terhet. Emellett az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ is az ember által kialakított vízrendszerek rendszeres ellenőrzését és az azokra vonatkozó megfelelő ellenőrző intézkedéseket javasolta a legionárius-betegség kitörésének megelőzése érdekében idegenforgalmi szálláshelyeken, kórházakban, tartós egészségügyi ápolást-gondozást ellátó létesítményekben vagy más olyan helyzetekben, ahol a kockázat nagyobb méretű, veszélyeztetettebb lakossági csoportokat érinthet. 63

A kockázatelemzés és ellenőrzés alapján a tagállamok különféle intézkedéseket hozhatnak (például vízvezeték-szerelők továbbképzése, tájékoztatás és tanácsadás ingatlantulajdonosoknak, megfelelő vízkezelési technikák a vízszolgáltatókkal együttműködésben stb.). Emellett e cikk részben foglalkozik a korábbi 10. cikkben (az ivóvízzel érintkező termékek) tárgyalt szempontokkal, és biztosítja az összhangot a 305/2011/EU rendelettel, amelynek értelmében az ivóvízzel érintkező építési termékekre vonatkozóan szabványokat kell megállapítani.

11. cikk – Ellenőrzés (korábbi 7. cikk)

Ellenőrzési programokat kell kidolgozni, amelyek kiterjednek az ezen irányelv szerinti összes különböző ellenőrzési kötelezettségre. A tagállamok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az ellenőrzési programokat a nemzeti hatóságok hozzák-e létre, vagy a feladatot például a vízszolgáltatóknak delegálják. Valószínű azonban, hogy – a víz minőségének a vízkivételi helyen való biztosítása érdekében – az ellenőrzés nagy részét ténylegesen a vízszolgáltatók végzik. Mivel a veszélyértékelések (8. cikk) és a házi elosztási kockázatértékelés (10. cikk) vonatkozásában új ellenőrzési kötelezettségeket vezettek be, pontosítani kell ezt a cikket és a II. melléklettel való kapcsolatát.

Az (1), az (5) és a (6) bekezdés változatlan marad.

A (2) bekezdés módosul annak érdekében, hogy hivatkozást tartalmazzon az új 8. és 9. cikk (veszélyértékelések és házi elosztási kockázatértékelés) alapján a II. mellékletnek megfelelően elvégzendő ellenőrzésre, valamint az I. melléklet A. és B. részében felsorolt paraméterek „rendszeres” ellenőrzésére. Ez utóbbi esetben az ellenőrzést a vízszolgáltatók az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés alapján kiigazíthatják.

A korábbi (4) bekezdés (az ellenőrzésre vonatkozó iránymutatások elfogadásának lehetősége) törlésre kerül, mivel feleslegesnek ítélték. Ugyanakkor a 18. cikk (2) bekezdése fenntartja a II. melléklet (amely az ellenőrzési előírásokra vonatkozik) módosításának lehetőségét (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén).

12. cikk – Javító intézkedések és a használat korlátozása (korábbi 8. cikk)

Az (1) bekezdés változatlan marad.

A (2) bekezdés módosul az I. melléklet C. részében előírt, a házi elosztási kockázatértékelés során alkalmazandó paraméterek új jegyzékére való hivatkozás céljából.

A (3) bekezdés módosul annak egyértelművé tétele érdekében, hogy az I. melléklet A. és B. részében meghatározott értékek túllépését automatikusan az emberi egészséget fenyegető veszélynek kell tekinteni. E pontosítás a 98/83/EK irányelv szerinti számos kötelezettségszegési eljárás fényében szükséges.

A szöveg egy új (4) bekezdéssel egészül ki, amely egyértelművé teszi a fogyasztói tájékoztatással kapcsolatos kötelezettségeket a határértékek túllépése és/vagy az emberi egészséget fenyegető lehetséges veszélyek esetén. A legtöbb kötelezettség már létezett a 98/83/EK irányelv keretében, de szükségesnek tűnt, hogy – többek között a 98/83/EK irányelv értelmében folyamatban lévő számos kötelezettségszegési eljárás fényében – pontosításra kerüljenek, és végrehajtásuk megkönnyítése érdekében egy bekezdésen belül legyenek csoportosítva.

Az (5) bekezdés változatlan marad.

A korábbi (6) bekezdést törölni kell, mivel feleslegesnek ítélték.

A korábbi (7) bekezdés törlésre került, mivel az „indikátorparaméterekről” szóló korábbi I. melléklet C. részét törölték.

A korábbi (8) bekezdésben foglalt kötelezettségek az új (4) bekezdésbe kerülnek át.

Korábbi 9. cikk – Eltérések

A korábbi 9. cikk törlésre kerül. A 3 alkalommal adható, 3 évre szóló eltérés engedélyezésének összetett folyamata már nem indokolt. Az eljárást eredetileg azért vezette be az irányelv, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára az 1998-ban újonnan megállapított határértékek betartását. A rendszer azóta egyszerűbbé vált, de a logika megegyezik a 98/83/EK irányelv logikájával: amennyiben egy tagállam túllépi valamelyik határértéket, a korrekciós intézkedésekről szóló 11. cikket kell alkalmazni (a vízhasználat tilalma vagy korlátozása, a fogyasztók tájékoztatása, egészségügyi tanácsadás stb.). Nem merülhet fel annak szükségessége, hogy határozat útján hivatalosan el kelljen fogadni az irányelvben megállapított határértéket túllépő értéket.

Korábbi 10. cikk – A kezelés, a berendezések és az anyagok minőségbiztosítása (törölve)

A korábbi 10. cikk törlésre kerül; a 98/83/EK irányelv keretében ez a cikk a továbbiakban nem szükséges, és helyébe részben a házi elosztási kockázatértékelésről szóló új 10. cikk lép. A szükséges harmonizációra a belső piaci szabályozás keretében kerül sor, az építési termékekről szóló rendelet szerinti szabványosítási megbízások kibocsátásával. E szabványosítási megbízások végrehajtásáig és a harmonizált szabványoknak a Hivatalos Lapban való közzétételéig a status quo továbbra is érvényben marad.

13. cikk – Az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés (új)

Ez egy új cikk, amely elsősorban a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés és a Bizottság e kezdeményezésre adott válasza nyomán született. A cikk 2 fő kötelezettséget irányoz elő:

–Először is kötelezi a tagállamokat, hogy javítsák az ivóvízhez való hozzáférést, és mozdítsák elő az ivóvíz fogyasztását különböző intézkedések révén, melyek egy része a cikkben is szerepel (az emberi fogyasztásra szánt vízhez hozzá nem férő személyek arányának meghatározása, tájékoztatás az elosztó hálózathoz való csatlakozás lehetőségéről, a csapvíz használatának ösztönzése a középületekben és éttermekben, annak biztosítása, hogy a legtöbb városban rendelkezésre álljanak a csapvízhez való szabad hozzáférést lehetővé tevő létesítmények stb.).

–Másodsorban kötelezi a tagállamokat arra, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok számára biztosítsák az ivóvízhez való hozzáférést. Amennyiben e csoportok nem férnek hozzá az ezen irányelv értelmében vett emberi fogyasztásra szánt vízhez, a tagállamoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell őket a rendelkezésükre álló víz minőségéről, és meg kell adniuk a szükséges egészségügyi tanácsadást.

Ez az ENSZ 6. fenntartható fejlesztési célja és az ahhoz kapcsolódó célkitűzés értelmében tett azon kötelezettségvállalás megvalósítását hivatott elősegíteni, hogy „a biztonságos és megfizethető ivóvízhez való egyetemes és méltányos hozzáférés mindenki számára biztosítva legyen”. A vízhez való egyenlő hozzáférés fogalma általában háromdimenziós, amely magában a következőket: a nyújtott szolgáltatások földrajzi különbségei (például az infrastruktúra hiánya miatt), a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok (pl. menekültek, nomád közösségek, hajléktalanok és kisebbségi kultúrák, mint például roma, „szinti”, „utazó”, kalé, „Gens du voyage” néven említett csoportok, függetlenül attól, hogy vándorló vagy letelepedett csoportokról van-e szó) által a vízszolgáltatáshoz való hozzáférés során tapasztalt nehézségek, valamint a megfizethetőség. A megfizethetőséget illetően az unióbeli vízügyi politikáknak figyelembe kell venniük a költségek megtérülésnek elvét és „a szennyező fizet” elvet. A tagállamok a differenciált vízdíjak megállapításakor figyelembe vehetik a népesség gazdasági és társadalmi körülményeiben megfigyelhető különbségeket is. A költségmegtérülés elve tehát nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ezen irányelv új 13. cikkében előírt intézkedések mellett szociális díjszabást fogadjanak el, vagy a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetű csoportokat védő intézkedéseket hozzanak.

14. cikk – A nyilvánosság tájékoztatása (új)

E cikk részben felváltja a 98/83/EK irányelv korábbi 13. cikkét. Az információhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések részletesebbek, mivel a várakozások szerint a nagyobb átláthatóság javítani fogja a fogyasztók ivóvíz iránti bizalmát, többek között a minőség, az előállítás és a kezelés tekintetében. A kötelezettségek kettősek:

–Először is, biztosítani kell számos, a IV. mellékletben meghatározott információ online rendelkezésre állását. Biztosítani kell, hogy a fogyasztó számára hozzáférhető információk relevánsak legyenek számára.

–Emellett közvetlenül (például számláikon) a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani bizonyos konkrét információkat is, például a felhasznált mennyiségről, valamint a díjszabás és a költségszerkezet részleteiről.

15. cikk – A végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos tájékoztatás (új)

E cikk részben felváltja a 98/83/EK irányelv korábbi 13. cikkét. A jelentéstételre vonatkozó rendelkezések a korábbi rendelkezésekhez képest egyszerűbbé válnak, és helyükbe új rendszer lép, amely nem ír elő tényleges jelentéstételt. Ez biztosítja a rendszer hatékonyabbá tételét, mivel így elkerülhető, hogy a jelentett adatok referencia-időpontja és a jelentéstétel tényleges időpontja között hosszú idő teljen el.

A cikk értelmében a tagállamoknak olyan adatkészletet kell létrehozniuk, amely kizárólag ivóvízzel kapcsolatos, az ezen irányelv keretébe tartozó adatokat tartalmaz: az eseményeket, a mellékletben szereplő értékek túllépését, a veszélyek és a házi elosztási kockázatok értékelését, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés biztosítása érdekében hozott intézkedéseket.

Az adatkészleteket az Inspire-irányelvben foglaltaknak megfelelően kell létrehozni. E célból a cikk előirányozza az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által biztosított segítségnyújtást; az Ügynökség feladatul kapja azt is, hogy rendszeresen megtekintse az adatokat, és azokról a Bizottság részére az irányelv uniós szintű végrehajtásáról szóló áttekintéseket készítsen, amelyek az irányelv jövőbeli értékelésének összefüggésében is felhasználásra kerülnek (17. cikk).

16. cikk – Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés (új)

Ez az új cikk összhangban áll az Alapjogi Charta 47. cikkével, és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében végrehajtja az Aarhusi Egyezményt. A polgárok és a nem kormányzati szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy jogi szempontból felülvizsgálják a tagállamok által ezen irányelv alapján hozott határozatokat.

17. cikk – Értékelés (új)

Az új cikk meghatározza az irányelv jövőbeli értékelésének keretét (a minőségi jogalkotásra vonatkozó bizottsági iránymutatások értelmében). Az első értékelésre a tervek szerint az irányelv végrehajtása után 12 évvel kerül sor, hogy az ellátásra vonatkozó kockázatelemzések tekintetében legalább 2 ciklusra vonatkozóan rendelkezésre álljanak adatok.

18. cikk – Mellékletek felülvizsgálata (korábbi 11. cikk)

E cikk felváltja a 98/83/EK irányelv 11. cikkét. A 11. cikk az irányelv I., II. és III. mellékletének az ellenőrzéssel történő korábbi szabályozási bizottsági eljárással megvalósuló felülvizsgálatát írta elő. A javaslat értelmében az eljárás felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kerül felváltásra (a mellékletek módosítása tekintetében), összhangban az intézmények által a 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban tett azon kötelezettségvállalással is, hogy kiemelt prioritásként mielőbb ki kell igazítani mindazokat az alap-jogiaktusokat, amelyek még mindig az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra utalnak.

Az I. melléklet rendszeres felülvizsgálatát fenntartják annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is összhangban álljon a legújabb tudományos fejleményekkel.

19. cikk – A felhatalmazás gyakorlása (új)

Ez egy új szabványos cikk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásáról.

20. cikk – Bizottsági eljárás (korábbi 12. cikk)

Ez egy új szabványos cikk a végrehajtási jogi aktusok elfogadásáról.

Korábbi 13 cikk – Tájékoztatás és jelentéskészítés (törölve)

A cikk törlésre kerül, és nagy részben felváltja az új 15. cikk.

Korábbi 14 cikk – Teljesítési ütemterv (törölve)

Ez a cikk törlésre került, mivel 1998-ban további haladékot (5 évet) biztosított a 98/83/EK irányelv 2003-ig történő végrehajtásához. Ez a cikk mára elavulttá vált, ezért törölni kell.

Korábbi 15. cikk– Rendkívüli körülmények (törölve)

A 98/83/EK irányelv e cikke lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a 98/83/EK irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságtól (a korábbi 14. cikkben előírt 5 éven túlmenően) további időt kérjenek (legfeljebb hat év erejéig). Ez a cikk mára elavulttá vált, ezért törölni kell.

Korábbi 16. cikk (Hatályon kívül helyezés), 17. cikk (Átültetés a nemzeti jogrendbe) és 18. cikk (Hatálybalépés)

Ezt a három cikket törölték, és az átdolgozott irányelvek hatályon kívül helyezésére, átültetésére és hatálybalépésére vonatkozó aktualizált, szabványosított szövegekkel váltották fel őket (vö. 22., 23., 24. cikk új).

21. cikk – Szankciók (új)

A szöveg a szankciókról szóló új szabványos cikkel egészül ki.

22. cikk – Átültetés

E cikk a szokásos sablont követi.

23. cikk – Hatályon kívül helyezés

E cikk a szokásos sablont követi.

24. cikk – Hatálybalépés

E cikk a szokásos sablont követi. Az irányelv a Hivatalos Lapban való kihirdetését követően 20 nappal lép hatályba.

25. cikk – Címzettek (korábbi 19. cikk)

A cikk változatlan marad.

I. melléklet

A. rész

Az I. melléklet A. része a mikrobiológiai paraméterek határértékeire vonatkozik. A WHO ajánlása alapján a jegyzéket új paraméterekkel egészítették ki, nevezetesen a következőkkel: Clostridium Perfringens spórák és coliform baktériumok, zavarosság (a korábbi C. részből – „Indikátor paraméterek” – átemelve), valamint a szomatikus koliform baktériumok.

B. rész

Az I. melléklet B. része a kémiai paraméterek határértékeire vonatkozik. A szöveg a WHO ajánlása vagy az elővigyázatosság elve alapján számos új paraméterrel egészült ki (a kapcsolódó határértékekkel), melyek a következők: biszfenol-A, klorát, klorit, béta-ösztradiol, haloaecetsavak, microcystin, nonil-fenol, PFA-k (külön és összesen), urán.

C. rész

A 98/83/EK irányelv I. mellékletének C. része indikátor paraméterekre vonatkozott. Az indikátor paramétereket törölték az I. mellékletből (az A. részbe áthelyezett néhány paraméter kivételével, mint például a zavarosság), és a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó IV. mellékletbe kerültek át. Ennek az az oka, hogy az indikátor paraméterek nem annyira egészségügyi információkat, hanem inkább a fogyasztók érdeklődésére számot tartó információkat (mint például íz, szín, anionok, kationok stb.) biztosítanak.

Az I. melléklet új C. része olyan paraméterekre vonatkozik, amelyeket (az új 10. cikkben előírt) új házi elosztási kockázatértékelés alapján kell értékelni, nevezetesen az ólomra és a Legionellára.

II. melléklet

A. rész – Általános célkitűzések és az emberi fogyasztásra szánt víz ellenőrzésére irányuló programok

A II. melléklet A. része az ellenőrzési programokkal kapcsolatos általános kötelezettségekre vonatkozik, és nagyrészt változatlan marad, kivéve a működési ellenőrzésre vonatkozó új hivatkozás beillesztését, a zavarosságra vonatkozó kapcsolódó paraméterrel együtt. A kiegészítés a WHO ajánlása nyomán történt, mivel az operatív ellenőrzés napi szintű gyors tájékoztatást nyújt annak érdekében, hogy a kezelés megfelelően működjön.

B. rész – Gyakoriság

A II. melléklet B. része az ellenőrzés gyakoriságára vonatkozik. Két paraméterkategóriát határoz meg:

2.alapvető paramétereket (E. coli, Clostridium perfringens spórák és a szomatikus coliform baktériumok), amelyeket minden esetben a B. részben foglalt táblázatban meghatározott gyakorisággal kell ellenőrizni, és amelyek nem képezhetik ellátási kockázatelemzés tárgyát; és

3.minden más paramétert, amelyeket a B. részben foglalt táblázatban meghatározott gyakorisággal kell ellenőrizni, amíg ugyanezen melléklet C. részével összhangban sor nem kerül ellátási kockázatelemzés végzésére.

A B. részben foglalt, a gyakoriságra vonatkozó táblázatot egyszerűsítették, és a 3. megjegyzést (a táblázat alatt) törölték, mivel feleslegessé vált.

C. rész – Ellátási kockázatértékelés

A C. rész első bekezdései átkerültek az „ellátási kockázatértékelésről” szóló új 9. cikkbe. A C rész fennmaradó része – amely megállapítja az ellenőrzési gyakoriságtól való eltérésre vonatkozó előírásokat abban az esetben, ha kockázatértékelésre került sor, és amelyet a 98/83/EK irányelvbe a 2015. évi módosítással vezettek be – nagyrészt változatlan marad, és a néhány módosítás a szövegezésnek az irányelv többi részében foglalt szöveghez való formális kiigazításához kapcsolódik.

D. rész – Mintavételi módszerek és mintavételi helyek

Ez a 98/83/EK irányelv által a 2015. évi módosítással bevezetett rész lényegében változatlan marad.

III. melléklet

A. rész – Mikrobiológiai paraméterek, amelyekre vonatkozóan analitikai módszerek kerültek meghatározásra

Az A. rész első két bekezdését törölték, mivel a III. melléklet A. részének ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással való módosításának lehetőségére vonatkoztak, és a III. melléklet felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történő módosításának lehetőségéről már rendelkezik a 18. és a 19. cikk.

A mikrobiológiai paraméterekre vonatkozó módszerek jegyzékét az I. melléklet A. részében foglalt új mikrobiológiai paraméterek tükrözése érdekében aktualizálták.

B. rész – Kémiai paraméterek, amelyekre a módszerrel szembeni teljesítménykövetelmények vonatkoznak

Ezt a részt a 98/83/EK irányelv 2015. évi módosításával aktualizálták. A módosítással a szöveg 2 táblázattal egészült ki, melyek egyike a 2019 végéig alkalmazandó előírásokat tartalmazza. Javasolt e második táblázat törlése, mivel olyan előírásokat tartalmaz, amelyek csak 2019 végéig érvényesek, valamint az első táblázat megtartása.

A kémiai paraméterekre vonatkozó előírások jegyzékét tartalmazó táblázatot az I. melléklet B. részében foglalt, a mikrobiológiai paramétereket tartalmazó új táblázat tükrözése érdekében aktualizálták.

IV. melléklet (új)

A IV. melléklet egy új melléklet, amely felsorolja azokat az információkat, amelyeknek a fogyasztók tájékoztatása céljából a weboldalon rendelkezésre kell állniuk. Az arányosság érdekében a nagyon nagy vízszolgáltató vállalatoknak néhány további konkrét információt kell szolgáltatniuk, beleértve a vízellátó rendszer általános teljesítményére a hatékonyság szempontjából vonatkozó éves információkat, többek között a szivárgási arányokat és az energiahatékonyságot is. A feltételezés szerint azáltal, hogy hozzájárulnak a problémával kapcsolatos tudatosság növeléséhez, a nagyobb mértékű átláthatóság arra ösztönözheti a vízszolgáltatókat és a tagállami hatóságokat, hogy foglalkozzanak a vízveszteség és a szivárgás kérdésével.

Korábbi IV. és V. melléklet

A IV. melléklet a korábbi 80/778/EGK irányelv nemzeti jogba való átültetésének határidejére vonatkozott (a tagállamok belépésének eltérő időpontjaira is tekintettel). Az V. melléklet szolgált megfelelési táblázatként a 80/778/EGK irányelv és a 98/83/EK irányelv között. E mellékletek már nem relevánsak, és törlésre kerültek.

V. melléklet (új)

Az V. melléklet (új) a hatályon kívül helyezett irányelvet és későbbi módosításait, valamint átültetési és alkalmazási időpontjait felsoroló szabványos melléklet.

VI. melléklet (új)

A VI. melléklet a 98/83/EK irányelv és az átdolgozott irányelvre irányuló javaslat közötti az új megfelelési táblázatot tartalmazza.

ê 1998/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

2017/0332 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Ö Unió működéséről szóló Õ Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s. cikke (1) Ö 192. cikke (1) Õ bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 64 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 65 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

ò új szöveg

(1)A 98/83/EK tanácsi irányelvet 66 több alkalommal jelentősen módosították 67 . Mivel most további módosításokra kerül sor, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

ê 98/83/EK irányelv (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1980. július 15-i 80/778/EGK tanácsi irányelvet 68 hozzá kell igazítani a tudományos és műszaki fejlődéshez; mivel az említett irányelv végrehajtásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy szükséges kialakítani egy kellőképpen rugalmas és átlátható jogi keretrendszert a tagállamok számára az előírásoknak való megfelelésben elkövetett mulasztások kezelésére, mivel továbbá szükség van az irányelv felülvizsgálatára az Európai Unióról szóló szerződés figyelembevételével, különös tekintettel a szubszidiaritás elvére;

ê 98/83/EK irányelv (2) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel a Szerződés 3b. cikkének betartása érdekében – amely úgy rendelkezik, hogy a közösségi intézkedések nem terjedhetnek túl azon a mértéken, amely a Szerződés céljainak eléréséhez szükséges – szükség van a 80/778/EGK irányelv átdolgozására, amelynek keretében az alapvető minőségi és egészségügyi paraméterek betartására kell fektetni a hangsúlyt, a tagállamok belátására bízva azt, hogy további paramétereket is meghatározzanak, amennyiben jónak látják;

ê 98/83/EK irányelv (3) preambulumbekezdés

mivel a szubszidiaritás elvének megfelelően a közösségi intézkedéseknek támogatniuk kell és ki kell egészíteniük a tagállamok illetékes hatóságainak intézkedéseit;

ê 98/83/EK irányelv (4) preambulumbekezdés

mivel a szubszidiaritás elvének megfelelően az Unió térségei között meglévő természeti és társadalmi-gazdasági különbségek megkívánják, hogy az ellenőrző rendszerre és elemzésre vonatkozó döntések túlnyomó többségét, illetve a mulasztások kijavítására irányuló intézkedéseket helyi, regionális és nemzeti szinten hozzák meg, addig a mértékig, amíg az említett különbségek nem gyengítik az irányelv szerint megalkotandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések keretét;

ê 98/83/EK irányelv (5) preambulumbekezdés

mivel szükség van az emberi fogyasztásra szánt víz lényeges és preventív jellegű, egészséggel kapcsolatos minőségi paramétereire vonatkozó közösségi szabványokra, a többi közösségi intézkedéssel együttesen elérendő minimális környezetminőségi célok meghatározása érdekében, az emberi fogyasztásra szánt víz fenntartható felhasználásának biztosítására és előmozdítására;

ê 98/83/EK irányelv (6) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(2)ð A 98/83/EK irányelv jogi keretet hozott létre annak érdekében, hogy a víz egészségességének és tisztaságának biztosítása által óvja az emberi egészséget az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott káros hatásoktól. Ennek az irányelvnek ugyanezt a célt kell szolgálnia. ï mivel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének az emberi egészséggel kapcsolatos jelentősége miatt Ö E cél érdekében Õ Ö uniós Õközösségi szinten van szükség azoknak az alapvető minőségi határértékeknek ð a minimumkövetelményeknek ï a meghatározására, amelyeknek az e célra szánt víznek meg kell felelnie. ð A tagállamoknak meg kell hozniuk az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz mentes legyen bármiféle mikroorganizmustól és parazitától, valamint olyan anyagoktól, amelyek akár veszélyt is jelenhetnek az emberi egészségre nézve, és biztosítaniuk kell, hogy az ivóvíz megfeleljen az említett minimumkövetelményeknek. ï 

ê 98/83/EK irányelv (7) preambulumbekezdés

mivel az élelmiszeriparban használt vizet is ide kell érteni, hacsak nem állapítható meg, hogy az ilyen víz használata nem befolyásolja a kész termékek élvezhetőségét;

ê 98/83/EK irányelv (8) preambulumbekezdés

mivel annak érdekében, hogy a vízszolgáltató társaságok teljesíteni tudják az ivóvízzel kapcsolatos minőségi előírásokat, megfelelő vízvédelmi intézkedéseket kell foganatosítani a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának megőrzése érdekében; mivel ez a cél elérhető a szolgáltatás előtt alkalmazandó megfelelő vízkezelési intézkedések révén is;

ê 98/83/EK irányelv (9) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel a következetes európai vízügyi politika előfeltétele, hogy egy megfelelő vízügyi keretirányelv elfogadása a szükséges időben megtörténjen;

ê 98/83/EK irányelv (10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(3)A természetes ásványvizeket és a gyógyszernek minősülő vizeket ki kell zárni ennek az irányelvnek a hatálya alól, mivel ð a 2009/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 69 , illetve a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 70 foglalkozik az ilyen vizekkel. ï különös szabályokat állapított meg az ilyen típusú vizekre vonatkozóan. ð Azonban a 2009/54/EK irányelv a természetes ásványvizekre és a forrásvizekre egyaránt vonatkozik, és csak az ásványvizeket kell kizárni ezen irányelv hatálya alól. A 2009/54/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a forrásvizeknek meg kell felelniük ezen irányelv előírásainak. Az emberi fogyasztásra szánt, palackozott vagy tartályokba töltött, értékesítésre, illetve valamely élelmiszer gyártásában, készítésében vagy kezelésére való felhasználásra szánt víznek meg kell felelnie ezen irányelv előírásainak a megfelelési helyen (a csapban), és onnantól a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 71 2. cikke második albekezdésének megfelelően élelmiszernek kell tekintetni. ï 

ê 98/83/EK irányelv (11) preambulumbekezdés

mivel minőségromlás esetén intézkedésekre van szükség az összes egészséggel közvetlenül kapcsolatos paraméternek és az egyéb paramétereknek való megfelelés érdekében; mivel, ezen túlmenően, ezeket az intézkedéseket körültekintően össze kell hangolni a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv 72 , és a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 73 alkalmazásával;

ò új szöveg

(4)A vízhez való jogról szóló európai polgári kezdeményezés („Right2Water”) 74 lezárását követően uniós szintű nyilvános konzultáció indult, és a célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) keretében sor került a 98/83/EK irányelv értékelésére. 75 Ennek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a 98/83/EK irányelv bizonyos rendelkezéseit naprakésszé kell tenni. Négy fejlesztendő területet azonosítottak, nevezetesen a minőséget meghatározó számszerű értékek listáját, a kockázatalapú megközelítésre való korlátozott hagyatkozást, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések pontatlanságát, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagok jóváhagyási rendszerei közötti egyenlőtlenségeket. Ezen túlmenően a vízhez való joggal kapcsolatos európai polgári kezdeményezés külön problémaként azonosította azt a tényt, hogy a lakosság egy része – különösen a társadalom perifériáján – nem fér hozzá emberi fogyasztásra szánt vízhez, pedig ez szerepel az ENSZ 2030-as fenntartható fejlesztési céljai között (6. célkitűzés). Az utolsó megoldandó kérdés pedig a vízügyi infrastruktúra karbantartására és felújítására irányuló beruházások alacsony szintjére visszavezethető vízszivárgással kapcsolatos tudatosság hiánya; amire az Európai Számvevőszék vízügyi infrastruktúráról szóló különjelentése 76 is rámutatott.

(5)Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája részletesen áttekintette a 98/83/EK irányelvben meghatározott paraméterek és számszerű értékek jegyzékét annak megállapítása érdekében, hogy a műszaki és tudományos fejlődés fényében szükség van-e a jegyzék kiigazítására. E vizsgálat eredményei 77 alapján az enterális kórokozókat és a Legionella-t ellenőrizni kell, hat kémiai paramétert vagy paramétercsoportot fel kell venni e jegyzékbe, és három, az endokrin rendszert károsító vegyülethez elővigyázatossági referenciaértéket kell rendelni. Az új paraméterek közül három esetében az elővigyázatosság jegyében a WHO által javasoltnál szigorúbb, de elérhető számszerű értékeket kell megállapítani. Az ólom tekintetében a WHO megállapította, hogy a koncentrációt az észszerűen megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani, a krómra vonatkozó érték pedig továbbra is WHO-felülvizsgálat alatt marad, ezért mindkét paraméter tekintetében tízéves átmeneti időszakot kell engedélyezni a szigorúbb értékek alkalmazása előtt.

(6)A WHO ajánlásában az is szerepel, hogy három számszerű érték esetében lazítani lehet az előírásokon, öt paramétert pedig törölni kell a jegyzékből. Ezek a változtatások azonban nem feltétlenül szükségesek, mivel az (EU) 2015/1787 bizottsági irányelv 78 által bevezetett kockázatalapú megközelítés bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a vízszolgáltatók számára, hogy töröljenek egyes paramétereket az ellenőrizendő paraméterek jegyzékéből. A számszerű értékeknek való megfelelést lehetővé tévő kezelési módszerek pedig már használatban vannak.

ê 98/83/EK irányelv (12) preambulumbekezdés

mivel szükség van az egész Közösség területén jelentős anyagokra vonatkozóan olyan egyedi számszerű értékek megállapítására, amelyek elég szigorúak ahhoz, hogy biztosítsák az irányelv céljainak elérését;

ê 98/83/EK irányelv (13) preambulumbekezdés

mivel a számszerű értékek a rendelkezésre álló tudományos ismeretekre és az elővigyázatosság elvére épülnek; mivel az értékeket úgy választották ki, hogy biztosítsák az emberi fogyasztásra szánt víz egész életen át történő biztonságos fogyasztását, és így az egészség magas szintű védelmét képviselik;

ê 98/83/EK irányelv (14) preambulumbekezdés

mivel mind a mikrobiológiai, mind a kémiai kockázatok megelőzése érdekében ezek között egyensúlyt kell teremteni; mivel ebből a célból, és a számszerű értékek jövőbeni felülvizsgálatának fényében, az emberi fogyasztásra szánt vízre alkalmazandó számszerű értékek meghatározását közegészségügyi megfontolásokra és kockázat-értékelési módszerekre kell építeni;

ê 98/83/EK irányelv (15) preambulumbekezdés

mivel jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy megalapozzuk közösségi szinten a belső elválasztási szerveket károsító vegyi anyagok számszerű értékeit, annak ellenére, hogy egyre növekszik az aggodalom az egészséget károsító anyagoknak az emberre és az élővilágra gyakorolt potenciális hatása miatt;

ê 98/83/EK irányelv (16) preambulumbekezdés

mivel különösen az I. mellékletben szereplő határértékek általában az Egészségügyi Világszervezetnek az ivóvíz minőségére vonatkozó iránymutatásaira és a Bizottság tudományos tanácsadó testületének a kémiai vegyületek toxicitásának és ökológiai toxicitásának vizsgálatával kapcsolatos véleményére épülnek;

ê 98/83/EK irányelv (17) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(7)Ö Amennyiben a területükön az emberi egészség védelme érdekében szükséges, Õmivel a tagállamoknak Ö kötelezően Õ meg kell határozniuk az I. mellékletben nem szereplő további paraméterekre vonatkozó értékeket., amennyiben ez a területükön az emberi egészség védelme érdekében szükséges;

ê 98/83/EK irányelv (18) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel a tagállamok meghatározhatják az I. mellékletben nem szereplő további paraméterek értékeit, amennyiben úgy vélik, hogy ez szükséges a minőség biztosítására az emberi fogyasztásra szánt víz előállítása, szolgáltatása és ellenőrzése során;

ê 98/83/EK irányelv (19) preambulumbekezdés

mivel, ha a tagállamok szükségesnek tartják, hogy az I. melléklet A. és B. részében meghatározottaknál szigorúbb előírásokat fogalmazzanak meg, illetve meghatározzák az I. mellékletben nem szereplő, de az emberi egészség védelméhez szükséges további paraméterekre vonatkozó előírásaikat, akkor kötelesek tájékoztatni a Bizottságot ezekről az előírásokról;

ê 98/83/EK irányelv (20) preambulumbekezdés

mivel a szigorúbb védelmi intézkedések bevezetése vagy fenntartása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapelveit és szabályait, amint azokat a Bíróság értelmezi;

ò új szöveg

(8)A 98/83/EK irányelv csak korlátozott mértékben foglalkozott a megelőző biztonsági tervezéssel és a kockázatalapú elemekkel. A kockázatalapú megközelítés első elemeit már 2015-ben bevezették a 2015/1787/EU irányelvvel, amely módosította a 98/83/EK irányelvet annak érdekében, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye az általuk létrehozott ellenőrzési programoktól való eltérést, amennyiben hiteles kockázatértékeléseket végeznek, például a WHO ivóvíz-minőségre vonatkozó iránymutatásai 79 alapján. Az ivóvízbiztonsági tervet meghatározó iránymutatások és az ivóvízellátás biztonságára vonatkozó EN 15975-2 szabvány együtt alkotják azokat a nemzetközileg elismert elveket, amelyeken az ivóvíz előállítása, elosztása, paramétereinek ellenőrzése és elemzése alapul. Ezeket az irányelvben meg kell tartani. Annak érdekében, hogy ezek az elvek ne csupán az ellenőrzési szempontok esetében érvényesüljenek, valamint hogy az időt és az erőforrásokat a valódi kockázatokra és a hibaforrásoknál végrehajtott költséghatékony intézkedésekre lehessen összpontosítani, elkerülve a nem releváns kérdésekre irányuló elemzéseket és erőfeszítéseket, helyénvaló bevezetni egy átfogó kockázatalapú megközelítést az ellátási lánc egészében, a vízkivételi területtől az elosztáson át a csapig. E megközelítésnek három lábon kell állnia: az első a vízkivétel területére jellemző veszélyek tagállamok általi felmérése („veszélyértékelés”), összhangban a WHO iránymutatásaival és az ivóvízbiztonságiterv-készítési útmutatóval 80 ; a második a vízszolgáltató lehetősége arra, hogy az ellenőrzést a fő kockázatokhoz igazítsa („az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés”); a harmadik pedig a házi elosztó rendszerből eredő kockázatok (pl. Legionella vagy ólomszennyezés) tagállamok általi értékelése („a házi elosztással kapcsolatos kockázatértékelés”). Ezek az értékeléseket rendszeresen felül kell vizsgálni, többek között az éghajlattal kapcsolatos szélsőséges időjárási események, a vízkivételi területen az emberi tevékenységben bekövetkező változások, vagy a forrásokat érintő események nyomán. A kockázatalapú megközelítés biztosítja az illetékes hatóságok és a vízszolgáltatók közötti folyamatos információcserét.

(9)A veszélyértékelés során az emberi fogyasztásra szánt víz előállításához szükséges kezelés mértékének csökkentését kell szem előtt tartani, például törekedni kell az emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek szennyezését okozó tényezők mérséklésére. E célból a tagállamoknak azonosítaniuk kell az e víztesteket érintő veszélyeket és lehetséges szennyezési forrásokat, és nyomon kell követniük az általuk a veszélyértékelés alapján relevánsnak ítélt szennyezőanyagokat (például mikroműanyagok, nitrátok, növényvédő szerek vagy a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 81 alapján meghatározott gyógyszerek), a területen természetesen előforduló szennyezőanyagokat (pl. arzén), vagy a vízszolgáltatók bejelentéseiben szereplő anyagokat (pl. egy adott paraméter értékeinek hirtelen növekedése a kezeletlen vízben). Ezeket a paramétereket az illetékes hatóságoknak jelzésként kell használniuk arra, hogy a vízszolgáltatókkal és az érdekelt felekkel együttműködve csökkentsék a víztestek terhelését, például megelőző vagy kockázatcsökkentő intézkedéseket alkalmazzanak (ideértve szükség esetén az egészségre gyakorolt hatások megismerésére irányuló kutatást), valamint biztosítsák e víztestek védelemét és a szennyezés forrásainak kezelését.

(10)Ami a veszélyértékelést illeti, a 2000/60/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy határozzák meg és tartsák megfigyelés alatt az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztesteket, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerüljék ezek minőségének romlását, és ezzel csökkentsék az ivóvíz előállítása során szükséges vízkezelés mértékét. A kötelezettségek megkettőzésének elkerülése érdekében a tagállamoknak a veszélyértékelésre a 2000/60/EK irányelv 7. és 8. cikke, valamint V. melléklete alapján végzett megfigyelést, valamint a 2000/60/EK irányelv 11. cikke szerinti intézkedési programjaikban foglalt intézkedéseket kell használniuk.

ê 98/83/EK irányelv (21) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(11)mivel aÖ Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének értékelésére használt Õ számszerű értékeket azon a ponton kell betartani, ahol az emberi fogyasztásra szánt vizet a megfelelő felhasználó rendelkezésére bocsátják; ð azonban az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét befolyásolhatják a házi elosztó rendszerek. A WHO szerint az Unióban a Legionella a legveszélyesebb vízi kórokozó. A meleg vizes rendszerekben terjed, és belégzéssel fertőz, például zuhanyozás közben. Ezért egyértelműen a házi elosztó rendszerekhez kapcsolódik. Mivel észszerűtlenül magas költségekkel járna egy egyoldalú kötelezettség előírása minden magán- és nyilvános létesítmény ellenőrzésére e kórokozó tekintetében, a házi elosztási kockázatértékelés alkalmasabb e kihívás kezelésére. A házi elosztási kockázatértékelés során figyelembe kell venni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékekből és anyagokból eredő lehetséges kockázatokat is. A házi elosztási kockázatértékelés során ezért többek között az elsőbbségi létesítményekre kell összpontosítani, értékelve a házi elosztó rendszerből és a kapcsolódó termékekből és anyagokból eredő kockázatokat, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékek teljesítményét a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 82 szerinti teljesítménynyilatkozat alapján. A teljesítménynyilatkozattal együtt az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 83 31. és 33. cikkében említett információkat is rendelkezésre kell bocsátani. Az értékelés alapján a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük többek között annak biztosítása érdekében, hogy a WHO erre vonatkozó iránymutatásaival 84 összhangban megfelelő ellenőrzési és kezelési intézkedések álljanak rendelkezésre (például megbetegedések esetén), valamint hogy az építési termékekből származó szennyeződés ne veszélyeztesse az emberi egészséget. Azonban a 305/2011/EU rendelet sérelme nélkül, amennyiben ezek az intézkedések a termékek és anyagok Unión belüli szabad mozgásának korlátozását jelentenék, a korlátozásnak kellően megalapozottnak és szigorúan arányosnak kell lennie, és nem vezethet a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetéshez vagy a kereskedelem rejtett korlátozásához. ï

ò új szöveg

(12)A 98/83/EK irányelvnek a kezelés, a berendezések és az anyagok minőségbiztosításával kapcsolatos rendelkezései nem jártak sikerrel az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékek belső piacán jelentkező akadályok felszámolásában. Továbbra is nemzeti termékjóváhagyások vannak érvényben, a különböző tagállamokban eltérő követelményekkel. Ez megnehezíti és költségessé teszi a gyártók számára termékeik Unió-szerte történő forgalmazását. A technikai akadályok csak akkor szüntethetők meg, ha a 305/2011/EU rendelet alapján harmonizált műszaki előírások lépnek életbe az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékekre vonatkozóan. Az említett rendelet lehetővé teszi az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékekre vonatkozó értékelési módszereket harmonizáló európai szabványok kidolgozását, továbbá küszöbértékek és osztályok meghatározását az alapvető jellemzők teljesítményszintjével kapcsolatban. E célból a 2017. évi szabványosítási munkaprogramban 85 szerepelt egy szabványosítási felkérés az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékek és anyagok higiéniájára és biztonságára vonatkozóan a 305/2011/EU rendeletnek megfelelően, és a szabvány kiadása 2018-ra várható. Ennek a harmonizált szabványnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése racionális döntéshozatalt fog lehetővé tenni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező biztonságos építési termékek forgalomba hozatala és forgalmazása kapcsán. Ennek fényében az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező berendezésekre és anyagokra vonatkozó rendelkezéseket törölni kell, és részben ezek helyébe lépnek a házi elosztási kockázat értékelésére vonatkozó rendelkezések, melyek kiegészülnek a 305/2011/EU rendelet szerinti vonatkozó harmonizált szabványokkal.

ê 98/83/EK irányelv (22) preambulumbekezdés

mivel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét befolyásolhatják a házi elosztó rendszerek; mivel ezen túlmenően elismert tény, hogy előfordul, hogy sem a házi elosztó rendszerek, sem azok karbantartása nem tartozik a tagállamok felelősségi körébe;

ê 98/83/EK irányelv (23) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(13)mivel mMinden egyes tagállam köteles Ö gondoskodni Õ ellenőrző programokat létrehozni Ö létrehozásáról Õ annak ellenőrzésére, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz megfelel-e ezen irányelv előírásainak.; mivel az ilyen ellenőrző programoknak meg kell felelniük a helyi igényeknek és ezen irányelv ellenőrzésre vonatkozó minimális követelményeinek; ð Az ezen irányelv alapján végzett ellenőrzések legnagyobb része a vízszolgáltatókra hárul. E vízszolgáltatók számára bizonyos fokú rugalmasságot kell biztosítani azon paraméterek tekintetében, amelyeket az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés keretében figyelemmel kísérnek. Ha egy paramétert nem tárnak fel, akkor a vízszolgáltatók számára lehetővé kell tenni az ellenőrzési gyakoriság csökkentését vagy az adott paraméter ellenőrzésének leállítását. A legtöbb paraméter esetében az ellátással kapcsolatos kockázatértékelést kell alkalmazni. A kulcsparamétereket azonban egy bizonyos minimális gyakorisággal mindenkor ellenőrizni kell. Ez az irányelv elsősorban a megfelelőségi ellenőrzések céljára állapítja meg az ellenőrzési gyakoriságot, és csak korlátozott rendelkezéseket tartalmaz az operatív ellenőrzésre vonatkozóan. Azonban a vízkezelés megfelelősége érdekében további operatív ellenőrzésekre lehet szükség, aminek megítélése a vízszolgáltató felelőssége. E tekintetben a vízszolgáltatók hagyatkozhatnak a WHO iránymutatásaira és a vízgazdálkodási terv kézikönyvére. ï 

ò új szöveg

(14)A vízszolgáltatóknak fokozatosan be kell vezetniük a kockázatalapú megközelítést, így a kis méretű szolgáltatóknak is, mivel a 98/83/EK irányelv értékelése hiányosságokat tárt fel az ilyen szolgáltatók általi végrehajtás terén, olykor a szükségtelen ellenőrzési műveletek költségei miatt. A kockázatalapú megközelítés alkalmazása során figyelembe kell venni a biztonsági megfontolásokat.

ê 98/83/EK irányelv (24) preambulumbekezdés

mivel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének elemzésére használt módszereknek biztosítaniuk kell a kapott eredmények megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát;

ê 98/83/EK irányelv (25) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(15)mivel aAbban az esetben, ha az irányelv által meghatározott követelmények nem teljesülnek, az érintett tagállamnak ð haladéktalanul ï minél előbb meg kell vizsgálnia az okokat, és minél előbb meg kell tennie a szükséges javító intézkedéseket a víz minőségének helyreállítása érdekében;. Ö Amennyiben a rendelkezésre álló víz potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, a vízellátást meg kell tiltani vagy a víz használatát korlátozni kell. Õ ð Fontos továbbá tisztázni, hogy a mikrobiológiai és kémiai paraméterekre vonatkozó minimumkövetelmények betartásának elmulasztását a tagállamoknak automatikusan az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek kell tekinteniük. ï Ö Abban az esetben, ha az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének helyreállításához javító intézkedésre van szükség, a Szerződés 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a problémát annak forrásánál orvosolják. Õ 

ê 98/83/EK irányelv (26) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel fontos megelőzni, hogy a szennyezett víz potenciális veszélyt jelentsen az ember egészségére; mivel be kell tiltani az ilyen víz szolgáltatását, vagy korlátozni kell a használatát;

ê 98/83/EK irányelv (27) preambulumbekezdés

mivel abban az esetben, ha a meg nem felelés valamelyik indikátor jellegű paraméterrel kapcsolatos, az érintett tagállamnak meg kell vizsgálnia, hogy a hiányosság jelent-e valamilyen kockázatot az emberi egészségre nézve; mivel az érintett tagállamnak javító intézkedést kell hoznia a víz minőségének helyreállítására, ha erre szükség van az emberi egészség védelme érdekében;

ê 98/83/EK irányelv (28) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel abban az esetben, ha az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének helyreállításához javító intézkedésre van szükség, a Szerződés 130r. cikkének (2) bekezdésével összhangban előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a problémát annak forrásánál orvosolják;

ê 98/83/EK irányelv (29) preambulumbekezdés

ð új szöveg

(16)mivel aA tagállamok ð számára a továbbiakban nem indokolt lehetővé tenni, hogy ï at fel kell hatalmazni arra, hogy bizonyos feltételek mellett eltérést engedjenek ezen irányelv alól;. ð Az eltéréseket eredetileg arra használták, hogy a tagállamoknak akár kilenc év haladékot biztosítsanak a számszerű értékeknek való megfelelés elérésére. Ez a tagállamok és a Bizottság számára egyaránt nehézkesnek bizonyult. Ezenkívül néhány esetben a javító intézkedések késedelméhez vezetett, mivel az eltérés lehetőségét átmeneti időszaknak tekintették. Az eltérésekre vonatkozó rendelkezést ezért el kell hagyni. Az emberi egészség védelme érdekében a számszerű értékek túllépése esetén azonnal javító intézkedésekhez kell folyamodni, a számszerű értéktől való eltérés engedélyezésének lehetősége nélkül. Azonban a tagállamok által a 98/83/EK irányelv 9. cikke alapján engedélyezett és ezen irányelv hatálybalépésekor még alkalmazandó eltéréseket továbbra is alkalmazni kell érvényességük végéig, megújításukra azonban nem kerülhet sor. ï mivel továbbá szükség van az ilyen eltérések megfelelő kereteinek kialakítására azzal a feltétellel, hogy azok nem képezhetnek potenciális veszélyt az ember egészségére nézve, továbbá azzal a feltétellel, hogy az emberi fogyasztásra szánt vízzel történő ellátást az érintett területen nem lehet más ésszerű eszközökkel biztosítani;

ò új szöveg

(17)A Bizottság a „Right2Water” európai polgári kezdeményezésre reagálva 2014-ben felkérte a tagállamokat 86 , hogy a WHO ajánlásainak megfelelően valamennyi polgár számára biztosítsanak hozzáférést egy minimális igényeket kielégítő vízellátáshoz. Kötelezettséget vállalt arra, hogy „környezetvédelmi politikája […] révén javítsa a teljes népesség biztonságos ivóvízhez […] való hozzáférését”. 87 Ez megfelel az ENSZ 6. fenntartható fejlesztési céljának és az ahhoz tartozó célkitűzésnek, amely „a biztonságos és megfizethető ivóvízhez való egyetemes és méltányos hozzáférés biztosítása mindenki számára”. A méltányos hozzáférés fogalma számos szempontot felölel, idetartozik a víz elérhetősége (amit nehezíthetnek földrajzi okok, az infrastruktúra hiánya vagy a lakosság egyes csoportjainak sajátos helyzete), a minőség, az elfogadhatóság és a megfizethetőség. A víz megfizethetőségével kapcsolatban fontos emlékeztetni arra, hogy a 2000/60/EK irányelvben előírt költségmegtérülés elve alapján a vízdíjak megállapítása során a tagállamok figyelembe vehetik a lakosság eltérő gazdasági és szociális körülményeit, és ezeknek megfelelően szociális díjakat alkalmazhatnak, vagy a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetű csoportokat védő intézkedéseket fogadhatnak el. Ez az irányelv kifejezetten a vízhez való hozzáférés minőségi és elérhetőségi vonatkozásaival foglalkozik. Ezért e kérdés megoldására az európai polgári kezdeményezésre való reagálás keretében és a szociális jogok európai pillére 88 20. alapelvének („Mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között a vízellátáshoz, …”) végrehajtását támogatandó, a tagállamoktól elvárható, hogy nemzeti szinten foglalkozzanak a vízhez való hozzáférés ügyével, ugyanakkor a tagállamok élveznek némi mérlegelési jogkört az alkalmazandó intézkedések típusát illetően. Alkalmazhatnak például a vízhez való hozzáférés javítására a közterületeken szabadon hozzáférhető ivókutakat, vagy ösztönözhetik az emberi fogyasztásra szánt víz ingyenes rendelkezésre bocsátását a középületekben és éttermekben.

(18)Az Európai Parlament a Right2Water európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló állásfoglalásában 89 megállapította, hogy „a tagállamoknak különleges figyelmet kell fordítaniuk a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak szükségleteire.” 90 Egyes kisebbségi kultúrák sajátos helyzetét, és különösen az ivóvízhez való hozzáférésük hiányát – gondoljunk a roma, szintó, vándorló, kalé, stb. akár letelepedett, akár állandó lakhellyel nem rendelkező csoportokra – elismerte a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretének végrehajtásáról című jelentésről szóló bizottsági közlemény 91 és a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlás 92 is. Ebben a kontextusban helyénvaló, hogy a tagállamok különös figyelmet fordítsanak a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportokra, és a megfelelő intézkedések megtételével biztosítsák számukra a vízhez való hozzáférést. Az e csoportok meghatározására vonatkozó tagállami jogok sérelme nélkül e csoportokba belefoglalandók legalább a menekültek, a nomád közösségek, a hajléktalanok és a kisebbségi kultúrák, mint a roma, szintó, vándorló, kalé, stb, akár letelepedtek, akár nem. A hozzáférés biztosítását szolgáló intézkedéseket a tagállamok választhatják meg, elképzelhető alternatív ellátórendszerek (pl. egyéni vízkezelő berendezések) biztosítása, tartályos víz (tartálykocsik, csiszternák) rendelkezésre bocsátása és a táborok számára szükséges infrastruktúra biztosítása.

ê 98/83/EK irányelv (30) preambulumbekezdés

mivel tekintettel arra, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz előkészítése vagy elosztása során adott esetben szükség lehet bizonyos anyagok használatára, szabályozni kell az ilyen anyagok használatát az emberi egészségre gyakorolt esetleges káros hatások elkerülése érdekében;

ê 98/83/EK irányelv (31) preambulumbekezdés

mivel előfordulhat, hogy a II. és III. mellékletben megfogalmazott műszaki követelményeket gyorsan kell a tudományos és műszaki fejlődéshez igazítani; mivel az ehhez szükséges intézkedések alkalmazásának elősegítése érdekében gondoskodni kell egy olyan eljárásról, amelynek keretében a tagállamok képviselőiből álló testület segítségével a Bizottság elfogadhatja ezt a hozzáigazítást;

ê 98/83/EK irányelv (32) preambulumbekezdés

mivel a fogyasztókat megfelelő és alkalmas módon tájékoztatni kell az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről, a tagállamok által engedett eltérésekről, illetve az illetékes hatóságok által végzett javító intézkedésekről; mivel továbbá tekintetbe kell venni a Bizottság technikai és statisztikai igényeit, valamint az egyén jogát arra, hogy megfelelő információt kapjon az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről;

ê 98/83/EK irányelv (33) preambulumbekezdés

mivel rendkívüli körülmények között és földrajzilag körülhatárolt térségekben szükség lehet arra, hogy a tagállamok tágabb határidőket kapjanak az ezen irányelvben foglalt egyes rendelkezések végrehajtására;

ê 98/83/EK irányelv (34) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

mivel ezen irányelv nem befolyásolhatja a tagállamok kötelezettségeit a nemzeti jogszabályokba történő átültetésre, illetve alkalmazásra vonatkozó, a IV. mellékletben foglalt határidőkkel kapcsolatban,

ò új szöveg

(19)A „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló hetedik környezetvédelmi cselekvési program 93 előírja, hogy a nyilvánosság számára nemzeti szinten hozzáférést kell biztosítani a környezetre vonatkozó egyértelmű információkhoz. A 98/83/EK irányelv csak az információkhoz való passzív hozzáférésről rendelkezett, vagyis a tagállamoknak csak azt kellett biztosítaniuk, hogy az információk rendelkezésre álljanak. Ezeket a rendelkezéseket most fel kell váltani annak biztosítása érdekében, hogy naprakész információk legyenek könnyen hozzáférhetők, például olyan weboldalon, amelynek elérési útvonalára kifejezetten felhívják a figyelmet. A naprakész információknak nemcsak az ellenőrzési programok eredményeit kell tartalmazniuk, hanem a nyilvánosság számára hasznos további információkat is, például az egyes vízminőségi mutatókra vonatkozó információkat (vas, keménység, ásványi anyagok stb.), amelyek gyakran befolyásolják a fogyasztókban a csapvízről kialakult képet. Ennek érdekében a 98/83/EK irányelv azon mutatóit, amelyek nem nyújtottak az egészség szempontjából releváns információkat, az e paraméterekre vonatkozó online információval kell felváltani. A nagyon nagy vízszolgáltatók esetében további, többek között az energiahatékonyságra, a gazdálkodásra, az irányításra, az árstruktúrára és az alkalmazott kezelésekre vonatkozó információkat is elérhetővé kell tenni online. Feltehető, hogy a fogyasztók javuló tájékozottsága és a nagyobb átláthatóság hozzá fog járulni a polgárok vízszolgáltatásba vetett bizalmának növeléséhez. Ez várhatóan a csapvíz nagyobb mértékű fogyasztásához vezet, ami által csökken a műanyaghulladék mennyisége és mérséklődnek az üvegházhatást okozó kibocsátások, ez pedig segíti az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és a környezet valamennyi elemének javát szolgálja.

(20)Ugyanezt a gondolatmenetet követve ahhoz, hogy a fogyasztók jobban megismerjék a vízfogyasztás hatásait, információt kell kapniuk (például számlájukon vagy intelligens alkalmazások révén) az általuk fogyasztott vízmennyiségről, a vízszolgáltató által felszámított díj szerkezetéről, elkülönítve a változó és az állandó költségeket, valamint az emberi fogyasztásra szánt víz literenkénti áráról, lehetővé téve a palackozott víz árával való összehasonlítását.

(21)A vízdíjak megállapításakor figyelembe veendő elveket, nevezetesen a vízszolgáltatás költségeinek megtérülése és a szennyező fizet elvet a 2000/60/EK irányelv határozta meg. Ennek ellenére a vízszolgáltatás nyújtásának pénzügyi fenntarthatósága nem mindig biztosított, ami esetenként a vízügyi infrastruktúra karbantartásába való beruházások elmaradásához vezet. Az ellenőrzési technikák javulásával az elsősorban a karbantartás hiányára visszavezethető szivárgások mértéke könnyebben kimutatható, és ezzel összefüggésben uniós szinten ösztönözni kell a szivárgások visszaszorítását a vízügyi infrastruktúra hatékonyságának növelése érdekében. A szubszidiaritás elvével összhangban ezt a kérdést a szivárgási arányokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos átláthatóság és fogyasztói tájékoztatás fokozásával kell orvosolni.

(22)A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 94 célja, hogy az Aarhusi Egyezménnyel összhangban biztosítsa a tagállamokban a környezeti információkhoz való hozzáférést. Széles körű kötelezettségekről rendelkezik, amelyek egyaránt vonatkoznak a környezeti információk kérésre történő rendelkezésre bocsátására és aktív terjesztésére. A 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 95 szintén átfogó hatállyal rendelkezik, kiterjed a térinformatikai adatok megosztására, ideértve a különböző környezeti kérdésekre vonatkozó adatsorokat is. Fontos, hogy ezen irányelvnek az információhoz való hozzáférésre és az adatok megosztására vonatkozó rendelkezései kiegészítsék az említett irányelveket, és ne hozzanak létre különálló jogi szabályozást. Ezért ennek az irányelvnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem sérthetik a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv rendelkezéseit.

(23)A 98/83/EK irányelv nem állapított meg jelentéstételi kötelezettségeket a kis vízszolgáltatók számára. Ennek orvoslása érdekében, és tekintettel a végrehajtással és a megfeleléssel kapcsolatos információk szükségességére, egy új rendszert kell bevezetni, amelynek keretében a tagállamok feladata, hogy kizárólag releváns adatokat tartalmazó adatsorokat hozzanak létre, tartsanak fenn és bocsássanak a Bizottság, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség rendelkezésére, például a számszerű értékek túllépésével és a jelentős eseményekkel kapcsolatban. Ennek biztosítania kell, hogy az egyes szereplőkre háruló adminisztratív teher a lehető legkisebb legyen. A nyilvános hozzáférést, a jelentéstételt és az adatok hatóságok közötti megosztását lehetővé tévő megfelelő infrastruktúra biztosítása kapcsán a tagállamoknak a 2007/2/EK irányelvben és annak végrehajtási jogi aktusaiban szereplő adatspecifikációkra kell támaszkodniuk.

(24)A tagállamok által szolgáltatott adatok nemcsak a megfelelőség ellenőrzéséhez szükségesek, hanem ahhoz is elengedhetetlenek, hogy a Bizottság figyelemmel kísérhesse és értékelhesse a jogszabály céljainak megvalósulását, és egyúttal adatokat gyűjtsön a jogszabály jövőbeni értékeléséhez az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás 96 22. pontjának megfelelően. Ebben az összefüggésben szükség van olyan releváns adatokra, amelyek lehetővé teszik az irányelv hatékonyságának, eredményességének, relevanciájának és uniós hozzáadott értékének jobb értékelését, és ugyanezt szolgálja a megfelelő jelentéstételi mechanizmus kialakítása is, amelynek eredményei felhasználhatók az irányelv későbbi értékeléseihez.

(25)A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 22. pontja értelmében a Bizottságnak az irányelv átültetésének időpontjától számított bizonyos időszakon belül el kell végeznie az irányelv értékelését. Az értékelésnek az irányelv végrehajtása során gyűjtött tapasztalatokon és adatokon, a vonatkozó tudományos, analitikai és epidemiológiai adatokon, valamint a rendelkezésre álló WHO-ajánlásokon kell alapulnia.

(26)Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket. Különösen az egészségügyi ellátáshoz, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz, a környezetvédelemhez és a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó elveket kívánja előmozdítani.

(27)Amint arra az Európai Bíróság több alkalommal emlékeztetett, az irányelveknek az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 288. cikkének harmadik bekezdése által tulajdonított kötelező erővel összeegyeztethetetlen annak elvi szinten történő kizárása, hogy az érintett személyek egy irányelvben előírt kötelezettségre hivatkozhassanak. Ez a megfontolás különösen érvényes egy olyan irányelvre, amelynek célja az emberi egészség védelme az emberi fogyasztásra szánt víz bármilyen szennyeződésének káros hatásaival szemben. Ezért a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménnyel 97 összhangban a nyilvánosság számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, ezzel is védve az egészséget és a jóllétet lehetővé tévő környezethez való jogot. Ezenkívül arra az esetre, ha az ezen irányelv által biztosított jogok jogszerűtlen gyakorlatokkal való többszöri megsértése miatt sok embert érintő tömeges károkozás lépne fel, lehetőséget kell biztosítani a kollektív jogorvoslati mechanizmusok használatára, amennyiben a tagállamok létrehoztak ilyet a Bizottság 2013/396/EU ajánlásának 98 megfelelően.

(28)Ezen irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása, illetve a veszélyértékelések és a házi elosztási kockázatértékelések kapcsán alkalmazandó ellenőrzési követelményei meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell adni arra, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv I–IV. mellékletének módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. Ezen túlmenően a 98/83/EK irányelv I. melléklete C. részének 10. megjegyzésében foglalt, a radioaktív anyagok ellenőrzési gyakoriságának és ellenőrzési módszereinek meghatározására vonatkozó felhatalmazás a 2013/51/Euratom tanácsi irányelv 99 elfogadása miatt feleslegessé vált, ezért el kell hagyni. A 98/83/EK irányelv III. melléklete A. részének második albekezdésében foglalt, az irányelv módosításaira vonatkozó felhatalmazásra sincs már szükség, ezért azt törölni kell.

(29)Az irányelv végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell ruházni a Bizottságra az emberi fogyasztásra szánt vízről a vízszolgáltatásban részesülő személyek részére szolgáltatandó információk formátumának és megjelenítési módjainak meghatározása tekintetében, valamint a tagállamok által nyújtandó és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által összesítendő, az irányelv végrehajtásával kapcsolatos adatok formátumának és megjelenítési módjainak meghatározása tekintetében. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 100 megfelelően kell gyakorolni.

(30)A 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 101 követelményeinek sérelme nélkül a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és gondoskodniuk kell azok végrehajtásáról. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(31)A 2013/51/Euratom irányelv konkrét rendelkezéseket határoz meg az emberi fogyasztásra szánt vízben található radioaktív anyagok ellenőrzése tekintetében. Ezért ebben az irányelvben nem szükséges előírni a radioaktivitásra vonatkozó számszerű értékeket.

(32)Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az emberi egészség védelemét a tagállamok a szükséges intézkedések léptéke és hatásai miatt nem tudják kielégítően megvalósítani, és e cél uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett cél megvalósításához szükséges mértéket.

(33)Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség azon rendelkezésekre korlátozódik, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.

(34)Ez az irányelv nem érinti az V. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ê 98/83/EK irányelv

ð új szöveg

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célok

(1)Ezen irányelv az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére vonatkozik.

(2)Ezen irányelv célja az emberi egészség megóvása az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott káros hatásoktól a víz egészségességének és tisztaságának biztosítása által.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1.„emberi fogyasztásra szánt víz”: minden, eredeti állapotában vagy kezelés utáni állapotban levő, ð köz- vagy magántulajdonban lévő létesítményekben ï ivásra, főzésre, ételkészítésre ð vagy élelmiszertermelésre ï és egyéb háztartási célokra szánt víz, függetlenül az eredetétől és attól, hogy szolgáltatása hálózatról, tartálykocsiból vagy ð forrásvíz esetében ï palackozott formában vagy tartályokból történik-e.;

b)    bármely élelmiszergyártó vállalkozás által, emberi fogyasztásra szánt termékek vagy anyagok gyártásához, feldolgozásához, tartósításához vagy forgalmazásához használt valamennyi víz, hacsak az illetékes nemzeti hatóságok nem győződnek meg arról, hogy a víz minősége nem befolyásolhatja károsan a végtermék formában lévő élelmiszerek egészségességét;

2.„házi elosztó rendszer”: ð köz- vagy magántulajdonban lévő létesítményekben található ïminden olyan vízvezeték, szerelvény és berendezés, amely az emberi fogyasztáshoz általában használt csap és az ellátó hálózat között van, de csak abban az esetben, ha a vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében nem tartoznak a vízszolgáltató ilyen minőségében meglévő felelősségi körébe.

ò új szöveg

3.„vízszolgáltató”: napi átlagban legalább 10 m3 emberi fogyasztásra szánt vizet szolgáltató jogalany.

4.„kis vízszolgáltató”: naponta 500 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató, vagy 5 000 főnél kevesebbet kiszolgáló vízszolgáltató.

5.„nagy vízszolgáltató”: naponta legalább 500 m3 vizet szolgáltató, vagy legalább 5 000 főt kiszolgáló vízszolgáltató.

6.„nagyon nagy vízszolgáltató”: naponta legalább 5 000 m3 vizet szolgáltató, vagy legalább 50 000 főt kiszolgáló vízszolgáltató.

7.„elsőbbségi helyszín”: a tagállamok által meghatározott olyan nagy létesítmény, ahol a vízzel kapcsolatos kockázatoknak potenciálisan kitett felhasználók száma magas, például a kórházak, egészségügyi intézmények, szálláshelyek, büntetőjogi intézmények és kempingek.

8.„veszélyeztetett és marginalizált csoportok”: a társadalomból diszkrimináció vagy jogokhoz, erőforrásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférés hiánya miatt kiszorult személyek, akik a társadalom többi részéhez képest kiszolgáltatottabbak az egészségük, biztonságuk, az oktatás hiánya, káros gyakorlatok vagy más veszélyek szempontjából.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

3. cikk

Kivételek

(1)Ez az irányelv nem vonatkozik a következőkre:

a)a tagállamokban a természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. július 15-i 80/777/EGK tanácsi irányelvvel 102 a 2009/54/EK irányelvvel összhangban az eljárni jogosult nemzetiÖ illetékes Õ hatóságok által elismert természetes ásványvizekre;

ê 98/83/EK irányelv

b)a bejegyzett gyógyszerkészítményekre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló, 1965. január 26-i 65/65/EGK tanácsi irányelv 103 értelmezése szerinta 2001/83/EK irányelv értelmében gyógyászati terméknek minősülő vizekre.

ê 98/83/EK irányelv

(2)A tagállamok eltérést engedhetnek ezen irányelv rendelkezései alól:

a) a kizárólag olyan célokra szolgáló vizek esetén, amelyekkel kapcsolatban az eljárni jogosult hatóságok meggyőződtek arról, hogy a víz minősége sem közvetve, sem közvetlenül nem gyakorol hatást az érintett fogyasztók egészségére;

b) a napi átlagban 10 m3-nél kevesebb vizet szolgáltató vagy 50 személynél kevesebbet kiszolgáló egyedi ellátásból származó, emberi fogyasztásra szánt víz esetén, hacsak azt nem kereskedelmi vagy közszolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenység keretében szolgáltatják.

(3)Azok a tagállamok, amelyek a (2) bekezdés b) pontjában foglalt kivételeket alkalmazzák, kötelesek biztosítani, hogy az érintett lakosság tájékoztatást kapjon e kivételekről, illetve minden olyan intézkedésről, amelyet az emberi egészség védelmére, az emberi fogyasztásra szánt víz bárminemű szennyezettségéből származó negatív hatások ellen tehetnek. Ezen túlmenően, ha nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen víz minősége potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, akkor az érintett lakosságot haladéktalanul megfelelő tanácsokkal kell ellátni.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

4. cikk

Általános kötelezettségek

(1)Más közösségiÖ uniós Õrendelkezések értelmében meglévő kötelezettségeik sérelme nélkül a tagállamok kötelesek megtenni az emberi fogyasztásra szánt víz egészségességének és tisztaságának biztosításához szükséges intézkedéseket. Ezen irányelv minimális követelményei szempontjából az emberi fogyasztásra szánt víz akkor egészséges és tiszta, ha Ö megfelel a következő feltételeknek Õ:

a)nem tartalmaz semmilyen mikroorganizmust és parazitát, valamint anyagot az emberi egészségre nézve potenciális veszélyt jelentő mennyiségben, illetve koncentrációban; és

b)megfelel az I. melléklet A. és B. részében foglalt minimális követelményeknek;

és akkor, ha az 5-8., illetve 10. cikk vonatkozó rendelkezései, valamint a Szerződés értelmében

c)a tagállamok minden további szükséges intézkedést megtesznekÖ megtettek Õ annak érdekében, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz megfeleljen ezen irányelv ð 5–12. cikke ï követelményeinek.

(2)A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv végrehajtásáramegvalósítására szolgáló intézkedések semmilyen körülmények között ne eredményezzék az emberi fogyasztásra szánt víz meglévő minőségének közvetett vagy közvetlen romlását, amennyiben az kihat az emberi egészség védelmére, illetve az ivóvíz ð emberi fogyasztásra szánt víz ï előállításához használt vizek szennyezettségének bárminemű növekedését.

5. cikk

Minőségi előírások

(1)A tagállamok meghatározzák az I. mellékletben foglalt, az emberi fogyasztásra szánt vízre alkalmazandó paraméterek értékeitÖ , amelyek nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint az ott meghatározott értékek Õ.

(2)    A fenti (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott értékek nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint az I. mellékletben foglaltak.Ami az I. melléklet C. részében foglalt paramétereket illeti, az értékeket csupán ellenőrzés céljából, illetve a 8. cikkben meghatározott kötelezettségek teljesítése végett kell rögzíteni.

(2)(3)    Az érintett tagállam meghatározza az I. mellékletben nem szereplő további paraméterek értékeit, amennyiben nemzeti területén vagy annak egy részén az emberi egészség védelme azt megkívánja. Az így meghatározott értékeknek legalább a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményeket teljesíteniük kell.

6. cikk

A megfelelés helye

(1)Az 5. cikk alapján meghatározottð , az I. melléklet A. és B. részében felsorolt paraméterekhez tartozó ï számszerű értékeket teljesíteni kell:

a)elosztó hálózatból szolgáltatott víz esetén a létesítményen belül azon a ponton, ahol az az általában az emberi fogyasztás céljára történő vízkivételre használt csapból kilép;

b)tartályból szolgáltatott víz esetén azon a ponton, ahol a víz kilép a tartályból;

c)palackokba vagy tartályokba töltött, értékesítésre szánt víz  ð forrásvíz ï esetében azon a ponton, ahol a vizet a palackokba vagy tartályokba töltik.; 

d) élelmiszeripari vállalkozásnál használt víz esetében azon a ponton, ahol a vizet a vállalkozás használja.

(2)    Az (1) bekezdés a) pontjában leírt víz esetében akkor lehet úgy tekinteni, hogy a tagállamok teljesítik e cikk, illetve a 4. cikk és a 8. cikk (2) bekezdése értelmében meglévő kötelezettségeiket, ha megállapítható, hogy az 5. cikkel összhangban meghatározott számszerű értékek a házi elosztó rendszer vagy annak karbantartása miatt nem teljesülnek, kivéve azokat a helyiségeket és létesítményeket, ahol a vizet a nagyközönség részére szánják, például iskolák, kórházak és éttermek.

(3)    Amennyiben a fenti (2) bekezdés esetén fennáll annak a kockázata, hogy az (1) bekezdés a) pontjában leírt víz nem felel meg az 5. cikknek megfelelően meghatározott paraméterértékeknek, akkor a tagállamok biztosítják, hogy:

a)megfelelő intézkedéseket hoznak a paraméterek nem teljesítésével járó kockázat csökkentésére vagy felszámolására, például tájékoztatják az ingatlantulajdonosokat a lehetséges javító intézkedésekről, és/vagy

egyéb intézkedéseket hoznak, például a víz szolgáltatását megelőzően olyan vízkezelési technikákat alkalmaznak a víz jellegének vagy tulajdonságainak a megváltoztatására, amelyekkel lecsökken vagy megszűnik annak a kockázata, hogy a víz a szolgáltatást követően nem felel meg a paramétereknek;

és

b)az érintett fogyasztókat megfelelő módon tájékoztatják és tanácsokkal látják el az általuk megtehető minden további lehetséges javító intézkedésről.

ò új szöveg

7. cikk

A víz biztonságosságának kockázatalapú megközelítése

(1)A tagállamok biztosítják, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz szolgáltatása, kezelése és elosztása tekintetében kockázatalapú megközelítés érvényesüljön, amely a következő elemekből áll:

a)az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestekkel kapcsolatos veszélyértékelés a 8. cikknek megfelelően,

b)a vízszolgáltatók által az általuk szolgáltatott víz minőségének ellenőrzésére végzett, ellátással kapcsolatos kockázatértékelés a 9. cikknek és a II. melléklet C. részének megfelelően,

c)házi elosztási kockázatértékelés a 10. cikknek megfelelően.

(2)A veszélyértékeléseket [az irányelv átültetésének határidejétől számított 3 év elteltével]-ig el kell végezni. Azokat háromévente felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni.

(3)Az ellátással kapcsolatos kockázatértékelést a nagyon nagy és a nagy vízszolgáltatóknak [az irányelv átültetésének határidejétől számított 3 év elteltével]-ig kell elvégezni, a kis vízszolgáltatóknak pedig [az irányelv átültetésének határidejétől számított 6 év elteltével]-ig. Azokat nem több mint hatévente felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni.

(4)A házi elosztási kockázatértékeléseket [az irányelv átültetésének határidejétől számított 3 év elteltével]-ig kell elvégezni. Azokat háromévente felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni.

8. cikk

Az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestekkel kapcsolatos veszélyértékelés

(1)A 2000/60/EK irányelv 6. és 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt, napi átlagban 10 m3-nél több emberi fogyasztásra szánt vizet biztosító víztestek kapcsán veszélyértékelésre kerüljön sor. A veszélyértékelés a következő elemeket foglalja magában:

a)a veszélyértékelés tárgyát képező víztestek vízkivételi pontjainak azonosítása és georeferencia-adatai;

b)amennyiben a 2000/60/EK irányelv 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban létrehoztak ilyeneket, a védelmi övezetek, valamint az említett irányelv 6. cikkében említett védett területek feltérképezése;

c)a veszélyértékelés tárgyát képező víztesteket érintő veszélyek és lehetséges szennyezési források azonosítása. E célra a tagállamok felhasználhatják az emberi tevékenységek hatásainak a 2000/60/EK irányelv 5. cikkével összhangban elvégzett vizsgálatát, valamint az említett irányelv II. mellékletének 1.4. pontjával összhangban összegyűjtött, jelentős terhelésekre vonatkozó információkat;

d)a veszélyértékelés tárgyát képező víztestek rendszeres ellenőrzése az alábbi jegyzékekben szereplő releváns szennyező anyagok tekintetében:

i.az ezen irányelv I. mellékletének A. és B. részében felsorolt paraméterek;

ii.a 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 104 I. mellékletében felsorolt, felszín alatti vizeket szennyező anyagok, valamint azon szennyező anyagok és szennyezési indikátorok, amelyekre a tagállamok az irányelv II. mellékletének megfelelően küszöbértékeket határoztak meg;

iii.a 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 105 I. mellékletében felsorolt elsőbbségi anyagok és bizonyos egyéb szennyező anyagok;

iv.egyéb releváns szennyező anyagok, pl. mikroműanyagok és a tagállamok által az emberi tevékenységek hatásainak a 2000/60/EK irányelv 5. cikkével összhangban elvégzett vizsgálata, valamint az említett irányelv II. mellékletének 1.4. pontjával összhangban összegyűjtött, jelentős terhelésekre vonatkozó információk alapján azonosított vízgyűjtő-specifikus szennyezők.

A tagállamok az i–iv. pontokban meghatározottak közül kiválasztják azokat az ellenőrizendő paramétereket, anyagokat vagy szennyező anyagokat, amelyek a c) pont szerinti veszélyértékelés vagy a (2) bekezdéssel összhangban a vízszolgáltatók által benyújtott adatok alapján relevánsnak ítélnek.

A rendszeres ellenőrzés céljára a tagállamok használhatják a más uniós jogszabályokkal összhangban végzett nyomon követést.

(2)Azon vízszolgáltatók, amelyek operatív nyomon követés céljából ellenőrzik a kezeletlen vizet, kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságokat a tendenciákról és a megfigyelt paraméterek, anyagok vagy szennyező anyagok bármely szokatlan koncentrációjáról.

(3)A tagállamok tájékoztatják a veszélyértékelés tárgyát képező víztesteket használó vízszolgáltatókat az (1) bekezdés d) pontja alapján végzett ellenőrzés eredményeiről, és azok alapján:

a)kötelezhetik a vízszolgáltatókat további ellenőrzések és kezelések elvégzésére egyes paraméterek kapcsán,

b)engedélyezhetik a vízszolgáltatóknak egyes paraméterek ellenőrzési gyakoriságának csökkentését az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés elvégzése nélkül, amennyiben nem a II. melléklet B. részének 1. pontja szerinti kulcsparaméterekről van szó, és nincs olyan észszerűen előrelátható tényező, ami a vízminőség romlását okozhatná.

(4)Azon esetekben, amikor a vízszolgáltató csökkentheti egy paraméter ellenőrzési gyakoriságát a (2) bekezdés b) pontjával összhangban, a tagállam továbbra is rendszeresen elvégzi a paraméter ellenőrzését a veszélyértékelés tárgyát képező víztestekben.

(5)Az (1) és a (2) bekezdés, valamint a 2000/60/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően gyűjtött információk alapján a tagállamok a vízszolgáltatókkal és más érdekelt felekkel együttműködésben meghozzák az alábbi intézkedéseket, vagy biztosítják, hogy a vízszolgáltatók meghozzák az alábbi intézkedéseket:

a)a szükséges kezelés mértékének csökkentését és a vízminőség megóvását szolgáló megelőző intézkedések, ideértve a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének d) pontjában említett intézkedéseket is;

b)az (1) bekezdés d) pontja szerint elvégzett ellenőrzések alapján szükséges, a szennyezés forrását azonosító és kezelő kárenyhítő intézkedések.

A tagállamok rendszeresen felülvizsgálják az ilyen intézkedéseket.

9. cikk

Az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés

(1)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vízszolgáltatók kockázatértékelést végezzenek, amely alapján az I. melléklet A. és B. részében említett, a II. melléklet B. része alapján nem kulcsfontosságú paraméterek ellenőrzési gyakorisága kiigazítható a kezeletlen vízben való előfordulásuktól függően.

E paraméterek tekintetében a tagállamok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a vízszolgáltatók eltérhessenek a II. melléklet B. részében meghatározott mintavételi gyakoriságoktól a II. melléklet C. részében foglalt előírásoknak megfelelően.

Ennek keretében a vízszolgáltatók kötelesek figyelembe venni az ezen irányelv 8. cikkének megfelelő veszélyértékelés és a 2000/60/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikke alapján végzett nyomon követés eredményeit.

(2)Az ellátással kapcsolatos kockázatok értékelését az illetékes hatóságoknak jóvá kell hagyniuk.

10. cikk

A házi elosztási kockázatértékelés

(1)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy házi elosztási kockázatértékelésekre kerüljön sor, melyek az alábbi elemeket tartalmazzák:

a)a házi elosztó rendszerekkel, valamint a kapcsolódó termékekkel és anyagokkal kapcsolatos lehetséges kockázatok értékelése, és annak megítélése, hogy azok befolyásolják-e a víz minőségét azon a ponton, ahol az az általában emberi fogyasztás céljára használt csapokból használatra kerül, különösen, ha a vizet elsőbbségi helyszíneken a nyilvánosság használja;

b)az I. melléklet C. részében felsorolt paraméterek rendszeres ellenőrzése olyan létesítményekben, ahol a legnagyobb az emberi egészségre jelentett potenciális veszély. A releváns paramétereket és az ellenőrzési helyszíneket az a) pont szerint elvégzett értékelés alapján kell kiválasztani.

Az első albekezdésben említett rendszeres ellenőrzéshez a tagállamok létrehozhatnak az elsőbbségi helyszínekre összpontosító ellenőrzési stratégiát;

c)annak ellenőrzése, hogy az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékek teljesítménye megfelelő-e a 305/2011/EU rendelet I. melléklete 3. e) pontjában az építményekre vonatkozóan előírt alapvető jellemzők tekintetében.

(2)Amennyiben a tagállamok az (1) bekezdés a) pontja szerint elvégzett értékelés alapján úgy ítélik meg, hogy a házi elosztó rendszer vagy a kapcsolódó termékek és anyagok kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve, illetve ha az (1) bekezdés b) pontja szerint elvégzett ellenőrzés kimutatja, hogy az I. melléklet C. részében meghatározott számszerű értékek nem teljesülnek, a tagállamok:

a)meghozzák az I. melléklet C. részében meghatározott számszerű értékeknek való meg nem felelés kockázatának csökkentését vagy kizárását szolgáló megfelelő intézkedéseket;

b)meghoznak minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz előállításához vagy elosztásához használt építési termékekből származó anyagok és vegyületek ne okozhassanak sem közvetlenül, sem közvetve emberi egészségkárosodást;

c)egyéb intézkedéseket hoznak, például a vízszolgáltatókkal együttműködésben olyan vízkezelési technikákat alkalmaznak a víz jellegének vagy tulajdonságainak megváltoztatására, amelyekkel csökken vagy megszűnik a szolgáltatott víz számszerű értékeknek való meg nem felelésének kockázata;

d)kellő tájékoztatással és tanácsokkal látják el a fogyasztókat a víz fogyasztásának és használatának feltételeiről, valamint a kockázat ismételt előfordulásának megakadályozására alkalmas intézkedésekről;

e)képzéseket szerveznek a vízvezeték-szerelőknek és a házi elosztó rendszerekkel dolgozó, valamint építési termékek beszerelésével foglalkozó egyéb szakembereknek;

f)a Legionella kapcsán biztosítják hatékony ellenőrzési és kezelési intézkedések rendelkezésre állását a betegség megelőzése és esetleges kitörésének kezelése érdekében.

ê 98/83/EK irányelv

11.7. cikk

Ellenőrzés

(1)A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének rendszeres ellenőrzésének biztosítására, hogy meggyőződjenek arról, hogy a fogyasztók rendelkezésére álló víz megfelel-e az irányelv követelményeinek és különösen az 5. cikkel összhangban megállapított paramétereknek. A mintákat olyan módon kell venni, hogy azok az egész év során fogyasztott víz minőségét reprezentatív módon jellemezzék. Ezen túlmenően a tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy ahol a fertőtlenítés az emberi fogyasztásra szánt víz előállításának vagy szolgáltatásának részét képezi, ott ellenőrizzék az alkalmazott fertőtlenítő kezelés hatékonyságát és a lehető legcsekélyebb mértékre szorítsák le a fertőtlenítés melléktermékei által okozott bárminemű szennyeződést a fertőtlenítés hatásának kockáztatása nélkül.

ê 98/83/EK irányelv

ð új szöveg

(2)Az (1) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítése érdekében az illetékes hatóságok ð a II. melléklet A. részével összhangban ï megfelelő ellenőrző programokat alakítanak ki valamennyi emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozóan. Az ellenőrző programoknak meg kell felelniük a II. mellékletben megfogalmazott minimális követelményeknek.  ð a következő elemekből kell állniuk: ï

ò új szöveg

a)az I. melléklet A. és B. részében felsorolt paraméterek ellenőrzése, valamint az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott paraméterek ellenőrzése a II. melléklettel összhangban, és ha végeztek az ellátással kapcsolatos kockázatértékelést, a 9. cikkel összhangban;

b)az I. melléklet C. részében felsorolt paraméterek ellenőrzése a házi elosztási kockázatértékelés céljából a 10. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően;

c)a veszélyértékelés céljából végzett ellenőrzések a 8. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően.

ê 98/83/EK irányelv

(3)A mintavételi helyeket az illetékes hatóságok határozzák meg, és azoknak meg kell felelniük a II. melléklet D. részében megfogalmazott vonatkozó követelményeknek.

ê596/2009/EK rendelet, 1. cikk és melléklet 2.2. pont

(4)    A 12. cikk (2) bekezdésében meghatározott irányítóbizottsági eljárásnak megfelelően közösségi iránymutatásokat lehet megfogalmazni az e cikkben előírt folyamatos ellenőrzésre vonatkozóan.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

(4)(5)    a) A tagállamok betartják a III. mellékletben szereplő, a paraméterek elemzésével kapcsolatos előírásokat Ö a következő elvek figyelembevételével Õ:. 

a)b)Aa III. melléklet A1. részében meghatározott Ö elemzési Õ módszereken kívül egyéb módszerek is használhatók, amennyiben bizonyítható, hogy az ily módon kapott eredmények legalább olyan megbízhatóak, mint a meghatározott módszerek segítségével kapottakÖ , és ezt a tagállamok azzal bizonyítják ÕÖ , hogy ellátják Õ. Az alternatív módszereket alkalmazó tagállamok kötelesek ellátni a Bizottságot a módszerekre és azok egyenértékűségére vonatkozó minden információval;.

b)c)Aa III. melléklet 2. és 3. táblázatábanB. részében felsorolt paraméterek esetében bármilyen elemzési módszer használható, feltéve hogy megfelel az ott leírt követelményeknek.

(5)(6)    A tagállamok biztosítják, hogy esetenkénti megítélés alapján kiegészítő ellenőrzést végeznek az olyan anyagok és mikroorganizmusok tekintetében, amelyekre az 5. cikknek megfelelően nem határoztak meg számszerű értéket, ha okkal gyanítható, hogy azok olyan mennyiségben vagy számban lehetnek jelen, amelyek potenciális veszélyt jelentenek az emberi egészség számára.

ê 98/83/EK irányelv

12.8. cikk

Javító intézkedések és a használat korlátozása

(1)Az 5. cikk szerinti paramétereknek való meg nem felelés esetén a tagállamok biztosítják az azonnali vizsgálatot az okok feltárása érdekében.

(2)Ha a 4. cikk (1) bekezdésében előírt kötelezettségek teljesítése érdekében tett intézkedések betartása ellenére az emberi fogyasztásra szánt víz nem felel meg az 5. cikknek megfelelően meghatározott paramétereknek, akkor a 6. cikk (2) bekezdése függvényében az érintett tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lehető legrövidebb időn belül megtegyék a szükséges javító intézkedéseket a víz minőségének helyreállítására, és elsőbbséget kell biztosítani ezen intézkedéseknek. Ezeknél tekintettel kell lenni többek között arra, hogy milyen mértékben haladták meg a vonatkozó paramétereket, illetve hogy mekkora az emberi egészség potenciális veszélyeztetettsége.

ò új szöveg

Az I. melléklet C. részében foglalt számszerű értékeknek való meg nem felelés estén hozandó javító intézkedések között szerepelniük kell a 10. cikk (2) bekezdésének a)–f) pontjaiban említett intézkedéseknek.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(3)Ö Függetlenül attól, hogy betartották-e ÕAkár betartották, akár nem a paramétereket, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy bármilyen víz emberi fogyasztásra történő szolgáltatását betiltsák, amely potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, vagy korlátozzák annak használatát, vagyÖ és Õ az emberi egészségének védelmében szükséges Ö minden Õ egyéb Ö javító Õintézkedést megtegyenekeket tegyenek. Ezekben az esetekben a fogyasztókat erről haladéktalanul tájékoztatni kell és megfelelő tanácsadásban kell részesíteni.

ò új szöveg

Az I. melléklet A. és B. részében a számszerű értékekre vonatkozóan előírt minimumkövetelmények betartásának elmulasztását a tagállamok automatikusan az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek tekintik.

(4)A (2) és a (3) bekezdésben említett esetekben a tagállamok a lehető legrövidebb időn belül meghozzák az összes alábbi intézkedést:

a)értesítik az érintett fogyasztókat az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélyről és annak okáról, a számszerű érték túllépéséről és a megtett javító intézkedésekről, ideértve a vízhasználat tiltását, korlátozását vagy más intézkedéseket;

b)megfelelő és naprakész tanácsokkal látják el a fogyasztókat a vízfogyasztás és a vízhasználat feltételeiről, különös figyelmet fordítva az esetleg veszélyeztetett csoportokra;

c)tájékoztatják a fogyasztókat arról, hogy megállapították: a víz már nem jelent potenciális veszélyt az emberi egészségre, és a rendes vízszolgáltatás helyreállt.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

(4)(5)Az illetékes hatóságok vagy egyéb megfelelő szervek döntik el, hogy a 3. pont Ö (3) bekezdés Õ értelmében milyen intézkedést kell hozni, szem előtt tartva azt, hogy milyen kockázatot jelenthet az ember egészségére nézve az emberi fogyasztásra szánt vízellátás megszakítása vagy a használat korlátozása.

1.A tagállamok iránymutatásokat határozhatnak meg, amelyekkel támogatják az illetékes hatóságaikat a 4. bekezdésben foglalt kötelezettségeik teljesítése során.

2.Amennyiben az I. melléklet C. részében foglalt paraméterek vagy előírások nem teljesülnek, a tagállamok megvizsgálják, hogy a teljesülés hiánya jelent-e valamilyen kockázatot az ember egészségére nézve. A tagállamok javító intézkedéseket hoznak a víz minőségének helyreállítására, amennyiben ez az emberi egészség védelme érdekében szükséges.

3.A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben javító intézkedések történnek, a fogyasztókat erről értesítsék, kivéve ha az illetékes hatóságok véleménye szerint a paraméterek teljesülésének hiánya jelentéktelen.

9. cikk

Eltérések

1.A tagállamok átmeneti eltérést engedélyezhetnek az I. melléklet B. részében foglalt, vagy az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott paraméterek teljesítése alól, az általuk meghatározandó maximális mértékig, feltéve, hogy az átmeneti eltérés nem jelent potenciális veszélyt az emberi egészségére, és feltéve hogy az adott térségben az emberi fogyasztásra szánt víz szolgáltatását más, ésszerű módon nem lehet fenntartani.

Az átmeneti eltérést a lehető legrövidebb időre kell korlátozni, ami nem haladhatja meg a három évet, s amely időszak végén meg kell vizsgálni, hogy történt-e elegendő fejlődés. Amennyiben valamely tagállam még egyszer átmeneti eltérést szándékozik engedélyezni, köteles tájékoztatni a Bizottságot vizsgálatáról a második átmeneti eltérésre vonatkozó döntést megalapozó indokokkal együtt. A második átmeneti eltérés időtartama nem haladhatja meg a három évet.

2.Rendkívüli körülmények esetén az adott tagállam kérhet a Bizottságtól egy harmadik, három évet meg nem haladó időtartamra szóló átmeneti eltérést. A Bizottság három hónapon belül döntést hoz minden ilyen kérelemről.

3.A fenti (1) vagy (2) bekezdésben foglaltakkal összhangban engedélyezett átmeneti eltérésekben meg kell határozni a következőket:

a)az eltérés oka;

b)a szóban forgó paraméter, a megelőző vonatkozó ellenőrzési eredmények, valamint az átmeneti eltérés ideje alatt megengedhető maximális érték;

c)a földrajzi térség, a naponta szolgáltatott víz mennyisége, az érintett lakosság, illetve az, hogy az átmeneti eltérés érint-e valamilyen releváns élelmiszeripari vállalkozást;

d)megfelelő ellenőrzési rendszer, szükség szerint megnövelt ellenőrzési gyakorisággal;

e)a szükséges javító intézkedések tervének rövid összefoglalása, beleértve a munkálatok ütemtervét, a becsült költségeket és a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket;

f)az átmeneti eltérés igényelt időtartama.

4.Ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a paraméter jelentéktelen mértékben nem teljesül, és ha a 8. cikk (2) bekezdésnek megfelelő javító intézkedés elegendő a probléma 30 napon belül történő orvosolására, akkor nincs szükség a fenti (3) bekezdés előírásainak alkalmazására.

Ebben az esetben az illetékes hatóságoknak vagy egyéb szerveknek csak az érintett paraméter megengedett legnagyobb értékét és a probléma orvosolására rendelkezésre álló időt kell meghatározniuk.

5.A 4. bekezdés alkalmazása nem lehetséges többé, ha egy adott vízellátás a megelőző 12 hónapban összesen 30 napot meghaladó ideig nem felelt meg bármelyik számszerű értéknek.

6.Az e cikkben foglalt eltéréseket igénybe vevő tagállamnak biztosítania kell, hogy az átmeneti eltérés által érintett lakosságot haladéktalanul és megfelelő módon tájékoztassák az eltérésről és annak meghatározó feltételeiről. Továbbá az adott tagállam szükség szerint biztosítja a tanácsadást a lakosság egyes konkrét csoportjainak, amelyeknél az eltérés különleges kockázatot jelenthet.

Amennyiben az illetékes hatóságok másként nem döntenek, ezek a kötelezettségek nem vonatkoznak a 4. bekezdésben meghatározott esetre.

7.A 4. pontban foglaltak szerinti eltérés kivételével, a tagállam az engedélyezett eltérésről két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot az érintett, átlagosan napi 1000 m3 – t meghaladó vagy 5000 főnél többet ellátó vízszolgáltatásról, beleértve a (3) bekezdésben megkövetelt információkat is.

8.Ez a cikk nem vonatkozik a palackokban vagy tartályokban eladásra kínált emberi fogyasztásra szánt vízre.

10. cikk

A kezelés, a berendezések és az anyagok minőségbiztosítása

A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy az új létesítményeknél az emberi fogyasztásra szánt víz előállításával, illetve szolgáltatásával kapcsolatban használt anyagok vagy az ilyen anyagokban lévő szennyeződések ne maradjanak az emberi fogyasztásra szánt vízben a szükséges alkalmazási koncentrációnál nagyobb koncentrációban, és azok sem közvetve, sem közvetlenül ne csökkentsék az emberi egészség ezen irányelvben előírt védelmét; az építőipari termékekre vonatkozó tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/106/EGK tanácsi irányelv 106 3. cikke és 4. cikkének (1) bekezdése szerint készült értelmező okiratnak és műszaki előírásoknak meg kell felelniük ezen irányelv követelményeinek.

ò új szöveg

13. cikk

Az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés

(1)A 2000/60/EK irányelv 9. cikkének sérelme nélkül a tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy javítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való egyetemes hozzáférést, és előmozdítsák annak használatát területükön. Ennek keretében többek között az alábbi intézkedéseket kell meghozni:

a)azonosítani kell az emberi fogyasztásra szánt vízhez hozzá nem férő személyeket és a hozzáférésük hiányának okát (pl. veszélyeztetett és marginalizált csoporthoz tartoznak), értékelni kell az e személyek hozzáférésének javítására kínálkozó lehetőségeket, tájékoztatva őket az elosztó hálózathoz való csatlakozás lehetőségéről vagy az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés alternatív módjairól;

b)a közterületeken és nyilvános helyeken telepíteni kell és karban kell tartani az emberi fogyasztásra szánt vízhez szabad hozzáférést biztosító kültéri és beltéri létesítményeket;

c)ösztönözni kell az emberi fogyasztásra szánt víz használatát az alábbiak révén:

i.    a víz minőségével kapcsolatos lakossági tájékoztató kampányok folytatása;

ii.    a közigazgatásban és a középületekben az emberi fogyasztásra szánt víz biztosításának ösztönzése;

iii.    az emberi fogyasztásra szánt víz ingyenes biztosításának ösztönzése az éttermekben, étkezdékben és a rendezvény-vendéglátó szolgáltatások nyújtásakor.

(2)Az (1) bekezdés a) pontja értelmében összegyűjtött információk alapján a tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a veszélyeztetett és marginalizált csoportok számára biztosítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférést.

Amennyiben e csoportok nem férnek hozzá emberi fogyasztásra szánt vízhez, a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják őket az általuk használt víz minőségéről, valamint minden olyan intézkedésről, amellyel elkerülhető, hogy a víz esetleges szennyezettsége káros hatást gyakoroljon az emberi egészségre.

14. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1)A tagállamok biztosítják, hogy online elérhetőek legyenek a fogyasztók számára az emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozó megfelelő és naprakész információk a IV. melléklettel összhangban. 

(2)Gondoskodnak arról, hogy minden fogyasztó kérés nélkül rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatást kapjon a legmegfelelőbb formában (pl. a számláján vagy intelligens alkalmazásokon keresztül) az alábbiakról:

a)az emberi fogyasztásra szánt vízért általa fizetett köbméterenkénti vízdíj árstruktúrája, részletezve az állandó és a változó költségeket, kitérve legalább az alábbi elemek költségeire:

i.vízszolgáltató által a 8. cikk (5) bekezdése szerinti veszélyértékelés céljából hozott intézkedések;

ii.az emberi fogyasztásra szánt víz kezelése és elosztása;

iii.a szennyvíz összegyűjtése és kezelése;

iv.a 13. cikk alapján hozott intézkedések, ha a vízszolgáltató alkalmazott ilyeneket;

b)az emberi fogyasztásra szánt víz literenkénti és köbméterenkénti ára;

c)a háztartás által fogyasztott mennyiség, legalább évente vagy számlázási időszakonként és a fogyasztás alakulása az éven belül;

d)a háztartás éves vízfogyasztásának összehasonlítása az ugyanazon kategóriába tartozó háztartások átlagos fogyasztásával;

e)a IV. mellékletben előírt információkat tartalmazó weboldal címe.

Az első albekezdés alapján nyújtandó tájékoztatás formátumát és módját a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozhatja meg. E végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)Az (1) és (2) bekezdés nincs kihatással a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvre.

15. cikk

A végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos tájékoztatás

(1)A 2003/4/EK irányelv és a 2007/2/EK irányelv sérelme nélkül a tagállamok az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével:

a)[ezen irányelv átültetésének határidejétől számított 6 év elteltével]-ig összeállítják, majd hatévente naprakésszé teszik a 13. cikk alapján meghozott intézkedések adatait és megadják, hogy lakosságuk mekkora aránya fér hozzá emberi fogyasztásra szánt vízhez;

b)[ezen irányelv átültetésének határidejétől számított 3 év elteltével]-ig összeállítják, majd háromévente naprakésszé teszik a 8., illetve a 10. cikk alapján elvégzett veszélyértékelések és házi elosztási kockázatértékelések adatait, amelyek tartalmazzák többek között a következőket:

i.a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján azonosított vízkivételi pontok;

ii.a 8. cikk (1) bekezdésének d) pontja és a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján elvégzett ellenőrzések eredményei; és

iii.a 8. cikk (5) bekezdése és a 10. cikk (2) bekezdése alapján hozott intézkedésekre vonatkozó tömör tájékoztatás;

c)összeállítják, majd évente naprakésszé teszik az I. melléklet A. és B. részében meghatározott számszerű értékek túllépéséről a 9. és a 11. cikk alapján gyűjtött ellenőrzési adatokat, valamint a 12. cikk alapján meghozott javító intézkedések adatait;

d)összeállítják, majd évente naprakésszé teszik az ivóvízzel kapcsolatos, az emberi egészségre potenciális veszélyt jelentő olyan eseményekre vonatkozó adatokat, amelyek 10 napos egybefüggő időszaknál tovább álltak fenn és legalább 1 000 személyt érintettek, akár sor került a számszerű értékek túllépésére, akár nem, és ismertetik az események okát és a 12. cikknek megfelelően hozott javító intézkedéseket.

Amennyiben lehetséges, a 2007/2/EK irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott téradat-szolgáltatásokat kell használni az említett adatsorok közzétételére.

(2)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a Bizottság, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ hozzáférjen az (1) bekezdésben említett adatsorokhoz.

(3)Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség uniós szintű áttekintést tesz közzé és tart naprakészen a tagállamok által rendszeresen vagy a Bizottság kérése nyomán összegyűjtött adatok alapján.

Az uniós szintű áttekintés értelemszerűen tartalmazza az ezen irányelvből eredő outputokra, eredményekre és hatásokra vonatkozó mutatókat, az egész Unióra kiterjedő áttekintő térképeket és a tagállami áttekintő jelentéseket.

(4)A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az (1) és (3) bekezdéssel összhangban szolgáltatandó információk formátumának és bemutatási módjainak meghatározására, beleértve a (3) bekezdésben említett mutatókra, az egész Unióra kiterjedő áttekintő térképekre és a tagállami áttekintő jelentésekre vonatkozó részletes követelményeket.

Az első albekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

16. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés

(1)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a természetes vagy jogi személyek, illetve azok szövetségei, szervezetei vagy csoportosulásai a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban hozzáférhessenek egy bíróság vagy jogszabály által létrehozott más független és pártatlan testület előtt zajló felülvizsgálati eljáráshoz a 4., 5., 12., 13. és 14. cikk végrehajtásával kapcsolatos határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából az alábbi feltételek teljesülése esetén:

a)kellő mértékben érdekeltek;

b)jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a megfelelő tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.

(2)A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.

(3)Hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, azt a tagállamok határozzák meg összhangban azzal a célkitűzéssel, hogy biztosítsák az érintett nyilvánosság számára az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jogot.

Ebből a célból a környezetvédelmet ösztönző és a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltségét kellő mértékűnek kell tekinteni az (1) bekezdés a) pontjának céljára.

E szervezetek jogait az (1) bekezdés b) pontjának céljára olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.

(4)Az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.

(5)Az (1) és (4) bekezdésben említett felülvizsgálati eljárásnak tisztességesnek, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

(6)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nyilvánosság rendelkezésére álljon a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatás.

17. cikk

Értékelés

(1)A Bizottság [ezen irányelv átültetésének határideje után 12 évvel]-ig elvégzi ezen irányelv értékelését. Az értékelés többek között a következő elemeken alapul:

a)az irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok;

b)a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban összeállított adatsorok, valamint a 15. cikk (3) bekezdésével összhangban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által összeállított uniós szintű áttekintések;

c)releváns tudományos, analitikai és epidemiológiai adatok;

d)az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai, amennyiben rendelkezésre állnak.

(2)Az értékelés keretében a Bizottság különös figyelmet fordít ezen irányelv teljesítményére a következők tekintetében:

a)a 7. cikk szerinti kockázatalapú megközelítés;

b)a 13. cikkben szereplő, a vízhez való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések;

c)a 14. cikk és a IV. melléklet alapján a nyilvánosság számára nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

18.11. cikk

Mellékletek felülvizsgálata Ö és módosítása Õ

(1)A Bizottság legalább öt évente, a tudományos és műszaki fejlődés tükrében áttekinti az I. mellékletet, és a Szerződés 189c. cikkében szabályozott eljárás szerint javaslatot tesz annak szükség szerinti módosítására.

ò új szöveg

A Bizottság a tagállamok által a 15. cikk alapján létrehozott adatsorokban található veszélyértékelések és házi elosztási kockázatértékelések alapján felülvizsgálja a II. mellékletet, és értékeli, hogy szükség van-e annak kiigazítására vagy az említett kockázatértékelésekhez kapcsolódó új ellenőrzési előírások bevezetésére.

ê596/2009/EK rendelet, 1. cikk és melléklet 2.2. pont

2. A Bizottság legalább ötévente módosítja a II. és a III. mellékletet a tudományos és műszaki fejlődéshez szükséges kiigazítás érdekében.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 12. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

ò új szöveg

(2)A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 19. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I–IV. mellékletek szükséges módosításai érdekében, azoknak a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében, valamint a 8. cikk (1) bekezdésének d) pontja és a 10. cikk bekezdésének b) pontja szerinti veszélyértékelésekhez és házi elosztási kockázatértékelésekhez kapcsolódó ellenőrzési előírások meghatározása érdekében.

19. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)A Bizottságnak a 18. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, [ezen irányelv hatálybalépésének napja]-tól/-től kezdődő hatállyal.

(3)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 18. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)Egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)A Bizottság egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)Egy a 18. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

ê 1882/2003/EK rendelet 2. cikk és II. melléklet 29. pont (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

20.12. cikk

Ö Bizottsági eljárás Õ

(1)A Bizottságot egy bizottság segíti.Ö Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül. Õ

(2)Az e cikkrebekezdésre történő hivatkozás esetén ð a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét ï az 1999/468/EK határozat 107 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

ê 596/2009/EK rendelet, 1. cikk és melléklet 2.2. pont

(3)    Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

ê 98/83/EK irányelv

13. cikk

Tájékoztatás és jelentéskészítés

1.    A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy megfelelő és naprakész információ álljon a fogyasztók rendelkezésére az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről.

2.    A környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7-i 90/313/EGK tanácsi irányelv 108 sérelme nélkül minden tagállam köteles háromévente jelentést közzétenni az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről a fogyasztók tájékoztatása céljából. Az első jelentés a 2002., 2003. és 2004. évre vonatkozik. Minden egyes jelentésben szerepelnie kell legalább minden, az átlag napi 1 000 m – t meghaladó hozamú vagy 5 000 főnél többet ellátó vízszolgáltató létesítménynek3, és a jelentésnek három naptári évre kell kiterjednie, és a jelentési időszak végét követő naptári év végéig kell közzétenni.

3.    A tagállamok a közzétételtől számított két hónapon belül megküldik jelentésüket a Bizottságnak.

ê596/2009/EK rendelet, 1. cikk és melléklet 2.2. pont

(4)    A (2) bekezdésben meghatározott jelentések formátumát és minimális információtartalmát a 3. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében, a 8. cikkben, a 9. cikk (6) és (7) bekezdésében és a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt intézkedésekre való különös tekintettel kell meghatározni, és szükség szerint a 12. cikk (2) bekezdésében meghatározott irányítóbizottsági eljárásnak megfelelően kell módosítani.

ê 98/83/EK irányelv

5.    A Bizottság megvizsgálja a tagállamok jelentéseit, és háromévente összefoglaló jelentést tesz közzé az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről a Közösségben. Ezt a jelentést a tagállamoktól kapott jelentések kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül teszi közzé.

ê 596/2009/EK rendelet, 1. cikk és melléklet 2.2. pont

6.    A (2) bekezdésben említett, ezen irányelvvel kapcsolatos első jelentéssel együtt a tagállamok jelentést készítenek a Bizottság számára a 6. cikk (3) bekezdésében és az I. melléklet B. részének 10. megjegyzésében foglalt kötelezettségeik teljesítése érdekében megtett vagy tervezett intézkedésekről. A Bizottság a 12. cikk (2) bekezdésében meghatározott irányítóbizottsági eljárás szerint adott esetben javaslatot tesz ennek a jelentésnek a formátumára vonatkozóan.

ê 98/83/EK irányelv

14. cikk

Teljesítési ütemterv

A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz minősége megfeleljen ezen irányelv követelményeinek, a hatályba léptetéstől számított öt éven belül, nem sértve az I. melléklet B. részének 2., 4. és 10. megjegyzését.

15. cikk

Rendkívüli körülmények

(1)    Rendkívüli körülmények esetén és földrajzilag meghatározott területekre vonatkozóan a tagállamok kérhetik a Bizottságtól a 14. cikkben meghatározott időtartam meghosszabbítását. A határidő ily módon történő meghosszabbítása nem haladhatja meg a három évet, amely időszak vége előtt vizsgálatot kell végezni és annak eredményeit a Bizottságnak meg kellküldeni, amely a vizsgálat alapján jogosult egy második, maximum hároméves hosszabbítást engedélyezni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a palackokban vagy tartályokban eladásra kínált emberi fogyasztásra szánt vízre.

(2)    Az ilyen megindokolt kérelmekben ismertetni kell a tapasztalt nehézségeket, valamint legalább a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott valamennyi információt.

ê 596/2009/EK rendelet, 1. cikk és melléklet 2.2. pont

(3)    Az említett kérést a 12. cikk (2) bekezdésében említett irányítóbizottsági eljárással összhangban megvizsgálják.

ê 98/83/EK irányelv

(4)    Az e cikket igénybe vevő tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a kérelem által érintett lakosságot haladéktalanul és megfelelő módon tájékoztassák a kérelem végeredményéről. Ezen túlmenően a tagállam szükség szerint köteles gondoskodni arról, hogy megfelelő tanácsadásban részesítsék a lakosság azon konkrét csoportjait, amelyeknél különleges kockázat léphet fel.

ò új szöveg

21. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv rendelkezései alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok [2 évvel ezen irányelv hatálybalépését követően]-ig értesítik a Bizottságot e szabályokról és intézkedésekről, valamint az azokat érintő későbbi módosításokról.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

17.22. cikk

Átültetés a nemzeti jogrendbe

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Ö a 2., az 5–21. cikknek és az I–IV. mellékletnek [2 évvel ezen irányelv hatálybalépését követően]-ig Õ az irányelvnek a hatálybalépésétől számított két éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. Ö E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. Õ

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. Ö A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelv[ek]re történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. ÕÖ A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg. Õ 

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseitÖ azon főbb rendelkezéseinek szövegét Õ, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

16.23. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) Ezen irányelv hatálybalépésétől számított öt év elteltével a 80/778/EGKÖ Az V. melléklet A. részében felsorolt eszközökkel módosított 98/83/EK Õ irányelv Ö [a 22. cikk (1) bekezdése első albekezdésében említett időpont utáni nap]-án/-én Õ hatályát veszti. Figyelemmel a 2. bekezdés rendelkezéseire is, ez a hatályvesztés nem érinti a melléklet B. részébenÖ meghatározott irányelveknek Õ Ö a nemzeti jogba történő átültetésére Õ tagállamok a nemzeti törvényekbe történő átültetésre és az alkalmazásra vonatkozó IV. mellékletben meghatározott határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeitÖ tagállami kötelezettségek Õ Ö sérelme nélkül Õ.

A hatályát vesztett irányelvre történő bármely utalást hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint erre az irányelvre történő utalástÖ erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni a Õ, és azt az VI. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

Amint egy adott tagállam hatályba léptette az ezen irányelv teljesítéséhez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, és meghozta a 14. cikkben foglalt intézkedéseket, a 80/778/EGK irányelv helyett ezen irányelv alkalmazandó az adott tagállamban az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére.

ò új szöveg

(2) A tagállamok által a 98/83/EK irányelv 9. cikke alapján engedélyezett és [ezen irányelv átültetésének határideje]-án/-én még alkalmazandó eltéréseket érvényességük végéig alkalmazni kell. További megújításukra nem kerülhet sor.

ê 98/83/EK irányelv (kiigazított szöveg)

18.24. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai KözösségekÖ Unió Õ Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20.Ö huszadik Õ napon lép hatályba.

25.19. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    Több tagállamnak a kohéziós politikai alapok segítségével sikerült kielégítenie a vízszolgáltatások terén az alapvető szükségleteket. A 2014–2020 közötti időszakban az uniós kohéziós politika a vízügyi ágazatban 14,8 milliárd EUR értékű beruházást fog eszközölni. A várható eredmények közé tartozik, hogy több mint 12 millió ember vízellátása fog javulni.

(2)    A környezeti végrehajtás felülvizsgálatának legutóbbi ciklusában bemutatottak szerint (elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/environment/eir/index_en.htm).

(3)    A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).

(4)    ECI Right2Water: http://www.right2water.eu/.

(5)    COM(2014) 177 final.

(6)    Az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i határozata: „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend”.

(7)    A Bizottság 2015. évi munkaprogramja (COM(2014) 910 final).

(8)    COM(2015) 614 final.

(9)     https://ec.europa.eu/info/better-regulation-guidelines-and-toolbox_hu  

(10)    Staff Working Document on the REFIT Evaluation of the Drinking Water Directive 98/83/EC SWD(2016) 428 final (A 98/83/EK irányelv [az ivóvíz-irányelv] REFIT-értékelése).

(11)    Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).

(12)    Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(13)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 164., 2008.6.25., 56. o.).

(14)    A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).

(15)    A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o.).

(16)    Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(17)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/54/EK irányelve (2009. június 18.) a természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról (HL L 164., 2009.6.26., 45. o.).

(18)    A Bizottság 2017. évi munkaprogramja (COM(2016) 710 final).

(19)    Óceánok, tengerek és tengerpartok Európában: http://ec.europa.eu/environment/marine/good-environmental-status/descriptor-10/index_en.htm.

(20)    A Bizottság közleménye: A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról, COM(2018)28 final, 2018.1.16.

(21)    A Bizottság közleménye: „A jogalkotás minőségének javítása: az eredmények javítása egy erősebb Unióért”, COM(2016)615 final.

(22)    Célravezetőségi vizsgálat a környezetvédelmi jogszabályok jelentéséről és nyomon követéséről: http://ec.europa.eu/environment/legal/reporting/fc_overview_en.htm és COM(2017) 312 final: http://ec.europa.eu/environment/legal/reporting/pdf/action_plan_env_issues.pdf .

(23)    Digitális egységes piaci stratégia: https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/policies/shaping-digital-single-market.

(24)    Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról ( HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).

(25)    Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).

(26)    Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).

(27)    Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.).

(28)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1148 irányelve (2016. július 6.) a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről (HL L 194., 2016.7.19., 1. o.).

(29)    COM(2011) 173 final.

(30)    A Tanács 2013/C 378/01 ajánlása (2013. december 9.) a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről (HL C 378., 2013.12.24., 1. o.).

(31)    Az Európai Parlament 2015. szeptember 8-i állásfoglalása a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről.

(32)    A fenntartható fejlesztési célok, Európai Bizottság (2017): https://ec.europa.eu/europeaid/policies/sustainable-development-goals_en.

(33)    A hatásvizsgálat során megállapítást nyert, hogy helyettesítő mutatók révén lehetséges a mennyiségi meghatározás.

(34)    Nevezetesen sor került a 12 hetes internetes nyilvános konzultációra vonatkozó 10. eszköztár és a kiegészítő megközelítésekre és eszközökre vonatkozó 50. eszköztár igénybevételére az összes érdekelt fél bevonása, valamint az esetleges információhiány megoldása érdekében, és e célok az érdekelt felekkel folytatott későbbi célzott konzultációkon megvalósultak.

(35)    ECI Right2Water: http://www.right2water.eu/.

(36)    2016. szeptember 23-i ülés: https://circabc.europa.eu/w/browse/c8a02539-ab12-48b6-9367-38e40cafd6cb ; 2015. május 26-i ülés: https://circabc.europa.eu/w/browse/ca2f82a5-20ab-4106-9c44-7b67a911ac2f ; 2015. december 8-i ülés: https://circabc.europa.eu/w/browse/3fccab4b-812d-46be-8efe-1f866cf556c5 .

(37)     https://circabc.europa.eu/w/browse/4fea449b-0b66-4f0f-b934-0177cae4d7e2  

(38)    http://ec.europa.eu/environment/water/water-drink/review_en.html

(39)    http://publications.europa.eu/s/c6vG.

(40)    https://circabc.europa.eu/d/a/workspace/SpacesStore/0b93e708-5e20-4c35-8fbd-8554a87e7cb5/09 %20-%201.1 %20Study%20Report%20-%20Products-Materials%20in%20contact%20with%20Drinking%20Water.pdf.

(41)    http://publications.europa.eu/s/c6vH.

(42)    http://ec.europa.eu/environment/water/water-drink/review_en.html

(43)    COM(2014)177.

(44)    HL C 326., 2012.10.26., 391. o.

(45)    Az ENSZ közgyűlésének 2010. augusztus 3-i 64/292. sz. határozata, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2008. március 28-i 7/22. sz. határozata és 2010. október 6-i 15/9. sz. határozata.

(46)    http://www.un.org/en/sustainablefuture/.

(47)    Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1693/2009. sz. határozata.

(48)    Catherine Ashton főképviselőnek a víz világnapja alkalmából 2010. március 22-én az Európai Unió nevében tett nyilatkozata (7810/10. sz. dokumentum).

(49)    Célravezetőségi vizsgálat a környezetvédelmi jogszabályok jelentéséről és nyomon követéséről: http://ec.europa.eu/environment/legal/reporting/fc_overview_en.htm és COM(2017) 312 final: http://ec.europa.eu/environment/legal/reporting/pdf/action_plan_env_issues.pdf .

(50)    Az iránymutatások negyedik kiadását 2011-ben, e negyedik kiadás első kiegészítését pedig 2017 első felében tették közzé.

(51)    http://ec.europa.eu/environment/water/water-drink/review_en.html

(52)    Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak az élelmiszerláncba bekerülő szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete által a Bizottság kérésére készített, 2005. június 22-i véleménye a természetes ásványvizekben előforduló bórra és fluoridra vonatkozó koncentrációs határértékekről http://www.efsa.europa.eu/sites/default/files/scientific_output/files/main_documents/237.pdf  

(53)     https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4135

(54)    Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.), a továbbiakban: REACH-rendelet.

(55)    Az Európai Parlament és a Tanács 850/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról és a 79/117/EGK irányelv módosításáról (HL L 158., 2004.4.30., 7. o.).

(56)    A Bizottság (EU) 2017/1000 rendelete (2017. június 13.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XVII. mellékletének a perfluor-oktánsav (PFOA), a PFOA sói és a PFOA-rokon anyagok tekintetében történő módosításáról (HL L 150., 2017.6.14., 14. o.).

(57)    Egy Svédországból származó példa a vízben előforduló PFOS mennyiségének csökkenését mutatja: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0013935117308976

(58)     http://www.kemi.se/en/global/rapporter/2015/report-7-15-occurrence-and-use-of-highly-fluorinated-substances-and-alternatives.pdf

(59)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2007.12.24., 84. o.).

(60)     https://www.oecd.org/env/ehs/risk-management/PFC_FINAL-Web.pdf

(61)     https://ec.europa.eu/health/scientific_committees/environmental_risks/docs/scher_o_131.pdf

(62)    Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(63)    Legionnaires' disease in Europe 2015 (Legionárius betegség Európában, 2015), az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2017. június 14-én közzétett felügyeleti jelentése https://ecdc.europa.eu/sites/portal/files/documents/Legionnares-disease-europe-2015.pdf

(64)    HL L […], […], […]. o.

(65)    HL L […], […], […]. o.

(66)    A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).

(67)    Lásd az V. mellékletet.

(68)    HL L 229., 1980.8.30., 11. o. A legutóbb az 1994. évi Csatlakozási Okmány által módosított irányelv.

(69)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/54/EK irányelve (2009. június 18.) a természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról (átdolgozás) (HL L 164., 2009.6.26., 45. o.).

(70)    Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

(71)    Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(72)    HL L 230., 1991.8.19., 1. o. A legutóbb a 96/68/EK bizottsági irányelvvel (HL L 277., 1996.10.30., 25. o.) módosított irányelv.

(73)    HL L 123., 1998.4.24., 1. o.

(74)    COM(2014) 177 final

(75)    SWD (2016) 428 final

(76)    Az Európai Számvevőszék 12/2017. sz. különjelentése: „Az ivóvíz-irányelv végrehajtása: Bulgáriában, Magyarországon és Romániában javult a víz minősége és az ivóvízhez való hozzáférés, de továbbra is jelentősek a beruházási igények”.

(77)    Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája keretében végrehajtott az ivóvízre vonatkozó paraméterekkel kapcsolatos együttműködési projekt: „Support to the revision of Annex I Council Directive 98/83/EC on the quality of water intended for human consumption (Drinking Water Directive) Recommendation” (Segítség az emberi fogyasztásra szánt vízről szóló 1998/83/EK tanácsi irányelv I. mellékletének felülvizsgálatához – ajánlás), 2017. szeptember 11.

(78)    A Bizottság (EU) 2015/1787 irányelve (2015. október 6.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletének módosításáról (HL L 260., 2015.10.7., 6. o.).

(79)    Egészségügyi Világszervezet: Iránymutatások az ivóvíz minőségéről, negyedik kiadás, 2011. http://www.who.int/water_sanitation_health/publications/2011/dwq_guidelines/en/index.html

(80)    Ivóvízbiztonságiterv-készítési útmutató: Kockázatértékelés lépésről lépésre a vízszolgáltatók számára, Egészségügyi Világszervezet, 2009. http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/75141/1/9789241562638_eng.pdf

(81)    Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(82)    Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.).

(83)    Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(84)    Egészségügyi Világszervezet: A Legionella és a legionellosis megelőzése, 2007., http://www.who.int/water_sanitation_health/emerging/legionella.pdf

(85)    SWD (2016) 185 final

(86)    COM(2014) 177 final

(87)    COM(2014) 177 final, 14. o.

(88)    A szociális jogok európai pillérének kihirdetéséről szóló intézményközi nyilatkozat (2017/C 428/09), 2017. november 17., HL C 248., 2017.12.13., 10. o.

(89)    P8_TA(2015)0294

(90)    P8_TA(2015)0294, 62. pont

(91)    COM(2014) 209 final

(92)    A Tanács 2013. december 9-i ajánlása (2013/C 378/01) a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről, HL C 378., 2013.12.14., 1. o.

(93)    Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).

(94)    Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).

(95)    Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).

(96)    HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(97)    HL L 124., 2005.5.17., 4. o.

(98)    A Bizottság 2013/396/EU ajánlása (2013. június 11.) az uniós jog alapján biztosított jogok megsértése tekintetében a tagállamokban a jogsértés megszüntetésére irányuló és kiegészítő kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről (HL L 201., 2013.7.26., 60.o.).

(99)    A Tanács 2013/51/Euratom irányelve (2013. október 22.) a lakosság egészségének az emberi fogyasztásra szánt vízben található radioaktív anyagokkal szembeni védelmére vonatkozó követelmények meghatározásáról (HL L 296., 2013.11.7., 12. o.).

(100)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(101)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/99/EK irányelve (2008. november 19.) a környezet büntetőjog általi védelméről (HL L 328., 2008.12.6., 28. o.).

(102)    HL L 229., 1980.8.30., 1. o. A legutóbb a 96/70/EK irányelvvel (HL L 299., 1996.11.23., 26. o.) módosított irányelv.

(103)    HL 22., 1965.2.9., 369. o. A legutóbb a 93/39/EGK irányelvvel (HL L 214., 1993.8.24., 22. o.) módosított irányelv.

(104)    Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve (2006. december 12.) a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (HL L 372., 2006.12.27., 19. o.).

(105)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.).

(106)    HL L 40., 1989.2.11., 12. o. A legutóbb a 93/68/EGK irányelvvel (HL L 220., 1993.8.30., 1. o.) módosított irányelv

(107)    A Tanács 1999. június 28-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.).

(108)    HL L 158., 1990.6.23., 56. o.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel,2018.2.1.

COM(2017) 753 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz

Javaslat
az Európai Parlament és a Tanács irányelve

az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás)

{SWD(2017) 448 final}
{SWD(2017) 449 final}
{SWD(2017) 451 final}

ê 1998/83 (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

I. MELLÉKLET

PARAMÉTEREK ÉS  Ö AZ EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT VÍZ MINŐSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSÉRE SZOLGÁLÓ Õ HATÁRÉRTÉKEK Ö MINIMUMKÖVETELMÉNYEI Õ 

A. RÉSZ

Mikrobiológiai paraméterek

A palackban vagy tartályban eladásra felkínált vízre a következők vonatkoznak:

ò új szöveg

ê 1998/83 (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

B. RÉSZ

Kémiai paraméterek

ê 1998/83 (kiigazított szöveg)

è1 596/2009, 1. cikk és 2. melléklet 2. pont

è2 Helyesbítés, HL L 111., 2001.4.20., 31. o.

1. megjegyzés:

A paraméterek határértéke a monomerek vízben maradó koncentrációjára vonatkozik, amit a szóban forgó polimer vízben való maximális kioldódási jellemzői alapján számítottak ki.

2. megjegyzés:

Amennyiben lehetséges, a fertőtlenítés hatásának veszélyeztetése nélkül, a tagállamoknak törekedniük kell az alacsonyabb értékekre.

A 6. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjaiban említett víz esetében az adott értéket legkésőbb ezen irányelv hatálybalépésétől számított tíz naptári év elteltével kell elérni. A bromátra vonatkozó határérték ezen irányelv hatálybalépésétől számított ötödik évtől a tizedik évig 25 μg/l.

3. megjegyzés:

Ez az érték az emberi fogyasztásra szánt vízből megfelelő mintavételezési módszerrel 2 a vízkivételi helynél oly módon vett mintára vonatkozik, amely reprezentatív a fogyasztók átlag heti fogyasztási értékére. A mintavételezési és ellenőrző módszereket szükség szerint olyan harmonizált formában kell alkalmazni, amelyet a 7. cikk (4) bekezdésének megfelelően állapítanak meg. A tagállamok figyelembe veszik az emberi egészségre esetleg káros hatást gyakorló csúcsszintek előfordulását.

4. megjegyzés:

A 6. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjában említett víz esetében az adott értéket legkésőbb ezen irányelv hatálybalépésétől számított tizenöt naptári év elteltével kell elérni. Az ólom határértéke az ezen irányelv hatálybalépésétől számított ötödik évtől a tizenötödik évig 25 μg/l.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy meghozzanak minden megfelelő intézkedést az emberi fogyasztásra szánt víz ólomkoncentrációjának lehető legnagyobb mértékű csökkentésére a határérték eléréséhez szükséges időszak alatt.

Az érték teljesítéséhez szükséges intézkedések megvalósítása fokozatosan történik, és ennek során a tagállamok előnyben részesítik azokat a területeket, ahol a legmagasabb az emberi fogyasztásra szánt víz ólomkoncentrációja.

5. megjegyzés:

A tagállamok biztosítják, hogy teljesüljön a [nitrát]/50 + [nitrit]/3 ≤ 1 feltétel, ahol a szögletes zárójelek a nitrát (NO3) és nitrit (NO2) mg/l-ben kifejezett koncentrációit jelzik, és hogy a 0,10 mg/l nitrit érték teljesüljön a vízkezelő művek kivezetésénél.

6. megjegyzés:

„Növényvédő szerek”:

–szerves rovarölő szerek (inszekticidek),

–szerves gyomirtó szerek (herbicidek),

–szerves gombaölő szerek (fungicidek),

–szerves féregirtó szerek (nematocidek),

–szerves atkairtó szerek (akaricidek),

–szerves algairtó szerek (algicidek),

–szerves rágcsálóirtó szerek (rodenticidek),

–szerves csigairtó szerek (szlimicidek),

–egyéb hasonló termékek (többek között növekedésszabályozók)

és ezek metabolitjai, bomlási és reakciótermékei.

Csak azokat a növényvédő szereket kell ellenőrizni, amelyek az adott vízellátásban valószínűleg jelen vannak.

7. megjegyzés:

A határérték minden egyes növényvédő szerre külön-külön vonatkozik. Az aldrin, dieldrin, heptaklór és heptaklór-epoxid esetében a határérték 0,030 μg/l.

8. megjegyzés:

„Növényvédő szerek – összesen”: az ellenőrzés során észlelt és számszerűsített egyes növényvédő szer-tartalmak összege.

9. megjegyzés:

A meghatározott vegyületek a következők:

–benzo(b)fluorantén,

–benzo(k) fluorantén,

–benzo(ghi)perilén,

–indeno(1,2,3-cd)pirén.

10. megjegyzés:

Amennyiben lehetséges, a fertőtlenítés hatásának veszélyeztetése nélkül, a tagállamoknak törekedniük kell az alacsonyabb értékekre.

A meghatározott vegyületek a következők: kloroform, bromoform, dibrómklórmetán, brómdiklórmetán.

A 6 cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjaiban említett víz esetében az adott értéket legkésőbb az irányelv hatálybalépésétől számított tíz naptári év elteltével kell elérni. Az összes THM határértéke az irányelv hatálybalépésétől számított ötödik évtől a hatálybalépésétől számított tizedik évig 150 μg/l.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak az emberi fogyasztásra szánt víz THM koncentrációjának lehető legnagyobb mértékű csökkentésére a határérték teljesüléséhez szükséges időszak alatt.

Az érték teljesítéséhez szükséges intézkedések megvalósításakor a tagállamok elsőbbséget biztosítanak azoknak a területeknek, ahol a legmagasabb az emberi fogyasztásra szánt víz THM koncentrációja. C.

C. RÉSZ

Indikátor paraméterek

1. megjegyzés:

A víz nem lehet korróziót előidéző.

2. megjegyzés:

Ezt a paramétert nem szükséges mérni, csak ha a víz felszíni vízből származik, vagy ilyen víz befolyása alatt áll. Amennyiben ez a határérték nem teljesül, az érintett tagállamnak meg kell vizsgálnia az ellátórendszert, és meg kell győződnie arról, hogy az emberi egészséget potenciálisan nem veszélyezteti patogén mikroorganizmusok, például cryptosporidium jelenléte. A tagállamok felveszik e vizsgálatok eredményét a 13. cikk (2) bekezdés értelmében beterjesztendő jelentéseikbe.

3. megjegyzés:

A palackokba vagy tartályokba töltött szénsavmentes víz esetében a minimum- érték 4,5 pH egységre csökkenthető.

A palackokba vagy tartályokba töltött természetes szénsav tartalmú vagy mesterségesen szénsavval dúsított víz esetében a minimum érték alacsonyabb is lehet.

4. megjegyzés:

Ezt a paramétert nem szükséges mérni, ha a TOC paramétert (összes szerves szén) elemzik.

5. megjegyzés:

A palackokba vagy tartályokba töltött víz esetében a mértékegység: egyedszám/250 ml.

6. megjegyzés:

Ezt a paramétert nem szükséges mérni a napi 10000 m3-nél kisebb kapacitású szolgáltatás esetében.

7. megjegyzés:

Felszíni vízből nyert víz esetében törekedni kell arra, hogy a zavarosság a kezelő művet elhagyó vízben ne legyen nagyobb 1,0 NTU-nál (nefelometriás turbiditási egység).

8. megjegyzés:

Az ellenőrzés gyakoriságát később határozza meg a II. melléklet.

9. megjegyzés:

Kivéve a tríciumot, kálium-40-et, radont és a radon bomlástermékeit; az ellenőrzés gyakoriságát, az ellenőrzési módszereket és az ellenőrzési pontok legmegfelelőbb elhelyezkedését később határozza meg a II. melléklet.

10. megjegyzés:

è1 1.A Bizottság elfogadja a 8. megjegyzésben előírt az ellenőrzés gyakoriságával, és a 9. megjegyzésben előírt az ellenőrzés gyakoriságával, az ellenőrzési módszerekkel és a II. mellékletben az ellenőrzési pontok legfontosabb elhelyezkedésével kapcsolatos javaslatokat. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 12. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A javaslatok kidolgozása során a Bizottságnak többek között figyelembe kell vennie a meglévő jogszabályok, illetve megfelelő ellenőrzési programok vonatkozó rendelkezéseit, beleértve az azokból származó ellenőrzési eredményeket is.

 ç2.A tagállamnak nem kell ellenőriznie az ivóvíz tríciumtartalmát vagy radioaktivitását ahhoz, hogy meghatározza a teljes indikatív dózist, ha egyéb végrehajtott ellenőrzések alapján meggyőződött arról, è 2  hogy a számított teljes indikatív dózis vagy a trícium szintje ç jóval a határérték alatt van. Ebben az esetben a tagállam köteles a döntését alátámasztó okokat ismertetni a Bizottsággal, beleértve az említett egyéb ellenőrzés eredményeit.

ò új szöveg

A házi elosztási kockázatértékelés szempontjából releváns paraméterek

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

II. MELLÉKLET

ELLENŐRZÉS

A. RÉSZ

Általános célkitűzések és az emberi fogyasztásra szánt víz ellenőrzésére irányuló programok

1.    Ezeknek a Ö A 11. cikk (2) bekezdésével összhangban kidolgozott, Õ az emberi fogyasztásra szánt víz ellenőrzésére irányuló programoknak biztosítaniuk kell, hogy:

a)az emberi egészségére jelentett kockázatok ellenőrzésére irányuló intézkedések a vízellátási lánc teljes egészében – a ð vízkivételi ï vízgyűjtő területtől vízkivételen, a vízkezelésen, víztároláson keresztül a vízelosztásig – hatékonyak legyenek, és hogy a víz a megfelelési helyen egészséges és tiszta legyen;

b)elérhetőek legyenek az emberi fogyasztás céljára szolgáltatott víz minőségével kapcsolatos azon információk, amelyek bizonyítják, hogy a 4. és az 5. cikkben megállapított kötelezettségek és az I. mellékletben megállapított határértékek Ö 5. cikkel összhangban meghatározott határértékek Õteljesülnek;

c)meghatározzák az emberi egészségre jelentett kockázatok csökkentésének legmegfelelőbb eszközeit.

2.    A 117. cikk (2) bekezdésének megfelelően Ö létrehozott ellenőrző programoknak Õaz illetékes hatóságok olyan ellenőrző programokat hoznak létre, amelyek megfelelnek az ezen melléklet B. részében szereplő paramétereknek és gyakoriságoknak, amelyek a következőkből állnak ð tartalmazniuk kell az alábbiak egyikét ï:

a)diszkrét pontokon vízminták vétele és vizsgálata; vagy

b)a folyamatos ellenőrzés során rögzített mérések;

ò új szöveg

Az ellenőrzési programoknak tartalmazniuk kell továbbá egy, az ellenőrzést kiegészítő operatív megfigyelési programot, amely gyors betekintést nyújt az operatív teljesítmény alakulásába és a vízminőségi problémákba, valamint lehetővé teszi az előre megtervezett korrekciós intézkedések gyors végrehajtását. Az operatív megfigyelési programoknak ellátás-specifikusnak kell lenniük, figyelembe kell venniük a veszélyértékelés és az ellátási kockázatértékelés eredményeit, és azokat úgy kell kialakítani, hogy alkalmasak legyenek a vízkinyerést, a vízkezelést, a vízelosztást és a víztárolást érintő összes ellenőrzési intézkedés hatékonyságának megerősítésére. Az operatív megfigyelési programok részét kell képezze a zavarosságra vonatkozó paraméter ellenőrzése, hogy ily módon rendszeresen ellenőrizhető legyen a szűrési eljárások révén végzett fizikai eltávolítás hatékonysága, az alábbi táblázatban szereplő határértékek és gyakoriság szerint:

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

Az ellenőrző programok állhatnak továbbá a következőkből:

a)a berendezések működési és karbantartási állapotával kapcsolatos nyilvántartások ellenőrzése; és/vagy

b)a ð vízkivételi ï vízgyűjtő terület, a vízkinyerés, Ö és Õa vízkezelés, a víztárolás és a vízelosztás infrastruktúrájának ellenőrzése ð a 8. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjában szereplő ellenőrzési követelmények sérelme nélkül ï.

3.    Az ellenőrző programok a C. részben előírtak szerint kockázatértékelésen alapulhatnak.

34.    A tagállamok biztosítják, hogy az ellenőrző programokat folyamatosan és rendszeresen felülvizsgálják, és legalább ötévente ð hatévente ï frissítik vagy újra megerősítik.

B. RÉSZ

Ö Alapvető Õ P paraméterek és Ö mintavételi Õ gyakoriság

1.Általános keret

Az ellenőrzési programnak figyelembe kell vennie az 5. cikkben említett paramétereket, ideértve azokat is, amelyek fontosak a házi elosztó rendszerek által a víz minőségére gyakorolt hatás értékeléséhez a 6. cikk (1) bekezdése szerinti megfelelési helyen. Az ellenőrzés céljára megfelelő paraméterek kiválasztásakor minden vízelosztó rendszer esetében figyelembe kell venni a helyi körülményeket.

A tagállamok biztosítják, hogy a 2. pontban felsorolt paramétereket a 3. pontban meghatározott gyakorisággal ellenőrizzék.

2.Paraméterek jegyzéke

Az A. csoportba tartozó paraméterek ð 1. Határértékek ï 

A következő paramétereket (A. csoport) a 3. pontban található 1. táblázatban meghatározott gyakorisággal kell ellenőrizni.

a)Escherichia coli (E. coli), coliform baktériumok, telepszám 22 °C-on, szín, zavarosság, íz, szag, pH, vezetőképesség;

b)az ellenőrzési programban az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően, és adott esetben a C. részben szereplő kockázatértékelés útján meghatározott egyéb paraméterek.

Különleges körülmények esetén a következő paramétereket is az A. csoportba kell sorolni:

a)ammónium és nitrit, klóramin alkalmazása esetén;

b)alumínium és vas, ha a vízkezelő szerként használják.

ò új szöveg

Az Escherichia coli (E. coli), a Clostridium perfringens spórák és a szomatikus coliform baktériumok „alapvető paramétereknek” tekintendők, és nem tartoznak az ezen melléklet C. részével összhangban végzett ellátási kockázatelemzés hatálya alá. Ezeket legalább a 2. pontban található 1. táblázatban meghatározott gyakorisággal kell ellenőrizni.

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet

A B. csoportba tartozó paraméterek

Az ezen irányelvben meghatározott valamennyi határértéknek való megfelelés megállapítása érdekében minden, az A. csoportban nem vizsgált és az 5. cikk szerint meghatározott paramétert legalább a 3. pontban található 1. táblázatban meghatározott gyakorisággal kell ellenőrizni.

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet

23. A mintavételek gyakorisága

ò új szöveg

Az 5. cikk szerint meghatározott összes paramétert legalább a következő táblázatban meghatározott gyakorisággal kell ellenőrizni, kivéve, ha a 9. cikkel és ezen melléklet C. részével összhangban végzett ellátási kockázatelemzés alapján eltérő mintavételi gyakoriság kerül meghatározásra.

a: a mintavételt mindig olyankor kell végezni, amikor magas a kockázata annak, hogy a vízelosztási rendszerbe enterális kórokozók juthatnak be.

b: legalább 10 mintát olyankor kell venni, amikor magas a kockázata annak, hogy a víelosztási rendszerbe enterális kórokozók juthatnak be.

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet

1. megjegyzés:    A vízellátási körzet az a földrajzilag meghatározott térség, amelyen belül az emberi fogyasztásra szánt víz egy vagy több forrásból származik, és a víz minősége hozzávetőlegesen egységesnek tekinthető.

2. megjegyzés:    A víz mennyiségét a naptári évben vett átlagok alapján számítják ki. A vízellátási körzetben lakók száma is használható a víz mennyisége helyett a minimális gyakoriság meghatározásához, 200 l/(nap*fő) vízfogyasztást feltételezve.

3. megjegyzés:    A feltüntetett gyakoriság kiszámítása az alábbi módon történik: pl. 4 300 m3/nap = 16 minta (4 minta az első 1 000 m3/nap mennyiségre + 12 további minta 3 300 m3/nap mennyiségre).

34. megjegyzés:    Azoknak a tagállamoknak, amelyek az irányelv a 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint eltérést engedtek meg az egyedi ellátásból származó víz esetén, ezeket a gyakoriságokat csak olyan vízellátási körzetekre kell alkalmazniuk, amelyek naponta 10 és100 m3 közötti mennyiségű vizet szolgáltatnak.

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

C. RÉSZ

Ö Az ellátási Õ kKockázatértékelés

1.    A tagállamok rendelkezhetnek a B. részben foglalt paraméterektől és mintavételi gyakoriságoktól való eltérés lehetőségéről, feltéve, hogy kockázatértékelést végeznek az ebben a részben előírtak szerint.

12.    Az 1. pontban Ö A 9. cikkben Õ említett említett ðellátási ï kockázatértékelésnek a nemzetközi szabványokban, például az ivóvízellátás biztonságáról és a kockázat- és a válságkezelés irányelveiről szóló EN 15975-2 szabványban meghatározott általános kockázatértékelési elveken kell alapulnia.

3.    A kockázatértékelésnek figyelembe kell vennie a víztesteknek a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3 7. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és 8. cikke szerinti ellenőrzése során kapott eredményeket a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott azon víztestek esetében, amelyek a szóban forgó irányelv V. melléklete szerint átlagosan napi 100 m3-nél több vizet biztosítanak.

24.    Amennyiben a kockázatértékelés eredményei alapján ð az ellátási kockázatértékelés szerint ïaz alábbi feltételek valamelyike teljesül, az Ö ellenőrzés során figyelembe vett Õ paraméterek B. rész 2. pontjában szereplő jegyzékét ki kell bővíteni és/vagy a B. részben 3. pontjában meghatározott mintavételi gyakoriságokat növelni kell:

a)az e mellékletben szereplő paraméterek jegyzéke vagy meghatározott gyakoriságok nem elegendőek a 117. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek teljesítéséhez;

b)a 117. cikk (6) bekezdése értelmében kiegészítő ellenőrzést kell végezni;

c)az A. rész 1. pontjának a) alpontjában meghatározott biztosítékokra van szükség;.

ò új szöveg

d)a 8. cikk (3) bekezdésének a) pontjával összhangban a mintavételi gyakoriság növelésére van szükség.

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

35.    Amennyiben a kockázatértékelés eredményei alapján ð az ellátási kockázatértékelés szerint ïaz alábbi feltételek valamelyike Ö mindegyike Õ teljesül, az Ö ellenőrzés során figyelembe vett Õ paraméterek B. rész 2. pontjában szereplő jegyzékét szűkíteni lehet és a B. részben 3. pontjában meghatározott mintavételi gyakoriságokat csökkenteni lehet:

a)az E. coli baktérium mintavételi gyakorisága semmilyen körülmények között nem csökkenthető a B. rész 3. pontjában meghatározott gyakoriság alá.

b)a többi paraméter tekintetében:

a)i.a mintavétel helyszínét és gyakoriságát a paraméter eredete, valamint variabilitása és koncentrációjának hosszú távú alakulása szerint kell meghatározni a 6. cikkre figyelemmel;

b)ii.a B. rész 3. pontjában meghatározott minimális mintavételi gyakoriság akkor csökkenthető egy paraméter esetében, ha legalább egy hároméves időszak alatt rendszeres időközönként, a teljes vízellátási körzetre reprezentatív mintavételi helyeken vett minden minta eredménye alacsonyabb értéket mutat, mint a határérték 60 %-a;

c)iii.az ellenőrizendő paraméterek B. rész 2. pontjában szereplő jegyzékéből egy paraméter akkor törölhető, ha legalább egy hároméves időszak alatt rendszeres időközönként, a teljes vízellátási körzetre reprezentatív mintavételi helyeken vett minden minta eredménye alacsonyabb értéket mutat, mint a határérték 30 %-a;

d)iv.az ellenőrizendő paraméterek B. rész 2. pontjában szereplő jegyzékéből egy adott paraméter olyan kockázatértékelés eredménye alapján törölhető, amely az emberi fogyasztásra szánt víz forrásainak ellenőrzésén alapul, és amely eredményei igazolják az emberi egészség védelmét – az 1. cikkben foglaltak szerint – az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott minden káros hatástól;

e)v.egy paraméter esetében a mintavételi gyakoriság csak akkor csökkenthető, illetve az ellenőrizendő paraméterek jegyzékéből egy paraméter csak akkor törölhető az ii. és az iii. pontban meghatározottak szerint, ha a kockázatértékelés megerősíti, hogy nincs olyan észszerűen várható tényező, amely az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének romlását okozná.

ò új szöveg

4.    Amennyiben [ezen irányelv hatálybalépésének dátuma]-án/-én már rendelkezésre állnak olyan ellenőrzési eredmények, amelyek tanúsítják a (3) bekezdés b)—e) pontjaiban meghatározott feltételek teljesülését, akkor ezen ellenőrzési eredmények felhasználásával az említett időponttól kezdve kiigazítható az ellátásra vonatkozó kockázatelemzést követő ellenőrzés.

ê 2015/1787 1. cikk 1. pont és I. melléklet

ð új szöveg

6. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

a)a kockázatértékeléseket az illetékes hatóságuk jóváhagyja; és

b)elérhetőek legyenek azok az információk, amelyek bizonyítják, hogy a kockázatértékeléseket elvégezték, a kockázatértékelések eredményeinek összefoglalójával együtt.

D. RÉSZ

Mintavételi módszerek és mintavételi helyek

1.A mintavételek helyét úgy kell kijelölni, hogy teljesüljenek a 6. cikkben (1) pontjában a megfelelési helyekre vonatkozó rendelkezések. Elosztó hálózat esetében a tagállam a vízellátási körzeten belül vagy a vízkezelő műnél is vehet mintát konkrét paraméterekre vonatkozóan, ha bizonyítható, hogy az nem okozza az adott paraméterek tekintetében kapott értékek romlását. Amennyire lehetséges, a mintavételek számát időben és térben egyenletesen kell elosztani.

2.A megfelelési helyen történő mintavételt az alábbi követelmények szerint kell végezni:

a)bizonyos kémiai paraméterek (különösen réz, ólom ð , Legionella ï és nikkel) megfelelésének vizsgálata céljából vett mintákat a fogyasztói csapból kell venni a víz előzetes kifolyatása nélkül; 1 liter véletlenszerű napközbeni mintát kell venni. Ehelyett a tagállamok – amennyiben saját helyzetüket jobban tükrözi – alkalmazhatják a csővezetékrendszerben meghatározott ideig stagnáló vízből történő mintavétel módszerét („pangóvíz-módszer”), feltéve, hogy a vízellátási körzet szintjén ez nem eredményez kevesebb nem megfelelő eredményt, mint a napközbeni véletlenszerű mintavétel;

b)a mikrobiológiai paraméterek (megfelelőségének értékelésére a megfelelési helyen a mintavételt az EN ISO 19458 szabvány „b)” mintavételi célja (a fogyasztói csaphoz érkező víz) szerint kell végezni.

3.Az elosztó hálózatban történő mintavételt, a fogyasztói csapoknál történő mintavétel kivételével az ISO 5667-5 szabvány szerint kell végezni. A mikrobiológiai paraméterek vizsgálatára az elosztó hálózatban a mintavételt és minta kezelését az EN ISO 19458 szabvány „a)” mintavételi célja szerint kell végezni.

ê 1998/83

III. MELLÉKLET

A PARAMÉTEREK ELEMZÉSÉRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

ê 2015/1787 1. cikk 2. pont és II. melléklet 1. pont

A tagállamok biztosítják, hogy az ellenőrzés és az ezen irányelvnek való megfelelés bizonyítása céljából alkalmazott analitikai módszereket az EN ISO/IEC 17025 szabvány vagy más, azzal egyenértékű, nemzetközileg elfogadott szabvány szerint validálják. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a laboratóriumok és az azokkal szerződésben álló felek az EN ISO/IEC 17025 szabványnak vagy más, nemzetközileg elfogadott hasonló szabványnak megfelelő minőségirányítási gyakorlatot kövessenek.

Olyan analitikai módszer hiányában, amely megfelel a B. részben meghatározott, a módszerrel szembeni minimális teljesítménykövetelményeknek, a tagállamok biztosítják, hogy az ellenőrzés a rendelkezésre álló legjobb, de túlzott költségekkel nem járó technikák alkalmazásával történjen.

ê 2015/1787 1. cikk 2. pont és II. melléklet 2. a) pont

A. RÉSZ

Mikrobiológiai paraméterek, amelyek analitikai módszerei meg vannak határozva

ê 596/2009, 1. cikk és 2. melléklet 2. pont

A mikrobiológiai paraméterek módszereire vonatkozó következő alapelvek referencia-módszernek számítanak, amennyiben CEN/ISO módszerek, egyéb esetekben – az ezen paraméterekre vonatkozó további CEN/ISO nemzetközi módszerek valószínű jövőbeni, Bizottság általi elfogadásának függvényében – útmutatásnak számítanak. A tagállamok használhatnak alternatív módszereket is, feltéve, hogy teljesülnek a 7. cikk (5) bekezdésének rendelkezései.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között kiegészítéssel történő módosítására irányuló a további CEN/ISO nemzetközi módszerekkel kapcsolatos ezen intézkedéseket a 12. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

ê 2015/1787 1. cikk 2. pont és II. melléklet 2. b) pont

ð új szöveg

A mikrobiológiai paraméterekre vonatkozó módszerek a következők:

a)Escherichia coli (E. coli) és coliform baktériumok (EN ISO 9308-1 vagy EN ISO 9308-2)

b)Enterococcusok (EN ISO 7899-2)

c)Pseudomonas aeruginosa (EN ISO 16266)

d)tenyészthető mikroorganizmusok számlálása – telepszám ð vagy heterotróf csírák száma ï 22 °C-on (EN ISO 6222)

e)tenyészthető mikroorganizmusok számlálása – telepszám 36 °C-on (EN ISO 6222)

fe)Clostridium perfringens (beleértve a spórákat is) (EN ISO 14189)

ò új szöveg

f)Zavarosság (EN ISO 7027)

g)Legionella (EN ISO 11731)

h)Szomatikus coliform baktériumok (EN ISO 10705-2)

ê 2015/1787 1. cikk 2. pont és II. melléklet 3. a) pont (kiigazított szöveg)

B. RÉSZ

Kémiai és indikátor paraméterek, amelyekre a módszerrel szembeni teljesítménykövetelmények vonatkoznak

ê 2015/1787 1. cikk 2. pont és II. melléklet 3. b) pont (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

1.Kémiai és indikátor paraméterek

Az 1. táblázatban szereplő paraméterek esetében az analitikai módszerrel szemben követelmény, hogy képes legyen a határértéknek megfelelő koncentrációkat az adott határérték legfeljebb 30 %-ának megfelelő – a 2009/90/EK bizottsági irányelv 4 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott – alsó méréshatárral és az 1. táblázatban megadott mérési bizonytalansággal mérni. Az eredményt legalább annyi tizedesjegy pontossággal kell megadni, mint amennyivel az I. melléklet B. és C. részében a határértékeket meghatározták.

A tagállamok 2019. december 31-ig megengedhetik a 2. táblázatban szereplő „pontosság”, „precizitás” és „kimutatási határ” teljesítményjellemzők alkalmazását az első bekezdésben, illetve az 1. táblázatban szereplő „alsó méréshatár” és „mérési bizonytalanság” követelmények helyett.

Az 1. táblázatban szereplő mérési bizonytalanság nem használható az I. mellékletben megadott határértékek további tűréshatáraként.

Az akrilamid, az epiklórhidrin és a vinilklorid ellenőrzése termékspecifikációk révén történik.

Az akrilamid, az epiklórhidrin és a vinilklorid ellenőrzése termékspecifikációk révén történik.

ê 2015/1787 1. cikk 2. pont és II. melléklet 3. c) pont (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2.Megjegyzések az 1. és a 2. táblázathoz