VÉLEMÉNYEZÉSI FELHÍVÁS

KEZDEMÉNYEZÉSHEZ (hatásvizsgálat nélkül)

E dokumentum célja tájékoztatni a nyilvánosságot és az érdekelt feleket a Bizottság munkájáról, hogy visszajelzést adhassanak és tevékenyen részt vehessenek a konzultációkban.

Felkérjük ezért e csoportokat, hogy fejtsék ki véleményüket a Bizottság által megfogalmazott problémáról és annak lehetséges megoldásairól, valamint osszák meg velünk az esetleg a birtokukban lévő releváns információkat.

A kezdeményezés címe

Az európai kikötőstratégia

Vezető főigazgatóság – felelős egység

Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság (DG MOVE) – D3. egység – Kikötők és belvízi hajózás

A kezdeményezés várható típusa

A Bizottság közleménye

Indikatív ütemterv

2025 negyedik negyedéve

További információk

–

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztatási célt szolgál. Nem határozza meg a Bizottságnak a kezdeményezés jövőjére vagy végleges tartalmára vonatkozó végső döntését. Az e dokumentumban ismertetett kezdeményezés minden eleme, ideértve az ütemtervet is, változhat.

A. Politikai környezet, problémameghatározás és szubszidiaritási vizsgálat

Politikai környezet

A kikötői ágazat kulcsfontosságú az európai gazdaság számára. Az uniós kikötők évente több mint 2 millió alkalommal fogadnak hajókat, és ez a forgalom az EU külkereskedelmi volumenének mintegy 75%-át teszi ki. Az EU legutóbbi, kikötőkre vonatkozó szakpolitikai kerete „A kikötők mint a növekedés motorjai” címmel 2013-ban készült, és középpontjában az uniós kikötőkben rejlő lehetőségek kiaknázását célzó intézkedések álltak. Számos strukturális teljesítménybeli hiányossággal, a kikötők környezetkímélő korszerűsítésének szükségességével, az állami források átláthatóbb felhasználásával, valamint a piacra való bejutással és a munkavégzéssel kapcsolatos problémákkal foglalkozott.

A 2020. évi „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia” című közlemény és a 2021. évi „Az EU-n belüli fenntartható kék gazdaság új megközelítése” című közlemény megerősítette a kikötők stratégiai szerepét, miközben nagyobb hangsúlyt fektetett a fenntarthatóságra és a digitalizációra. A transzeurópai közlekedési hálózatról (TEN-T) szóló 2024. évi rendelet elismeri a kikötők határokon átnyúló multimodális csomópontokként és közlekedési csomópontokként betöltött szerepét, valamint azt, hogy átjárókként szolgálnak a kereskedelem, az ipari klaszterek, a katonai mobilitás, valamint a tiszta energiák és üzemanyagok számára. Mivel az uniós kikötők működési, gazdasági, jogi és nemzetközi környezete megváltozott, naprakésszé kell tenni és korszerűsíteni kell a vonatkozó uniós szakpolitikai keretet.

Az európai versenyképesség jövőjéről szóló jelentés (Draghi-jelentés) megállapította a kikötők közlekedési csomópontként betöltött kritikus szerepét, a kockázatokkal szembeni kiszolgáltatottságukat és a más gazdasági ágazatokkal (pl. villamosítás, digitális infrastruktúra) való kölcsönös függőségüket. Amint azt a védelemről szóló fehér könyv megállapítja, a katonai mobilitás az európai biztonság és védelem alapvető támogatója, és a kikötők kulcsfontosságú szerepet játszanak a katonai logisztikai láncban mint fő belépési pontok, biztosítva a kettős felhasználású célokra alkalmas kritikus közlekedési infrastruktúrát.

A 2024–2029-es politikai iránymutatásban Ursula von der Leyen elnök bejelentette az európai kikötőstratégiát, amely a biztonságra, a versenyképességre, valamint a gazdasági függetlenségre és biztonságra összpontosít (az Európai Kikötők Szövetségének munkájára építve), olyan kihívásokat azonosítva, amelyeket az Európai Parlament is kiemelt a 2024. január 17-i 2023/2059(INI) állásfoglalásában egy átfogó európai kikötőstratégia kialakításáról, amely olyan területekre terjed ki, mint a külföldi befolyás, a biztonság, a kikötők energetikai átállásban betöltött szerepe, valamint az uniós kikötők és vállalkozások versenyképessége. Válaszában (SP(2024)371) a Bizottság kiemelte, hogy a meglévő és a jövőbeli kezdeményezések hogyan kapcsolódnak már most az említett területekhez.

Az európai kikötőstratégia kidolgozása több más kezdeményezéssel, például az EU tengerhasznosítási ágazatra vonatkozó stratégiájával, a fenntartható közlekedési beruházási tervvel, az európai óceánügyi paktummal, az európai belső biztonsági stratégiával, a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési tervvel stb. szinergiában történik, és számos politikai célkitűzéshez fog hozzájárulni: „biztonságosabb és veszélytelenebb Európa”, „Európa fenntartható jóléte és versenyképessége” és „Globális Európa: diplomáciai erőnk és partnerségeink kiaknázása”.

A kezdeményezés által kezelni kívánt probléma

A kikötők kulcsfontosságúak az uniós gazdaság számára, mivel multimodális csomópontok a nemzeti, regionális és globális ellátási és exportláncok számára. Emellett a fenntartható energia központjaivá is válnak azáltal, hogy az energiaigényes iparág és a körforgásos gazdaság klaszterei, valamint a geopolitikai és geogazdasági reziliencia, illetve a katonai mobilitás pillérei. Mindezek a funkciók azt jelentik, hogy a kikötők korszerűsítéséhez és átalakításához elengedhetetlen a megfelelő finanszírozás. Ez a természeti és ember okozta eseményekből, valamint a fizikai és digitális sebezhetőségekből eredő növekvő mértékű fenyegetéssel szembeni fellépéshez is elengedhetetlen.

Az Európai Parlament, egyes tagállamok és a főbb ágazatok érdekelt felei nemrégiben aggodalmukat fejezték ki a harmadik országok által az uniós kikötőkre, illetve azok hátországi műveleteire és logisztikai láncaira gyakorolt külföldi befolyással, valamint pénzügyi és operatív ellenőrzéssel kapcsolatban. Több eszköz is létezik, amely a külföldi befektetéseket és finanszírozást érinti (pl. a közvetlen külföldi befektetésekről szóló rendelet és a külföldi támogatásokról szóló rendelet). Olyan megfelelő megközelítésre van szükség, amellyel az uniós kikötők hozzájuthatnak a hamarosan elvégzendő átalakítások és kiigazítások finanszírozásához szükséges uniós és globális beruházásokhoz, ugyanakkor biztosítva van az egyes kikötők létfontosságú ellenőrzése is.

Az uniós kikötők fontosságát hangsúlyozza a versenyképességi iránytű, amely a kikötők létfontosságú szerepének védelmére irányuló stratégiát szorgalmaz az EU gazdaságának jövője érdekében. Az egyenlő versenyfeltételek és a jól működő belső piac erősítheti az uniós kikötők gazdasági helyzetét, javíthatja globális versenyképességüket, támogathatja Európa stratégiai autonómiáját, és biztosíthatja a foglalkoztatást a kikötői ágazatban és az érintett iparágakban.

Az uniós kikötőkben lefoglalt tiltott kábítószer növekvő mennyisége rávilágít arra, hogy a szervezett bűnözői hálózatok a tengeri logisztikai láncokat használják az illegális kereskedelemhez és beszivárognak az európai kikötőkbe, ami jelentős hatással van a belső biztonságra. A kikötői dolgozókat meg kell védeni a szervezett bűnözés által jelentett veszélyektől. A 2024 januárjában elindított Európai Kikötők Szövetsége lehetővé tette a bevált módszerek cseréjét a köz- és a magánszféra érdekelt felei között, és magjává vált annak, hogy valamennyi európai kikötő ellenállóbbá váljon a bűnözés következtében jelentkező biztonsági fenyegetésekkel szemben.

Az elmúlt években a kikötői tevékenységeket érintő egyéb biztonsági fenyegetések száma is nőtt, többek között az érzékeny információk gyűjtésével vagy a kikötői műveletek rosszindulatú szervezetek általi megzavarásával kapcsolatos kockázatok (például kikötői berendezések használata révén). A 2023. évi ENISA-jelentés szerint egyre gyakoribbak a kikötőkben a kibertámadások, amelyek hatására megváltozott az ágazat kiberkockázati profilja, és amelyeket politikai indíttatásból, államilag szponzorált elkövetők hajthatnak végre. Tekintettel a digitális alkalmazások és az egyre nagyobb számú érdekelt féllel és alkalmazással folytatott adatcsere növekedésére, a hatékonyabb és megszakítás nélküli kikötői műveletekhez elengedhetetlen a biztonságosabb digitális környezet.

A kikötők alapvető infrastruktúrákat biztosítanak a katonai felkészültséghez és mobilitáshoz, valamint a polgári védelmi hatóságok számára, amelyek mindegyikének nagy mennyiségű eszközt és kapacitást kell tárolnia és gyorsan szállítania a katasztrófákra és katonai válságokra való reagálás során. A kikötők ugyanolyan fontosak a Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központja számára is, tekintve az utóbbinak a polgári védelmi műveletek támogatására irányuló megbízását az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében. Számos kikötő azonban a legnagyobb és legnehezebb típusú termékeket és berendezéseket nem képes kezelni, és ki van téve a természeti és ember okozta fenyegetéseknek. A katonai felkészültség és a polgári védelem szempontjából ezért döntő fontosságú az általános rezilienciájuk megerősítése.

Az éghajlatváltozás és annak környezeti hatásai kihívást jelentenek a kikötői infrastruktúra és műveletek rezilienciája szempontjából. Ilyen kihívás például a tengerszint emelkedése és annak az árvizekre gyakorolt hatása; a vízhiány és annak hatása a hajózhatóságra; valamint a sósvízbetörés és a dokkok működését befolyásoló felvízi szennyezés.

A kikötők az energetikai átállásban is fontos szerepet játszanak, különösen tisztaenergia-központokként. Mivel a befelé irányuló tonnatartalom jelentős részét szekunder energiahordozók teszik ki, nagyon fontos, hogy a kikötők fejlesszék az új alternatív energiaforrások behozatalához szükséges kapacitásukat is. A kikötők a tengeri megújuló energiák kitermeléséhez is elengedhetetlenek. Különösen a tengeri szélenergia esetében a kikötőknek módosításokat kell fontolóra venniük, hogy kezelni és tárolni tudják a tengeri berendezéseket, illetve leválasztott szén-dioxidot is fogadhatnak és tárolhatnak ideiglenesen.  

A kikötőknek egyedülálló lehetőségük van arra, hogy globális úttörővé váljanak a hajózás fenntartható üzemanyagokkal, különösen hidrogénalapú üzemanyagokkal való ellátása terén. Számos kikötő szélesebb ipari bázissal rendelkezik a kikötő területén vagy a közvetlen környezetében, amely tiszta és megfizethető energiát igényel. Az Innovációs Alap – korlátozott kapacitással – támogatta a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokkal, valamint a megújuló energia kikötői felhasználásával kapcsolatos kezdeti projekteket. A hajózás dekarbonizációjának szükségessége és az uniós jogszabályok (az uniós kibocsátáskereskedelmi irányelv és a FuelEU Maritime kezdeményezésről szóló rendelet) arra kötelezik a vállalatokat, hogy nagyobb léptékben keressenek tisztább üzemanyagot. Foglalkozni kell e tüzelőanyagoknak a gyakran sűrűn lakott területek közelében található kikötőkben történő biztonságos tárolásával és betöltésével. Annak érdekében, hogy a kikötők part menti villamosenergia-ellátást biztosíthassanak a hajók számára és dekarbonizálhassák saját működésüket, beruházásokra van szükség az energetikai infrastruktúrába, többek között a villamosenergia-hálózatokba és az intelligens energiarendszerekbe. Ez még inkább szükségessé teszi a fenntartható üzleti modelleket és a megfelelő készségszinteket.

E felmerülő követelmények miatt számos kikötőnek foglalkoznia kell a hely szűkössége okozta korlátozásokkal, amelyek miatt kisebb az operatív kapacitásuk vagy az új szerepkörök betöltésére való képességük. Emellett számos kikötő sűrűn lakott területek közelében vagy azokon belül található, ami a szomszédos közösségekkel való harmonikus fejlődést és együttműködést tesz szükségessé.

A képzett emberek döntő fontosságúak annak biztosításában, hogy a kikötők betölthessék új szerepüket. A fenntartható technológiák és a digitális technológiák elterjedéséhez és használatához emellett új készségekre, oktatásra és operatív képzésre lesz szükség, többek között a kikötői munkások számára is. Egyre nagyobb szükség van arra is, hogy több nő részvételét ösztönözzék, nemcsak a sokszínűbb és befogadóbb munkaerő előmozdítása érdekében, hanem a tehetségek szélesebb körének kiaknázása érdekében is, ezáltal segítve a szakemberhiány kezelését. Fontos a folyamatos társadalmi párbeszéd lehetővé tétele és a tisztességes és biztonságos munkakörülmények biztosítására való fokozott összpontosítás, valamint az e változó környezetben való működéshez szükséges készségek és ismeretek biztosítása.

Számos uniós finanszírozású projekt támogatta az innovációt, többek között az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) a közlekedés területén, a Horizont Európa program, valamint a Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap. Mindazonáltal továbbra is kihívást jelent a különböző kikötőkkel kapcsolatban felmerülő valamennyi aspektus és szükséglet kezelése, valamint annak lehetővé tétele, hogy az új megoldások készen álljanak a nagyobb piaci bevezetésre.

A kikötők nehezen tudják biztosítani a szükséges beruházásokat, és az ágazat aggályainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy képes-e kielégíteni a jelenlegi és jövőbeli igényeket. Ez hangsúlyozza a kikötői magánberuházásokat elősegítő keret fontosságát, valamint azt, hogy feltétlenül meg kell határozni az egyes kikötők szükségleteivel és üzleti modelljével összhangban lévő megfelelő támogatási/finanszírozási eszközöket.

Az uniós fellépés alapja (jogalap és szubszidiaritási vizsgálat)

Jogalap

Az EUMSZ 90. cikke, amely meghatározza a közös közlekedéspolitika keretét

Az uniós fellépés szükségessége

A stratégia számos olyan területre fog kiterjedni, amelyek az uniós tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartoznak (például közlekedés, biztonság, belső piac, környezetvédelem, energiaügy), ezért tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét. Uniós megközelítésre van szükség a kikötőkkel kapcsolatos különböző jogszabályok és szakpolitikák közötti összefüggések egyértelműbbé tétele, a Bizottság prioritásainak összpontosítása és a kikötői ágazat előtt álló kihívások kezelésére irányuló összehangolt megközelítés előmozdítása érdekében. Ha nincs uniós fellépés az egyértelmű és átfogó uniós stratégia kidolgozása érdekében, az az uniós szakpolitikák és célkitűzések elérésére irányuló összehangolt fellépés hiányához vezethet.

B. Mit kíván elérni a kezdeményezés és hogyan?

Az átfogó európai kikötőstratégia célja a kikötők hosszú távú versenyképességének támogatása. Felvázolja azokat a jelenlegi és jövőbeli kihívásokat, amelyekkel az európai kikötők a (fizikai és digitális) biztonság terén szembesülnek, a kikötők fontos szerepét az energiabiztonság, a verseny, a hajók és az ipar új fenntartható üzemanyagokkal való ellátása, valamint az energetikai átállás támogatása, például a tengeri szélerőműparkok, az új típusú és módú meghajtáshoz való alkalmazkodás, valamint a katonai mobilitásra való kettős felhasználásuk tekintetében. A stratégia olyan kérdésekre fog kiterjedni, mint a digitalizáció/automatizálás, a kutatás és innováció, valamint a környezetvédelemmel, készségekkel, biztonsággal és beruházásokkal kapcsolatos szükségletek és pénzügyi támogatás.

A stratégia áttekintést nyújt az ágazat számára fontos meglévő intézkedésekről és kezdeményezésekről is, és figyelembe veszi az összefüggéseket, a szinergiákat és az egyszerűsítésre kínálkozó lehetőségeket. A meglévő kapcsolódási pontok tisztázása érdekében különös figyelmet fognak kapni a kikötőkre alkalmazandó különböző horizontális szakpolitikák és jogszabályok.

A stratégia figyelembe fogja venni a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet felülvizsgálatát, a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni, az Európai Kikötők Szövetsége keretében végzett munkát, valamint a bejelentett európai tengerhasznosítási ágazatra vonatkozó stratégiát és az európai óceánügyi paktumot. További releváns jogszabály a kritikus szervezetek rezilienciájáról szóló irányelv és az egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről szóló irányelv, mivel ezek az irányító szervezetekre, a kikötőlétesítményeket is beleértve, valamint a kikötőkben található létesítményeket és berendezéseket üzemeltető szervezetekre vonatkoznak.

Ennek alapján a stratégia szakpolitikai célkitűzéseket és prioritásokat határoz meg, valamint intézkedéseket javasol az azonosított kihívások kezelésére a kikötők hosszú távú versenyképességének támogatása érdekében. Az ilyen intézkedések például a tagállamoknak, a kikötői hatóságoknak és a kikötői érdekeltek tágabb körének szóló ajánlások vagy iránymutatások formáját ölthetik.

Várható hatások

A kezdeményezés célja, hogy az uniós szakpolitikák egyértelműségének és összehangolásának javításával keretet hozzon létre az uniós, nemzeti és operatív szintű döntéshozatalhoz. Hangsúlyt helyez továbbá az ágazatban jelentkező új kihívások kezelésére a versenyképesség, a külföldi befolyás, a biztonság, a reziliencia, valamint a hajók és kikötők tiszta energiára való átállása tekintetében.

Jövőbeli nyomon követés

Az európai kikötőstratégia általános nyomon követését elsősorban a meglévő mechanizmusok fogják biztosítani, a tagállamokra vagy a vállalkozásokra háruló további adatszolgáltatási terhek nélkül. Ez magában foglalja a Tanács tengeri szállítási munkacsoportjában, valamint az Európai Kikötők Fóruma szakértői csoportjában folytatott eszmecseréket is. A stratégiát követő egyes kezdeményezésekre vonatkozó konkrét nyomonkövetési intézkedések beépülnek majd ebbe a folyamatba.

C. Minőségi jogalkotás

Hatásvizsgálat

Ez egy nem jogalkotási kezdeményezés, amely egyértelművé teszi a kikötői ágazattal kapcsolatos meglévő intézkedéseket és áttekintést nyújt azokról, valamint meghatározza a lehetséges új intézkedéseket és az e területre vonatkozó uniós prioritásokat. A stratégia szakpolitikai célkitűzéseket és prioritásokat határoz meg, valamint intézkedéseket javasol az azonosított kihívások kezelésére, vagyis többek között ajánlásokat fogalmaz meg, és ismerteti a bevált gyakorlatokat a tagállamok és az érdekelt felek számára. Ezért nem indokolt hatásvizsgálatot végezni. A stratégiában esetlegesen bejelentésre kerülő konkrét kezdeményezések esetében, és amennyiben a szakpolitikai döntések vagy hatások indokolttá teszik, egyéni hatásvizsgálatokat kell végezni.

Konzultációs stratégia

A Bizottság az érintettek lehető legszélesebb körével konzultálni fog annak érdekében, hogy kulcsfontosságú információkat gyűjtsön, és biztosítsa, hogy az EU általános közérdeke érvényre jusson a kezdeményezés kidolgozása során. A jelenlegi véleményezési felhívás, amely 4 hétig marad nyitva, lehetőséget kínál mind a nagyközönség, mind az érintett érdekelt felek számára, hogy véleményt nyilvánítsanak, valamint adatokat és bizonyítékokat szolgáltassanak.

A Bizottság emellett célzott konzultációkat fog tartani a tagállamokkal és más releváns érdekelt felekkel.

A témában valószínűleg érdekeltként azonosított főbb érdekelt felek közé tartoznak a következők: a tagállamok (többek között a közlekedési, energetikai, környezetvédelmi, bűnüldöző és vámhatóságok), a kikötők és kikötői szolgáltatók irányító szervei, a hajózási és logisztikai vállalatok, a kikötői berendezéseket szállító vállalatok, az energiaszolgáltatók és a kikötő területén, illetve annak környékén működő egyéb vállalatok, a helyi hatóságok (különösen a kikötővárosok helyi hatóságai), a szociális partnerek (az érintett ágazati szociális párbeszédbizottságok), az Európai Kikötők Szövetségének tagjai, szakértők, agytrösztök és nem kormányzati szervezetek, a tudományos körök, a part menti közösségek és a nyilvánosság tagjai.