SOC/815

Az önálló vállalkozók hozzáférése a szociális védelemhez

VÉLEMÉNY

„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció

Az önálló vállalkozók hozzáférése a szociális védelemhez –
a jelenlegi helyzet, a korlátok és a javítási lehetőségek

(feltáró vélemény a lengyel elnökség felkérésére)

Előadó: Marcin Antoni ZIELENIECKI

1.Következtetések és ajánlások

1.1Az EGSZB utal az EUMSZ 151. cikkére, amely szerint – figyelembe véve az Európai Szociális Chartában és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartában meghatározott alapvető szociális jogokat – az Európai Unió és a tagállamok igyekeznek biztosítani a megfelelő szociális védelmet, és az e célból hozott intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nemzeti gyakorlatok sokféleségét, különösen a szerződéses kapcsolatok területén, valamint az uniós gazdaság versenyképessége fenntartásának szükségességét. A 2017-ben kihirdetett szociális jogok európai pillérének 12. alapelve megállapítja, hogy munkaviszonyuk jellegétől és időtartamától függetlenül a munkavállalók és – hasonló feltételek mellett – az önálló vállalkozók is megfelelő szociális védelemre jogosultak.

1.2Az EGSZB emlékeztet arra, hogy 2019. november 8-án az EU ajánlást adott ki a szociális védelemhez való hozzáférésről (2019/C 387/01), amelyben az áll, hogy a tagállamok a saját szociális védelmi rendszereik kialakítására vonatkozó tagállami hatáskör sérelme nélkül biztosítsanak formális és hatékony hozzáférést minden, a munkáját tipikus vagy atipikus foglalkoztatási formában végző munkavállaló, valamint minden önálló vállalkozó számára. Az ajánlásban az is szerepel, hogy a szociális védelmi rendszerek kellő időben biztosítsanak megfelelő védelmet a tisztességes életszínvonal fenntartása és a kieső jövedelem pótlása érdekében, ugyanakkor pedig akadályozzák meg az emberek elszegényedését.

1.3Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak azzal az értékelésével, amelyet a Tanácshoz intézett, 2023. január 31-i jelentésében fogalmazott meg a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlás (2019/C 387/01) végrehajtása kapcsán. A jelentés megállapította, hogy egyes tagállamokban, ahol az atipikus munkavállalók és az önálló vállalkozók védelme továbbra sem megfelelő, nem nyújtottak be reformterveket, vagy a benyújtott tervek nem voltak kellően ambiciózusak (Európai Bizottság, 2023, 27. o.). A bemutatott tervek többségének nem célja a nyomon követés során vagy az európai szemeszter keretében azonosított valamennyi védelmi hiányosság kezelése (uo., 26. o.).

1.4Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 153. cikkének (4) bekezdése szerint a szociális biztonsági rendszerek alapelveinek meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EU szerepe viszont az, hogy támogassa és kiegészítse a tagállamok tevékenységét a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme, valamint a szociális védelmi rendszerek modernizálása terén (az EUMSZ 153. cikke (1) bekezdésének c) és k) pontja). E célból az Európai Parlament és a Tanács lépéseket tehet a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésére, és a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme tekintetében irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogadhat el, figyelembe véve az egyes tagállamokban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat (az EUMSZ 153. cikke (2) bekezdésének b) pontja). Az ilyen irányelvekhez a Tanács egyhangú határozata szükséges. Az irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését. Nem érinthetik a tagállamok azon jogát sem, hogy meghatározzák saját szociális biztonsági rendszerük alapelveit, és nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy a Szerződésekkel összeegyeztethető szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.

1.5Az EGSZB nagyra értékeli a korábbi elnökségek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az uniós tagállamok társadalombiztosítási rendszerén keresztül biztosítsák az önálló vállalkozók megfelelő szociális védelemhez való hozzáférését. Az EGSZB arra is rámutat, hogy az e területre vonatkozó intézkedések végrehajtása terén elért korlátozott előrelépés indokolja, hogy a jövőben is folytatódjanak az ilyen intézkedések.

1.6Az EGSZB fenntartja „Az önfoglalkoztatói státusszal való visszaélés” című, 2013. évi INT/628. sz. véleményében 1 kifejtett álláspontját, amely szerint ha az önálló vállalkozók számára minden tagállamban megfelelő szociális biztonsági rendszerek épülnek ki, melyek figyelembe veszik az önálló vállalkozói státusz sajátosságait, könnyebb lesz leküzdeni és megelőzni az esetleges visszaéléseket.

1.7A Covid19-világjárvány megmutatta, mennyire fontos a könnyen aktiválható és reziliens, a munkahelyek megtartását elősegítő rendszerekhez való hozzáférés, amelyeknek az önálló vállalkozókra is ki kell terjedniük. Az EGSZB továbbra is azon a 2024. évi SOC/802. sz. véleményében kifejtett állásponton van, hogy az ILO modellje szerint a megfelelő és fenntartható szociális védelmi rendszerek elengedhetetlenek ahhoz, hogy mindenki számára megfelelő életminőséget lehessen biztosítani 2 . Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a tagállamoknak – a nemzeti gyakorlatnak megfelelően eljárva – előrelépést kell elérniük olyan szociális védelmi rendszerek létrehozása terén, amelyek nemcsak az atipikus vagy tipikus formában foglalkoztatott munkavállalókra összpontosítanának, hanem minden polgárra, és minimális jövedelmet biztosítanának a munkaképtelenné váltak számára, továbbá amelyek a szociális jogok európai pillérének 14. alapelvével összhangban összekapcsolnák a munkaképesek számára nyújtott ösztönzőket a munkába való visszatéréshez nyújtott támogatással. E szociális védelmi eszközök pénzügyi stabilitását is mindenkor biztosítani kell.

1.8.Az EGSZB úgy véli, hogy az EU e téren felléphet, kezdve a politikák hagyományos nyomon követésével (az EUMSZ 145–150. és 156–159. cikkének alkalmazása), majd további megfelelő intézkedésekkel a munkaerőpiaci és a szociális védelmi politikák közötti kölcsönhatás előmozdítása érdekében. A Szerződésekkel összhangban a munkaerőpiaci politika a szociális védelemhez képest nagyobb mozgásteret enged meg. Az EU-nak arra kell ösztönöznie a tagállamokat, hogy törekedjenek annak biztosítására, hogy az önálló vállalkozók ugyanolyan vagy azzal egyenértékű védelemben részesüljenek, mint amilyen a munkavállalók számára már elérhető, amennyiben ideiglenesen munkanélkülivé válnak 3 .

1.9.Az EGSZB azt ajánlja, hogy az európai szemeszter keretében továbbra is kövessék nyomon a szociális védelmi kérdéseket, különösen az atipikus munkavégzéssel és az önálló vállalkozókkal kapcsolatosakat. Az atipikus foglalkoztatási formákban vagy önálló vállalkozóként dolgozók szociális védelemhez való hozzáférésének nyomon követése elengedhetetlen a szociális védelemhez való formális és tényleges hozzáférés hiányosságainak további azonosításához.

1.10.Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamok közötti tapasztalatcsere fontos módja annak, hogy kifejlesszük a legjobb gyakorlatokat a nemzeti szociális védelmi rendszerek atipikus munkához való igazítása és az esetlegesen fennálló egyenlőtlenségek orvoslása során. Az EGSZB hangsúlyozza a kölcsönös tanulási lehetőségek fontosságát, amelyekben a tagállamok kormányainak képviselői mellett a szociális partnerek és az EGSZB képviselői is részt vesznek.

2.Háttér, indokolás és a vélemény tárgyának főbb elemei

2.1Az Európai Unió tagállamaiban az önálló vállalkozás mint a munkavégzés jogi formája iránti érdeklődés évtizedek óta fokozatosan növekszik. 2022-ben 27,7 millió önálló vállalkozó volt az Európai Unióban, ami a teljes munkaerő 13,7%-át teszi ki 4 . 2021-ben az Európai Unióban az önálló vállalkozói tevékenység aránya Görögországban (31,82%) és Olaszországban (21,83%) volt a legnagyobb, míg a legkisebb arány Lettország (12,98%), Franciaország (12,61%), Magyarország (12,51%), Ausztria (11,91%), Litvánia (11,63%), Svédország (10,60%), Luxemburg (10,23%), Dánia (8,84%) és Németország (8,75%) esetében volt mérhető 5 .

2.2A modern technológiák fejlődése, a számítógépesítés és a digitalizáció kétségtelenül hozzájárult az önfoglalkoztatás terjedéséhez. Ez többek között a platformalapú munkavégzés terjedését eredményezte, amelyet nagyon gyakran önfoglalkoztatási feltételek között végeznek. Jelenleg az EU-ban több mint 28 millió ember végez platformalapú munkát. Ez a szám a várakozások szerint 2025-ben eléri a 43 millió főt 6 . Tekintettel a platformalapú munkavégzés munkafeltételeinek javításáról szóló irányelv (2024/2831) közelgő végrehajtására, az EGSZB fel kívánja hívni a tagállamok figyelmét arra, hogy az ilyen munkát végzők számára formális és hatékony hozzáférést kell biztosítani a szociális védelmi rendszerekhez, az irányelvben meghatározott hatálynak és fogalommeghatározásoknak megfelelően (5. cikk (3) bekezdés). Ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy a munkaviszonyra vonatkozóan hozzanak létre tényleges megdönthető jogi vélelmet, amely eljárási könnyítést jelent a platformalapú munkát végző személyek számára. Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak olyan megfelelő és hatékony eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel ellenőrizhető és biztosítható a platformalapú munkát végző személyek valós foglalkoztatásra irányuló jogviszonyának meghatározása, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel meg lehessen állapítani, hogy fennáll-e az adott tagállamban hatályos jog, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaviszony. Bár a munkaviszony vélelme nem vonatkozik a szociális biztonságra (az irányelv 5. cikkének (3) bekezdése), az EGSZB reméli, hogy ezek az intézkedések arra ösztönözhetik a tagállamokat, hogy kezeljék az önálló vállalkozók szociális védelmének biztosításával kapcsolatos kihívásokat.

2.3A gazdasági tevékenységet folytató magánszemélyekre szinte valamennyi uniós tagállamban kiterjed a szociális védelem valamilyen formája. Az önálló vállalkozók az esetek túlnyomó többségében a munkavállalókénál szűkebb körű védelemre jogosultak. A legnagyobb különbségek az egészségbiztosítási és anyasági ellátások, valamint a baleseti és munkanélküli ellátások terén jelentkeznek. Az EU-ban például több mint 15 millió önálló vállalkozó nem jutna munkanélküli ellátáshoz, ha abbahagyná munkáját 7 . A szociális biztonsági rendszerek szerkezetének és finanszírozásának meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik, és az EU-nak teljes mértékben tiszteletben kell tartania ezt a hatáskört. A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet is azon az előfeltevésen alapul, hogy a nemzeti jogszabályok között jelentős különbségek vannak a szociális biztonsági ellátások személyi hatálya tekintetében, és ezért előírja, hogy tiszteletben kell tartani az e területre vonatkozó nemzeti jogszabályok sajátosságait.

2.4Az önálló vállalkozók által végzett tevékenység lehet kizárólagos vagy a más formában, például alkalmazottként végzett munka melletti kiegészítő jövedelemforrás. E munkából származó jövedelemforrások mindegyikére saját jogi keret és társadalmi-gazdasági célkitűzések vonatkoznak. Azok a jogi megállapodások, amelyek kizárják vagy korlátozzák a gazdasági tevékenység más típusú – például alkalmazottként meglévő – biztosítás melletti folytatására vonatkozó szociális biztonsági kötelezettséget, korlátozhatják az önálló vállalkozókra vonatkozó szociális védelem hatályát, és színlelt önfoglalkoztatás kialakulásához vezethetnek.

2.5Egyes tagállamokban a jogosultságok és járulékok meghatározására vonatkozó szabályok hátrányosak az önálló vállalkozókra nézve, mivel megakadályozzák őket abban, hogy ténylegesen és megfelelően hozzáférjenek a szociális védelemhez. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy az önálló vállalkozók esetében magasabb a szegénység kockázata, mint a hagyományos foglalkoztatási formákban dolgozók esetében. Ez különösen igaz az egyéni önfoglalkoztatókra 8 . Az uniós tagállamok két fő csoportra oszthatók, amelyek a tagállamokban alkalmazott megközelítések széles skáláját tükrözik. Az elsőbe az a 16 ország tartozik, amely az önálló vállalkozók járulékát a tényleges jövedelmükhöz köti. Ez nem jelenti azt, hogy a járulékot mindig a teljes jövedelem után fizetik. A járulékalap gyakran a jövedelem meghatározott része, egyes esetekben pedig küszöbértékeket alkalmaznak. Ezek az országok a következők: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta, Portugália, Szlovákia, Szlovénia és Svédország. A többi országban a járulékot az önálló vállalkozók jövedelmétől függetlenül számítják ki. Egyes országok, például Horvátország, Spanyolország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Magyarország, Olaszország és Németország a saját gazdaságukra számított átlag- vagy minimálbért használják viszonyítási alapként. Egy másik csoport – Ciprus és Finnország – foglalkozási kategóriákat vesz alapul. Végül pedig Görögország átalányösszegeket alkalmaz 9 .

3.Általános megjegyzések

3.1Az önálló vállalkozók elégtelen szociális védelme egyes esetekben a „színlelt önfoglalkoztatás” formájában történő munkavállalás következménye lehet. Az EGSZB hivatkozik a „foglalkoztatási jogviszony” fogalmának a 2006. évi ILO-ajánlásban elfogadott tág értelmezésére, amely lehetővé teszi a színlelt önfoglalkoztatás elleni fellépést. Annak meghatározásakor, hogy fennáll-e munkaviszony, elsősorban az egyes tagállamokban hatályos jogszabályokban, kollektív szerződésekben és gyakorlatokban meghatározott körülményekre kell összpontosítani, többek között meg kell vizsgálni a foglalkoztatott tevékenységével és díjazásával kapcsolatos tényeket, függetlenül attól, hogy például a szerződéses feltételek hogyan jellemzik a kapcsolatot. Ugyanígy az EUB szerint „a nemzeti jog szerint »szolgáltatást nyújtó önálló vállalkozónak« minősülés nem zárja ki, hogy az uniós jog értelmében az adott személy »alkalmazottnak« minősüljön, ha önállósága csak látszólagos, és így valójában egy munkaviszonyt leplez” 10 . A függő foglalkoztatás és az önálló vállalkozás közötti különbségtétel kritériumait az EUB ítélkezési gyakorlata dolgozta ki. Ezek közé tartozik a munkavégzés ideje, helye és módja 11 , valamint a szerződő fél és a díjazásban részesülő személy közötti alárendeltségi viszony hiánya.

3.2Az önálló vállalkozói tevékenységnek az uniós jogban nincs egységes meghatározása, mivel a definíció rögzítése a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ez megnehezíti az önállóan dolgozó valódi önálló vállalkozók egyértelmű megkülönböztetését a színlelt önfoglalkoztatástól. Minden egyes illetékes hatóság és testület a saját jogi vagy szabályozási keretét alkalmazza, amelyek joghatóságuk és szakpolitikai területük (pl. adózás, szociális biztonság, üzleti élet, munkaerőpiac, biztosítási termékek) tekintetében eltérhetnek egymástól. Ha ezeket a körülményeket a szabályok megkerülésére használják fel, az „önálló vállalkozói” jogállással való visszaélés a verseny súlyos torzulásához vezethet a valóban önálló vállalkozók, a mikrovállalkozások, a kkv-k és az általuk foglalkoztatott személyek számára.

3.3Az önálló vállalkozók nem alkotnak homogén csoportot. El kell különíteni egymástól 1. azokat a gazdasági tevékenységet végző személyeket, akik másokat foglalkoztatnak, és akik általában korlátlan számú vállalkozóval működnek együtt, 2. az olyan személyeket, akik nem foglalkoztatnak más személyeket, és általában korlátlan számú vállalkozóval működnek együtt, valamint 3. azokat az önálló vállalkozókat, akik gazdaságilag egyetlen fő ügyféltől függenek. Ez a különbségtétel fontos a társadalombiztosítás potenciális finanszírozási forrásainak meghatározásához (annak azonosításához, hogy ki fizeti a járulékokat). Az első két kategória esetében kétségtelenül a gazdasági szereplő felelős a járulékok megfizetéséért. A gazdaságilag függő önálló vállalkozók esetében az egyes tagállamok jogszabályai magát az önálló vállalkozót vagy a szerződő felet jelölhetik járulékfizetőnek 12 .

3.4A legtöbb szociális biztonsági rendszer rendelkezései értelmében az önálló vállalkozók társadalombiztosítási járulékai alacsonyabbak, mint az alkalmazottaké. Az alacsonyabb járulékalap azt jelenti, hogy az önálló vállalkozók alacsonyabb alapra tekintettel vehetnek igénybe ellátásokat. Hangsúlyozni kell, hogy egy bizonyos minimális életszínvonal biztosításának szükségessége korlátozza a járulékalap optimalizálását, ezért a nemzeti rendszerek általában egy bevallható minimális járulékalapot is előírnak 13 .

3.5Azon tagállamok szociális biztonsági rendszerében, amelyekben az ellátások összege a gazdasági tevékenységből származó jövedelem összegétől függ, az önálló vállalkozók legalább egy részét fenyegeti annak a kockázata, hogy munkaképtelenség, munkanélküliség vagy a nyugdíjkorhatár elérése esetén nem rendelkeznek a megélhetéshez elegendő jövedelemmel, mivel a munkavégzés után nem teljes összegű járulékot fizettek. Az önálló gazdasági tevékenység végzése során csak néhány önálló vállalkozó képes elegendő jövedelmet elérni ahhoz, hogy keresőképtelensége idején a tisztességes megélhetése ne csak a találékonyságán múljon. Az alacsony képzettségű vagy gazdaságilag kiszolgáltatott önálló vállalkozók jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, emellett a nemek közötti bérszakadékkal küzdő országokban a nők is veszélyeztetettek, különösen, ha a férfiaknál korábban vonulnak nyugdíjba. Az EGSZB véleménye szerint a tagállamoknak aktív lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a fent említett csoportokhoz tartozók számára biztosítsák a megfelelő szociális védelemhez való hozzáférést.

4.Részletes megjegyzések

4.1Az önálló vállalkozói tevékenység térnyerése nyomán kialakult a gazdaságilag függő önálló vállalkozók sajátos szakmai kategóriája. A gazdaságilag függő önálló vállalkozói tevékenység általában olyan szerződéses jogviszony, amelyben az egyik – formálisan önálló vállalkozó – fél az alkalmazottakéhoz hasonló feltételek mellett végez feladatokat. Néhány tagállam úgy döntött, hogy szabályozza az önálló vállalkozók gazdasági függőségét.

4.2„A munkajog korszerűsítése, szembenézve a XXI. század kihívásaival” című, 2006-ban napvilágot látott zöld könyv nyomán az EGSZB megjegyzi, hogy a foglalkoztatás és az önálló vállalkozás nincsen uniós szinten meghatározva. Ezért e fogalmak meghatározása a tagállamok feladata. A tagállamok között e tekintetben fennálló különbségek azonban problémákat okozhatnak a foglalkoztatási forma megfelelő osztályozásával kapcsolatban, különösen a határokon átnyúló munkavégzés (és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás) esetében. A foglalkoztatásból az önfoglalkoztatásba – vagy fordítva – való tényleges átmenet megkönnyítése érdekében megfelelően kell alkalmazni a foglalkoztatás és az önfoglalkoztatás tagállamokban létező jogi fogalommeghatározásait.

4.3Az EGSZB megállapítja, hogy gyakorlatilag az Európai Unió valamennyi tagállama ratifikálta az 1961. évi Európai Szociális Chartát vagy annak 1996. évi felülvizsgált változatát, ami azt jelenti, hogy vállalták, hogy a Charta 12. cikkének (2. és 3. bekezdés) megfelelően „a társadalombiztosítás rendszerét legalább [a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a társadalombiztosítás minimális normáiról szóló 102. sz. egyezményének vagy] a társadalombiztosítás európai szabályainak ratifikációjához szükséges kielégítő szinten tartják fenn”, és „törekednek arra, hogy a társadalombiztosítási rendszert folyamatosan egyre magasabb szintre emeljék”. Az EGSZB ezért arra kéri a tagállamokat, hogy saját hatáskörükön belül, az uniós intézmények kellő támogatásával és a megfelelő szintű szociális párbeszédet követően biztosítsák az önálló vállalkozók számára a megfelelő szociális védelemhez való hozzáférést, valamint a tisztességes munka és a méltó élet feltételeit.

4.4A statisztikák azt mutatják, hogy az uniós munkaerő több mint 40%-a jelenleg atipikus foglalkoztatási formákban dolgozik (Eurostat, 2022). Ezért a hagyományos munkavállalókra szabott megoldások nagy valószínűséggel alkalmatlanok lesznek a jövő munkaerőpiaca számára, különösen mivel az atipikus és rugalmas munkavégzési formák egyre gyakoribbá válnak. A jelenleg zajló változások fényében javasoljuk, hogy a szociális védelmi rendszereket úgy alakítsák át, hogy azok megfeleljenek az előttünk álló kihívásoknak, és lehetővé tegyék az uniós társadalmak és gazdaságok számára, hogy a lehető legjobban kiaknázzák a munka jövőbeli világában rejlő lehetőségeket 14 . Minden munkavállalónak – függetlenül attól, hogy milyen jövedelemszerző tevékenységet végez – megfelelő védelemben kell részesülnie ugyanazon kockázatokkal szemben. A 2019. évi tanácsi ajánlás (2019/C 387/01) 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az önálló vállalkozók számára lehetővé kell tenni, hogy hozzáférjenek az olyan ellátásokhoz, mint a betegségi és egészségügyi ellátások, az anyasági és apasági ellátások, az öregségi és túlélő hozzátartozói ellátások, a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén nyújtott ellátások, valamint az álláskeresési ellátások. Az, hogy nem tudunk eleget keresni a megélhetéshez, ha megbetegszünk, gyermeket vállalunk, fogyatékkal élünk, munkahelyi balesetet szenvedünk, foglalkozási betegségben szenvedünk, munkanélkülivé válunk vagy megöregszünk, olyan alapvető kérdés, amely az egész lakosságot érinti. Ezért minden munkavállalót meg kell védeni 15 .

Kelt Brüsszelben, 2025. március 11-én.

Cinzia Del Rio

a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció elnöke

_____________

(1)       HL C 161., 2013.6.6., 14. o.

(2)       HL C 106., 2025.1.10., 1. o.

(3)    De Becker, E., Schoukens, P., Spasova, S., Haapanala, H., Marenco, M., Improving Access to Social Protection in the European Union: a proposal for further action: Paper providing expertise to the future Belgian Presidency of the Council of the European Union (January-June 2024), 48. o., Ose paper series, 2024.

(4)    2022. évi európai uniós munkaerő-felmérés, Eurostat.

(5)    Önfoglalkoztatási ráta, OECD, https://data.oecd.org/emp/self-employment-rate.htm#indicator-chart .

(6)    PPMI: Study to support the impact assessment of an EU Initiative on improving the working conditions in platform work (2021) – online hozzáférhető.

(7)    Európai Bizottság, COM(2023) 43.

(8)    Európai Bizottság, COM(2023) 43, 19–20. o.

(9)      Petelczyc, J., Lasocki, T., Dobrowolne ubóstwo. O konsekwencjach dobrowolnego ZUS dla samozatrudnionych [Önkéntes szegénység: Az önkéntes szociális ellátás következményei az önálló vállalkozók számára], Polish Economic Network, Varsó, 2024. október, 56. o.

(10)    A C-413/13. sz., FNV Kunsten Informatie en Media ügyben hozott ítélet 35–36. pontja és a C-256/01. sz., Allonby ügyben hozott ítélet (EU:C:2004:18) 71. pontja. Lásd még az Agegate (C‑3/87., EU:C:1989:650, 36. pont), valamint a Becu és társai (C‑22/98., EU:C:1999:419, 26. pont) ügyben hozott ítéleteket.

(11)    Az EUB C-107/94. sz., Asscher ügyben hozott ítéletének 24–25. pontja.

(12)      Krajewski M. Prawny model samozatrudnienia w Polsce – perspektywa ubezpieczeń społecznych [Az önálló vállalkozás jogi modellje Lengyelországban – a társadalombiztosítási perspektíva], in: W poszukiwaniu prawnego modelu samozatrudnienia w Polsce. Analiza prawnoporówwnawcza [Az önálló vállalkozás jogi modelljének keresése Lengyelországban, összehasonlító jogi elemzés], T. Duraj (szerk.), Łódź University Press, Łódź, 2024, 444. o.

(13)    Krajewski M., i. m., 24. o.

(14)    Aranguiz, A. (2024), The demise of standard work and the importance of labour neutrality, in: P. Schoukens, E. De Becker és T. Keersmaekers (szerk.), Living and working tomorrow (2035): Challenges for social security (administrations), 31. o.

(15)

   Aranguiz, A. (2024), The demise of standard work and the importance of labour neutrality, in: P. Schoukens, E. De Becker és T. Keersmaekers (szerk.), Living and working tomorrow (2035): Challenges for social security (administrations), 31. o.