1.   A felek mindegyike engedélyezi a másik fél légitársaságai számára az alábbiakban meghatározott útvonalakon való működést:

A fenti útvonal-meghatározás alkalmazásában:

2.   Mindegyik fél megkülönböztetésmentes módon biztosítja a másik fél számára a másik fél légitársaságai által végzett nemzetközi légiközlekedési tevékenység tekintetében az alábbi jogokat:

3.   A felek légitársaságai az (1) bekezdésben meghatározott útvonalakon üzemelő bármely, illetve valamennyi járat tekintetében saját döntésük szerint:

Az e bekezdés a)–i) pontjában előírt üzemeltetési rugalmasság iránybeli és földrajzi korlátozás nélkül és a légi szállításra vonatkozóan e megállapodásban engedélyezett egyéb jogok elvesztése nélkül gyakorolható, amennyiben:

4.   A felek a másik fél légitársaságai számára lehetővé teszik, hogy az általa kínált nemzetközi légi fuvarozásban a járatsűrűséget és a kapacitást piaci kereskedelmi megfontolások alapján állapítsa meg. E joggal összhangban egyik fél sem alkalmazhat egyoldalúan korlátozást a forgalom nagysága, a légi járatok sűrűsége vagy gyakorisága, a forgalom útvonala, kiindulási pontja vagy célpontja, valamint a másik fél légitársaságai által üzemeltetett légi járművek típusa vagy típusai tekintetében, kivéve ha ez vámügyi, műszaki, üzemeltetési, a légiforgalmi szolgáltatások biztonságával kapcsolatos, környezetvédelmi vagy egészségvédelmi okokból szükséges, vagy e megállapodás másként rendelkezik.

5.   E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezendő oly módon, mintha az:

1.   Az egyik fél légitársasága által benyújtott, üzemeltetési engedélyre irányuló kérelem kézhezvételekor a másik fél illetékes hatóságai a legrövidebb eljárási időn belül megadják a megfelelő üzemeltetési engedélyeket és műszaki jóváhagyásokat, feltéve hogy:

2.   Az üzemeltetési engedélyek és műszaki jóváhagyások odaítélésekor a felek a másik fél valamennyi fuvarozóját megkülönböztetésmentes módon kezelik.

3.   Az egyik fél légitársasága üzemeltetési engedély iránti kérelmének kézhezvételekor a másik fél ugyanúgy elismeri az első félnek az érintett légitársaság alkalmasságára és/vagy illetőségére vonatkozó megállapítását, mintha ezt a megállapítást saját illetékes hatóságai tették volna, és a 4. cikk (2) bekezdésében foglalt esetek kivételével ilyen kérdésekkel a továbbiakban nem foglalkozik. A félreértések elkerülése végett e bekezdés nem vonatkozik a biztonsági tanúsítványokkal vagy engedélyekkel, a védelmi intézkedésekkel és a biztosítási fedezettel kapcsolatos megállapítások elismerésére.

1.   Bármelyik fél jogosult arra, hogy a másik fél légitársaságának üzemeltetési engedélyét vagy műszaki jóváhagyását elutasítsa, visszavonja, felfüggessze, feltételekhez kösse vagy korlátozza, illetve működését egyéb módon elutasítsa, felfüggessze, feltételekhez kösse vagy korlátozza, amennyiben:

2.   Amennyiben valamely fél alapos okkal feltételezi, hogy a másik fél légitársasága az (1) bekezdésben említett helyzetek valamelyikében van, az adott fél konzultációt kérhet a másik féltől.

3.   Az ilyen konzultációkat a lehető leghamarabb, de legkésőbb az erre vonatkozó kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül meg kell kezdeni. Ha a konzultációk megkezdésének időpontjától számítva 30 napon belül vagy más meghatározott időpontig nem sikerül megállapodásra jutni, vagy nem kerül sor az elfogadott kiigazító intézkedésre, akkor ez a konzultációt kérő fél számára alapot képez arra, hogy az e cikknek való megfelelés biztosítása érdekében a másik fél légitársaságának üzemeltetési engedélyét vagy műszaki jogosítványait elutasítsa, visszavonja, felfüggessze, feltételekhez kösse vagy korlátozza.

4.   A (3) bekezdés ellenére, az (1) bekezdés c) pontja tekintetében a felek vészhelyzet esetén vagy a meg nem felelés további fennállásának megelőzése érdekében azonnali vagy sürgős intézkedést hozhatnak. A félreértések elkerülése végett a meg nem felelés további fennállásáról olyan esetben lehet beszélni, ha a felek illetékes hatóságai között korábban már szóba került a meg nem felelés kérdése.

1.   Az egyik fél területére történő belépéskor, ott-tartózkodáskor, illetve onnan való távozáskor a másik fél légitársaságainak meg kell felelniük a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légi járműnek az adott félnek a területére történő belépésre, ottani üzemeltetésre, valamint onnan történő kilépésre vonatkozó jogszabályaiknak és egyéb rendelkezéseiknek.

2.   Az egyik fél területére történő belépéskor, ott-tartózkodáskor, illetve onnan való távozáskor a másik fél légitársaságainak és az általuk szállított utasoknak, személyzetnek, poggyásznak, áruknak és/vagy postai küldeményeknek meg kell felelniük adott félnek az utasokra, személyzetre, poggyászra, árukra és/vagy postai küldeményekre az adott területre történő belépésével, ottani üzemeltetésével, valamint onnan történő kilépésével kapcsolatos jogszabályainak és egyéb rendelkezéseiknek (beleértve a belépésre, a vámkezelésre, a bevándorlásra, az útlevelekre, a vámeljárásokra és a karanténra vonatkozó rendelkezéseket, illetve a postai küldemények esetében a postai rendelkezéseket).

3.   A felek saját területükön lehetővé teszik a másik fél légitársaságai számára, hogy intézkedéseket hozzanak annak biztosítására, hogy csak a másik fél területére történő belépéshez vagy az ott történő átutazáshoz szükséges úti okmányokkal rendelkező személyeket szállítsanak.

1.   A felek megállapodnak abban, hogy a légitársaságok méltányos és egyenlő versenyfeltételekkel rendelkeznek a légiközlekedési szolgáltatások nyújtása terén.

2.   A felek:

3.   A (2) bekezdés b) pontjától eltérve lehetőség van a következőkre:

4.   A felek biztosítják, hogy az e megállapodás alapján légi jártatokat üzemeltető valamennyi légitársaság legalább évente nyilvánosságra hozzon egy olyan pénzügyi jelentést és azt kísérő pénzügyi kimutatást, amelyet a nemzetközileg elismert számviteli és vállalati pénzügyi közzétételi standardoknak (például a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardoknak) megfelelően külső ellenőrzés alá vetnek; és hogy abban az esetben, ha valamelyik fél támogatást nyújt, ez a támogatást a pénzügyi jelentésben külön feltüntetésre kerül.

5.   A felek eltérő megállapodásának hiányában, amennyiben az egyik fél annak céljából, hogy ellenőrizze az e cikk rendelkezéseinek való megfelelést, észszerű keretek között ezt kéri, a másik fél 30 napon belül biztosítja számára a pénzügyi jelentéseket és minden egyéb olyan információt, amely észszerűen rendelkezésre áll, többek között a (4) bekezdés hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatban. Amennyiben az ilyen információk között üzleti szempontból érzékeny információk vannak, azokat a megkereső félnek bizalmasan kell kezelnie.

6.   A felek saját belső eljárásaik és folyamataik révén olyan intézkedéseket hajtanak végre és alkalmaznak, amelyek hatékonyan tiltják és megakadályozzák, hogy légitársaságaik:

7.   Amennyiben az egyik fél úgy ítéli meg, hogy a légitársaságait megillető méltányos és egyenlő versenyfeltételeit hátrányosan érintik a következők:

az eljáró fél a (8)–(10) bekezdésnek megfelelően járhat el.

8.   Az eljáró fél konzultáció iránti írásbeli kérelmet nyújt be a másik félnek, és ahhoz csatolja az észrevételeit tartalmazó jelentést és a tárgyi bizonyítékokat. A konzultációkat a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül meg kell kezdeni, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg. A konzultáció a vegyes bizottságon keresztül kérhető.

9.   Amennyiben az eljáró fél és a másik fél a konzultációk megkezdésétől számított 60 napon belül vagy a felek vagy a vegyes bizottság által megállapított más időtartamon belül nem jut megállapodásra az ügyben, az eljáró fél intézkedéseket hozhat azon légitársaságokkal szemben, amelyek a vitatott magatartást elkövették, vagy amelyek a hátrányos megkülönböztetés, a tisztességtelen gyakorlatok vagy a támogatások kedvezményezettjei voltak. Az említett intézkedés végrehajtása előtt legalább 15 nappal az eljáró fél írásban értesíti a másik felet a megtenni kívánt intézkedésekről.

10.   A (9) bekezdés alapján hozott intézkedéseknek megfelelőnek és arányosnak kell lenniük, és az alkalmazási körük és időtartamuk tekintetében a helyzet orvoslásához feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozódniuk, az eljáró fél légitársaságainak okozott kár enyhítése és azon fuvarozók jogtalan előnyének megszüntetése érdekében, amelyek ellen irányulnak.

11.   A (9) bekezdés alapján hozott intézkedések és intézkedések nem sérthetik egyik fél azon jogát sem, hogy a 23. cikkben meghatározott vitarendezési mechanizmust igénybe vegye.

12.   Amennyiben az e cikk hatálya alá tartozó ügyeket a 23. cikkben megállapított vitarendezési mechanizmusra terjesztik, a 23. cikk (10), (11) és (12) bekezdésében megállapított határidők megfeleződnek.

13.   E megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti, korlátozza vagy veszélyezteti a felek versenyhatóságainak vagy az e hatóságok határozatait felülvizsgáló bíróságoknak a hatóságát vagy hatásköreit. Az e cikk (9) bekezdése alapján valamely fél által hozott intézkedések nem érintik az említett hatóságok és bíróságok, köztük az eljáró fél által hozott esetleges lépéseket és intézkedéseket. Azon bíróságok határozatait, amelyek az említett illetékes hatóságok intézkedéseit és intézkedéseit vizsgálják felül, ki kell zárni a 23. cikkben meghatározott vitarendezési mechanizmusból.

1.   A felek egyetértenek abban, hogy a gazdasági szereplők üzleti tevékenységének útjában álló akadályok gátolnák az e megállapodás révén elérendő előnyöket. A felek ezért a gazdasági szereplőik üzleti tevékenységének útjában álló akadályokat hatékony és kölcsönös megszüntetésére törekszenek, amennyiben az említett akadályok gátolhatják a kereskedelmi ügyletek lebonyolítását, versenytorzulást idézhetnek elő vagy befolyásolják a versenyfeltételek egyenlőségét.

2.   A 22. cikkben említett vegyes bizottság az üzleti tevékenység és a kereskedelmi lehetőségek tekintetében együttműködési folyamatot alakít ki; A 22. cikkel összhangban bármelyik fél kérheti a vegyes bizottság ülésének összehívását az e cikk alkalmazására vonatkozó bármely kérdés megvitatása céljából.

3.   A felek légitársaságai a másik fél területén szabadon hozhatnak létre olyan képviseleteket és létesítményeket, amelyek a légifuvarozási szolgáltatás nyújtásához, valamint ahhoz szükségesek, hogy a légi fuvarozást és az ahhoz kapcsolódó tevékenységeket reklámozzák és értékesítsék, ezen belül pedig értékesítsék és kibocsássák a saját maguk és más légitársaságok jegyeit és/vagy légi fuvarleveleit.

4.   A felek légitársaságai – a másik félnek a belépésre, a tartózkodásra és a munkavállalásra vonatkozó jogszabályaival és egyéb rendelkezéseivel összhangban – bevihetik a másik fél területére és ott foglalkoztathatják a légi közlekedési szolgáltatás nyújtásához szükséges igazgatási, értékesítési, műszaki, üzemeltetési és egyéb szakembereket. Szükség esetén mindkét fél elősegíti és felgyorsítja a munkavállalási engedélyek kiadását az e bekezdés szerinti képviseleteken foglalkoztatott személyzet – köztük a 90 napot meg nem haladó, bizonyos ideiglenes feladatokat végzők – számára, a hatályos jogszabályokra és egyéb és rendelkezésekre is figyelemmel. A felek légitársaságai szabadon választhatnak, hogy egy általuk választott általános értékesítési ügynök segítségével vagy anélkül működjenek a másik fél területén.

5.   Minden légitársaságnak joga van a másik fél területén való földi kiszolgálás tekintetében:

Az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott jogok kizárólag a repülőtér folyamatos biztonságos üzemeltetésének szükségességével indokolható hely- vagy kapacitáshiány miatt korlátozhatók. Amennyiben az említett korlátozások a saját kiszolgálást korlátozzák, megakadályozzák, vagy nem teszik lehetővé, és a földi kiszolgálást nyújtó szolgáltatók között nem áll fenn valódi verseny, az érintett fél biztosítja, hogy minden ilyen szolgáltatás valamennyi légitársaság számára egyenlő és megfelelő módon rendelkezésre álljon; a szolgáltatások árát pedig releváns, objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok szerint kell meghatározni.

6.   A felek gondoskodnak arról, hogy a területükön lévő repülőtereken rendelkezésre álló résidők kiosztására vonatkozó rendelkezéseket, iránymutatásokat és eljárásokat átlátható, hatékony és megkülönböztetésmentes módon, kellő időben alkalmazzák.

7.   Az e megállapodás alapján üzemeltetett légi járatokra vonatkozó operatív tervek, programok vagy menetrendek bejelentését a felek csak tájékoztatási céllal írhatják elő. Amennyiben valamelyik fél ilyen bejelentési kötelezettséget ír elő, köteles a légi közlekedési közvetítőkre és a másik fél légitársaságaira háruló, az értesítési követelményekből és eljárásokból adódó adminisztratív terheket minimálisra csökkenteni.

8.   A felek bármely légitársasága közvetlenül és/vagy – belátása szerint – az ügynökein, általa kijelölt egyéb közvetítőkön, az interneten vagy más elérhető csatornán keresztül értékesítheti légifuvarozási és ahhoz kapcsolódó szolgáltatásait a másik fél területén. Minden légitársaság jogosult ilyen fuvarozási és ahhoz kapcsolódó szolgáltatást értékesíteni, és bármely személy jogosult ilyen légifuvarozási és ahhoz kapcsolódó szolgáltatást az érintett terület pénznemében vagy szabadon átváltható valutában megvásárolni.

9.   A felek légitársaságai a másik fél területén helyi valutában fizethetnek a helyi kiadásokért, többek között, de nem kizárólag, az üzemanyagért. A felek légifuvarozói a másik fél területén belátásuk szerint szabadon átváltható valutában, a piaci átváltási árfolyamon fizethetnek az említett kiadásaikért.

10.   Helyi bevételeit minden légitársaság kérésre átválthatja szabadon átváltható valutába, és a másik fél területéről bármikor, tetszőleges módon a választása szerinti országba utalhatja az ilyen bevételeit. Az átváltást és az átutalást azonnal, korlátozás és illetékkivetés nélkül engedélyezni kell a fuvarozó utalásra vonatkozó alapkérelmének időpontjában a folyó bankműveletekre és átutalásokra alkalmazandó piaci átváltási árfolyamon, és azokra a bankok által az ilyen átváltásokra és átutalásokra szokványosan alkalmazott díjakon felül nem szabható ki egyéb díj.

11.   Az e megállapodás hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása vagy felkínálása során a felek bármely légitársasága kereskedelmi együttműködési megállapodásokat, például üléshelybérletre vonatkozó megállapodást vagy közös üzemelési megállapodást köthet:

feltéve hogy i. az üzemeltetést végző légitársaság rendelkezik a megfelelő forgalmi jogokkal; ii. a forgalmazást végző légitársaságok útvonal-meghatározásában szerepelnek a megfelelő útvonalak, és iii. a megállapodások eleget tesznek az ilyen megállapodásokban szokásosan alkalmazott szabályozási követelményeknek.

12.   Az e megállapodás hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása vagy felkínálása során a felek kereskedelmi együttműködési megállapodásokat, például üléshelybérletre vonatkozó megállapodást vagy közös üzemelési megállapodást köthetnek belföldi ágazatban tevékenykedő fuvarozókkal, feltéve hogy i. ez nemzetközi utazás része és ii. a megállapodások eleget tesznek az ilyen megállapodásokban szokásosan alkalmazott követelményeknek. E bekezdés alkalmazásában a „belföldi ágazat”, amennyiben az üzemeltető fuvarozó az Unió légitársasága, valamely uniós tagállam területén található útvonalat jelent, és amennyiben az üzemeltető fuvarozó katari fuvarozó, Katar területén található útvonalat.

13.   A kereskedelmi együttműködési megállapodások keretében végzett utasszállítási szolgáltatások esetében a vásárlót az értékesítés alkalmával, de legkésőbb az utasfelvételkor, illetve – átszálláskor, vagyis ha nincs külön utasfelvétel – a beszállás előtt tájékoztatni kell arról, hogy a szolgáltatás egyes szakaszaiban mely fuvarozók fognak eljárni.

14.   Az utasszállítás tekintetében a felszíni fuvarozást végző szolgáltatók nem tartoznak a légi közlekedésre vonatkozó jogszabályok és egyéb rendelkezések hatálya alá pusztán azon az alapon, hogy az említett felszíni fuvarozást a légitársaság a saját nevében kínálja.

15.   E megállapodás bármely egyéb rendelkezése ellenére a felek légitársaságai és közvetett árufuvarozási szolgáltatói korlátozás nélkül igénybe vehetnek a nemzetközi légi közlekedéshez kapcsolódó bármilyen felszíni árufuvarozást, a felek területén lévő bármely pontra vagy pontról vagy harmadik országokban, beleértve minden vámhivatallal rendelkező repülőtérre és repülőtérről való szállítást, és beleértve adott esetben a vámszabad raktárban lévő áruk fuvarozásának a hatályos jogszabályok és egyéb rendelkezések szerinti jogát. Az ilyen – felszínen vagy légi úton haladó – áru vámkezelésre jogosult, illetve azzal a repülőtéri vámhivatalhoz lehet fordulni. A légitársaságok dönthetnek arról, hogy a felszíni fuvarozást maguk végzik-e, vagy azt más felszíni fuvarozókkal kötött megállapodások keretében biztosítják, ideértve a más légitársaságok és közvetett légi árufuvarozó szolgáltatók által üzemeltetett felszíni fuvarozást. Az ilyen intermodális árufuvarozási szolgáltatásokat kínálhatják a kombinált légi- és a felszíni fuvarozásra együttesen kiszabott áron, amennyiben a fuvaroztatót nem tévesztik meg az ilyen fuvarozás tényleges adatai tekintetében.

16.   A felek légitársaságai jogosultak bármelyik fél vagy harmadik ország vállalkozásaival – a légitársaságokat is beleértve – franchise- vagy márkahasználati megállapodásokat kötni, feltéve hogy a légitársaságok rendelkeznek a megfelelő engedéllyel, és eleget tesznek az ilyen megállapodások tekintetében a felek által szokásosan alkalmazott jogszabályok és egyéb rendelkezések értelmében előírt feltételeknek, ideértve különösen a járatokat üzemeltető légitársaság kilétének nyilvánosságra hozatalát.

17.   A felek biztosítják egymás légitársaságai számára, hogy e megállapodás alapján az alábbi módokon nyújtsanak szolgáltatásokat:

Az e bekezdésben meghatározott feltételeknek való megfelelés ellenőrzése és az alkalmazandó biztonsági és védelmi követelményekkel való összhang ellenőrzése céljából az érintett felek előírhatják, hogy a lízingmegállapodásokat illetékes hatóságaik hagyják jóvá. Amennyiben azonban valamelyik fél ilyen jóváhagyást ír elő, törekednie kell a jóváhagyási eljárások felgyorsítására és az érintett fuvarozókra háruló adminisztratív terhek minimálisra csökkentésére. A félreértések elkerülése végett e bekezdés nem érinti a felek által hozott, a légi járműveknek az adott fél légitársaságai általi a bérbeadására vonatkozó jogszabályait és egyéb rendelkezéseit.

1.   Az egyik fél területére történő megérkezéskor a másik fél légitársasága által a nemzetközi légi közlekedésben üzemeltetett légi jármű, annak szokásos felszerelései, üzem- és kenőanyagai, műszaki fogyóeszközei, földi berendezései, pótalkatrészei (a hajtóműveket is beleértve), a légi jármű készletei (többek között, de nem kizárólag az utasok által a repülés alatt korlátozott mennyiségekben megvásárolható vagy elfogyasztható élelmiszerek, italok, dohányáru és egyéb termékek), valamint más, kizárólag a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légi jármű üzemeltetésével vagy kiszolgálásával kapcsolatos vagy annak során használt cikkek – feltéve hogy e berendezések és készletek a légi jármű fedélzetén maradnak – viszonossági alapon mentesek minden olyan importkorlátozás, vagyon- és tőkeadó, vám, jövedéki adó, ellenőrzési díj, hozzáadottérték-adó (héa) vagy más hasonló közvetett adó, valamint bármilyen egyéb hasonló díj és egyéb teher alól, amelyeket:

2.   Viszonossági alapon a következők mentesek továbbá az (1) bekezdésben említett adók, vámok, díjak és egyéb terhek alól, a nyújtott szolgáltatás költségén alapuló díjak kivételével:

3.   E megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza a feleket abban, hogy a területük két pontja között szolgáltatást nyújtó légitársaságok légi járműveiben történő felhasználásra szánt és a területükön megkülönböztetésmentes módon beszerzett üzemanyagokra adót, illetéket, vámot, díjat vagy egyéb terhet vessenek ki.

4.   A felek légitársaságai által üzemben tartott légi járműveken tárolt, az (1) és (2) bekezdésben említett szokásos fedélzeti berendezések, valamint szokásosan a fedélzeten tárolt anyagok, készletek és pótalkatrészek a másik fél területén csak a másik fél vámhatóságának jóváhagyásával rakodhatók ki, és azok újraexportálás vagy a vámszabályozásoknak megfelelő egyéb eltávolítás időpontjáig az említett hatóságok felügyelete vagy ellenőrzése alá helyezhetők.

5.   Az e cikkben biztosított mentességek abban az esetben is igénybe vehetők, ha az egyik fél légitársaságai az (1) és (2) bekezdésben meghatározott tételeknek a másik fél területére történő átszállítására vagy kölcsönzésére olyan légitársasággal kötöttek szerződést, amely a másik fél által biztosított hasonló mentességeket élvez.

6.   A megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza a feleket abban, hogy adót, illetéket, vámot, díjat vagy egyéb terhet vessenek ki az utasok részére értékesített, nem a fedélzeten történő fogyasztásra szánt árukra a területükön belüli két olyan pont között üzemeltetett légi járat üzemeltetésének egy szakaszán, ahol a beszállás vagy a kiszállás engedélyezett.

7.   A felek területén közvetlenül átmenő forgalomban érintett poggyász és áru mentesül az olyan adók, illetékek, vámok, díjak és más hasonló terhek alól, amelyek nem a nyújtott szolgáltatás költségén alapulnak.

8.   Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett berendezéseket és készleteket felszólításra az illetékes hatóságok felügyelete vagy ellenőrzése alá kell helyezni.

9.   E megállapodás nem érinti a bármely EU-tagállam és Katar között a jövedelem és a tőke kettős adóztatásának elkerülése tekintetében hatályban lévő, vonatkozó egyezmények rendelkezéseit.

1.   A felek biztosítják, hogy az egyik fél díjszabásért felelős illetékes hatóságai vagy szervei által a másik fél légitársaságaira a léginavigációs szolgálatok és a légiforgalmi irányítás igénybevételéért kivethető használati díjak költségarányosak és megkülönböztetésmentesek legyenek. A másik fél légitársaságaira kivetett efféle használati díjakat semmilyen esetben sem lehet a többi légitársaság rendelkezésére álló legelőnyösebb feltételeknél kedvezőtlenebb feltételekkel megállapítani.

2.   A felek biztosítják, hogy az egyik fél díjszabásért felelős illetékes hatóságai vagy szervei által a másik fél légitársaságaira a repülőtéri, légiközlekedés-védelmi és kapcsolódó berendezések és szolgálatok igénybevételéért kivethető használati díjak – a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott szolgáltatások tekintetében kiszabott díjak kivételével – indokolatlan megkülönböztetéstől mentesek legyenek, és a felhasználók csoportjai között méltányosan oszoljanak meg. E használati díjaknak tükrözniük kell – de nem haladhatják meg – az adott repülőtéren vagy a közös díjszámítási rendszert alkalmazó repülőtereken a megfelelő repülőtéri és légiközlekedés-védelmi berendezések és szolgálatok biztosításának a díjszabásért felelős illetékes hatóságoknál vagy szerveknél felmerülő teljes költségét. E használati díjak tartalmazhatják az eszközök értékcsökkenés utáni észszerű megtérülését. A használati díjak által érintett berendezéseket és szolgálatokat hatékony és gazdaságos módon kell biztosítani. A másik fél légitársaságaira kiszabott ilyen díjakat semmilyen esetben sem lehet a többi légitársaság számára a díjak meghatározásakor rendelkezésre álló legelőnyösebb feltételeknél kedvezőtlenebb feltételekkel megállapítani.

3.   A felek előírják a területükön a díjszabásért felelős illetékes hatóságok vagy szervek, valamint a szolgálatokat és a berendezéseket igénybe vevő légitársaságok közötti konzultációt, továbbá az olyan információk cseréjét, amelyek szükségesek lehetnek a díjak az (1) és (2) bekezdésben foglalt elvek szerinti észszerűségének pontos értékeléséhez. A díjszabásért felelős illetékes hatóságoknak vagy szerveknek a használati díjak módosítására irányuló minden javaslat esetében észszerű időn belül értesíteniük kell a felhasználókat annak érdekében, hogy azok az említett módosítások végrehajtása előtt kifejthessék véleményüket és észrevételt tehessenek a módosításokkal kapcsolatban.

1.   A felek lehetővé teszik, hogy légitársaságaik a viteldíjakat és fuvardíjakat szabad és tisztességes verseny alapján szabadon állapíthassák meg.

2.   Bármely fél megkülönböztetésmentes alapon megkövetelheti a felek légitársaságai által az adott fél területéről kiindulóan üzemeltetett szolgáltatások tekintetében kínált viteldíjaknak és fuvardíjaknak az adott fél illetékes hatóságainak egyszerűsített alapon és kizárólag tájékoztató jelleggel történő bejelentését. A felek előírhatják, hogy a légitársaságok általi, említett bejelentés ne a viteldíj vagy fuvardíj eredeti felkínálását megelőzően történjen.

1.   A felek a vegyes bizottság keretében együttműködnek annak érdekében, hogy elősegítsék az e megállapodás hatálya alá tartozó légi fuvarozásra vonatkozó statisztikai információk cseréjét.

2.   Kérésre a felek – vonatkozó jogszabályaiknak és egyéb rendelkezéseiknek megfelelően, megkülönböztetésmentes módon és a megkövetelhetőség észszerű határain belül – a másik fél rendelkezésére bocsátják az e megállapodás hatálya alá tartozó légi fuvarozásra vonatkozóan rendelkezésre álló, nem bizalmas és üzleti szempontból nem érzékeny statisztikáikat.

1.   A felek újólag megerősítik a repülésbiztonság terén folytatott szoros együttműködés fontosságát. Ebben az összefüggésben a felek adott esetben további együttműködést folytatnak a balesetek kivizsgálása, a szabályozási változások, a biztonsági információk cseréje, az egymás felügyeleti tevékenységeiben való lehetséges részvétel vagy a közös felügyeleti tevékenységek, valamint a közös projektek és kezdeményezések kidolgozása terén.

2.   Az egyik fél által kiállított vagy érvényesített, és még mindig érvényes légi alkalmassági bizonyítványokat, képesítési bizonyítványokat és engedélyeket a másik fél és annak légügyi hatóságai a légi járatok üzemeltetése céljából érvényesnek ismerik el, feltéve, hogy az ilyen bizonyítványokat vagy engedélyeket legalább az egyezmény szerint létrehozott, a léginavigációs szolgálatokra vonatkozó nemzetközi szabványok és ajánlott gyakorlatok és eljárások szerint és azokkal összhangban állították ki vagy érvényesítették.

3.   Bármelyik fél bármikor konzultációt kérhet a másik fél által a légiközlekedési berendezések, a hajózó személyzet, a légi járművek és azok üzemeltetésére vonatkozóan meghatározott és érvényesített biztonsági előírásokkal és követelményekkel kapcsolatban. A konzultációkra a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül kell sort keríteni.

4.   Amennyiben e konzultációkat követően a kérelmező fél megállapítja, hogy a (3) bekezdésben említett területeken a másik fél nem tart fenn és nem érvényesít ténylegesen olyan biztonsági előírásokat és követelményeket, amelyek – eltérő döntés hiányában – legalább az egyezmény alapján megállapított minimumszabályokkal egyenértékűek, a másik felet értesíteni kell ezekről a megállapításokról.

A másik fél 30 napon belül korrekciós intézkedési tervet nyújt be, amely a végrehajtásra vonatkozó ütemtervet is tartalmaz. A korrekciós intézkedési tervet és a kapcsolódó ütemtervet a végrehajtás előtt a feleknek egyeztetniük kell.

Amennyiben a másik fél észszerű időn belül nem teszi meg a megfelelő kiigazító intézkedéseket, ez a megkereső fél számára alapot biztosít arra, hogy elutasítsa, visszavonja, felfüggessze, feltételekhez kösse vagy korlátozza az üzemeltetési engedélyt vagy műszaki engedélyt, vagy más módon elutasítsa, visszavonja, felfüggessze, feltételekhez kösse vagy korlátozza a másik fél biztonsági felügyelete alá tartozó légitársaság tevékenységét.

5.   Mindkét fél elfogadja, hogy a felek légitársaságai által vagy nevében üzemeltetett bármely légi járművet – a másik fél területén belül – a másik fél illetékes hatóságai földi ellenőrzésnek vethetik alá annak érdekében, hogy ellenőrizzék az említett légi jármű és személyzete dokumentumainak érvényességét, valamint a légi jármű és berendezései látható állapotát, feltéve, hogy az ilyen vizsgálat nem okoz indokolatlan késedelmet a légi jármű üzemeltetésében.

6.   Ha valamely fél a földi ellenőrzés elvégzését követően megállapítja, hogy a légi jármű vagy a légi jármű üzemeltetése nem felel meg az egyezmény értelmében létrehozott, a léginavigációs szolgálatokra vonatkozó minimumszabályoknak és eljárásoknak, az adott fél értesíti a légijármű-üzemeltetőt a megfelelés hiányáról, miközben szükség esetén korrekciós intézkedést kér. Adott esetben a másik fél azon illetékes hatóságait, amelyek a légi járművet üzemeltető légitársaság biztonsági felügyeletéért felelősek, felkérhetik, hogy adják hozzájárulásukat a légi jármű üzemben tartója által hozott korrekciós intézkedésekhez. Ettől függetlenül mindegyik fél hozzáférést biztosít a másik fél biztonsági felügyelete alatt álló légijármű-üzemeltetők földi ellenőrzéseinek eredményeihez.

7.   A felek jogosultak azonnali intézkedést hozni, beleértve az üzemeltetési engedélyek vagy műszaki engedélyek visszavonásának, felfüggesztésének vagy korlátozásának jogát, vagy a másik fél légitársasága működésének egyéb módon történő felfüggesztését vagy korlátozását, amennyiben arra a repülésbiztonságot közvetlenül fenyegető veszély miatt szükség van. Az ilyen intézkedéseket hozó fél haladéktalanul tájékoztatja a másik felet, megadva az intézkedés indokait.

8.   A felek által a (4), (6) vagy (7) bekezdéssel összhangban hozott intézkedéseknek a biztonsági megállapítás kezeléséhez szükségesnek és azzal arányosnak kell lenniük, és azokat okafogyottá válásukat követően meg kell szüntetni.

1.   A felek hangsúlyozzák a lehető legmagasabb szintű légiközlekedés-védelmi előírások teljesítése iránti elkötelezettségüket, és adott esetben további párbeszédet és együttműködést folytathatnak ezen a területen.

2.   A felek megerősítik a polgári repülésbiztonságnak jogellenes cselekményekkel szembeni védelmére vonatkozó kölcsönös kötelezettségüket, és különösen az alábbiakból eredő kötelezettségeiket: az egyezmény; a légijárművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló, Tokióban 1963. szeptember 14-én aláírt egyezmény; a légi járművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről szóló, Hágában 1970. december 16-án aláírt egyezmény; a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló, Montrealban 1971. szeptember 23-án aláírt egyezmény; a nemzetközi polgári repülést szolgáló repülőterek elleni jogellenes és erőszakos cselekmények visszaszorításáról szóló, Montrealban 1988. február 24-én aláírt jegyzőkönyv; valamint a plasztikus robbanóanyagok felderítésük céljából történő megjelöléséről szóló, Montrealban 1991. március 1-jén aláírt egyezmény; amennyiben a felek részes felei az említett egyezményeknek, valamint a polgári légi közlekedés védelmére vonatkozó valamennyi egyéb olyan egyezménynek és jegyzőkönyvnek, amelynek a felek részes felei.

3.   A felek megkeresés esetén minden szükséges segítséget megadnak egymásnak a polgári repülés védelme ellen irányuló fenyegetések leküzdése érdekében, beleértve a polgári légi járművek jogellenes hatalomba kerítésére irányuló cselekmények, és az ilyen légi járművek, azok utasai és személyzete, valamint a repülőterek és a léginavigációs berendezések biztonsága elleni egyéb jogellenes cselekmények, továbbá bármely, a polgári légi közlekedés védelme ellen irányuló fenyegetés megelőzését.

4.   A felek egymás közötti kapcsolataikban a nemzetközi légiközlekedés-védelmi előírások és az ICAO által ajánlott megfelelő gyakorlatok szerint járnak el. A felek megkövetelik, hogy azok az üzemeltetők, akiknek fő telephelye vagy állandó lakhelye a területükön van, valamint a területükön lévő repülőterek üzemeltetői legalább ezen repülésvédelmi előírásoknak megfelelően járjanak el.

5.   A felek gondoskodnak arról, hogy a területükön hatékony intézkedések legyenek érvényben a polgári légi közlekedés jogellenes cselekményekkel szembeni védelme céljából, ideértve egyebek mellett az utasok és a kézipoggyász, valamint a feladott poggyász átvizsgálását, az utasoktól eltérő személyek – ezen belül a személyzet – és személyes tárgyaik átvizsgálását és védelmi ellenőrzését, az áruknak, a postai küldeményeknek, a fedélzeten lévő és a repülőtéri készleteknek az átvizsgálását és védelmi ellenőrzését, valamint a légi oldalra és a szigorított védelmi területekre való beléptetés ellenőrzését. Ezeket az intézkedéseket a légi közlekedés védelme ellen irányuló fenyegetés fokozódása esetén megfelelően ki kell igazítani. Mindkét fél egyetért azzal, hogy tiszteletben kell tartani a felek által a területükre történő belépéssel, az ottani működéssel és az onnan történő kilépéssel kapcsolatban meghatározott biztonsági előírásokat.

6.   Egymás szuverenitásának teljes körű figyelembevétele és kölcsönös tiszteletben tartása mellett a felek a területükre való belépés tekintetében a konkrét védelmi fenyegetésekkel szembeni védelmi intézkedéseket és sürgősségi intézkedéseket fogadhatnak el, amelyeket haladéktalanul közölni kell a másik féllel. A felek méltányos megfontolás tárgyává teszik a másik fél észszerű különleges védelmi intézkedések megtételére irányuló kérelmét, és figyelembe veszik a másik fél által már alkalmazott védelmi intézkedéseket és a másik fél által esetlegesen elővezetett álláspontokat, valamint a felek közötti légi közlekedésre gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokat. A felek az általuk bevezetni kívánt minden olyan különleges védelmi intézkedésről, amelynek az e megállapodás szerint nyújtott légi közlekedési szolgáltatásokra jelentős pénzügyi vagy üzemeltetési hatása lehet, előzetesen tájékoztatják a másik felet, kivéve, ha ez vészhelyzet miatt nem lehetséges. Az ilyen védelmi intézkedések megvitatása céljából a 22. cikkel összhangban bármelyik fél kérheti – adott esetben sürgősségi alapon – a vegyes bizottság ülésének összehívását.

7.   Ugyanakkor a felek elismerik, hogy e cikk egyetlen rendelkezése sem korlátozza azon jogukat, hogy megtagadják a megítélésük szerint védelmük szempontjából fenyegetést jelentő járatoknak a területükre való belépését.

8.   Polgári légi jármű jogellenes hatalomba kerítése, illetve ennek veszélye esetén, illetőleg a polgári légi jármű, az utasok és a személyzet, a repülőterek vagy a léginavigációs berendezések biztonsága elleni egyéb jogellenes cselekmény vagy ennek veszélye esetén a felek segítséget nyújtanak egymásnak a kommunikáció elősegítése és az effajta cselekmények vagy veszélyek gyors és biztonságos megszüntetésére irányuló egyéb megfelelő intézkedések megtétele révén.

9.   A felek megtesznek minden olyan intézkedést, amelyet észszerűnek tartanak annak biztosítására, hogy a területükön a földön tartózkodó és jogellenes hatalomba kerítésnek vagy egyéb jogellenes cselekményeknek kitett légi jármű a földön maradjon, kivéve ha annak felszállását az emberi élet védelmének kényszerítő kötelezettsége indokolja. Ilyen intézkedések meghozatalára lehetőleg kölcsönös konzultáció alapján kerül sor.

10.   Amennyiben az egyik fél alapos okkal feltételezi, hogy a másik fél nem e cikk rendelkezéseinek megfelelően járt el, azonnali konzultációt kérhet a másik féltől. Ilyen konzultációt az említett kérelem kézhezvételének időpontjától számított 30 napon belül, vagy megállapodás szerint ennél hosszabb határidőn belül meg kell kezdeni. Ha az ilyen konzultáció kezdőnapjától 30 napon belül vagy megállapodás szerinti későbbi időpontig nem sikerül megállapodásra jutni, akkor ez a konzultációt kérő fél számára alapot képez arra, hogy az e cikk rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében a másik fél légitársaságának üzemeltetési engedélyét és műszaki jogosítványait elutasítsa, visszavonja, felfüggessze, feltételekhez kösse vagy korlátozza. Amennyiben ezt vészhelyzet indokolja, vagy az e cikk rendelkezéseinek való további meg nem felelés megelőzése érdekében a felek azonnali ideiglenes intézkedést hozhatnak.

11.   Az e cikkel összhangban hozott intézkedéseknek a biztonsági fenyegetés kezeléséhez szükségesnek és a fenyegetéssel arányosnak kell lenniük, és azokat meg kell szüntetni, amint a másik fél teljesíti e cikk rendelkezéseit vagy amikor az ilyen intézkedésre már nincs szükség.

1.   A felek együttműködnek a léginavigációs szolgálatokkal, köztük az ilyen szolgáltatások felügyeletével kapcsolatos szabályozási kérdésekben. Az általános repülési hatékonyság optimalizálása, a költségek csökkentése, a környezeti hatások minimalizálása, valamint a rendszerek biztonságának és kapacitásának javítása érdekében a tagállamok foglalkoznak a légiforgalmi szolgáltatás teljesítményével kapcsolatos szakpolitikai kérdésekkel.

2.   A felek arra ösztönzik illetékes hatóságaikat és léginavigációs szolgáltatóikat, hogy a kölcsönös átjárhatósági kérdésekben működjenek együtt annak érdekében, hogy lehetőség szerint tovább integrálják a felek rendszereit, csökkentsék a légi közlekedés környezeti hatásait és adott esetben megosszák egymással az információkat.

3.   A felek támogatják a léginavigációs szolgáltatóik közötti együttműködést annak érdekében, hogy az erőforrások jobb felhasználása, valamint a kiszámíthatóság, a pontosság és a szolgáltatás folytonosságának biztosítása végett megosszák a repülési adatokat és a repülési hatékonyság optimalizálása céljából összehangolják a forgalomáramlást.

4.   A felek megállapodnak abban, hogy együttműködnek a korszerűsítési programok terén, ezen belül a gazdasági hatékonysággal, a légiforgalmi szolgáltatással és a vonatkozó repülőtéri szempontokkal kapcsolatos fejlesztések, kiépítési tevékenységek és bevált gyakorlatok terén, valamint ösztönzik a validálási és demonstrációs tevékenységekben való kölcsönös részvételt.

1.   A felek a légi közlekedés fenntartható fejlődésének előmozdításával támogatják a környezet védelmét. A felek együtt szándékoznak működni a légi közlekedés környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatos kérdések azonosítása érdekében.

2.   A felek elismerik arra irányuló együttműködésük fontosságát, hogy e megállapodás célkitűzéseivel összhangban álló módon megvizsgálják és minimálisra csökkentsék a légi közlekedés környezetre gyakorolt hatását.

3.   A felek elismerik az éghajlatváltozás jelentette probléma kezelésének fontosságát, és ebből következően a belföldi és nemzetközi légi közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások (ÜHG) korlátozásának és csökkentésének fontosságát. Megállapodnak abban, hogy e kérdésben együttműködnek azzal a céllal, hogy eszközöket dolgozzanak ki és hajtsanak végre, beleértve a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerének (CORSIA) kidolgozására vonatkozó végrehajtási szabályokat, valamint minden más olyan szempontot, amely különös jelentőséggel bír a légi közlekedési ágazat ÜHG-kibocsátásának kezelése szempontjából.

4.   A felek vállalják, hogy a légi közlekedés környezeti hatásainak kezelésére irányuló együttműködés javítása érdekében biztosítják a szakértőik közötti információcserét, és rendszeres párbeszédet folytatnak, többek között az alábbi területeken:

5.   A felek ezenkívül multilaterális környezetvédelmi jogaikkal és kötelezettségeikkel összhangban fokozzák az – egyebek mellett pénzügyi és technológiai – együttműködést a nemzetközi légi közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások kezelését célzó intézkedésekkel kapcsolatban.

6.   A felek elismerik annak szükségességét, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a légi közlekedés környezeti hatásainak megelőzése vagy más módon történő kezelése érdekében, feltéve hogy ezek az intézkedések teljes mértékben összhangban vannak a nemzetközi jog szerinti jogaikkal és kötelezettségeikkel.

1.   A számítógépes helyfoglalási rendszerek (a továbbiakban: SzHR) egyik fél területén működő értékesítői jogosultak SzHR-jüket azon utazási irodáknál vagy utazási társaságoknál bevezetni, karbantartani és szabadon rendelkezésre bocsátani, amelyek fő gazdasági tevékenységként utazáshoz kapcsolódó termékeket forgalmaznak a másik fél területén, amennyiben az SzHR megfelel a másik fél által előírt valamennyi vonatkozó szabályozási követelménynek.

2.   A felek megszüntetnek minden olyan meglévő követelményt, amely korlátozhatja az egyik fél SzHR-jének a másik fél piacára való szabad belépését, vagy más módon korlátozza a versenyt. A felek tartózkodnak attól, hogy a jövőben ilyen követelményeket fogadjanak el.

3.   A felek nem írják elő, illetve engedik előírni a területükön a másik fél SzHR-értékesítői számára az SzHR megjelenítésére vonatkozó, a saját SzHR-értékesítői számára vagy a piacán működő bármely más SzHR tekintetében előírtaktól eltérő követelmények alkalmazását. A felek nem akadályozzák meg az SzHR-értékesítők, azok szolgáltatói és előfizetői közötti, utazási szolgáltatásokra vonatkozó információk cseréjével kapcsolatos olyan megállapodások megkötését, amelyek megkönnyítik az átfogó és pártatlan információk fogyasztók számára történő megjelenítését, illetve a semleges megjelenítésre vonatkozó szabályozási követelmények teljesítését.

4.   Az egyik fél SzHR-tulajdonosai és -üzemeltetői, amelyek megfelelnek a másik fél vonatkozó szabályozási követelményeinek, ha vannak ilyenek, a másik fél területén ugyanolyan feltételek mellett lehetnek SzHR-tulajdonosok, mint az említett fél piacán működő bármely más SzHR-tulajdonos vagy -üzemeltető.

1.   A felek elismerik annak fontosságát, hogy figyelembe vegyék e megállapodás munkavállalókra, foglalkoztatásra és munkafeltételekre gyakorolt hatását. A felek megállapodnak, hogy együttműködnek a többek között a foglalkoztatásra, az alapvető munkahelyi jogokra, a munkakörülményekre, a szociális védelemre és a szociális párbeszédre gyakorolt hatásokat érintő, a megállapodás hatálya alá tartozó munkaügyi kérdésekben.

2.   A felek elismerik egymás arra vonatkozó jogát, hogy maguk állapítsák meg nemzeti munkajogi védelmi szintjüket, és nemzetközi kötelezettségeikkel összhangban álló módon fogadják el vagy módosítsák vonatkozó jogszabályaikat és szakpolitikáikat. A felek biztosítják, hogy a vonatkozó jogszabályaikban és szabályozásaikban foglalt jogok és elvek ne sérüljenek, hanem hatékonyan érvényesüljenek.

3.   A felek nemzetközi kötelezettségeikkel összhangban továbbra is javítják jogszabályaikat és szakpolitikáikat, és magas szintű munkahelyi védelem biztosítására és előmozdítására törekszenek a légi közlekedési ágazatban. A felek elismerik, hogy a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok megsértése nem szolgálhat hivatkozásul és nem használható fel jogos komparatív előnyként, valamint a munkaügyi normákat nem szabad protekcionista célokra felhasználni.

4.   A felek megerősítik az iránti kötelezettségvállalásukat, hogy tiszteletben tartják, előmozdítják és érvényesítik a munka világára vonatkozó alapvető elveket és jogokat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tagjaira háruló kötelezettségekkel, valamint az ILO munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló nyilatkozatával és annak a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 86. ülésszakán, 1998-ban elfogadott kiegészítésével összhangban.

5.   A felek előmozdítják az ILO tisztességes foglalkoztatásról szóló programjában és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia által a 97. ülésszakán 2008-ban elfogadott, a társadalmi igazságosság a tisztességes globalizáció érdekében elnevezésű ILO-nyilatkozatban foglalt célkitűzéseket.

6.   A felek vállalják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy – amennyiben még nem tették meg – megerősítik az alapvető ILO-egyezményeket. A felek mérlegelik továbbá más ILO-egyezmények megerősítését, és következésképpen a polgári légi közlekedési ágazat szempontjából releváns munkaügyi és szociális terület kapcsolódó nemzetközi normáinak érdemi végrehajtását, figyelembe véve a belföldi körülményeket.

7.   Bármely fél kérheti a vegyes bizottság ülésének összehívását olyan munkaügyi kérdések megoldására, amelyeket a megkereső fél jelentősnek minősít.

1.   Az e megállapodásban megállapított jogokat a felek egymás számára biztosítják. Az e megállapodásban az egyik fél légitársaságai számára biztosított jogokra történő bármely hivatkozást kizárólag az adott fél számára biztosított jogokra való hivatkozásként kell értelmezni. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az jogokat keletkeztet, vagy olyan kötelezettségeket ír elő, amelyeket az egyik fél állampolgárai a másik fél bíróságai vagy törvényszékei előtt közvetlenül érvényesíthetnek.

2.   A felek minden megfelelő – általános vagy különös – intézkedést megtesznek az e megállapodásból eredő kötelezettségek teljesítése érdekében.

3.   Az e megállapodás szerinti jogaik gyakorlása során a felek megfelelő és az említett intézkedések céljaival arányos intézkedéseket hoznak.

4.   A felek tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e megállapodás célkitűzéseinek megvalósítását.

5.   A felek maguk felelnek a megállapodás saját területén való megfelelő érvényesítéséért.

6.   Ha valamelyik félnek aggályai vannak e megállapodás esetleges megsértésével kapcsolatban, tájékoztatást és segítséget kérhet a másik féltől. A kérelem kézhezvételét követően a másik fél minden szükséges információt és segítséget megad, a vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések figyelembevételével.

7.   E megállapodás nem zárja ki a vegyes bizottságon kívüli felek illetékes hatóságai közötti, egyebek mellett a légi közlekedés fejlesztése, a biztonság, a védelem, a környezetvédelem, a szociális politika, a légiforgalmi szolgáltatás, a légi közlekedési infrastruktúra, a versennyel kapcsolatos kérdések és a fogyasztóvédelem területén folyó konzultációkat és egyeztetéseket. A felek tájékoztatják a vegyes bizottságot az említett konzultációk és egyeztetések olyan eredményeiről, amelyek befolyásolhatják e megállapodás értelmezését vagy alkalmazását.

8.   Az e megállapodásban – többek között, de nem kizárólag a kereskedelmi lehetőségek, a védelem, a biztonság, a környezetvédelem, a légiforgalmi szolgáltatás és a fogyasztóvédelem területén – a felek közötti együttműködésre történő hivatkozáskor a felek közös álláspont kialakítására törekszenek, amely alapján – kölcsönös egyetértéssel – továbbfejleszthetik e megállapodást és/vagy javíthatják az érintett területeken való működést.

1.   A felek képviselőiből álló vegyes bizottság felel a megállapodás alkalmazásának felügyeletéért és biztosítja annak megfelelő végrehajtását.

2.   A vegyes bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

3.   A vegyes bizottság szükség szerint, de legalább évente egyszer ülésezik. A vegyes bizottság ülésének összehívását bármelyik fél bármikor kérheti. Az ülést a lehető legkorábbi időpontra, de legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül kell összehívni, kivéve, ha erről a felek másként állapodnak meg.

4.   E megállapodás megfelelő végrehajtása érdekében a vegyes bizottság:

5.   A vegyes bizottság ajánlásait és határozatait a felek konszenzus útján fogadják el. A vegyes bizottság határozatai kötelezők a felekre nézve.

1.   A 4. cikk sérelme nélkül, az e megállapodás alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos viták a felek kérésére az e cikkben meghatározott vitarendezési mechanizmus keretében rendezhetők.

2.   Az e megállapodás szerint a felek között korábban zajlott konzultációk sérelme nélkül, amennyiben valamely fél igénybe kívánja venni az e cikkben előírt vitarendezési mechanizmust, szándékáról írásban értesíti a másik felet, és kéri a vegyes bizottság összehívását konzultáció céljából.

3.   Amennyiben a (2) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül, vagy a felek által elfogadott időpontig a vegyes bizottság ülését nem tartják meg, vagy ha a vitát a vegyes bizottság az említett kérelmet követő hat hónapon belül nem oldja meg, a vitát döntéshozatal céljából a felek megállapodása szerinti személy vagy szerv elé lehet utalni. Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni a vita valamely személy vagy szerv elé történő utalásáról, a vitát bármelyik fél kérelmére választottbíróság elé kell terjeszteni.

4.   A (2) bekezdés sérelme nélkül, ha valamely fél intézkedést hozott a másik fél légitársasága üzemeltetési engedélyének vagy műszaki jogosítványainak elutasítására, visszavonására, felfüggesztésére, feltételekhez kötésére vagy korlátozására, a jogvitát azonnal valamely illetékes személy vagy szerv, vagy választottbíróság elé lehet terjeszteni.

5.   A választottbírósági eljárás iránti kérelmet az egyik fél (a továbbiakban: kezdeményező fél) írásban nyújtja be a másik félhez (a továbbiakban: válaszadó fél). Kérelmében a kezdeményező fél bemutatja a megoldandó kérdéseket, ismerteti a vitatott intézkedést, és részletezi azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy az intézkedés nem egyeztethető össze e megállapodás rendelkezéseivel.

6.   A kezdeményező és a válaszadó fél eltérő megállapodása hiányában a választottbíróság három választottbíróból áll, akiket a következőképpen választanak ki:

7.   A választottbíróság létrejöttének időpontja az az időpont, amikor a három választottbíró közül az utolsó elfogadta a kinevezést.

8.   Az eljárásokat azon eljárási szabályzatnak megfelelően kell lefolytatni, amelyet a vegyes bizottságnak a lehető leghamarabb el kell fogadnia, figyelemmel e cikk rendelkezéseire és a 22. cikk (4) bekezdésének b) pontjára és a 22. cikk (5) bekezdésére. Amíg a vegyes bizottság el nem fogadja az eljárási szabályzatot, a bíróság maga állapítja meg saját eljárási szabályait.

9.   A kezdeményező fél kérelmére a választottbíróság a jogerős döntésének meghozataláig felhatalmazhatja a kezdeményező felet arra, hogy ideiglenes enyhítő intézkedést fogadjon el, vagy felkérje a megkeresett felet, hogy fogadjon el ideiglenes enyhítő intézkedéseket.

10.   A választottbíróság a felállítását követő 90 napon belül időközi jelentést ad ki a kezdeményező fél és a válaszadó fél részére, amelyben tájékoztatást nyújt a tényállásról, a vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságáról, valamint a megállapításait és ajánlásait alátámasztó alapvető indokokról. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez a határidő nem tartható, a választottbíróság elnöke írásban értesíti a kezdeményező felet és a válaszadó felet, ismertetve a késedelem okait és az időközi jelentés kiadásának tervezett időpontját. A választottbíróság semmilyen körülmények között nem mulaszthatja el az időközi jelentésnek a választottbíróság létrehozásától számított 120 napon belüli kiadását.

11.   Az időközi jelentés kiadásától számított 14 napon belül a kezdeményező fél és a válaszadó fél írásban felkérheti a választottbíróságot, hogy meghatározott szempontokból vizsgálja felül az időközi jelentést. A kezdeményező fél és a válaszadó fél által az időközi jelentéssel kapcsolatban tett írásbeli észrevételek vizsgálatát követően a választottbíróság módosíthatja a jelentését, és általa indokoltnak vélt további vizsgálatokat folytathat le. A választottbíróság végleges döntésében szereplő megállapításoknak tartalmazniuk kell az időközi felülvizsgálat szakaszában kifejtett érvek kielégítő tárgyalását, és világos válaszokat kell adniuk a kezdeményező fél és a válaszadó fél által megfogalmazott kérdésekre és észrevételekre.

12.   A választottbíróság a felállításától számított 120 napon belül meghozza végleges döntését a kezdeményező fél és a válaszadó fél részére. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez a határidő nem tartható, a választottbíróság elnöke írásban értesíti a kezdeményező felet és a válaszadó felet, ismertetve a késedelem okait és a döntés meghozatalának tervezett időpontját. A választottbíróság semmilyen körülmények között nem mulaszthatja el a döntésnek a választottbíróság létrehozásától számított 150 napon belüli meghozatalát.

13.   Ha valamelyik fél intézkedést hozott a másik fél légitársasága üzemeltetési engedélyének vagy műszaki engedélyének elutasítására, visszavonására, felfüggesztésére, feltételekhez kötésére vagy korlátozására, illetve a kezdeményező fél vagy a megkeresett fél kérelmére – ha a bíróság az ügyet sürgősnek ítéli –, a (10), (11) és (12) bekezdésben megállapított határidők megfeleződnek.

14.   A választottbíróság végleges döntésének meghozatalától számított 10 napon belül a kezdeményező fél és a válaszadó fél kérheti a végleges döntés pontosítását, aminek a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül eleget kell tenni.

15.   Amennyiben a választottbíróság e megállapodás megsértését állapítja meg, és úgy ítéli meg, hogy a felelős fél nem tesz eleget a választottbíróság végleges döntésének, vagy a választottbíróság végleges döntésének meghozatalától számított 60 napon belül nem sikerül kölcsönösen kielégítő megállapodásra jutnia a másik féllel, a másik fél felfüggesztheti az e megállapodás alapján keletkezett hasonló előnyök alkalmazását mindaddig, amíg a felelős fél nem teljesíti a választottbíróság végleges döntését, vagy a kezdeményező fél és a válaszadó fél kölcsönösen kielégítő megoldásra nem jut.

16.   A felek az általuk kijelölt választottbíró költségeit maguk viselik. A választottbíróság egyéb költségei egyenlően oszlanak meg a felek között.

1.   Ez a megállapodás – a (2) és (7) bekezdésben foglalt feltételek mellett – felfüggeszti a felek között a megállapodáséval azonos tárgyú korábbi megállapodásokat és egyezményeket, kivéve, ha e megállapodás megszűnik.

2.   Az uniós tagállamok és Katar közötti korábbi légiközlekedési megállapodásoknak vagy egyezmények az e megállapodás 2., 3., 8. és 11. cikkének hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezései továbbra is alkalmazandók e megállapodás értelmében, amennyiben azok az érintett légitársaságok számára kedvezőbb és/vagy rugalmasabb feltételeket biztosítanak. Az érintett uniós tagállam légitársaságait az említett rendelkezésekkel összhangban megillető valamennyi jog és előny az Unió összes fuvarozóját megilleti.

3.   A (2) bekezdés alkalmazásában a felek között a tekintetben kialakuló vitákat, hogy a felek közötti korábbi megállapodások vagy egyezmények szerinti feltételek és elbírálások kedvezőbbek-e, illetve rugalmasabbak-e, a 23. cikkben meghatározott vitarendezési mechanizmus keretében kell rendezni.

4.   Minden olyan további forgalmi jog, amelyet Katar az uniós tagállamok számára, illetve az uniós tagállamok Katar számára e megállapodás hatálybalépését követően biztosítanak, e megállapodás hatálya alá tartozik, és nem tehet különbséget az Unió légitársaságai között. Ezekről az intézkedésekről haladéktalanul értesíteni kell a vegyes bizottságot.

5.   A vegyes bizottság összeállítja és naprakészen tartja a forgalmi jogokra vonatkozó rendelkezések és egyezmények a (2) és (4) bekezdésben említett tájékoztató listáját.

6.   Amennyiben a felek többoldalú megállapodás részes felévé válnak, vagy jóváhagynak valamely, az ICAO által a légi közlekedés területén elfogadott, a megállapodás hatálya alá tartozó kérdéseket érintő határozatot, konzultálnak a vegyes bizottság keretében annak meghatározása céljából, hogy az említett fejlemények figyelembevétele érdekében felül kell-e vizsgálni e megállapodást.

7.   E megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti az uniós tagállamok és Katar közötti, a fennhatóságuk alá tartozó azon területekre vonatkozó, meglévő és jövőbeli megállapodások érvényességét és alkalmazását, amelyek nem tartoznak az e megállapodás 1. cikkében meghatározott „terület” fogalmába.

1.   E megállapodás csatlakozásra nyitva áll azon államok számára, amelyek e megállapodás aláírásának időpontját követően válnak uniós tagállammá.

2.   Ebben az esetben az Unió e tagállamának e megállapodáshoz való csatlakozása egy csatlakozási okiratnak az Európai Unió Tanácsának főtitkáránál történő letétbe helyezésével történik, és a főtitkár értesíti Katart a csatlakozási okirat letétbe helyezéséről és annak időpontjáról. Az említett uniós tagállam csatlakozása a csatlakozási okirat letétbe helyezésének napját követő 30. naptól hatályos.

3.   E megállapodás 24. cikkének (1), (2), (3) és (7) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó azokra a meglévő megállapodásokra és egyezményekre, amelyek az Európai Unió egy adott tagállamának csatlakozásakor hatályban vannak.

1.   Ez a megállapodás az attól a naptól számított második hónap első napján lép hatályba, amelyen a felek az e megállapodás hatálybalépésével kapcsolatos belső eljárásaik befejezéséről szóló értesítést egymásnak megküldték.

2.   Az (1) bekezdés alkalmazásában Katar diplomáciai úton értesítést küld az Európai Unió Tanácsa főtitkárának, és az Európai Unió Tanácsának főtitkára is elküldi diplomáciai úton az Unió és a tagállamok értesítését Katarnak.

3.   Az (1) bekezdés ellenére a felek e megállapodást annak aláírása napjától kezdődően – az esetnek megfelelően – saját belső eljárásaikkal és/vagy nemzeti jogszabályaikkal összhangban ideiglenesen alkalmazzák.

4.   E megállapodás letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára.