1

A felperes CeramTech GmbH a következő európai uniós védjegyek jogosultja:

2

Ezeket a védjegyeket az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) 2013. március 26‑án, április 12‑én és június 20‑án használat révén megszerzett megkülönböztető képesség alapján európai uniós védjegyként lajstromozta a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 10. osztályba tartozó, az alábbi leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában: „Kerámia elemek csontpótló implantátumokhoz, felületi ízületpótlásokhoz, a csontok közötti távtartó elemekhez; csípőízületi combcsontfej‑pótló golyós elemek, csípőízületi héj‑ és lemezelemek, valamint térdízületi elemek; minden olyan, az előzőekben említett termék, amelyet az implantátum gyártóinak történő eladásra szánnak.”

3

A beavatkozó fél C5 Medical Werk az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) (helyébe lépett: az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján 2014. január 31‑én a felperes védjegyeinek (a továbbiakban: vitatott védjegyek) törlése iránt kérelmeket nyújtott be az EUIPO‑hoz. Az említett kérelmeket a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének az említett rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja) együttesen értelmezett a)–e) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a)–e) pontja) foglalt okokra, valamint a 207/2009 rendelet 52. cikk (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikk (1) bekezdésének b) pontja) értelmében vett rosszhiszeműségre alapította.

4

A beavatkozó fél törlési kérelmeit a felperes által a vitatott védjegyekre alapított, 2013. december 11‑én és 13‑án a Landgericht Stuttgart (stuttgarti regionális bíróság, Németország) és a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) előtt előterjesztett, két védjegybitorlási keresetre adott válaszaként nyújtotta be.

5

A beavatkozó fél 2016. április 7‑én tájékoztatta az EUIPO‑t, hogy 2016. február 15‑én a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) előtt, a védjegybitorlási keresetre válaszul viszontkereseteket nyújtott be a vitatott védjegyek törlése iránt, és – a későbbi bírósági eljárásokat nem érintve – visszavonta az EUIPO előtti törlési kérelmeit.

6

A törlési osztály 2016. április 21‑én lezárta az ügyeket, és a beavatkozó felet kötelezte a felperes részéről a törlési eljárásban felmerült költségek viselésére.

7

A felperes 2016. május 19‑én három fellebbezést nyújtott be a törlési osztálynak az ügyek lezárásáról döntő határozataival szemben, amelyekben többek között arra hivatkozott, hogy az eljárásoknak a beavatkozó fél elállása miatti lezárásához az ő beleegyezésére is szükség lett volna, és hogy a visszavonás az eljárás előrehaladott szakaszában történt, így ez megfosztotta őt annak a lehetőségétől, hogy rá nézve kedvező döntés szülessen a vitatott védjegyek érvényességét illetően. Másfelől, ez a visszavonás eljárással kapcsolatos visszaélésnek minősül.

8

A negyedik fellebbezési tanács 2017. február 15‑én az R 929/2016‑4., R 928/2016‑4. és R 930/2016‑4. sz. ügyekben hozott három határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozatok) mint elfogadhatatlant elutasította a felperes fellebbezéseit, és megállapította, hogy a törlési osztály 2016. április 21‑i határozatai helyt adtak a felperesi kérelmeknek.

9

A fellebbezési tanács lényegében megállapította, hogy a törlési osztály 2016. április 21‑i határozatainak semmiféle negatív következménye nem volt a vitatott védjegyek helyzetére, és azok – amennyiben továbbra is szerepelnek az EUIPO lajstromában, és a beavatkozó felet kötelezték a felperes részéről felmerült költségek viselésére –, nem minősülnek „valamely felet hátrányosan érintő határozatoknak”.

10

Másfelől a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a visszavonás iránti kérelmeket az eljárási szabályoknak megfelelően fogalmazták meg, és azok okafogyottá tették a törlési kereseteket. Ezen túlmenően, a 207/2009 rendelet 56. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése) nem teszi lehetővé a védjegyjogosult számára, hogy elismerő nyilatkozatot kérjen a védjegye érvényességéről.

11

Továbbá a 207/2009 rendelet és (a 207/2009 rendelet kiegészítéséről szóló és a 2868/95 és az 216/96/EK rendeleteket hatályon kívül helyező, 2017. május 18‑i (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet [HL 2017. L 205., 1. o.] által hatályon kívül helyezett) a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) egyik rendelkezése se támasztja alá azt a nézetet, miszerint a másik fél általi visszavonáshoz a vitatott védjegy jogosultjának beleegyezése lenne szükséges. A felperes ezzel ellentétes érvei, amelyeket egyrészről a törlési eljárásnak a vitatott védjegy oltalmáról történő lemondás utáni folytatására vonatkozó nézetre, másrészről a 207/2009 rendelet 83. cikkében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 107. cikke) hivatkozott, a tagállamok által az általánosan elfogadott eljárásjogi elvek alkalmazására alapított, különböző helyzetekre vonatkoznak, így nem összehasonlíthatók.

12

Végül a fellebbezési tanács megállapította, hogy a törlési kérelmek beavatkozó fél általi előterjesztése nem lehet visszaélésszerű, mivel ezeket a kérelmeket elsőként nyújtották be, és az előrehaladott szakaszban történt visszavonásuk pedig még kevésbé visszaélés jellegű. A fellebbezési tanács szerint a felperes részéről felmerült költségekkel összefüggő esetleges „kellemetlenség” a 207/2009 rendelet 85. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozik (jelenleg a 2017/1001 rendelet 109. cikkének (4) bekezdése).

13

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

Keresetei alátámasztásaként a felperes egyrészről a 207/2009 rendelet 59. és 75. cikkének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 67. és 94. cikke), másrészről a 207/2009 rendelet 75. és 83. cikkének megsértésére alapított két jogalapra hivatkozik.

17

Az első jogalap két részre osztható. Az első részben a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács az „egyik felet hátrányosan érintő határozat” fogalmával kapcsolatban téves értelmezést fogadott el. A fellebbezési tanács nem vette figyelembe a jogerős érdemi határozat elmaradásához fűződő hátrányos következményeket, amely határozat jogerőre emelkedve akadályát képezné egy újabb, a 207/2009 rendelet 56. cikkének (3) bekezdése és a 100. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2007/1001 rendelet 63. cikkének (3) bekezdése és a 128. cikkének (2) bekezdése) szerinti törlési kérelem benyújtásának. Következésképpen, a felperest megfosztották az EUIPO előtti eljárás folytatásához fűződő érdekétől, és attól a jogbiztonságtól, amely megakadályozhatja, hogy a beavatkozó fél ugyanilyen keresetet nyújtson be a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) előtt.

18

E tekintetben a felperes a 2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítéletre (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 39. és 44. pont) hivatkozik, amelyben a Bíróság elismerte, hogy a védjegyoltalomról való lemondást követően a jogerős érdemi határozat elmaradásához fűződő hátrányos következmények relevánsnak tekinthetők a felperes eljárás folytatásához fűződő érdekének megítélése szempontjából

19

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

20

A 207/2009 rendelet 59. cikkének első mondata értelmében „[a]z eljárásban részt vevő bármelyik fél, akit a határozat hátrányosan érint, fellebbezhet”.

21

Ebből a rendelkezésből következik, hogy amennyiben egy határozat nem érinti hátrányosan az egyik felet, ez utóbbi nem jogosult fellebbezést benyújtani az említett határozattal szemben a fellebbviteli tanácshoz.

22

Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperesnek érdeke kell, hogy fűződjön a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez (1995. szeptember 14‑iAntillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletek, T‑480/93 és T‑483/93, EU:T:1995:162, 59. pont; 2004. szeptember 16‑iMetro‑Goldwyn‑Mayer Lion kontra OHIM – Moser Grupo Media [Moser Grupo Media] ítélet, T‑342/02, EU:T:2004:268, 44. pont). Ilyen érdek kizárólag akkor áll fenn, ha a jogi aktus megsemmisítése önmagában is jogi következményekkel járhat (lásd ebben az értelemben: 1986. június 24‑iAKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ítélet, 53/85, EU:C:1986:256, 21. pont).

23

A megtámadott határozatok 12. és 14. pontjában a fellebbezési tanács helyesen ítélte meg úgy, hogy azok a határozatok, amelyek alapján a törlési osztály a törlési eljárásokat lezárta, nem érintették hátrányosan a felperest, mivel a vitatott védjegyek továbbra is szerepeltek az EUIPO lajstromában. A fellebbezési tanács szintén helyesen állapította meg, hogy a törlési kérelmek visszavonása miatt az ügyek okafogyottá váltak, és ezért már nem kellett külön elutasítani a kérelmeket.

24

Mindazonáltal a felperes kifogásolja, hogy fellebbezési tanács nem vette figyelembe az eljárások lezárásával szükségszerűen együtt járó „további hátrányos következményeket”. Kevesebb eredményt ért el ugyanis, mint amennyi a kérelmeiben szerepelt, mivel egyetlen jogerős érdemi határozat megakadályozhatta volna, hogy ugyanazon fél ugyanazon indokok alapján egy második törlési kérelmet nyújtson be a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) előtt.

25

A felperes az érvelését a törlési eljárásnak a vitatott védjegy oltalmáról történő lemondás utáni folytatására vonatkozó nézetre alapozza, ahogyan az a 2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítélet, C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 39–44. pontjaiból is következik.

26

Azonban ez az ítélkezési gyakorlat a jelen esetben nem alkalmazható, mint ahogyan azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 19. pontjában helyesen állapította meg.

27

Ugyanis a jelen ügyekkel ellentétben, a 2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177) a törlést kérelmező eljárási helyzetét érinti, és nem a vitatott védjegy jogosultjáét. Ahogy azt az EUIPO helyesen megállapította, a jelen ügyben a vitatott védjegyet, nem pedig a törlési kérelmet vonták vissza.

28

Továbbá meg kell jegyezni, hogy a 2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177) alapjául szolgáló ügyben a vitatott védjegy oltalmáról való lemondás önmagában nem tette teljesen okafogyottá a felperes által benyújtott keresetet, és a felperesnek fennmarad a megtámadott ítélethez, valamint a vitatott határozat hatályon kívül helyezéséhez fűződő érdeke, mivel a lemondás és a törlés joghatásai nem azonosak. Ugyanis, míg az európai uniós védjegy, amelyről lemondtak, csak a lemondás bejegyzésétől számítva szűnik meg, addig az európai uniós védjegy törlése esetén a védjegyoltalom a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.) 54. cikke (2) bekezdésének (később a 207/2009 rendelet 55. cikkének (2) bekezdése, jelenleg a 2017/1001 rendelet 62. cikkének (2) bekezdése) rendelkezései szerint a keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg. Ezért a kereset alkalmas arra, hogy a felperes számára előnyöket biztosítson (2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítélet, C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 42–44. pont).

29

Jelen esetben, ha a felperes elérte volna a törlési kérelmek elutasítását, annak semmilyen joghatása nem lett volna a vitatott védjegyek helyzetére, mivel azok – a lajstromozásuk időpontjától számítva – továbbra is szerepeltek az EUIPO lajstromában.

30

Továbbá meg kell állapítani, hogy a felperes tévesen értelmezi a 2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítéletet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177), amikor azt állítja, hogy a Bíróság úgy ítélte meg ebben az ügyben, hogy a jogerős érdemi határozat elmaradásához fűződő „hátrányos következmények” relevánsnak tekinthetők a felperes eljárás folytatásához fűződő érdekének megítélése szempontjából. A Bíróság ugyanis – ahogyan ez a fenti 28. pontban is szerepel – is jelöli, csupán azt állapította meg,, hogy a védjegy törlése esetén a védjegyoltalom a 40/94 rendelet 54. cikke (2) bekezdésének megfelelően a keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a törléssel járó összes jogkövetkezménnyel együtt.

31

Ezenfelül a felperes azon érvelése, miszerint a nemzeti bíróságok előtt párhuzamosan folyó eljárások miatt érdeke fűződik a törlési eljárások folytatásához, ellentétes az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely szerint a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeknek létrejött és fennálló érdeknek kell lennie (1992. szeptember 17‑iNBV és NVB kontra Bizottság ítélet, T‑138/89, EU:T:1992:95, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és azt a keresetindítás időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (1963. december 16‑iForges de Clabecq kontra Főhatóság ítélet, 14/63, EU:C:1963:60, 748. o.; 2015. március 25‑iEvropaïki Dynamiki kontra EASA ítélet, T‑297/09, nem tették közzé, EU:T:2015:184, 41. pont). Ha a felperes által hivatkozott érdek valamely jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Ennélfogva a felperes annak igazolása érdekében, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (lásd ebben az értelemben: 1992. szeptember 17‑iNBV és NVB kontra Bizottság ítélet, T‑138/89, EU:T:1992:95, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A törlési osztály 2016. április 21‑i határozatainak megsemmisítése ugyanis nem feltétlenül vezetett volna a vitatott védjegyek érvényességére vonatkozó, kedvező érdemi határozat meghozatalához, és így a felperes által hivatkozott érdek egy jövőbeli és bizonytalan jogi helyzetre vonatkozik.

33

Ugyanebből a nézőpontból szemlélve, ahogyan arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 15. pontjában helyesen rámutatott, azt, hogy a határozat hátrányosan érinti‑e a felperest, a jelen eljárás vonatkozásában, nem pedig más eljárásokkal kapcsolatban vagy azokkal összefüggésben kell értékelni. Következésképpen el kell fogadni a fellebbezési tanács azon érvelését, amely szerint más eljárásoknak az európai uniós védjegybíróságok előtti fennállása nincs kihatással az előtte benyújtott fellebbezések elfogadhatósági feltételeire.

34

Végül nem szükséges válaszolni a felperes azon érvelésére, amely szerint a törlési kérelmek visszavonása nem bír jogerővel a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) előtt folyó eljárásban. Amint ugyanis az EUIPO is megállapította, a fellebbezési tanács a jogerő elméletére vonatkozó észrevételeit csak a teljesség kedvéért ismertette, és azok nincsenek kihatással a megtámadott határozat jogszerűségére.

35

A fent kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a 207/2009 rendelet 59. cikke értelmében a törlési osztály határozatai nem érintették hátrányosan a felperest.

36

Ennélfogva az első jogalapot az első részében el kell utasítani.

37

A keresetlevelek 54. pontjában a felperes azt a kérdést teszi fel, hogy a fellebbezési tanács valóban a 207/2009 rendelet 59. cikkében foglalt elfogadhatósági feltételre hivatkozik‑e, amely az „adversely affected” (valamely felet hátrányosan érintő) fogalmat használja, holott több alkalommal is a „negatively affected” (negatívan érintett) kifejezésre utalt.

38

Továbbá a felperes kifogásolja, hogy a jogerős érdemi határozatok elmaradásához fűződő hátrányos következményeket a fellebbezési tanács nem értékelte megfelelően.

39

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezen érveket.

40

Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 75. cikke úgy rendelkezik, hogy az EUIPO‑nak indokolnia kell a határozatait. Az ítélkezési gyakorlat szerint ezen indokolási kötelezettségnek ugyanaz a terjedelme, mint az EUMSZ 296. cikkből eredő kötelezettségnek, amely szerint a jogi aktus szerzője indokolásának világosan és egyértelműen ki kell derülnie, és annak az a kettős célja, hogy lehetővé tegye egyrészt az érintettek számára az elfogadott intézkedést igazoló okok megismerését, másrészt az Európai Unió bíróságai számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörének gyakorlását (lásd: 2012. szeptember 6‑iStorck kontra OHIM ítélet, C‑96/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:537, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. április 2‑iZuffa kontra OHIM [ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP] ítélet, T‑118/06, EU:T:2009:100, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Ez a helyzet állt fenn a jelen ügyben is. Ugyanis, amint az a megtámadott határozatok 12–16. pontjából és az „Appellant not adversely affected” elnevezésű címéből következik, a „negatively affected” kifejezést a fellebbezési tanács a felet hátrányosan érintő határozat fogalmának magyarázása céljából alkalmazta. Mivel a felperesnek módjában állt az e fogalomra vonatkozó érvelését különösen keresetlevelének A részében kifejteni, meg kell állapítani, hogy megértette a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatokban e tekintetben megfogalmazott indokokat.

42

Egyébként a felperes nem is kifogásolhatná, hogy a fellebbezési tanács nem indokolta megfelelően a megtámadott határozatokat a jogerős érdemi határozat elmaradásához fűződő hátrányos következményeket illetően, mivel a törlési eljárásnak a vitatott védjegy oltalmáról történő lemondás utáni folytatására vonatkozó nézet – ahogyan az az ítélkezési gyakorlatból is kitűnik – nem alkalmazható a jelen ügyben (2011. március 24‑iFerrero kontra OHIM ítélet, C‑552/09 P, EU:C:2011:177).

43

Ebből következően a fellebbezési tanács indoklása lehetővé tette a felperes számára, hogy megértse a megtámadott határozatok alapjául szolgáló indokokat, és a Törvényszék számára, hogy felülvizsgálja, hogy a fellebbezési tanács értékelése e tekintetben megalapozott‑e.

44

Az első jogalap második részét szintén el kell utasítani, ennélfogva pedig az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

45

A második jogalap két részre osztható. Az első részben a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács helytelenül értelmezte a 207/2009 rendelet 83. cikkében említett „eljárásjogi elvek” fogalmát.

46

A felperes erre a cikkre alapozva állapítja meg, hogy a 207/2009 rendeletnek a törlési kérelem egyoldalú visszavonására vonatkozó rendelkezései hiányában alkalmazni kellene azt a tagállamok által általánosan elfogadott elvet, miszerint a törlési kérelmet – az eljárási szakasztól függetlenül – nem lehet a vitatott védjegy jogosultjának beleegyezése nélkül visszavonni.

47

A fellebbezési tanács tévesen utasította el a 207/2009 rendelet 83. cikkének alkalmazását pusztán azon az alapon, hogy bizonyos uniós tagállamokban nincsen előirányozva a nemzeti védjegyhivatalok előtti törlési eljárás, és a bírósági eljárásokra alkalmazandó elveket nem lehet átültetni a fellebbezési tanács előtti eljárásokra.

48

Mindenesetre, amikor a visszavonásra az eljárás előrehaladott szakaszában kerül sor, a vitatott védjegy jogosultjának beleegyezése a továbbiakban is szükséges, azt elkerülendő, hogy az elálló fél visszaélésszerű éljen az eljárás befejezésével.

49

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

50

A 207/2009 rendelet 83. cikke előírja, hogy ha az említett rendelet, a végrehajtási rendelet, a díjrendelet, illetve a fellebbezési tanácsok ügyrendje nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, az EUIPO a tagállamokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe. Ez a rendelkezés kizárólag az eljárási rendelkezések hiányossága és kétértelműsége esetén alkalmazandó (2009. december 3‑iIranian Tobacco kontra OHIM – AD Bulgartabac [Bahman] ítélet, T‑223/08, nem tették közzé, EU:T:2009:481, 26. pont; 2010. szeptember 13‑iTravel Service kontra OHIM – Eurowings Luftverkehrs [smartWings] ítélet, T‑72/08, nem tették közzé, EU:T:2010:395, 76. pont).

51

Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben van eljárási rendelkezés erről a kérdésről. A fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 18. pontjában ugyanis helyesen utal a 207/2009 rendelet 85. cikkének (3) bekezdésére, amely kifejezetten foglalkozik a törlési kérelem visszavonásának következményeivel. E cikk úgy rendelkezik, hogy az a fél viseli a díjakat és az ellenérdekű felet terhelő költségeket, amelynek a törlési kérelme visszavonása következtében szűnik meg az eljárás. Ahogyan az EUIPO helyesen rámutatott, e rendelkezés értelme és célja kizárólag a jogalkotó azon szándékával magyarázható, hogy egyoldalú jelleggel kívánja felruházni a törlési kérelem visszavonását.

52

Egyébiránt a fellebbezési tanácsok elnökségének 2009. június 16‑i 2009‑1. sz. határozata, amely a fellebbezési tanácsok előtti eljárásokban részt vevő felek részére szóló útmutatót tartalmazza, semmilyen korlátozást nem ír elő a törlési kérelem visszavonására, a „Kérelem elfogadhatósága” című II. fejezet „Visszavonás” című 1. szakaszának 3. pontjában is csak azt írja elő, hogy a felek visszavonhatják a „megsemmisítés iránti kérelmüket”.

53

Ugyan a 207/2009 rendelet 83. cikke nem rendelkezik kifejezetten erről az útmutatóról, azt a fellebbezési tanácsok eljárási szabályzatával összhangban állapították meg, amely pedig a 207/2009 rendelet 83. cikkére hivatkozik. Ezenfelül a Bíróság ítélkezési gyakorlata ugyanúgy hivatkozik a védjegyekkel kapcsolatos jogvitában a felek részére szóló útmutatóra, mint a 207/2009 rendeletre és annak a végrehajtási rendeletére (lásd ebben az értelemben: 2014. január 30‑iFercal kontra OHIM végzés, C‑324/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:60, 11. pont).

54

Következésképpen a felperes nem hivatkozhat a fellebbezési tanács előtt a törlési kérelem visszavonására vonatkozó, különböző nemzeti rendelkezésekre, és nem hagyhatja ugyanakkor figyelmen kívül a felek részére szóló útmutatót, amelyet annak 2. pontja értelmében a feleknek „gondosan követni kell az eljárás zavartalan lefolytatása érdekében”.

55

Végül az európai uniós védjegyek vizsgálatára vonatkozó iránymutatásoknak a „Megsemmisítés” című D cím, „Eljárási kérdések” című 1. szakaszának 7.3.2. pontja egyértelműen kimondja, hogy a törlést kérelmező fél az eljárás bármely szakaszában visszavonhatja a kérelmét, és az EUIPO a visszavonásról értesíti a védjegy jogosultját, megszünteti az eljárást, valamint határozatot hoz a költségekről.

56

Jóllehet ezek az iránymutatások nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak, az EUIPO elnökének az említett iránymutatások elfogadására vonatkozó, 2017. február 1-jei EX‑16–7. sz. határozatát is a 207/2009 rendelet alapján fogadták el, méghozzá a 207/2009 rendelet 128. cikke (4) bekezdésének a) pontjára (jelenleg a 2017/1001 rendelet 157. cikke (4) bekezdésének a) pontja) tekintettel.

57

Ebből az következik, hogy a felperesi érvelésben felvetett kérdés jelen esetben az alkalmazandó eljárási rendelkezések hatálya alá tartozik, és így a 207/2009 rendelet 83. cikke a jelen ügyben nem alkalmazható.

58

Még ha azt is feltételezzük, hogy a 207/2009 rendelet 83. cikke alkalmazható, akkor is megkérdőjelezhető, hogy az „e tekintetben általánosan elfogadott elvek” levezethetők‑e polgári eljárásra vonatkozó nemzeti rendelkezésekből és ítélkezési gyakorlatból, főleg, hogy a fellebbezési tanácsok az általuk, valamint tagjaik által élvezett függetlenségi garanciák ellenére az EUIPO fórumai, és nem bírósági fórumok (2012. március 8‑iArrieta D. Gross kontra OHIM – International Biocentric Foundation és társai [BIODANZA] ítélet, T‑298/10, nem tették közzé, EU:T:2012:113, 105. pont).

59

A felperes azon érvelését illetően, amely szerint a beavatkozó fél eljárással való visszaélést követett el azáltal, hogy az eljárás előrehaladott szakaszában vonta vissza a törlési kérelmeit, miután benyújtotta a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) előtt a viszontkereseteit, a következő megjegyzéseket kell fűzni.

60

A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján, a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 63. cikke (1) bekezdésének a) pontja) szerint a feltétlen kizáró okra alapított törlési kérelem benyújtásához nincs előírva, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kellene, hogy érdeke fűződik az eljáráshoz, hiszen a lajstromozás feltétlen kizáró okai a mögöttük húzódó közérdek védelmét szolgálják. Lévén, hogy az EUIPO az értékelést kizárólag a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja mögött meghúzódó közérdekre figyelemmel végezheti, a törlési kérelem benyújtója által érvényesíteni kívánt esetleges vagy tényleges gazdasági érdeknek nincs jelentősége, és ennélfogva a törlési kérelem benyújtója részéről nem lehet „joggal való visszaélésről” beszélni. Így a joggal való visszaélés kérdése nem releváns a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett törlési eljárás keretében (2014. június 19‑iDonaldson Filtration Deutschland kontra ultra air végzés, C‑450/13 P, EU:C:2014:2016, 39., 42. és 46. pont).

61

Még kevésbé tekinthető a „rendszer visszaélésszerű használatára” irányuló szándéknak, hogy a beavatkozó fél visszavonja a törlési kérelmeit, ahogyan azt a felperes állítja.

62

Mindenesetre a törlési kérelmeknek a beavatkozó fél általi visszavonása nem von maga után semmilyen jogi következményt a felperes tekintetében, aki továbbra is a vitatott védjegy jogosultja marad. Nem hivatkozhat ugyanis a lajstromozott védjegyeket érintő, magasabb szintű védelemre.

63

Végül meg kell állapítani, hogy a felperes – sem a beadványaiban, sem a tárgyalás folyamán – nem hozott fel olyan meggyőző érvet, amely lehetővé tette volna a joggal való visszaélés fennállásának kimutatását.

64

A fentiekre tekintettel a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

65

A második jogalap második részében a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy csupán öt tagállam alkalmazandó rendelkezéseit vizsgálta, és nem tett említést a többi tagállamra vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokról, amikor megállapította, hogy a tagállamok által általánosan elfogadott eljárásjogi elvnek tekinthető az, hogy a védjegy „törlésére irányuló kereset” bizonyos körülmények között nem lehet egyoldalú visszavonás tárgya. Egyébiránt a fellebbezési tanács nem részletezte azokat az okokat, amelyek miatt a bírósági és a hivatalok előtti eljárások nem összehasonlíthatók.

66

A fellebbezési tanács ezáltal nem indokolta megfelelően a határozatát, nem vizsgálta a különböző tagállamokban alkalmazandó nemzeti rendelkezések szövegét és hatályát, és elmulasztotta gyakorolni a vizsgálati jogkörét.

67

Amennyiben a jelen ügyben a 207/2009 rendelet 83. cikke nem alkalmazható, úgy a felperesnek a nem megfelelően figyelembe vett nemzeti rendelkezésekre alapított érvei hatástalanok.

68

A fentiekre tekintettel a második jogalap második részét el kell utasítani, ennélfogva pedig a második jogalapot teljes egészében, valamint a kereseteket teljes egészükben el kell utasítani.

69

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

70

Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott: