1.

Köztudott, hogy az európai mezőgazdaságban egyre kevesebb fajta növényt termesztenek. Sok hagyományos fajta eltűnik, vagy azokat csak a vetőmagbankokban őrzik az utókor számára. Kevés olyan fajta dominálja a földeket, amelyek egyes példányai ráadásul különösen hasonlónak tűnnek egymáshoz.

2.

Ezen okok miatt a biológiai sokféleség jelentősen csökken a mezőgazdaságban. Nem zárható ki, hogy a jövőben olyan fajták fognak hiányozni, amelyek a ma uralkodó fajtákhoz viszonyítva jobban tudtak igazodni az éghajlatváltozáshoz vagy az új betegségekhez. A mezőgazdasági termékek vonatkozásában már most korlátozott a végfelhasználó választási lehetősége.

3.

Azt gondolhatnánk, hogy e fejlődést első sorban a lehetőség szerint a legtermőképesebb fajtákat használó mezőgazdasági termelők gazdasági érdekei vezérlik.

4.

A jelen eset mutatja azonban, hogy a biológiai sokféleség korlátozása az európai mezőgazdaságban az uniós jogi szabályozáson is alapul. A mezőgazdaságban használt vetőmagok legnagyobb részét csak akkor lehet ugyanis forgalomba hozni, ha a fajtát hivatalosan elismerték. Az elismerés feltétele, hogy a fajta megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű legyen. Továbbá részben bizonyítani kell a – „kielégítő termesztési és felhasználási érték[et]” –, a termőképességet. Számos „régi fajta” vonatkozásában nem kell ezeket kimutatni. Ezért felmerül az a kérdés, hogy igazolt-e a vetőmag-kereskedelem e korlátozása.

5.

A Tanács a 2004. február 24-i határozatával ( 2 ) engedélyezte a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezményt ( 3 ) (a továbbiakban: nemzetközi egyezmény).

6.

A nemzetközi egyezmény 5. cikkének (1) bekezdése megnevezi a legfontosabb intézkedéseket:

„5.1   Minden Szerződő Fél elősegíti saját nemzeti jogszabályainak megfelelően, és ahol ez szükséges, a más Szerződő Felekkel történő együttműködés során, az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások integrált módon történő feltárását, megőrzését és fenntartható használatát, és szükség szerint különösen,

[…]

[…]”

7.

A nemzetközi egyezmény 6. cikke további intézkedéseket nevesít:

„6.1   A Szerződő Felek megfelelő politikát és jogi intézkedéseket dolgoznak ki és tartanak fenn, amelyek elősegítik az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások fenntartható használatát.

6.2   Az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások fenntartható használata a következő intézkedéseket foglalhatja magában:

[…]

[…]

8.

A nemzetközi egyezmény 9. cikke a mezőgazdasági termelők jogairól szól, és (2) bekezdésében bizonyos intézkedéseket ír elő:

„A Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy a nemzeti kormányok viselik a felelősséget a mezőgazdasági termelők élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrásokkal kapcsolatos jogainak megvalósításáért. Minden Szerződő Fél köteles a mezőgazdasági termelők szükségleteivel és prioritásaival összhangban és a nemzeti jogszabályaiknak megfelelően intézkedéseket tenni a mezőgazdasági termelők jogainak védelméért és előmozdításáért, beleértve a következőket:

9.

A vetőmagot érintő kérdéseket különböző irányelvek szabályozzák. Ilyen szabályozást a zöldségvetőmag vonatkozásában először 1970-ben ( 4 ), a mezőgazdaságban használt egyéb fajok tekintetében pedig már 1966-ban ( 5 )fogadtak el. Ma mindenestre az ezt követően elfogadott szabályozások érvényesek, amelyek felülvizsgálatára a Bizottság jelenleg meghallgatásokat folytat. ( 6 )

10.

Az alapeljárásban szereplő fajták nagymértékben, sőt kizárólagosan a zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló, 2002. június 13-i 2002/55/EK tanácsi irányelv ( 7 ) (a továbbiakban: zöldségekről szóló irányelv) hatálya alá tartoznak.

11.

A zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdése megtiltja a hivatalosan el nem ismert fajtájú vetőmag forgalomba hozatalát:

„A tagállamok előírják, hogy zöldségvetőmag nem minősíthető, hitelesíthető, illetve forgalmazható standard vetőmagként, amennyiben a fajta egy vagy több tagállamban nem hivatalosan elismert [helyesen: zöldségvetőmag csak akkor minősíthető, hitelesíthető, illetve forgalmazható standard vetőmagként, amennyiben a fajtája legalább egy tagállamban hivatalosan elismert fajta].”

12.

A zöldségekről szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szabályozza az elismerést:

„A tagállamok biztosítják, hogy csak megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű fajtát ismernek el.

Ipari cikória esetében a fajtának kielégítő termesztési és felhasználási értékkel kell rendelkeznie.”

13.

A zöldségekről szóló irányelv 4. cikkének (3) bekezdése a fajtákból nyert élelmiszerek fogyasztóinak védelmére tartalmaz rendelkezéseket:

„Amennyiben azonban egy növényfajtából származó anyagot a 258/97/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerként vagy élelmiszer-összetevőként szándékoznak felhasználni, az ilyen élelmiszer vagy élelmiszer-összetevők:

14.

A zöldségekről szóló irányelv 4. cikkének (4) bekezdése megkönnyített elismerést tesz lehetővé a növényi genetikai erőforrás-megőrzés érdekében. Ennek feltételeit a Bizottság a 44. cikk (2) bekezdése és a 46. cikk (2) bekezdése szerint határozza meg.

15.

A zöldségekről szóló irányelv 5. cikke határozza meg a megkülönböztethetőség, az állandóság és az egyneműség jellemzőit:

„(1)   Egy fajta akkor tekinthető megkülönböztethetőnek, ha egy vagy több fontos jellemzőjében egyértelműen megkülönböztethető a Közösségben ismert valamennyi egyéb fajtától, függetlenül attól, hogy az azt eredményező, kiinduló fajta mesterséges vagy természetes-e.

[…]

(2)   Egy fajta akkor tekinthető állandónak, ha sorozatos szaporítását követően vagy (amennyiben a nemesítő meghatározta a konkrét szaporítási ciklust) minden egyes ciklus végén is hűen megfelel alapvető jellemzői leírásának.

(3)   Egy fajta akkor tekinthető kellően egyneműnek, ha csekély eltérésektől eltekintve az azt alkotó növények – szaporodási rendszerük megkülönböztető jegyeire is figyelemmel – hasonlóak vagy genetikailag azonosak az e célból figyelembe vett jellemzőik egésze tekintetében.”

16.

A zöldségekről szóló irányelv az 52. cikke szerint a Hivatalos Lapban való kihirdetésétől számított huszadik napon lépett hatályba, azaz 2002. augusztus 9-én. Mivel az irányelv olyan korábbi irányelvek rendelkezéseit hozta összhangba, amelyeknek az átültetésére előírt határidő már lejárt, az átültetés vonatkozásában nem határozott meg további határidőt.

17.

Az egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos zöldségfajok és fajták, illetve a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített zöldségek fajtáinak elismerése, és ezen honos fajok és fajták vetőmagjának forgalmazása esetében alkalmazható eltérésekről szóló, 2009. november 26-i 2009/145/EK bizottsági irányelv ( 8 ) (a továbbiakban: eltérésekről szóló irányelv) a zöldségekről szóló irányelv 4. cikkének (4) bekezdésén, 44. cikkének (2) bekezdésén és 46. cikkének (2) bekezdésén alapul.

18.

Az eltérésekről szóló irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szabályozza, hogy az eltéréseket mely fajtákra kell alkalmazni:

„A 2002/55/EK irányelvben foglalt zöldségfajok tekintetében ezen irányelv bizonyos eltéréseket határoz meg a növénygenetikai erőforrások in situ megőrzésével és fenntartható hasznosításával kapcsolatosan a termesztés és forgalmazás terén:

19.

A genetikai anyagként történő elismerés alapvető feltételei az eltérésekről szóló irányelv 4. cikkéből következnek:

„(1)   Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett honos fajok vagy fajták genetikai anyagként történő elfogadásához fenn kell állnia a növényi genetikai erőforrás-megőrzés érdekének.

A 2003/91/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésétől eltérően a tagállamok elfogadhatják saját rendelkezéseiket a genetikai anyagok megkülönböztethetőségének, állandóságának és egységességének tekintetében.

[…]”

20.

Az eltérésekről szóló irányelv 13. és 14. cikke előírja, hogy genetikai anyag vetőmagját csak kivételesen lehet a származási régión kívül termelni és forgalomba hozni.

21.

Az eltérésekről szóló irányelv 15. cikke szerint genetikai anyagok csak igen korlátozott mennyiségben hozhatók forgalomba:

„Minden tagállam biztosítja, hogy minden egyes genetikai anyag esetében az évente forgalmazott vetőmag mennyisége nem haladja meg az adott fajok tekintetében az I. mellékletben meghatározott nagyságú területen történő zöldségtermeléshez szükséges mennyiséget.”

22.

Az I. mellékletben meghatározott számok fajtától függően 10, 20 vagy 40 hektárra vonatkoznak.

23.

Az eltérésekről szóló irányelv 22. cikke tartalmazza az azon fajták elismeréséhez szükséges feltételeket, amelyeket bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesítettek:

„(1)   Ahhoz, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtaként elismerhető legyen, egy fajtának a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtának kell lennie.

Egy fajtát akkor kell bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtának tekinteni, ha azt bizonyos agrártechnológiai, éghajlati és talajtani feltételek melletti termesztésre nemesítették.

(2)   A 2003/91/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésétől eltérően a tagállamok elfogadhatják saját rendelkezéseiket a genetikai anyagok megkülönböztethetőségének, állandóságának és egységességének tekintetében.”

24.

Az eltérésekről szóló irányelv 36. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelvet 2010. december 31-ig kellett átültetni.

25.

Az eltérésekről szóló irányelvben említett szóló, a 2002/55/EK tanácsi irányelv 7. cikkének alkalmazásában a zöldségfajok egyes fajtáinak a vizsgálatakor minimálisan figyelembe vett jellemzők és a vizsgálat elvégzésének minimumkövetelményei tekintetében történő végrehajtási intézkedések meghatározásáról szóló, 2003. október 6-i 2003/91/EK bizottsági irányelv ( 9 ) az 1. cikkének (2) bekezdésében pontosítja a fajták megkülönböztethetősége, egyneműsége és állandósága tekintetében fennálló követelményeket a Közösségi Növényfajta-hivatal és az Új Növényfajták Oltalmára Létesült Nemzetközi Szövetség bizonyos dokumentumaira hivatkozva. Mindkét szervezet a növényfajták szellemi tulajdonjogával foglalkozik.

26.

A mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről szóló, 2002. június 13-i 2002/53/EK tanácsi irányelv ( 10 ) (a továbbiakban: fajtajegyzékről szóló irányelv) a zöldségekről szóló irányelv kivételével különböző irányelvek hatálya alá tartozó mezőgazdasági haszonnövények vonatkozásában tartalmaz közös szabályozást a fajták elismeréséről. Elsősorban a cukorrépa és a takarmányrépa bír jelentőséggel a répavetőmag forgalmazásáról szóló, 2002. június 13-i 2002/54/EK tanácsi irányelvnek ( 11 ) (a továbbiakban: répairányelv) megfelelően.

27.

A fajtajegyzékről szóló irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg az irányelv hatályát:

„Ez az irányelv a répa […] azon fajtáinak a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékébe való felvétel céljából történő elismerésére vonatkozik, amelyek vetőmagjai a répavetőmag (2002/54/EK) […] forgalmazásáról szóló irányelv rendelkezései értelmében forgalomba hozhatók.”

28.

A fajtajegyzékről szóló irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szabályozza a közös fajtajegyzék alapját:

„A közös fajtajegyzéket a tagállamok nemzeti jegyzékei alapján állítják össze.”

29.

A fajtajegyzékről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdése nemzeti fajtajegyzékek felállítását írja elő:

„Minden tagállam összeállítja a területén minősítésre és forgalmazásra hatóságilag elismert fajták egy vagy több jegyzékét. […]”

30.

A fajta elismerésének feltételeit a fajtajegyzékről szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdése határozza meg:

„A tagállamok biztosítják, hogy csak megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű fajtát ismernek el. A fajtának kielégítő termesztési és felhasználási értékkel kell rendelkeznie.”

31.

A fajtajegyzékről szóló irányelv 5. cikke határozza meg az elismerés feltételeit, csakúgy mint a zöldségekről szóló irányelv 5. cikke, a (4) bekezdésben azonban ezen kívül tisztázza, hogy mit kell érteni „[kielégítő] termesztési vagy felhasználási érték” alatt:

„Egy fajta termesztési vagy felhasználási értéke akkor tekinthető kielégítőnek, ha az érintett tagállam jegyzékében elismert más fajtákkal összehasonlítva, tulajdonságai összességében véve [helyesen: összessége révén] – legalább bármely [helyesen: egy adott] régióban folyó termesztés tekintetében – az abból származó termény vagy termékek termesztésének, illetve hasznosításának egyértelmű javulását teszik [helyesen: teszi] lehetővé. Amennyiben a fajta egyéb kiemelkedő jellemzőkkel rendelkezik, egyes kevésbé fontos jellemzők figyelmen kívül hagyhatók.”

32.

A cukorrépa-vetőmag, a takarmánynövény-vetőmagok, a gabonavetőmagok, a vetőburgonya, az olaj- és rostnövények vetőmagjának és a zöldségvetőmag forgalmazásáról, valamint a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről szóló 66/400/EGK, 66/401/EGK, 66/402/EGK, 66/403/EGK, 69/208/EGK, 70/457/EGK és 70/458/EGK irányelveknek a belső piac egységesítésére, a géntechnológiával módosított növényfajtákra és a növénygenetikai forrásokra tekintettel történő módosításáról szóló, 1998. december 14-i 98/95/EK tanácsi irányelv ( 12 ) (a továbbiakban: módosító irányelv) olyan jogalapokat vezetett be, amelyek a vetőmag-kereskedelemre vonatkozó jogalkotás keretein belül lehetővé teszik a genetikai erózió által fenyegetett fajták in situ felhasználással való fenntartását ((17) preambulumbekezdés). A megfelelő szabályozásokat a Bizottság komitológiai eljárás keretében fogadhatta volna el. E rendelkezések ma a zöldségekről szóló irányelv, a répairányelv és a fajtajegyzékről szóló irányelv részét képezik, így azok elfogadásakor hatályon kívül helyezték őket.

33.

A nem kormányzati szervezet Kokopelli egyesület (a továbbiakban: Kokopelli), úgynevezett „régi fajták” vetőmagjait értékesíti, amelyek a zöldségekről szóló irányelv értelmében részben nem elismertek. A Graines Baumaux SAS (a továbbiakban: Graines Baumaux), amely egy vetőmag-kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás, a Kokopelli ajánlatában 461 nem elismert fajtát talált, és ezért 2005-ben keresetet nyújtott be ellene tisztességtelen versenymagatartás miatt. A Graines Baumaux többek között 50000 euró összegű átalány-kártérítés fizetését, valamint az e fajták reklámozásának abbahagyását kéri. Első fokon a Tribunal de Grande Instance Nancy [a nancyi elsőfokú bíróság] a Graines Baumaux-nak 10000 eurót kitevő kártérítést ítélt meg, egyebekben pedig elutasította a keresetet.

34.

A Kokopelli fellebbezést nyújtott be a Cour d’appel Nancyhoz [nancyi fellebbviteli bíróság]. Ezen eljárásban a következő kérdéseket terjesztették a Bíróság elé:

Érvényes-e a módosító irányelv, a fajtajegyzékről szóló irányelv és a zöldségekről szóló irányelv, valamint az eltérésekről szóló irányelv az Európai Unió jogai és elvei, nevezetesen a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása, az arányosság, az egyenlőség, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az áruk szabad mozgása, valamint a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény szerinti kötelezettségvállalások tekintetében, különösen a régi vetőmagok és palánták termesztése és forgalmazása terén bevezetett korlátozások vonatkozásában?

35.

Az eljárásban a Graines Baumaux Kokopelli, a Francia Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételt. Szóbeli tárgyalásra nem került sor.

36.

A Graines Baumaux kételyeinek ad hangot az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően. A hivatkozott irányelvek érvényessége nem bír jelentőséggel a nemzeti eljárás kimenetele tekintetében, mivel abban az irányelveket átültető francia jogi rendelkezések figyelembevételéről van szó. Mivel a Bíróság nem válaszol hipotetikus kérdésekre, ( 13 ) ezen esetben elfogadhatatlan a kérelem.

37.

Igaz, hogy a Kokopellisnek a francia átültető jogra vonatkozó jogsértése nem szűnne meg bizonyosan, ha érvénytelenek lennének a szóban forgó irányelvi rendelkezések. Ameddig azonban vélelmezhető azok érvényessége, ( 14 ) nem igazán kérdőjelezhetik meg a nemzeti bíróságok sem az átültető jog érvényességét. ( 15 ) Ha azonban érvénytelenek az irányelvek, vitatottá válik az átültető jog is. Sértheti például az EUMSZ 34. cikk szerinti áruk szabad mozgását, ha a vitatott vetőmag között más tagállamok árui is voltak. Ezért válaszol a Bíróság az ilyen kérdésekre. ( 16 )

38.

A Cour d’appel Nancy négy, a vetőmag-értékesítésre vonatkozó számos szabályozást tartalmazó irányelv érvényességét vizsgálja. Ezen irányelvek különösen meghatározzák, hogy milyen feltételek mellett kerülnek a fajták elismerésre és a nemzeti fajtajegyzékbe vagy a közös fajtajegyzékbe történő felvételre, tiltják a nem elismert fajtájú vetőmag értékesítését, szabályozzák továbbá a vetőmag ellenőrzését és minőségét, valamint a kereskedelmi csomagolásokat. Minden területen vannak „a régi vetőmag és a régi növények termesztése és forgalmazása vonatkozásában fennálló korlátozások”, amelyek érvényességét az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása alapján vizsgálni kell.

39.

Az alapeljárásban szereplő jogvita azonban sokkal jobban körül van határolva. A jogvita azon kifogásra korlátozódik, hogy a Kokopelli olyan növényfajták vetőmagját értékesítette, amelyek nem elismertek. A Kokopelli nem kérte a fajtái jegyzékbe történő felvételét, és kifejezetten megállapítja, hogy nem kérdőjelezi meg a vetőmag minőségére vonatkozó szabályokat. ( 17 ) Jóllehet a Kokopelli vitatja a kereskedelmi csomagolásra vonatkozó szabályokat, ( 18 ) nem tűnik úgy, hogy e szabályozások az alapeljárás tárgyát képeznék.

40.

Következésképpen csak a nem elismert fajtájú vetőmag forgalomba hozatalára vonatkozó tilalmat kell vizsgálni.

41.

A Graines Baumaux első fokon benyújtott keresetlevele szerint a Kokopelli 461 nem elismert zöldségfajtát hozott forgalomba. Nem vitatott, hogy ezek a fajták túlnyomó részben, ha nem teljes mértékben a Cour d’appel által hivatkozott harmadik irányelv, a zöldségekről szóló irányelv hatálya alá tartoznak. Ennélfogva a továbbiakban erre helyezem a hangsúlyt.

42.

A zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdését kell vizsgálni, a tagállamok azon kötelezettségét, hogy előírják, hogy a zöldségvetőmag csak akkor hozható forgalomba, ha a fajtája legalább egy tagállamban hivatalosan elismert fajta.

43.

Az elismerésre vonatkozó szabályozásokat főként a zöldségekről szóló irányelv 4. és 5. cikke tartalmazza. Ezen irányelv szerint csak akkor hozható forgalomba a vetőmag, ha a fajta megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű. Ipari cikória esetében a fajtának kielégítő termesztési és felhasználási értékkel kell továbbá rendelkeznie.

44.

E feltételek annyiban jelentenek problémát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben említett „régi vetőmag”-ra történő alkalmazáskor, hogy – amint azt a Kokopelli és a Bizottság ( 19 ) előadja – számos nem elismert fajta nem tesz eleget a feltételeknek. A zöldségvetőmagra vonatkozó eltérésekről szóló irányelv ezt megerősíti, mivel a (2) preambulumbekezdése szerint azért került elfogadásra, hogy bizonyos fajták termesztését és belföldi forgalomba hozatalát akkor is lehetővé tegye, ha azok nem felelnek meg az általános követelményeknek.

45.

A Kokopelli előadása szerint az általa forgalmazott „régi fajták” genotípusa kevésbé egységes, mint az elismert fajták genotípusa. Ezért a „régi fajták” a környezeti feltételek függvényében eltérően fejlődhetnek, tehát nem állandóak. A vonatkozó állományokba tartozó növények egyes példányai is kevésbé hasonlítanak egymáshoz. A fajták így nem annyira homogének, mint az elismert fajták. ( 20 )

46.

Azt kell tehát vizsgálni, hogy a zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon tilalom, hogy olyan vetőmagot hozzanak forgalomba, amely nem bizonyítottan megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű, és adott esetben nem bizonyított, hogy kielégítő termesztési és felhasználási értékkel is rendelkezik, összeegyeztethető-e az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben említett magasabb rendű normákkal.

47.

E tekintetben először is a növénygenetikai forrásokról szóló nemzetközi egyezményt fogom vizsgálni (lásd a C. rész 1. pontját), majd az arányosság elvét (lásd a C. rész 2. pontját), azt követően pedig a gazdasági tevékenység folytatásának szabadságát (lásd a C. rész 3. pontját) és az áru szabad mozgását (lásd a C. rész 4. pontját), valamint végül az egyenlő bánásmód elvét (lásd a C. rész 5. pontját).

48.

A Bizottság a Cour d’appel által említett utolsó irányelvet, a zöldségvetőmagra vonatkozó eltérésekről szóló irányelvet csak 2009-ben fogadta el, és az átültetésére előírt határidő 2010. december 31-én járt le. Mivel az alapügyben folytatott eljárás már 2005-ben megindult, ezen irányelv a kért kártérítés vonatkozásában előreláthatóan nem bír jelentőséggel. Mindenesetre jelentős lehet annak eldöntésekor, hogy a Kokopellinek abba kell-e hagyni a jövőben a nem elismert vetőmag reklámozását. Következésképpen azt kell vizsgálni, hogy az eltérésekről szóló irányelv megváltoztatja-e a zöldségekről szóló irányelv 3. cikke (1) bekezdése vizsgálatának eredményét (lásd a C. rész 2. pontja c) alpontjának végét).

49.

A Cour d’appel által említett második irányelv, a fajtajegyzékről szóló irányelv. Ezen irányelv csak akkor jön számításba, ha a Graines Baumaux által a vitatott zöldségfajták közül említett kilenc répafajta között ( 21 ) olyan cukor- és takarmányrépa is szerepel, amelyek az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben nem megnevezett répairányelv hatálya alá tartoznak. Bár e tekintetben nem található támpont az iratokban, és a Graines Baumaux és a Kokopelli előadásai is ellene szólnak. Nem zárható ki azonban teljes biztonsággal, hogy az alapeljárásban a fajtajegyzékről szóló irányelv érvényessége is jelentőséggel bír. Annak érdekében, hogy ebben az esetben ne legyen szükség a Cour d’appel újabb előzetes döntéshozatal iránti kérelmére, ( 22 ) végezetül azt fogom megvizsgálni, hogy a zöldségekről szóló irányelvre vonatkozó eredmény átvihető-e a fajtajegyzékről szóló irányelvre (lásd a D. részt).

50.

A Cour d’appel által elsőként említett irányelv, a módosító irányelv, hatályát vesztette a zöldségekről szóló irányelv és a fajtajegyzékről szóló irányelv elfogadásakor. Ezenkívül csak a hatálya alatt soha nem alkalmazott, eltérést engedő rendelkezések jogalapjait tartalmazza. Ezért nem szükséges ezen irányelv vizsgálata.

51.

A növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény célja többek között, az 1. cikke értelmében, az élelmezési és mezőgazdasági célú növénygenetikai erőforrások megőrzése és fenntartható használata. A Kokopelli álláspontja szerint ez ellentétes a fajtaelismerésről szóló szabályozásokkal.

52.

A Bíróság valamennyi nemzetközi jogi szabályra figyelemmel vizsgálja a másodlagos jog érvényességét, amennyiben teljesül két feltétel. Először is az Unióra kötelezőek e szabályok, másodszor pedig a Bíróság egy szabályozás érvényességét csak akkor vizsgálhatja valamely nemzetközi szerződés tekintetében, ha ez utóbbi természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, és ha annak a rendelkezései egyébként a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek. ( 23 )

53.

Nem vet fel problémát az, hogy a nemzetközi egyezmény kötelezi-e az Uniót, hiszen az Unió annak Szerződő Fele. A Bíróságnak a jelen esetben nem kell határoznia arról, hogy a nemzetközi megállapodás természete és rendszere ellentétes-e a másodlagos jog vizsgálatával. ( 24 ) Mivel ezen egyezmény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely tartalmát tekintve feltétel nélküli és kellően pontos ahhoz, hogy megkérdőjelezze a vetőmag forgalmazásra vonatkozó uniós szabályozások érvényességét.

54.

A nemzetközi egyezmény az 5. cikkében előírja, hogy intézkedéseket tesz a „saját nemzeti jogszabályainak megfelelően”„és ahol ez szükséges”. A 6. cikk szerint „megfelelő […] intézkedéseket” dolgoznak ki és tartanak fenn. Ezt az ilyen intézkedések lehetséges példáinak jegyzéke követi. Mindkét rendelkezés az államok mérlegelési jogkörébe utalja a meghozandó intézkedéseket. Ez nem korlátozza az Uniónak a vetőmag-forgalmazásra vonatkozó szabályozással kapcsolatos mérlegelési mozgásterét.

55.

A nemzetközi egyezmény 9. cikke a mezőgazdasági termelők jogait érinti. A szerződő felek a mindenkori szükségleteikkel és prioritásaikkal összhangban, adott esetben, és a nemzeti jogszabályaiknak megfelelően intézkedéseket tesznek. Ez sem tartalmaz feltétel nélküli és kellően pontos kötelezettséget.

56.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi egyezményben nem található egyéb vonatkozó rendelkezés.

57.

Ennélfogva a nemzetközi egyezmény vizsgálatából nem tűnt ki, hogy mi kérdőjelezhetné meg a zöldségekről szóló irányelv 3. cikke (1) bekezdésének érvényességét.

58.

A nem elismert vetőmag forgalmazásának tilalma mindenestre aránytalan is lehet.

59.

Az uniós jog általános jogelvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott kellemetlenségek nem lehetnek aránytalanok az elérendő célhoz képest. ( 25 )

60.

Az előző pontban említett feltételek bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik olyan területen, amely e jogalkotó részéről politikai, gazdasági és szociális jellegű választást követel meg, és amelyen belül összetett értékelést kell elvégeznie. Az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére. ( 26 )

61.

Ezt a Bíróság által szokásosan használt megfogalmazást nem úgy kell értelmezni, hogy csak az intézkedés alkalmasságát kell vizsgálni, vagy hogy csak e feltételnél jön szóba a nyilvánvaló mulasztás mértéke. Az sokkal inkább azt kívánja kifejezni, hogy a vizsgálat arra irányul, hogy az intézkedés nyilvánvalóan aránytalan-e. ( 27 ) Eközben az arányosság mindhárom fokát figyelembe kell venni. ( 28 )

62.

Az uniós jogalkotó, még ha ilyen (széles körű) hatáskörrel rendelkezik is, köteles, a döntését objektív kritériumokra alapítani. A különböző lehetséges intézkedésekhez kapcsolódó korlátok értékelése során meg kell vizsgálnia, hogy az elfogadott intézkedéssel elérni kívánt célok igazolhatnak-e az egyes gazdasági szereplőket érő, akár jelentős mértékű, kedvezőtlen gazdasági következményeket. ( 29 )

63.

A zöldségekről szóló irányelv második–negyedik preambulumbekezdése szerint a forgalmazásra elismert fajták kiválasztására vonatkozó szabályozások célja a mezőgazdasági termelékenység növelése. Amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, ez az EUMSZ 39. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint a közös agrárpolitika egyik célja.

64.

Emellett az értékesítési tilalom védi a vásárlót attól, hogy olyan vetőmagfajtát vásároljon, amely nem megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű, valamint adott esetben nem rendelkezik kielégítő termesztési és felhasználási értékkel, azaz termőképességgel.

65.

A nem elismert vetőmagfajták értékesítési tilalma kétséget kizáróan alkalmas a két cél elérésének elősegítésére. Biztosítja továbbá, hogy a vásárlók, tehát különösen a mezőgazdasági termelők csak olyan vetőmagot kapjanak, amely az elismeréskor meghatározott tulajdonságokkal rendelkezik.

66.

Amennyiben valamely fajta megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű, a vetőmagok vásárlói különösen bízhatnak abban, hogy a kívánt növényt termesztik. E megbízhatóság a mezőgazdasági források optimális felhasználásának alapfeltétele. Amennyiben, mint az ipari cikória esetében, ráadásul a kielégítő termesztési és felhasználási érték is bizonyított, ( 30 ) ezen kívül bizonyos termőképesség is várható.

67.

Ha azonban a vetőmagok nevezett tulajdonságait nem állapították meg, a vásárlók bizonyos értelemben „zsákbamacskát” vesznek. Meg kell bízniuk az eladó által arra vonatkozóan szolgáltatott adatokban, hogy a vetőmagból milyen termés fejlődik ki. Hogy ezen adatok helyénvalóak-e, azt főszabály szerint legkorábban pár hónappal később látják, amikor a vetőmagból kialakul a növény, sőt lehet, hogy csak akkor, amikor beért a termés. Amennyiben kiderül ekkor, hogy a növények nem felelnek meg az elvárásnak, a termesztési folyamat már nem változtatható meg. A termelékenység szenvedne tehát csorbát.

68.

Ráadásul a nem elismert vetőmag forgalmazása tilalmának bevezetésekor valószínűleg még létezett kielégítően professzionális, magas termőképességi szabványokkal rendelkező vetőmagipar. Nem zárható ki, hogy akkoriban szükség volt egy szigorú szabályozásra ahhoz, hogy az „olcsón kínáló” versenytársakat kizárják, és lehetővé tegyék a tartós állományok termesztését.

69.

Közvetett módon a magas mezőgazdasági termelékenység hozzájárulhat az élelmezésbiztonsághoz, és lehetővé teheti, hogy parlagon hagyják azon területeket, amelyekre már nincs szükség, vagy környezetbarát módon gazdálkodjanak rajtuk, amit Franciaország, a Bizottság és a Tanács a vitatott forgalmazási szabályok további céljaiként jelöl meg. E két cél csak nagyon csekély mértékben függ össze a nem elismert vetőmag értékesítési tilalmával.

70.

Ezenkívül a zöldségekről szóló irányelv tizenkettedik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a közös fajtajegyzék a vetőmag szabad forgalmazását szolgálja. E célt tűzi ki az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése, amely a belső piac kialakítását írja elő. A fajtaelismerésre vonatkozó jog ebben a tekintetben alkalmas arra, hogy hozzájáruljon e cél eléréséhez, mivel a tagállamok kiindulhatnak abból, hogy a jogszerűen más tagállamokban kínált vetőmag a belföldi követelményeknek is megfelel.

71.

A zöldségekről szóló irányelv 4. cikkének (3) bekezdése végül úgy értelmezhető, hogy a fajtaelismerés arra is irányul, hogy védje a készített élelmiszer végfelhasználóját, nevezetesen az egészségügyi kockázatoktól és a megtévesztéstől. E céloknak a fajtaelismeréskor történő figyelembevétele hozzájárulhat a célok megvalósításához.

72.

A Bizottság végül a forgalmazási szabályok céljaként még megemlíti a vetőmag egészségi állapotát, amely a gabonavetőmagról szóló párhuzamos irányelvet megelőző szabályozásnak, a 66/402 irányelvnek a tizenkettedik preambulumbekezdésében szerepel. Lehetséges, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben megnevezett irányelvek olyan szabályozásokat tartalmaznak, amelyek e célt szolgálják. Nem tűnik azonban ki, hogy a fajtaelismerésről szóló szabályok hogy járulnak hozzá e célhoz. Az elismerés feltételeinek nincs kapcsolata a növények egészségével. Ezért a célt nem lehet figyelembe venni annak igazolásánál.

73.

Első ránézésre kétségbe vonhatnánk a nem elismert vetőmag forgalmazására vonatkozó tilalom szükségességét. A hivatkozott célok ugyanis sokkal kevésbé jelentős jelzési kötelezettséggel is elérhetők. ( 31 ) Amennyiben a vetőmag vásárlója tudja, hogy a fajta nem felel meg a fajtajegyzék követelményeinek, eltekinthet annak megvásárlásától vagy felhasználásától. Ezáltal elkerülhetők lennének a termelési veszteségek, és a fogyasztóvédelem is biztosított lenne.

74.

A célok széles körű megvalósítása nem elegendő azonban a szükségesség kizárásához. Már akkor is szükség van intézkedésre, ha az enyhébb eszköz kevésbé hatékony. A jelen esetben ez a helyzet.

75.

A jelzésre és figyelmeztetésre irányuló kötelezettségek ugyanis nem biztosítanák ugyanilyen módon azt, hogy a vásárló csak olyan vetőmagot kapjon, amelyre teljesülnek az elismerés feltételei. Nem lenne kizárt, hogy a vásárló ennek ellenére tévedjen a vetőmag minőségét illetően, vagy más okokból, például annak ára miatt, reklámhirdetések miatt vagy meggyőződésből olyan vetőmagot használjon fel, amely nem felel meg az elismerési feltételeknek. Hogy a szabályozás céljainak a szóban forgó tilalom általi, kissé szélesebb körű megvalósítása elegendő-e a szabályozás igazolásához, nem a szükségesség kérdése, hanem a hátrányoknak a célokkal való összevetésekor vizsgálandó.

76.

Mindenesetre a vetőmag belső piacon történő szabad mozgásának biztosításához nem szükséges a fajtaelismerésnek a nem elismert fajták forgalmazásának tilalmával való összekapcsolása. ( 32 ) Még ha a mezőgazdaságnak a nem elismert vetőmagtól való védelme igazolná is a nemzeti kereskedelmi korlátokat, ( 33 ) az Uniónak nem kellene tilalmat bevezetnie. Éppen ellenkezőleg, elegendő lenne a zöldségekről szóló irányelv 16. cikkének (1) bekezdése is, amely biztosítja az elismerési feltételeknek megfelelő fajták Unión belüli szabad mozgását.

77.

Az elismerésre vonatkozó szabályozások sem szükségesek a végfelhasználóknak a fajtákból nyert élelmiszerektől való védelméhez. E célt biztosítja már az élelmiszerekre vonatkozó jog, mint például a 178/2002/EK rendelet, ( 34 ) amely egyértelműen pontosabb szabályozást tartalmaz e tekintetben.

78.

Azt kell tehát vizsgálni, hogy a mezőgazdasági termelékenység ösztönzésére és a vetőmag vásárlóinak védelmére irányuló célokra tekintettel az értékesítési tilalomhoz kapcsolódó hátrányok nyilvánvalóan aránytalanok-e. Ebben az összefüggésben azt kell vizsgálni, hogy az uniós jogalkotó a mérlegelési jogkörének gyakorlása során megkísérelt-e bizonyos egyensúlyt biztosítani egyrészről e célok, másrészről pedig a piaci szereplők gazdasági érdekei között. ( 35 )

79.

Az alábbiakban először is azt szeretném bemutatni, hogy a jogalkotó a zöldségekre vonatkozó eltérésekről szóló irányelv elfogadásáig nem hozott az ellentétes érdekek kiegyenlítését szolgáló rendelkezést, majd pedig, hogy a szabályozás hátrányai nyilvánvalóan aránytalanok annak előnyeihez viszonyítva. Végül megvizsgálom, hogy az eltérésekről szóló irányelv figyelembevétele más eredményre vezet-e.

80.

A nem elismert vetőmag forgalomba hozatalának tilalma a vizsgálandó irányelv preambulumbekezdései és a jelen eljárásban részt vevő legtöbb fél előadása szerint azon az elgondoláson alapul, hogy a követett célok a gazdasági szereplők érdekeit szolgálják. A magas termelékenység és az elismeréshez szükséges feltételekkel nem rendelkező vetőmagfajtákkal szembeni védelem sok mezőgazdasági termelő gazdasági érdekének felel meg.

81.

A szabályozás mindenesetre az olyan gazdasági szereplők és a fogyasztók érdekeit is szolgálja, akik elsődlegesen nem érdekeltek a magas termelékenységben és a szabványos termékekben. Emellett a mezőgazdasági fajták genetikai sokféleségéhez fűződő közérdek is érintett.

82.

Azon gazdasági szereplőket, akik elsősorban nem a termelékenységben érdekeltek, jelentősen korlátozza a fennálló rendszer. A vetőmagtermelők, a vetőmag-kereskedők, a mezőgazdasági termelők, de a mezőgazdasági termékek felhasználói sem használhatnak olyan fajtákat, amelyek az elismert fajtáktól eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy nem elismert fajta még akkor sem értékesíthető, ha például más íze van, mint az elismert fajtáknak, vagy ha bizonyos termesztési feltételek mellett termőképesebb. Nehezebbé válnak a nem elismert fajtáknak az elismerés feltételeinek megfelelő fajtákká történő továbbfejlesztése érdekében tett erőfeszítések is.

83.

Emellett korlátozottá válik a fogyasztó rendelkezésére álló választék is. A fogyasztók nem jutnak hozzá olyan élelmiszerhez vagy más termékekhez, amelyek az elismerés feltételeinek nem megfelelő fajtákból készülnek, és maguk sem termeszthetik e fajtákat a saját kertjeikben.

84.

A mezőgazdasági termelők elismert fajtákra való korlátozása végeredményét tekintve csökkenti a genetikai sokféleséget az európai területeken, mivel kevesebb fajtát termesztenek, és e fajták állományaiban kisebb az egyes példányok közötti genetikai eltérés. ( 36 )

85.

A biológiai sokféleséget ugyan nem nevezik meg kifejezetten a Szerződésekben az európai politika céljaként, az Unió azonban, különösen a biológiai sokféleségről szóló egyezmény ( 37 ) révén, elkötelezte magát annak védelme mellett, és a Bíróság is védendő célként ismerte el. ( 38 ) Különösen a mezőgazdaság esetében e célt a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény is elismeri.

86.

Vetőmagbankok és egy földrajzilag korlátozott termesztés hozzájárulhat ugyan ahhoz, hogy fenntartsák a nem elismert fajtákat, az ilyen intézkedések azonban általában állami finanszírozás alá tartoznak. A nem elismert fajták gazdasági felhasználása ezzel ellentétben sokkal jelentősebb mértékben biztosítaná fenntartásukat és a gyakorlatban is nagyobb biológiai sokféleséghez vezetne a termesztésben.

87.

A preambulumbekezdések és a résztvevők, különösen a Tanács és a Bizottság előadásai alapján nem nyilvánvaló, hogy a jogalkotó ezen érdekeket a zöldségekre vonatkozó eltérésekről szóló irányelv elfogadásáig figyelembe vette. Már ezért is nyilvánvalóan aránytalannak tűnik a szabályozás.

88.

Ha a jogalkotó ennek ellenére tervezett mérlegelést, amit nem rögzített, nyilvánvalóan elhibázta a hátrányok és a célok közötti megfelelő kapcsolat kialakítására irányuló célt.

89.

Az értékesítési tilalomnak a kevésbé jelentős intézkedéshez – mint például a jelölési kötelezettséghez – viszonyítva vett előnyei, amint azt fentebb bemutattuk, ( 39 ) lényegében arra korlátozódnak, hogy megakadályozzák a nem elismert vetőmag téves felhasználását. E kockázat mindenesetre igen korlátozott lenne, ha kötelező lenne kellően világos figyelmeztések használata.

90.

Ellenben nem kell félni attól, hogy az európai mezőgazdaság elveszti a minőségileg magas szintű vetőmaghoz való hozzáférést. Hiszen a mezőgazdasági termelők a nem elismert fajták forgalmazási tilalma nélkül is használhatnak olyan fajtákat, amelyek szerepelnek a fajtajegyzékben, és ezáltal megfelelnek a követelményeknek. Az elismert fajták termőképessége miatt nem várható a nem elismert fajták által gyakorolt felfaló árképzés sem.

91.

E tekintetben időközben kialakításra került a fajtaoltalmi jog, ( 40 ) amely tovább ösztönzi a termőképesebb fajták termesztését. A fajtaoltalomhoz hasonló feltételek szükségesek, mint a vetőmagjegyzékbe történő fajtafelvételhez. Ennélfogva a vetőmagágazatnak hivatásos szereplőinek nincs igazán szüksége a nem elismert fajták általi verseny elleni védelemre.

92.

A Tanács álláspontja szerint az értékesítési tilalom további előnye, hogy egyáltalán megakadályozza a nem elismert vetőmag felhasználását. Lehet, hogy e vetőmag káros lenne, vagy nem a legmegfelelőbb mezőgazdasági termesztést tenné lehetővé. Ezen érvet úgy értelmezem, hogy a mezőgazdasági termelőket szükség esetén, akaratuk ellenére is a termőképes fajták használatára kell kötelezni. Ennek azonban csak kis előnyét látom, mivel alapvetően a mezőgazdasági termelők feladata az általuk termesztett fajta kiválasztása. Teljes mértékben le is mondhatnak arról, hogy műveljék földjeiket.

93.

A nem elismert vetőmagfajták kereskedelmi forgalombahozatali tilalmának hátrányai ezzel ellentétben jelentősek. A fent leírtak szerint érintik a vállalkozási szabadságot, a mezőgazdasági termékek fogyasztóit és a mezőgazdasági biológiai sokféleséget.

94.

Így meg kell állapítani, hogy a nem elismert vetőmagfajták kereskedelmi forgalombahozatali tilalmának hátrányai nyilvánvalóan jelentősebbek, mint annak előnyei.

95.

A zöldségekre vonatkozó eltérésekről szóló irányelv megkérdőjelezné az eddigi eredményt, legalábbis a 2010. december 31. óta tartó időszak vonatkozásában, ha az eddigi szabályok hátrányait kellően csökkentené.

96.

Már az 1998. évi módosító irányelv megmutatja, hogy a jogalkotó a biológiai sokféleség vonatkozásában elimerte az érdekkiegyenlítés szükségességét. Ezen irányelv a szigorú elismerési feltételek alóli korlátozott számú eltéréseknek teremtett jogalapot, amely eltéréseket átvette a zöldségekről szóló irányelv. Mielőtt a Bizottság ezt végül 2009-ben a zöldségvetőmagokra vonatkozó eltérésekről szóló irányelv elfogadásával alkalmazta, ezen intézkedések nem érintették a tilalmat, így az érdekek mérlegelése sem változott.

97.

Az eltérésekről szóló irányelvvel mindenesetre olyan lehetőségek nyíltak meg, hogy olyan fajták vetőmagját hozzák forgalomba, amelyeket addig nem ismerhettek el. Bár az irányelv nem kifejezetten kötelezi a tagállamokat arra, hogy bizonyos fajtákat elismerjenek, a tagállamok kötelesek az irányelv által biztosított mérlegelési jogkörüket az uniós jogi alapelvekkel összhangban gyakorolni. ( 41 ) Kötelesek tehát elismerni az olyan fajtákat, amelyek eleget tesznek az eltérésekről szóló irányelv feltételeinek, ha a fajtaelismerésre vonatkozó jog egyébként aránytalan lenne. ( 42 )

98.

Következésképpen azt kell vizsgálni, hogy az eltérésekről szóló irányelv elegendő teret ad-e a „régi fajták” felhasználásának. Az irányelv két típusú fajtára, egyrészt a genetikai anyagokra, másrészt pedig a „bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtákra” vonatkozó szabályozást tartalmaz.

99.

A genetikai anyagok elismeréséhez az eltérésekről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint még mindig a megkülönböztethetőség, az állandóság és az egyneműség tekintetében fennálló minimális minőség bizonyítása szükséges. Ezenkívül e fajták használata jelentősen korlátozott: a 13. és a 14. cikk szerint a vetőmagot csak a származási vagy hasonló régióban lehet termelni és forgalomba hozni. A. I. melléklettel összhangban értelmezett 15. és 16. cikk is korlátozza a vetőmag mennyiségét. Típus szerint minden egyes fajta vonatkozásában évente csak 10–40 hektáron lehet a vetőmagot termeszteni és forgalomba hozni.

100.

A Kokopelli persze kétségbe vonja, hogy e szabályozások megfelelő egyensúlyt biztosítanak egyrészt a termelékenység és a mezőgazdasági termelők védelmére irányuló, másrészt pedig a mezőgazdaságban fennálló biológiai sokféleség fenntartására vonatkozó célok között. Már nem állapítható azonban meg, hogy a fajtaelismerési rendszer előnyei nyilvánvalóan nem állnak arányban a biológiai sokféleségre vonatkozó érdek korlátozásával. Hiszen kis mennyiségben immár lehetséges olyan fajták termesztése, amelyek a növénygenetikai források fenntartása szempontjából jelentőséggel bírnak, nem felelnek azonban meg az elismeréshez szükséges általános követelményeknek. Ha pedig az e fajták megkülönböztethetőségére, állandóságára és egyneműségére vonatkozó különös követelményeket az arányosság elvének értelmében nagyvonalúan közelítenénk meg és értelmeznénk, főszabály szerint lehetséges lenne a „régi fajták” elismerése.

101.

E szabályozások azonban, az általuk tartalmazott korlátozások miatt, nem az érintett fajok gazdasági felhasználásának lehetővé tételére irányulnak. A gazdasági szereplő és a fogyasztó érdeke ezért nem kerül kellő figyelembevételre.

102.

A bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták használata kevésbé korlátozott, mégis szigorúbb feltételek érvényesek az elismerésükre. Az ilyen fajtának az eltérésekről szóló irányelv 22. cikke szerint kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkezőnek és csupán bizonyos agrártechnológiai, éghajlati vagy talajtani feltételek melletti termesztésre nemesített fajtának kell kennie. E legutóbbi feltételt csak néhány „régi fajta” teljesítette. Ezért teszi lehetővé e szabályozás bizonyos régi fajták használatát, bár túlságosan rugalmatlan a fajtaelismerése vonatkozó szabályozás arányosságának általában véve történő biztosításához.

103.

Összefoglalva meg kell állapítani, hogy a zöldségekre vonatkozó eltérésekről szóló irányelv elfogadását követően is megmaradtak a nem elismert „régi fajtákhoz” való hozzáférésben akadályozott gazdasági szereplőt és a fogyasztót érintő hátrányok. A biológiai sokféleségre gyakorolt hátránytól eltekintve is nyilvánvalóan aránytalanok e hátrányok a tilalom előnyeihez viszonyítva, anélkül hogy a jogalkotó egyensúlyt keresett volna.

104.

Meg kell tehát állapítani, hogy a zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az olyan vetőmagfajta értékesítési tilalmának hátrányai, amely nem bizonyítottan megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű, valamint adott esetben nem kielégítő termesztési és felhasználási értékkel rendelkezik, aránytalanok annak céljaihoz viszonyítva. Következésképpen e rendelkezés érvénytelen.

105.

Azt kell továbbá tisztázni, hogy a tilalom összeegyeztethető-e a gazdasági tevékenység szabad gyakorlására vonatkozó alapjoggal.

106.

A gazdasági tevékenység szabad gyakorlását vállalkozási szabadságként védi az Alapjogi Charta – amely a Lisszaboni Szerződés óta az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerint ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések ( 43 ) – 16. cikke. A Bíróság már előbb elismerte ezen alapelvet, különösen a foglalkozás szabad gyakorlásához való jog részeként. ( 44 )

107.

Egyértelmű, hogy a vetőmag forgalmazására vonatkozó szabályozások korlátozzák e szabadságot: a fajta elismerése nélkül nem lehet forgalomba hozni a vetőmagot, és nem lehet termesztés céljából sem megvásárolni.

108.

Az Alapjogi Charta 52. cikke értelmében az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. ( 45 )

109.

A vállalkozási szabadsággal szembeni sérelem igazolásának meg kell tehát felelnie az arányosság elvének. ( 46 ) Mivel már megállapításra került, hogy az értékesítési tilalom aránytalan, főszabály szerint sérti a foglalkozás szabad gyakorlásához való alapjogot is.

110.

Mindenestre az arányosság alapelvének a vállalkozás szabad gyakorlásának igazolására történő alkalmazásánál figyelni kell arra, hogy az értékesítési tilalom nem minden hátrányát kell mérlegelni annak céljaival, hanem csak a vizsgált alapjog sérelmét, azaz mindenekelőtt a 82. pontban bemutatott, a vetőmagtermelőket, a vetőmag-kereskedőket és a mezőgazdasági termelőket sújtó korlátozásokat. E korlátozott mérlegelésnél is arra az eredményre jutunk, hogy az értékesítési tilalom nyilvánvalóan aránytalan.

111.

Ennélfogva a Charta 16. cikke szerinti, a vállalkozás szabadságához fűződő jognak a zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdése általi korlátozása nem igazolt a Charta 52. cikkének (1) bekezdése szerint. A rendelkezés tehát ezen alapjog sérelme okán is érvénytelen.

112.

A nem elismert vetőmagfajták kereskedelmi forgalomba hozatalának tilalma többek között ellentétes lehet az áruk szabad mozgásával.

113.

Az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalma nemcsak a nemzeti intézkedésekre vonatkozik, hanem az uniós intézmények által hozott intézkedésekre is. ( 47 )

114.

A tilalom szükségszerűen korlátozza a kereskedelmet. Mivel e korlátozás is csak akkor igazolt, ha megfelel az arányosság elvének, ( 48 ) a fentebb ( 49 ) már kifejtett megfontolások alkalmazhatók e tekintetben.

115.

Végül az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével való összeegyeztethetőséget kell vizsgálni. Az időközben az Alapjogi Charta 20. cikkében is megerősített alapjog megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt. ( 50 ) Az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha objektív és ésszerű megfontolásokon alapul, azaz kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által indokoltan elérni kívánt céllal, illetve ha ezen eltérő bánásmód arányos az e bánásmód által elérni kívánt céllal. ( 51 ) Az érintett rendelkezésnek arányosnak kell tehát lennie az adott helyzet különbözőségeivel és hasonlóságaival. ( 52 )

116.

A jelen hátrányos megkülönböztetés abban található, hogy az elsimert fajtájú vetőmag értékesíthető, a nem elismert fajtájú vetőmag pedig nem. Az értékesítési tilalom azon alapul, hogy nem bizonyított az elismerés feltételeinek teljesülése. E bizonyítás hiánya adja a két fajta közötti eltérést, amely alapvetően igazolná az eltérő bánásmódot, például azon kötelezettséget, hogy a nem elismert fajtájú vetőmagot különös jelöléssel kell ellátni.

117.

Az értékesítési tilalom hátrányai azonban, amint azt már megállapítottuk, aránytalanok a szabályozás céljaihoz viszonyítva. Ennélfogva nem igazolt az eltérő bánásmód, és a tilalom az egyenlő bánásmód alapelvének megsértése okán is érvénytelen.

118.

Közbenső következtetésként meg kell állapítani, hogy a zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében előírt, a nem bizonyítottan megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű fajtájú, és adott esetben nem kielégítő termesztési és felhasználási értékkel rendelkező vetőmag értékesítési tilalma, az arányosság alapelvének, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikke szerinti vállalkozási szabadságnak, az EUMSZ 34. cikke szerinti áru szabad mozgásának, valamint a Charta 20. cikke szerinti egyenlő bánásmód alapelvének a megsértése miatt érvénytelen.

119.

Végül azt kell vizsgálni, hogy a zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó vizsgálat eredményét alkalmazni kell-e a fajtajegyzékről szóló irányelvre.

120.

A zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdésétől eltérően a fajtajegyzékről szóló irányelv nem írja elő kifejezetten, hogy csak akkor hozható forgalomba a vetőmag, ha annak fajtája hivatalosan elismert.

121.

A fajtajegyzékről szóló irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint ezen irányelv azon fajták elismerését szabályozza, amelyek vetőmagjai üzletszerűen forgalomba hozhatók. Az elismerés feltételeit illetően az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése is a „hatóságilag elismert fajták”-ra utal.

122.

A fajtajegyzékről szóló irányelv e rendelkezései úgy is értelmezhetők, hogy csak elismert fajtájú vetőmag hozható forgalomba. Az ilyen tilalom ugyanazon okok miatt lenne érvénytelen, mint a zöldségekről szóló irányelv 3. cikkének (1) bekezdése. Ezen értelmezés nem bír azonban kötelező erővel.

123.

Az elismerést inkább akként lehetne értelmezni, hogy a fajtajegyzékébe való felvétel feltétele, és bizonyítja az elismerés feltételeinek fennállását. E megközelítést kell előtérbe helyezni, mivel valamely uniós jogi aktust – amennyire lehetséges – általános elvként úgy kell értelmezni, hogy ne váljék kérdésessé annak érvényessége. ( 53 )

124.

Mivel lehetséges az alapelvekkel összhangban lévő ilyen értelmezés, nem kérdőjelezhető meg a fajtajegyzékről szóló irányelv érvényessége.

125.

Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: