YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2011. június 30.(1)

C‑463/10. P. és C‑475/10. P. sz. egyesített ügyek

Deutsche Post AG (C‑463/10. P.)

és

Németországi Szövetségi Köztársaság (C‑475/10. P.)

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezések – Állami támogatások – A német hatóságok által a Deutsche Post AG javára hozott intézkedések – 659/1999/EK rendelet –A 10. cikk (3) bekezdése – EK 230. cikk – Információnyújtási rendelkezésre vonatkozó határozat megsemmisítése iránti kereset elfogadhatósága – A »megtámadható jogi aktus« fogalma – A hatékony bírói jogvédelem elve – A Deutsche Post AG kereshetőségi joga”

1.        A jelen ügyek alkalmat nyújtanak a Bíróságnak arra, hogy részletesen ismertesse, hogy megtámadható jogi aktusnak minősül‑e az Európai Bizottság azon határozata, amelyben arra hív fel egy tagállamot, hogy egy állítólag jogellenes támogatással kapcsolatban információkat szolgáltasson.

2.        Fellebbezésükkel a Deutsche Post AG(2) és a Németországi Szövetségi Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke T‑570/08. sz., Deutsche Post kontra Bizottság ügyben, valamint T‑571/08. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2010. július 14‑én hozott végzésének(3) hatályon kívül helyezését kérik. E végzésekkel a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a Bizottság azon határozata ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereseteiket, amelyben a 659/1999/EK rendelet(4) 10. cikke (3) bekezdésével összhangban felhívta a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy az 1989 és 2007 közötti időszakot illetően nyújtson információkat a Deutsche Post költségeire és bevételeire vonatkozóan.(5)

3.        A jelen főtanácsnoki indítványban azt javasolom a Bíróságnak, hogy adjon helyt a fellebbezésnek, a megtámadott végzéseket helyezze hatályon kívül, és az első fokon benyújtott keresetek elfogadhatósága tárgyában hozzon érdemi határozatot.

4.        Azt az álláspontot képviselem ugyanis, hogy az információnyújtási rendelkezés előkészítő jellege ellenére e jogi aktus a Bizottság által indított vizsgálati eljárás utolsó szakaszát képezi, és kötelező és azonnali jogerővel bír az érintett tagállam tekintetében. Következésképpen bemutatom, hogy az említett aktus bírósági felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhesse annak érdekében, hogy az említett állam a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban hatékony bírói védelmet élvezhessen.

I –    Az uniós jogi keret

5.        A rendelet kodifikálta az EK‑Szerződésben a Bizottság részére biztosított hatáskörök gyakorlását. A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban megfogalmazott szabályokat állapít meg.(6)

6.        Amikor egy tagállam egy új támogatás nyújtására vonatkozó tervezetet jelent be a Bizottságnak, e tagállamnak a rendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban meg kell adnia „minden szükséges információt, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára [a rendelet] 4. és 7. cikke szerinti határozat meghozatalát”.

7.        A rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érintett tagállam által a 2. cikk szerint bejelentett intézkedésről nyújtott információ hiányos, minden szükséges további információt megkér. Amikor egy tagállam válaszol az ilyen megkeresésre, a Bizottság értesíti a tagállamot a válasz kézhezvételéről.

(2)      Amennyiben az érintett tagállam nem vagy hiányosan adja meg a kért információt a Bizottság által előírt határidőn belül, a Bizottság emlékeztetőt küld további megfelelő határidő biztosításával, amely alatt az információt át kell adni.”

8.        A rendelet 10–13. cikke „A jogellenes támogatásra vonatkozó eljárás” című, III. fejezet részét képezi.

9.        A rendelet 10. cikke a következőképpen szól:

„(1)      Amennyiben bármilyen forrásból a Bizottság tudomására jut egy feltételezett jogellenes támogatásra vonatkozó információ, a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja az információt.

(2)      A Bizottság szükség esetén információt kér az érintett tagállamtól. A 2. cikk (2) bekezdését és az 5. cikk (1) és (2) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.

(3)      Amennyiben az 5. cikk (2) bekezdése szerinti emlékeztető ellenére az érintett tagállam nem adja meg a Bizottság által előírt határidőn belül a kért információt, vagy amennyiben nem teljes információt ad, a Bizottság határozattal kérheti az információt. […] A határozat rendelkezik a szükséges információkról, és határidőt szab azok benyújtására.”

10.      A rendelet 11. cikke értelmében a Bizottság, miután lehetőséget biztosított az érintett tagállamnak észrevételei megtételére, olyan határozatot hozhat, amely megköveteli a szóban forgó támogatás nyújtásának felfüggesztését és/vagy ideiglenes visszatérítését, amíg határozatot nem hoz a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről.

11.      A rendelet 12. cikke így fogalmaz:

„Amennyiben a tagállam nem tartja be a felfüggesztő vagy a visszatérítési rendelkezést, a Bizottság jogosult – a rendelkezésére álló információk alapján az ügy lényegére vonatkozó vizsgálat elvégzése mellett – az ügyet közvetlenül a […] Bíróság elé utalni, és annak megállapítását kérni, hogy a rendelkezések be nem tartása a Szerződés megsértését jelenti.”

12.      Végül a rendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A lehetséges jogellenes támogatás vizsgálata a 4. cikk (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozattal zárul. A hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatok esetében az eljárást a 7. cikk szerinti határozat zárja. Amennyiben egy tagállam nem tartja be az információnyújtási rendelkezést, a Bizottság a határozatot a rendelkezésre álló információk alapján hozza meg.”

II – A jelen ügyek alapjául szolgáló tényállás

13.      Magánszereplők által benyújtott panaszokat követően a Bizottság megállapította, hogy a Deutsche Post a többletköltségek alatt határozta meg a háztól házig történő csomagküldés díját, valamint azt is, hogy ez az agresszív engedménypolitika nem tartozik a társaság egyetemes szolgáltatási kötelezettsége körébe.

14.      2002. június 19‑i határozatában(7) a Bizottság úgy találta, hogy az ebből eredő 572 millió euró veszteség a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, és elrendelte, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság tegye meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a Deutsche Post köteles legyen visszatéríteni az említett támogatást.

15.      Ezt követően a Bizottsághoz magánjogi versenytársak újabb panaszokat nyújtottak be, amelyek szerint a Deutsche Post a 2002/753 határozat által érintetteknél jelentősen nagyobb kedvezményekben részesül. A Bizottság szükségesnek tartotta azon versenytorzulások átfogó kezelését, amelyek a Deutsche Post részére nyújtott állami forrásokból származtak, és 2007. szeptember 12‑én újabb hivatalos vizsgálati eljárást indított az EK 88. cikk (2) bekezdésével összhangban.(8)

16.      2008. július 1‑jei ítéletében(9) az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a 2002/753 határozatot, megállapítva, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor.

17.      2008. július 17‑én a Bizottság információkérést küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, amely tartalmazott egy kérdőívet a Deutsche Post 1989 és 2007 közötti bevételeire és költségeire vonatkozóan. 2008. augusztus 12‑én és 21‑én a Bizottság emlékeztető levelet küldött, amelyben ismét felszólította az említett tagállamot a kért információk megküldésére.(10)

18.      2008. augusztus 5‑i, 14‑i és szeptember 29‑i válaszában a Németországi Szövetségi Köztársaság megerősítette, hogy megtagadja a Deutsche Post termékeire és költségeire vonatkozó 1995 utáni adatok közlését, mivel úgy véli, hogy a Bizottság vizsgálatának az 1989 és 1994 közötti időszakra kellene korlátozódnia, és a kérdőívre való válaszadás aránytalan idő‑ és munkabefektetést igényelne.

19.      2008. október 30‑i levelében a Bizottság a rendelet 10. cikke (3) bekezdése értelmében felhívta a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy 20 napon belül nyújtson be minden olyan információt, amely az említett kérdőívre való válaszadáshoz szükséges. A Bizottság hozzátette, hogy amennyiben a német hatóságok e rendelkezés ellenére sem nyújtják be a határidőn belül a kért információkat, a rendelkezésre álló információk alapján fog határozatot hozni a rendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében.

20.      2010. szeptember 2‑i ítéletében(11) a Bíróság fellebbezést követően helybenhagyta a 2002/753 határozat megsemmisítését.

III – Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott végzések

21.      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. december 22‑én benyújtott keresetleveleikkel a Deutsche Post (T‑570/08. sz. ügy) és a Németországi Szövetségi Köztársaság (T‑571/08. sz. ügy) a vitatott jogi aktus megsemmisítését kérték.

22.      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2009. március 19‑én benyújtott külön beadványával a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő mindkét keresettel szemben az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján.

23.      Az Elsőfokú Bíróság helyt adott e kifogásnak, megállapítva, hogy a vitatott jogi aktus nem minősül megtámadható jogi aktusnak az ítélkezési gyakorlat értelmében.

24.      Az Elsőfokú Bíróság(12) először is emlékeztetett a Bíróság által a 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletben(13) és a C‑521/06. P. sz., Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletben(14) rögzített elvekre. Egyfelől megállapította, hogy annak meghatározásakor, hogy adott jogi aktus megtámadható jogi aktusnak minősül‑e az EK 230. cikk értelmében, annak a tartalmát kell figyelembe venni, és nem a formáját. Másfelől kimondta, hogy csak a Bizottság álláspontját véglegesen rögzítő, joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek megtámadható aktusoknak. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozott – a vitatott jogi aktus közbenső intézkedésnek minősül‑e, amelynek célja a Bizottság végleges határozatának előkészítése, és amely nem eredményez joghatásokat.

25.      A vitatott jogi aktus hatásait illetően az Elsőfokú Bíróság megjegyezte, hogy a közösségi jogalkotó semmiféle szankciót nem helyezett kilátásba azon tagállammal szemben, amely nem tesz eleget a Bizottság rendelkezésének.(15) Ez különbözteti meg a vitatott jogi aktust a felfüggesztő és a visszatérítési rendelkezésektől, amelyeket a Bizottság a rendelet 11. cikke alapján jogosult hozni. Amennyiben egy tagállam nem tesz eleget ez utóbbi két rendelkezés valamelyikének, a rendelet 12. cikke értelmében a Bizottság jogosult az ügyet közvetlenül a Bíróság elé utalni, a Szerződés megsértésének megállapítását kérve.

26.      Az Elsőfokú Bíróság ezt követően megállapította, hogy a vitatott jogi aktus csupán olyan közbenső intézkedésnek minősül, amely lehetővé teszi a Bizottság számára végleges határozata előkészítését.(16) A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartását biztosítja, lehetővé téve a Bizottság számára a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége értékeléséhez szükséges információk megszerzését, azonban nem érinti a Bizottság végleges határozatát, amely e szakaszban még megállapíthatja, hogy nem áll fenn állami támogatás, illetve hogy az összeegyeztethető vagy összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

27.      Ezt követően az Elsőfokú Bíróság elutasította a felpereseknek a vitatott jogi aktus és a támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat közötti párhuzam felállítására irányuló érveit.(17) A felperesek az ilyen határozat ellen benyújtott keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra hivatkozva úgy érvelnek, hogy ideiglenes jellege ellenére e határozatot megtámadható jogi aktusnak tekintették.(18) Az Elsőfokú Bíróság elutasította e párhuzamot, azon indokkal, hogy az említett határozat hatásai nem hasonlíthatóak a vitatott jogi aktus hatásaihoz.

28.      A vitatott jogi aktus által a Németországi Szövetségi Köztársaság helyzetére gyakorolt konkrét joghatásokat illetően az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy ezen aktus nem zárja le a hivatalos vizsgálati eljárást.(19) A Bizottság kizárólag akkor zárhatja le ezen eljárást, ha a tagállam nem hajlandó eleget tenni a kért rendelkezésnek.

29.      A Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság eljárási helyzetének a vitatott jogi aktus be nem tartása esetén bekövetkező állítólagos romlását illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzések 42. pontjában úgy érvel, hogy a végleges határozat ténybeli alapjának hiányosságaira való hivatkozás lehetőségétől nem maga a vitatott jogi aktus foszthatja meg az érintetteket, hanem az, hogy a német hatóságok megtagadták, hogy közöljék a Bizottsággal a vitatott jogi aktusban kért információkat. Az Elsőfokú Bíróság szerint, amennyiben a német hatóságok úgy találják, hogy a Bizottság által kért információk nem szükségesek a tényállás megállapításához, vagy a kért kutatások a várt eredményhez képest túl költségesek, dönthetnek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a rendelkezést.

30.      Az Elsőfokú Bíróság mindenesetre arra emlékeztet a megtámadott végzések 43. pontjában, hogy a vitatott jogi aktus nem tekinthető a Bizottságnak a végleges határozata megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettsége lezárásának, és nem tekinthető úgy sem, hogy megtiltaná a Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság számára e határozat alapjának vitatását.

31.      A Németországi Szövetségi Köztársaság védelemhez való jogának tiszteletben tartását illetően az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy e jogot garantálja a Bizottság által állított tények vitatásának a közigazgatási eljárás egésze alatt biztosított lehetősége, és fennáll a lehetőség a végleges határozat ellen keresetet benyújtani.

32.      Az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzés 46. pontjában és a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 45. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott jogi aktus nem minősült megtámadható jogi aktusnak az EK 230. cikk értelmében.

IV – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

33.      A C‑463/10. P. sz. ügyben a Deutsche Post azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzést, és kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

34.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Deutsche Postot kötelezze a költségek viselésére.

35.      A C‑475/10. P. sz. ügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzést, és kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

36.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

37.      A Bíróság elnöke 2010. december 15‑i végzésével a C‑463/10. P. sz. ügyet és a C‑475/10. P. sz. ügyet a szóbeli szakasz lefolytatása és ítélethozatal céljából egyesítette.

V –    A fellebbezésekről

A –    A felek érvei

38.      A Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy érvel, hogy a megtámadott végzések számos téves jogalkalmazást tartalmaznak, amennyiben az Elsőfokú Bíróság nem minősítette a vitatott jogi aktust az EK 230. cikk szerinti megtámadható jogi aktusnak. Arra hivatkoznak, hogy az Elsőfokú Bíróság által megállapítottakkal ellentétben a rendelet 10. cikke (3) bekezdése szerinti információnyújtási rendelkezés kötelező joghatásokat vált ki, és ennélfogva megtámadható jogi aktusnak minősül az EK 230. cikk értelmében.

39.      Fellebbezésük alátámasztására öt jogalapra hivatkoznak. Az első három jogalap az EK 249. cikknek, a Bíróság megtámadható jogi aktusok természetére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának, valamint a vitatott jogi aktus joghatásainak megsértésére alapul. A negyedik jogalap a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésére, az ötödik jogalap pedig a hatáskörök Bizottság és tagállamok közötti megosztásának megsértésére alapul.

1.      Az első, az EK 249. cikk megsértésére alapított jogalapról

40.      A Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy érvel, hogy a rendelet 10. cikkének (3) bekezdése kifejezetten felhatalmazza a Bizottságot formális határozat meghozatalára. Az EK 249. cikk negyedik bekezdése értelmében az ilyen aktus teljes egészében kötelező az abban megjelölt személyekre nézve.

41.      A Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság hivatkozik továbbá az EK 10. cikkben, valamint a rendelet hatodik preambulumbekezdésében említett jóhiszemű együttműködés elvére, a vitatott jogi aktus kötelező jellegének alátámasztása érdekében. A tagállam, amely nem tesz eleget a vitatott jogi aktusban meghatározott kötelezettségnek, megsérti a Szerződést, és következésképpen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás indítható ellene.

42.      A vitatott jogi aktus kötelező jellege a Deutsche Postot is érintené, mint a támogatás kedvezményezettjét. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak feltétlenül szüksége lenne e vállalkozás együttműködésére ahhoz, hogy kötelezettségének eleget tegyen. Ráadásul ez utóbbi az egyetlen, akinek rendelkezésére állnak a kért információk.

43.      A Bizottság lényegében úgy érvel, hogy az ítélkezési gyakorlattal összhangban a jogi aktusnak a tartalmát, és nem a formáját kell alapul venni annak megítélésekor, hogy benyújtható‑e ellene megsemmisítés iránti kereset. Az EK 230. cikk értelmében csak azok az intézkedések minősülnek megtámadható jogi aktusnak, amelyek a felperes érdekeit érintő kötelező joghatások kiváltására irányulnak.(20) Az EK 249. cikk szerinti határozat azonban nem felel meg automatikusan e feltételnek.(21)

2.      A második, a megtámadható jogi aktusok természetére vonatkozó ítélkezési gyakorlat megsértésére alapított jogalapról

44.      A Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja azon, a fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(22) meghatározott elv jelen esetre történő alkalmazását, amely szerint – a közbenső intézkedések kizárásával – csak azon intézkedés minősül megtámadható jogi aktusnak, amely véglegesen rögzíti az intézmény eljárás végén kialakított álláspontját. A Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozva a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy ezen elv nem alkalmazható az állami támogatások területén.

45.      A Deutsche Post kiemeli, hogy az információnyújtási és felfüggesztési rendelkezések ideiglenes jellege nem jelenti azt, hogy ezen aktusok nem keletkeztetnének joghatásokat.(23) E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a felfüggesztő rendelkezések megtámadható jogi aktusoknak minősülnek.(24)

46.      A Bizottság emlékeztet arra, hogy nem nyújtható be kereset olyan jogi aktusok ellen, amelyek nem rögzítik véglegesen az álláspontját, hanem csupán a végleges határozatának előkészítését szolgálják. A Bizottság szerint, amennyiben az előkészítő aktusok ellen is be lehetne nyújtani keresetet, a támogatás kedvezményezettje jelentős mértékben lassíthatná a határozathozatali eljárást valamennyi előkészítő jellegű jogi aktus bíróság előtti megtámadásával. Ráadásul, mivel az előkészítő aktusok nem határozzák meg a Bizottság végleges álláspontját, az uniós bíróság befolyásolhatná a végleges határozatot ahhoz, hogy az előkészítő aktus jogszerűségéről határozni tudjon. Végül hivatkozni lehet az előkészítő aktusok esetleges jogszerűtlenségeire azon végleges aktus elleni kereset alátámasztására, amelynek előkészítő szakaszát képezik.(25)

47.      A fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben meghatározott elveket az uniós bíróság nem csupán a versenyjog keretében alkalmazta, hanem egy sor más területen is. Egyébként az állami támogatásokra vonatkozó eljárás megindításával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat megerősíti, hogy az előkészítő aktusok elleni megsemmisítés iránti keresetek főszabály szerint elfogadhatatlanok. Csak akkor fogadható el az ilyen határozat elleni kereset, ha a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat közvetlen, a végleges határozat joghatásaitól eltérő joghatásokat vált ki.

3.      A harmadik, az információnyújtási rendelkezés joghatásainak megsértésére alapított jogalapról

48.      A Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy érvel, hogy – az Elsőfokú Bíróság által megállapítottakkal ellentétben(26) – a rendelet 10. cikke (3) bekezdése szerinti információnyújtási rendelkezés a tagállam és az érintett vállalkozás számára kedvezőtlen kötelező joghatásokat vált ki. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint az ilyen határozat lezárja az állami támogatásokra vonatkozó közigazgatási eljárást, amennyiben véget vet a Bizottság azon kötelezettségének, hogy a tényeket a saját felelősségére megállapítsa. A tagállam válaszának hiányában e rendelkezés lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az akta iratai alapján hozza meg határozatát. Ez törést okoz az eljárás lefolytatásában, mivel a tagállam és a Bizottság közötti együttműködés szakasza helyébe a hivatalos szakasz lép, amelynek időbeosztását és tartalmát közvetlenül a Bizottság határozza meg.

49.      A felperesek hozzáfűzik, hogy a rendelkezés be nem tartása könnyíti a Bizottságra háruló bizonyítási terhet, és akadályozza őket abban, hogy egy későbbi keresetben a végleges határozat ténybeli hiányosságaira hivatkozhassanak. Kiemelik továbbá, hogy a végleges határozat elleni kereset nem teszi lehetővé azon következmények orvoslását, amelyekkel a tagállam együttműködésének hiánya jár. A védelemhez való joguk biztosítása érdekében a felperesek kénytelenek tehát eleget tenni a rendelkezésnek.

50.      Végül a felperesek megjegyzik, hogy a szankciónak a fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzés 29. pontjában és a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 28. pontjában említett hiánya nem meghatározó.

51.      A Bizottság úgy érvel, hogy állami támogatásokra vonatkozó eljárás keretében az érintett tagállamnak a kért információk szolgáltatására irányuló kötelezettsége az EK 10. cikkből következik inkább, mintsem a vitatott jogi aktusból. Amennyiben a Bizottság nem rendelkezne vizsgálati jogkörrel, nem tudná a tényeket tisztázni a tagállamok jóhiszemű együttműködése nélkül. Következésképpen nem az információnyújtási rendelkezés, hanem a rendelkezés betartásának a tagállam általi megtagadása teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a rendelkezésre álló információk alapján határozzon, és kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indítson. E kereset azonban nem érinti a Németországi Szövetségi Köztársaság és még kevésbé a Deutsche Post érdekeit. Hasonlóképpen a kontradiktórius eljárás tiszteletben tartását biztosítani hivatott vitatott jogi aktus nem érinti a tagállam jogi helyzetét.

52.      Végül a Bizottság hangsúlyozza azon tényt, hogy semmilyen szankciót nem von maga után a vitatott jogi aktus be nem tartása. Azon körülmény, miszerint a felek nem hivatkozhatnak a későbbiekben olyan tényekre, amelyeket nem terjesztettek elő a közigazgatási eljárás során, nem szankció, hanem a kontradiktórius eljárás elvének szükségszerű következménye.

4.      A negyedik, a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról

53.      A Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy érvel, hogy a megtámadott végzések megsértik a hatékony bírói jogvédelem elvét.

54.      Az uniós bíróság számára lehetővé kell tenni egyfelől azt, hogy ellenőrizhesse, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e a rendelet által meghatározott eljárási feltételeket, és másfelől azt, hogy meggyőződhessen a Bizottság által kért információk arányosságáról és szükségességéről. A felperesek szerint az érintett felek érdekeit nem biztosítja megfelelően a végleges határozat megtámadható mivolta.

55.      A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy érvel továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzések 42. pontjában megsértette a jogállamiság elvét, amennyiben azt sugallja, hogy e tagállam eldöntheti, hogy eleget tesz‑e, vagy sem, a vitatott jogi aktusnak. Egy jogállam nem késztethető a Bizottság által előírt kötelezettség megsértésére. Ráadásul az ehhez kapcsolódó eljárási hátrányok különösen súlyosak.

56.      A Bizottság először is azzal válaszol, hogy a felperesek hatékony jogvédelemben részesülnek, amennyiben a végleges határozat ellen benyújtott kereset keretében hivatkozhatnak a vitatott jogi aktus jogellenességére.

57.      A Bizottság ezt követően különbséget tesz az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás és a versenyellenes magatartásokkal kapcsolatos eljárás között. A 17. rendeletben(27) a közösségi jogalkotó kifejezetten úgy rendelkezett, hogy adott vállalkozás keresetet nyújthat be a Bizottság által hozott rendelkezés ellen. Úgy rendelkezett továbbá, hogy a Bizottság bírságokat, illetve kényszerítő bírságokat szabhat ki, amennyiben a vállalkozás nem tartja be e rendelkezést. A két rendszer tehát nem összehasonlítható.

5.      Az ötödik, a Bizottság és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás téves értékelésére alapított jogalapról

58.      A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értékelte a hatáskörmegosztás rendszerét, amikor kimondta, hogy a tagállamok figyelmen kívül hagyhatják a nekik címzett rendelkezést. A tagállamok tehát megtagadhatják azon információk nyújtását, amelyekről úgy vélik, nem szükségesek a tényállás megállapításához. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint ezen érvelés a tényállás megállapítására és az eljárás tárgyának meghatározására vonatkozó kötelezettség tagállamokra való áthelyezését vonná maga után.

59.      A Bizottság azzal válaszol, hogy a megtámadott végzések nem járnak a hatáskörök semmiféle átruházásával. A Bizottság ugyanis, mivel nem rendelkezik vizsgálati jogkörrel, a tagállam, a támogatás kedvezményezettje és az érintett harmadik felek együttműködésétől függ a tényállás tisztázása tekintetében. Ugyanakkor a Bizottság feladata annak meghatározása, hogy az állami támogatással kapcsolatos végleges határozat meghozatalának lehetővé tételéhez az említett intézmény számára mely információk szükségesek.

B –    Álláspontom

60.      Az a véleményem, hogy a vitatott jogi aktus az EK 230. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktus.

61.      E következtetés levonásához emlékeztetni kell először is a Bíróságnak a megtámadható jogi aktusok természetére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, valamint azon eljárási keretre, amelybe a vitatott jogi aktus illeszkedik.

1.      Előzetes észrevételek

a)      A Bíróságnak a megsemmisítés iránti keresetek esetében a megtámadható jogi aktusok természetére vonatkozó ítélkezési gyakorlata

62.      A Bíróság pár évtizeddel ezelőtt dolgozta ki a megsemmisítés iránti keresetek esetében a megtámadható jogi aktusok természetére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát a Bizottság kontra Tanács, ún. „AETR”‑ügyben hozott ítéletben,(28) illetve a fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben.(29) Ezen ítélkezési gyakorlatot folyamatosan alkalmazzák az állami támogatások terén, legutóbb a fent hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben, valamint az NDSHT kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben.(30)

63.      Ahhoz, hogy egy jogi aktus megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhesse, két feltételnek kell teljesülnie.

64.      Először is – az EK 230. cikkel összhangban – az Unió valamely intézménye által elfogadott aktusról kell legyen szó.

65.      Másodszor kötelező joghatásokat kiváltó aktusról kell legyen szó. Másképpen fogalmazva érintenie kell a felperesek érdekeit, és lényegesen módosítania kell a jogi helyzetüket. Főszabályként nem releváns a jogi aktus vagy határozat elfogadásának formája.(31) A tartalmát kell tehát figyelembe venni annak megállapításakor, hogy vált‑e ki ilyen hatásokat.(32)

66.      Ezen ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi a keresetindítás hatályának kiterjesztését olyan jogi aktusokra is, amelyek formailag nem minősülnek „határozat”‑nak, azonban lényegüket tekintve kötelező joghatásokat váltanak ki. Lehetővé teszi továbbá annak elkerülését, hogy az intézmények formai követelmények – mint az aktus megnevezése, indokolása vagy a jogalapját képező rendelkezések említése – egyszerű be nem tartásával kivonhassák magukat az uniós bíróság ellenőrzése alól.

67.      E második feltétel különös jelentőséggel bír az olyan, több szakaszból álló közigazgatási eljárás keretében hozott jogi aktus megtámadható mivoltának értékelésekor, mint az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárás.(33)

68.      Ezen a területen a Bizottság számos jogi aktust fogad el, amelyekkel nem csupán az intézkedés minősítésére és közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó végleges értékelést nyújt, hanem amelyekben a vizsgálati és eljárásszervezési intézkedésekről is határoz. Ezen aktusoknak nem mindegyike vált ki joghatásokat a tagállamok és az érintett vállalkozás tekintetében.

69.      A Bíróság tehát e jogi aktusokat különböző csoportokba sorolja.

70.      Az első csoport azon aktusok, amelyekkel az eljárás befejezését követően a Bizottság véglegesen meghatározza az álláspontját. Ezek megtámadható jogi aktusnak minősülnek, amennyiben kötelező joghatásokat váltanak ki, és nem követi őket olyan jogi aktus, amely ellen megsemmisítés iránti kereset lenne benyújtható.

71.      Ez a helyzet azon határozatok esetében, amelyekben a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás végén azt állapítja meg, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül állami támogatásnak, illetve összeegyeztethető vagy összeegyeztethetetlen a közös piaccal.(34) Ugyanez a helyzet azon aktusok esetében, amelyekben a Bizottság egy állítólagosan jogellenes támogatással kapcsolatos panasz ügyét lezárja.(35)

72.      A második csoport azon jogi aktusokat tartalmazza, amelyek célja a végleges határozat előkészítése.

73.      Egyrészt itt találhatók azon intézkedések, amelyek – bár az előkészítő eljárás során kerültek elfogadásra – az alapeljárás külön szakaszának végét jelentik, és joghatásokat váltanak ki.(36)

74.      Erre számos példa található az EK 81. és EK 82. cikk végrehajtására irányuló eljárás keretében. Ezen eljárások több, egymást követő szakaszból tevődnek össze, mint az előzetes vizsgálat, a kontradiktórius eljárási szakasz, majd a meghallgatási szakasz. Ekképpen a 46/87. és 227/88. sz., Hoechst kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletben(37) és a 374/87. sz., Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(38) a Bíróság elismerte, hogy megtámadható jogi aktusoknak minősülnek a Bizottság azon határozatai, amelyekben vállalkozásoktól kér információt, vagy helyszíni ellenőrzéseket végez.

75.      Hasonlóképpen a Bíróság kimondta, hogy megtámadható jogi aktusnak minősül a Bizottság azon határozata, amelyben előzetes elemzést követen megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást.(39) A Bíróság megállapította, hogy az ilyen határozat joghatásokat vált ki a tagállam és az érintett vállalkozások tekintetében, mivel a Bizottság elrendelheti az intézkedés felfüggesztését. A Bíróság szerint e hatások a végleges határozattól függetlenek, és a végleges határozat elleni kereset keretében nem szabályozhatók, megfosztva ezáltal a felpereseket a megfelelő bírói jogvédelemtől.(40)

76.      Másrészt itt találhatók a „tisztán”(41) vagy „egyszerűen”(42) előkészítő jellegű intézkedések. Ezen intézkedések csupán egyikét képezik az intézmény számára a végleges határozat elfogadását lehetővé tevő szakaszoknak. Semmilyen joghatást nem váltanak ki, és nem minősülnek az ítélkezési gyakorlat értelmében megtámadható jogi aktusoknak. E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az említett intézkedésekkel kapcsolatos szabálytalanságokra lehet azon végleges határozat elleni kereset alátámasztásaként hivatkozni, amely határozatnak az előkészítő szakaszát képezték.(43) Ez a helyzet a versenyjogban azon jogi aktus esetében, amelyben a Bizottság közli a vállalkozásokkal szembeni kifogásait.

77.      Ezen ítélkezési gyakorlat felidézése lehetővé teszi a Bíróság e téren folytatott tevékenységét irányító követelmények megismerését.

78.      Amint azt az előbbiekben láthattuk, a Bíróság célja a jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének biztosítása. A fent hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítéletben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió jogközösség lévén, a keresetekre irányadó eljárási szabályokat oly módon kell értelmezni, hogy azok elősegítsék e célkitűzés megvalósítását.(44) A Bíróság szerint ezért szükséges, hogy a joghatások kiváltására alkalmas, az alapeljárás járulékos eljárásának végét jelentő előkészítő aktusok megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhessék.

79.      A Bíróság mindamellett el kívánja kerülni az előkészítő intézkedések elleni keresetek számának növekedését, amelyek az intézmények munkáját akadályozhatnák. A Bíróság célja a hatáskörök megosztásának és a jogorvoslati lehetőségek Szerződés által meghatározott rendszerének a fenntartása is. Ekképpen a Bíróság kevéssé kész megállapítani egy olyan előkészítő aktus elleni kereset elfogadhatóságát, amely alapján olyan kérdéseket kellene értékelnie, amelyekről a Bizottságnak még nem állt módjában határozni. Ez az érdemi viták előrehozatalával, valamint a közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás különböző szakaszainak összekeverésével járna.(45)

80.      A vitatott jogi aktust ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell minősíteni. „Tisztán előkészítő jellegű” aktus‑e – amint az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzésekben megállapította –, amely keresettel nem megtámadható, vagy megtámadható jogi aktus, amint a Deutsche Post és a Németországi Szövetségi Köztársaság érvel.

81.      E kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni az eljárásjogi keretet, amelybe a vitatott jogi aktus illeszkedik.

b)      Az eljárásjogi keretről, amelybe a vitatott jogi aktus illeszkedik

82.      Az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás keretében a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik adott támogatás Szerződéssel való összhangjának értékelése terén.(46) A Bizottság többek között köteles ügyelni arra, hogy az EK 87. cikkel összhangban egyetlen Szerződéssel ellentétes állami támogatást se ítélhessenek oda vagy tarthassanak fenn.(47)

83.      A Szerződés e rendelkezések végrehajtása és a tagállamok beavatkozási jogának az Unión belüli torzítatlan verseny követelményével történő összebékítése érdekében az állami támogatások ellenőrzésének és előzetes engedélyeztetésének eljárását írja elő, amelynek keretében az érintett tagállam és a Bizottság között párbeszéd alakul ki. Az érintett tagállamot köti a jóhiszemű együttműködési kötelezettség. A Bizottság vizsgálati jogkörrel rendelkezik, és e végből tiszteletben kell tartania bizonyos eljárási követelményeket.

84.      A rendelet hatodik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek az EK 10. cikk értelmében Bizottsággal együttműködni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy be kell jelenteniük a Bizottságnak minden új állami támogatási tervet, és másfelől minden olyan szükséges információt meg kell adniuk ezen intézménynek, amely lehetővé teszi a számára a támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését. E két kötelezettség szorosan összefügg, mivel a Bizottság a rendelet 5. cikke szerint megállapíthatja, hogy a bejelentést visszavonták, amennyiben egy tagállam megtagadja a Bizottság számára szükséges további információk szolgáltatását a megállapított határidőn belül.

85.      Ilyen esetben a Bizottság megvizsgálja a támogatást a rendelet jogellenes támogatásokra vonatkozó 10–15. cikke értelmében.(48)

86.      Ennek keretében a Bizottság rendelkezések kibocsátására vonatkozó jogkörrel bír, ami lehetővé teszi számára információk szerzését, és a be nem jelentett támogatás végrehajtásához kapcsolódó sérelmek korlátozását.

87.      A rendelet 10. cikkével összhangban a Bizottság jogosult az érintett tagállamtól beszerezni a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatához szükséges valamennyi dokumentumot, információt és adatot. A Bizottság számára az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás keretében biztosított vizsgálati jogkörről van szó. E jogkör fokozatos. A Bizottság kérheti(49) az érintett tagállamot, hogy szolgáltassa ezen információkat, – amennyiben szükséges – emlékeztetőt küldve, és további határidőt állapítva meg. Adott esetben a Bizottság rendelkezést címezhet a tagállamnak.(50)

88.      Ki kell emelni, hogy a Bizottság e jogkörét csak a jogellenes támogatásokra vonatkozó eljárás keretében gyakorolhatja, tehát amikor egy tagállam nem jelenti be az állami támogatásra vonatkozó tervezetet, vagy a bejelentés ellenére nem szolgáltatja a Bizottság által kért kiegészítő információkat a rendelet 5. cikke (3) bekezdésének értelmében.

89.      A rendelkezésnek meg kell határoznia a szükséges információkat, és határidőt kell szabnia azok benyújtására.

90.      Amennyiben a tagállam nem tesz eleget az együttműködési kötelezettségének, és nem nyújtja a kért információkat, a Bizottság befejezheti az eljárást, és határozatot hozhat, amelyben kizárólag a rendelkezésére álló információk alapján megállapítja a támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét vagy összeegyeztethetetlenségét. Ezen elveket a Bíróság a C‑301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1990. február 14‑én hozott ítéletében(51) rögzítette, és azokat a rendelet 13. cikkének (1) bekezdése tartalmazza.

91.      A rendelet 11. cikkében meghatározott további rendelkezés kibocsátására vonatkozó jogköröknek lehetővé kell tenniük a Bizottság számára ideiglenes intézkedések elfogadását a be nem jelentett támogatás végrehajtásához kapcsolódó sérelmek korlátozása érdekében. A Bizottság így a támogatás nyújtásának felfüggesztésére vagy a kedvezményezettektől való ideiglenes visszakövetelésére hívhatja fel az érintett tagállamot, amíg nem határoz a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről.(52) Amennyiben a tagállam nem tesz eleget e rendelkezések egyikének, a rendelet 12. cikke kifejezetten feljogosítja a Bizottságot arra, hogy az ügyet a Bíróság elé utalja, hogy az megállapítsa a Szerződés megsértését.

92.      A fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 9‑én hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a felfüggesztő rendelkezés ellen akár a kedvezményezet vállalkozás, akár az érintett tagállam benyújthat megsemmisítés iránti keresetet. A Bíróság megállapította, hogy e jogi aktus közvetlenül kötelező jelleggel bír a tagállam és az érintett vállalkozások tekintetében, és visszafordíthatatlan következményekkel jár, amelyeket a végleges határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset nem tud orvosolni.(53)

93.      Ezen eljárásjogi keret leírásából két következtetés is levonható.

94.      Először is megállapítom, hogy a tagállamot jóhiszemű együttműködési kötelezettség terheli. Mint a Bizottságnak, a tagállamnak is jóhiszeműen együtt kell működnie a támogatás összeegyeztethetőségének értékelése által felvetett nehézségek legyőzése érdekében a Szerződés rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett.(54)

95.      Másodszor megállapítom, hogy a közösségi jogalkotó eltérően szankcionálja a Bizottság által kibocsátott rendelkezés tagállam általi be nem tartását attól függően, hogy a Bizottság információkat kér, vagy egy támogatást kíván ideiglenesen felfüggeszteni. Ez igen világosan kitűnik a rendelet tizenharmadik preambulumbekezdésének, valamint 12. és 13. cikkének megfogalmazásából.

96.      Amennyiben ugyanis a tagállam nem tesz eleget az információnyújtási rendelkezésnek, a Bizottság jogosult csupán a rendelkezésre álló információk alapján hozni határozatot. Ezzel szemben, amennyiben e tagállam nem hajlandó felfüggeszteni vagy ideiglenesen visszatéríttetni a támogatást, a Bizottság közvetlenül a Bírósághoz fordulhat.

97.      Szerintem e különbségtétel az együttműködés tagállam általi megtagadásának következményeivel magyarázható.

98.      Az első esetben ugyanis az információnyújtási rendelkezés célja a Bizottság lehető legteljesebb mértékű tájékoztatása az érintett tagállam érdekeit érintő határozat elfogadása előtt. Így, ha a tagállam megtagadja az együttműködést, magatartása elsősorban saját érdekeit sértheti.

99.      Ezzel ellentétben a második esetben a felfüggesztő és ideiglenes visszatérítési rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság számára a közös piacon belüli hatékony verseny késedelem nélküli helyreállítását. Ha egy tagállam nem tesz eleget az azokban foglaltaknak, magatartása nem csupán saját érdekeit sérti, hanem súlyos és azonnal kárt okozhat a versenytársaknak, a piac megfelelő működését is érintve.

100. E különbség indokolja‑e, hogy az információnyújtási rendelkezés ne minősüljön megtámadható jogi aktusnak, ellentétben a támogatás felfüggesztését és ideiglenes visszatéríttetését előíró rendelkezésekkel?

101. Álláspontom szerint nem. Amennyiben a vitatott jogi aktus nyilvánvalóan a végleges határozat előkészítésére irányul, megfelel az ítélkezési gyakorlat által a megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhető aktusok tekintetében megállapított feltételeknek.

2.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatának a jelen esetre való alkalmazásáról

102. Emlékeztetek arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében egy előszítő aktus megtámadható, amennyiben az alapeljárás külön szakaszának végét jelenti, és joghatásokat vált ki.

103. Először is úgy vélem, hogy a vitatott jogi aktus a Bizottság által indított vizsgálati eljárás végét jelenti. Sőt az információnyújtási rendelkezés a lényegét képezi az eljárás vizsgálati szakaszának, amelynek során a tagállamnak együtt kell működnie.

104. E jogkör széles körű, mivel a Bizottság a tagállamtól valamennyi számára a támogatás értékeléséhez szükségesnek(55) tűnő dokumentum, információ és adat benyújtását kérheti, és csupán a kért információk jellegét kell meghatároznia. E jog tehát magában foglalja olyan különféle információk felkutatásának jogát, amelyek még nem ismertek, vagy amelyeket a Bizottságnak nem sikerült teljes mértékben azonosítania, mint például a szóban forgó támogatás összege, jellege, a kedvezményezett vállalkozások vagy a támogatás nyújtásának időszaka. Amennyiben az érintett tagállam megtagadja az együttműködést, az intézmény számára nehezebbé válik a támogatás értékeléséhez szükséges információk beszerzése. A Bizottság nem rendelkezik semmi egyéb vizsgálati jogkörrel, ellentétben az 1/2003 rendelet által a versenyjog területén biztosítottakkal.(56) Ekképpen, ha egy tagállam nem tesz eleget az együttműködési kötelezettségének, és nem szolgáltatja a kért információkat, a Bizottság jogosult kizárólag a rendelkezésére álló információk alapján határozatot hozni. Amint a Bíróság kifejezetten elismerte, a Bizottság ekképpen hatáskörrel rendelkezik arra, hogy „befejezze az eljárást”.(57)

105. Másodszor úgy vélem, hogy a vitatott jogi aktus kötelező és azonnali joghatásokat vált ki az érintett tagállam tekintetében.

106. Egyfelől határozati formában jelenik meg, ami az EK 249. cikk értelmében a megjelölt címzettre nézve minden elemében kötelező. Ráadásul a rendelkezés maga is tevési meghagyást tartalmaz, ami az érintett tagállamra nézve azonnali és hatékony végrehajtási kötelezettséget keletkeztet.

107. Másfelől egyértelműen kitűnik a rendelet 10. cikke (2) és (3) bekezdéséből, hogy a közösségi jogalkotó meg kívánta különböztetni a rendelkezést a rendelet 10. cikke (2) bekezdése szerinti egyszerű információkéréstől. Ez utóbbi önmagában nem bír semmilyen kötelező jelleggel.

108. E különbségtételnek csak akkor van értelme, ha a rendelkezés az érintett tagállamra nézve kötelező erővel bír, és jogi következményeket von maga után, amennyiben utóbbi nem tesz eleget a benne foglaltaknak.

109. A Bizottság ugyanis jogosult a támogatás összeegyeztethetőségét kizárólag a rendelkezésre álló információk alapján értékelni.

110. Egyébként a Szerződés megsértésére alapítva kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújthat be a tagállam ellen. Emlékeztetek arra, hogy ez utóbbi nem jelentette be a támogatást, ennélfogva azt jogellenesen nyújtotta, és megtagadja a Bizottság által kért információk nyújtásával járó együttműködést.

111. A Bizottság állításaival ellentétben, az ilyen kereset benyújtása nem hagyható figyelmen kívül. A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset célja az uniós jog tagállamnak betudható megsértésének a szankcionálása és a közösségi jogrend hatékony helyreállításának biztosítása. A Bíróság ítélete deklaratív jelleggel magában foglalja tehát az EK 228. cikk értelmében a végrehajtási kötelezettséget, amelynek be nem tartása újabb kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel vagy kényszerítő bírságok kiszabásával szankcionálható. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kötelezettségszegést megállapító ítélet megkönnyítheti a tagállam felelősségének nemzeti bíróságok előtti megállapítását.

112. Nehezen osztanám az Elsőfokú Bíróság azon véleményét, miszerint a tagállam „figyelmen kívül hagyhatja a [a Bizottság által neki] címzett rendelkezést”.(58) Nem késztethetünk egy tagállamot ugyanis arra, hogy megszegje kötelezettségeit, megsértse az uniós jog rendelkezéseit, és bírósági kereset indítását kockáztassa. Amint arra a Németországi Szövetségi Köztársaság hivatkozik, ez ténylegesen ellentétes a jogállamiság és a hatékony jogvédelem elvével.

113. A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a vitatott jogi aktus kötelező joghatásokat vált ki az érintett tagállamra nézve.

114. Ezen aktus tehát képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát.

115. A Bizottság kényszerítő jogköre elismerésének, ami ráadásul a tagállammal szembeni kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásának lehetőségét is magában foglalja, szerintem a tagállamok eljárásjogi garanciáinak elismerésével kell járnia.

116. Az uniós bíróságnak meg kell tudnia vizsgálnia, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e a rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében és 10. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárási feltételeket a végleges határozat elfogadása előtt.

117. Vizsgálnia kell tudni továbbá a Bizottság által kért információk jellegét, szükségességét és arányosságát.

118. Amint fentebb már kifejtettem, a rendelet megfogalmazásából kitűnik, hogy az információkérések igen széles körűek lehetnek, mivel a Bizottság jogosult minden olyan információt kérni, amit szükségesnek talál,(59) és csupán a kért információk jellegét kell meghatároznia.(60) Az uniós bíróságnak meg kell tudnia vizsgálni tehát, hogy a kért információk ténylegesen szükségesnek tekinthetőek‑e a Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárás során követett cél tekintetében, és nem lépik‑e túl annak keretét.

119. E vizsgálat tehát nem a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének érdemi értékelésére vonatkozik, és nem eredményezheti azt, hogy az uniós bíróságnak olyan kérdéseket kelljen értékelnie, amelyekről a Bizottságnak még nem állt módjában határozni, elkerülve így az érdemi viták előrehozatalát. A jelen ügyekben a vitatott jogi aktus nem tartalmaz ideiglenes állásfoglalást a támogatás fennállásával, illetve a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. A vitatott jogi aktus ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset tehát nem járna a közigazgatási és a bírósági eljárás különböző szakaszainak összekeverésével.

120. Ezen előzetes ellenőrzés lehetővé teszi azon helyzet elkerülését, amikor a tagállamnak meg kell várnia a végleges határozat elfogadását ahhoz, hogy az utóbbi ellen benyújtott kereset keretében a rendelkezés jogellenességére hivatkozhasson. Az ilyen helyzet veszélyeztetné a közigazgatási eljárás szabályszerű lefolytatását, valamint a gondos igazságszolgáltatást.

121. E kérdést két feltevés jól szemlélteti.

122. Az első esetben elképzelhető, hogy a tagállam nem tesz eleget a rendelkezésben foglaltaknak, mert úgy találja, helyesen vagy helytelenül, hogy az eljárási szabályokat nem tartották be, vagy a kért információk aránytalanok.

123. A végleges határozat elfogadásáig a tagállam megsérti az uniós jog rendelkezéseit, és a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset indítása nem jelent a számára megfelelő jogorvoslati lehetőséget a rendelkezés jogellenességére való hivatkozáshoz. A Bizottságnak pedig el kell elfogadnia egy olyan határozatot, amely nem teljes értékű és megbízható bizonyítékokon alapul.

124. A második esetben elképzelhető, hogy a tagállam eleget tesz a Bizottság rendelkezésében foglaltaknak, mielőtt a rendelkezés jogellenességére hivatkozna a végleges határozat ellen benyújtott kereset keretében. E helyzet nem teszi lehetővé a megfelelő bírói jogvédelem biztosítását a rendelkezés lehetséges szabálytalanságaival szemben. A tagállam információkat nyújtott ugyanis, és ezzel befolyásolta a Bizottság értékelését. Bizonyos esetekben nehéznek tűnhet ezen információk eljárásra gyakorolt hatásának értékelése. Még ha a végleges határozat ellen benyújtott keresetet el is fogadja a Bíróság, nem biztos, hogy az említett rendelkezés valamennyi hatása megszűntethető.

125. Az általam javasolt megoldás, még ha ténylegesen a köztes keresetek számának növekedésével is járna, nem akadályozná a Bizottság tevékenységét. Tudjuk, hogy egy jogi aktus ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset nem mentesíti a jogi aktus címzettjét az abban foglaltak teljesítése alól, a kereset felfüggesztő hatályának hiányára tekintettel, és amennyiben az ideiglenes intézkedésekről határozó bíró nem mondta ki a végrehajtás felfüggesztését.(61)

126. Egyébiránt e megoldás álláspontom szerint tökéletesen megfelel a versenyjogi jogvita keretében meghatározott elveknek.

127. Egyértelműen kitűnik a szövegekből és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, hogy a Bizottság által a versenyellenes magatartások vizsgálata keretében küldött információkérések megtámadható jogi aktusok az EK 230. cikk értelmében.(62) Ezen információkérésekről a 17. rendelet 11. cikke rendelkezett,(63) mielőtt az 1/2003 rendelet 18. cikkében kodifikálták volna őket. A Bizottság által kért információknak szükségeseknek kell lenniük, ugyanúgy, mint az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás során kérteknek. A versenyjogi jogvitákban ez azt jelenti, hogy a Bíróságnak jogában áll vizsgálni, hogy a kért információk nem haladják‑e meg az ahhoz szükséges mértéket, hogy a Bizottság meghatározhassa a jogsértés mértékét és időtartamát, valamint az érintett vállalkozások körét.(64)

128. E tényezőkre és a fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a vitatott jogi aktus szintén bírósági felülvizsgálat tárgyát kell képezhesse.

129. Következésképpen úgy vélem, hogy a vitatott jogi aktus megtámadható jogi aktusnak minősül.

130. A fellebbezők által benyújtott fellebbezések tehát megalapozottak, következésképpen a megtámadott végzéseket meg kell semmisíteni.

VI – A megtámadott végzések hatályon kívül helyezésének következményeiről

131. A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdése második mondatának értelmében a Bíróság az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

132. A C‑475/10. P. sz. ügyben a Bizottság által a Németországi Szövetségi Köztársaság keresetével szemben emelt elfogadhatatlansági kifogást a fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani. Az említett tagállam által benyújtott megsemmisítés iránti keresetet tehát elfogadhatónak kell minősíteni.

133. A C‑463/10. P. sz. ügyben a Bizottság másik jogalapra is hivatkozott a Deutsche Post által benyújtott keresetre vonatkozó elfogadhatatlansági kifogása alátámasztására, amely jogalap ez utóbbi kereshetőségi jogának hiányán alapul.

134. Az a véleményem, hogy a Bíróság rendelkezik az összes szükséges információval ahhoz, hogy e jogalapról döntsön.

A –    A felek érvei

135. A Bizottság úgy érvel, hogy a vitatott jogi aktus sem személyében, sem közvetlenül nem érinti a Deutsche Postot az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében.

136. A személyében való érintettséget illetően a Bizottság előadja, hogy a vitatott jogi aktus címzettje kizárólag a Németországi Szövetségi Köztársaság, és ezen aktus nem hoz létre semmilyen kötelezettséget a Deutsche Post terhére. A közvetlen érintettséget illetően a Bizottság úgy érvel, hogy a rendelkezés végrehajtása mérlegelési lehetőséget biztosít a tagállam számára. Ugyanis ez utóbbi határozza meg, hogy a rendelkezésnek ki a címzettje, és állapítja meg a kért információk megszerzésének módját.

137. A Deutsche Post vitatja ezen értékelést. Úgy véli, hogy a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet(65) értelmében a rendelkezés egyéniesíti, mivel egyedül ő rendelkezik a kért információkkal, és ő az egyetlen vállalkozás, amelynek vissza kell térítenie a szóban forgó támogatást. A Deutsche Post úgy találja továbbá, hogy a vitatott jogi aktus közvetlenül is érinti, mivel a Bizottság által előadottakkal ellentétben a Németországi Szövetségi Köztársaság nem rendelkezik semmiféle mérlegelési jogkörrel a rendelkezés végrehajtását illetően. Semmiféle bizonytalanság nincs a Bizottság által kért információkat illetően, amelyek kitűnnek a vitatott jogi aktusból anélkül, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak közbenső intézkedéseket kellene elfogadnia.

B –    Álláspontom

138. A Bizottsággal ellentétben úgy vélem, hogy a vitatott jogi aktus személyében és közvetlenül is érinti a Deutsche Postot, és így az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett megsemmisítés iránti kereset elfogadható.

139. Ezt az elemzést az alábbi megfontolásokra alapítom.

140. Az állami támogatások ellenőrzési eljárása keretében a Bizottság által elfogadott határozatok címzettjei kizárólag az érintett tagállamok.(66) Azon természetes és jogi személyeknek, akik e határozatok ellen kívánnak keresetet benyújtani, bizonyítaniuk kell tehát, hogy a határozatok személyükben és közvetlenül érintik őket az EK 230. cikk negyedik bekezdésével összhangban.

1.      A Deutsche Post személyében való érintettségét illetően

141. Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal az ilyen határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket.(67)

142. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik az is, hogy ha a határozat az elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak.(68)

143. A jelen ügyekben nyilvánvaló, hogy a vitatott jogi aktus egyéníti a Deutsche Postot. A Bizottság által indított eljárás kifejezetten a Németországi Szövetségi Köztársaság által e vállalkozás javára hozott intézkedésekre irányul, és a vitatott jogi aktus kifejezetten az említett vállalkozás elmúlt 20 évben felmerült költségeire és bevételeire vonatkozik. E jogi aktus, amennyiben információk szolgáltatására kötelezi a Deutsche Postot, különösen érinti őt.

144. E megfontolásokra tekintettel az a véleményem, hogy a Deutsche Postot személyében érinti a vitatott jogi aktus.

2.      A Deutsche Post közvetlen érintettségét illetően

145. Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban, azon feltétel, miszerint a megtámadott jogi aktusnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két kritérium együttes fennállását kívánja meg, vagyis egyrészt azt, hogy ezen aktus közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, megfosztva őt valamely jogától vagy kötelezettséget írva elő számára, és másrészt azt, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik.(69)

146. A jelen esetben úgy tűnik számomra, hogy e két feltétel teljesül.

147. Először is úgy vélem, hogy a vitatott jogi aktus önmagában közvetlen jogi következményekkel jár a Deutsche Post jogi helyzetére nézve. Azt követelve meg a Németországi Szövetségi Köztársaságtól, hogy a vállalkozás költségeire és bevételeire vonatkozó adatok összességét 1989‑től kezdődően közölje a Bizottsággal, e jogi aktus arra kötelezi a Deutsche Postot, hogy közölje ezeket az egyedül az ő rendelkezésére álló adatokat. A vitatott jogi aktus e vállalkozást a Németországi Szövetségi Köztársaságéhoz hasonló helyzetbe hozza. Így jóllehet a rendelkezés címzettje a tagállam, valójában utóbbi közvetítő a Bizottság és a vizsgálat által név szerint érintett vállalkozás között.(70)

148. Másodsorban úgy véljük, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem rendelkezik mérlegelési lehetőséggel a vitatott jogi aktus végrehajtását illetően.

149. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy abban az esetben, ha valamely intézmény a közösségi aktust egy tagállamhoz címezi, a tagállam által az aktus végrehajtása érdekében történő fellépés automatikus jellegű, vagy ha a kérdéses aktus jogkövetkezményei bármely esetben egyértelműen bekövetkeznek, akkor az aktus közvetlenül érint bármely személyt, akire a tagállami fellépés hatást gyakorol.(71)

150. Amennyiben létezik olyan nemzeti végrehajtási intézkedés, amely a megtámadott jogi aktus és a felperes közé lép, akkor a Bíróság úgy tekinti, hogy a kereset önmagában nem elfogadhatatlan, feltéve, hogy ez az intézkedés tisztán automatikus jellegű, vagy hogy a tartalma előrelátható, és az uniós szabályokból levezethető.(72) A Bíróság például megállapította, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben ez az eset állt fenn. A megtámadott jogi aktus végrehajtásában biztosított mozgástér ellenére a Bíróság az említett ítélet 59–63. pontjában azt állapította meg, hogy a nemzeti hatóságok semmilyen mérlegelési lehetőséggel nem rendelkeznek az elérendő eredménnyel kapcsolatban, mivel ezt kizárólag a szóban forgó jogi aktus határozza meg.(73)

151. A jelen ügyekben a Németországi Szövetségi Köztársaság nem rendelkezik mozgástérrel a vitatott jogi aktus végrehajtását illetően. E jogi aktus szabályozó jellegű, és arra kötelezi e tagállamot, hogy a Bizottság által meghatározott módon járjon el, azaz bármilyen eszközt alkalmazva az intézmény által kért információk összességét szolgáltassa.

152. A fentiekre tekintettel az a véleményem, hogy a vitatott jogi aktus közvetlenül érinti a Deutsche Postot.

153. Ezen okokból úgy vélem, hogy a Deutsche Post által benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadható, és a Bizottság által az említett kereset ellen emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

154. Javaslom tehát, hogy a Bíróság utalja vissza e két ügyet a Törvényszék elé abból a célból, hogy az határozatot hozzon a Deutsche Postnak és a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a vitatott jogi aktus megsemmisítése iránti kérelméről.

VII – Végkövetkeztetések

155. A fenti megfontolásokra tekintettel indítványozom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint határozzon:

–        helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T‑570/08. sz., Deutsche Post kontra Bizottság ügyben és a T‑571/08. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzését;

–        utasítsa el mint megalapozatlant a Bizottság által az Európai Unió Törvényszéke előtt emelt elfogadhatatlansági kifogásokat;

–        utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszékéhez abból a célból, hogy az határozatot hozzon a Deutsche Post AG és a Németországi Szövetségi Köztársaság azon 2008. október 30‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelméről, amely határozat arra hívta fel e tagállamot, hogy az 1989 és 2007 közötti időszakot illetően nyújtson információkat a Deutsche Post AG költségeire és bevételeire vonatkozóan;

–        a költségekről jelenleg ne határozzon.

---

1 – Eredeti nyelv: francia.

---

2 – A továbbiakban: Deutsche Post.

---

3 – A továbbiakban együttesen: megtámadott végzések.

---

4 – Az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.; a továbbiakban: rendelet).

---

5 – A továbbiakban: vitatott aktus.

---

6 – A rendelet második preambulumbekezdése.

---

7 – A Németországi Szövetségi Köztársaság által a Deutsche Post AG javára hozott intézkedésekről szóló, 2002. június 19‑i 2002/753/EK bizottsági határozat (HL L 247., 27. o.).

---

8 – C 36/07 (ex NN 25/07) állami támogatás (HL C 245., 21. o.).

---

9 – T‑266/02. sz., Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., II‑1233. o.).

---

10 – Fellebbezésükben a fellebbezők ezt vitatják.

---

11 – C‑399/08. P. sz., Bizottság kontra Deutsche Post ügyben hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé).

---

12 – A fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzés 24. és 25. pontja, valamint a Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 22–24. pontja.

---

13 – EBHT 1981., 2639. o.; 10. pont.

---

14 – EBHT 2008., I‑5829. o.; 46. pont.

---

15 – A fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzés 28. és 29. pontja, valamint Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 27. és 28. pontja.

---

16 – A fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzés 30–32. pontja, valamint Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 29–31. pontja.

---

17 – A fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzés 33–37. pontja, valamint Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 32–36. pontja).

---

18 – A C‑400/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 9‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑7303. o.).

---

19 – A fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 37. és 38. pontja.

---

20 – Lásd többek között a fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. pontját.

---

21 – Lásd az általános versenyvizsga zsűrijének kinevezéséről szóló határozatot illetően az Elsőfokú Bíróság T‑32/89. és T‑39/89. sz., Marcopoulos kontra Bíróság egyesített ügyekben 1990. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑281. o.) 21. pontját, valamint a T‑17/90., T‑28/91. és T‑17/92. sz., Camara Alloisio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑841. o.) 39. pontját.

---

22 – 23. pont.

---

23 – A Deutsche Post e tekintetben a Bíróság C‑324/90. és C‑342/90. sz., Németország és Pleuger Worthington kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. április 13‑án hozott ítéletére (EBHT 1994., I‑1173. o.) hivatkozik.

---

24 – A C‑400/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. május 10‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑3657. o.) 15–18. pontja.

---

25 – A fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 12. pontja.

---

26 – A felperesek a fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott végzés 46. pontjára, valamint a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott végzés 45. pontjára hivatkoznak.

---

27 – A Szerződés [81.] és [82.] cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i első tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.).

---

28 – A 22/70. sz. ügyben 1971. március 31‑én hozott ítélet (EBHT 1971., 263. o.) 42. pontja.

---

29 – 9–12. pont.

---

30 – A C‑322/09. P. sz., 2010. november 18‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 45–48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

---

31 – Lásd különösen a fent hivatkozott AETR‑ügyben hozott ítélet 42. pontját, az IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. pontját, valamint a C‑147/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2000. június 22‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑4723. o.) 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. A közelmúltban történt alkalmazását illetően lásd a C‑163/06. P. sz., Finnország kontra Bizottság ügyben 2007. június 21‑én hozott végzés (EBHT 2007., I‑5127. o.) 40. pontját.

---

32 – A fent hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja.

---

33 – Ez a helyzet a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) által szabályozott versenyellenes magatartások ellenőrzésére vonatkozó eljárás keretében is.

---

34 – Lásd különösen a Bizottság azon határozatait illetően, amelyekben nem emelt kifogást adott támogatás nyújtásával szemben: a C‑198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19‑én hozott ítéletet (EBHT 1993., I‑2487. o.) és a C‑225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15‑én hozott ítéletet (EBHT 1993., I‑3203. o.).

---

35 – Lásd a fent hivatkozott NDSHT kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (45–48. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebben az esetben a Bíróság a jogi aktus tartalmára, valamint a Bizottság szándékára támaszkodott. A Bíróság többek között megállapította, hogy az ügy hivatalból történő lezárásáról szóló jogi aktus kötelező joghatásokat vált ki, amelyek a panaszos érdekeit érinthetik, amennyiben megfosztja ez utóbbit az észrevételeinek az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás keretében való előterjesztésének lehetőségétől.

---

36 – A fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (11. pont).

---

37 – 1989. szeptember 21‑én hozott ítélet (EBHT 1989., 2859. o.).

---

38 – 1989. október 18‑án hozott ítélet (EBHT 1989., 3283. o.).

---

39 – A fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 9‑én hozott ítélet.

---

40 – Uo., 59., 60., 62. és 63. pont.

---

41 – A fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (12. pont).

---

42 – A fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 9‑én hozott ítélet (63. pont).

---

43 – Lásd a fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (12. pont).

---

44 – 45. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

---

45 – A fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Bíróság ekképpen kimondta, hogy az eljárás megindítása és a kifogásközlés ellen benyújtott kereset nem lenne összeegyeztethető a Bizottság és a Bíróság közötti hatáskörmegosztás rendszerével (20. pont).

---

46 – Az Európai Unió Tanácsa számára az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése által biztosított hatáskörök sérelme nélkül.

---

47 – A 6/64. sz. Costa kontra E.N.E.L. ügyben 1964. július 15‑én hozott ítélet (EBHT 1964., 1141., 1162. o.), valamint a C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2006. június 22‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑5479. o.) 73. és 74. pontja.

---

48 – A Bizottság akkor is eljárhat, ha a tagállam nem tesz eleget bejelentési kötelezettségének, és a Bizottság tudomására jut – például a versenytársak által benyújtott panasz révén – egy állítólag jogellenes támogatás léte.

---

49 – Kiemelés tőlem.

---

50 – Lásd a rendelet 10. cikkének (2) és (3) bekezdését.

---

51 – EBHT 1990., I‑307. o.; 19. és 22. pont. Lásd még továbbá az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Deutsche Post kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét (75. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

---

52 – A fent hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (19. és 20. pont).

---

53 – 51., 59., 60. és 63. pont.

---

54 – Lásd a C‑304/09. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. december 22‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

55 – Kiemelés tőlem.

---

56 – Lásd különösen az e rendelet 18–21. cikkében meghatározott vizsgálati hatásköröket (információkérés, nyilatkozatok felvételének joga és vizsgálatok folytatásával kapcsolatos hatáskör).

---

57 – Lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (22. pont).

---

58 – A megtámadott végzések 42. pontja.

---

59 – Kiemelés tőlem.

---

60 – Ua.

---

61 – Lásd az EK 242. cikket.

---

62 – Lásd a fent hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, és az Elsőfokú Bíróság T‑112/98. sz., Mannesmannröhren‑Werke kontra Bizottság ügyben 2001. február 20‑án hozott ítéletét (EBHT 2001., II‑729. o.).

---

63 – E rendelkezés a rendelet 10. cikkében előírthoz hasonló, két szakaszból álló eljárás tiszteletben tartását írta elő (lásd a 136/79. sz., National Panasonic kontra Bizottság ügyben 1980. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 1980., 2033. o.] 10. pontját).

---

64 – Lásd a fent hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (15. pont).

---

65 – 1963. július 15‑én hozott ítélet (EBHT 1963., 197. o.).

---

66 – A C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1719. o.) 45. pontja.

---

67 – Lásd különösen a C‑125/06. P. sz., Bizottság kontra Infront WM ügyben 2008. március 13‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑1451. o.) 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

68 – Lásd különösen a 11/82. sz., S.A. Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17‑én hozott ítélet (EBHT 1985., 207. o.) 31. pontját, a fent hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (60. pont), valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítéletet (71. pont).

---

69 – Lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítéletet (47. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

---

70 – A Guy Issac professzor által kifejtett gondolatra hivatkozom, aki úgy véli, hogy „a felperes csakis akkor közvetlenül érintett, ha a megtámadott jogi aktusnak már önmagában az az azonnali hatása, hogy valamely jogtól megfosztja, vagy kötelezettséget hárít rá úgy, hogy olyan helyzetbe hozza, mint amelyben címzettként találná magát” (Isaac, G., Droit communautaire général, 7. kiadás, Colin, Párizs, 1999., 266. o.).

---

71 – A Bíróság C‑386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑2309. o.) 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑3259. o.) 46. pontja.

---

72 – Lásd különösen a 41/70–44/70. sz., International Fruit Company és társai kontra Bizottság ügyben 1971. május 13‑án hozott ítélet (EBHT 1971., 411. o.) 25. pontját, valamint a 62/70. sz., Bock kontra Bizottság ügyben 1971. november 23‑án hozott ítélet (EBHT 1971., 897. o.) 7. és 8. pontját.

---

73 – Ezzel szemben, amennyiben a megtámadott jogi aktus a címzett tagállam számára valódi választási lehetőséget biztosít a tekintetben, hogy fellépjen‑e, vagy sem, illetve nem kötelezi arra, hogy meghatározott módon lépjen fel, akkor a Bíróság úgy tekinti, hogy a jogalany nem hivatkozhat a közvetlen érintettségre ennek megtámadása érdekében. Lásd különösen a C‑73/97. P. sz., Franciaország kontra Comafrica és társai ügyben 1999. január 21‑én hozott ítéletet (EBHT 1999., I‑185. o.). Ebben az ügyben a Bíróság kimondta, hogy az A és B csoportba tartozó egyes piaci szereplők számára az 1994. évi vámkontingens keretében kiutalható banánmennyiség meghatározása érdekében az egységes csökkentési együttható megállapításáról szóló, 1993. november 19‑i 3190/93/EK bizottsági rendelet (HL L 285., 28. o.) nem érinti közvetlenül a piaci szereplőket, mivel valójában az illetékes nemzeti hatóságok feladata, hogy ezen rendelet alapján végleges hatállyal megállapítsák, hogy milyen mennyiségű banánt hozhatnak be ezen időszakban.