A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)

2008. szeptember 9.

F‑18/08. sz. ügy

Luis Ritto

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Háztartási támogatás – A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Ritto a következőket kéri: a Bizottság 2007. május 14‑i határozatának megsemmisítését, amely arról tájékoztatja a felperest, hogy 2001. szeptember 1‑jei hatállyal megvonják tőle a háztartási támogatást, és az ezen időpont óta részére ezen a címen megfizetett összeget a személyzeti szabályzat 85. cikke alapján vissza kell térítenie, valamint a Bizottság 2007. június 1‑jén és 21‑én hozott határozatainak megsemmisítését, amelyek e visszatérítés részletes szabályait rögzítik, továbbá a Bizottság 2007. november 7‑i határozatának megsemmisítését, amely elutasítja a fent említett határozatokkal szembeni panaszát.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk; VII. melléklet, 1. cikk, (3) bekezdés)

A személyzeti szabályzat 85. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a jogalap nélkül kifizetett összeg visszakövetelhetőségéhez vagy azt kell bizonyítani, hogy a kedvezményezett ténylegesen tudatában volt a kifizetés szabálytalanságának, vagy azt, hogy a szabálytalanság olyan nyilvánvaló volt, hogy a kedvezményezett figyelmét nem kerülhette el. Amennyiben nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a kedvezményezett ténylegesen tudatában volt a kifizetés szabálytalanságának, meg kell vizsgálni a kifizetés körülményeit annak megállapítása érdekében, hogy a kifizetés szabálytalansága nyilvánvaló volt‑e.

A személyzeti szabályzat 85. cikkében szereplő „nyilvánvalóan olyan” [helyesen: „annyira nyilvánvaló”] kifejezés nem azt jelenti, hogy a jogosulatlanul kifizetésben részesülő tisztviselő mentesül a végiggondolásra és ellenőrzésre tett minden erőfeszítés alól, hanem azt, hogy a kifizetést vissza kell téríteni, amennyiben a hiba nem kerülheti el az általában szokásos gondosságot tanúsító tisztviselő figyelmét.

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek egyszerű elolvasása lehetővé teszi bármely – jogi végzettséggel sem rendelkező – tisztviselő számára, hogy tudomást szerezzen arról. hogy a házastársi támogatáshoz való joga csak azzal a feltétellel marad fenn, hogy a házastársának a szakmai kereső tevékenység folytatásából származó jövedelme egy meghatározott küszöböt nem lép túl. Egyebekben a hosszú szolgálati idővel és nagy tapasztalattal rendelkező magas rangú tisztviselő szükségszerűen ismeri a személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott felső határ túllépésének következményeit.

Az a tény, hogy a tisztviselő minden évben megfelelően átadta az adminisztrációnak a házastársa szakmai kereső tevékenység folytatásából származó jövedelmére vonatkozó igazoló okmányokat, nem mentesíti a tisztviselőt az alól, hogy ő maga megállapítsa, hogy ez a jövedelem túllépi a személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott felső határt. A személyzeti szabályzat 85. cikkének alkalmazása szempontjából semmiképpen sincs jelentősége az adminisztráció tévedésének vagy gondatlanságának, mivel ez a rendelkezés pontosan azt feltételezi, hogy az adminisztráció a szabálytalan kifizetéssel hibát követett el. Nem az a kérdés ugyanis, hogy az adminisztráció számára nyilvánvaló volt‑e a tévedés, hanem az, hogy az az érintett számára nyilvánvaló volt‑e. Márpedig mivel a felperesnek az összes tisztviselőhöz hasonlóan személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy ellenőrizze a részére havonta történő kifizetéseket, a helyzetét nem lehet összehasonlítani az adminisztráció helyzetével, amelynek különféle típusú illetmények és támogatások ezreinek kifizetése a feladata.

(lásd a 29–31., 34., 36., 39. és 40. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 71/72. sz., Kuhl kontra Tanács ügyben 1973. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1973., 705. o.) 11. pontja; 252/78. sz., Broe kontra Bizottság ügyben 1979. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2393. o.) 11. és 13. pontja; 142/78. sz., Berghmans kontra Bizottság ügyben 1979. október 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 3125. o.) 9. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑111/89. sz., Scheiber kontra Tanács ügyben 1990. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑429. o.) 43. pontja; T‑107/92. sz., White kontra Bizottság ügyben 1994. február 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑41. o. és II‑143. o.) 38. pontja; T‑38/93. sz., Stahlschmidt kontra Parlament ügyben 1994. február 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑65. o. és II‑227. o.) 23. pontja; T‑205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑211. o. és II‑1065. o.) 47–49. pontja; T‑180/02. és T‑113/03. sz., Gouvras kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑225. o. és II‑987. o.) 76. pontja.