52012DC0278

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A TANÁCSNAK a 2013. évi halászati lehetőségekre vonatkozó konzultációról

1.           Bevezetés

Ez a konzultációs dokumentum felvázolja az Európai Bizottság elképzeléseit arról, hogy miként kellene kiigazítani a teljes kifogható mennyiségeket (TAC) és a halászati erőkifejtés szintjeit az európai vizek, illetve az európai halászok által folytatott halászat tekintetében a 2013. év, illetve bizonyos állományok esetében 2013 és 2014 vonatkozásában. A tagállamokat, a regionális tanácsadó testületeket és halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságot ezúton felkérjük, hogy nézeteiket mérlegelés céljából ismertessék a Bizottsággal, mielőtt a bizottsági javaslatokkal kapcsolatos végső döntés megszületik.

A Bizottság új megközelítést javasol az olyan állományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek meghatározásához, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kimerítő mennyiségi adatokon alapuló szakvélemény. Ez a megközelítés a kvalitatív szakvélemények beszerzésén, illetve olyan értékelési eljárások használatán alapul, amelyek révén a tudományos intézetek kevesebb adat alapján is képesek szakvéleményt kibocsátani (4.1. szakasz).

Ez a dokumentum az európai vizekben és a velük szomszédos vizekben kiaknázott halállományok állapotáról szóló tudományos szakvélemények, illetve a tagállamok által szolgáltatott gazdasági adatok alapján összefoglalja a közös halászati politika utóbbi években végbement fejlődésével kapcsolatos legutóbbi információkat.

A TAC-szintek, a kvóták és a halászati erőkifejtés szintjei meghatározásának továbbra is a túlhalászás gyakorlatának fokozatos megszüntetésére kell irányulnia. A túlhalászás a kereskedelmi összeomlás kockázatával fenyeget. A túlhalászás megszüntetése azt jelentené, hogy ugyanannyi vagy több halat foghatnánk kevésbé intenzív halászat keretében, kisebb üzemanyag-fogyasztás mellett és kisebb méretű halászeszközök használatával. Tehát minden évben olyan mennyiségű halat szabad kifogni, amely lehetővé teszi, hogy a halegyedek fejlődjenek és a lehető legnagyobb mértékben szaporodjanak a jelenlegi ökológiai körülmények között. Ilyen feltételek mellett biztosítható, hogy a halállományok hosszú távon kifogható mennyisége a legnagyobb fenntartható hozam (MSY) szintjén legyen. Az Európai Bizottság és az Európai Unió tagállamai 2002-ben kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2015-ig megvalósítják az MSY szerinti halászatot. Az MSY szerinti halászatra való átállás tervét a Bizottság 2006-ban terjesztette elő.[1] 2007-ben a tagállamok a Tanácsban arra bátorították a Bizottságot, hogy folytassa a legnagyobb fenntartható hozam elérését, és kiemelték a tudományos szakvélemények gyűjtésének, a hosszú távú tervek hatástanulmányok alapján történő megvalósításának és az érdekeltekkel történő egyeztetésnek a szükségességét.

Az MSY elérése és fenntartása várhatóan jelentős előnyökkel jár, mivel a szűkös erőforrások intenzív halászata helyett nagyobb állományok eredményesebb halászatát vonja maga után, ami által kisebb környezeti terhelés mellett azonos vagy nagyobb halmennyiség fogható ki. A halászat általános intenzitásának csökkenésével korlátozódik a halászat tengerfenékre gyakorolt hatása, és a veszélyeztetett élőlények, köztük a barna delfinek, a delfinek és egyéb tengeri emlősök járulékos fogása is csökken. Napjainkban magasak az üzemanyagárak, így az sem mellékes, hogy az MSY szerinti halászatnak köszönhetően jelentősen csökkennek majd az üzemanyagköltségek, mert nagyobb egyedszámú állományból rövidebb idő alatt fogható ki egy tonnányi hal. Ezzel egyúttal csökkennek a hajótulajdonosok üzemanyagköltségei és a szén-dioxid-kibocsátás is.

További fontos előny, hogy enyhül a halak visszadobásának kényszere. Az intenzíven halászott állományokat többnyire apróbb, kevésbé értékes halak alkotják, amelyeket általában visszadobnak vagy alacsony piaci értékük miatt, vagy azért, mert méreten aluliak és a jelenleg érvényes szabályok értelmében nem rakodhatók ki. A halászat intenzitásának csökkentésével a halak nagyobb eséllyel érik majd el a kereskedelmi szempontból értékes méretet, továbbá a halászok is könnyebben foghatnak megfelelő méretű halat a kisméretű egyedek kihalászása nélkül.

2010-ben a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a TAC-szintekkel kapcsolatban új szakvéleményezési eljárást dolgozott ki, melyet követve 2015-re megvalósulhat az MSY szerinti halászat. TAC-vonatkozású javaslatait a Bizottság 2011-ben erre az új megközelítésre alapozta. 2013-ra az ICES a tervek szerint továbbfejleszti az MSY-keretrendszert azért, hogy kvantitatív szakvéleményt bocsásson ki olyan állományokra vonatkozóan, amelyek esetében ez korábban nem volt lehetséges. Ehhez szükség lesz olyan értékelési módszerek kiterjedtebb használatára, amelyek toleránsabbak a hiányzó információkkal kapcsolatban, továbbá nélkülözhetetlen lesz a kvantitatív kereten belül végzett kvalitatív értékelések fokozottabb és rendszeresebb használata. A Bizottság üdvözli ezt a megközelítést, amely nagymértékben javítani fogja a TAC-vonatkozású javaslatokat megalapozó információk minőségét.

2.           A halállományok állapota

Aggasztó, hogy az európai vizekben az állományok 65 %-át nem értékelik teljes körűen és a TAC hatálya alá tartozó állományok csupán 22 %-át nem halásszák túl (I. melléklet). Ezenkívül az utóbbi évek tendenciája az, hogy az állományok fokozatosan csökkenő aránya (2003-ban 47 %, 2012-ben pedig már csak 35 %) sorolható a biztonságos biológiai határértékeken belül lévő állományok közé. Nem egyértelmű, hogy ez milyen mértékben befolyásolhatja az adatokat (pl. vajon épp a legveszélyeztetettebb állományok maradnak ki az értékelésből?).

Amennyiben azonban sor került az állományok állapotfelmérésére, az eredmények az állományok lassú javulására utalnak. Az Atlanti-óceánt és a vele szomszédos tengereket tekintve a túlhalászott[2] halállományok aránya 94%-ról 47%-ra csökkent: 2004-ben 34 állományból 32 volt túlhalászott, 2011-ben pedig 38 állományból már csak 18 (a részletekért lásd az I. mellékletet). Az MSY elérése reális és megvalósítható célkitűzés. Az utóbbi időben a nem túlhalászott kategóriába sorolt állományok többek között az ibériai-atlanti vizekben élő ördöghalfélék, a vékonybajszú tőkehal, a kelta-tengeri közönséges nyelvhal, a Skóciától nyugatra lévő vizeken élő foltos tőkehal, az északi-tengeri hering és sima lepényhal, valamint a Botteni-öbölben élő hering. 2012-re vonatkozóan lehetőség nyílt több TAC-érték növelésére, ami 135 millió EUR további bevételt jelent a halászok számára. Az MSY-n alapuló halászati politikáknak köszönhetően már most is több hal kerül a fogyasztók asztalára, ráadásul e politikák potenciálisan több munkahelyet és nagyobb bevételt biztosítanak a halászati és feldolgozó ágazatban dolgozóknak.

A halállományok állapotával kapcsolatos jelenlegi ismereteket az I. melléklet foglalja össze, az alábbiakban pedig régiók szerinti bontásban röviden részletezzük.[3]

Északkelet-atlanti nyíltvízi állományok: A makréla kivételével a nyíltvízi állományok halászata most már MSY-szinten vagy az alatt folyik, így 2012-re ennek megfelelő TAC-értékek kerültek meghatározásra. Az Unió már többször próbált megállapodásra jutni Izlanddal és a Feröer szigetekkel arról, hogy csatlakozzanak a Norvégia és az EU által folytatott fenntartható makrélagazdálkodáshoz. Az EU, Norvégia, a Feröer szigetek és Izland által a makrélára vonatkozóan 2012-re meghatározott TAC-értékek összege 36 %-kal túllépi a tudományos szakvéleményben szereplő mennyiséget (nem számolva az oroszországi fogásokat). Az ilyen mértékű makrélahalászat jóval meghaladja a fenntartható határértékeket, és az állomány mérete az elkövetkező években csökkenni fog, hacsak nem sikerül tető alá hozni egy megállapodást Izlanddal és a Feröer szigetekkel az állománnyal folytatott fenntartható gazdálkodásról. A megállapodás és a megfelelő gazdálkodás hiánya ahhoz vezetett, hogy a Tengergazdálkodási Tanács (Marine Stewardship Council) visszavonta az állomány fenntartható kezelését igazoló tanúsítványt.

Az Északi-tenger, a Skagerrak és a Kattegat területén a sima lepényhal, a foltos tőkehal, a hering, a norvég homár és (kizárólag a Skagerrakban és a Kattegatban) a közönséges nyelvhal halászata az MSY szerinti halászati mortalitási arányoknak megfelelően folyik. Más állományok vagy ismeretlen állapotúak vagy túlhalászottak. A TAC 2012-ben 5 %-kal haladta meg a tudományos szakvéleményben szereplő mennyiséget, szemben a 2011-es 11 %-kal, a 2010-es 17 %-kal és a 2009-es 37 %-kal.

A Skóciától nyugatra lévő vizeken, az Ír-tengeren és a Kelta-tengeren halászott számos állomány kis egyedszámú, állapotukról nincsenek pontos ismereteink. Az ICES a fogások nyilvántartását és az egyéb adatok – többek között a visszadobott halmennyiség – rögzítését illetően számos állomány vonatkozásában több hiányosságra is rámutatott. Öt állomány már annyira megfogyatkozott, hogy a tudományos szakvélemény szerint a fogásokat a lehető legalacsonyabb szintre kellene csökkenteni. Az MSY szerint értékelhető 18 állomány harmada túlhalászott, 12 állomány halászata pedig az MSY szintjén vagy az alatt folyik. A kelta-tengeri hering- és a Skóciáról nyugatra lévő vizeken élő foltostőkehal-állomány állapota az utóbbi időben javulásnak indult, azonban a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal visszadobott mennyisége növekedni fog, ha továbbra is folytatódik a norvég homárra irányuló, kis szembőségű hálókkal folytatott intenzív halászat olyan, szelektív halászeszközök fokozottabb használata nélkül, amelyek lehetővé teszik a kisméretű egyedek hálóból való kijutását. A fogások összetételére vonatkozó szabályokat – amelyek akkor kerültek bevezetésre, amikor a szóban forgó állomány kis egyedszáma miatt védelme szorult – felfüggesztették.[4] A tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a visszadobások csökkentése érdekében szelektívebb halászeszközöket vezetnek be.

A Vizcayai-öböl és az ibériai-atlanti vizek állományaira vonatkozóan csak néhány értékelés áll rendelkezésre. A szürke tőkehal déli állománya a fiatal egyedekkel való jelentős pótlódásnak köszönhetően jobb állapotban van, de 2011-ben ismét jelentős kvótán felüli fogásra volt példa, ami veszélyezteti az állomány hosszú távú fenntarthatóságát, és a piaci árak is alacsonyak. A probléma megoldása érdekében a Bizottság és Spanyolország a fogások és a halászati erőkifejtés nemzeti nyilvántartási rendszerének kiigazítását célzó cselekvési terven dolgoznak. A fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartási rendszere tekintetében az atlanti térségben található más tagállamokban végzett ellenőrzések 2012 nyarán fejeződnek be. A Kantábriai-tenger norvéghomár-állományára vonatkozóan a tudományos szakvélemények továbbra is fenntartják a halászat tilalmát.

A Balti-tenger 7 ismert állománya közül 5 továbbra is túlhalászott. Csupán a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal és a Botteni-öbölben élő hering halászata folyik a legnagyobb fenntartható hozam szintjén.

A Földközi-tenger térségében a tanulmányozott erőforrások 80 %-a túlhalászott, közülük néhány állomány jelentősen megfogyatkozott (Ib. melléklet). Az értékelések száma és színvonala egyre nő – jóllehet földrajzi és időbeli megoszlásuk tekintetében még mindig vannak jelentős eltérések –, így az értékelések ma már 27 faj több mint 100 állományára terjednek ki. Mindazonáltal az értékelt állományok csupán 63 %-a került besorolásra MSY-kritériumok szerint. Az állományok 37 %-ának állapota továbbra is ismeretlen. Ezek az értékelések csak nemrégiben kezdődtek és nem minden állományt értékelnek évente, így a belőlük származó adatokból nem állapítható meg az állományok állapotának időbeli alakulása.

A Fekete-tengeren nem változott számottevően a helyzet. A sprattállomány a nemrégiben történt jelentős pótlódásnak köszönhetően jó állapotban van és halászata fenntartható, míg a nagy rombuszhal állományát továbbra is jelentősen túlhalásszák.

3.           Gazdasági elemzés

A gazdasági teljesítmény várhatóan az európai halászati ipar számos ágazatában és különösen a tengerfenék-halászati ágazatokban gyenge lesz. Ennek két oka van.

Először, számos állomány továbbra is rossz állapota annyit jelent, hogy a fogási arányok alacsonyabbak, a halászattal járó költségek – és különösen az üzemanyagköltségek – pedig a tervezettnél magasabbak. 2012-ben azonban lehetőség volt a TAC értékének 135 millió EUR-val történő növelésére, ami arra utal, hogy az MSY szerinti halászatra való áttérésből adódó negatív társadalmi és gazdasági hatások a vártnál kisebbek lehetnek. Az MSY szerinti halászatból eredő hosszú távú pozitív hatások a vártnál korábban fejtik ki hatásukat. Mindazonáltal az ágazat gazdasági ellenállóképessége még mindig meglehetősen alacsony.

Másodszor, az üzemanyagárak ismét a 2008. júliusi csúcsértékhez közelítenek, míg a halárak enyhén csökkentek a főbb fogyasztói piacokon. E nehézségek némileg enyhíthetők az üzemanyag-takarékosabb meghajtásra való áttéréssel, illetve a halászati magatartás és a halászeszközök változtatása révén. A marketingstratégiák eredményességének fokozása szintén elősegítheti az ágazat stabilitását. Azonban a magas költségekből és az alacsony termékárakból adódó kihívásokat tekintve a túlhalászás fokozatos megszüntetése az a tényező, amely a gazdasági hatékonyság és stabilitás szempontjából a legjobb eredményt hozhatja.

A foglalkoztatással kapcsolatos legutóbbi (2009-re vonatkozó) adatok azt mutatják, hogy az uniós halászflottában (nem számítva Görögországot, amely nem nyújtott be adatokat) foglalkoztatott halászok száma 134 700 fő volt, ami a 2005. évi adatokhoz képest hozzávetőleg 8 %-kal alacsonyabb. Tehát az ágazatban foglalkoztatottak száma továbbra is csökken. A halállományok állapotának javulása elengedhetetlen e csökkenő tendencia megállításához.

4.           A szakpolitika irányai

4.1.        A tudományos szakvélemények alakulása olyan állományoknál, amelyek esetében nem állnak rendelkezése teljes körű adatok

2011-ben az Fmsy-hez[5] viszonyított túlhalászással kapcsolatban az Atlanti-óceán északkeleti részén előforduló 92 állomány közül 38 esetében (nem számolva a mélytengeri állományokat) volt nyújtható számszerűsített tudományos szakvélemény, vagyis az állományok 41 %-ánál, jóllehet e szakvélemények lefedik a nagyobb, illetve kereskedelmi szempontból fontos állományokat. A 2,5 millió tonnát kitevő fogásmennyiségnek megfelelő összes halászati lehetőségből a szakvélemények összesen 2 millió tonna fogásnak megfelelő halászati lehetőségre terjednek ki (azaz a szakvélemények a tonnaszámban kifejezett fogásmennyiség 80 %-át lefedik). A Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségében a 2011-ben vizsgált 103 állomány közül a túlhalászással kapcsolatban 65 esetben (63%) volt nyújtható szakvélemény.

Az Atlanti-óceán, az Északi-tenger és a Balti-tenger tekintetében azon állományok száma, amelyekre vonatkozóan szakvélemény volt adható a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatban, a 2005. évi 34-ről 2010-ben 39-re emelkedett, 2012-ben pedig 38 volt. Enyhén csökkenő tendenciát mutat azon állományok aránya, amelyek esetében mind a számszerűsített elemzés, mind az előrejelzés rendelkezésre áll. Az olyan állományok aránya, amelyekre vonatkozóan nincs tudományos szakvélemény, a 2003. évi 45 %-ról 2006-ban 52 %-ra emelkedett, majd 2012-ben ismét 36 %-ra csökkent.

A szakvélemények hiánya különböző okokra vezethető vissza: hiányzó vagy megbízhatatlan fogási adatok, nem befejezett felmérések, kifogásolható mintavételezés, vagy az állományok biológiai jellemzőivel összefüggő bizonytalanságok, illetőleg hiányos emberi erőforrások a tudományos szakvélemények elkészítéséhez. A halászattal kapcsolatos, az uniós adatgyűjtési keretrendszernek[6] megfelelő tudományos adatszolgáltatás tagállami feladat, amelyet – a rendelkezésre álló uniós finanszírozás ellenére – több esetben nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. A Bizottság és a Tanács 2011-ben arra sürgette a tagállamokat, hogy az 1. táblázatban foglalt állományokkal kapcsolatban gyarapítsák a rendelkezésre álló adatokat. A fellépés eredményei az ICES soron következő, 2012 júniusában kibocsátandó szakvéleményében lesznek olvashatók.

1. táblázat – Az Atlanti-óceán északkeleti részének európai vizeire és a Balti-tengerre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok gyarapításáról szóló tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat hatálya alá tartozó állományok.

Állomány || Terület

Ördöghalfélék || [Északi-tenger és a] Skóciától nyugatra lévő vizek

Ördöghalfélék || Kelta-tenger

Ördöghalfélék || Vizcayai-öböl

Foltos tőkehal || Kelta-tenger

Fattyúmakrélák || Északi-tenger

Rombuszhalak || Kelta-tenger

Rombuszhalak || Vizcayai-öböl

Sima lepényhal || Ír-tenger

Sima lepényhal || Kelta-tenger (VIIfg terület)

Sima lepényhal || Balti-tenger

Sávos tőkehal || A Skóciától nyugatra lévő vizek

Sávos tőkehal || Kelta-tenger

Valódirája-félék || A Skóciától nyugatra lévő vizek

Spratt || La Manche csatorna

Spratt || Északi-tenger

Vékonybajszú tőkehal || Kelta-tenger

A 2012-ben kibocsátandó többi tudományos szakvélemény nyomán várható, hogy a szakvéleményeket tartalmilag kibővítik oly módon, hogy több állományra vagy akár azok többségére kiterjedjenek. Míg 2011-ben több mint 44 olyan állomány volt, amelyek esetében nem lehetett tudományos értékelést végezni, ez a szám 2012-ben valószínűleg nagyjából 10–12-re csökken. Ehhez olyan értékelési módszerek és szakvéleményezési eljárások igénybevételére lesz szükség, amelyek az európai gyakorlatban újak, másutt viszont kipróbált és bevált módszernek számítanak. Ez lehetőséget fog teremteni eseti alapú megfontolások figyelembevételére, ahogyan azt a 2011-es nyilvános konzultáció során is ajánlották.

A Bizottság várakozással tekint az újfajta szakvélemények felhasználása felé: e szakvélemények alapján készíti majd el a szóban forgó erőforrásokra vonatkozó 2013. és – adott esetben – 2014. évi halászati lehetőségekről szóló javaslatait. Amennyiben azonban ezek a tudományos szakvélemények nem állnak rendelkezésre vagy csak nagyobb bizonytalanságot okoznak, az elővigyázatosság elvével[7] összhangban célszerű óvatosabb megközelítést alkalmazni a halászati lehetőségek meghatározásában.

A tagállamoknak mindeközben elegendő erőforrást kell biztosítaniuk és késedelem nélkül meg kell adniuk az állományok állapotának becsléséhez szükséges adatokat. A Bizottság továbbra is szorgalmazni fogja közös szabványok és programok létrehozását a földközi-tengeri és a fekete-tengeri állományok (beleértve az EU-n kívüli országokkal közös állományokat) monitoringjával és értékelésével kapcsolatban. A Bizottság szakértői munkacsoportokat fog összehívni azzal a céllal, hogy nagyobb figyelmet kapjanak azok az állományok és területek, amelyek eddig nem álltak a tudományos érdeklődés homlokterében.

4.2.        Halászati erőkifejtés

A teljes kifogható mennyiségek meghatározásával párhuzamosan folyt a halászati erőkifejtés szabályozása (a halászhajók tengeren töltött idejének korlátozása) a visszadobás gyakorlatának megfékezése és a jogellenes halászat visszaszorítása érdekében. Az erőkifejtés-szabályozás egyúttal állományvédelmi intézkedés is számos, például az északi-tengeri és balti-tengeri közönséges tőkehalra, az északi-tengeri sima lepényhalra és nyelvhalra, a La Manche csatorna nyugati részében élő nyelvhalra, valamint a szürke tőkehal déli állományára és a norvéghomár- állományokra (II. melléklet) vonatkozó hosszú távú gazdálkodási tervben.

A II. melléklet szerint 2003/2004 és 2010 között az alkalmazott halászati erőkifejtés általános – jóllehet szabálytalan – csökkenése figyelhető meg.

A teljes erőkifejtés csökkenése leginkább a Balti-tengert, az Északi-tengert, a Kattegatot, az Ír-tengert és a Skóciától nyugatra lévő vizeket érinti, kisebb mértékben pedig a La Manche csatorna nyugati részét. Csupán kisebb mértékű csökkenésre volt példa 2009-ig az ibériai-atlanti vizeken. A teljes erőkifejtés azonban enyhe növekedést mutat a Balti-tenger középső részén, valamint 2010 és 2011 között a La Manche csatorna nyugati részén merevítőrudas vonóhálókkal végzett erőkifejtés is fokozódott.

Világos, hogy az erőkifejtés csökkentésére irányuló intézkedések e területeken nem bizonyultak elég hatékonynak.

A Bizottság 2012-ben felülvizsgálja az EU-ban eddig végrehajtott erőkifejtés-szabályozási rendszereket. Ennek keretében 2012. július 5-én egy nyilvános találkozóra is sor fog kerülni, amelyen a résztvevők számos – a tudományos közösség, a tagállamok, az érdekeltek és az iparág által felvetett – kérdést megvitatnak annak érdekében, hogy a megreformált közös halászati politikában egyszerűbbé váljon az állománygazdálkodás.

5.           Többéves terveken alapuló gazdálkodás

A Bizottság megkezdte az előkészületeket ahhoz, hogy a jelenlegi, egy-egy állományra összpontosító terveket több állományra vonatkozó gazdálkodási tervekkel váltsa fel. Az első ilyen javaslat a Balti-tengerre vonatkozó, több fajt érintő terv lesz, amely a biológiai kölcsönhatások – például a ragadozás és a versengés – vizsgálatára is ki fog terjedni. Ezenkívül készül az Északi-tengeren folytatott vegyes halászatról szóló terv, amely többek között kitér a technikai interakciók tanulmányozására, azaz megvizsgálja, hogy a különféle flották és halászeszközök miként fognak ki különböző összetételű halzsákmányt.

Ezt a tervet a Kelta-tengeren, az Ír-tengeren és a Skóciától nyugatra lévő vizeken folytatott vegyes halászatról szóló tervek követik majd, amint az őket megalapozó tudományos ismeretek rendelkezésre állnak. A Bizottság már ütemezte Vizcayai-öbölben élő közönséges nyelvhalra, a szürke tőkehal déli állományára és a norvég homárra vonatkozó jelenlegi terv módosítására irányuló javaslatok kidolgozását, elkészülésük azonban az érintett halászatokra vonatkozó adatok rendelkezésre állásától függnek.

A Vizcayai-öbölben élő szardelláról, a balti-tengeri lazacról és a fattyúmakréla nyugati állományairól szóló terveket a Bizottság 2009 és 2011 között elfogadta, de egyelőre megvitatás alatt állnak a Parlamentben és a Tanácsban.

A Földközi-tenger vonatkozásában folytatódnak a tudományos szakvélemények konszolidációjára irányuló erőfeszítések azzal a céllal, hogy a hosszú távú nemzetközi halászati tervek kidolgozása érdekében a szakvélemények több faj és állomány tekintetében adjanak iránymutatást. A Földközi-tengerre vonatkozó rendeletben[8] foglaltaknak megfelelően az uniós tagállamoknak többéves terveket kell készíteniük nemzeti szinten. A jelentős csúszások ellenére az utóbbi időben előrelépés történt e – szoros figyelemmel kísért és erőteljes támogatást élvező – kötelezettség végrehajtásában. E folyamat felgyorsítása érdekében a Bizottság több tagállam ellen is megkezdte a pert megelőző eljárást. A Bizottság 2012-ben tovább folytatja ezt az intézkedést. Ezenkívül a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság is nyomon fogja követni a megosztott állományok kérdését.

Ezek az intézkedések várhatóan hatékonyabbá teszik a nemzetközi többéves tervek létrehozását célzó döntéshozatalt.

6.           A teljes kifogható mennyiségek meghatározására vonatkozó munkamódszer

A következő elveket kell alkalmazni:

Amennyiben léteznek hosszú távú tervek a teljes kifogható mennyiségek vagy az erőkifejtés korlátozásainak szabályozására, azok az irányadók. A Bizottság ezenkívül olyan teljes kifogható mennyiségeket vagy erőkifejtési korlátozásokat fog javasolni, amelyek összhangban vannak a hosszú távú tervekről szóló bizottsági javaslatokban szereplő mennyiségekkel.

Amennyiben harmadik országokkal kötött megállapodások teljes kifogható mennyiségekről és egyéb lépésekről rendelkeznek, azokat végre kell hajtani.

Ha a tudományos szakvélemények széles körű adatgyűjtésen és kvantitatív elemzésen, valamint a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó ICES-keretrendszer szerinti előrejelzéseken alapulnak, a teljes kifogható mennyiségeket a tudományos szakvélemények szerint kell megállapítani. Az így kialakított szakvéleményeket közvetlenül fel kell használni a kvóták és a halászati erőkifejtés szintjeinek rögzítéséhez, bár ha az a szakvéleményekkel nem ellentétes, az említett keretrendszer 2015-ig való fokozatos végrehajtása is elfogadható.

Ha az indikatív tudományos szakvélemények a rendelkezésre álló információk kvalitatív elemzésén alapulnak (még ha nem is teljesek vagy szakértői véleményt tartalmaznak), indokolt őket felhasználni a TAC-ra vonatkozó döntések meghozatalakor.

Amennyiben egyáltalán nem áll rendelkezésre tudományos szakvélemény, az elővigyázatosság elvét kell követni.

A teljes kifogható mennyiségek és kvóták hatálya alá nem tartozó fajok esetében javasolható TAC olyan tudományos szakvélemények fényében, amelyek a kirakodott mennyiségek folyamatos növekedését jelzik. Ebből a szempontból figyelembe vehető a farkassügér és a sávos vörösmárna. Az új és fejlődő halászatokra vonatkozó iránymutatások a 2010. és 2011. decemberében tartott tanácsi ülés jegyzőkönyvében szereplő nyilatkozatnak megfelelően kerülnek kidolgozásra. Ezek az iránymutatások a felelősségteljes halászat elveit, bevált gyakorlati módszereit és a hozzá kapcsolódó nemzetközi előírásokat fogják követni. Az említett állományok esetében az elosztási kulcsokat a korábbi tevékenységadatok figyelembevételével kell meghatározni, feltéve, hogy a szóban forgó adatokat az alkalmazandó (pl. technikai) állományvédelmi intézkedések maradéktalan betartásával végzett halászat során rögzítették.

Gondoskodni kell arról, hogy a TAC szabályozási területek és az állományok meghatározása a lehető legjobban illeszkedjenek egymáshoz azért, hogy a halászati lehetőségek összhangban legyenek a különféle állományok védelmi és gazdálkodási státuszával. Ebből a szempontból mérlegelni kell a norvég homárnak a működési egységek szerinti kezelését, valamint a sima lepényhalnak a La Manche csatornában előforduló két állományával folytatott gazdálkodást, és a Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy támogassák a teljes kifogható mennyiségeknek az említett esetekben szükséges átcsoportosítását. A Bizottság fenntartja magának a jogot arra, hogy javaslataiba beépítsen ilyen intézkedéseket, és üdvözli a tagállamok és az érdekeltek által e kérdésben adott visszajelzéseket. Az Északi-tengerben élő kisfejű lepényhal, közönséges lepényhal, érdes lepényhal és vörös lepényhal állományspecifikus kezelésének megalapozása érdekében a Bizottság javasolni fogja, hogy az e fajokat érintő kirakodásokra külön bejelentési kötelezettség vonatkozzon.

7.           Az Atlanti-óceán északkeleti részén élő mélytengeri fajok

Számos mélytengeri állomány állapota aggasztó. Az atlanti tükörhal, egyes mélytengeri cápafajok, a Vizcayai-öbölben élő nagyszemű vörösdurbincs és a gránátoshal állományai rendkívül megritkultak. A legtöbb állomány tekintetében a szakértők a halászati tevékenység visszafogását vagy kiterjesztésének tilalmát tartják szükségesnek, hacsak nem elismerten fenntartható halászati tevékenységről van szó. A gyorsabban fejlődő fajok, például a norvég menyhal, az északi menyhal, a kék menyhal, a nagyszemű vörösdurbincs és a fekete abroncshal esetében lehetségesnek tűnik olyan referenciapontok meghatározása, amelyek lehetővé teszik a hosszú távú fenntarthatóságot szem előtt tartó állománygazdálkodást, egyelőre azonban nincsenek ilyen referenciapontok.

A mélytengeri fajokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek kétévente kerülnek rögzítésre, legutóbb 2011-re és 2012-re vonatkozóan. A Bizottság a fentiekben ismertetett munkamódszer alapján a 2013–2014-es időszakra vonatkozó mélytengeri halászati lehetőségekről külön javaslatot fog előterjeszteni.

8.           A tagállamok által rögzített teljes kifogható mennyiségek

2011 óta 6 állományra vonatkozó TAC meghatározása a szóban forgó állományokra kizárólagosan halászó érintett tagállamok hatáskörébe került (lásd az 57/2011/EU és a 43/2012/EU tanácsi rendelet 6. cikkét). A hatáskör-átruházás – a helyes gazdálkodásra vonatkozó biztosítékok figyelembevételével – már megtörtént olyan esetekben, amikor az adott halászatban csupán egyetlen tagállam érdekelt. A 6. cikkel érintett tagállamok általi jelentéstétel színvonala javult, noha a jelentések minősége ingadozik. Bizonyos esetekben hiányoznak azok az adatok, amelyeken az állományokkal való megfelelő gazdálkodást lehetővé tévő szakvélemények alapulnak, így ezen állományok esetében óvatosabban kell eljárni. A Bizottság azt fogja javasolni, hogy e teljes kifogható mennyiségek meghatározása továbbra is az érintett tagállamok hatáskörében maradjon. Az érintett tagállamok esetében a Bizottság külön nyomon fogja követni az olyan állományok helyzetét, amelyekkel kapcsolatban további erőkifejtésre van szükség.

9.           A javaslatok időbeli ütemezése

A munka a következő (indikatív) ütemterv szerint fog zajlani:

A halászati lehetőségekről szóló rendelet || Szakvélemény kibocsátása || Az Európai Bizottság javaslata || A tanácsi elfogadás várható időpontja

Mélytengeri állományok, 2013–2014 || Június || Szeptember közepe || Október

Az Atlanti-óceánban és az Északi-tengerben élő uniós állományok (amelyek nem tartoznak nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá) || Június || Szeptember || November

Az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben, az Antarktisz és más területek vizeiben élő nemzetközi vagy közös állományok || Október–december || November || December

Balti-tenger || Május || Szeptember eleje || Október

Fekete-tenger || Október || November || December

10.         Következtetés

A Bizottság az e közleményben ismertetett megközelítéssel kapcsolatban véleménynyilvánításra kéri fel a tagállamokat, a regionális tanácsadó testületeket, valamint a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságot.

Ia. MELLÉKLET – Az Atlanti-óceán északkeleti térségének és szomszédos vizeinek állományai

1. táblázat – Az állomány állapotáról szóló tudományos szakvélemény || Halállományok száma

|| 2003 || 2004 || 2005 || 2006 || 2007 || 2008 || 2009 || 2010 || 2011 || 2012 || Átlag

A biztonságos biológiai határértékeken kívül || 30 || 29 || 26 || 26 || 26 || 28 || 27 || 22 || 19 || 14 || 25

A biztonságos biológiai határértékeken belül || 12 || 10 || 14 || 11 || 12 || 13 || 12 || 15 || 15 || 18 || 13

A biztonságos biológiai határértékeken belül eső állományok %-a || 29% || 26% || 35% || 30% || 32% || 32% || 31% || 41% || 44% || 56% || 35%

Az állomány állapota ismeretlen a hiányos adatok miatt || 48 || 53 || 53 || 57 || 58 || 55 || 57 || 60 || 61 || 60 || 56

Az ismert állapotú állományok %-a || 47% || 42% || 43% || 39% || 40% || 43% || 41% || 38% || 36% || 35% || 40%

2. táblázat – A túlhalászásra vonatkozó tudományos szakvélemények || Halállományok száma

|| 2003 || 2004 || 2005 || 2006 || 2007 || 2008 || 2009 || 2010 || 2011 || 2012 || Átlag

Ismert az állomány halászatának a legnagyobb fenntartható hozam mértékéhez viszonyított mértéke || || || 34 || 23 || 32 || 33 || 35 || 39 || 35 || 38 || 34

Az állományt túlhalásszák || || || 32 || 21 || 30 || 29 || 30 || 28 || 22 || 18 || 26

Az állomány halászata a legnagyobb fenntartható hozam szintjén folyik || || || 2 || 2 || 2 || 4 || 5 || 11 || 13 || 20 || 7

A túlhalászott állományok %-a || || || 94% || 91% || 94% || 88% || 86% || 72% || 63% || 47% || 79%

Table 3. „Sürgősségi” tudományos szakvélemény || Halállományok száma

|| 2003 || 2004 || 2005 || 2006 || 2007 || 2008 || 2009 || 2010 || 2011 || 2012 || Átlag

A tudományos szakvélemény a halászat tilalmát javasolja || 24 || 13 || 12 || 14 || 20 || 18 || 17 || 14 || 11 || 8 || 15

4. táblázat – A teljes kifogható mennyiségek és a fenntartható fogások különbözete || Halállományok száma

|| 2003 || 2004 || 2005 || 2006 || 2007 || 2008 || 2009 || 2010 || 2011 || 2012 || Átlag

A teljes kifogható mennyiségnek a fenntartható fogásmennyiség feletti többlete (%) || 46% || 49% || 59% || 47% || 45% || 51% || 48% || 34% || 23% || 11% || 41%

5. táblázat – A halászati lehetőségekről szóló tudományos szakvélemények összefoglalása || Halállományok száma

|| 2003 || 2004 || 2005 || 2006 || 2007 || 2008 || 2009 || 2010 || 2011 || 2012 || Átlag

Olyan állományok, amelyek esetében megjósolható az állományméret és a halászati mortalitás mértéke || 40 || 34 || 40 || 31 || 29 || 30 || 34 || 36 || 36 || 40 || 35

Olyan állományok, amelyek esetében rendelkezésre áll a halászati lehetőségekről szóló tudományos szakvélemény || 59 || 52 || 54 || 65 || 61 || 62 || 63 || 55 || 55 || 47 || 57

Olyan állományok, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre tudományos szakvélemény || 31 || 40 || 39 || 29 || 35 || 34 || 33 || 42 || 40 || 44 || 37

|| || || || || || || || || || ||

(*) Amennyiben egy szakvélemény két TAC-ot érint, nem számolják kétszer. || || || || || || || ||

|| || || || || || || || || || ||

 Ib. MELLÉKLET – A Földközi-tenger és a Fekete-tenger || || ||

A földközi-tengeri és fekete-tengeri tengerfenéken élő állományok, valamint a kisebb nyíltvízi állományok túlhalászására vonatkozó tudományos szakvélemény || Sz. || % ||

|| || ||

A kritériumok szerint besorolt állományok (egyeztetett referenciapont alapján) || 65 || 63,0 ||

Hiányos adatok miatt figyelmen kívül hagyott állományok (még nincs egyeztetett referenciapont) || 38 || 37,0 ||

Figyelembe vett állományok (a 27 fajból) || 103 || 100 ||

Besorolt állományok: || || ||

Az állományt túlhalásszák (az Fmsy vagy a közelítő érték felett) || 52 || 80,0 ||

Az állományt az Fmsy vagy a közelítő értéken, illetve az alatt halásszák || 13 || 20,0 ||

Összes állomány || 65 || 100 ||

|| || ||

II. MELLÉKLET – A tagállamok által a HTMGB-nek bejelentettek szerinti, többéves tervek alapján szabályozott halászati erőkifejtés

(A Közös Kutatóközpont által szolgáltatott információk)

1. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a Balti-tenger nyugati részén

2. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a Balti-tenger középső részén

3. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a Kattegatban

4. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés az Északi-tengeren, a Skagerrak területén és a La Manche csatorna keleti részén

5. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés az Ír-tengeren

6. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a Skóciától nyugatra lévő vizeken

7. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés a La Manche csatorna nyugati részén

8. ábra: Szabályozott halászati erőkifejtés az Atlanti-óceán ibériai vízterületein Megjegyzés: A trend eltér a tavalyitól, elsősorban a Portugália által benyújtott színvonalasabb adatoknak köszönhetően. Spanyolország nem szolgáltatott 2010-re vonatkozó adatokat, így csupán 2009-ig állnak rendelkezésre adatok.

[1]               Az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról. A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: COM (2006) 360 végleges.

[2]               A „túlhalászott” kifejezés azt jelenti, hogy a halászati mortalitás arányra vonatkozó legfrissebb becslés értéke nagyobb a halászati mortalitás azon értékénél, amely mellett hosszú távon biztosítható a legnagyobb fenntartható hozam.

[3]               Az európai kvótákat és az egyes állományok halászatának helyzetére utaló színkódokat tartalmazó táblázat itt tekinthető meg:

http://ec.europa.eu/fisheries/documentation/publications/poster_tac2012_en.pdf.

A halállományok állapotáról készült teljes elemzés a www.ices.dk és a https://stecf.jrc.ec.europa.eu weboldalon érhető el.

[4]               A Bizottság 161/2012/EU rendelete (2012. február 23.) a foltos tőkehal állományainak a Skóciától nyugatra fekvő területeken történő védelmére irányuló sürgősségi intézkedésekről. HL L 52., 2012.2.24., 6–7. o.

[5]               A halászat azon mértéke, amely átlagosan és hosszú távon a legmagasabb fogási szineteket eredményezi.

[6]               A Tanács 199/2008/EK rendelete (2008. február 25.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos szakvélemények támogatásáról. HL L 60., 2008.3.5., 1–12. o.

[7]               A Bizottság közleménye az elővigyázatosság elvéről. COM(2000) 1 végleges.

[8]               A Tanács 1967/2006/EK rendelete