22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 51/72

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1., 10. és 16. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. és 298. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 41. cikkére (a megfelelő ügyintézéshez való jog) és 42. cikkére (a dokumentumokhoz való hozzáférés joga),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség levéltárainak a nyilvánosság számára történő megnyitásáról szóló 354/83/EGK, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 22-i 1700/2003/EK, Euratom tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának és Törvényszékének a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, és különösen a Bíróságnak a Turco (C-39/05. P. és C-52/05. P. sz. egyesített ügyek) (4), a Bavarian Lager (C-28/08. sz. ügy) (5), a Volker und Marcus Schecke (C-92/09. és C-93/09. sz. egyesített ügyek) (6), a Technische Glaswerke Ilmenau – TGI (C-139/07. P. sz. ügy) (7), valamint az API (C-514/07. P., C-528/07. P. és C-532/07. P. sz. egyesített ügyek) (8) ügyben hozott ítéleteire, továbbá a Törvényszéknek az Access Info Europe (T-233/09. sz. ügy) (9), a MyTravel (T-403/05. sz. ügy) (10), a Borax (T-121/05. és T-166/05. sz. egyesített ügyek) (11), a Joséphidès (T-439/08. sz. ügy) (12), a Co-Frutta (T-355/04. és T-446/04. sz. egyesített ügyek) (13), a Terezakis (T-380/04. sz. ügy) (14), az Agrofert Holdings (T-111/07. sz. ügy) (15) és az Editions Jacob (T-237/05. sz. ügy) (16) ügyben hozott ítéleteire,

—

tekintettel a dokumentumokhoz való hozzáférés kérdését illetően az európai ombudsman, valamint az átláthatóság és az adatvédelem közötti megfelelő egyensúlyra vonatkozóan az európai adatvédelmi biztos tevékenységére és dokumentumaira,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2008. április 30-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0229),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. március 20-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0137),

—

tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. évi egyezményére (Aarhusi Egyezmény),

—

tekintettel az Európa Tanács hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, 2008. évi egyezményére,

—

tekintettel a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, az 1049/2001/EK rendelet 17. cikkével összhangban elkészített 2009. és 2010. évi jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodásra (17),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek a biztonság- és védelempolitika területével kapcsolatos minősített tanácsi információkhoz való hozzáféréséről szóló, 2002. november 20-i, az Európai Parlament és a Tanács közötti intézményközi megállapodásra (18),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumainak nyilvánosságáról szóló, 2009. január 14-i állásfoglalására (19), az európai ombudsman 2009. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről kiadott, 2010. november 25-i állásfoglalására (20), és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretének a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után szükséges javításáról (1049/2001/EK rendelet) szóló, 2009. december 17-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 104. cikkének (7) bekezdésére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7–0245/2011),

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés – a nyitott, hatékony és független európai igazgatás céljából (az EUMSZ 298. cikke) – az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek dokumentumaihoz való hozzáférés szilárd és alapvető jogának létrehozásával az uniós intézmények átláthatósága tekintetében új alkotmányos keretet vezetett be; mivel ezt a jogot a Szerződés nemcsak az uniós polgárok, hanem a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy számára biztosítja, és azt az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott rendeletekben rögzített általános elvekkel és (bizonyos köz- vagy magánérdekek védelme érdekében megállapított) korlátozásokkal összhangban kell gyakorolni (az EUMSZ 15. cikke),

B.

mivel mára főszabállyá vált az, hogy a jogalkotási dokumentumokhoz való hozzáférést teljes körűen biztosítani kell, ugyanakkor pedig szűkíteni kell a nem jogalkotási dokumentumokra vonatkozó kivételek körét, továbbá mivel a két megközelítés nem hathat egymás ellen,

C.

mivel az új Szerződések már nem említik „a Tanács döntéshozatali folyamata hatékonyságának fenntartását” (a korábbi EKSZ 255. cikke és 207. cikkének (3) bekezdése) – az ún. „mérlegelési szabadságot” – mint az átláthatóság esetleges korlátját a jogalkotási eljárásokat illetően; mivel az igazgatási eljárások tekintetében a „mérlegelési szabadság” kereteit az EUSZ 1. cikkével és az EUMSZ 298. cikkével összhangban kell kialakítani, amelyek nyitott, hatékony és független igazgatást követelnek meg,

D.

mivel az átláthatóság az EUSZ 9–11. cikkében foglaltaknak megfelelően az Unió működésének alapjául szolgáló képviseleti demokráciát kiegészítő részvételi demokrácia alapvető részét képezi, amely lehetővé teszi a polgárok számára a döntéshozatalban való részvételt, valamint a nyilvános ellenőrzés gyakorlását, ekként pedig biztosítja a demokratikus politikai rendszerek legitimitását,

E.

mivel a polgárok nagyobb fokú demokráciát, átláthatóságot, nyitottságot kérnek az intézményektől és a politika szereplőitől, és erőteljesebb küzdelmet követelnek a korrupcióval szemben; mivel a dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférés az egyik módja annak, hogy biztosítsák a polgárok demokratikus folyamatba való bevonását, valamint a korrupció megelőzését és leküzdését,

F.

mivel emellett az EU egyre inkább azt kockáztatja, hogy bírálatok célpontja lesz az átláthatóság és a nyitottság állandó hiánya és a polgárok dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférésének elmaradása miatt, amit az is szemléltet, hogy lehetetlen egy új rendeletet elfogadni a dokumentumokhoz való hozzáférés jogáról, mert a Bizottság elutasítja a Parlament módosításainak elfogadását, a tagállamok pedig nem hajlandók nyilvánossá tenni dokumentumaikat, tárgyalásaikat és vitáikat a polgárok és a Parlament előtt,

G.

mivel uniós szinten további és szigorúbb intézkedéseket kell tenni a korrupció ellen annak biztosítása érdekében, hogy az uniós intézmények minden szinten és mindenhol védettek legyenek vele szemben, és mivel a Parlamentnek tanulnia kell a legutóbbi negatív tapasztalatokból azzal, hogy szabályokat dolgoz ki az európai parlamenti képviselőknek és a Parlament személyzetének a lobbistákhoz és érdekcsoportokhoz fűződő kapcsolataira vonatkozóan, beleértve a fokozott átláthatóság előírását is,

H.

mivel a polgároknak a demokratikus politikai rendszer elszámoltathatóságának és legitimitásának biztosítása érdekében joguk van tudni, hogy képviselőik hogyan lépnek fel a megválasztásukat vagy a közjogi szervekbe való kinevezésüket követően, vagy a tagállam európai vagy nemzetközi szinten történő képviselete során (az elszámoltathatóság elve), hogyan működik a döntéshozatali folyamat (beleértve a dokumentumokat, a módosításokat, a menetrendet, az érintett szereplőket, a leadott szavazatokat stb.), illetve hogyan és milyen eredménnyel kerülnek elosztásra és elköltésre a közpénzek (a források nyomon követhetőségének elve),

I.

mivel a jelenlegi 1049/2001/EK rendelet számos fontos kérdésben – például a tagállamok vétójoga, a „mérlegelési szabadság” korlátai, a kivételek egyértelmű és szűk körű meghatározása, a dokumentumok osztályozása, valamint az átláthatóság és az adatvédelem közötti egyensúly tekintetében – nem nyújt egyértelmű fogalommeghatározásokat,

J.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az EU új hatásköröket szerzett a büntetőjog (az EUMSZ 82. és 83. cikke) és a rendőrségi együttműködés területén; mivel ezek az új hatáskörök érinthetik az alapvető emberi jogokat és kiemelik a nyitottabb jogalkotási eljárás szükségességét;

K.

mivel az EUMSZ 15. cikke és az Alapjogi Charta 42. cikke a „dokumentum” kifejezés tág meghatározását vezeti be, amely mindennemű információt magában foglal, függetlenül annak tárolási módjától,

L.

mivel az 1049/2001/EK rendelet alkalmazása nem egységes, hiszen a statisztikák eltérést mutatnak a különböző intézmények között; mivel a 2009. évi jelentésben az 1049/2001/EK rendelet uniós intézmények általi alkalmazásával kapcsolatban szereplő mennyiségi adatok arra utalnak, hogy a hozzáférések megtagadásának száma és aránya általánosságban a következők szerint csökken: a Parlamentnél 12 %-ra (22) (a 2008-as 16 %-hoz képest) (33 eset), a Tanácsnál 22,5 %-ra (23) (a 2008-as 28 %-hoz képest) (2 254 eset), a Bizottságnál pedig 11,65 %-ra (a 2008-as 13,99 %-ról) (589 eset), és míg 2009-ben a megtagadás indokai eltérőek voltak az uniós intézmények körében, az egyik legtöbbször alkalmazott kivétel a döntéshozatali folyamat védelme volt (a Parlamentnél: 39,47 % (24), a Tanácsnál: 39,2 %, az első kérelmek tekintetében (25), míg a Bizottságnál 26 %) (26),

M.

mivel a Törvényszék a Toland kontra Parlament ügyben (27) érvénytelenítette az Európai Parlament azon határozatát, amely elutasította a „Parlamenti asszisztensi juttatások ellenőrzése” című, 2008. január 9-i belső ellenőrzési jelentéshez való hozzáférést;

N.

mivel a minősített dokumentumokat illetően a Bizottság és a Parlament 2009 során nem vett nyilvántartásba ilyen dokumentumot, míg a Tanács a minősítettként osztályozott 445 dokumentum közül 157-et sorolt „CONFIDENTIEL UE” illetve „SECRET UE” kategóriába,

O.

mivel a nemzetközi megállapodások az uniós belső jogszabályokhoz hasonló joghatásokkal bírnak az uniós jogrendben, és mivel a nyilvánosságot tájékoztatni kell a nemzetközi megállapodásokról és hozzáférést kell biztosítani számára az azokkal kapcsolatos dokumentumokhoz,

P.

mivel az 1049/2001/EK rendelet kötelezi az intézményeket, hogy mérlegeljék a részleges hozzáférést egy adott dokumentum esetében, amennyiben annak csak egyes részeire vonatkozik kivétel; mivel a megadott részleges hozzáférés gyakran indokolatlanul korlátozva van, és csak a dokumentum címére vagy bevezető bekezdéseire terjed ki, miközben az érdemi bekezdésekhez való hozzáférés megtagadásra kerül,

Q.

mivel az Alapjogi Charta 41. cikke megteremti „mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen”; és mivel továbbra is komoly hiányosságok tapasztalhatók e jog végrehajtásában, ami miatt az egyének a nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályokra kényszerülnek hivatkozni ahhoz, hogy hozzáférjenek a saját személyükre vonatkozó iratokhoz,

R.

mivel az EUMSZ 15. cikke egyértelműen kötelezi valamennyi uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget, hogy „munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával” járjanak el; mivel ez a kötelezettség a Bizottságot feladatai ellátásában támogató bizottságokra is érvényes; mivel e kötelezettség nem kerül betartásra a Bizottság bizottságokra vonatkozó általános eljárási szabályzatában, amely úgy rendelkezik, hogy a „komitológiai eljárásokkal” kapcsolatos minden bizottsági tárgyalás és dokumentum bizalmas jellegű;

1.

emlékeztet arra, hogy az átláthatóság főszabály, a Lisszaboni Szerződéssel pedig (és következésképpen az EU Alapjogi Chartájának kötelező jogi erejénél fogva) a polgárok jogilag kötelező erejű alapvető jogává vált, így a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó minden határozatnak szilárd érvek mentén, egyértelműen és szigorúan meghatározott kivételeken kell alapulnia, és azokat ésszerűen indokolni kell, lehetővé téve a polgárok számára, hogy megértsék az elutasítást és ténylegesen éljenek a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekkel;

2.

úgy véli, hogy az EU-nak élen kell járnia, és az intézményi átláthatóság és a modern demokrácia tekintetében példaként kell szolgálnia a tagállamok és a harmadik országok számára;

3.

emlékeztet arra, hogy az átláthatóság a legjobb módja a korrupció, a csalás, az összeférhetetlenség és a rossz irányítás megelőzésének;

4.

felszólítja az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket – köztük az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálatot –, hogy a Szerződésekben előírtaknak megfelelően haladéktalanul és teljes körűen alkalmazzák az 1049/2001/EK rendeletet, továbbá hogy e tekintetben tegyék közzé az 1049/2001/EK rendelet 17. cikkében előírt éves jelentést;

5.

hangsúlyozza, hogy a Bíróság, az európai ombudsman és az európai adatvédelmi biztos beavatkozása – amely szervek alapvetően egyedi ügyekben foglalnak állást – nem helyettesítheti a jogalkotási tevékenységet a jogbiztonság és a törvény előtti egyenlőség tekintetében; sajnálja, hogy még amikor a Bíróság egyértelmű elvet dolgoz ki – amint az például a jogalkotási átláthatósággal kapcsolatos Turco-ügyben történt –, akkor sem tartják be azt; következésképpen megismétli az intézményekhez intézett arra irányuló felhívását, hogy tartsák magukat a jogalkotási eljárás keretében a jogi szolgálat által kidolgozott véleményekről hozott Turco-ítélethez; megerősíti, hogy a jogalkotóknak kezelniük kell és meg kell oldaniuk a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megvilágított problémákat, valamint teljes körűen és átfogóbb módon kell érvényesíteniük a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát az új Szerződés módosításainak szellemében, amelyek világosan létrehozzák a dokumentumokhoz való hozzáférés alapvető jogát;

6.

úgy ítéli meg, hogy az 1049/2001/EK rendeletet felül kell vizsgálni egyes rendelkezéseinek egyértelművé tétele, kivételeinek pontos meghatározása és azok körének szűkítése, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy ezek a kivételek ne ássák alá a Szerződésekben és a Chartában garantált átláthatóságot; úgy véli, hogy e felülvizsgálatnak erősítenie kell a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát, anélkül, hogy bármilyen módon enyhítené az e jog oltalmazására érvényben lévő normákat, valamint figyelembe kell vennie a Bíróság ítélkezési gyakorlatát; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a felülvizsgált rendeletnek egyszerűnek és a polgárok számára hozzáférhetőnek kell lennie, hogy hatékonyan érvényesíthessék az említett jogukat;

7.

úgy véli, hogy a Bizottságnak az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatára vonatkozó 2008. évi javaslata nem növeli az átláthatóságot a Lisszaboni Szerződésben megkövetelt szintre, hanem éppen ellenkezőleg, a Bizottság számos javasolt módosítása inkább csökkenti az átláthatóság jelenlegi mértékét; úgy véli, hogy különösen a 3. cikk Bizottság által javasolt módosítása – amely jelentősen korlátozza a dokumentum jelenlegi fogalommeghatározását – ellentétes a Lisszaboni Szerződéssel; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be módosított javaslatot az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatáról, amely teljes egészében figyelembe veszi a nagyobb átláthatóságra vonatkozóan a Lisszaboni Szerződésben szentesített, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimondott és a Parlament korábbi munkája során kifejezésre juttatott követelményeket;

8.

emlékeztet arra, hogy a Bíróság a C-64/05. P. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (28) pontosította, hogy a tagállamok nem rendelkeznek abszolút vétójoggal az általuk kibocsátott dokumentumokkal kapcsolatban, csupán konzultációs eljárásra van lehetőségük, amelynek célja annak értékelése, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendeletben rögzített, dokumentumokhoz való hozzáférés jogával kapcsolatos kivétel alkalmazható-e (29); úgy véli, hogy a jogalkotás szintjén pontosításra van szükség ezen ítélkezési gyakorlat helyes alkalmazásának biztosítása érdekében, a folyamatos késedelmek és ellentmondások elkerülése céljából, amint azt az IFAW-ügy  (30) is mutatta;

9.

emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet minősített dokumentumokról szóló 9. cikke kompromisszum, amely már nem tükrözi a Lisszaboni Szerződés utáni új alkotmányos és jogi kötelezettségeket;

10.

hangsúlyozza, hogy dokumentumok minősítése közvetlenül érinti a polgárok dokumentumokhoz való hozzáférésének jogát; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi minősítési rendszer kizárólag intézményközi megállapodások alapján működik, és hajlamos a minősítés túlzott mértékű alkalmazására; a minősítési szabályokra vonatkozó, rendelet formáját öltő közös szabályokra szólít fel;

11.

felszólítja elsősorban a Tanácsot arra, hogy biztosítson teljes körű hozzáférést a Parlament számára a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos minősített dokumentumokhoz, ahogyan azt az EUMSZ 218. cikke előírja, valamint az EU értékelési eljárásaihoz kapcsolódó minősített dokumentumokhoz, az olyan intézményközi problémák elkerülése érdekében, amelyek például az EU-nak az EJEE-hez való csatlakozásakor, Bulgária és Románia Schengennel kapcsolatos értékelésekor, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) és az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd tekintetében merültek fel;

12.

hangsúlyozza a megfelelő minősítési szabályok fontos szerepét a nyílt intézményközi együttműködésben; e tekintetben üdvözli a minősítésről és a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló intézményközi megállapodásokat, jóllehet azok nem válthatják fel a megfelelő jogalkotási alapot; ezzel összefüggésben felszólítja a Tanácsot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy kövessék a Parlament és a Bizottság között létrejött új intézményközi megállapodás példáját, és sürgősen kössenek hasonló megállapodást a Parlamenttel;

13.

felszólítja az uniós intézményeket, hogy működjenek együtt a tájékozódás szabadságáról szóló átlátható szabályok kidolgozásán az EU-ban, amelyek átfogóan figyelembe veszik az ebben a jelentésben szereplő javaslatokat, a legújabb ítélkezési gyakorlatot és az új Szerződéseket;

14.

emlékeztet arra, hogy a Bíróság által a Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet hangsúlyozta a jogalkotási eljárásban az átláthatóság kötelezettségét, mivel „a nyitottság ebből a szempontból hozzájárul a demokrácia megerősítéséhez, mivel lehetővé teszi a polgárok számára mindazon információk ellenőrzését, amelyek valamely jogalkotási aktus alapjául szolgáltak” (31); ennélfogva hangsúlyozza, hogy a jogalkotási eljárásra – köztük a jogi tanácsadásra – utaló minden kivételt pontosan körül kell határolni, és az ún. „mérlegelési szabadságot” szigorúan kell meghatározni (32);

15.

hangsúlyozza, hogy – ezen egyértelmű elv ellenére – ezt még mindig nem hajtották végre a gyakorlatban, amint azt az 1049/2001/EK rendelet javasolt átdolgozására vonatkozó tagállami álláspontok nyilvánosságra hozatalának Tanács általi megtagadására vonatkozó Access Info Europe ügyben nemrégiben hozott ítélet (33), valamint a Törvényszék előtt jelenleg folyamatban lévő, az 1049/2001/EK rendelet átdolgozására vonatkozó jogi véleménnyel kapcsolatos ClientEarth kontra Tanács ügy (34) mutatja; megjegyzi, hogy a tagállamoknak az 1049/2001/EK rendeletről folytatott tárgyalások során kifejtett álláspontjai és számos ezt követően elfogadott intézkedés nyilvánossá tétele semmiképpen sem ásta alá a Tanács döntéshozatali képességét, mivel ezek a közzétételek nem akadályozták az adott jogalkotási eljárás sikeres lezárását;

16.

felszólítja a Tanácsot, hogy vizsgálja felül szabályait és növelje a munkacsoportok és a belső tanácsi szervek jogalkotási eljárásaival kapcsolatos átláthatóságot, legalább a tárgyalások ütemtervének, napirendjeinek, jegyzőkönyveinek, a megvizsgált dokumentumoknak, a módosításoknak, a jóváhagyott dokumentumoknak és határozatoknak, a tagállami küldöttségek összetételének és a tagok listáinak elérhetővé tételével, az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében e listák közzétételével kapcsolatban felsorolt kivételek alkalmazási lehetőségének sérelme nélkül; felhívja a Tanácsot, hogy e szervek döntéseit tegye elérhetővé a nyilvánosság számára; ellenzi a „korlátozottan hozzáférhető” (nem az 1049/2001/EK rendeletből származó kifejezés) dokumentumok használatát, valamint a nyilvántartásba nem vett dokumentumok – például a belső munkadokumentumok – gyakorlatát;

17.

úgy véli, hogy a jogalkotási folyamat során az elszámoltathatóság, az érthetőség és a nyilvánosság számára biztosított hozzáférés javítása érdekében a Parlament bizottságainak minden esetben tájékozódó szavazást kell tartaniuk, mielőtt háromoldalú tárgyalásokat kezdeményeznek a Tanáccsal; a Tanácsnak a maga részéről „általános megközelítéseket” kell elfogadnia, illetve jóvá kell hagynia a COREPER keretében elfogadott tárgyalási álláspontokat, mielőtt háromoldalú tárgyalásokat kezdeményez a Parlamenttel, az összes ilyen parlamenti és tanácsi dokumentumot pedig haladéktalanul nyilvánossá kell tennie;

18.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a szakértői csoportok üléseinek napirendjét, jegyzőkönyveit és összeférhetetlenségi nyilatkozataikat, valamint a komitológiai bizottságok tagjainak nevét, eljárásaikat és szavazásaikat, továbbá az e csoportok és bizottságok által megvizsgált valamennyi dokumentumot, beleértve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok tervezetét is; felszólítja a Parlamentet, hogy alkalmazzon átláthatóbb és nyitottabb eljárásokat – köztük belső eljárásokat – e dokumentumok kezelésére;

19.

emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben előírt átláthatóság nem korlátozódik a jogalkotási eljárásokra, hanem magában foglalja az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek nem jogalkotási munkáját is; hangsúlyozza, hogy az 1049/2001/EK rendelet az egyetlen megfelelő jogalap a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának értékelésére, továbbá hogy egyéb jogi aktusok, mint például az intézmények, ügynökségek és szervek belső vagy alapító szabályzatai nem vezethetnek be újabb okokat a hozzáférés megtagadására;

20.

sajnálja, hogy az uniós intézmények között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok „közös értelmezéséről”, valamint a Bizottság és a Parlament közötti új keretmegállapodásról nemrégiben folytatott tárgyalások nem voltak teljesen átláthatók; kötelezettséget vállal arra, hogy a folyamatban lévő, illetve jövőbeli intézményközi megállapodások vagy egyéb hasonló megállapodások tekintetében teljes mértékben átláthatóvá teszi a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott tárgyalásait;

21.

ismételten méltatja az európai ombudsmannak az EU-ban a nagyobb fokú átláthatóság biztosítására irányuló munkáját, hiszen az általa lefolytatott vizsgálatok körülbelül egyharmada az átláthatóság hiányával foglalkozik, amint az 2009. évi jelentésében szerepel, és kiemeli például a mellékhatásokról szóló jelentések (35) és a klinikai vizsgálati jelentések (36) nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) átláthatósági politikájában bekövetkezett változás előmozdításában játszott szerepét; hangsúlyozza, hogy az uniós jogalanyok által előállított adatoknak általánosságban a nyilvánosság rendelkezésére kell állniuk;

22.

emlékeztet arra, hogy a Bíróság egyes nemrégiben hozott ítéleteiben – mint például a fent említett API és TGI ügyekben hozott ítéletekben – megállapította az „általános vélelem” létezését, így néhány esetben mentesítette a Bizottságot a kért dokumentumok egyenként történő vizsgálatára irányuló kötelezettség alól; hangsúlyozza, hogy ez elvben ellentétes az 1049/2001/EK rendelet alapvető elveivel; emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata hangsúlyozza a közvetlenül érintett felekre az intézmények birtokában lévő saját aktáikkal kapcsolatban vonatkozó hozzáférési szabályok felülvizsgálatának szükségességét is;

23.

hangsúlyozza, hogy miközben az EUMSZ 15. cikke kifejezetten csak a Bíróság igazgatási dokumentumaira alkalmazandó, a Bíróságnak más uniós intézményekhez, szervekhez, hivatalokhoz és ügynökségekhez hasonlóan munkája során – az EUSZ 1. cikke alapján – „a lehető legnyilvánosabban” kell eljárnia; ebből a célból felszólítja a Bíróságot, hogy keressen lehetőségeket bírói tevékenysége átláthatóságának növelésére, mivel „nemcsak igazságot kell tenni, de ezt láthatóvá is kell tenni” (37), és teljes mértékben tartsa tiszteletben az 1049/2001/EK rendeletet igazgatási tevékenysége tekintetében;

24.

megismétli a nyomon követhetőség elvének fontosságát, hogy így biztosítsák a polgárok számára, hogy megismerjék a közpénzek elosztásának és elköltésének módját és annak eredményeit, továbbá felhívja az uniós intézményeket, hogy ezt az elvet az intézmény működtetésével, valamint a politikákkal és a végrehajtásukhoz rendelt forrásokkal kapcsolatban is alkalmazzák valamennyi szinten;

25.

emlékeztet arra, hogy az új Szerződések már nem utalnak külön a Tanács azon kötelezettségére, hogy meghatározza azokat az eseteket, amelyekben jogalkotói minőségében jár el, valamint hogy fenntartsa döntéshozatali folyamata hatékonyságát (a korábbi EKSZ 207. cikkének (3) bekezdése), az ún. „mérlegelési szabadságot”, valamint hogy ezen elv jelenlegi „túlélése” kizárólag az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdésén alapul a jogalkotási eljárásokat illetően;

26.

a főbb nem kormányzati szervezetek által kidolgozott bevált nemzetközi normákkal (38) összhangban rámutat, hogy szigorú, háromlépcsős vizsgálatot kell alkalmazni egy adott dokumentum közzététele elutasításának alátámasztásához: (1) a dokumentumban szereplő információknak a jogalkotási aktusban felsorolt jogos célhoz kell kapcsolódniuk; (2) az információ közzétételének jelentősen veszélyeztetnie kell ezt a célt; és (3) a célt fenyegető veszélynek nagyobb mértékűnek kell lennie, mint a dokumentumban szereplő információk ismeretéhez fűződő közérdeknek;

27.

emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet egyértelműen kötelezi az intézményeket, hogy hozzáférést biztosítsanak a dokumentum mindazon részeihez, amelyekre egyik kivétel sem alkalmazandó; megjegyzi, hogy a megadott részleges hozzáférés gyakran indokolatlanul korlátozva van, és hangsúlyozza, hogy a hozzáférést alaposan meg kell vizsgálni a dokumentum azon érdemi részeivel kapcsolatban is, amelyek a kérelmező érdeklődésére tarthatnak számot;

28.

emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet jelenlegi 4. cikke (3) bekezdésének célja, hogy korlátozza az ún. „mérlegelési szabadságot” azzal, hogy a hozzáférés megtagadásának elengedhetetlen feltételeként előírja azt, hogy a dokumentum közzététele ne csak pusztán veszélyeztesse, hanem „súlyosan veszélyeztesse” a döntéshozatali folyamatot, ugyanakkor pedig lehetővé teszi a „mérlegelési szabadság” korlátainak túllépését akkor, ha „a közzétételhez nyomós közérdek fűződik”; hangsúlyozza azonban, hogy – az imént kifejtett megfontolások ellenére – az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése nyílt végű fogalommeghatározást tartalmaz, amely a kérelmekre vonatkozóan nem ír elő egyértelmű feltételeket, illetve nem rendelkezik a Bíróság ítélkezési gyakorlatának figyelembevételéről; hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság fogalmával összhangban a koncepció szűkítése révén megfelelő fogalommeghatározásra van szükség;

29.

hangsúlyozza, hogy a háromoldalú tárgyalások és egyeztetési eljárások (amint azokat az EUMSZ 294. cikke kifejezetten felsorolja) a jogalkotási eljárás alapvető szakaszát képezik, nem jelentenek önálló „mérlegelési szabadságot”; úgy véli, hogy különösen a lehetséges első olvasatbeli megállapodás előtti háromoldalú megbeszélésekre vonatkozó jelenlegi eljárások nem biztosítják a jogalkotási átláthatóság és a dokumentumokhoz való hozzáférés megfelelő szintjét, sem a Parlament belső eljárásaiban, sem pedig a külső, a polgárokhoz és a közvéleményhez fűződő kapcsolatokban; ennélfogva kéri, hogy az ezek során kidolgozott dokumentumokat, mint például a napirendeket, az eredmények összefoglalásait és a tárgyalások elősegítése érdekében kidolgozott „négyhasábos” dokumentumokat elvben ne kezeljék más jogalkotási dokumentumoktól eltérően, valamint hogy azokat hozzák nyilvánosságra a lehetséges első olvasatbeli megállapodás előtti háromoldalú tárgyalások tekintetében; következésképpen utasítja illetékes szerveit, hogy egységesítsék ezt az eljárást, valamint felszólítja a többi intézményt, hogy tegyék ugyanezt;

30.

kiemeli, hogy meg kell teremteni a megfelelő egyensúlyt az átláthatóság és adatvédelem között (39), amint azt a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet egyértelművé tette, továbbá hangsúlyozza, hogy az adatvédelemmel – különösen az összeférhetetlenség, valamint az uniós adminisztrációval és döntéshozatallal összefüggésben gyakorolt jogosulatlan befolyás eseteinek leplezése céljából – nem szabad visszaélni; rámutat, hogy a Bíróság által a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet az 1049/2001/EK rendelet jelenlegi szövegén alapul, és nem akadályozza meg a szövegezés megváltoztatását, ami szükséges és sürgős, különösen miután a Szerződések és az Alapjogi Charta egyértelműen kihirdették a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát;

31.

üdvözli az európai adatvédelmi biztos és az európai ombudsman között az adatvédelem és az átláthatóság megfelelő egyensúlyára vonatkozóan létrejött egyetértést, főként azon proaktív megközelítést illetően, amelynek értelmében „az intézményeknek értékelniük kell, majd ezt követően az érintettek számára – az adataik gyűjtését megelőzően vagy legalábbis az adat gyűjtésekor – egyértelművé kell tenniük, hogy az említett adatok feldolgozása milyen mértékben foglalja vagy foglalhatja magában azok nyilvánosságra hozatalát” (40);

32.

hangsúlyozza, hogy az 1049/2001/EK rendelet és az 1367/2006/EK rendelet szerint alkalmazott Aarhusi Egyezmény között számos eltérés van, mint például az, hogy az Aarhusi Egyezményből hiányoznak a „feltétlen” kizáró okok, valamint a katonai ügyek, az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikájának védelmén, a jogi tanácsadáson, illetve az ellenőrzéseken, vizsgálatokon és könyvvizsgálatokon alapuló kivételek, valamint a kereskedelmi érdekre vonatkozó kivételnek az olyan esetekre való korlátozása, amikor az ehhez hasonló szintű bizalmasságot a megalapozott gazdasági érdek védelme céljából törvény védi;

33.

felszólít minden uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget az 1049/2001/EK rendeletnek az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban történő alkalmazására; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra az uniós környezetvédelmi irányelvek (41) átültetésére vonatkozó megfelelőség-ellenőrzési tanulmányokat és – például a bioüzemanyagok hatásáról szóló (42) – tudományos tanulmányokat, felszólítja továbbá az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), hogy teljes mértékben alkalmazza a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (43) nyilvános elektronikus hozzáférésre vonatkozó 119. cikkét és csak a REACH 119. cikkének (2) bekezdése szerint egyértelműen érvényesnek minősülő bizalmassági kérelmeket fogadjon el, illetve a kereskedelmi érdekek védelmét a REACH 118. cikkének (2) bekezdése értelmében rendes esetben sértő információt szigorúan értelmezze az 1049/2001/EK rendelet szerinti azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy a bizalmasság biztosítását az esetleges nyomós közérdek szempontjából eseti alapon mérlegelje;

34.

hangsúlyozza, hogy az 1049/2001/EK rendelet bármiféle felülvizsgálata keretében teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Aarhusi Egyezményt, és annak minden mentességet az egyezmény teljes körű betartása mellett kell meghatároznia;

35.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz, beleértve a bármely olyan szerv által elfogadott vagy hozzá benyújtott dokumentumokat, amelynek feladata az ilyen megállapodások végrehajtása vagy alkalmazásuk nyomon követése, nyilvános hozzáférést kell biztosítani, mivel ezek nincsenek kategorikusan kizárva a nyilvános hozzáférésből, és hogy az ezekhez való hozzáférést csak akkor lehet megtagadni, ha az ténylegesen veszélyezteti a nemzetközi kapcsolatokat, továbbá figyelembe kell venni az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének harmadik felekkel való egyeztetésre vonatkozó (4) bekezdését; hangsúlyozza, hogy mivel a nemzetközi megállapodások kötelező jogi erővel bírnak, a kivételek tekintetében be kell vezetni a közérdek fennállásának vizsgálatát; rámutat arra, hogy az uniós polgárok által megválasztott Parlamentet a Szerződések azzal bízzák meg, hogy intézményes szerepet játsszon a közérdek képviseletében; kifejezi azon szilárd elhatározását, hogy biztosítsa a Parlament számára a Lisszaboni Szerződésben a nemzetközi megállapodások területén biztosított új előjogok (EUMSZ 218. cikk) teljes mértékű tiszteletben tartását, valamint hogy ezt harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodások ne tilthassák;

36.

hangsúlyozza, hogy az átláthatóság szorosan kapcsolódik az EUMSZ 298. cikkében és az Alapjogi Charta 41. cikkében említett, megfelelő ügyintézéshez való joghoz; hangsúlyozza, hogy az igazgatási átláthatóság garantálja az uniós igazgatási feladatok feletti demokratikus ellenőrzést, a civil társadalom részvételét, valamint a jó kormányzás előmozdítását (az EUMSZ 15. cikke);

37.

hangsúlyozza az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek koherens igazgatási jogának – például a megfellebbezhető igazgatási határozatok meghozatalára vonatkozó szabályoknak (44), vagy az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdésében említett „igazgatási feladatok” egyértelmű fogalmának – jelenlegi hiányát; felszólítja ezért az uniós intézményeket, hogy sürgősen határozzák meg a közös uniós igazgatási jogot az EUMSZ 298. cikke alapján, valamint biztosítsák az „igazgatási feladat” közös és horizontálisan alkalmazandó fogalommeghatározását, elsősorban az Európai Központi Bank, az Európai Befektetési Bank és a Bíróság számára; kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 225. cikke alapján terjesszen elő jogalkotási javaslatot e tárgyban, amely többek között foglalkozik a panaszosokkal, a Parlamenttel és a polgárokkal szembeni jogsértési eljárások Bizottság általi lefolytatásának átláthatóságával és elszámoltathatóságával;

38.

hangsúlyozza, hogy az 1049/2001/EK rendelet szigorú határidőket határoz meg a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelésére (45); komoly aggályok mellett mutat rá arra, hogy ezeket a Bizottság még az európai ombudsman ajánlása és szigorú fellépése ellenére sem tartotta be, például a 676/2008/RT. sz. ügyben (az ún. „Porsche-ügy”); sajnálja, hogy a Parlament legutóbbi, 2009-es jelentése óta nem változott a gyakorlat, amint azt a ClientEarth és társai által indított, folyamatban lévő ügyek (T-120/10. és T-449/10. sz. ügyek) mutatják;

39.

rámutat, hogy számos esetben a jelentős késedelmek azt eredményezték, hogy válasz hiányában a Bíróság előtt megindultak az eljárások, amit a Bizottság megkésett válasza követett, a bírósági ügyet semmissé téve, az érintettet pedig arra kényszerítve, hogy az egész eljárást újból megindítsa (46); felszólítja a Bizottságot az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott határidők teljes körű betartására; következmények, például a dokumentumok közzétételére irányuló kötelezettség bevezetését javasolja azokra az esetekre, amikor a határidőket nem tartják be;

40.

felszólít arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet 17. cikkével összhangban elkészített és közzétett éves jelentések tartalmazzanak a kérelmek kezeléséhez szükséges átlagos időre vonatkozó számítást, amint azt a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló 2009. évi tanácsi jelentés előírja;

41.

emlékeztet arra, hogy a jó kormányzás keretében a „dokumentumokhoz való hozzáférés” és „a tájékoztatáshoz való hozzáférés” összekapcsolódik; változást kér a jelenlegi jogalkotásban a kérelmek pontosítása, valamint a polgároknak nyújtott segítség tekintetében az 1049/2001/EK rendelet 6. cikke (2) és (4) bekezdésének a „tájékoztatáshoz való hozzáféréssel” kapcsolatos ügyekre való alkalmazásával, amelyekben az ilyen kérelmek tekintetében lényeges dokumentumok léteznek;

42.

emlékeztet arra, hogy átláthatóság nem csupán az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek az passzív reakcióinak kérdése, hanem proaktív megközelítést is igényel, amint arra az európai ombudsman jó néhány alkalommal rávilágított; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a lehető legtöbb dokumentumkategóriát tegyék alapértelmezés szerint nyilvánosan hozzáférhetővé internetes oldalaikon (beleértve a költségvetéseket és az elmúlt három évben odaítélt közbeszerzési szerződések jegyzékeit is); hangsúlyozza, hogy proaktív megközelítéssel megelőzhetők a felesleges jogviták, amelyek az adófizetők pénzének nem megfelelő elköltését eredményezik, valamint elkerülhető felesleges késedelmek, költségek és terhek okozása a hozzáférést kérők számára;

43.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az átláthatóságot az európai alapok kezelése során, mégpedig azzal, hogy az ugyanazon kategóriába tartozó információkat egyetlen weboldalon, az EU egyik munkanyelvén ezen alapok valamennyi kedvezményezettje tekintetében közzéteszi;

44.

úgy véli, hogy a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban tájékoztatási központokat kell létrehozni, és a tisztviselők megfelelő képzését biztosítani kell minden egyes főigazgatóságon, illetve az intézmények megfelelő osztályán azért, hogy létrejöhessen a lehető legjobb proaktív politika, valamint hogy a lehető leghatékonyabban lehessen értékelni a kérelmeket és biztosítani lehessen az 1049/2001/EK rendeletben megállapított határidők teljes körű betartását;

45.

megismétli, hogy a Parlamentnek a proaktív megközelítés élén kell járnia a nyilvánosság, az átláthatóság, a nyitottság és a dokumentumokhoz való hozzáférés terén; e tekintetben kiemeli a plenáris üléseken túlmenően a tárgyalások és a bizottsági ülések interneten való nyomon követhetőségének (webstreaming) sikerét, és úgy véli, hogy ennek kell válnia a szokásos eljárássá, valamint hogy az európai jogalkotási figyelőt (OEIL) még inkább ki kellene terjeszteni, hogy az mind bizottsági, mind pedig plenáris szinten felöleljen minden uniós hivatalos nyelvet és az olyan információkat, mint például a módosítások, más bizottságok véleményei, a Jogi Szolgálat véleményei, szavazási listák, név szerinti szavazások, jelen lévő és szavazó európai parlamenti képviselők, az intézményközi levélváltások, az árnyékelőadók neve, a „szavak szerinti keresés” funkciója, a többnyelvű keresés, az előterjesztési határidők, az RSS-értesítők, a jogalkotási eljárás kifejtése, az interneten letölthető vitákra mutató linkek stb. annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok hozzájuthassanak az információk teljes köréhez, a dokumentumokhoz, valamint a jogalkotási javaslatok és a meglévő uniós jogszabályok polgároknak szóló többnyelvű összefoglalóihoz (SCADPLUS), amelyekhez megfelelő keresési és böngészési lehetőségeket is elérhetővé kell tenni;

46.

emlékeztet rá, hogy védeni kell az európai parlamenti képviselők megbízatásának függetlenségét; ugyanakkor úgy véli, hogy az átláthatóságnak a Parlament hivatalos szerveire (például az Elnökök Értekezletére, az Elnökségre (47) és a quaestorokra), valamint az európai parlamenti képviselők tevékenységére – például a parlamenti munkában való részvételre és a parlamenti jelenlétre is vonatkoznia kell a Parlament 2009. január 14-i állásfoglalásában kért feltételeknek megfelelően; úgy ítéli meg, hogy a képviselői juttatások kérdésével átlátható módon kell foglalkozni, a személyes adatvédelmi szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett;

47.

úgy véli, hogy az uniós szintű átláthatóságnak a tagállamokban is tükröződnie kell, amikor átültetik az uniós jogszabályt a nemzeti jogba, nevezetesen korrelációs táblázatok kialakításával, többek között az e-Parlament és az e-kormányzat átláthatósága terén bevált legjobb gyakorlatokra is támaszkodva;

48.

hangsúlyozza, hogy a polgárok információhoz való jogát a tagállamok hatóságai általában nem tisztelik, ezért felkéri a Bizottságot, hogy a jó kormányzás elvének figyelembevételével vizsgálja meg a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó tagállami rendelkezéseket, továbbá bátorítsa a tagállamokat a minél átláthatóbb és a polgárok számára a dokumentumokhoz való hozzáférést elősegítő szabályozás kialakítására;

49.

megállapítja, hogy a Tanács nyilvántartásaiban sor került némi javulásra, de rámutat az intézmények közötti koordináció és interoperabilitás továbbra is fennálló hiányára, hiszen nyilvántartásaiknak nincs olyan közös információs modellje, amely lehetővé tenné a polgárok számára a szükséges dokumentumok és a bennük lévő információk megtalálását egyetlen „közös ponton”, vagy olyan közös keresőmotor alkalmazását, amely összeköttetésben áll különösen a jogalkotási figyelővel (OEIL), amelyben az egy adott jogalkotási eljárással összefüggő dokumentumok csoportosítva találhatók meg;

50.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tárgyaljanak a Parlamenttel az együttdöntési eljárásról szóló együttes nyilatkozat és a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás módosításáról; időközben kötelezettséget vállal arra, hogy módosítja eljárási szabályzatát, beleértve az együttdöntési eljárás során folytatott tárgyalásokról szóló, a szabályzathoz csatolt magatartási kódexet is, hogy teljes mértékben kötelező érvényűvé tegye ezeket az elveket;

51.

úgy véli, hogy az 1049/2001/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével létrehozott intézményközi bizottságnak fokozottabb munkát kell folytatnia, és jelentést kell tennie az illetékes bizottságok részére a megvitatott kérdésekről, a Parlament által védelmezett álláspontokról, a más intézmények által felvetett problémákról és adott esetben az elért eredményekről; ezért felszólítja az intézményközi bizottságot, hogy rendszeresebben, és mindenképpen évente legalább egyszer ülésezzen, és tegye láthatóvá a belső tárgyalásokat és vitákat azzal, hogy biztosítja nyilvánosságukat, valamint felkéri a civil társadalmat és az európai adatvédelmi biztost beadványok előterjesztésére, és meg is vizsgálja azokat; az intézményközi bizottságnak az EU-ban tapasztalható átláthatóságról és nyitottságról szóló éves „ellenőrző” jelentést kell kidolgoznia, amelyet az európai ombudsman készít el; felszólítja az intézményközi bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon az ezen állásfoglalásban említett problémákkal;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európa Tanácsnak.