19.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 279/23

—

tekintettel a Bizottság „Megkülönböztetésellenesség és esélyegyenlőség mindenki számára – Keretstratégia” című közleményére (COM(2005)0224),

—

tekintettel az EK-Szerződés 13. cikkére,

—

tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0643),

—

tekintettel a Bizottság „A megkülönböztetésellenes jog kidolgozása Európában: a 25 EU-s tagállam összehasonlítása 2007 júliusában” című jelentésére,

—

tekintettel a megkülönböztetésellenes jogszabályok végrehajtásáról szóló nemzeti jelentésekre és a megkülönböztetésellenességgel foglalkozó jogi szakértők hálózatának tematikus jelentéseire, hogy támogassa azt a munkát, amelyet a Bizottság kezdeményezett annak érdekében, hogy független információkkal és tanácsokkal lássa el a tagállamokat a releváns fejlesztésekről,

—

tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ-nek a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezményére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre és annak 12. jegyzőkönyvére,

—

tekintettel a Bizottságnak a „Megkülönböztetés az Európai Unióban” című 2007 januári különleges Eurobarometer felmérésére,

—

tekintettel arra, hogy 2007 az esélyegyenlőség európai éve és 2008 a kultúrák közötti párbeszéd európai éve,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0159/2008),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke arról rendelkezik, hogy az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletén, valamint a jogállamiság elvén alapul – olyan elveken, amelyeket minden tagállam elismer –, és fontos, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó politikai nyilatkozatokhoz fokozatos fejlődés és a politikák és jogszabályok teljes körű és helyes végrehajtása társuljon, különösen a megkülönböztetést tiltó irányelvek és az egyenlőség megvalósítását elősegítő projektek tekintetében,

B.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke arról is rendelkezik, hogy az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania az Emberi Jogok Európai Egyezménye által garantált alapvető szabadságjogokat, valamint hogy az EK-Szerződés 13. cikkével összhangban az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség előmozdításának az Európai Unió jogszabályalkotásában és politikáiban elsőbbséget kell élveznie;

C.

mivel a foglalkoztatás a társadalmi integráció egyik alapkövetelménye, de mivel a munkanélküliség szintje sok csoportban – különösen a nők, migránsok, fogyatékkal élők, etnikai kisebbségek, az idősebbek és a fiatalok, valamint elszigetelt vagy el nem ismert készségekkel rendelkezők körében – továbbra is elfogadhatatlanul magas; mivel a többszörös megkülönböztetéstől szenvedő emberek munkanélkülisége ennél is magasabb;

D.

mivel a közösségi jog hatálya jelenleg nem terjed ki a megkülönböztetésre a közösségi hatáskör legtöbb területén, és mivel a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv különböző szintű védelmet biztosítanak, ami a foglalkoztatásra kiható megkülönböztetéssel szembeni védelemben réseket teremt;

E.

mivel a Bizottságnak Európában a megkülönböztetésellenes jog kidolgozásáról szóló, feltérképező felmérése megerősíti, hogy tagállami szinten különféle jogszabályok vannak a tagállamokon belül, amelyek különféle módokon védenek a diszkrimináció ellen, és gyakran nincs egységes végrehajtási módszer, amely az irányelvek nem összehangolt végrehajtásához vezetett, valamint ahhoz a helyzethez, hogy az emberek nincsenek eléggé tudatában a jogaiknak;

F.

mivel a megkülönböztetésmentességre vonatkozó politikák tagállami alkalmazásának következetlensége hozzájárul a megkülönböztetést tiltó közösségi irányelvek hiányos gyakorlatba ültetéséhez, ahogyan ez kiderül a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem európai szakértőinek csoportjának „A munkahelyi szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem: tizenöt EU-tagállam jogalkotása” című jelentéséből;

G.

mivel az „Egyenlő lehetőségeket mindenkinek európai év (2007)” nyomon követéséről szóló, 2007. december 5-i állásfoglalásában (3) a Tanács felszólította a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – saját hatásköreiken belül – minden releváns politikában támogassák és ösztönözzék a fogyatékossághoz kapcsolódó kérdések érvényesítését;

H.

mivel a Bizottság ennél fogva helyesen kezdeményezett eljárásokat több tagállam ellen, és szükség esetén ezt továbbra is meg kell tennie;

1.

felhívja a tagállamokat, hogy jogalkotási gyakorlatukban vegyék figyelembe a megkülönböztetés különböző alapjait, amelyeket az Európai Unió alapjogi chartájának 21. cikke felsorol;

2.

emlékeztet arra, hogy a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek minimális követelményeket írnak elő, és alapjául kellene szolgálniuk egy sokkal átfogóbb közösségi hátrányos megkülönböztetésellenes politikának;

3.

kifejezi aggodalmát a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek bizonyos tagállamok által hiányosan végzett átültetésére és végrehajtására vonatkozóan, illetve az EU-polgárok hiányos tájékoztatása kapcsán a hátrányos megkülönböztetés esetén megtehető szükséges lépések ügyében;

4.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv nem foglalkozik a fizikai jellemzőkön – mint például magasság és bőrszín – alapuló megkülönböztető bánásmóddal, különösen az olyan állásokhoz való hozzájutással kapcsolatban, ahol nincs közvetlen kapcsolat e fizikai jellemzők és az adott állás betöltéséhez megkívánt képességek között;

5.

felhívja a tagállamokat arra, hogy biztosítsák a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek minden rendelkezésének teljes mértékű, pontos és hatékony átültetését és megfelelő végrehajtását, valamint arra is, hogy a rendelkezéseknek megfelelően minden kivételt objektív módon indokoljanak;

6.

felszólítja az illetékes EU-s, nemzeti és helyi hatóságokat, hogy jobban hangolják össze a végrehajtásra irányuló erőfeszítéseiket; felszólít a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló egységes megközelítésre, amely egyidejűleg tartalmazza és veszi figyelembe a megkülönböztetés valamennyi alapját;

7.

hangsúlyozza, hogy az állami hatóságok politikáikon, szolgáltatásaik nyújtásán és foglalkoztatási gyakorlataikon keresztül kulcsszerepet játszanak az egyenlőség előmozdításában és a megkülönböztetés megelőzésében;

8.

felhívja a Bizottságot arra, hogy kötelezze el magát a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek végrehajtásának alapos vizsgálata mellett, valamint hozzon létre értelmező iránymutatásokat a teljes és pontos tagállami végrehajtás biztosítása érdekében; felhívja a Bizottság figyelmét különösen arra, hogy mérje fel azt, hogy a tagállamok miként értelmezték a 6. és 8. cikkben előírt mentességeket, amikor a 2000/78/EK irányelvet a nemzeti törvénykezésbe átültették; emlékeztet arra, hogy mindkét irányelv végrehajtása a mechanizmusok és stratégiák széles körét igényli, beleértve a megfelelést, a proaktív hozzáállást és a kikényszerítést, valamint a legjobb gyakorlatok eredményes cseréjét;

9.

arra ösztönöz, hogy a 2000/43/EK irányelv és a 2000/78/EK irányelv átültetése értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésére alkalmazandó szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük;

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv átültetését, valamint a nemzeti jogba való átültetéséből eredő jogszabályok betartását, és hogy jogsértési és meg nem felelési eljárásokon keresztül továbbra is gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy tartsák tiszteletben jogi kötelezettségeiket ezen irányelvek mielőbbi és teljes körű átültetése vonatkozásában; úgy véli, hogy a Parlament illetékes bizottságának szerepet kell vállalnia a tagállamok ezen irányelvek szerinti kötelezettségeinek folyamatos figyelemmel kísérésében;

11.

11 emlékezteti a Bizottságot, hogy a 2000/78/EK irányelv 4. cikke csak abban az esetben engedélyezi a kivételtételt, ha az a foglalkozással járó feladatok elvégzéséhez valóban, objektív szempontból szükséges; felhívja a Bizottságot, hogy értelmezze szigorúan ezt a cikket, és indítson pert a Bíróságon az olyan tagállamokkal szemben, amelyek nemzeti jogszabályaikban túlságosan általános meghatározást engedélyeznek;

12.

a koordináció nyílt módszerének részeként kéri a tagállami végrehajtás éves értékelését, továbbá kéri az ilyen jogszabályok végrehajtásának a szociálpolitikai menetrend keretében ötévente történő, kiterjedt felülvizsgálatát; úgy véli, hogy a megkülönböztetésmentességi kérdésekkel foglalkozó független testületeket – beleértve a Bizottság jogi szakértőinek hálózatát is –, továbbá a megkülönböztetés potenciális áldozatait képviselő nem kormányzati szerveket be kell vonni az évi értékelésbe, valamint hogy konkrét intézkedéseket kell tenni a nem kormányzati szervezetek kapacitásának kiépítésére annak érdekében, hogy az áldozatoknak tájékoztatást és támogatást nyújthassanak, valamint hogy konstruktívan hozzájáruljanak az éves értékeléshez;

13.

úgy véli, hogy a 2000/78/EK irányelv egy, a fogyatékosság széles körű fogalommeghatározásainak szükségességét jelző rendelkezésének hiánya kizárta a fogyatékkal élő személyek néhány kategóriáját az irányelv jogi védelme alól; ennélfogva felkéri a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a megkülönböztetésellenes jogszabályok harmonizációjának megkönnyítése érdekében sürgősen dolgozzák ki a fogyatékosság fogalmának széles körű definícióját, amely a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezményen alapulna;

14.

úgy véli, hogy a megkülönböztetés miatti keresetindítás tekintetében a nem meghatározott határidő néhány tagállamban igen rövid határidőket eredményezett, ami akadályozhatja az áldozatokat a keresetindításban;

15.

úgy véli, hogy a 2000/78/EK irányelvben szereplő, a családi állapottal kapcsolatos kivételek korlátozták a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéssel szemben az irányelv által kínált védelmet;

16.

sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő még eredményesebben az Unió polgárai 2000/43/EK és 2000/78/EK irányelv szerinti jogainak alkalmazását, és sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat, a szakszervezeteket és a munkáltatókat, továbbá minden kormányzati és nem kormányzati érdekeltet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az ezen irányelvek szerinti jogokkal kapcsolatos tudatosság javítása érdekében, valamint – e jogok eredményes gyakorlásának lehetővé tétele érdekében – biztosítsák, hogy a megkülönböztetés áldozatai számos tanácsadási támogatáshoz hozzáférjenek; megállapítja, hogy gyakran az áldozat viseli annak terhét, hogy a megkülönböztetés feltételezett elkövetőjét felelősségre vonja, gyakorta állami hatóságtól érkező támogatás, illetve jogsegélyhez való hozzáférés nélkül; sürgeti a tagállamokat, hogy jogosítsák fel az illetékes független szerveket, hogy a megkülönböztetés áldozatai számára eredményes segítséget nyújtsanak;

17.

aggasztja a tagállamokban a polgárok körében a megkülönböztetésellenességről szóló jogszabályokkal kapcsolatos tudatosság alacsony szintje, és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, a szakszervezeteket és a munkáltatókat, hogy fokozzák a tudatosság e szintjének növelésére irányuló erőfeszítéseiket; emlékeztet arra, hogy az irányelvek kötelezik a tagállamokat, hogy minden megfelelő eszközzel terjesszék az irányelvek vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatos információkat a nyilvánosság számára;

18.

azt ajánlja, hogy a tagállamok végezzenek független vizsgálatokat a megkülönböztetésmentes megelőző és helyreállító intézkedésekről és az áldozattá válással szembeni védelem hatékonyságáról, és biztosítsák, hogy a törvény szerinti és nem törvény szerinti, a megkülönböztetés megelőzésében részt vevő és annak áldozatait segítő szervezetek megfelelő forrásokban részesüljenek; továbbá azt ajánlja, hogy a Bizottság építsen be szakértői értékeléseket a jelenleg zajló figyelemmel kísérési gyakorlatába;

19.

ajánlja, hogy a tagállamok részesítsék megfelelő forrásokban és támogassák az esélyegyenlőség előmozdításával foglalkozó szerveiket annak érdekében, hogy szerepüket eredményesen és függetlenül végezhessék, beleértve a megkülönböztetés valamennyi formája tekintetében megfelelő szakértelem biztosítását és a megkülönböztetés áldozatai részére nyújtott megfelelő segítséget is; ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy e szervek hatásköre a megkülönböztetés valamennyi formájára kiterjedjen, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy állapítson meg olyan normákat, amelyekhez viszonyítva ellenőrzik és biztosítják ezen szervek eredményességét és függetlenségét;

20.

ajánlja, hogy a tagállamok és a Bizottság részesítsék megfelelő forrásokban és támogassák azokat a nem kormányzati szervezeteket, amelyek a megkülönböztetéssel érintett csoportokat képviselik és azokat, amelyek a megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyekben a polgárok tájékoztatásával és jogsegélynyújtással foglalkoznak;

21.

felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a megfelelő társadalmi partnerekkel a közösségi jogszabályok helyes végrehajtásának figyelemmel kísérése érdekében;

22.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak minden esetben biztosítaniuk kell, hogy a megkülönböztetés áldozatai a bírósági eljárásokban automatikus segítségben részesüljenek, szükség esetén a jogsegélyrendszereken keresztül történő állami finanszírozással;

23.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a Progress programon és az Európai Szociális Alapon keresztül – a gyakorlatban és hatékonyan támogassa az intézkedések tagállamok által történő elfogadását, az esélyegyenlőséget és a megkülönböztetés megszüntetését előmozdító programok támogatása érdekében;

24.

ajánlja, hogy a védelem eredményesebb szintjének biztosítása érdekében a tagállamok jogosítsák fel a szövetségeket, szervezeteket és más jogalanyokat, hogy részt vehessenek bírósági eljárásokban, beleértve a bármely áldozat nevében vagy érdekében történő részvételt is;

25.

sürgeti a tagállamok kormányait, hogy biztosítsák a foglalkoztatási és társadalmi integrációs politikák szerinti egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget, és különösen azt, hogy foglalkozzanak a munkaerő-toborzási eljárásokban előforduló megkülönböztetés által előidézett súlyos akadályokkal;

26.

ajánlja, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a szövetségek, szervezetek és más jogalanyok egy vagy több panaszos nevében részt vehessenek bármely, az irányelvek betartatására irányuló bírósági eljárásban;

27.

felszólítja a tagállamokat, hogy az Európai Unió alapjogi ügynökségével és a Bizottsággal együttműködésben rendszeres időközökben gyűjtsenek, állítsanak össze és tegyenek közzé a megkülönböztetésre vonatkozó átfogó, pontos, megbízható és külön statisztikákat, és hozzák ezeket nyilvánosságra oly módon, hogy a nyilvánosság számára könnyen érthetőek legyenek, és eredményesebbé tegyék a bevált gyakorlatok cseréjét; hangsúlyozza, hogy ennek a célnak az elérése érdekében elegendő erőforrás bevonására van szükség, továbbá hangsúlyozza a megkülönböztetésre vonatkozó adatok gyűjtési módjainak az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban történő kidolgozásának fontosságát;

28.

integrált nemzeti intézkedési tervek elkészítésére szólít fel a megkülönböztetés minden formája ellen;

29.

üdvözli a Bizottságnak az egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtése iránti érdeklődését, beleértve az ilyen adatokról szóló európai kézikönyv közzétételét is; kéri a Bizottságot, hogy gondosan tanulmányozza az adatgyűjtés területére vonatkozó különféle jogi kérdéseket és paramétereket, valamint hogy terjesszen elő javaslatokat a megkülönböztetés eseteinek nyilvántartására és az adatgyűjtés közös normáira; javasolja, hogy a Bizottság továbbra is biztosítson jogi képzést a bírák, jogászok, szakszervezetek és nem kormányzati szervezetek számára annak érdekében, hogy fokozza az irányelvek hosszú távú hatását, továbbá hogy végezzen több kutatást és értékelést az irányelveket átültető jogszabályok hatására vonatkozóan;

30.

üdvözli a Bizottságnak a többszörös megkülönböztetésre irányuló érdeklődését, beleértve az e tárgyra vonatkozó tanulmány elkészítését; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadja el a többszörös megkülönböztetés kiegyensúlyozott széles körű fogalmát, valamint hogy vizsgálja meg és szolgáltasson adatokat a többszörös megkülönböztetésre és a gyűlölet szította bűncselekményekre vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 13. cikke értelmében elfogadott bármely jövőbeli jogszabályba foglaljon bele kifejezetten az összetett megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló rendelkezéseket, amelyre akár egy, akár több alap kombinációjaként hivatkozni lehet;

31.

hangsúlyozza az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten a megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó csoportok hálózatba szerveződésének fontosságát;

32.

felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül nemzeti jogszabályaikat, és fontolják meg azon jogszabályok hatályon kívüli helyezését, amelyek sértik az EK-Szerződés 13. cikkét;

33.

a 2000/43/EK irányelvet olyan alapnak tekinti, amelyre átfogó megkülönböztetésmentes intézkedési keret épülhet a faji és etnikai megkülönböztetés elleni küzdelemhez; hangsúlyozza azonban, hogy figyelembe kell venni a már azonosított problémás vonatkozásokat és a tagállamokban az irányelv rendelkezéseinek eredményes átültetése és végrehajtása során felmerülő nehézségeket;

34.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a pozitív intézkedés jelentése tekintetében közös, az egész EU-ra érvényes fogalommeghatározást kell kidolgoznia, vagy legalábbis dolgoznia kell az ezzel kapcsolatos konszenzus elérésén, így ez – különösen a megkülönböztetés sikeres kezelése és néhány tagállamban az eredmények egyenlőségének megvalósítása tekintetében mutatkozó eredményessége miatt – eloszlatná az egyes EU-s tagállamokban a jelentésére és alkalmazására vonatkozóan keringő mítoszokat;

35.

megjegyzi, hogy a Bizottság ezúttal esetleg olyan jogszabályt kíván előterjeszteni, amellyel csupán bizonyos típusú megkülönböztetéseket tilt meg az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzájutás területén, nem pedig az összeset; emlékezteti a Bizottságot azon elkötelezettségére, hogy átfogó, a fogyatékosságra, a korra, a vallásra vagy meggyőződésre, valamint a szexuális irányultságra is kiterjedő irányelvet terjesszen elő, amellyel az EK-Szerződés 13. cikke értelmében kiegészíti a megkülönböztetésellenességről szóló jogszabálycsomagot, ahogyan azt 2008-as munkaprogramja tartalmazza; megerősíti a különböző típusú megkülönböztetésekkel szembeni védelmi hierarchia megszüntetésének politikai, társadalmi és jogi kívánatosságát; erősen hisz abban, hogy nincs értelme tiltani a megkülönböztetést egy területen, miközben azt lehetővé teszik egy másikon;

36.

elviekben támogatja a fogyatékosoknak az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférése során történő megkülönböztetés kezelésére irányuló irányelv megalkotását célzó javaslatot; érdeklődve várja a „fogyatékosság” közösségi meghatározásának kidolgozását, ami lehetővé teszi az Európai Unió valamennyi fogyatékos polgára számára, hogy ugyanazokat a jogokat élvezzék, akárhol is legyenek az Európai Unió területén;

37.

úgy véli, hogy bármely új irányelvjavaslatnak, amely a megkülönböztetés elleni küzdelem jegyében jön létre az EK-Szerződés 13. cikke értelmében, meg kell tiltania a megkülönböztetés valamennyi formáját, beleértve a közvetlen és közvetett megkülönböztetést a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek hatálya alá tartozó valamennyi területen, a társulások általi megkülönböztetést és egy védett csoporthoz való tartozás alapján történő megkülönböztetést, valamint a zaklatást; úgy véli, hogy megkülönböztetésnek kell tekinteni a megkülönböztetésre irányuló utasítást, és hogy egy, a körülményeknek megfelelő szállás biztosításának indokolatlan elmulasztása szintén a megkülönböztetés egy formájának tekintendő; úgy véli, hogy az irányelveknek világossá kell tenniük azt, hogy a megkülönböztetés különböző formái között nincs hierarchia, és hogy a megkülönböztetés valamennyi formája ellen egyformán erőteljesen kell küzdeni; kitart amellett, hogy bármely új jogszabályra irányuló javaslat megfelelően tükrözze a megkülönböztetés különböző alapjainak egyedi sajátosságait;

38.

erősen hisz abban, hogy az EK-Szerződés 13. cikkének értelmében vett megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló új javaslat anyagi hatályának széles területekre kell kiterjednie, minden, a Közösség hatásköre alá tartozó területet magába kell foglalnia: mint az oktatás, élethosszig tartó tanulás, szociális védelem – beleértve a szociális biztonságot –, a lakhatás és az egészségügyi ellátás, a hátrányosan megkülönböztetett csoportok megjelenítése a médiában és a hirdetésekben, a fogyatékkal élő személyek tájékoztatáshoz, távközléshez, elektronikus kommunikációhoz, közlekedési módokhoz és nyilvános helyekhez való fizikai hozzáférése, a társadalmi előnyök, valamint a nyilvánosság számára rendelkezésre álló árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azokkal való ellátás is; továbbá úgy gondolja, hogy az új irányelvnek az 1976. február 9-i, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv (4) hatályát is fejlesztenie kell, hogy az összhangban álljon a többi csoport elleni megkülönböztetéssel szembeni védelemmel;

39.

szilárd meggyőződése, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem során a lakossági figyelemfelkeltés holisztikus megközelítését kell kidolgozni, kezdve az iskolai programokkal;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a 13. cikken alapuló jövőbeni jogszabályokba miként épülhetnek be a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elveinek végrehajtását előmozdító olyan további rendelkezések, amelyek nem függnek az egyes áldozatok által benyújtott panaszoktól; úgy véli, hogy a vizsgálat során azt is fontolóra kell venni, hogy a jövőbeni jogszabályok miként teremthetnek az egyenlőséget előmozdító pozitív intézkedések és/vagy pozitív feladatok bevezetésére irányuló kötelezettségeket, és miként kapcsolhatják össze a megkülönböztetésmentességgel és egyenlőséggel kapcsolatos kötelezettségeket a nemzeti közbeszerzési politikával;

41.

úgy véli, hogy a nemzetiségen vagy nyelven alapuló különböző bánásmód, amely objektíven és ésszerűen nem indokolható törvényes céllal, és nem is a megfelelő és szükséges módon valósul meg, faji vagy etnikai alapú, közvetett megkülönböztetést jelenthet, ami a 2000/43/EK irányelv rendelkezéseibe ütközik;

42.

úgy véli, hogy a megkülönböztetést a négy alapszabadságba – különösen a személyek szabad mozgásába – ütközőnek is kell ítélni, ami így a belső piac működését is akadályozza; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze arra a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a munkaerőpiacra jutásra vonatkozó átmeneti rendelkezéseiket, hogy eltöröljék az európai állampolgárok közötti különbségtételt e tekintetben;

43.

úgy véli, hogy a kisebbségi közösségek, és különösen a roma közösség különleges szociális védelmet igényelnek, mivel az EU közelmúltban történt bővítései kapcsán a kizsákmányolás, megkülönböztetés és kirekesztés őket érintő problémája még súlyosabbá vált az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, a foglalkoztatás és a nők jogainak területén;

44.

javasolja, hogy a hátrányos helyzetű és roma gyerekek minőségi oktatáshoz való hozzáférése, a velük szemben alkalmazott indokolatlan fogyatékossá minősítés kapcsán külön figyelmet fordítsanak az oktatás területén tapasztalható diszkrimináció minden formája elleni küzdelemre;

45.

hangsúlyozza, hogy a szabályozás csak akkor eredményes, ha az állampolgárok tudatában vannak a jogaiknak, és könnyen fordulhatnak bírósághoz; ennélfogva úgy véli, hogy az EK-Szerződés 13. cikke értelmében a megkülönböztetés elleni küzdelem jegyében javasolt új irányelvnek foglalkoznia kell a jogorvoslatokkal és végrehajtással, és javasolja, hogy a tagállamok hozzanak létre egy vagy több, az egyenlő bánásmód előmozdításával és a megkülönböztetés különböző formái elleni küzdelemmel foglalkozó független és eredményes szervet, amely(ek) megbízása a megkülönböztetésnek a 13. cikkben felsorolt valamennyi alapjára és 76/207/EK irányelv hatálya alá tartozó valamennyi területre kiterjed; úgy véli, hogy e szervek hatáskörének ki kell terjednie arra is, hogy független segítséget nyújtsanak a megkülönböztetés áldozatai számára, hogy lehetővé tegyék a megkülönböztetés miatti panaszaik megtételét, továbbá hogy független felméréseket végezzenek a megkülönböztetésmentes jogszabályok alkalmazásáról, és ajánlásokat tegyenek az ilyen jellegű megkülönböztetéssel kapcsolatos bármely kérdésre vonatkozóan;

46.

felszólít arra, hogy az EK-Szerződés 13. cikke szerinti bármely jövőbeli jogszabályba vegyenek fel olyan kötelezettséget, amely szerint a nem kormányzati szervezetekkel, a független és szakosodott, egyenlőséggel foglalkozó szervekkel és a képviseleti nemzeti szervezetekkel konzultálni kell, és azokat be kell vonni az ilyen jogszabályok megtervezésébe, átültetési folyamatába, valamint végrehajtásának figyelemmel kísérésébe;

47.

úgy véli, hogy az új irányelvben szerepelnie kell egy követelménynek, miszerint a tagállamok hajtsák végre az esélyegyenlőség érvényesítését az irányelv hatálya alá tartozó területeken végzett valamennyi tervezésben, politikaalakításban és programkidolgozásban, továbbá a szolgáltatók kövessék módszeresen az egyenlőségre vonatkozó megközelítésüket, valamint a szolgáltatók eszközöljenek kiigazításokat és biztosítsanak különös elbánást annak biztosítása érdekében, hogy az egyenlőtlenséget tapasztaló kisebbségi csoportok tagjai hozzáférhessenek a nyújtott szolgáltatáshoz és részesülhessenek annak előnyeiben;

48.

aggodalommal jegyzi meg, hogy bár 19 tagállam aláírta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 12. jegyzőkönyvét, mindössze 5 ratifikálta;

49.

felszólít arra, hogy folytassák a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezmény – beleértve opcionális jegyzőkönyvének – aláírási, megkötési és megerősítési folyamatát, és emlékeztet arra, hogy az egyezmény közösségi megerősítését követően bármely, a megkülönböztetésmentességről szóló közösségi jogszabályjavaslatnak teljes körűen be kell tartania az egyezmény követelményeit; emlékezteti a Tanácsot a Bizottság által a fogyatékosság témakörében 2007 júniusában megrendezett informális miniszteri konferencián tett arra irányuló felszólításra, hogy indítsanak el egy európai stratégiát az egyezmény hatékony végrehajtására; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek keretében mérje fel a közösségi másodlagos jogszabályok módosításának vagy a vonatkozó politikák kiigazításának szükségességét;

50.

hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződés megkülönböztetésmentességről szóló záradéka annak hatályba lépését követő horizontális végrehajtásának és általános érvényesítésének fontosságát, mivel ez a szerződés arra kötelezi az Európai Uniót, hogy céljai között felvegye a nemen, a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelmet, illetve az ezekkel kapcsolatos politikák és tevékenységek meghatározását és végrehajtását;

51.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az esélyegyenlőségnek és a megkülönböztetésmentességnek a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló lisszaboni stratégiába, a társadalmi integrációval kapcsolatos koordináció nyílt módszerére és a nemzeti reformprogramokra vonatkozó iránymutatásokba, valamint a strukturális alapokra irányadó rendeletekbe történő felvételére; ennélfogva felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a növekedést és munkahelyteremtést célzó integrált iránymutatásokat és különösen a foglalkoztatási iránymutatásokat a lisszaboni stratégia következő ciklusában a szociális dimenzió integrációjának és láthatóságának biztosítása és javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az eredményesség érdekében az egyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre irányuló politikákat erőteljesen kell a társadalmi partnerek számára fontos szerepet biztosító szociálpolitikákhoz kapcsolni;

52.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vessenek véget a munkaszerződéseken alapuló mindennemű megkülönböztetésnek azáltal, hogy valamennyi munkavállaló számára biztosítják az egyenlő bánásmódot, az egészség- és biztonságvédelmet, valamint a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, az egyesülési és képviseleti szabadságot, a tisztességtelen elbocsátásokkal szembeni védelmet, a kollektív tárgyalást és a kollektív intézkedést; hangsúlyozza a képzéshez való hozzáférésnek, illetve a szerzett jogok folyamatos védelmének fontosságát a következő területeken: oktatási és képzési időszakok, javított ellátási lehetőségek, az alapvető szociális jogok – mint például a nyugdíjjogosultság, a képzési jogok és a munkanélküli ellátásokhoz való jog – fenntartása a foglalkoztatási helyzetben bekövetkező változások esetén, illetve munkahelyváltás és munkajogi viszonyból önálló foglalkoztatásra való váltás esetén;

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok parlamentjeinek és kormányainak.