52005PC0089

Brüsszel, 16.3.2005

COM(2005) 89 végleges

2005/0019 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

a 77/388/EGK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kivetésére vonatkozó eljárás egyszerűsítésére, illetve az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására szolgáló egyes intézkedések, valamint egyes, eltéréseket biztosító határozatok megszüntetése tekintetében történő módosításáról

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKLÁS

Háttér

A hatodik HÉA irányelv 27. cikkének értelmében a Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag minden tagállamot felhatalmazhat arra, hogy ezen irányelvtől eltérő különös intézkedéseket vezessen be az adókivetésre vonatkozó eljárás egyszerűsítésére, vagy az adókijátszások és adókikerülések egyes típusainak megakadályozására.

Jelenleg a tagállamok több, mint 140 eltérést alkalmazhatnak. Ez a szám a közeljövőben emelkedni fog, mivel azok a tagállamok, amelyek 2004. május 1-jén csatlakoztak az EU-hoz, jelenleg nyújtják be eltérésekre vonatkozó kérelmeiket. Ezen felül, viszonylag rövid időn belül szinte biztosra vehető, hogy ezek az országok olyan egyéb, különös jogszabályi intézkedéseket hoznak, amelyek közösségi jogalapot tesznek szükségessé.

A Bizottság a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2000. június 7-i, a belső piac keretén belül a HÉA-rendszer működésének javítását célzó stratégiáról szóló közleményében[1] a jelenleg hatályban levő, nagyszámú eltérések némelyikének racionalizálására vállalkozott. A stratégiát felülvizsgáló és frissítő, 2003. október 20-i bizottsági közlemény[2] megerősítette ezt. A tervek szerint ez a racionalizálás minden tagállam számára bizonyos egyedi eltéréseket tenne lehetővé a hatodik HÉA irányelv módosítása révén[3]. Azokról a hatékonynak bizonyult eltérésekről lenne szó, amelyek megoldottak már nem csak egy tagállamot érintő problémákat is.

Az eltérések száma, valamint a megoldandó problémák hasonló jellege arra a tényre utalnak, hogy az elmúlt években a HÉA-kikerülés és -csalás valós problémává váltak. Mind a tagállamok nemzeti hatóságai, mind pedig az üzleti szövetségek rámutattak, hogy a HÉA-kikerülés egyes ágazatokban annyira elterjedt, hogy versenyhátrányba hozza a tisztességes kereskedőket. A HÉA felszámítása, de az állam részére történő befizetésének elmulasztása nem csak azt eredményezi, hogy az állam bevételektől esik el, hanem azt is, hogy a tisztességtelen kereskedők alacsonyabb árakon tudják kínálni az árukat vagy szolgáltatásokat, mint tisztességes versenytársaik.

Ezen kívül a tagállamok egyre gyakrabban szembesülnek olyan – gyakran számos ügylettel járó – mesterséges konstrukciókkal, amelyeket kizárólag abból a célból hoztak létre, hogy HÉA-kedvezményhez jussanak vagy a kivetett végső adó csökkentése, vagy az előzetesen megfizetett HÉA visszatérítésének növelése által. Míg az ügyletek láncolatának mesterséges jellege általában nyilvánvaló, jogi szempontból sokkal nehezebb hatékonyan vagy gyorsan fellépni ezek ellen, különösen mivel az ellenintézkedések, illetve a bírósági intézkedések elkerülhetetlenül hosszú ideig tartanak. Eközben a tagállamok tapasztalatai azt mutatják, hogy a HÉA-kikerülési módszereket szakemberek dolgozzák ki és a hatékony módszereket a vállalkozások számára termékként értékesítik. Ezért kérdéses, hogy továbbra is megfelelő-e ennek a problémának a megoldására az egyenként történő megközelítés azokban az esetekben, ahol nyilvánvaló, hogy közös problémákról van szó.

Ha a tagállamok a HÉA-ra vonatkozó nemzeti jogszabályaikat azért kívánják módosítani, hogy megakadályozzák ezeket az adókikerülési módszereket, akkor felmerül a tervezett intézkedések közösségi joggal, és különösen a hatodik HÉA irányelvvel való összeegyeztethetőségének kérdése. A HÉA-kivetés mesterséges csökkentésére irányuló mechanizmusokat – különösen az adókikerülés területén – a nemzeti HÉA-rendelkezések és a hatodik HÉA irányelv pontos megfogalmazásának gondos elemzését követően hozzák létre. A közös HÉA-rendszerre vonatkozó, a hatodik HÉA irányelvben meghatározott elvek úgy tűnik, mindenekelőtt valós ügyletekre vonatkoznak. Magában a hatodik HÉA irányelvben vagy egyáltalán nincs, vagy csak kevés rendelkezés vonatkozik az olyan esetekre, amelyekben az adóalany megpróbálja ezeket az elveket kijátszani. Csak az említett 27. cikk szolgáltat jogalapot, amelynek révén a Tanács egy tagállam egyedi kérelme alapján felhatalmazást adhat a szokásos szabályoktól eltérő különös intézkedések alkalmazására. Ez azonban nehézkes eljárás.

A Bizottság ezért azon a véleményen van, hogy az ismert, különleges mechanizmusokra hatékonyabb megoldást lehet találni az irányelv módosítása révén annak érdekében, hogy egy, a szokványos elbánást felváltó, tartós, megvalósítható alternatíva álljon rendelkezésre abban az esetben, amikor ez a bizonyított adókikerülés és adókijátszás tényével igazolható.

A javaslat

Ez a javaslat a hatodik irányelv módosítását célozza annak érdekében, hogy a tagállamok számára jogi szempontból megbízható intézkedéseket biztosítson az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására egyes különleges, célzott területeken. Ez nem csak a nemzeti kincstárak számára jár majd előnyökkel, hanem az olyan vállalkozások számára is, amelyeket a tisztességtelen verseny sújt amiatt, hogy nem kívánnak részt venni az adó-kikerülési mechanizmusok alkalmazásában. Az adókikerülések és adókijátszások leküzdésére szolgáló intézkedéseken kívül a racionalizálásra vonatkozó javaslat tartalmaz egyes olyan intézkedéseket is, amelyek célja az adó alkalmazásának egyszerűsítése bizonyos körülmények között, amikor az adókötelezettek pénzügyi nehézségekkel küzdenek. A racionalizálás mindezek ellenére sem az egyes tagállamokban fennálló különleges helyzetek kezelésére hivatott egyedi intézkedéseket, sem a tagállamok azon képességét nem érinti, hogy továbbra is eltérésekre vonatkozó kérelmeket nyújtsanak be a hatodik irányelv 27. cikke értelmében.

Ezért a javaslat néhány olyan területen változtatásokat vezet be, amelyeken bizonyítottan nehézségekbe ütközik a hatodik irányelv alkalmazása és amelyeken nagyobb általánosságban kimutathatóan szükség van bizonyos rugalmasságra. Az alapul szolgáló eltérésekhez hasonlóan ezek az intézkedések is alternatívát jelentenek a szokásos szabályokhoz képest, és csak azért elérhetők az összes tagállam számára, hogy segítsék őket az adókijátszások és adókikerülések megakadályozásában, vagy az adóműveletek egyszerűsítésében. A Bizottság továbbá azon a véleményen van, hogy egyes területeken, mint például a hulladékokkal és törmelékanyagokkal kapcsolatos adózás vonatkozásában, jobb és megfelelőbb a hatodik irányelv egy módosításának az állandósága, mint az átmeneti eltérésekre való túlzott rászorultság. A javasolt változtatások nagymértékben azon lehetőségek egységes szerkezetbe foglalását jelentik, amelyek a 27. cikk szerinti eltérés révén minden esetben hozzáférhetők lennének, és a javasolt alternatív intézkedések hasonlóképpen ugyanazon korlátozások alá esnek. Ezen kívül azonban a változtatások az irányelvben (semmint az eltérésekben) már megjelenő egyik intézkedés olyan kiterjesztését foglalják magukban két területen, amelyet az adóellenőrzés során a tagállamok alkalmaztak.

Az intézkedések (a különleges problémákra vonatkozó jogi szabályozásnak megfelelően) lehetővé teszik a tagállamok számára az alternatív szabály alkalmazását, nem pedig kérelmük kötelezővé tételét. Így nem kötelező a tagállam számára a szabály elfogadása, ha nem szükséges egy ilyen szabály bevezetése az adott tagállamban. Ezen kívül, mivel az adókikerülési mechanizmusok – válaszul az ellenintézkedésekre – sok változáson mennek keresztül, a javaslat mozgásteret hagy a tagállamoknak, hogy az intézkedéseket különleges nemzeti helyzetükhöz igazítsák. Így, miután a szabály alkalmazása mellett döntöttek, a tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy korlátozzák az új szabályok alkalmazását az adókijátszásokra és adókikerülésekre vonatkozó egyedi problémáik tekintetében. Ekképp a vállalkozásokat nem sújtja a nem megfelelő szabályok kötelező alkalmazása. Ellenkezőleg, előnyükre válik a szelektív és nem céltalan alkalmazás, amely nem a vállalkozásokat általánosságban, hanem az adókikerülőket érinti. A Bizottság úgy véli, hogy az eltérésnek határokat szabó és az e határokon belüli rugalmas alkalmazást lehetővé tevő megközelítés a legmegfelelőbb válasz az egyedi megoldásokat igénylő, azonosított általános problémákra.

Mivel a javaslat egyik célkitűzése az eltérések számának leginkább azokon a területeken való csökkentése, amelyeken a tagállamok között átfedés van, az irányelv hivatalosan is hatályon kívül helyez számos tanácsi határozatot. Bár ezek közül számos időben korlátozott és hatályon kívül helyezés vár rá, néhány viszont (különböző okokból) időben nem korlátozott. Mivel a módosított 77/388/EGK irányelv szolgáltatja majd a jelenleg az eltérésekben szereplő intézkedések számára a jogalapot, nem szükséges a zűrzavart okozó kettős jogalapot fenntartani. Ennek megfelelően sor kerül az irányelvbe beépített eltérések ésszerű időn belüli hatályon kívül helyezésére annak érdekében, hogy a nemzeti jogi szabályozásban a szükséges változtatások elvégezhetők legyenek. A javasolt egy éves határidő lehetővé teszi majd például szükség esetén a HÉA Bizottsággal folytatott újbóli konzultációt, és időt ad a szükséges változtatások nemzeti szinten történő elvégzésére.

Ez a racionalizálás lehetőséget ad a 77/388/EGK irányelv 27. cikke (5) bekezdése szerint bejelentett olyan eltérések hivatalos azonosítására is, amelyeket az érintett tagállamok már nem alkalmaznak, mivel azok megszüntetésre kerültek vagy helyükbe másikak léptek. Mivel ezek az eltérések megszűntek, nem szükséges a javasolt eszköz által történő hatályon kívül helyezésük.

A racionalizálás egy további célkitűzése az átláthatóság javítása. Ez a folyamat a 27. cikk módosításaival kezdődött 2004 elején és a 2004/7/EK irányelvben valósult meg. Ezek megszüntették azt a rendelkezést, amelynek értelmében a Tanács egy eltérésre vonatkozó határozatát hallgatólagosan elfogadottnak kell tekinteni, ha az értesítést követő két hónapon belül nem emelt kifogást az intézkedés ellen. A felülvizsgált eljárás keretében a Bizottságnak válaszolnia kell minden, a tagállam által benyújtott, különleges elbánásra vonatkozó kérelmet illetően egy, a Tanácshoz benyújtott javaslat formájában, ha a kérelem elfogadható; ha pedig nem elfogadható, akkor az intézkedést ellenző indokokat kell eljuttatnia a Tanácshoz.

E célkitűzés megvalósítása tovább folytatódott, mivel e javaslathoz kapcsolódóan a Bizottság közzétett egy jegyzéket a TAXUD Főigazgatóság weboldalán, amelyen megtalálhatók a jelenleg még hatályos összes olyan intézkedés hivatkozásai, amelyeket a 27. cikk (1) – (4) bekezdése értelmében engedélyeztek vagy a 27. cikk (5) bekezdése értelmében jelentettek be.

Különleges tartalom

1. cikk (1) bekezdés: Csoportosítás, valamint 1. cikk (2) bekezdés: Az egész vagyon vagy annak egy részének átruházása egy társaságra

Bár nem meglévő eltérésekből adódik, az 1. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdése a Bizottság megragadja az alkalmat és változtatásokra tesz javaslatot olyan területek erősítése céljából, amelyeket a tagállamok szerint HÉA-kikerülésre lehet használni. A hatodik irányelv 4. cikke (4) bekezdése „csoportosítás”, valamint az 5. cikk (8) bekezdése „az egész vagyon vagy annak egy részének átruházása egy társaságra” esetében a javaslat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy lépéseket tegyenek annak biztosítására, hogy a szabályok alkalmazása nem vezet olyan tisztességtelen eredményre, amely igazolhatatlan előnyökhöz juttatná vagy sértené az érintetteket. A tagállamok belátásuk szerint alakítják ki azokat a körülményeket, amelyek között ez a két szabály alkalmazható. A 20. cikk (6) bekezdése révén az egyes tárgyi eszközökre már alkalmazott új szabály segít a tagállamoknak a szabályok alkalmazásából származó igazságtalan eredmények megakadályozásában.

1. cikk (3) bekezdés a) pont: Elhagyás

Ez a cikk egyszerűen elhagyja a hatodik irányelvben szereplő szabadpiaci forgalmi érték meghatározását, amely csak a 11. A. cikk 1. bekezdése d) pontjára vonatkozik. A javasolt irányelv 1. cikke (3) bekezdésének b) pontja a meghatározás módosítását irányozza elő a 11. A. cikk új (8) bekezdésének beillesztése révén.

1. cikk (3) bekezdés b) pont: Új (5) bekezdés – Befektetési arany

Számos tagállam már különleges intézkedést alkalmaz a 27. cikk alapján egy olyan rendelkezés ellensúlyozására, amelynek segítségével kikerülhető a HÉA megfizetése az adómentes befektetési arany nyersanyagként, fogyasztási cikkek előállítására történő felhasználása esetében. A javaslat értelmében a hatodik HÉA irányelvben biztosítani kell minden tagállam számára az ezen intézkedés alkalmazására szolgáló eszközöket. A javaslat 1. cikk (3) bekezdésének b) pontja bevezet egy, a meglévő eltérésekből származó opcionális szabályt azzal, hogy kiegészíti a hatodik irányelv 11. A. cikkét egy új (5) bekezdéssel.

Amennyiben a veretlen arany piaca által elismert, meghatározott tisztaságú, rudak vagy lapok formájában tartott befektetési arany vagy aranyérmék teljesítik a jogi követelményeket, mentesülnek a HÉA alól. Ha az arany értékesítésére olyan formában kerül sor, amikor az már nem minősül befektetési aranynak, a HÉA-t a termékértékesítésre kell terhelni. Ez történik például akkor, amikor az aranyrúdból ékszereket készítenek. A fizetendő adó összege minimálisra csökkenthető, amennyiben a fogyasztó saját befektetési aranyát adja megmunkálásra, mivel termékértékesítés vonatkozásában csak aranymegmunkálásra vonatkozó szolgáltatás-nyújtásról lesz szó. Mivel az adómentes arany nem kerül értékesítésre, nem kerül elszámolásra az adó még akkor sem, ha az arany elvesztette beruházási arany státuszát és többé már nem vonatkozik rá az adómentesség. Ez az a visszaélés, amelyet a meglévő eltérések megpróbálnak ellensúlyozni. Hasonlóképpen, amennyiben a fogyasztó adja a befektetési aranyat és az ékszerész ezt olyan egységgé alakítja, amely az ékszerész által biztosított termékeket is magában foglalja, akkor az ezt követő termékértékesítéskor nem veszik majd figyelembe az arany értékét. E cikk előírja, hogy akik adómentes aranyat munkálnak meg, a HÉA-t az aranynak azon az értékén számolják el, amikor arra többé már nem vonatkozik az adómentesség.

1. cikk (3) bekezdés b) pont: Új (6) – (8) bekezdések: Értékesítések becslése

Az adókikerülés egyik legérzékenyebb területe az értékesítések becslésére vonatkozik, mivel ez közvetlenül érinti a kivetett adó összegét. A hatodik irányelv 11. A. cikkének új (6) bekezdése, amely az 1. cikk (3) bekezdése b) pontjában található, bevezet egy olyan opcionális szabályt, amely a tagállamok számára egyes értékesítések újrabecslését teszi lehetővé.

Mivel a hatodik irányelv 11. cikkében szereplő, becslésre vonatkozó szabály egyértelmű és az egyik legfontosabb adóelvet képezi, minden eltérést gondosan kell meghatározni. A javaslatok különösen betartják azt az elvet, miszerint az adóhatóság természetszerűleg ne avatkozzon be egy értékesítés adóértékébe, ezt csak meghatározott körülmények között tegye, de akkor sem rutinszerűen. A cikk ezért az újrabecslést csak az adókikerülések és adókijátszások leküzdésének összefüggésében engedélyezi, ehhez pedig számos további vizsgálatra is szükség van. A szabály csak abban az esetben alkalmazható, ha a felek kapcsolatban állnak egymással és ez a kapcsolat bizonyíthatóan nem kereskedelmi okokból olyan értéket eredményezett, amely eltér az értékesítésre vonatkozó szokásos piaci értéktől. Ezen kívül egy értékesítés újrabecslése csak három esetben megengedett: (alulértékelés esetén) amikor HÉA-kivetésre került sor és az értékesítés kedvezményezettje nem teljes körűen jogosult a HÉA-levonásra; vagy (túlbecslés esetén) amikor HÉA-kivetésre került sor és az értékesítő vagy szolgáltató nem teljes mértékben jogosult HÉA-levonásra. Ha nem került sor HÉA-kivetésre, akkor az újrabecslés csak akkor alkalmazható, ha egy adómentes értékesítést alulbecsült egy olyan adóalany, akire részleges adómentesség vonatkozik. Végezetül a szabály nem alkalmazható, ha a szabadpiaci forgalmi érték és az értékesítési érték különbözete nem jelentős, vagy ha kimutatható, hogy az értékesítés ugyanazon ellenérték fejében elérhető azok számára, akik a meghatározás értelmében nem állnak kapcsolatban egymással.

Így az újrabecslésre vonatkozó intézkedés hatálya korlátozott. A tervek szerint nem a szokásos, mindennapi ügyletekkel kapcsolatban alkalmazzák majd, hanem csak nagyon kisszámú, egyedi kategóriákba eső és egyedi körülmények között megvalósuló ügyletek esetében. Az elvégzendő vizsgálatok azt jelentik, hogy az újrabecslés olyan ügyletekre szintén nem vonatkozik majd, mint a promóció részeként az önköltségi ár alatt történő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás; sérült készlet árengedménnyel történő eladása; vagy például kifutó modellek kiárusítása, illetve szezonvégi kiárusítás.

Ez az intézkedés az adókikerülések leküzdését célozza abban az esetben, amikor az adóköteles értékesítés alacsony értéken történik egy olyan vevő részére, aki nem képes levonni az összes HÉA-ját és így az alacsonyabb adóösszeg reális és tartós adóbevétel-veszteséget jelent. Az ellenértéket csak azért állapították meg ezen a szinten, mert az értékesítő vagy szolgáltató, valamint a vevő kapcsolatban állnak egymással. A szabály alkalmazása érdekében a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a felek közötti vonatkozó kapcsolatokat. Ezt a meghatározást bele kell foglalni az irányelvben megállapított kategóriákba.

Hasonlóképpen, a túlbecsült értékesítésekkel kapcsolatos szabály azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyek nem teljes mértékben jogosultak a HÉA-levonásra és amelyek adóköteles értékesítéseiket egy teljes mértékben adóköteles, velük kapcsolatban álló vállalkozásnak adják át. A kedvezményezett teljes mértékben vissza tudja igényelni az előzetes HÉA-t, de az érték növelésével az értékesítő vagy szolgáltató el tudja tolni az adóköteles és a nem adóköteles értékesítések értéke közötti egyensúlyt úgy, hogy az a levonandó HÉA arányában történő növekedéséhez vezessen. A vállalkozások ugyanezt az eredményt érhetik el azáltal, ha csökkentik egy adómentes értékesítés értékét annak érdekében, hogy csökkenjen az adóköteles értékesítéseik értékére vonatkozó forgalmiadó-mentességük és ezáltal növekedjen visszatérítési arányuk.

E javaslat értelmében csak akkor kell alkalmazni az újrabecslés lehetőségét, ha az értékesítés értékének változása közvetlen adóveszteséghez vezet vagy a visszatérítés növekedése, vagy a vissza nem térítendő adó csökkenése miatt. Nincs adóveszteség, ha az értékesítést egy teljes mértékben adófizetésre kötelezett adóalany egy másik teljes mértékben adófizetésre kötelezett adóalany számára végzi, mivel az értékesítésre kivetett adót egyszerűen vissza lehet igényelni és a becslés nem befolyásolja az értékesítő vagy szolgáltató visszatérítését. Ezek az értékesítések emiatt nem kerültek be az alternatív új szabályokba. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy az opcionális szabályok továbbra is a rendes szabályoktól való eltérés egy formáját jelentik, amelyeket (az EB döntéseivel összhangban) szigorúan a probléma megoldására kell korlátozni.

Megjegyzendő, hogy ez a szabály vonatkozik az EK-n belüli kereskedelemből származó beszerzésekre, csakúgy, mint az egy tagállamon belüli értékesítésekre, mivel a javaslat módosítja a hatodik irányelv 11. A. cikkét, amely egyúttal a 28. cikk e) pontjában szereplő rendelkezés a közösségen belüli értékesítésekre vonatkozó becslés meghatározására.

A javaslat engedélyezi az értékesítések újrabecslését a szabadpiaci forgalmi érték (OMV) tekintetében. A hatodik irányelv 11. A. cikkének javasolt új (8) bekezdése kiigazítja és felváltja az OMV-nek a 11. A. cikk (1) bekezdés d) pontjában szereplő meghatározását e változás figyelembe vétele céljából. A Bizottság a két fő lehetőség, azaz az OMV, illetve az önköltségi ár alkalmazásával történő újraértékelés közül az OMV-t tartja a megfelelőbbnek. Az önköltségi ár csak azt tenné lehetővé a tagállamok számára, hogy az alacsony érték miatt elszenvedett adóveszteséget semlegesítsék, míg az OMV lehetővé teszi az adóhatóságok számára a hozzáadottérték-adó egy részének védelmét. Sem az OMV, sem az önköltségi ár nem számítható ki szükségszerűen könnyen minden értékesítés esetében, de az OMV a tagállamok számára hatalmas teret enged, hogy beszedjék azt a hozzávetőleges adót, amely különben fizetendő lenne. Annak érdekében, hogy az adófizető számára további védelmet nyújtson, a javaslat újfent megerősíti, hogy az OMV az értékesítés költsége alá kerülhet, de egyúttal kiköti, hogy az OMV rendszerint érje el legalább az önköltségi árat.

Ezen intézkedés bevezetése a nemzeti jogi szabályozással és a vonatkozó szabályokkal együtt szükségessé teszi a hatodik irányelv 29. cikkének értelmében létrehozott HÉA Bizottsággal való konzultációt. Erre a jogi szabályozás konzisztens értelmezésének biztosítása érdekében van szükség azokban a tagállamokban, amelyek az intézkedés elfogadása mellett döntenek. Ebből, a konzultációra vonatkozó követelményből adódik, hogy azok a tagállamok, amelyek jelenleg olyan eltérést alkalmaznak, amelyre ez az új szabály vonatkozik, újra be kell, hogy jelentsék majd hazai jogi szabályozásuk részleteit, amint a közösségi jogalap változik.

1. cikk (4) és (5) bekezdés: Hivatkozások változása

E két bekezdés mindegyike szükségszerűen módosítja a 21. cikkre vonatkozó hivatkozásokat a hatodik HÉA irányelv 17. és 18. cikkében. Ezek szükségessé teszik a hatodik HÉA irányelv 21. cikke (2) bekezdésének egy új, opcionális, fordított adózásra vonatkozó szabállyal történő kiegészítését ezen irányelv 1. cikkének (7) bekezdése által.

1. cikk (6) bekezdés: Tárgyi eszközök

A hatodik HÉA irányelv 20. cikkének (2) és (3) bekezdése egyes különleges szabályokat állapít meg a tárgyi eszközökre vonatkozó előzetes HÉA-levonások kiigazítására. A 20. cikk (4) bekezdése előírja, hogy a tagállamok meghatározhatják a tárgyi eszközök fogalmát.

Bár logikusnak tűnik, hogy egy bizonyos érték feletti szolgáltatásokat, amelyeket egy vállalkozáson belül hosszabb időn át alkalmaznak, a termékekhez hasonló módon kezelnek, ez az irányelvből nem tűnik ki határozottan az irányelv jelenlegi állása szerint. Ennek következtében egyes tagállamok tartózkodtak a 20. cikk (2) és (3) bekezdésének a szolgáltatásokra vonatkozó alkalmazásától, bár a Bizottság tudatában van annak, hogy ez a megközelítés adókikerülésekre adott lehetőséget. Az 1. cikk (6) bekezdésében szereplő javasolt módosítás célja annak tisztázása, hogy a hatodik irányelv 20. cikke szerinti tárgyi eszközökre vonatkozó levonások kiigazítását ugyanígy alkalmazni lehet-e a szolgáltatásokra, feltéve, hogy ezek tárgyi jellegűek és kezelésük ennek megfelelő.

1. cikk (7) bekezdés: Fordított adózás

Az 1. cikk (7) bekezdése kiterjeszti az opcionális, fordított adózásra vonatkozó mechanizmus alkalmazását az adóalanyok számára teljesített, meghatározott értékesítésekre. Ezek a gazdaság azon ágazataiban fordulnak elő, amelyekben rendkívül nehéznek bizonyult a tagállamok számára az ellenőrzés például az ipar jellege vagy szerkezete miatt. Gyakran jelentős bevétel-kiesések származnak abból, hogy az értékesítésről számlát kiállító adóalanyok eltűnésük előtt nem számolják el a számlára vonatkozó HÉA-t, míg ezzel egyidejűleg a kedvezményezett törvényesen gyakorolja az adólevonással kapcsolatos jogát.

Az erre vonatkozó területek a következők: épületekhez kapcsolódó szolgáltatások (beleértve a következők egyikét vagy mindegyikét: építéssel, javítással, tisztítással és bontással kapcsolatos szolgáltatások); személyzet biztosítása az épületekhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz; az a terület vagy azok az épületek, amelyekre az adózás lehetőségét alkalmazták; valamint hulladékok, törmelékanyagok, anyagában hasznosítható anyagok, csakúgy, mint az ezek kezeléséből, valamint egyes kezeléssel kapcsolatos szolgáltatásokból származó termékek értékesítései. Ami a „hulladék” fogalmát illeti, ennek meghatározása abban az új mellékletben található, amely a meglévő eltérésekre vonatkozó jegyzéket tartalmazza. Bár egyes tagállamoknak jelenleg felhatalmazásuk van a hulladékok értékesítésével kapcsolatos eltérésre vonatkozó mentesség alkalmazására, a fordított adózás lehetőséget ad az adó visszaigénylésére; könnyű alkalmazni; ahol már bevezették, ott jól működőnek bizonyult; valamint biztosítja, hogy rejtett adó nem kerül továbbításra a vevő részére az eladó vissza nem térítendő adója révén. Ezen kívül egy új mentesítés – még ha opcionális is – nem felelne meg az adómentesség kiterjesztésének korlátozására irányuló általános szükségletnek.

Ezen kívül egyes tagállamok olyan eltéréssel rendelkeznek, amely megelőzi az adóveszteségeket, ha azok a következő három eset egyike következtében keletkeznek: ingatlanok igazságügyi felszámolás során történő értékesítése, amelynek során a 13. C. cikkben szereplő adózási lehetőséget alkalmazták; garanciaként szolgáló áruk értékesítése; valamint ha az áruk értékesítésére a tulajdonjog fenntartásáról egy engedményes részére történő lemondást, valamint az engedményesi jogok gyakorlását követően kerül sor. Mindhárom esetben az értékesítést általában olyan eladó végzi, akinek pénzügyi nehézségei vannak és nem képes tartozásai kiegyenlítésére, beleértve az adóhatóságok felé fennálló kötelezettségeit is. Ennek eredményképpen az adót vagy az értékesítés bevételéből számolják, és ezt megtartja a hitelező az adóalany tartozásának ellentételezéseként, vagy (amennyiben eléri az adóalanyt) az adóalany az adóhatóságok részére történő adófizetés nélkül eltűnik. Az 1. cikk (7) bekezdése azokat az adóalanyokat, akik e körülmények között az értékesítések kedvezményezettjei, felelőssé teszi az ezen értékesítésekre vonatkozó HÉA megfizetéséért és elszámolásáért. Ez egyrészt megkönnyíti, másrészt hatékonyabbá teszi a rendszert anélkül, hogy az adó szempontjából befolyásolná a fogyasztót, valamint azáltal, hogy minimalizálja a megfelelés további költségeit.

A második albekezdés egyrészt azokat az eseteket határozza meg, amikor a tagállamok belátásuk szerint (az első albekezdésben meghatározott konzultációs eljárásra is figyelemmel) alkalmazhatnak korlátozó intézkedéseket, másrészt ezen intézkedések jellegét.

1. cikk (8) bekezdés: Új melléklet

Az 1. cikk (8) bekezdése által beépített új melléklet meghatározza azoknak a hulladék anyagoknak a fajtáit és formáit, amelyekre a fordított adózás vonatkozik.

2. cikk: Hatályon kívül helyezések

E cikk előírja a 27. cikk (1) és (4) bekezdése értelmében a tanácsi határozatok (a 2004/7/EK irányelvvel történő módosítást megelőzően) hatályon kívül helyezését, amennyiben azok tartalma a javasolt irányelv hatálya alá kerül.

A hatályon kívül helyezés időpontja egy évet ad azon tagállamok számára, amelyeknek a jogalapban történt változtatásokat, valamint a nemzeti intézkedéseikben bekövetkezett lényegi változásokat át kell vezetniük jogi szabályozásuk módosításakor. Időt biztosít továbbá a HÉA Bizottsággal való esetleges konzultációkra.

Ezen indokolás I. melléklete tartalmazza a 27. cikk (1) és (4) cikke szerinti azon határozatok jegyzékét, amelyekre a Bizottság véleménye szerint a javasolt irányelv 2. cikke vonatkozik. A II. melléklet meghatározza azokat a határozatokat, amelyek tartalmára – a Bizottság véleménye szerint – vonatkoznak a javaslatban szereplő határidők, de amelyeket nem szükséges hatályon kívül helyezni, mivel a határozatokban szereplő határidők lejárata egy konkrét időpont vagy az alternatív szabályok hatályba lépésének napja, attól függően, hogy melyik következik be korábban. A Bizottság intézkedéseket fog javasolni annak biztosítása érdekében, hogy az ez utóbbi kategóriába tartozó eltérések fenntarthatók legyenek a javasolt irányelv hatályba lépését követően azokban az esetekben, amelyekben a 29. cikk szerinti konzultációra van szükség. A felhasznált hivatkozások az eredeti határozatokra vonatkoznak, nem pedig azok rákövetkező megújításaira.

Végezetül ezen indokolás III. melléklete a 27. cikk (5) bekezdése értelmében a Bizottság számára bejelentett azon eltérések jegyzékét tartalmazza, amelyeket – mint arról a tagállamok a Bizottságot értesítették – már nem alkalmaznak. A Bizottság azon a véleményen van, hogy nem szükséges hivatalosan visszavonni a felsorolt eltéréseket, hanem ezek az átláthatóság biztosítása érdekében szerepelnek ebben a dokumentumban.

3. cikk: Végrehajtás, bejelentés és hivatkozások

A 3. cikk két célkitűzést valósít meg. Az (1) bekezdés olyan határidőt ír elő, amelyen belül a tagállamoknak változtatásokat kell eszközölniük nemzeti jogi szabályozásukban az irányelv kötelező érvényű részeinek hatályba léptetése érdekében. A „megfeleléshez szükséges” konstrukció arra utal, hogy ha egy tagállam nem egy, az irányelvben meghatározott lehetőség alkalmazását választja, akkor nincs szükség a nemzeti jogi szabályozásra. Másfelől azokban az esetekben, amikor a javasolt irányelv módosítja a meglévő lehetőségeket (például a 77/388/EGK irányelv 4. cikke (4) bekezdésében szereplő csoportosítási lehetőség), valamint amikor ezek már alkalmazásra kerültek egy tagállam által, akkor az illető tagállamnak majd végre kell hajtania a változtatásokat. Ha a lehetőséget jelenleg nem alkalmazza egy tagállam, akkor a változtatás a lehetőség elfogadásáig nem lesz hatályos.

A második albekezdés, valamint a (2) bekezdés megállapítják, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek az irányelv értelmében jogi szabályozást fogadnak el, erről értesíteniük kell a Bizottságot, valamint hogy az irányelvre történő hivatkozást a közzétételnek vagy a szövegnek tartalmaznia kell.

4. cikk: Hatályba lépés, valamint 5. cikk: Kedvezményezettek

Önmagát indokoló.

I. MELLÉKLET

A 27. cikk szerinti határozatok jegyzéke, amelyekre a Bizottság megítélése szerint a javaslatban szereplő határidők vonatkoznak, és amelyeket ezért az irányelv hatályon kívül helyez

A Tanács egy 1979. évi, az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó, egyes egymással kapcsolatban álló személyek által teljesített értékesítések becsléséről szóló, nem közzétett határozata, a Német Szövetségi Köztársaság kérésére.

A Tanács 1987. április 11-én elfogadottnak tekintett határozata, amely felhatalmazza az Egyesült Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK irányelv 11. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[4]

A Tanács 1988. július 19-i 88/498/EGK határozata, amely felhatalmazza a Holland Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK irányelv 21. cikk (1) bekezdése a) pontjától eltérő intézkedést alkalmazzon.[5]

A Tanács a 77/388/EGK irányelv 27. cikke (4) bekezdésében szereplő eljárás keretében 1997. február 18-án elfogadottnak tekintett, 1977. május 17-i változatú határozata, amely felhatalmazza a Francia Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 2. és 10. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon. E határozat a tagállamokhoz intézett kérelem 1996. december 18-i bejelentését követi.

A Tanács 1997. december 19-i 98/23/EGK határozata, amely felhatalmazza az Egyesült Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 28.e. cikk (1) bekezdésétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[6]

A Tanács 2002. június 4-i 2002/439/EK határozata, amely felhatalmazza a Német Szövetségi Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[7]

A Tanács 2002. november 5-i 2002/880/EK határozata, amely felhatalmazza az Osztrák Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[8]

A Tanács 2004. március 30-i 2004/290/EK határozata, amely felhatalmazza a Német Szövetségi Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[9]

A Tanács 2004. október 21-i 2004/736/EK határozata, amely felhatalmazza az Egyesült Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 11. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[10]

A Tanács 2004. november 2-i 2004/758/EK határozata, amely felhatalmazza az Osztrák Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[11]

II. MELLÉKLET

A 27. cikk szerinti határozatok jegyzéke, amelyekre a Bizottság megítélése szerint a javaslatban szereplő határidők vonatkoznak, de amelyek hatályon kívül helyezése nem szükséges

A Tanács 1998. február 16-i 98/161/EK határozata, amely felhatalmazza a Holland Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 2. és 28.a. cikk (1) bekezdésétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[12]

A Tanács 2000. március 20-i 2000/256/EK határozata, amely felhatalmazza a Holland Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 11. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[13]

A Tanács 2000. november 27-i 2000/746/EK határozata, amely felhatalmazza a Francia Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 11. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon[14].

A Tanács 2001. november 6-i 2001/865/EK határozata, amely felhatalmazza a Spanyol Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 11. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[15]

A Tanács 2002. július 12-i 2002/736/EK határozata, amely felhatalmazza a Görög Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 2. és 28.a. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon[16].

A Tanács 2004. február 26-i 2004/228/EK határozata, amely felhatalmazza a Spanyol Királyságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon.[17]

A Tanács 2004. március 22-i 2004/295/EK határozata, amely felhatalmazza az Olasz Köztársaságot arra, hogy a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérő intézkedést alkalmazzon[18].

III. MELLÉKLET

A 27. cikk (5) bekezdése szerinti, az érintett tagállamok által feleslegesnek ítélt, és így a Bizottság által hatályon kívül helyezendőnek tekintett bejelentések jegyzéke

(1) A Francia Köztársaságra vonatkozó bejelentések az alábbiakat illetően:

- 2. és 21. cikk, valamint a nem adóalanyoktól történő vételekre vonatkozó adózás;

- 11. cikk, valamint a nagy értékű lovak behozatalára és értékesítésére vonatkozó maximális adóalapok átalányának meghatározása

- 11. cikk, valamint a nem adóalanyok által történő termék-értékesítésbe bevont személyek által végzett ügyletek teljes összegére vonatkozó adózás

(2) A Német Szövetségi Köztársaságra vonatkozó bejelentések az alábbiakat illetően:

- 10. cikk, valamint egyes, a behozatalt követő értékesítésekre vonatkozó adófelfüggesztés

- 17. cikk, valamint az utazási költségekkel kapcsolatos HÉA-ra vonatkozó átalány levonhatósága

(3) A Luxemburgi Nagyhercegségre vonatkozó bejelentések az alábbiakat illetően:

- 9. cikk, valamint a közlekedési műveletek kezelése

- 11. C. cikk, valamint az értékek luxemburgi frankra történő átváltása havi átlagárfolyamon

- 13. A. cikk, valamint a nonprofit jellegű szövetségek által végzett tevékenységekre vonatkozó adó hatálya alól történő kivétel, amit ezen intézmények tagdíj ellenében nyújtanak tagjaik számára, azok közös érdekében.

- 21. cikk, valamint egy adóképviselő kinevezése a nem luxemburgi telephellyel rendelkező termékértékesítők vagy szolgáltatók által megvalósított eladásokra vonatkozó HÉA elszámolásához.

(4) Az Egyesült Királyságra, valamint Észak-Írországra vonatkozó bejelentések az alábbiakat illetően:

- 6., 11. és 13. cikk, valamint különleges intézkedések alkalmazása a hosszú szállodai tartózkodásokra vonatkozó adóalapot illetően

- 11. cikk, valamint a kozmetikai cikkek értékesítésébe bevont közvetítőkre vonatkozó elbánás

- 11. cikk, valamint a leszámítolt bélyegekre vonatkozó intézkedések

2005/0019 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

a 77/388/EGK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kivetésére vonatkozó eljárás egyszerűsítésére, illetve az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására szolgáló egyes intézkedések, valamint egyes, eltéréseket biztosító határozatok megszüntetése tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 93. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[19],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[20],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[21],

mivel:

Az adókikerülések és adókijátszások leküzdése, valamint a hozzáadottérték-adó kivetésére vonatkozó eljárás egyszerűsítése érdekében az egyéni tagállamokra alkalmazott, illetve számukra nyújtott, hasonló problémákra vonatkozó egyes eltéréseket minden tagállam számára elérhetővé kell tenni a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás – 1977. május 17-i 77/388/EGK tanácsi irányelvbe[22] való beillesztés révén. Ezen intézkedéseknek arányosnak kell lenniük és a probléma megoldására kell korlátozódniuk. Tekintve, hogy a tagállamok eltérő szükségletekkel rendelkeznek, a beillesztésnek arra kell korlátozódnia, hogy szükség esetén minden tagállamra kiterjessze a kérdéses szabályok elfogadásának lehetőségét.

A tagállamoknak képesnek kell lenniük intézkedések meghozatalára annak biztosítása érdekében, hogy a 77/388/EGK irányelvben előírt, a vállalkozások javát szolgáló, az adóalanyra vonatkozó – a vagyonnak egy társaságra történő folyamatos átruházását illetően – könnyítéseket ne adókikerülésre használják fel.

A tagállamok számára lehetővé kell tenni a beavatkozást az értékesítések értékét illetően különleges, korlátozott esetekben annak biztosítására, hogy ne keletkezzen adóveszteség az egymással kapcsolatban álló feleken keresztül történő adókedvezmény igénybe vétele révén.

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy belefoglalhassák egy ügylet adóalapjába a késztermék előállítására felhasznált befektetési arany értékét, amikor is a feldolgozás következtében az arany elveszti beruházási arany státuszát.

Világosan meg kell határozni, hogy egyes, tárgyi eszköz jellegű szolgáltatásokat be lehet illeszteni abba a rendszerbe, amely engedélyezi a tárgyi eszközökre vonatkozó levonások kiigazítását a vagyon élettartamán túl, tényleges használatának megfelelően.

A tagállamoknak különleges esetekben képesnek kell lenniük arra, hogy megjelöljék az értékesítések kedvezményezettjét, vagyis azt a személyt, aki a hozzáadottérték-adó megfizetéséért, valamint elszámolásáért felelős. Ez segít a tagállamoknak az adókijátszások és -veszteségek megakadályozására meghatározott ágazatokban és meghatározott ügyletfajták esetében.

A 77/388/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

Ennek következtében egyes, egyéni eltéréseket engedélyező tanácsi határozatokat a 77/388/EGK irányelv 27. cikke alapján hatályon kívül kell helyezni, és a tagállamok nem élhetnek az e cikkben szereplő azon eltérések lehetőségével, amelyekre az ezen irányelvben meghatározott intézkedések vonatkoznak.

Az egyes intézkedéseknek a tagállamok belátása szerinti következetes alkalmazása és végrehajtása érdekében ezen intézkedések bevezetése szükségessé teszi a 77/388/EGK irányelv 29. cikkében létrehozott hozzáadottérték-adóval foglalkozó tanácsadó bizottsággal való konzultációt.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 77/388/EGK irányelv a következőképpen módosul:

(1) A 4. cikk (4) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben egy tagállam a második albekezdésben előírt lehetőséggel él, biztosítania kell, hogy e lehetőség alkalmazása az adóalanyok számára nem okoz sem igazolhatatlan előnyt, sem indokolatlan hátrányt.”

(2) A 5. cikk (8) bekezdésének második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok adott esetben megtehetik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a verseny torzulásait elkerüljék azon esetekben, amikor a kedvezményezett nem teljes mértékben adóköteles.

Biztosítaniuk kell, hogy ne keletkezzen átruházott igazolhatatlan előny vagy indokolatlan hátrány.”

(3) A 11. A. cikk a következőképpen módosul:

(a) Az (1) bekezdés d) pontjában a második albekezdést törölni kell.

b) A szöveg a következő (5), (6), (7) és (8) bekezdésekkel egészül ki:

"5. „Amennyiben a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás magában foglalja a 26.b. cikk (A) bekezdésének értelmében az adómentes befektetési arany olyan mértékű megmunkálását, hogy az többé már nem minősül befektetési aranynak, akkor a tagállamok előírhatják, hogy az adóalapnak magában kell foglalnia a késztermékben lévő arany értékét, amelyet a befektetési arany aktuális szabadpiaci forgalmi értéke alapján számítanak ki.

6. A tagállamok a 29. cikk szerinti konzultációra is figyelemmel előírhatják, hogy a termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó adóalap megegyezzen a szabadpiaci forgalmi értékkel, ha az alábbi esetek egyikéről van szó:

a) ha az ellenérték lényegesen alacsonyabb, mint a szabadpiaci forgalmi érték és az értékesítés vagy a szolgáltatás kedvezményezettje nem teljes mértékben jogosult a levonásra a 17. cikk értelmében;

b) ha az ellenérték lényegesen alacsonyabb, mint a szabadpiaci forgalmi érték és az értékesítő vagy a szolgáltató nem teljes körűen jogosult a levonásra a 17. cikk értelmében, valamint mentesség vonatkozik az értékesítésre vagy a szolgáltatásra a 13. cikk értelmében;

(c) ha az ellenérték lényegesen magasabb, mint a szabadpiaci forgalmi érték és az értékesítő vagy a szolgáltató nem teljes mértékben jogosult a levonásra a 17. cikk értelmében;

Ezt a lehetőséget csak akkor kell alkalmazni, ha a cél az adókijátszások és adókikerülések megelőzése, valamint ha azt az ellenértéket, amelyen egyébként alapulna az adóalap, a tagállam által meghatározott családi, irányítási, tulajdoni, pénzügyi vagy jogi kapcsolatok befolyásolták. E célból a jogviszonyok magukban foglalják a munkaadó és a munkáltató közötti hivatalos kapcsolatot.

7. A 6. cikkben előírt lehetőség nem alkalmazandó a következő esetekben:

a) ha az értékesítő vagy a szolgáltató kereskedelmi okokra tud hivatkozni az árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó ellenérték megállapításával kapcsolatban

b) ha kimutatható, hogy hasonló ellenérték megállapítására kerülne sor olyan személyre vonatkozóan, aki az értékesítővel vagy a szolgáltatóval nem áll a (6) bekezdés második albekezdésében említett jellegű jogviszonyban.

8. Ezen irányelv alkalmazásában a „szabadpiaci forgalmi érték” az a teljes összeg, amelyet a fogyasztónak abban az értékesítési fázisban, amelyben az értékesítésre sor kerül, egy teljesen független szolgáltatónak kellene fizetnie a kérdéses áruért vagy szolgáltatásért abban a tagállamban, amelyben az értékesítés adóköteles, az értékesítés időpontjában, a tisztességes versenyfeltételek mellett.” A szabadpiaci forgalmi érték nem lehet alacsonyabb, mint az értékesítő önköltségi ára, kivéve, ha azt a piaci viszonyok indokolják.”

(4) A 17. cikk (4) bekezdésének a 28f. cikk (1) bekezdése szerinti változata a következőképpen módosul:

a) A második albekezdés a) pontjában a „21. cikk (1) bekezdés a) és c) pont” helyébe a „21. cikk (1) bekezdés a) és c) pont vagy (2) bekezdés c) pont” lép;

b) A második albekezdés b) pontjában a „21. cikk (1) bekezdés a) pont” helyébe a „21. cikk (1) bekezdés a) vagy (2) bekezdés c) pont” lép;

(5) A 18. cikk (1) bekezdésének d) pontja a 28f. cikk (2) bekezdése szerinti változatában a „21. cikk (1) bekezdés" helyébe a „21. cikk (1) bekezdés vagy 21. cikk (2) bekezdés c) pont” lép;

(6) A 20. cikk (4) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok a (2) és (3) bekezdéseket is alkalmazhatják azokra a szolgáltatásokra, amelyek hasonló jellegűek, mint a szokványosan a tárgyi eszközökre vonatkozóak, beleértve azokat az eseteket, amikor ezeket a szolgáltatásokat nem folyó kiadásokként, hanem folyamatos, vagyonra vonatkozó könyv szerinti értéküket figyelembe véve kezelik.”

(7) A 21. cikk (2) bekezdésének a 28g. cikk szerinti változata a következő c) ponttal egészül ki:

c) azokban az esetekben, amikor az alábbi értékesítésekre kerül sor, a tagállamok meghatározhatják a 29. cikk szerinti konzultációra is figyelemmel, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az az adóalany, akinek a részére az értékesítések történtek:

i) az építéssel, javítással, tisztítással, karbantartással, átalakítással és bontással kapcsolatos szolgáltatások ingatlanok vonatkozásában;

ii) személyzet biztosítása az i) pontban szereplő tevékenységekhez kapcsolódóan;

iii) a 13. B. cikk g) és h) pontjában említett ingatlanok értékesítése, amikor is az értékesítő a 13. C. cikk b) pontja szerinti értékesítésre vonatkozó adózás mellett döntött;

iv) használt anyagok, adott állapotukban újrafelhasználásra alkalmatlan használt anyagok, törmelékanyagok, ipari és nem ipari hulladék, anyagában hasznosítható hulladék, részben feldolgozott hulladék értékesítése, valamint egyes, az M. mellékletben felsorolt, meghatározott szolgáltatások;

v) egy adott adóalany által egy másik adóalany részére igazságügyi felszámolási eljáráson kívül garanciaként értékesített áruk;

vi) ingatlanok értékesítése, amelyek esetében a 13. C. cikkben szereplő adózási lehetőséget alkalmazták annak a gazdasági egységnek az igazságügyi felszámolási eljárása során, amely az ily módon értékesített ingatlan tulajdonosa volt;

vii) áruértékesítés, amikor arra a tulajdonjog fenntartásáról egy engedményes részére történő lemondást, valamint az engedményesi jogoknak az engedményes által történő gyakorlását követően kerül sor.

Az első albekezdés céljából a tagállamok meghatározhatják azokat az értékesítéseket, amelyekre az i) pont vonatkozik, csakúgy, mint az értékesítők vagy kedvezményezettek azon kategóriáit, amelyekre ez a pont alkalmazható. Korlátozhatják ezen intézkedés alkalmazását a iv) pontban, valamint az M. mellékletben felsorolt egyes értékesítések esetében.”

(8) Az irányelv kiegészül az I. melléklet szerinti M. melléklettel.

2. cikk

Minden határozat, amely a 77/388/EGK irányelv 27. cikke alapján olyan eltéréseket biztosít, amelyekre ezen irányelv rendelkezései vonatkoznak, (…)-tól/-től (időpont – a hatálybalépést követő egy év) hatályát veszti.

3. cikk

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb (…)-án/-én (a hatályba lépést követő egy év) megfeleljenek. Haladéktalanul ismertetik a Bizottsággal e rendelkezések szövegét.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Ezen irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő (…). napon lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, (…)-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

(…)

I. MELLÉKLET

„M. melléklet

A 21. cikk (2) bekezdés c) pont iv) alpontjában szereplő használt anyagok értékesítésének jegyzéke

a) vas- és nem vashulladék, törmelékanyag és használt anyagok értékesítése, beleértve a színesfémek feldolgozásából, gyártásából vagy olvasztásából származó félkész termékeket;

b) vas- és nem vashulladék félkész termékek értékesítése, valamint a kapcsolódó feldolgozással összefüggő egyes szolgáltatások

c) vasfémeket vagy színesfémeket tartalmazó visszamaradt anyagok és egyéb, anyagukban hasznosítható anyagok, illetve ezek ötvözeteinek, salakjának, hamujának, pernyéjének, valamint a fémeket tartalmazó ipari visszamaradt anyagok vagy ezek ötvözeteinek értékesítése, továbbá az ezekhez a termékekhez kapcsolódó válogatási, vágási, aprózási és préselési szolgáltatások;

d) vashulladék, forgács, törmelékanyag, hulladék, valamint üvegcserepet, üveget, papírt, kartont, papírlemezt, rongyot, csontot, bőrt, műbőrt, pergament, nyersbőrt és irhát, ínt és ínhüvelyt, zsinórt, kötelet, fonatot, sodronykötelet, gumit és műanyagot tartalmazó használt és anyagukban hasznosítható anyagok értékesítése, továbbá az ezekhez kapcsolódó, feldolgozással összefüggő egyes szolgáltatások;

e) a d) pontban szereplő anyagok tisztítás, fényezés, válogatás, vágás vagy öntés formájában történő feldolgozását követő értékesítése;

f) az alapanyagok megmunkálásából származó törmelékanyag és hulladék értékesítése.”

[1] COM (2000) 348 végleges.

[2] COM (2003) 614 végleges

[3] A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás – 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1977.6.13., 1. o.). A legutóbb a 2004/66/EK irányelvvel (HL L 168., 2004.5.1., 35.o.) módosított irányelv.

[4] HL L 132., 1987.5.21., 22. o.

[5] HL L 269., 1988.9.29., 54. o.

[6] HL L 8., 1998.1.14., 24. o.

[7] HL L 151., 2002.6.11., 12. o.

[8] HL L 306., 2002.11.8., 24. o.

[9] HL L 94., 2004.3.31., 59. o.

[10] HL L 325., 2004.10.28., 58. o.

[11] HL L 336., 2004.11.12., 38. o.

[12] HL L 53., 1998.2.24., 19. o.

[13] HL L 79., 2000.3.30., 36. o.

[14] HL L 302., 2000.12.1., 61. o.

[15] HL L 323., 2001.12.7., 24. o.

[16] HL L 233., 2002.8.30., 36. o.

[17] HL L 70., 2004.3.9., 37. o.

[18] HL L 97., 2004.4.1., 63. o.

[19] HL C (…)., ( …)., (…). o.

[20] HL C (…)., ( …)., (…). o.

[21] HL C (…)., ( …)., (…). o.

[22] HL L 145., 1977.6.13., 1. o. A legutóbb a 2004/66/EK irányelvvel (HL L 168., 2004.5.1., 35.o.) módosított irányelv.