(1)

Az 1697/2002/EK rendelettel a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki többek között a Thaiföldről, Törökországból és Ukrajnából származó egyes hegesztett vas- vagy ötvözetlen acél csövek és csővezetékek behozatalára (a továbbiakban: hatályos intézkedések) ( 2 ).

(2)

2007. augusztus 20-án a panaszos, a hegesztett acélcsövek európai uniós ágazatának védelmi bizottsága (Defence Committee of the Welded Steel Tube Industry of the European Union) a gyártók egy jelentős, ez esetben egyes hegesztett csövek és csővezetékek teljes közösségi gyártásának több mint 50 %-át képviselő hányada nevében panaszt nyújtott be.

(3)

A panasz a Fehéroroszországból, Bosznia-Hercegovinából, a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) és Oroszországból származó említett termék dömpingjére és az abból keletkező jelentős kárra vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmazott ahhoz, hogy a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az eljárás megindítása indokolt legyen.

(4)

2007. június 25-én a panaszos, a hegesztett acélcsövek európai uniós ágazatának védelmi bizottsága a gyártók egy jelentős, ez esetben egyes hegesztett csövek és csővezetékek teljes közösségi gyártásának több mint 50 %-átképviselő hányada nevében az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

(5)

A kérelem elegendő bizonyítékot tartalmazott a Thaiföldről, Törökországból és Ukrajnából érkező említett termék behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatának, a Törökországból érkező behozatalt illetően pedig a dömpingre és a kárra irányuló időközi felülvizsgálat megindításához. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság kezdeményezte az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatokat.

(6)

Törökország vonatkozásában a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy abszolút értelemben és a piaci részesedést tekintve is még mindig nagyon magas mértékű az érintett termék behozatala. Azt is állította, hogy az ebből az országból behozott érintett termék mennyiségének és árának – egyéb következmények mellett – negatív hatása volt a közösségi gazdasági ágazat által elért piaci részesedésre és árszínvonalra, ami pedig igen kedvezőtlenül érintette a közösségi gazdasági ágazat általános teljesítményét és pénzügyi helyzetét.

(7)

2007. október 15-én egy ukrajnai exportőr, az Interpipe Group az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálatra vonatkozó kérelmet nyújtott be. A kérelem terjedelmében dömpingvizsgálatra irányult.

(8)

2007. szeptember 26-án a Bizottság értesítésben ( 3 ) jelentette be (a továbbiakban: első értesítés) – amely megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában –, hogy az alaprendelet 5. cikke szerint a Fehéroroszágból, Bosznia-Hercegovinából, a Kínai Népköztársaságból és Oroszországból származó egyes hegesztett vas- vagy ötvözetlen acél csövek és csővezetékek behozatala tekintetében dömpingellenes eljárást indít (a továbbiakban: dömpingellenes vizsgálat).

(9)

Ugyanezen a napon a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint értesítésben ( 4 ) jelentette be (a továbbiakban: második értesítés) – amely megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában –, hogy egyes hegesztett vas- vagy ötvözetlen acél csövek és csővezetékek tekintetében a Thaiföldről, Törökországból és Ukrajnából érkező behozatalra vonatkozóan hatályvesztési felülvizsgálatot (a továbbiakban: hatályvesztési felülvizsgálat), a Törökországból érkező behozatalt illetően pedig időközi felülvizsgálatot (a továbbiakban: török időközi felülvizsgálat) indít.

(10)

2008. január 24-én a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint megjelentette az Európai Unió Hivatalos Lapjában az Ukrajnából származó egyes hegesztett vas- vagy ötvözetlen acél csövek és csővezetékek egyik exportőre, az Interpipe Group dömpingjére irányuló időközi felülvizsgálat (a továbbiakban: ukrán időközi felülvizsgálat) megindításáról szóló értesítést ( 5 ) (a továbbiakban: harmadik értesítés).

(11)

Az előbbiekben említett vizsgálatokat együttesen kezelték, mivel nyilvánvalóan összefüggenek egymással, különösen a kár meghatározása és a kár megismétlődésének valószínűsége tekintetében. A helyes közigazgatási gyakorlat érdekében egyetlen rendeletbe foglalták azokat.

(12)

A Bizottság szolgálatai hivatalosan értesítették a panaszost, a panaszban és a kérelemben megnevezett közösségi gyártókat, minden egyéb ismert közösségi gyártót, importőrt, kereskedőt, Fehéroroszágban, Bosznia-Hercegovinában, a Kínai Népköztársaságban, Oroszországban, Thaiföldön, Törökországban és Ukrajnában az ismert exportáló gyártókat és az érintett országok hatóságait.

(13)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításról szóló értesítésben megállapított határidőn belül véleményüket írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek. A panaszos által képviselt több exportáló gyártó és közösségi gyártó is élt ezzel a lehetőséggel, és a vizsgálat során elbírálandó érveket fogalmaztak meg.

(14)

Egyes exportáló országok esetében a vizsgálatban érintett nagyszámú exportáló gyártóra, közösségi gyártóra és importőrre való tekintettel a fenti 8 és 9 preambulumbekezdésben megállapított dömpingellenes eljárásban, hatályvesztési felülvizsgálatban és török időközi felülvizsgálatban – amennyiben szükséges – az alaprendelet 17. cikkével összhangban a mintavételi módszer alkalmazását tervezték be.

(15)

Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, szükség van-e mintavételre, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, felkérték az exportáló gyártókat és a nevükben eljáró képviselőket, a közösségi gyártókat és importőröket, hogy jelentkezzenek, és bocsássák a Bizottság rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésekben kért információkat.

(16)

A mintavételi formanyomtatványt 15 fél – 13 panaszos és két támogató gyártó – válaszolta meg, egy mini kérdőív kitöltésével pedig még két vállalat működött együtt. A közösségi termeléshez viszonyítva mintegy 95 %-os együttműködési arány alakult ki.

(17)

Az panaszossal folytatott konzultációt követően a minta a legnagyobb reprezentatív eladási mennyiség alapján került kiválasztásra az alaprendelet 17. cikke szerint. A művelet eredményeként egy 9 vállalatból álló minta került kiválasztásra. A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő vállalatok a teljes közösségi termelés 67 %-át tették ki.

(18)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján mintegy 140 importőrrel vették fel a kapcsolatot. A 140-ből 16 úgy nyilatkozott, hogy az érintett országokból nem hoz be hegesztett csöveket, három pedig azt válaszolta, hogy már nem működik az érintett termék piacán. A kérdőívet 13 független importőr válaszolta meg, de csak kettő szolgált teljes körű válasszal. A független együttműködő importőrök a teljes érintett behozatal kevesebb mint 5 %-t tették ki, ez nagyon alacsony együttműködési szint.

(19)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésekben foglaltak szerint a KNK, Oroszország, Törökország, Ukrajna és Thaiföld exportőrei és termelői vonatkozásában terveztek mintavételt. Az érintett országok mintavételi eljárásának részleteit az alábbi országonkénti elemzések tartalmazzák.

(20)

A Bizottság beszerezte és ellenőrizte mindazokat az információkat, amelyeket a dömping, a keletkezett kár és a közösségi érdek meghatározása céljából szükségesnek tartott. Az alábbi vállalatok által átadott információk ellenőrzése helyben történt:

(21)

A dömpingellenes vizsgálat esetében a dömping és a kár vizsgálata 2006. július 1-jétől2007. június 30-ig tartott (a továbbiakban: „vizsgálati időszak”). A kárelemzéssel összefüggésben a tendenciák vizsgálata 2004. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartott (a továbbiakban: „érintett időszak”). Ugyanezt a vizsgálati időszakot használták fel a török időközi felülvizsgálathoz és a hatályvesztési felülvizsgálathoz is, amelyek érintett időszaka azonos volt.

(22)

Az ukrán időközi felülvizsgálat esetében a vizsgálati időszak a teljes 2007-es naptári évet kitöltötte (a továbbiakban: „Interpipe vizsgálati időszak”).

(23)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság javasolta:

(24)

Az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban határidőt is kaptak a felek, amelyen belül a nyilvánosságra hozatalt követően észrevételeiket előadhatták.

(25)

A felek által szóban és írásban benyújtott véleményeket megvizsgálták, és a végső megállapításokat adott esetben azoknak megfelelően módosították.

(26)

Érintett termék a Fehéroroszországból, Bosznia-Hercegovinából, a Kínai Népköztársaságból, Oroszországból, Thaiföldről, Törökországból és Ukrajnából származó, kör keresztmetszetű és 168,3 mm-nél nem nagyobb külső átmérőjű hegesztett vas- vagy ötvözetlen acél cső és csővezeték, kivéve az olaj vagy gáz szállítására szolgáló csővezetékekben használt típusokat, az olaj- vagy gázfúrásra és -kitermelésre szolgáló csővezetékekben használt típusokat, a polgári repülésben ráerősített szerelvényekkel használt, gázok vagy folyadékok továbbítására alkalmas precíziós csöveket és csővezetékeket. Általában az ex730630 41, ex730630 49, ex730630 72 és ex730630 77 KN-kód alatt szerepel.

(27)

A hegesztett csövek és csővezetékek felhasználási területe igen széles körű, egyebek mellett víz-gáz, fűtő- és szellőztető rendszerekben, klímaberendezésekben, önműködő sprinklerberendezésekben víz, gőz, földgáz, levegő és egyéb folyadékok és gázok szállítására és hasonló célokra használják fel őket. Építkezési célokra, teherhordásra, csőkerítésekhez, védőeszközként és állványozásra is igen gyakran használják őket.

(28)

Az érintett termék legfontosabb nyersanyaga a csővé alakított melegen hengerelt tekercs. A hegesztett csöveket és csővezetékeket festéssel vagy galvanizálással utókezelhetik is. Az utókezelés célja a termék minőségének javítása. Főleg nyitva szállítják, de lehetnek cinkkel lemezelt, illetve bevont vagy menetelt végűek is, karmantyúsak vagy karmantyú nélküliek. Az érintett termékeket különböző szabványok és osztályozások szerint többféle méretben gyártják. Végső felhasználásukat tekintve jórészt egymással felcserélhetők, ezért az érintett termékek különböző típusai között jelentős mértékű az átfedés és a versengés. Az azonos terméket érintő korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan ezért azt a következtetést vonták le, hogy a vizsgálat szempontjából az érintett termék valamennyi típusát egy terméknek kell tekinteni.

(29)

A hatályvesztési felülvizsgálat, a török időközi felülvizsgálat és az ukrán időközi felülvizsgálat szempontjából az érintett termék megegyezik azzal, amelyre az 1 preambulumbekezdésben említett eredeti és előző vizsgálat is vonatkozott.

(30)

A Fehéroroszországban, Bosznia-Hercegovinában, a Kínai Népköztársaságban, Oroszországban, Thaiföldön, Törökországban és Ukrajnában gyártott és a Közösségbe exportált termék minden tekintetben hasonló az ezen országok hazai piacain értékesített termékhez, illetve a közösségi gyártók által gyártott és a közösségi piacon értékesített termékhez. Ugyanez igaz a közösségi exportra gyártott és értékesített termék tekintetében is a Kínai Népköztársaság és Fehéroroszország esetében piacgazdaságú harmadik országot jelentő USA-ban gyártott és értékesített termékkel összehasonlítva. Ezeket a termékeket ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében mind hasonló terméknek tekintették.

(31)

Az alábbiakban ismertetett általános módszert megfelelően alkalmazták minden exportáló szereplőre. Az érintett országok dömping ügyeiről később bemutatott megállapítások ezért csak azokat a kérdéseket ismertetik, amelyek az adott exportáló országra jellemzők.

(32)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban minden exportáló gyártó esetében először azt vizsgálták meg, hogy a hazai hegesztett cső és csővezeték eladásai reprezentatívak-e, vagyis az összesen eladott mennyiség a Közösségben általa összesen eladott export mennyiségnek legalább 5 %-át kiteszi-e.

(33)

A Bizottság ezt követően megállapította, hogy a belföldön értékesített hegesztett cső- és csővezeték típusok közül melyek azok, amelyek a közösségi exportra értékesítettekkel azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók. A terméktípus alapján történő vizsgálat tekintetében a Bizottság a belföldön értékesített és exportált terméktípusok közül azokat vette figyelembe, amelyek hasonló származása, mérete (külső átmérő), falvastagsága, felületének és végének megmunkálása közvetlenül összehasonlítható.

(34)

Ha az exportáló gyártók által a hazai piacon értékesített valamely típust a közösségi exportra értékesített hegesztett csövekkel és csővezetékekkel közvetlenül összehasonlíthatónak találták, megállapították, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szempontjából annak belföldi értékesítése elég reprezentatív-e. Egy adott típusú hegesztett cső és csővezeték belföldi értékesítését akkor tekintették elég reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszakban az abból a típusból összesen eladott mennyiség a Közösségbe exportált összehasonlítható típusú hegesztett csőből és csővezetékből összesen eladott mennyiségnek legalább 5 %-át kitette.

(35)

Azt is megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a hegesztett csövek egyes típusainak hazai eladásait a rendes kereskedelmi forgalom keretében folyónak lehet-e tekinteni. Ennek során az érintett ország minden exportáló gyártója esetében megállapították, hogy a vizsgálati időszakban az érintett termék egy-egy exportált típusából mekkora volt a hazai piacon független vásárlóknak nyereséggel realizált eladások aránya.

(36)

Ha egy terméktípusból nem volt a rendes kereskedelmi forgalom keretében hazai eladás, akkor megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban a rendes értéket más termelők belföldi ára alapján meg lehet-e állapítani. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban képzett rendes értéket alkalmazták, ha más termelőktől megbízható belföldi árak nem álltak rendelkezésre.

(37)

Ha a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban képezték, az értékesítési, általános és adminisztrációs költségeknél (a továbbiakban: SGA-költségek) és a nyereség összegénél a rendes kereskedelmi forgalom keretében a szóban forgó exportáló gyártó hasonló termékének tényleges termelési és értékesítési adatait vették alapul az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján.

(38)

A független közösségi vásárlóknak exportált érintett termék exportára minden esetben az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint, nevezetesen a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján került meghatározásra.

(39)

Ha az export értékesítés kapcsolatban álló importőrön keresztül történt és azt nem tekintették megbízhatónak, az exportárat a behozatal és viszonteladás között felmerülő összes költséggel, illetve elfogadható SGA-tartalékkal és haszonkulccsal megfelelően kiigazítva az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint annak az árnak az alapján képezték, amelyen a behozott termékeket először adták tovább egy független vevőnek. Ebben a tekintetben a kapcsolatban álló importőr saját SGA-költségeivel dolgoztak. A haszonkulcsot az együttműködő független importőröktől rendelkezésre álló információ alapján állapították meg.

(40)

Azokban az esetekben, amikor nem volt exportár, és ebből következően nem került sor az importált termékek viszonteladására, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint valamilyen ésszerű alapon került megállapításra.

(41)

Az összehasonlítható terméktípusok rendes értékét és exportárát gyártelepi paritáson hasonlították össze. A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint az árakat és árösszehasonlíthatóságot befolyásoló különbségek tekintetében kiigazítások formájában megfelelő kompenzációt alkalmaztak. A megfelelő kiigazításra minden esetben sor került, ha azt indokoltnak, helyesnek és ellenőrzött bizonyítékokkal alátámasztottnak tartották.

(42)

Általános szabályként és az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözetet minden exportáló gyártó esetében a rendes érték súlyozott átlagának és a terméktípusonkénti exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján állapították meg.

(43)

Az egymással kapcsolatban álló, több vállalatból álló csoportok esetén az intézkedések potenciális kijátszásának megelőzése érdekében a Bizottság szokásos gyakorlatával összhangban a csoport minden vállalatára érvényes közös dömpingkülönbözetet állapítottak meg.

(44)

Az együtt nem működő vállalatok esetében a maradék dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozták meg.

(45)

A maradék dömpingkülönbözet meghatározása érdekében először megállapították az együttműködési szintet. Magasnak tekintették az együttműködési szintet, ha az együttműködő exportáló gyártók exportvolumene megközelítette az Eurostat által az érintett országra megadottat, és nem volt ok azt feltételezni, hogy az együttműködéstől valamelyik exportáló gyártó tartózkodik. Ezekben az esetekben a mérés hatékonyságának biztosítása érdekében a maradék dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő vállalat szintjén állapították meg.

(46)

Ha az együttműködési szint alacsony volt, a maradék dömpingkülönbözetet általában egy másik együttműködő gyártó reprezentatív típusára megállapított legmagasabb különbözeten határozták meg. Ezt a módszert szükségesnek tartották ahhoz is, hogy az együtt nem működők jutalmazását megelőzzék.

(47)

A vizsgálati időszakban a Bosznia-Hercegovinából érkező behozatal 33 kilotonna volt, és mintegy 2,5 %-os piaci részesedést ért el. A legnagyobb exportáló gyártó a (hazai piacra és kivitelre szánt) teljes bosznia-hercegovinai termelés több mint 90 %-át képviselte. A vizsgálatban együttműködött és válaszolt a kérdőívre.

(48)

A hasonló termék hazai eladásának teljes mennyisége a (32) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint reprezentatív volt. Az előzőekben ismertetett általános módszer szerint a rendes értéknél a rendes kereskedelmi forgalom keretében a boszniai-hercegovinai független ügyfelek által fizetett vagy fizetendő árakat vették alapul, vagy adott esetben képezték.

(49)

Az érintett terméket minden esetben független közösségi ügyfeleknek adták el. Az exportárnál ezért az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a független közösségi ügyfelek által fizetett vagy fizetendő árakat vették alapul.

(50)

Az exportőr a panaszos által hivatkozott fuvardíjakat vitatta. A helyszíni vizsgálat során bizonyítani tudta, hogy a költségek valóban alacsonyabbak.

(51)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlították össze. Az igazságos összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint az árakat befolyásoló különbségek tekintetében kiigazítások formájában megfelelő kompenzációt alkalmaztak. A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik megkérdezett fél kétségbe vonta a Bizottság által a fizikai jellemzők tekintetében tett kiigazításokat. Ugyanakkor a fizikai jellemzőkre vonatkozó kiigazítások nem voltak indokoltak, és ténylegesen nem is alkalmazták azokat a dömpingkülönbözet meghatározásakor Bosznia-Hercegovina egyetlen exportáló gyártója tekintetében.

(52)

A rendes érték és az exportár súlyozott átlagainak szembeállításán alapuló összehasonlítást alkalmazták, ez a módszer pedig 0,7 %-os dömpingkülönbözetet mutatott ki.

(53)

Mivel a dömpingkülönbözet de minimis szintű, vagyis az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése szerint kevesebb mint 2 %, a Bosznia-Hercegovina ellen folyó eljárást intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni. Az ebből az országból érkező behozatal jellege és hatása a kárról szóló részben az „egyéb tényezők” alatt kerül elemezésre.

(54)

Az Eurostat (összes KN-kódon alapuló) jelentése szerint az elmúlt években a kínai behozatal meredeken, a 2004. évi 22 kilotonnáról 2006-ban 111 kilotonnára emelkedett (a vizsgálati időszakban 180 kilotonna). A KNK így a 2004. évi 1,8 %-ról a vizsgálati időszakban több mint 13,8 %-ra nőtt piaci részesedésével messze a legnagyobb importőr a közösségi piacon. Az együttműködő gyártók még ennél is nagyobb, 233 kilotonnás export mennyiséget jelentettek. A mintavételben szereplő hat vállalat 219 kilotonnát jelentett. Az eltérés először is azzal magyarázható, hogy a kínai kivitel piaci térnyerése és részesedése még az eredeti elképzeléseknél is jelentősebb.

(55)

Az Eurostat és az együttműködő gyártók által közölt mennyiségek közötti eltérés összefügghet az érintett termék rossz vámáru-nyilatkozatával is. Ez egybecseng a közösségi gazdasági ágazat állításaival, amelyek szerint az érintett terméket rosszul vallják be. A teljes vizsgálat kiderítette, hogy a szereplők egy számlával akár különböző típusú csöveket is eladhatnak (van, amelyik az érintett termékbe tartozik, van, amelyik nem). Attól függően ezért, hogy a számlán a különbségeket mennyire egyértelműen tüntetik fel, nem zárható ki, hogy a bejelentő ezt a lehetőséget kihasználva az érintett terméket nem a hozzá tartozó kód alatt jelenti be.

(56)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyekről megállapítást nyert, hogy megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek.

(57)

Röviden és csak a hivatkozás megkönnyítése érdekében a piacgazdasági elbánás kritériumai az alábbiakban kerülnek összefoglalásra:

(58)

A jelenlegi vizsgálat megindítását követően hat kínai gyártóból/gyártó csoportból álló minta került kiválasztásra („jogi személyek”), közülük mindenki igényt tartott az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti piacgazdasági elbánásra, és a piacgazdasági elbánásra vonatkozó igénybejelentő lapot a megadott határidőn belül megválaszolta. Az igénybejelentés alapján ellenőrzésük a helyszínen történt. Az egységes gyakorlat szerint a Bizottság megvizsgálja, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csoportja együtt megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Ezért, ha a leányvállalat vagy a kérelmezővel kapcsolatban álló bármely más vállalat az érintett termék gyártója és/vagy exportőre és/vagy kereskedője volt, a vállalatot felkérték, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozóan töltsön ki egy külön igénybejelentő lapot.

(59)

A mintavételben szereplő hat jogi személy telephelyén tartott helyszíni ellenőrzések alapján az a döntés született, hogy valamennyi piacgazdasági elbánásra vonatkozó igényt el kell utasítani. Erre amiatt került sor, hogy az 1., 2. és 3. kritériumnak egyik jogi személy sem felelt meg (lásd később az elemzést). A vizsgálat feltárta, hogy a 4. és 5. kritériumnak mindegyik jogi személy megfelel. Ez azt jelenti, hogy a csődjogi és tulajdonjogi szabályok stabilitást és jogbiztonságot biztosítanak, a valutaváltások pedig piaci árfolyamon történnek.

(60)

A vállalatok dokumentációja sok esetben nem volt megbízható. Néhány vállalat ugyanannak a dokumentumnak különböző változatait mutatta be (pl. javított működési engedély, alapszabály két különböző példányban, különböző részvényesekkel, soha alá nem írt alapszabály). A helyi hatóságok ezt az állapotot nemcsak elfogadták, hanem minden alátámasztás nélkül még a megfelelő igazolásokat és dokumentumokat is kiállították. A megbízhatatlan dokumentumok miatt ezért a vállalatok jogállása bizonytalanná vált, ami arra engedett következtetni, hogy az állami befolyás nem szűnt meg.

(61)

Több másik esetben a működési engedéllyel kapcsolatban merültek fel kételyek. Az egyik esetben először egy olyan működési engedélyt mutattak be, amelyben sem a működés kezdő időpontja, sem a végső időpontja nem volt megjelölve. Később egy olyan változatot mutattak be, amely csak egy végső időpontot tartalmazott. Ez általában vonja kétségbe a dokumentum megbízhatóságát.

(62)

Miután a Bizottság közölte megállapításait, a vállalatok általában azt hangsúlyozták, hogy magán tulajdonban vannak. Állításaikkal szemben azonban az állami beavatkozást ott is meg lehetett állapítani, ahol az állam nem vagy csak részben volt tulajdonos. Az előzőekben bemutatottak szerint más elemek arra a következtetésre vezettek, hogy az állami beavatkozás összességében jelentős.

(63)

A Bizottság egyetlen beérkezett észrevétel miatt sem változtatott a megállapításain, és azt a következtetést vonta le, hogy a vállalatok jelentős állami beavatkozás alatt állnak.

(64)

A vizsgált vállalatok számviteli gyakorlata tekintetében több szabálytalanságot is találtak. Minden jogi személy esetében megállapították, hogy nem vezetnek egységes nyilvántartásokat.

(65)

Több szabálytalanságot állapítottak meg például azzal kapcsolatban, ahogy a vállalatok jegyzett tőkéjüket megemelték (a tőkeemelés semmilyen tényleges befektetést nem tükrözött). Néhány esetben a vállalat saját tőkéjének értékét pénzben vagy természetben soha nem apportálták. Néhány más esetben a behajthatatlan követeléseket nem a nemzetközi számviteli standardok szerint könyvelték. Néhány vállalat pénzügyi kimutatásai nem a társasági dokumentumokban, például az alapszabályban vagy a működési engedélyben szereplő jegyzett tőkét tükrözték. Szabálytalanságokat állapítottak meg az amortizációnál (néhány vállalat nem amortizálta bizonyos eszközeit) vagy a nem megfelelően könyvelt földhasználati jogok tekintetében.

(66)

Néhány jogi személy arra hivatkozott, hogy az elszámolási rendszer szabálytalanságai nem befolyásolhatták volna ilyen mértékben a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntést. Állításuk szerint az elszámolási rendszerben tapasztalt megannyi szabálytalanságból önmagában még nem következik, hogy a 2. kritérium nem teljesül. Még ha abból is indulunk ki azonban, hogy csekélynek minősíthető számviteli szabálytalanságok esetén a 2. kritérium teljesültnek tekinthető, az előző bekezdésekből következően ebben a konkrét esetben a szabálytalanságok nem csekélyek.

(67)

Néhány esetben azt is állították, hogy a nyilvántartásokat külső – és így független – könyvvizsgálók megvizsgálták. A könyvvizsgálók azonban egyetlen, a vizsgálat során talált problémára sem mutattak rá, és így nem voltak összhangban a nemzetközi számviteli standardokkal. Az érintett jogi személyek ezért nem tudták bizonyítani, hogy egyetlenegy átlátható, a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak alávetett könyvelést vezetnek.

(68)

A földhasználati szerződések tekintetében is voltak szabálytalanságok. Sok esetben nem tudtak bizonyítékot bemutatni arra, hogy a földhasználati jogokért fizetnek, ami miatt – mivel a földterület állami tulajdonú – ezek a jogi személyek jelentős állami befolyásnak vannak kitéve. Néhány jogi személy nem tudott megbízható bizonyítékot bemutatni a részvényszerzésről és -átruházásról. Néhány esetben az eszközök átértékelése egyértelműen önkényes volt. A privatizációs folyamat szabálytalanságai minden későbbi részvényátruházást beárnyékoltak, és valószínűleg ez az oka annak, hogy a helyi hatóságok beavatkozhatnak néhány vállalat működésébe.

(69)

Következésképpen a privatizációs folyamatot érintő szabálytalanságok a vállalatok jelenlegi helyzetére és működésére még most is kihatnak, mivel a termelési költségeket és az eszközök értékét jelentős mértékben korlátozzák a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből fennmaradt torzulások.

(70)

Kikérték a tanácsadó bizottság véleményét, a közvetlenül érintett feleket pedig erről tájékoztatták. A közösségi gazdasági ágazat véleményezési lehetőséget kapott, de a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntésre észrevétel nem érkezett.

(71)

A Bizottság a piacgazdasági elbánás kérelmezőitől kapott észrevételeket. Az észrevételekre adott esetben az előző elemzésben vagy külön az érintett exportőrnek szóló válaszban reagált. A beérkezett észrevételek miatt azonban a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokon nem kellett változtatni.

(72)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelményt teljesítik.

(73)

A minden vállalat esetében megállapított állami beavatkozás egész tevékenységüket befolyásolja. Nem zárható ki ezért, hogy ez a befolyás kihat az exportárak és mennyiségek meghatározására, illetve az értékesítési feltételek és az exporttevékenységgel kapcsolatos egyéb szempontok meghatározására.

(74)

Meg kell említeni, hogy a hat vizsgált jogi személy csaknem a teljes közösségbe irányuló exportot lefedte. Ilyen koncentráció, a viszonylag kevés piaci szereplő és a minden vizsgált jogi személy tekintetében megállapított jelentős mértékű állami beavatkozás miatt nem zárható ki, hogy az állami beavatkozást az intézkedések kijátszására használják fel, ha az egyes exportőrökre különböző vámtételeket alkalmaznak.

(75)

Következésképpen a vállalatok nem tudták bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének b) és e) pontjában meghatározott kritériumokat teljesítik.

(76)

Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésének megfelelően a piacgazdasági elbánásban nem részesíthető vállalatok esetében a rendes értéket egy analóg ország árai vagy számtanilag képzett értéke alapján állapították meg.

(77)

A Bizottság az első értesítésben jelezte, hogy a KNK és Fehéroroszország esetében az USA-t, mint megfelelő analóg országot kívánja felhasználni a rendes érték megállapításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. Az egyik érdekelt fél a javaslat ellen kifogással élt, jelezve hogy Törökország jobb választás lenne, és rámutatott, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint – ha mód van rá – az azonos vizsgálatnak alávetett piacgazdaságú harmadik országot kell felhasználni. Megjegyezte továbbá, hogy az eredeti vizsgálatban Ukrajna esetében Törökországot vették analóg országnak.

(78)

Az intézmények mindazonáltal fenntartották azon álláspontjukat, hogy – az alábbiakban kifejtett érvekre tekintettel – a jelenlegi új vizsgálat szempontjából az USA alkalmasabb analóg ország.

(79)

A közösségi intézmények ugyan elvben egyetértenek azzal, hogy egy felülvizsgálaton belül logikus lenne ugyanazon analóg országot kiindulópontként tekinteni, mint az eredeti vizsgálatban (noha még egy vizsgálaton belül is adódhatnak a változtatást szükségessé tévő alapos indokok). Fehéroroszország és a KNK tekintetében azonban ebben a rendeletben nem felülvizsgálatról, hanem új vizsgálatról van szó. Ezért ezek a megfontolások jelen esetben tárgytalanok. Ezenfelül, amint e rendelet másutt kifejti, a WTO fellebbviteli testületének a Mexico beef and Rice című jelentése ( 7 ) szerint ez az eljárás nem vonatkozott azokra a török vállalatokra, amelyek esetében az első vizsgálatban nulla vámot állapítottak meg. Ezért az intézmények nincsenek teljes egészében tisztában a rendes érték nagyságával a török piacon. Ezenfelül úgy tűnik, hogy a török piacon bizonyos torzulások mutatkoznak. Különösen a török behozatal piaci részesedése volt nagyon alacsony, mindössze 3,3 %, míg az USA-ba irányuló bevitel esetében 39 %-ot tett ki. A behozatal ilyen alacsony szintű piaci részesedése a török piacon a nemzetközi verseny tekintetében fennálló akadályokra utalhat, annak ellenére, hogy Törökországban 15 ismert gyártó van.

(80)

Másrészt azonban mind általában, mind pedig az érintett termék esetében az USA a hegesztett csövek nagy, méreteit tekintve a Közösséghez hasonló nagyságú felvevő piaca, amelyen szemlátomást komoly méretű verseny mutatkozik. Úgy tűnik, több mint 15 egymással versengő hazai gyártó van jelen, akik a Közösségbe irányuló kínai kivitellel összehasonlítva a hazai eladások jelentős részét teszik ki.

(81)

Emellett jelentős a harmadik országokból az USA-ba érkező behozatal annak ellenére, hogy a vizsgálati időszakban több országból (Tajvan, Mexikó, Törökország, Thaiföld, Brazília, India, és Korea) érkező behozatalra dömpingellenes intézkedések voltak érvényben. A vizsgálati időszak alatt becslések szerint az amerikai fogyasztás több mint harmadát behozatalból fedezték, a behozott mennyiség kb. háromnegyede pedig olyan országokból származott, amelyekre 0 %-os vámtétel vonatkozott és nem terhelték dömpingellenes vámok. A vizsgálati időszak valójában egybeesik azzal a periódussal, amikor az USA hatóságai a kínai kivitelt állítólagos káros dömpingmagatartás szempontjából vizsgálták, és annak eredményeként 2008. januárban intézkedéseket rendeltek el (amelyeket később, 2008. áprilisban módosítottak és jelenleg 69,2 % és 85,55 % között mozognak) ( 8 ). Ezek az intézkedések a korábban említett elemzést így érzékelhetően nem befolyásolták, viszont azt mutatják, hogy a vizsgálati időszakban az USA-ban a dömpingelt kínai behozatal miatt az árszínvonal mesterségesen nagyon is visszafogott vagy nyomott lehetett.

(82)

Emellett a gyártási folyamat és a nyersanyagok elérhetősége az USA-ban és a KNK-ban egymással összehasonlítható, nem tapasztalható, hogy az érintett termék gyártásában és értékesítésében az utóbbinak bármilyen érzékelhető természetes előnye lenne.

(83)

Törökországot és az Egyesült Államokat ennek alapján összehasonlítva arra következtetésre jutottak, hogy a KNK és Fehéroroszország esetében az USA megfelelőbb analóg ország.

(84)

Az USA-ban minden ismert gyártónak küldtek kérdőívet. A Bizottság egy nagy gyártótól kapott választ. A rendes érték megállapítása szempontjából az együttműködő gyártó termelése és hazai eladása is reprezentatív volt.

(85)

Analóg országként az USA kiválasztása után, illetve az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint az analóg országban található együttműködő gyártótól kapott információk, vagyis a fizetett vagy fizetendő árak alapján az előző (32)–(37) preambulumbekezdésben meghatározott módszer szerint megállapították a rendes értéket.

(86)

A KNK-beli exportáló gyártók által a Közösségbe exportált érintett termékkel összehasonlítva a hasonló termék gyártójának hazai eladásait reprezentatívnak találták. Emellett hazai eladásait a rendes kereskedelmi forgalom keretében folyónak tekintették.

(87)

Az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg, ha a Közösségbe irányuló kivitelt közvetlenül független ügyfelekkel bonyolították.

(88)

Az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint a kereskedő vállalatnak, vagyis független vevőnek exportra értékesített termék árai alapján állapították meg, ha a Közösségbe irányuló kivitelt független kereskedő vállalatokon keresztül bonyolították.

(89)

A rendes érték és az exportárak gyártelepi paritáson kerültek összehasonlításra. A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint az árakat és árösszehasonlíthatóságot befolyásoló különbségek tekintetében kiigazítások formájában megfelelő kompenzációt alkalmaztak. Szállítás és biztosítás, hitel, jutalék és banki díjak tekintetében indokolt esetben elvégezték a megfelelő kiigazításokat. Adott esetben a fizikai különbségek tekintetében is megfelelő kiigazításokat hajtottak végre.

(90)

A KNK valamennyi exportőrére alkalmazandó országos dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében a Bizottság először megállapította az együttműködési szintet. Az Eurostat számításai alapján a KNK-ból származó érintett termék teljes importját összehasonlította a KNK-beli exportőrök által a kérdőívre adott válaszokban közölt export mennyiségével. Az (54) preambulumbekezdésben említettek szerint az Eurostat által közölt kivitel mennyisége és az exportáló gyártók által a kérdőívre adott válaszokban bevallott mennyiség között eltérés volt (180 kilotonna szemben 216 kilotonnával). Ennek alapján megállapításra került, hogy az együttműködési szint nagyon magas volt.

(91)

A dömpingkülönbözetet ezután a következőképpen számították ki. Az együttműködő exportőrök által a kérdőívre adott válaszokban megadott részletes információk alapján kiszámították az exportárat, kivéve az egyik jogi személyt, melynek válasza nem volt teljes és a termékek fizikai jellemzőinek összehasonlítását nem tette lehetővé. Az exportárat összehasonlították az analóg országban megállapított rendes értékkel.

(92)

Az országos dömping szintje a közösségi határparitáson számított CIF-importár 130,8 %-ában került megállapításra.

(93)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint Fehéroroszország nem tekinthető piacgazdaságú országnak. A Közösségbe irányuló fehérorosz kivitel tekintetében a rendes értéket ezért egy piacgazdaságú harmadik ország gyártójától beszerzett adatok alapján határozták meg.

(94)

A vizsgálati időszakban a Fehéroroszországból érkező behozatal 29 kilotonna volt, és így mintegy 2,3 %-os piaci részesedése volt. Az egyetlen ismert fehérorosz gyártó együttműködött a vizsgálatban és elküldte a kérdőívre adott válaszát. Bérmunka-megállapodás keretében két németországi és svájci importőrrel működik együtt. A vizsgálatban csak az EU-beli importőr működött együtt.

(95)

A bérmunka-megállapodás értelmében a német importőr – egy a fehérorosz gyártótól független jogi személy – nyersanyagot szállít az utóbbinak és fedezi a fehérorosz behozatallal kapcsolatos összes költséget (szállítási, áruátrakodási és biztosítási költségek). Bérmunkadíjat is fizet és fedezi a Fehéroroszország és az EU között felmerülő szállítási, áruátrakodási és biztosítási költségeket. A gyártási folyamatban a Fehéroroszországból exportált érintett termék mindvégig a német importőr tulajdonában marad. Mivel a bérmunka-megállapodás értelmében nincs tényleges exportár, ezért azt képezni kellett.

(96)

A Fehéroroszországból származó érintett termék Eurostat adatai alapján (az ex730630 41, ex730630 49, ex730630 72 és ex730630 77 KN-kód felhasználásával) számított teljes importja összehasonlításra került az együttműködő gyártó és az előzőekben említett német szereplő által a kérdőívre adott válaszokban közölt export mennyiségével. Ennek alapján megállapították, hogy az együttműködési szint alacsony, vagyis a Közösségbe irányuló teljes fehérorosz kivitel 30 %-a volt.

(97)

Az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése szerint nem volt egyéni elbánásra vonatkozó kérelem.

(98)

Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint a rendes érték egy analóg ország árai vagy képzett értéke alapján került megállapításra.

(99)

A KNK-ról szóló előző részben említettek szerint az első értesítésben jelezték, hogy Fehéroroszország, illetve a KNK esetében az USA-t, mint megfelelő analóg országot kívánják felhasználni a rendes érték megállapításához. Az előzőekben a KNK elemzésében említett, USA-ra esett választás mellett szóló legfőbb érvek Fehéroroszországra is vonatkoznak. Két fél kifogásolta analóg országként az USA kiválasztását és helyette Törökországot javasolta. Az előző (76)–(84) preambulumbekezdésben már felvázolásra került, hogy melyek voltak a legfontosabb okok, amelyek miatt a Bizottság Törökország helyett az USA-t választotta.

(100)

Következésképpen a 32–37 preambulumbekezdésben részletezett módszert alkalmazták a rendes érték meghatározásához.

(101)

A német importőr által szolgáltatott adatok a Fehéroroszországból származó és a Közösségbe exportált termékeknek csak egy részére vonatkoztak. A behozatal másik, nagyon jelentős részére vonatkozóan nem szolgáltattak adatokat, ezért ez utóbbi részre vonatkozóan az alaprendelet 18. cikke alapján a rendelkezésre álló legalkalmasabb tényekre kellett hagyatkozni.

(102)

Két fő információs forrás került elemzésre. Az Eurostat adatait nem tartották megfelelőnek. Először is tartalmazta a német szereplővel bonyolított bérmunka tranzakciókat, amelyeknek nem volt exportára. Másodszor tartalmazta a svájci szereplővel bonyolított bérmunka tranzakciókat is, aki nem működött együtt. Hangsúlyozni kell azt is, hogy néhány fél állítása szerint – és az ukrán időközi felülvizsgálatnak alávetett ukrán vállalat, az Interpipe Group weboldala szerint is – a csoport a svájci vállalattal és a fehérorosz vállalattal is kapcsolatban van. Mivel a svájci vállalat egyáltalán nem működött együtt, az általa bonyolított tranzakciók exportárait nem tudták megállapítani.

(103)

Másrészről viszont – a költségeket és kiadásokat is beleértve – rendelkezésre álltak az előzőekben említett német szereplővel kapcsolatos tranzakciók típusonkénti adatai. Ez lehetővé tette, hogy a vizsgáló hatóság az alábbiakban ismertetettek szerint típusonként állapítsa meg az exportárat, ezért a Bizottság ezt tekintette a rendelkezésére álló legalkalmasabb információnak.

(104)

Az exportárat az együttműködő német importőr első független ügyfelének eladott érintett termék ára alapján képezték. A bérmunka-megállapodás miatt ebben a konkrét esetben a megbízható közösségi határparitásos exportár megállapítása érdekében bizonyos kiigazításokat kellett elvégezni. Ezért a közösségi határ és a német importőr első független ügyfele között felmerülő összes költség tekintetében kiigazításokat végeztek. Ezek közé tartozott a német importőr SGA-költsége és nyeresége, illetve a Közösségen belüli szállítás, biztosítás és vám díja.

(105)

A rendes érték és az exportárak gyártelepi paritáson kerültek összehasonlításra. A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint az árakat és árösszehasonlíthatóságot befolyásoló különbségek tekintetében kiigazítások formájában megfelelő kompenzációt alkalmaztak. A fizikai jellemzőket, szállítási, biztosítási költségeket és vámterheket illetően a megfelelő kiigazításra minden esetben sor került, ha azt indokoltnak, helyesnek és ellenőrzött bizonyítékokkal alátámasztottnak tartották.

(106)

Ennek alapján az országos dömping szintje a közösségi határparitáson számított CIF-importár 92,4 %-ában került megállapításra.

(107)

Az orosz behozatal mennyisége 36 kilotonna volt, ami a vizsgálati időszakban 3,3 %-os piaci részesedésnek felel meg.

(108)

Az exportáló gyártók tapasztalható nagy száma miatt először kiválasztották a mintát. Ezzel összefüggésben négy csoportot kértek fel, hogy válaszoljon a Bizottság kérdőívére, válasz azonban csak kettőtől érkezett, ezért a mintavételre már nem volt szükség.

(109)

Az érintett termék hazai eladásának teljes mennyisége a 32 preambulumbekezdésben meghatározottak szerint mindkét exportáló gyártó esetében reprezentatív volt. A 33 és az azt követő preambulumbekezdésekben ismertetett általános módszer szerint a rendes értéknél a rendes kereskedelmi forgalom keretében az oroszországi föderációbeli független ügyfelek által fizetett vagy fizetendő árakat vették alapul.

(110)

A gyártási költségek – különösen pedig a gázt illető energiaköltségek – tekintetében megvizsgálták, hogy az exportáló gyártók által fizetett gázárak megfelelően tükrözik-e a gáz előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségeket.

(111)

Megállapításra került, hogy az exportáló gyártók által fizetett hazai gázár az Oroszországból származó földgáz exportárának egynegyede körül volt. E tekintetben minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy Oroszországban a hazai gázárak olyan szabályozott árak, amelyek jóval a földgázért, a nem szabályozott piacokon fizetett ár alatt vannak. Mivel a gáz költségei az exportáló gyártók nyilvántartásaiban nem voltak megfelelően kimutatva, ezért azokat az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében foglaltak szerint megfelelően ki kellett igazítani. Az orosz hazai piacra vonatkozó, kellően reprezentatív gázárak hiányában helyénvalónak tartották, ha a 2. cikk (5) bekezdése szerint a kiigazítást az egyéb reprezentatív piacokról származó információkra alapozzuk. A kiigazított ár az exportra értékesített orosz gáz helyi értékesítési költségekkel kiigazított német-cseh határparitásos (Waidhaus) átlagárán alapult. Waidhaus az EU-ba irányuló orosz gázeladás fő csomópontja, amely az orosz gáz legnagyobb piaca, árai pedig megfelelően tükrözik a költségeket, ezért az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében reprezentatív piacnak tekinthető.

(112)

Azoknál a terméktípusoknál, amelyeknél a rendes értéket az előzőekben ismertetettek szerint képezték, a képzést az exportált típusok gázköltséggel kiigazított gyártási költségei alapján végezték.

(113)

Azokban az esetekben, amikor a Közösségbe irányuló kivitel közösségi illetőségű kapcsolatban álló importőrön keresztül történt, a képzett exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján állapították meg. Azokban az esetekben, amikor a kivitel az Orosz Föderációban illetőséggel bíró kapcsolatban álló kereskedőn keresztül független közösségi ügyfelek részére történt, az exportáraknál a független közösségi ügyfelek által fizetett vagy fizetendő árakat vették alapul.

(114)

A hitel, szállítási, biztosítási költségeket és járulékos terheket illetően a megfelelő kiigazítást minden esetben elvégezték, ha azt indokoltnak és ellenőrzött bizonyítékokkal alátámasztottnak tartották.

(115)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása dömping meglétét mutatta ki. A nyilvánosságra hozatalt követően mindkét orosz exportáló gyártó észrevételeket tett. Az első esetben bizonyítékokkal alátámasztott észrevételekről volt szó, amelyek elsősorban a képzett rendes érték kiigazítására vonatkoztak, és a dömpingkülönbözet csekély mértékű változását eredményezték. Ez azonban nem lesz hatással a dömpingellenes vámra, mivel a felülvizsgált dömpingkülönbözet továbbra is a kárszint felett van. A második esetben az érdekelt fél egy elírásra mutatott rá, amely azt eredményezte, hogy az SGA-költségeket kétszeresen vették figyelembe; ezt a hibát kijavították. Mindezt figyelembe véve a CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözetek vámfizetés nélkül (exportálógyártó-csoportonként) a következők:

(116)

Mivel az együttműködési szint magas volt (az Eurostat jelentése szerint az érintett termék Orosz Föderációból Közösségbe irányuló kivitelének több mint 90 %-a), az Orosz Föderációban minden exportőrre alkalmazandó maradék dömpingkülönbözet az együttműködő exportáló gyártó TMK Csoportéval azonos szinten, nevezetesen 22,7 %-ban került meghatározásra.

(117)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint megvizsgálták, hogy a Thaifölddel, Törökországgal és Ukrajnával szemben hatályos intézkedések esetleges megszűnése után lehet-e számítani a dömping folytatására vagy megismétlődésére.

(118)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint Törökország és az egyetlen ukrán vállalat esetében megvizsgálták továbbá, hogy a dömping tekintetében az eredeti vizsgálat óta volt-e olyan körülményváltozás, amely tartós jellegűnek tekinthető.

(119)

Az eredeti vizsgálattól eltérően az Eurostat adatai szerint a vizsgálati időszakban az érintett termékből Thaiföldről nem volt kivitel. Az egyetlen együttműködő gyártó nem számolt be közösségi eladásról, más együttműködő exportáló szereplő pedig nem volt. A thai kiviteli statisztikákból arra lehetett következtetni, hogy a vizsgálati időszakban regisztráltak bizonyos olyan thai kivitelt, aminek részben az érintett termékhez is lehetett köze, ez azonban mennyiségét tekintve mindenképpen elhanyagolható volt, és így nem lehetett reprezentatív.

(120)

Az együttműködési szint a jelen felülvizsgálatban igen alacsony volt, az eljárás során csak egy thai gyártó jelentkezett. A panasz szerint azonban – amit a nyilvánosan hozzáférhető adatok is megerősítettek – a vizsgálati időszakban Thaiföldön az érintett terméknek legalább még tizenkét gyártója volt. Közülük egy sem működött együtt a vizsgálatban, ennek következtében pedig az együttműködési szint az érintett termék teljes becsült thai gyártásának kevesebb mint 10 %-ának felelt csak meg.

(121)

Az egyetlen együttműködő thai gyártónak az érintett termékből a vizsgálati időszak alatt nem volt közösségi exportja. Tekintettel arra, hogy az érintett termékből nem volt Thaiföldről származó közösségi kivitel, a dömping folytatásáról nem lehetett szó. Ebből következően az elemzést ebben az esetben arra kellett alapozni, hogy az intézkedések megszüntetése esetén várható-e a dömping megismétlődése.

(122)

A 120 preambulumbekezdésben vázoltak szerint a vizsgálatból kiderült, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett terméknek Thaiföldön legalább tizenhárom gyártója volt, de a vizsgálatban csak egy működött együtt.

(123)

Megvizsgálták, hogy mennyiben lehet az egyetlen együttműködő thai gyártótól származó adatokat a Thaiföldről származó kivitel várható alakulásával kapcsolatos általános helyzet elemzéséhez felhasználni, konkrétabban pedig a hazai és az exportárak, a költségek, a gyártási kapacitások és a kapacitáskihasználtság mutatóinak tekintetében jelenthetnek-e viszonyítási pontot.

(124)

E tekintetben az együttműködő vállalat által szolgáltatott adatokkal kapcsolatban több hiányosságot is tapasztaltak. Először is a vizsgálati időszakra vonatkozóan nem tudta a vállalat a hazai és az exportárakat a tényleges tranzakcióknak és saját ellenőrzött kimutatásainak megfeleltetni. Ezenkívül a vállalat nem tudta megadni az érdekelt feleknek kiküldött kérdőíveken meghatározottak szerint a termékkódonként bontott előállítási költségeket. A gyártó az előállítási költséget csak átlag előállítási költségként tudta megadni, az összes gyártott fekete és galvanizált termékkód bontásában. A Közösséget is ideértve a vizsgálat más érintett országainak különböző gyártóitól származó termékkódok költségszerkezetéből kiderült, hogy a termékkódonkénti előállítási költségek valóban nagyon változatosak. Ez a szóban forgó thai vállalat által gyártott és értékesített konkrét terméktípusokra is igaz. Ilyen körülmények között a termékkódonkénti összehasonlítást nem biztosító költségbontás nem tekinthető elégségesnek a hazai rendes érték meghatározásához.

(125)

Ha ezeket az adatokat be is lehetne szerezni, akkor is figyelembe kell venni, hogy Thaiföldön az együttműködő gyártó az érintett termék teljes hazai gyártásának kevesebb mint 10 %-át jelentette csak, ami azt jelenti, hogy az adatokat mindenképpen ki kellene egészíteni más statisztikai anyaggal ahhoz, hogy az országos értékelés céljából reprezentativitását felmérhessék.

(126)

A vállalatot tájékoztatták arról, hogy a Bizottság az alaprendelet 18. cikkét szándékozik alkalmazni, és arról is, hogy a vizsgálat határidőire tekintettel ezt egy ésszerű időn belül miért tartják szükségesnek. Észrevételeket kaptak, azokat alaposan elemezték és részletesen megválaszolták. A vállalat által adott magyarázatokat nem találták kielégítőnek ahhoz, hogy a Bizottság az előzőekben kiemelt területeken mellőzhesse a rendelkezésre álló legalkalmasabb tények alkalmazását.

(127)

Következésképpen a thai exportőrök esetében a hazai és a más országokba irányuló export áraira vonatkozó információknál a rendelkezésre álló legalkalmasabb tényeket vették alapul, ideértve a panaszt és a nyilvánosan hozzáférhető adatokat is.

(128)

A vállalat által a raktárkészletekre, a termelési szintre és a kapacitásra vonatkozóan megadott adatokat ugyanakkor le tudták ellenőrizni, ezért ezt az információt a panaszban szereplő adatokkal együtt felhasználhatták az összes thaiföldi exportáló gyártó termelési volumenének és kapacitásának megállapításához.

(129)

Az előzőekre tekintettel az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén várható hatások értékelésénél a következő szempontokat vették figyelembe.

(130)

A panasz több mint 370 kilotonnás thaiföldi tartalékkapacitást jelez, ami a teljes kapacitás csaknem 30 %-át teszi ki. Ez a tartalékkapacitás a (a 231 preambulumbekezdében meghatározott) teljes közösségi fogyasztás több mint 25 %-ának felel meg, ami a közösségi piacra irányítható.

(131)

Az együttműködő gyártónál még hangsúlyosabb a tartalékkapacitási szint, amely a vizsgálati időszakban a teljes thai termelés több mint 10 %-át jelentette. A vizsgálati időszakban 50 %-on felüli tartalékkapacitásokat találtak ennél a gyártónál.

(132)

Ezek a tényezők együtt jelentős thaiföldi tartalékkapacitás meglétére utalnak. Mivel nem volt arra utaló bizonyíték, hogy ez a kapacitás hazai értékesítéssel, más harmadik országba irányuló értékesítéssel vagy az érintett terméken kívüli termékek gyártásával eltüntethető, arra a következtetésre jutottak, hogy az intézkedések megszűnésével ezeket a tartalékkapacitásokat minden valószínűség szerint a Közösségbe fogják irányítani, nem kis részben azért, mert a Közösség vonzó exportpiac.

(133)

Figyelembe véve, hogy a közösségi piac a világon az egyik legnagyobb, puszta mérete miatt is vonzó az érintett termék minden thai exportáló gyártója számára. A közösségi piac potenciális jelentőségét tovább fokozza az, hogy egy másik nagy piacon, az Egyesült Államokban, a Thaiföldről ékező importra intézkedések vannak érvényben.

(134)

Úgy tekinthető, hogy ha ezt a jól fejlett terjesztési csatornákkal rendelkező Közösség viszonylag vonzó árszínvonalához hozzávesszük, akkor nyilvánvaló, hogy az intézkedések hiánya gazdaságilag arra ösztönöz, hogy az Egyesült Államokhoz hasonló nagy harmadik piacokról a kivitelt átállítsák a Közösségre.

(135)

Mindent összevéve, ilyen körülmények között a jelenlegi kapacitáskihasználtság valószínűleg a kivitelre, konkrétan pedig a közösségi piacra terelődik.

(136)

Több tényező is azt mutatja, hogy a Közösségbe irányuló thai exportárak valószínűleg dömpingeltek lennének.

(137)

Először is látszik, hogy a harmadik országok nagy piacaira irányuló kivitel dömpingárakon történik. Ezt az is alátámasztja, hogy az Egyesült Államokban 15 % körüli dömpingellenes intézkedések vannak érvényben a thai hegesztett cső kivitelre. Ez a nagy harmadik piacokra irányuló, dömpingen alapuló általánosabb jellegű magatartásformára utal. Minthogy a Közösségbe irányuló thai kivitel az intézkedések elrendelése után megszűnt, ez tovább erősíteni látszik azt az elképzelést, hogy a thai exportáló gyártók nem tudnának vagy nem is akarnának dömping nélküli árszínvonalon értékesíteni.

(138)

Ezenkívül az általában meglehetősen homogén érintett termék esetén a potenciális thai eladók a termékeket valószínűleg az egyéb közösségi behozatal irányadó árain adnák. Az előző bekezdések megállapításai szerint a többi exportáló ország importárai általában alacsonyak. Ha figyelembe vesszük, hogy a thai exportáló gyártók termelés potenciális exportárainak valószínűleg ezeket az alacsony árakat kellene tükrözniük, és ha az egész világon komoly emelkedést mutató acéltekercs és cink áraktól erősen függő érintett termék költségszerkezetét is figyelembe vesszük, az exportárak valószínűleg dömpingeltek lennének.

(139)

Valószínű így, hogy a Közösségben jelentős mennyiségű thai exportárut adnak el dömpingárakon, ha az intézkedések megszüntetését lehetővé teszik.

(140)

A panaszos azt állította, hogy a Törökországból érkező dömpingelt behozatal valószínűleg igen komoly károkat fog okozni a közösségi gazdasági ágazatnak, ha az intézkedések megszüntetését lehetővé teszik. Az időközi felülvizsgálattal összefüggésben (lásd később) érkezett panaszos beadvány szerint az állítólagosan megnövekedett dömping- és kárszint miatt az intézkedéseket fokozni kell.

(141)

A statisztikai adatok azt mutatták, hogy a Törökországból érkező behozatal 110 kilotonna volt, ami (a 231 preambulumbekezdésben meghatározott) közösségi fogyasztásnak csaknem 9 %-át jelenti. Az Eurostat és a vállalatok által közölt mennyiségek között eltérés volt (138 kilotonna). Hivatkozni lehet az 55 preambulumbekezdésben tett megjegyzésekre.

(142)

A dömpingszámításnál felhasznált (a fenti 31–46 preambulumbekezdésben meghatározott) általános módszer került alkalmazásra minden törökországi exportáló gyártóra. Ez a módszer eltér attól az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszertől, amelyet az eredeti vizsgálati időszakban tapasztalt erős árfolyam-ingadozások miatt néhány exportőr esetében kivételes jelleggel alkalmaztak. Ezen ingadozások miatt úgy ítélték meg, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmasabb összehasonlítani a rendes érték havi súlyozott átlagát és az exportár havi súlyozott átlagát. Ugyanakkor a jelenlegi vizsgálatban ezek a különleges körülmények nem álltak fenn, és ehelyett a 31–46 preambulumbekezdésben említett általános módszer került alkalmazásra. Így tehát a jelenlegi vizsgálatban a törökországi exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözetet a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján állapították meg.

(143)

Kezdetben azokat a vállalatokat vizsgálták meg a felülvizsgálat során és válogatták be a mintába, amelyek egyéni dömpingkülönbözete az eredeti vizsgálatban nulla volt. Ezek a vállalatok a következők: Cayirova Boru Sanayi ve Ticaret AS, Istanbul, Yücel Boru ve Profil Endüstrisi AS, Istanbul és Noksel Çelik Boru Sanayi AȘ, Ankara. Az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik ugyan, hogy az eredeti vizsgálatban nulla vagy de minimis szintű különbözettel rendelkező vállalatokat az új vizsgálatba be lehet vonni, azonban nem kötelezi a közösségi intézményeket e vállalatok bevonására. Ezenkívül az alaprendelet elfogadása után a Mexico-Beef and Rice ügyben a WTO Vitarendezési Testülete értelmezése szerint az ADA vonatkozó rendelkezése tiltja ezeknek a vállalatoknak a felülvizsgálatát. A közösségi intézmények ezért arra a következtetésre jutottak, hogy célszerű, ha az e három vállalatot érintő felülvizsgálat során összegyűjtött adatokat nem használják fel. Ezek a vállalatok következésképpen kikerültek a mintából. E rendeletben abból indulnak ki továbbá, hogy jelenleg a vállalatok közül egy sem folytat dömpingtevékenységet.

(144)

Törökországban 15 potenciális gyártónak és exportőrnek küldtek mintavételi formanyomtatványt, közülük nyolc válaszolt. A mintába a Közösségbe irányuló teljes török behozatal 41 %-át adó három vállalat/csoport került beválasztásra.

(145)

Az előzőekben ismertetettek szerint a rendes értéket vagy képezték vagy a rendes kereskedelmi forgalom keretében a törökországi független ügyfelek által fizetett, illetve fizetendő árak alapján megállapították. Több exportáló gyártó által igényelt kiigazítást elutasítottak vagy módosítottak.

(146)

A Bizottság ténymegállapításainak közzétételét követően néhány exportőr kérte, hogy a hitelköltségeket a gyártók és ügyfeleik közötti megállapodás szerinti tényleges fizetési feltételek alapján állapítsák meg. Ezt a kérést elfogadták.

(147)

Egyes vállalatok vámvisszatérítésekre vonatkozó helyreigazítást igényeltek azon az alapon, hogy a törökországi fogyasztásra szánt hasonló termékhez felhasznált nyersanyagra importterheket vetettek ki, amelyeket aztán visszatérítettek, ha a terméket közösségi exportra értékesítették.

(148)

Az egyik esetben megállapításra került, hogy az igényelt összeg nagyobb, mint a hazai piacon értékesített hasonló termékbe fizikailag bedolgozott anyagokat terhelő vámok. Megállapították, hogy a vámteher kisebb, mivel ez a vállalat/csoport a hazai termelésben nemcsak vámmal behozott tekercset, hanem 0 %-os vámtétellel behozott, illetve helyben vásárolt tekercseket is használ. Következésképpen a kiigazításokat ennek megfelelően elvégezték.

(149)

Egy másik vállalat, amely esetében az helyreigazítást eredetileg elutasították, úgy érvelt, hogy helyreigazítási kérelmének helyt kellett volna adni, mivel a belföldi piacon értékesített áruira vámot szabtak ki. Ezen érvelését részben elfogadták.

(150)

Ezzel összefüggésben a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy ez kiegyenlíthető támogatás lenne, meg kell azonban jegyezni, hogy a jelenlegi eljárás dömpingellenes vizsgálat, ezért ez az állítás nem került elemzésre.

(151)

Az egyik török exportőr állítása szerint negatív az SGA azon eladásainál, amelyek tekintetében a rendes értéket képezni kellett. Ennek oka, hogy jelentős deviza árfolyamnyeresége volt, ami meghaladta az SGA teljes összegét. Ebben az esetben a pénzügyi nyereséget figyelmen kívül hagyták és csak a vállalat kölcsöneihez kötődő pénzügyi költségeket vették figyelembe. Az SGA-t ennek megfelelően kiigazították.

(152)

Az érintett terméket minden esetben független közösségi ügyfeleknek adták el. Az exportárnál ezért az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a független közösségi ügyfelek által fizetett vagy fizetendő árakat vették alapul minden exportőr esetében.

(153)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlították össze. Az igazságos összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint az árakat befolyásoló különbségek tekintetében kiigazítások formájában megfelelő kompenzációt alkalmaztak. Ennek megfelelően – ha lehetett, és azt az ellenőrzött bizonyítékok alátámasztották – a visszatérítések, az árengedmények, a szállítás, az áruátrakodás, a berakodási költségek, a bankköltségek és a biztosítási és hitelköltségek terén jelentkező különbségek tekintetében kiigazításokat végeztek.

(154)

A törökországi exportőr gyártók esetében a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése szerint a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján állapították meg.

(155)

Az exportárak súlyozott átlagának és a rendes érték súlyozott átlagának összehasonlítása a következő dömpingkülönbözeteket mutatta ki:

(156)

Két vállalat jelezte együttműködési szándékát, azonban ők nem szerepeltek a mintában. Mivel a megállapított dömpingkülönbözetek a mintában szereplő valamennyi vállalat esetében de minimis szintűek voltak, és a vizsgálat ideje alatt rendkívül nagyfokú együttműködést lehetett tapasztalni, a dömpingkülönbözetet az egész országra vonatkozóan de minimis szintűnek minősült.

(157)

Ezért arra következtetésre jutottak, hogy Törökország esetében a dömping nem folytatódott. Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti további vizsgálat ezért kizárólag a dömping megismétlődésének valószínűségére összpontosít.

(158)

Tagadhatatlan, hogy az EU nagyon vonzó piac a török gyártók számára. Ennek több tényezője van, amelyek közül az első a méret. A méret nemcsak a nagy fogyasztással, hanem azzal is összefügg, hogy a többi harmadik ország piacára irányuló török kivitel töredezett – azaz kis mennyiségeket szállítanak nagyon sok helyre. Ebben az értelemben a Közösség vonzóbb, mivel egyetlen, nagy felvevő kapacitással rendelkező célállomás.

(159)

A másik fontos tényező a földrajzi közelség, mivel ezeknek a termékeknek a szállítási költségei nem jelentéktelenek.

(160)

A Közösség a török exportőrök hagyományos piaca is, akik jól bejáratott értékesítési csatornákkal és nagy ügyfélkörrel rendelkeznek.

(161)

A vizsgálati időszak alatt a Törökországból származó kivitel a hatályos rendelkezések ellenére is folytatódott. Ugyanakkor azonban a mintavételben szereplő vállalatok egyikénél sem állapítottak meg dömpinget. Megjegyzendő, hogy a mintavételben szereplő, illetve a mintavételben nem szereplő, de a jelenlegi felülvizsgálatban együttműködő vállalatok, valamint azok a vállalatok, amelyek dömpingkülönbözete az eredeti vizsgálatban nulla vagy de minimis szintű volt, a Törökországból a Közösségbe irányuló kivitelnek kb. 90 %-át teszik ki. E török kivitel piaca a megítélések szerint stabil és semmi jel nem utal arra, hogy a vállalatok változtatni kívánnának árképzési stratégiájukon. Azonkívül a mintában szereplő három vállalat, valamint azok a vállalatok, amelyek dömpingkülönbözete az eredeti vizsgálatban nulla vagy de minimis szintű volt, magasan a piac legnagyobb szereplői és az ármeghatározásban is jelentős szerepük van. Ezért valószínűsíthető, hogy más vállalatok követni fogják ezen vállalatok árképzési gyakorlatát. Ennek következtében tehát nem várható, hogy Törökországban a dömping megismétlődik. A teljesség kedvéért azonban az alábbi tényezőket is megvizsgálták.

(162)

A vizsgálati időszakban a vizsgálat körülbelül 143 000 tonnányi teljes tartalékkapacitást állapított meg az együttműködő gyártóknál, beleértve mind a mintavételben szereplő, mind az abban nem szereplő vállalatokat. Ez a mennyiség a hegesztett csövek (a 231 preambulumbekezdésben meghatározott) teljes közösségi fogyasztásának mintegy 10 %-át teszi ki.

(163)

Az érintett termék legnagyobb harmadik országbeli piacán (USA) a török kivitelre 14,7 %-ig terjedő dömpingellenes intézkedések vannak érvényben. Ebből arra lehet következtetni, hogy – ha más tényezők nem változnak – az USA valószínűleg nem fog felvenni Törökországból származó további jelentős exportmennyiségeket. Ugyanakkor az a tény, hogy a harmadik országok felé irányuló kivitel töredezett, és több, különböző rendeltetési helyre történik szállítás, arra enged következtetni, hogy a török exportőrök aktívan részt vesznek új piacok feltárásában, így valószínű, hogy ezek a harmadik országbeli piacok a török kapacitások egy részét fel fogják venni. Várható továbbá, hogy a jelenlegi kihasználatlan kapacitások értékesítése esetén a Közösségbe, illetve harmadik országokba történő török kivitel aránya – mely jelenleg 70/30 –, ugyanakkora marad. A Közösségbe behozott árumennyiség ez esetben körülbelül 100 000 tonnával növekedne, amely a vizsgálati időszakban megállapított fogyasztási adatokhoz képest további 7 %-os piaci részesedét jelentene. Megjegyzendő azonban, hogy ez már az értékesítési volumen tekintetében elvileg maximálisan elérhető növekedésnek felelne meg, amely azon feltételezésen alapulna, hogy a tartalékkapacitások 100 %-át kihasználják. Ez azonban ebben az iparágban ritkán fordul elő.

(164)

A Közösségbe irányuló, illetve harmadik országokba történő kivitelek közötti árkülönbségek nem voltak jelentősek, az érintett vállalatoktól függtek. A nyilvánosságra hozatalt követő további elemzés után megállapítást nyert, hogy a török exportárak a harmadik országokba történő kivitel estén magasabbak voltak a Közösségbe történő kivitel exportárainál. Mivel Törökország esetében nem állapítottak meg dömpinget a Közösségbe irányuló kivitelei tekintetében, feltételezhető, hogy általában véve a harmadik országokba történő export sem dömpingárakon történt. Továbbá arra sem utal semmi, hogy a török exportőrök változtatnának árstratégiájukon. Sem a piaci körülmények, sem pedig az exportőrök helyzete nem engedett arra következtetni, hogy általános piaci magatartásukon várhatóan változatni kívánnának.

(165)

Az előzőekre való tekintettel megállapítható, hogy a Törökországból származó behozatal estében a dömping minden valószínűség szerint nem ismétlődik meg.

(166)

A panaszos azt állította, hogy a hatályos intézkedések nem akadályozták meg a dömpingelt behozatal folytatását, illetve hogy az intézkedések fokozata már nem elegendő a Törökországból származó érintett termék káros dömpingjének ellensúlyozásához.

(167)

Az előzőekben megállapítottak szerint a Törökországból származó behozatal többé már nem dömpingárakon történt. Sőt valamennyi, jelen vizsgálatban megállapított dömpingszint a de minimis szint alatt volt. Különösen igaz ez három olyan vállalat esetében, amelyeknél eredetileg dömpinget állapítottak meg.

(168)

A közösségi piac, mint ahogyan az már említésre került, igen nagy valószínűséggel továbbra is vonzó piac marad a török exportőrök számára mind az árak, mind pedig a jól megalapozott és hosszútávú kereskedelmi kapcsolatok tekintetében. A törökországi gyártók ugyanakkor jelentős mennyiségű árut adnak el saját piacukon. Ezeket a mennyiségeket a többi nagy piachoz képest – beleértve az EU-t és az USA-t is – versenyképes és viszonylag alacsony áron értékesítik. Lényegében a hazai árak és így a rendes értékek is olyan szinten voltak, hogy a dömping a Közösségbe történő export tekintetében teljes egészében megszűnt.

(169)

A vizsgálat nem tárt fel arra utaló körülményt, hogy az intézkedések megszüntetése esetén az árak és a dömping terén valószínűleg változások következnének be. Azon vállalatok esetében, amelyekre már az eredeti vizsgálat óta nulla vámtétel vonatkozott, továbbra is a 143 preambulumbekezdésben már kifejtett Mexico Beef and Rice jelentésen alapuló megfontolások alkalmazandók. Ami a többi vállalatot illeti, a jelenlegi vizsgálat valóban kimutatta a körülmények megváltozását, és megállapította, hogy többé nem áll fenn a dömping ténye. Ezenfelül nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek arra utalnának, hogy a megváltozott körülmények nem tartós jellegűek. Továbbá 2006 folyamán és a vizsgálati időszakban valamennyi vizsgált vállalat exportált harmadik országokba, magasabb exportárakon, mint a Közösségbe történő export esetében. Ugyanezekben az időszakokban a Közösségbe exportál termékek exportárai meghaladták a belföldi értékesítési árakat. Ez egyértelműen utal arra, hogy a megváltozott körülmények (a dömpingelt kivitel megszűnése) tartós jellegűek.

(170)

Azt a következtetést lehet ezért levonni, hogy ha az intézkedések megszüntetése lehetővé válik, a Közösségbe irányuló kivitel valószínűleg nem dömpingelt áron fog történni. A dömping hiányára vonatkozó eredeti vizsgálathoz képest megváltozott körülményeket is joggal lehet tartós jellegűeknek tekinteni.

(171)

A fentiekre való tekintettel a Törökországból származó behozatalra vonatkozó eljárást meg kell szüntetni.

(172)

Az Interpipe Group nevű vállalat azt állította, hogy a saját költségein/belföldi árain alapuló rendes érték és az EU-hoz hasonló harmadik ország piacán felszámított exportárainak összehasonlítása azt mutatná, hogy a dömping jóval a jelenlegi intézkedések szintje alá csökkent. Azt állította ezért, hogy az intézkedések további fenntartása a jelenlegi mértékben már nem szükséges a dömping ellensúlyozásához.

(173)

A vizsgálat során a vállalatot tájékoztatták arról, hogy a Bizottság az alaprendelet 18. cikkét szándékozik alkalmazni. Erre azért volt szükség, mert az előállítási költségekre vonatkozó adatokat a vállalat nem az előírt formában (termékkód) adta meg. A vállalat az előállítási költségre vonatkozó adatokat csak egy konkrét üzemegységben előállított összes terméktípus átlagaként adta meg.

(174)

A tények vizsgálatából kiderült, hogy az előállítási költségre vonatkozóan megadott adatokat a Bizottság nem fogadhatja el, mivel azok nem biztosítják terméktípusonként a megfelelő összehasonlítást a hazai piac eladási áraival.

(175)

A vállalatot értesítették arról, hogy az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdésében előírtak szerint egy ésszerű időn belül miért van erre szükség. Észrevételeket kaptak, azokat elemezték és részletesen megválaszolták. A vállalat által adott magyarázatokat nem találták kielégítőnek ahhoz, hogy a Bizottság az alábbiakban kiemelt területen mellőzhesse a rendelkezésre álló legalkalmasabb tények alkalmazását.

(176)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos kérvényezte, hogy zárják le az ügyet, mivel az egyetlen ukrajnai gyártó oly csekély mértékben működött együtt, hogy a Bizottságnak az alaprendelet 18. cikke szerint kellett eljárnia az előállítási költségek kiigazítása céljából. Megjegyzendő azonban, hogy a 18. cikket annak érdekében alkalmazták, hogy a Bizottság kiegészíthesse az egyetlen együttműködő ukrajnai gyártó által benyújtott információkat a rendelkezésre álló lehető legjobb információk felhasználásával. Ezért e kérelmet elutasították.

(177)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a hazai eladásokat a rendes kereskedelmi forgalom keretében folyónak lehet-e tekinteni. Ennek érdekében megvizsgálták az együttműködő gyártók által előállított és a hazai piacon értékesített termék előállítási költségét.

(178)

Az érintett terméket gyártó OJSC Interpipe Novomoskovsk Pipe Production Plant (NMPP) nem bocsátotta rendelkezésre termékkódonként az előállítási költségek bontását. Az exportáló gyártó csak a mindkét üzemegységében gyártott összes termékkód átlag előállítási költségeit adta meg. A Közösséget is ideértve a vizsgálat más érintett országainak különböző gyártóitól származó termékkódok költségszerkezetéből kiderült, hogy a termékkódonkénti előállítási költségek nagyon változatosak.

(179)

Az NMPP-bel kapcsolatban álló OJSC Interpipe Nizhnedneprovsk (NTRP) csőhengermű termékkódonként megadta az előállítási költségek bontását.

(180)

A 173 preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a Bizottság a termékkódonkénti előállítási költség megszerzése érdekében az NMPP esetében az alaprendelet 18. cikkét alkalmazta. Megvizsgálták az eredeti vizsgálatból származó adatok felhasználási lehetőségét is, mivel azonban Ukrajna azóta piacgazdasági státuszt kapott, ezeket az adatokat nem tartották a rendelkezésre álló legalkalmasabb információknak. Emellett a Bizottság úgy vélte, hogy a közösségi gazdasági ágazat által közölt információk olyan minőségűek, amelyek lehetővé teszik a termékkódonkénti előállítási költségekre vonatkozó következtetések levonását. Ezért úgy tekinthető, hogy az együttműködő közösségi gazdasági ágazat által megadott információk a legmegbízhatóbbak és a rendelkezésre állók közül a legalkalmasabbak arra, hogy azokból a termékkódonkénti előállítási költségek levezethetők legyenek. E tekintetben a vizsgálat megállapításaiból kiderült, hogy a legolcsóbb közösségi gazdasági ágazat termékkódja és az összes egyéb termékkód közötti szórást ki lehet számítani. Ezt a szórást alkalmazták aztán az NMPP által közölt átlag előállítási költségekre. Ha a közösségi gazdasági ágazat által előállított termékkód és az NTRP által előállított azonos termékkód között egyezés volt, az NTRP költségével dolgoztak.

(181)

Ugyanez a fél kétségbe vonta azt is, hogy a Bizottság a vizsgálati időszakból származó adatokra támaszkodott a rendes érték és az interpipe vizsgálati időszakban alkalmazott exportár megállapításához. A Bizottság a két eljárás egymást átfedő hat hónapja alatt a közösségi CIF exportárak súlyozott átlagát vette figyelembe. Ezenfelül amikor a Közösségbe exportált minden egyes érintett terméktípus rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlították az érintett termék minden egyes megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával, az ugyanazon az időszakon belüli tisztességes összehasonlítás lehetővé tétele érdekében kiigazították az együttműködő gyártók előállítási árait. A kiigazításra azért került sor, hogy a közösségi CIF exportárak kiszámításakor figyelembe vett előállítási árakat megfelelően tükrözzék az ugyanabban a hat hónapban alkalmazott előállítási árak. Az egyetlen együttműködő ukrajnai gyártó érvelése szerint a Bizottságnak a kapcsolatban álló vállalat, a OJSC Interpipe Nizhnedneprovsk (NTRP) Tube Rolling Plant, előállítási költéségének egységét kellene alkalmaznia abban az esetben, ha a termékkódok csaknem azonosak az OJSC Interpipe Novomoskovsk Pipe Production Plant (NMPP) vállalat termékkódjaival. A 175 preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a termékkódonkénti előállítási költségekben jelentős eltérések mutatkoznak. Ezért ezt a kérelmet elutasították.

(182)

Ami a Közösségbe irányuló kivitelt illeti, az Interpipe vizsgálati időszak alatt az érintett termékből a csoport elhanyagolható mennyiséget exportált a Közösségbe. Önmagukban ezek a tranzakciók nem tekinthetők reprezentatívnak annak megállapításához, hogy a magatartásban történt-e valamilyen tartós jellegű változás.

(183)

Az Interpipe Csoport a harmadik országokba irányuló kivitel alkalmazását javasolta annak megállapítása érdekében, hogy a Közösségbe irányuló kivitel milyen árszínvonalon történne. Az exportőr konkrétan kérte e tekintetben, hogy az Oroszországba irányuló kivitel kerüljön alkalmazásra. A vállalat a harmadik országbeli piacokra és az orosz piacra irányuló kivitelére vonatkozó bizonyítékokat szolgáltatott.

(184)

Először meghatározták, hogy az érintett termékből az Interpipe Csoport által javasolt harmadik országba kivitt mennyiség elég jelentős-e az összes eladást tekintve. E tekintetben arra a következtetésre jutottak, hogy az oroszországi eladások a csoport teljes kivitelének több mint felét tették ki, és elvileg alkalmasak következtetések levonására, ha az orosz piac eléggé hasonlít a Közösségére.

(185)

Annak felmérése érdekében, hogy az intézkedések új mértékének megállapítása céljából az Oroszországba irányuló kivitel megbízhatóan helyettesíthető-e a Közösségbe irányuló kivitel áraival, a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján megvizsgálták, hogy Oroszország piaci feltételei és szerkezete hasonlít-e a Közösségben kialakultra.

(186)

Egyfelől az érintett termék számára az orosz piac mérete – hasonlóan a Közösségéhez – tekintélyesnek tűnik, a mindkét területen értékesített terméktípusok pedig általában hasonlóak.

(187)

Másfelől a két piac között éles különbségeket tártak fel. Először is Oroszországban jelentős behozatali vámok vannak, ezzel szemben a Közösségben ilyen vámok nem léteznek ( 9 ). Ez megmutatkozik a behozatal részesedésében, amely jóval alacsonyabb, mint a Közösségben. Ezenkívül, amíg az oroszországi termelési ágazat sokkal koncentráltabb és egy maroknyi nagy gyártó lefedi a tevékenység nagyját, addig a Közösségben a tevékenység több gyártó között oszlik meg. A terjesztési csatornákban is kevesebb a nagybani kereskedő, mint a Közösségben. Az továbbá, hogy a Közösségben erős az orosz dömping, az árképzés különbségeit és az orosz belföldi piac torzulásait mutatja, ami nélkül ez a magatartás nem létezhetne.

(188)

Ezenkívül a dömping léte azt mutatja, hogy Oroszországban a belföldi árszínvonal magasabb azoknál az áraknál, amelyeken az exportőrök hajlandóak lennének a Közösségbe exportálni. Ennek oka, hogy a Közösségben markánsan jelen lévő importőrökre irányadó árak színvonala valószínűleg megegyezik az orosz exportárakéval, másrészt pedig homogén jellegű az érintett termék, ami azt jelenti, hogy a Közösségbe behatolni szándékozó exportőröknek minden valószínűség szerint a legalacsonyabb árakon kínálók színvonalához kellene igazodniuk.

(189)

A fentiek olyan eltéréseket mutatnak, amelyek az árképzést és így a színvonalat is befolyásolják, és azt jelentik ezért, hogy az orosz árakat az intézkedések új fokozatának megállapításához nem lehet felhasználni.

(190)

A Bizottság megvizsgálta továbbá, hogy az Oroszországon kívüli országokba irányuló kivitel árait fel lehet-e használni erre a célja. Először megvizsgálták, hogy a kivitelt tekintve a második legnagyobb piacot lehet-e referenciaországnak tekinteni. Ezt a lehetőséget azonban elvetették, mivel Fehéroroszország nem piacgazdaságú ország. Elemezték a többi országban történő eladásokat is, de ezek export mennyisége nagyon kicsi volt ahhoz, hogy reprezentatívnak lehessen tekinteni.

(191)

Ilyen körülmények között az Ukrajnából Oroszországba irányuló kivitel árai (és még azon harmadik országba irányulóét, ahová a kérelmező az Interpipe vizsgálati időszak alatt exportált) az exportár valószínűsíthető közösségi viselkedése szempontjából nem tekinthető reprezentatívnak, ezért elvetették azokat. A fentiekre tekintettel az Interpipe Csoport esetében inkább az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésének alkalmazását tartották szükségesnek. E tekintetben megvizsgálták, hogy az ukrán exportáló gyártó exportárának megállapításánál kiindulásként fel lehet-e használni termékkódonként összesítve azon közösségi CIF exportárak súlyozott átlagát, amelyeket a vizsgálatban érintett valamennyi ország valamennyi együttműködő exportáló gyártója a vizsgálati időszakban realizált.

(192)

Ezt a módszert alkalmasnak találták, mivel joggal lehet feltételezni, hogy ha az ukrán kivitel a közösségi piacra belépett, ott már a közvetlen konkurencia, vagyis a Közösségbe még exportálók árainak viselkedésétől jelentős mértékben nem tér el.

(193)

A 181 preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően, az exportár megállapításakor a Bizottság kizárólag a vizsgálati és az interpipe vizsgálati időszak egymást átfedő hat hónapjából származó adatokat használta fel.

(194)

Az Interpipe csoport exportárának megállapításához ezért ezen exportőrök termékkódjainak megfelelő export egységárait használták fel.

(195)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyetlen ukrajnai exportáló gyártó azt kérte, hogy az exportár megállapításakor nem következtessenek a kapcsolatban álló vállalat általános és adminisztratív költségeire és haszonrésére, mivel az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése nem alkalmazható a jelen esetben. Azzal érveltek, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése kizárólag a Közösségen belüli kapcsolatban álló importőrökre vonatkozik, hiszen szövegezése világos különbséget tesz „az importálás és a viszonteladás” között. Érvelésükben elhangzott továbbá, hogy a kapcsolatban álló vállalat exportrészlegként működik.

(196)

Megjegyzendő, hogy az érintett termék Közösségbe történő értékesítése esetében az egyetlen ukrajnai exportáló gyártó az érintett terméket közvetlenül a Közösségbe szállította, minden egyes szállítmányhoz a Svájcban lévő kapcsolatban álló vállalata állította ki a számlát, illetve ez utóbbinak utalták át a számlán szereplő összeget. Az exportáló gyártó tehát egy exportőr valamennyi funkcióját teljesítette. A svájci székhelyű kapcsolatban álló vállalat folytatott tárgyalásokat az adásvételi szerződésekről és ő állított ki a számlát az első független közösségi vevőnek. A kapcsolatban álló vállalat bonyolította le az értékesített termékek szállítását is.

(197)

Az ukrán vállalatnak a nyilvánosságra hozatalt követően tett megjegyzéseit illetően úgy vélik, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében az exportárak abban az esetben képezhetők, ha exportár nincs (a 2. cikk (9) bekezdése szerinti első lehetőség). Szintén a 2. cikk (9) bekezdésben szerepel, hogy exportár bármely ésszerű alapon megállapítható. Ez az ésszerű alap magában foglalja a kapcsolatban álló vállalatok SGA-költségeit, valamint egy ésszerű nyereséget is. Még akkor is, ha úgy gondolták, hogy ezek az elemek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjával összhangban álló „jutalékként/felárként” megfelelőbben tükröződnek vissza, quod non, a kapott dömpingkülönbözet ugyanakkora lenne. Mivel a kapcsolatban álló vállalat nyereségét befolyásolta az a tény, hogy vállalatközi feltételek mellett vásárolt, az ésszerű nyereséget a vizsgálatban együttműködő független importőröktől/kereskedőktől begyűjtött adatok alapján állapították meg.

(198)

A nyilvánosságra hozatalt követően a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy a Közösségbe irányuló export híján az alaprendelet és a WTO-előírások nem teszik lehetővé a dömpingkülönbözet kiszámítását. Az előző preambulumbekezdésben megállapított okok következtében megismétlendő, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése kimondottan utal arra, hogy amennyiben nincs exportár, ezt az árat bármely ésszerű alapon megállapíthatják. Így ezt a kérést elutasították.

(199)

Az előzőekben ismertetettek szerint számított rendes érték és az ugyancsak az előzőekben ismertetettek szerint számított exportár összehasonlítása dömpinget mutatott ki. A CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet vámfizetés nélkül az ukrán csoport esetében a következő:

Interpipe Csoport (OJSC Interpipe Novomoskovsk Pipe Production Plant és OJSC Interpipe Nizhnedneprovsk csőhengermű): 10,7 %.

(200)

Végeredményben az Interpipe Csoportnál a 199 preambulumbekezdésben ismertetett szintű dömping léte került megállapításra. Ami az összes többi ukrajnai exportáló gyártót illeti, az alkalmazandó maradék dömpingkülönbözet nem változik.

(201)

Az érintett országból az EU-ba kivitt mennyiség meredeken csökkent, a 2002. évi 29 kilotonnáról 2005-ben 17,2 kilotonnára, a vizsgálati időszakban pedig csaknem nullára.

(202)

Csak két, ugyanahhoz a csoporthoz (Interpipe Csoport) tartozó ukrán gyártó, az OJSC Interpipe Novomoskovsk Pipe Production Plant és az OJSC Interpipe Nizhnedneprovsk Tube Rolling Plant jelentkezett és adott választ a kérdőívre.

(203)

Megállapították, hogy Ukrajnában még legalább hét másik gyártó is működik. A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján az Interpipe Csoport az ukrán termelés mintegy 26 %-át adja. Ilyen feltételek mellett az együttműködési szintet igen alacsonynak tartották.

(204)

Az egyetlen együttműködő ukrán gyártónak az érintett termékből a vizsgálati időszak alatt elhanyagolható közösségi exportja volt. Az érintett termékből a Közösségbe irányuló ukrán kivitel nagyon alacsony szintje nem volt reprezentatív, így nem szolgált megbízható és értékelhető alapként annak megállapítására, hogy folytatódott-e a dömping. Ebből következően indokoltnak tekintették, hogy az elemzést az intézkedések megszüntetése esetén fellépő dömping megismétlődésének valószínűségére alapozzák.

(205)

A 203 preambulumbekezdésben vázoltak szerint a vizsgálatból kiderült, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett terméknek Ukrajnában legalább hét gyártója volt, de a vizsgálatban csak egy csoport működött együtt.

(206)

Megvizsgálták, hogy mennyiben lehet az egyetlen együttműködő ukrajnai csoporttól származó adatokat az Ukrajnából származó hasonló kivitel várható alakulásával kapcsolatos általános helyzet elemzéséhez felhasználni, konkrétabban pedig a hazai és az exportárak, a költségek, a gyártási kapacitások és a kapacitás kihasználtság mutatóinak tekintetében jelenthetnek-e viszonyítási pontot.

(207)

Az ukrajnai gyártók termelési volumenének és kapacitásának megállapításához a vállalat által a raktárkészletekre, a termelési szintre és a kapacitásra vonatkozóan megadott adatokat használták fel a panaszban szereplő adatokkal együtt.

(208)

Az előzőekre tekintettel az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén várható hatások értékelésénél a következő szempontokat vették figyelembe.

(209)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján megállapították, hogy az érintett termék termelési kapacitása Ukrajnában meghaladja az évi 400 kilotonnát.

(210)

Mivel nem volt arra utaló bizonyíték, hogy ez a kapacitás hazai értékesítéssel, más harmadik országba irányuló értékesítéssel vagy az érintett terméken kívüli termékek gyártásával eltüntethető, arra a következtetésre jutottak, hogy az intézkedések megszűnésével a jelentős tartalékkapacitásokat minden valószínűség szerint a Közösségbe fogják irányítani, nem kis részben azért, mert a Közösség vonzó exportpiac. Ezt tovább erősíti az Interpipe Csoportnál tapasztalható jelentős tartalékkapacitás.

(211)

Figyelembe véve, hogy a közösségi piac a világon az egyik legnagyobb, puszta mérete miatt is vonzó az érintett termék minden ukrán exportáló gyártója számára.

(212)

Meg kell említeni, hogy az Interpipe Csoport a tekercseket Ukrajnából szállítja a mogilevi (Fehéroroszország) gyártónak, amely a termékből bérfeldolgozás keretében állítja elő az érintett terméket, majd azt az Interpipe svájci leányvállalata a Közösségben értékesíti. A termék a folyamatban végig az Interpipe tulajdonában marad. Az előzőekben ismertetettek szerint itt dömpingelt kivitelt állapítottak meg. Mivel Fehéroroszországra intézkedések elrendelését javasolják, ezért egyáltalán nem zárható ki, hogy a vállalat a Fehéroroszországból teljesített kivitel egy részét Ukrajnából szerzi majd be.

(213)

Ha ezt a jól fejlett terjesztési csatornákkal rendelkező Közösség viszonylag vonzó árszínvonalához hozzávesszük, akkor nyilvánvaló, hogy az intézkedések hiánya gazdaságilag arra ösztönöz, hogy az Oroszországhoz vagy Fehéroroszországhoz hasonló harmadik piacokról a kivitelt átállítsák a Közösségre.

(214)

Mindent összevéve, ilyen körülmények között a jelenlegi kapacitáskihasználtság valószínűleg a kivitelre, konkrétan pedig a közösségi piacra terelődik.

(215)

Az alacsony szintű együttműködés és az előzőekben említett információk alapján úgy tekinthető, hogy a dömping megismétlődésével kapcsolatban a panaszban szereplő állításokat meg kell erősíteni. Ezt további tényezők is alátámasztják.

(216)

A többi harmadik országba irányuló exportárak színvonala megegyezik a Közösségben irányadó importárakéval. Ez azt jelenti, hogy az ezekbe a harmadik országokba irányuló exportárak is dömpingeltek, ez pedig dömpingen alapuló általánosabb jellegű magatartásformára utal.

(217)

Ezenkívül az általában meglehetősen homogén érintett termék esetén a potenciális ukrán eladók a termékeket valószínűleg az egyéb közösségi behozatal irányadó árain adnák. Az előző bekezdések megállapításai szerint a többi exportáló ország importárai általában alacsonyak. Ha figyelembe vesszük, hogy az ukrán export termelés potenciális exportárainak valószínűleg ezeket az alacsony árakat kellene tükrözniük, és ha az egész világon komoly emelkedést mutató acéltekercs és cink áraktól erősen függő érintett termék költségszerkezetét is figyelembe vesszük, az exportárak dömpingje a 199 preambulumbekezdés megállapítása szerint valószínűleg mintegy 10,7 % lenne.

(218)

Valószínű így, hogy a Közösségben jelentős mennyiségű ukrán exportárut adnak el dömpingárakon, ha az intézkedések megszüntetését lehetővé teszik.

(219)

Megállapították, hogy a hasonló terméket a Közösségben 17, a vizsgálatban együttműködő és a panaszt támogató vállalat, illetve két olyan közösségi gyártó gyártja, amely a vizsgálatban nem működött együtt. Egyetlen közösségi gyártó sem jelentkezett és nem kifogásolta a vizsgálatot.

(220)

Mivel két közösségi termelő nem működött együtt, a közösségi termelést a panaszban megadott információk és a vizsgálat során az együttműködő gyártóktól beszerzett információk alapján állapították meg.

(221)

A 17 együttműködő közösségi gyártó az érintett termék teljes közösségi termelésének 95 %-át adta. Úgy tekintették, hogy ők alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közösségi gazdasági ágazatot.

(222)

A mintavételben szereplő közösségi gyártók a vizsgálati időszak alatt a hasonló termékek előállítása tekintetében a közösségi gazdasági ágazat termelésének mintegy 67 %-át tették ki.

(223)

A közösségi piacon az érintett termék fogyasztását az összes közösségi gyártó által a közösségi piacon eladott mennyiség, és az érintett országokból, illetve harmadik országokból érkező behozatal alapján állapították meg.

(224)

A közösségi gyártók tekintetében az értékesítési mennyiségek tisztázásánál a közösségi gazdasági ágazat válaszaiban szereplő adatok mellett felhasználásra kerültek a panaszban a két együtt nem működő gyártó közösségi eladásaira vonatkozóan rendelkezésre álló adatok is.

(225)

Az érintett országokból és harmadik országokból behozott mennyiségeknél a következő információs forrásokat vizsgálták meg:

(226)

A panasz szerint ezenkívül nem lehet a KN-kód adatait szűkíteni azokkal a termékekkel, amelyek nem érintett termékek, mivel ilyen KN-kódokkal más termékekből nem hoztak be jelentős mennyiséget.

(227)

Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a teljes érintett időszakra vonatkozó mennyiségi és ártendenciák megállapításához a teljes KN-kód a legalkalmasabb forrás.

(228)

Ezzel összefüggésben érdekesek a következő megjegyzések. Mivel Fehéroroszország esetében az árakra vonatkozó és a teljes érintett időszakot lefedő más információ nem volt, az Eurostattól és a fentiekben említett német szereplőtől származó, árszínvonalra vonatkozó adatok elemzése után úgy tekinthető, hogy az árak területén a tendenciák szempontjából legalkalmasabb forrás az Eurostat statisztikája.

(229)

A KNK esetében a vizsgálat megállapította, hogy az EU piacon az együttműködő exportáló gyártóktól származó behozatal több, mint ami az alábbi 2. táblázatban említett importstatisztikában szerepel. Mivel a két adatsor árszínvonala egymáshoz hasonló volt, illetve annak érdekében, hogy az adatok felülbecslését elkerüljék, a hivatalos statisztika felhasználása mellett döntöttek, nem utolsósorban azért, mert – az együttműködő exportáló gyártóktól kapott adatok felhasználásával összehasonlítva – ez a módszer nem befolyásolta lényegesen a kár és az okozati összefüggések elemzését.

(230)

Tekintettel arra, hogy az együttműködő exportőröktől érkező török behozatal az Eurostat által kimutatott adatoknál magasabb volt, Törökország esetében hasonló gondolatmentet követtek. Összehasonlítva az együttműködő exportáló gyártóktól kapott adatok felhasználásával ez a módszer sem befolyásolta lényegesen a kár és az okozati összefüggések elemzését.

(231)

A fentiekben ismertetett fogyasztás (a továbbiakban: közösségi fogyasztás) az érintett időszakban 9 %-kal, vagyis a 2004. évi 1 234 000 tonnáról a vizsgálati időszak alatt 1 342 kilotonnára nőtt, pontosabban, a közösségi fogyasztás 2005-ben 12 %-os csökkenést mutatott, utána 2006-ban és a vizsgálati időszak alatt ismét emelkedett. A fogyasztás 2005. évi visszaesése annak tudható be, hogy a 2004. évi erőteljes vásárlások után a nagybani kereskedők 2005-ben csökkentették raktárkészleteiket (így beszerzéseiket is).

(232)

A dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező országok, azaz Fehéroroszország, a Kínai Népköztársaság és Oroszország esetében megvizsgálták, hogy a feltételek lehetővé teszik-e valamennyi behozatal összesített vizsgálatát. A de minimis alatti szintű dömpinggel a Bosznia-Hercegovinából származó exportot ehelyett a 3.4 szakasz értelmében egyéb behozatalnak, valamint a 4. szakasz értelmében egyéb oknak tekintették. A hatályvesztési felülvizsgálat tárgyát képező országokból és Törökországból származó behozatalt (a Törökországra vonatkozó időközi felülvizsgálat keretében) külön vizsgálatnak vetették alá. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy Törökország esetében a dömpingszintek alacsonyak voltak, és hogy a thaiföldi és ukrajnai behozatali mennyiségek külön-külön és együttesen is elhanyagolhatók voltak. E két utóbbi ország esetében ugyanakkor megállapítást nyert a káros dömping várható megismétlődése, mint ahogyan azt az F. szakasz is megállapítja.

(233)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett termék Fehéroroszországból, Kínai Népköztársaságból és Oroszországból származó dömpingelt behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(234)

Ez a cikk előírja, hogy ha egyszerre két vagy több országból érkező termékek behozatala képezi a dömpingellenes vizsgálat tárgyát, az ilyen behozatal hatásait összesítve lehet értékelni, ha (i) az egyes országokból érkező behozatalra megállapított dömpingkülönbözet magasabb a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott minimum százaléklábnál; (ii) egyik ország importjának mennyisége sem elhanyagolható; és (iii) az importtermékek közötti verseny feltételeit, valamint az importtermékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételeit figyelembe véve a behozatal hatásainak összesített értékelése helyénvaló.

(235)

A KNK-ból, Oroszországból és Fehéroroszországból érkező valamennyi behozatal megfelel az előző 234 preambulumbekezdésben említett (i) feltételnek.

(236)

A KNK-ból, Oroszországból és Fehéroroszországból érkező behozatal mennyisége túllépi a de minimis szintet és ezért (ahogyan az alábbi 2. táblázatban is látható) nem elhanyagolható.

(237)

A versenyfeltételeket illetően a vizsgálat kimutatta, hogy az érintett országokból dömpingárakon behozott érintett termék és a közösségi gazdasági ágazat által előállított és értékesített termék minden lényeges fizikai és műszaki jellemzőjét tekintve hasonló. Ugyanez igaz, ha a különböző érintett országokból dömpingelve behozott termékeket összehasonlítjuk.

(238)

Ennek alapján továbbá ezek a termékek az érintett időszak alatt egymással felcserélhetőek voltak, amelyeket a közösségi piacon összehasonlítható értékesítési csatornákon keresztül, pl. nagybani kereskedőkön és kereskedőkön keresztül forgalmaztak.

(239)

A vizsgálat megállapította ezenkívül, hogy a Közösség különböző tagállamaiban és – a galvanizált termékeket, fekete termékeket és csöveket, valamint a felületileg egyéb módon megmunkált termékeket is ideértve – az érintett termék különböző típusai között is volt verseny, ezért a hegesztett cső behozatalt egymással és a Közösségben előállított többivel versengőnek tekintették.

(240)

Megvizsgálták a különböző összesített országok ármagatartását is. Ebből az elemzésből az derült ki, hogy ezek az országok a közösségi gazdasági ágazat árait leszorították és azok alá kínáltak, ahogyan az a 244 preambulumbekezdésből is kiderül, az árak alakulása hasonló tendenciát mutatott.

(241)

Néhány fél részéről elhangzott az az érv, hogy az Oroszországból származó behozatalt a vizsgálatban az összesítésből ki kell venni, mivel az ebből az országból származó behozatal mennyisége és piaci részesedése eltérő tendenciát mutat egy olyan piacon, amelyen a kereslet nő. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a közösségi piacra irányuló behozatal mennyisége a teljes érintett időszak alatt mindvégig jelentős volt. Ezenkívül az elemzésben szereplő elmúlt két évben a dömpingelt behozatal mind a három országból (Fehéroroszország, Kínai Népköztársaság és Oroszország) jelentős mértékben növekedett, az általános árszínvonal pedig ugyanezt a tendenciát követte és azonos nagyságrendű volt, különösen a vizsgálati időszak alatt, ahogyan az az egyes vállalatok adataiból is látható. Ezenkívül az összesített behozatal a vizsgálati időszakban együttesen rombolta a közösségi gazdasági ágazat árait.

(242)

A fentiek alapján arra következtettek, hogy minden körülmény az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében ismertetett összesítés mellett szól, ezért az a döntés született, hogy a Fehéroroszországból, a Kínai Népköztársaságból és Oroszországból származó hegesztett cső behozatal összesítve kerül értékelésre. Ezekre az országokra „összesített országokként”, az e három országból származó behozatalra pedig együttesen véve „összesített behozatalként” történik hivatkozás.

(243)

Az összesített behozatal a 2004. évi 76 644 tonnáról a vizsgálati időszakban 250 559 tonnára, vagyis több mint 200 %-kal emelkedett. Mivel az érintett termék fogyasztása az érintett időszak alatt 9 %-kal nőtt, az érintett termék összesített behozatalának piaci részesedése a 2004. évi 6,2 %-ról a vizsgálati időszak alatt 18,7 %-ra nőtt. A fenti 2. és 3. táblázat a mennyiségének és piaci részesedésének alakulását mutatja az érintett időszakban.

(244)

Az érintett országokból érkező behozatal súlyozott átlagára az érintett időszakban a következőképpen alakult:

(245)

A 4. táblázat forrása a Comext teljes KN-kód mélységű adatbázisa. A közösségi importárak általános tendenciája az EU piacon az összes szereplőre vonatkozó általános áremelkedésnek megfelelő emelkedést mutat.

(246)

Az alákínálás meghatározásánál a Bizottság Kína esetében a vizsgálat során a mintavételben szereplő exportáló gyártók által terméktípus szinten megadott részletes adatokat vette alapul az elemzésben. Oroszország esetében az együttműködő exportáló gyártók adatai kerültek felhasználásra. Fehéroroszország esetében az együttműködő német szereplőtől származó adatokat használták fel.

(247)

Az azonos kereskedelmi szinten történő igazságos összehasonlítás biztosítása érdekében az exportár adatok a mintavételben szereplő közösségi gyártók terméktípus szinten ugyanolyan részletezettségű súlyozott átlagárával kerültek összehasonlításra. Ezekben az esetekben az elemzés során az exportáló gyártók CIF közösségi határparitásos tényleges exportárait vették figyelembe. A közösségi gazdasági ágazat esetében a független ügyfeleknek felszámított eladási árak voltak lényegesek, szükség esetén gyártelepi szinten kiigazítva. A vizsgálati időszak alatt a kérdőívben meghatározott különféle terméktípusok alapján az alákínálás átlag árkülönbözete a következő volt:

(248)

Ukrajna és Thaiföld esetében emlékeztetni kell arra, hogy behozatali mennyiségük a de minimis szint alatt volt, és ezért úgy tekintették, hogy az árak és ennélfogva az árak alakulásának és az alákínálásnak a kiszámítása nem lenne megbízható és értékelhető.

(249)

Ahogyan az a 2. és 3. táblázatban látható, a harmadik országokból, köztük Bosznia-Hercegovinából és Törökországból érkező behozatal kis mértékben, a 2004. évi 222 096 tonnáról a vizsgálati időszak alatt 238 441 tonnára nőtt. A behozatal piaci részesedése ebben az időszakban 18 % körüli volt.

(250)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely hatást gyakorol a közösségi gazdasági ágazat helyzetére. Ezt az elemzést elvégezte a 20 preambulumbekezdés szerint a mintavételben szereplő, a kérdőívet kompletten kitöltő kilenc vállalatra. A mintavételben szereplő vállalatok esetében megvizsgált tényezők között szerepeltek az árak, a foglalkoztatás és a bérek, a beruházások, a jövedelmezőség, a beruházásmegtérülés, a készpénzforgalom és a tőkebevonási képesség. Bizonyos (az alábbiakban makrogazdasági mutatókként elemzett) mutatók esetében azonban rendelkezésre álltak adatok, amelyek (a mintavételben szereplő kilenc vállalatot is ideértve) a közösségi gazdasági ágazat mind a 17 vállalatánál felhasználásra kerültek. Ilyen makrogazdasági mutató volt a piaci részesedés és értékesítési volumen a Közösségben, a termelés és a termelőkapacitás.

(251)

A közösségi gazdasági ágazat termelése 2004-től a vizsgálati időszakig 10 %-kal csökkent. A termelőkapacitás az egész közösségi gazdasági ágazatra egységesen alkalmazott szabványos módszer szerint került kiszámításra. A módszertan figyelembe vette a termelésben a karbantartáshoz hasonló szokásos leállásokat is megengedve hosszú távon elérhető tényleges kapacitást, és ezt a módszertant általánosan alkalmazzák a közösségi gazdasági ágazatban is. Az érintett termék termelőkapacitása az érintett időszakban mérsékelten, a 2004. évi 2 218 597 tonnáról a vizsgálati időszak alatt 2 132 322 tonnára (vagyis 4 %-kal) csökkent.

(252)

Az érintett időszak alatt – a termelés visszaesését tükrözve – csökkent a kapacitáskihasználtság is, körülbelül 44 %-ról 41 %-ra. Ezzel kapcsolatban meg kell azonban jegyezni, hogy ebben az ágazatban nem ez a kár leglényegesebb mutatója, mivel a gépsorokat és a termelőeszközöket más, a jelenlegi vizsgálatba nem tartozó csövek és egyéb termékek gyártásához is felhasználják.

(253)

A 7. táblázat adataiból egyértelműen látszik, hogy a közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumene a Közösség piacán csökkent. A helyzetet tovább élezi az, hogy a teljes fogyasztás ugyanebben az időszakban 9 %-kal nőtt, ahogyan az 1. táblázatban látható. A 2004. és 2005. évi bizonyos fokú stabilitás után a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2006-ban és a vizsgálati időszakban jelentősen csökkent. Ezzel szemben a KNK-ból, Fehéroroszországból és Oroszországból érkező dömpingelt behozatal esetében külön-külön a piaci részesedés az egész érintett időszakban stagnált vagy növekedett (lásd a 243 preambulumbekezdést), az összesített országok piaci részesedése pedig nőtt.

(254)

A mintavételben szereplő közösségi gyártók raktárkészleteinek szintje 2004. és 2005. között 23 %-kal csökkent, azután pedig stagnált. Az érintett időszakban a raktárkészletek forgási sebességének számításánál kiderült, hogy a raktárkészleteket mintegy 30 nap alatt értékesítik. A vizsgálat megerősítette, hogy a raktárkészlet ebben a tekintetben nem tekinthető lényeges mutatónak, mivel a közösségi gazdasági ágazat általában rendelésre termel, így viszonylag kis raktárkészletet tart.

(255)

Az érintett időszak alatt a független közösségi ügyfeleknek felszámított átlagos eladási egységár 14,8 %-kal nőtt. Ezt a növekedési tendenciát azonban abban az összefüggésben kell látni, hogy ugyanebben az időszakban jelentős emelkedés volt az előállítási költségben. Az előállítási költség növekedésének fő oka a legfontosabb nyersanyagok, vagyis a tekercs, a cink és az energia vételárának jelentős emelkedése volt, a 287 preambulumbekezdésben ismertetettek szerint. Általánosságban véve az érintett időszak alatt nem volt olyan jelentős változás a termékösszetételben, amely torzította volna az alábbi 9. táblázatban látható eladási árak tendenciáját.

(256)

Az érintett időszak alatt az előállítási költségek növekedése nem párosult az eladási ár hasonló emelkedésével, amely utóbbi főleg az érintett országokból érkező behozatal erős nyomásának az eredménye volt. Ilyen körülmények között a közösségi gazdasági ágazat nem tudta áthárítani ügyfeleire a nyersanyagár-emelkedést.

(257)

A közösségi gazdasági ágazat árai ezért még akkor is nyomottak voltak, ha az árakban abszolút értelemben növekedés következett be. Más szóval dömpingelt behozatal nélkül jóval nagyobb lett volna az árnövekedés.

(258)

Emellett a közösségi piacon a 246 és az azt követő preambulumbekezdésekben ismertetettek szerint kb. 12 % és 43 % közötti volt az eladási árak alá kínálás.

(259)

Az érintett termék tekintetében a mintavételben szereplő gyártók általános jövedelmezősége az EU piacon független ügyfeleknek értékesített érintett termék nettó forgalmának súlyozott átlagos jövedelmezőségén alapul. Az érintett vizsgálati időszak alatt a jövedelmezőségi szint romlott, a vizsgált időszakban -1,0 %-ot ért el. Emellett egyértelmű, hogy a jövedelmezőségi szint az érintett időszakban sosem volt kielégítő, ha pedig arra gondolunk, hogy ez a helyzet már több éve tart, nyilvánvaló, hogy a gazdasági ágazat, de legalábbis egy részének alapvető léte kerül veszélybe.

(260)

A jövedelmezőségi szint sosem érte el a 352 és az azt követő preambulumbekezdésben említett, 5 %-os célul kitűzött nyereséget.

(261)

A mintavételben szereplő közösségi gyártóknál a foglalkoztatás az érintett időszak alatt 23,5 %-kal csökkent, a 2004. évi 2 772-ről a vizsgálati időszakban 2 123 munkavállalóra.

(262)

Az alkalmazottankénti átlagos bérköltség alapján számított bérek a 2004. évi 15 668 EUR-ról a vizsgálati időszak alatt 21 558 EUR-ra nőttek. Az alkalmazottankénti bérnövekedést magyarázó egyik ok az, hogy a 2004-ben EK-taggá váló 10 országban a közösségi gazdasági ágazat vállalatainál erőteljesen emelkedtek a fizetések.

(263)

Ezt a növekedést azonban bőven ellensúlyozta a munkaerő előzőekben említett csökkenésének és a termelékenység jelentős (17 %-os) növekedésének együttes hatása. Ez alátámasztja, hogy a közösségi gazdasági ágazat folyamatosan törekszik a hatékonyság növelésére.

(264)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintavételben szereplő közösségi gyártók az érintett termék ágazatában nem hajtottak végre jelentős, a vállalatok egész tevékenységét érintő tőkeberuházást. A 251 és 252 preambulumbekezdésben bemutatottak szerint nem hajtottak végre termelőkapacitás növelő beruházásokat. A jelen piaci körülmények között a közösségi gazdasági ágazat nem növelte kapacitását beruházással, hanem arra törekedett, hogy meglévő termelőeszközeinek hatékonyságát megtartsa és fokozza. A hegesztett csőgyártáshoz kapcsolódó tevékenységek területén sor került néhány környezeti és egészségügyi, illetve biztonsági vonatkozású beruházásra is.

(265)

A mintavételben szereplő közösségi gyártók tiszta nyereségének és állóeszközeik könyv szerinti bruttó értékének arányában kifejezett beruházásmegtérülési szint tükrözi a 259 preambulumbekezdésben ismertetett jövedelmezőségi tendenciát. Ez igen alacsony és 2005. óta negatív.

(266)

A mintavételben szereplő közösségi gyártók készpénzforgalmának az érintett termék EU piaci eladásaihoz viszonyított alakulása a jövedelmezőség alakulását tükrözte. Érdemes megjegyezni, hogy alacsony szintje ellenére a készpénzforgalom az érintett időszak alatt végig pozitív volt a 2005-ös év kivételével, amikor éppen negatív volt.

(267)

A vizsgálat nem mutatta ki, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak nehézségei voltak a tőkebevonási képessége terén. Megjegyzendő azonban, hogy a tőkebevonási képesség ebben a vizsgálatban kisebb jelentőségű mutatónak tekinthető, mivel a közösségi gazdasági ágazatban az érintett terméket előállítók többsége nagy vállalatcsoporthoz tartozik. A tőkebevonási képesség ezért inkább az egész csoport teljesítményével, nem pedig az érintett termék saját teljesítményével van szoros kapcsolatban. Egy nagy vállalatcsoport sem döntött új termelő beruházások mellett, ez viszont azt mutatja, hogy az utóbbi években ezeknek a beruházásoknak a megtérülése nem volt megfelelő.

(268)

Megjegyzendő, hogy a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 10,3 százalékponttal csökkent a 253 preambulumbekezdésben ismertetettek szerint, miközben a közösségi fogyasztás szintje 9 %-kal nőtt. Ez világosan mutatja, hogy az érintett időszakban tapasztalható piaci feltételek között a közösségi gyártók nem tudtak megfelelően növekedni.

(269)

A vizsgálati időszak alatt a KNK-ból, Oroszországból és Fehéroroszországból származó behozatal esetében feltárt jelentős dömpingkülönbözet miatt, az érintett behozatal mennyisége és árai mellett a dömpingkülönbözet mértékét nem lehet elhanyagolhatónak tekinteni.

(270)

Ukrajna és Thaiföld esetében emlékeztetni kell arra, hogy exportjuk a vizsgálati időszakban a de minimis szint alatt volt, ezért azt nem tekintették megbízható és értékelhető alapnak a dömpingkülönbözet megállapítása szempontjából. Ebből következően indokolt az értékelést a káros dömping várható megismétlődésének alapján végezni, az F. szakaszban megállapítottak szerint.

(271)

A korábbi dömping hatásait a közösségi gazdasági ágazat még nem heverte ki teljesen, ahogyan az a komoly piaci részesedés csökkenés mellett az alacsony szintű jövedelmezőségből és az értékesítési volumen növelése terén olykor mutatkozó képtelenségből is látható. Az utóbbi években a gazdasági ágazat KNK-beli, oroszországi és fehérorosz exportőröktől érkező jelentős mennyiségű dömpingbehozatalba ütközik, ami akadályozza a várt kilábalást.

(272)

Az egyes országokból, illetve együttesen az összesített országokból származó behozatalból a közösségi piacon – a 242 preambulumbekezdésben meghatározottak szerint – az érintett időszakban végig komoly mennyiség volt jelen. 2005. óta úgy abszolút, mint relatív értelemben még jelentős mértékben emelkedtek is. Együttes piaci részesedésük a 2004. évi kb. 6 %-ról 2005-ben kb. 10 %-ra, azután pedig a vizsgálati időszak alatt nagyjából 19 %-ra emelkedett a 243 preambulumbekezdésben ismertetettek szerint. Az ezekből az országokból érkező dömpingelt behozatalnál külön-külön még jelentős mértékű alákínálás is tapasztalható. A jelentős alákínálási különbözetek a közösségi gazdasági ágazat jelenleg veszteséges voltát tükrözik.

(273)

A közösségi gazdasági ágazat mutatói általában kedvezőtlenül alakultak az érintett időszak alatt és igazolják, hogy súlyos kár keletkezett. Ezzel összefüggésben a látszólag pozitív fejleményeket, mint például az eladási árak növekedését, a legfontosabb nyersanyagok / költségelemek nagyobb mértékű, ezt a pozitív tendenciát felülmúló emelkedéséhez kell mérni.

(274)

Az előbbi elemzés alapján látható, hogy a közösségi gazdasági ágazat nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben van, és az alaprendelet 3. cikkének értelmében súlyos kárt szenvedett. Ezt a következtetést a közösségi gazdasági ágazat egészére vonatkoztathatjuk, tekintettel arra, hogy a mintavételben szereplő közösségi gyártók reprezentativitása magas fokú, és a makrogazdasági mutatókat az előző 250 preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a közösségi gazdasági ágazat valamennyi vállalata esetében elemezték.

(275)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében azt is megvizsgálták, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett súlyos kárt az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozta-e. Ezenkívül – annak érdekében, nehogy az ilyen tényezők által okozott károkat a dömpingelt behozatal számlájára írják – megvizsgálták a dömpingelt behozatalon kívül ismert tényezőket, amelyek a közösségi gazdasági ágazatnak kárt okozhattak.

(276)

A fentiekben ismertetettek szerint az összesített országokból érkező behozatal az érintett időszak alatt több mint 200 %-kal növekedett. A piaci részesedés tekintetében az összesített országok részesedése 6,2 %-ról 18,7 %-ra nőtt. Ezenkívül a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlása és az összesített országokból érkező dömpingelt behozatal növekedése egymással időben egyértelműen egybeesik. Bár a 4. táblázat azt mutatja, hogy az összesített országokból származó behozatal árai az érintett időszakban emelkedtek, ezt a közösségi piacon a 255 preambulumbekezdésben ismertetettek szerint párhuzamosan tapasztalható általános áremelkedéssel összefüggésben kell szemlélni.

(277)

Az összesített országokból érkező behozatallal növekedett EU piaci térnyerésük, és jelentős piaci részesedéseket vettek el a hatályvesztési felülvizsgálat alá vont országoktól (Törökország kivételével), illetve a vizsgálat alá nem vont harmadik országoktól és a közösségi gazdasági ágazattól. Az érintett időszakban a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése lényegében több mint 10 százalékponttal csökkent. Ez ugyanabban az időszakban történt, amikor az összesített országokból származó import több mint 10 százalékponttal nőtt, ahogyan az a fenti 14. táblázatban is látható.

(278)

A térnyerés azért volt lehetséges, mert a behozatal igen alacsony árakon történt. Az összesített országokból érkező behozatal komoly mértékben rombolta a közösségi gyártók árait, ahogyan a 247 preambulumbekezdésben látható.

(279)

Az összesített országokból érkező dömpingelt behozatal által az előző 4 szakaszban ismertetettek szerint kiváltott káros helyzetben a nyomott árak miatt a közösségi gazdasági ágazat nem tudott megfelelő jövedelmezőségi szinteket elérni és még vesztesége is keletkezett. Emellett negatív tendenciákat találtak több más kártényezőnél, így a termelésnél, a foglalkoztatásnál és a piaci részesedésnél is. A fenti 273 preambulumbekezdésben említettek szerint egyértelmű időbeni egybeesés volt tapasztalható az összesített országokból érkező behozatal növekedése és a kármutatókban megfigyelhető negatív tendenciák között.

(280)

A Bosznia-Hercegovinából érkező behozatal összesen mintegy 33 000 tonna, avagy a közösségi piacon a közösségi felhasználás 2,5 %-a volt. Az átlagos importár tonnánként 576 EUR volt, ami a közösségi gazdasági ágazat árainak rombolását jelzi. Mindazonáltal az érintett mennyiségeket figyelembe véve arra következtettek, hogy a kárnak csak egy kis részét lehet a behozatal számlájára írni, illetve hogy ez nem szól bele a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az összesített országokból érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggésbe.

(281)

A vizsgálati időszakban a török behozatal összesen mintegy 111 000 tonna, avagy a közösségi piacon mérhető felhasználás 8,3 %-a volt. Az átlagos importár tonnánként 620 EUR volt, ami rombolta a közösségi gazdasági ágazat árait. Mindazonáltal – ahogyan az a 4. táblázatból is kitűnik – a török árak magasabbak voltak a három összesített ország árainál. Az árkülönbség még jelentősebb, ha azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy a török gyártók főként fekete csöveket exportáltak a Közösség piacára (azaz alacsony költségű terméket), míg az összesített országokból származó behozatal főként galvanizált csöveket érintettek (azaz magas költségű terméket). Az összesített országokból érkező importvolumen továbbá 125 % volt, s így meghaladta a török behozatal mennyiségét.

(282)

Az érintett mennyiségeket, valamint az alákínálást figyelembe az a következtetés vonható le, hogy az elszenvedett kárt nem elhanyagolható mértékben a Törökországból származó behozatal okozta. Összehasonlítván ugyanakkor ezt a hatást az összesített országokból származó behozatal hatásával – a fentiekben ismertetettek alapján –, megállapítható, hogy az okozott kár jelentős része az összesített országokból származó behozatalnak tudható be. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a török behozatal okozta kár nem változtat a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az összesített országokból érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggésen.

(283)

Az Ukrajnából és Thaiföldről érkező behozatal elhanyagolható volt, ezért nem lehet a közösségi gazdasági ágazatnak súlyos kárt okozónak tekinteni.

(284)

A más harmadik országokból (Bosznia, Ukrajna és Thaiföld kivételével) érkező behozatal 2004-ben összesen mintegy 127 000 tonna, avagy a közösségi piacon a közösségi felhasználás 10,3 %-a volt. Az érintett időszak alatt ez a behozatali szint ingadozott, de a vizsgálati időszakra visszaállt a közösségi fogyasztással azonos szintre. A vizsgálati időszakban az átlagos importár tonnánként 735 EUR volt, szemben a 2004. évi 586 EUR-val. Figyelembe véve azt, hogy a behozatal pontos típusa ismeretlen, az árösszehasonlítást nehéz volt elvégezni. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az egyéb harmadik országok árai az összesített országokénál és a többi érintett országénál jóval magasabbak. Ebből arra lehet következtetni, hogy az egyéb harmadik országból érkező behozatal (legtöbbször) a dömpingelt behozatalnál kevésbé vagy egyáltalán nem rombolta a közösségi gazdasági ágazat árait, nem lehet ezért azt a következtetést levonni, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz jelentős mértékben hozzájárul, vagy az ok-okozati összefüggést megváltoztatja.

(285)

A mintavételben szereplő közösségi gyártók exportértékesítési volumene az érintett időszakban a 60 000 körüli tonnáról mintegy 20 000 tonnára csökkent. Felmérték, hogy ez a csökkenés hozzájárult-e a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. Az érintett időszakban a harmadik piacokon értékesített mennyiség soha sem haladta meg a teljes értékesítési volumen 10 %-át, és ez az értékesítés a teljes termelésnek csak egy kis részét (kb. 5 %-át) tette ki, ami azt mutatja, hogy az exportértékesítés a közösségi gazdasági ágazat teljesítményéhez jelentős mértékben nem járult hozzá.

(286)

Emellett meg kell jegyezni, hogy a 259 preambulumbekezdésben hivatkozott jövedelmezőség csak az EU piaci értékesítésre vonatkozik, így azt az exportértékesítési volumen fenti csökkenése nem befolyásolja. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a közösségi piacon és a harmadik piacokon történő értékesítés jövedelmezősége az érintett időszak minden évében összehasonlítható volt. Ez azt mutatja, hogy az EU és az exportpiacok teljesítménye között nem volt valódi különbség. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy ha volt is a közösségi gazdasági ágazatnak ebből elszenvedett kára, annak csak egy elhanyagolható részét lehet valóban e tényező számlájára írni, és hogy ebből következően nem változtatott az ok-okozati összefüggésen.

(287)

Az érintett termék teljes előállítási költségének jelentős része nyersanyagköltség (ha az energiát is idevesszük, több mint a teljes előállítási költség 75 %-a). Ennek eredményeként a hegesztett cső ára erősen függ a nyersanyagköltségektől. A legfontosabb nyersanyag a tekercs, a cink és az energia volt. Ezeknek az elemeknek a költségei az érintett időszakban rendre több mint 20 %, 200 %, illetve 50 %-kal emelkedtek.

(288)

A 255 és 256 preambulumbekezdésben ismertetettek szerint ugyanebben az időszakban az eladási árak is emelkedtek. Ezek az árak azonban a piacon a konkurencia által az eladási árakra gyakorolt nyomás, különösen pedig a dömpingelt behozatal tisztességtelen kereskedelmének nyomása miatt nem növekedtek eléggé ahhoz, hogy a költségnövekedést is tükrözzék. A vizsgálat ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyagárak önmagukban nem okoztak kárt, mert a dömpingelt behozatal nélkül a közösségi gazdasági ágazat ezeket a költségnövekedéseket – vagy legalább azok egy jelentős részét – átháríthatta volna az ügyfelekre.

(289)

Hangsúlyozni kell ezenkívül, hogy a ráfordítások költségnövekedése nem korlátozódik a Közösségre, illetve a ráfordítások jellege miatt szintjüknek és alakulásuknak az érintett országokban hasonlóknak kell lenniük.

(290)

Megvizsgálták, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár a közösségi gazdasági ágazat versenyképességének hiányából és/vagy alacsony arányú kapacitáskihasználtságból következett-e be. Ennek vizsgálatához a közösségi gazdasági ágazat költségszerkezetét összehasonlították az exportáló gyártókéval. A gyártási költségekben, így például a bértarifákban, az energiaköltségekben, a környezetvédelmi és egészségügyi, illetve biztonsági költségekben valóban találtak bizonyos különbségeket.

(291)

A kapacitáskihasználtság tekintetében meg kell említeni, hogy ezt a mutatót nem szabad túlbecsülni, mivel a közösségi gazdasági ágazat ugyanazokon a berendezéseken más terméket vagy termékeket is előállíthatott. Valószínűbb továbbá, hogy a kapacitás-kihasználtsági problémáknak inkább a közösségi iparág piaci részesedésének csökkenéséhez van közük, amit a dömpingelt behozatal okozott.

(292)

Néhány fél részéről elhangzott az az érv, hogy a növekvő működési költségek rosszul érintették a közösségi gazdasági ágazat versenyképességét és ezek okozták az előző 4. szakaszban ismertetett kárt. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a többlet működési költségek nem elég jelentősek ahhoz, hogy a vizsgálat által megállapított súlyos kárt okozzák.

(293)

Meg kell említeni, hogy a nyersanyag- és energiaköltségek a kész cső teljes előállítási költségének több mint 75 %-át jelentették, ezért az egyéb működési költségek növekedésének potenciális hatása a teljes előállítási költségre legfeljebb 25 %-os lehet. A növekedés mérsékelt volt, ezért a hatás nem lehet jelentős.

(294)

A vizsgálat során nem tártak fel olyan szerkezeti hiányosságot, amely miatt a közösségi gazdasági ágazat versenyképtelen lett volna. Ellenkezőleg, a 11. táblázat szerint az érintett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat 17 %-kal növelte termelékenységét.

(295)

A vizsgálat továbbá kiderítette, hogy az EU piac igen versenyképes, nem kevésbé a piacon működő igen nagyszámú vállalat következtében. A 19 közösségi gyártó mellett a világ minden részéről importőrök tucatjai járultak még hozzá az EU piacon kialakult erős versenyhez. Az előző preambulumbekezdésben ismertetettek szerint ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat általában igen versenyképes volt, illetve a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt nem a versenyképesség hiánya okozta.

(296)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt a valutaingadozás okozta, amely ösztönzőleg hatott az EU-ba irányuló behozatalra.

(297)

Meg kell említeni, hogy a vizsgálatnak azt kell megvizsgálnia, hogy vajon (az árakat és mennyiségeket tekintve) dömpingelt behozatal okozott-e súlyos kárt a közösségi gazdasági ágazatnak vagy pedig más tényezők okozták ezt a súlyos kárt. E tekintetben az árakat illetően az alaprendelet 3. cikkének 6 bekezdése annak bizonyítását írja elő, hogy a dömpingelt behozatal árszintje okoz kárt. Az előírás tehát pusztán az árszint különbségére vonatkozik, és nem teszi szükségessé az árak szintjeire ható tényezők elemzését.

(298)

A fentiek ellenére a vizsgálatban érintett számos exportáló ország esetében az értékesítés általában USD-ben történik, az érintett időszakban azonban az USD árfolyamának az EUR-hoz viszonyított ingadozása 6 %-ra korlátozódott. Az USD nagyobb leértékelésére csak a vizsgálati időszak után került sor. 2007. júliustól 2008. áprilisig az EUR-hoz képest 16 %-kal értékelték le az USD-t.

(299)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a valutaingadozás a közösségi gyártóknak nem okozott súlyos kárt.

(300)

Néhány érdekelt fél általánosságban állította (a vállalatok vagy az érintett időszakok megnevezése nélkül), hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár öngerjesztett, amely az új tagállamok néhány gyártójához köthető, sztrájkokkal kapcsolatos problémákból keletkezett. E tekintetben meg kell említeni, hogy az állítás alátámasztására semmilyen bizonyítékot nem terjesztettek elő. A vád továbbá csak a közösségi gazdasági ágazat egy részére vonatkozott, viszont a régi és az új tagállamok gyártóinak esetében is találtak hasonlóan káros tendenciákat. Azt a következtetést lehet ezért levonni, hogy ha a közösségi gazdasági ágazat néhány gyártóját sújtották is sztrájkok és szervezett fellépések, ez a tényező nem volt elég erős ahhoz, hogy a dömping és a kár ok-okozati összefüggésébe beleszóljon.

(301)

Elhangzott az állítás, miszerint a közösségi gazdasági ágazat erőteljes beruházásai hozzájárultak az elszenvedett kárhoz. A 264 preambulumbekezdésben foglaltak szerint a vizsgálat kimutatta, hogy az érintett időszak alatt ilyen erőteljes beruházásokat nem hajtottak végre. Azt is figyelembe kell venni, hogy még ha az állítás megalapozott volt is, az összköltséghez képest viszonylag kismértékű értékcsökkenés mindenképpen korlátozza az állítás hatását, és ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az erőteljes beruházások nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(302)

Elhangzott az állítás, miszerint az acélipar ciklikussága hozzájárult az elszenvedett kárhoz, vagyis azt állították, hogy a vizsgálati időszak a ciklus mélypontjára esett. Először is hangsúlyozni kell, hogy a káros dömping igen könnyen előfordulhat a gazdasági ciklus bármely pontján. Ezenkívül, ahogyan a 231 preambulumbekezdésben a fogyasztás elemzéséből is látható, ezt az érvet a vizsgálat nem támasztja alá. Valójában a vizsgálati időszakban élénk volt a fogyasztás, és nyilvánvaló, hogy nem a ciklus mélypontján volt. A kérelmet ezért elutasították.

(303)

Az időbeni egybeesés egyrészről az összesített országokból érkező dömpingelt behozatal növekedése, a piaci részesedésük növekedése, a felderített árleszorítás és áralákínálás, másrészről pedig a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlása között azt a következtetést eredményezi, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár oka a dömpingelt behozatal.

(304)

Az érdekelt felek állításaival együtt a 285 és az azt követő preambulumbekezdésekben részletezett ismert, kiemelkedő egyéb tényezők elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy azok nem szólhatnak bele az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggésbe.

(305)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint felmérték a mostani felülvizsgálatban szereplő országokból érkező behozatalt, hogy megállapítsák a kár folytatásának vagy megismétlődésének valószínűségét.

(306)

A hatályos intézkedések megszűnésének a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt valószínű hatását tekintve a dömping folytatásának vagy megismétlődésének valószínűsége tekintetében a fentiekben összefoglalt elemeknek megfelelően a következő tényezőket vették figyelembe.

(307)

A 223 és az azt követő preambulumbekezdésben ismertetettek szerint, miközben a fogyasztás 9 %-kal nőtt, az érintett termék világfogyasztási prognózisa a belátható jövőben jelentős mértékben várhatóan nem változik, bár bizonyos ciklikus tendencia potenciálisan befolyásolhatja. Alternatív termékekkel, így például műanyag csövekkel, nem tudták jelentős mértékben helyettesíteni a hegesztett csöveket és ennek következtében fogyasztásuk visszaesett.

(308)

Az intézkedések elrendelése óta az Ukrajnából érkező behozatal de minimis mennyiségűre esett vissza. A 172 (és az azt követő) preambulumbekezdésekben említettek szerint azonban egyértelműen arra utaló jelek vannak, hogy az intézkedések hiányában a közösségi piacon újra jelentős mennyiségű, Ukrajnából érkező behozatalra kerülne sor dömpingárakon. Ezek az árak valószínűleg jelentős mértékben rongálják majd a közösségi gazdasági ágazat árait, tekintettel arra, hogy ezek az árak minden valószínűség szerint a Közösségben a legolcsóbban kínáló által meghatározott árakat fogják tükrözni.

(309)

A 119 és az azt követő preambulumbekezdések arra a következtetésre jutottak, hogy minden valószínűség szerint Thaiföldről jelentős mennyiségeket vinnének a Közösségbe dömpingárakon. Ezek az árak valószínűleg jelentős mértékben rongálják majd a közösségi gazdasági ágazat árait, tekintettel arra, hogy ezek az árak minden valószínűség szerint a Közösségben a legolcsóbban kínáló által meghatározott árakat fogják tükrözni.

(310)

A fentieket szem előtt tartva az a következtetés vonható le, hogy nem valószínű, hogy a dömping folytatódik vagy megismétlődik, ezért nincs szükség a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét vizsgáló további elemzésre.

(311)

Az időközi felülvizsgálattal (11. cikk (3) bekezdés) kapcsolatos, kárral foglalkozó körülmények tekintetében itt nincs szükség elemzésre, mivel a felülvizsgálat megállapította, hogy az ország esetében nem volt szó dömpingről vagy a dömping megismétlődésének valószínűségéről.

(312)

Az intézkedésének megszüntetésének ezért valószínűleg az lesz a következménye, hogy a közösségi gazdasági ágazat árait romboló ukrán és thaiföldi behozatal hatalmas mértékben megnő. A behozatal hatásai valószínűleg súlyos károkat okoznának a közösségi gazdasági ágazatnak. Ilyen körülmények között a közösségi gazdasági ágazat vagy arra kényszerülne, hogy a piaci részesedés fenntartása érdekében csökkentse az árakat, vagy a jelenlegi szinten tartsa az eladási árakat, vevőket vesztve és végső soron az értékesítés csökkenéséhez vezetve. Az előbbi esetben a közösségi gazdasági ágazat veszteséggel működne, az utóbbiban pedig az értékesítések csökkenése végső soron megnövekedett költségekhez és veszteséghez vezetne.

(313)

A közösségi gazdasági ágazat emellett több éve szenvedi már a dömpingelt behozatal hatásait, jelenleg pedig ingatag gazdasági helyzetben van. Ha ez a káros helyzet továbbfolyik/megismétlődik, a gazdasági ágazat alapvető léte kerül veszélybe.

(314)

A vizsgálatból tehát kiderült, hogy mind az Ukrajnából, mind pedig a Thaiföldről származó behozatal esetében egyértelműen valószínű a káros dömping következményeit már évek óta elszenvedő közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár megismétlődése és folytatása. A Törökországból származó behozatal tekintetében nem valószínű a kárt okozó dömping folytatása vagy megismétlődése.

(315)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálták, hogy vajon a káros dömpingre, kárra és okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére létezik-e olyan nyomós ok, ami miatt azt a következtetést kellene levonni, hogy az érintett országokból érkező behozatalra dömpingellenes intézkedések elrendelése vagy a hatályos intézkedések meghosszabbítása nem áll a Közösség érdekében.

(316)

Annak érdekében, hogy az intézkedések elrendelésének vagy el nem rendelésének és a hatályos intézkedések meghosszabbításának vagy megszüntetésének valószínű hatásait felmérje, a Bizottság tájékoztatást kért minden ismert érdekelt féltől. Ennek alapján a Bizottság 116 importőrnek, nagybani kereskedőnek és felhasználónak küldött ki kérdőívet. A határidőn belül más érdekelt fél nem jelentkezett.

(317)

A megkeresett független importőrök közül 32 válaszolt, 16 úgy nyilatkozott, hogy az érintett országokból nem hoz be hegesztett csöveket, három pedig úgy, hogy már nem működik ezen az üzleti területen. A fennmaradó 13 független importőr közül a kérdőívre csak kettő adott be komplett választ. Ezért a mintavételt nem kellett alkalmazni.

(318)

Meg kell említeni, hogy arra a következtetésre jutottak, hogy a 250–274 preambulumbekezdésben foglaltak szerint a közösségi gazdasági ágazat súlyos kárt szenvedett.

(319)

A dömpingellenes intézkedések elrendelése valószínűleg lehetővé teszi, hogy a közösségi gazdasági ágazat növelje eladásait, piaci részesedését és eladási árait. A közösségi gazdasági ágazat ezután tudja majd a dömpingelt behozatal nélkül lehetséges jövedelmezőségi szintet elérni és a közösségi piac növekedését kihasználni: ez ösztönözné a beruházásokat és a gazdasági ágazat általános versenyképességét.

(320)

A hatályos intézkedések fenntartása teszi lehetővé, hogy a közösségi gazdasági ágazat a Thaiföldről és Ukrajnából származó behozatallal szemben továbbra is a tisztességes verseny keretei között működjön. Ennek eredményeként az új dömpingellenes intézkedések elrendeléséből származó pozitív hatásokat nem akadályozza majd a tisztességtelen verseny.

(321)

Ha a tisztességes piaci feltételek helyreállnának, a közösségi gazdasági ágazat valószínűleg visszanyerhetné versenyképességét, haszonkulcsát pedig megfelelőbb szintre tudná emelni. A közösségi gazdasági ágazat gazdasági eredményei az elmúlt évtizedben ténylegesen bizonyították strukturális életképességét: a dömpingtermékek behozatalából keletkezett tisztességtelen verseny ellenére piaci képes volt lassítani részesedésének csökkenését. A 295 preambulumbekezdésben foglaltak szerint emellett a közösségi gazdasági ágazat még versenyképes is és növelni tudja termelékenységét.

(322)

Ha viszont a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseket hatályon kívül helyezik, új dömpingellenes intézkedéseket pedig nem rendelnek el, a kereskedelem tovább torzul, ami ahhoz vezet, hogy a közösségi gazdasági ágazat fokozatosan visszaszorul a piacon. A jelenlegi intézkedések hatályon kívül helyezése és az érintett országok, különösen a KNK jelentős termelőkapacitása valószínűleg a dömpingelt behozatal növekedését fogja eredményezni a közösségi piacon. Ilyen feltételek mellett a közösségi gazdasági ágazat egyre nehezebben tud kilábalni és piaci részesedéséhez ragaszkodni. A közösségi gazdasági ágazatban a beruházások hiánya emellett végső soron még tartós túlélését is veszélyezteti.

(323)

Meg kell említeni, hogy a vizsgálati időszak alatt az együttműködő független importőrök a teljes közösségi behozatal mennyiségének kevesebb, mint 5 %-át képviselték.

(324)

Több exportőr azonban azt állította, hogy az intézkedések jelentős hatást gyakorolnának az importőrökre és kereskedőkre, mivel az érintett országokból érkező behozataluk esetében növekvő költségekkel kellene szembe nézniük.

(325)

Ha a dömpingellenes intézkedéseket elrendelnék, az érintett országokból származó behozatal valószínűleg csökkenne. Ezenkívül a Közösségben tényleg bekövetkezhet az érintett termék értékesítési árának mérsékelt növekedése, így befolyásolná az importőrök és nagybani kereskedők gazdasági helyzetét, különösen azokét, akik a vizsgálatban szereplő országokból szereznek be. Ez azért lenne így, mert azok a viszonteladási árak, amelyeket az ügyfeleknek tudnak nyújtani, az ugyancsak a közösségi gazdasági ágazatból beszerző versenytársakéihoz lennének foghatók.

(326)

Az importőrök és kereskedők helyzetére gyakorolt hatás azonban valószínűleg mérsékeltebb lesz, mivel az érintett termék teljes kereskedelmi tevékenységükön belül kis részt képvisel. Az érvényes választ beküldő importőröktől és nagybani kereskedőktől kapott információk alapján nyilvánvaló, hogy sok más acélterméket is értékesítenek. Megállapításra került, hogy az érintett termék az összforgalmon belül átlagosan kevesebb mint 4 %-ot képvisel. Emellett, mivel az érintett termék viszonylag kevésbé befolyásolja a felhasználók költségeit, az importőrök és nagybani kereskedők az áremelkedéseket valószínűleg át tudják majd hárítani az ügyfeleikre.

(327)

Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelésének és a hatályos intézkedések fenntartásának valószínűleg nem lesz súlyosan negatív hatása a közösségi importőrök és nagybani kereskedők helyzetére.

(328)

Az érintett termék legnagyobb felhasználója a Közösségben az építőipar. Az érintett termék kereslete ezért ennek a gazdasági ágazatnak a helyzetétől függ.

(329)

A (316) preambulumbekezdésben foglaltak szerint sem az érdekelt felhasználók, sem pedig az őket képviselő egyesületek nem jelentkeztek a vizsgálat alatt.

(330)

Több más exportőr viszont azt állította, hogy a felhasználókra és fogyasztókra jelentős hatást fog gyakorolni, ha az intézkedéseket elrendelik. Elsősorban azt állították, hogy az intézkedés káros lesz a versenyre nézve, és a felhasználók és fogyasztók költségeinek emelkedését fogja eredményezni.

(331)

A (302) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem zárható ki, hogy az érintett termék ára a Közösségben mérsékelten emelkedni fog. A megnövekedett költségek azonban valószínűleg csak kis mértékben gyakorolnak majd negatív hatást a felhasználókra és a fogyasztókra, mivel az érintett termék ára csak mérsékelten érződik a felhasználók és fogyasztók összköltségében.

(332)

Szemben néhány exportőr állításával – miszerint, ha az új vizsgálatban érintett országcsoport esetében az intézkedéseket elrendelik, akkor a Közösségben gyakorlatilag kiküszöbölnék a versenyt –, a dömpingellenes intézkedések elrendelése és a hatályos intézkedések fenntartása javítja a közösségi gazdasági ágazat helyzetét és így, az intézkedések által nem érintett, harmadik országok szállítóival, illetve a nem dömpingelő érintett országok exportőreivel együtt, biztosítja a szállítók széles körének jelenlétét a közösségi piacon.

(333)

A fentieket figyelembe véve arra a következtetésre jutottak, hogy a dömpingellenes intézkedés elrendelése valószínűleg nem okoz jelentős kárt az érintett termék felhasználóinak gazdasági helyzetében.

(334)

Az érintett termék gyártásában felhasznált legfontosabb nyersanyag a melegen hengerelt tekercs.

(335)

A (316) preambulumbekezdésben foglaltak szerint sem a melegen hengerelt tekercsek érdekelt beszállító gyártói, sem pedig képviselőik nem jelentkeztek a vizsgálat alatt.

(336)

Ha az intézkedéseket nem rendelik el, a melegen hengerelt tekercs közösségi gyártóinak az érintett termék közösségi gyártóinak csökkenő tevékenysége miatt valószínűleg keresletcsökkenéssel kell szembenézniük.

(337)

Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése az érintett termék közösségi gyártásában felhasznált legfontosabb nyersanyag előállítóinak érdeke.

(338)

A Thaiföldről és Ukrajnából származó érintett termék behozatalára elrendelt intézkedések fenntartása, a Fehéroroszországból, a Kínai Népköztársaságból és Oroszországból származó behozatalra pedig a dömpingellenes intézkedések elrendelése valószínűleg lehetővé teszi, hogy a közösségi gazdasági ágazat megállítsa piaci részesedésének csökkenését, helyreállítsa kiesett forgalmát, jövedelmezőségét pedig a megfelelő szintre visszaállítsa. Ha azonban a hatályos intézkedéseket hatályon kívül helyezik és a dömpingellenes intézkedéseket nem rendelik el, akkor a közösségi gazdasági ágazatnak valószínűleg azzal a problémával kell szembenéznie, hogy a növekvő tisztességtelen verseny miatt egyes közösségi gyártók a piacról kivonulnak, aminek még további ára is lehet az, hogy a gépeket leállítják vagy átalakítják.

(339)

A dömpingellenes intézkedések bizonyos negatív hatása lehet a behozott mennyiség csökkenése, illetve az érintett termék magasabb közösségi eladási ára miatt az importőrök és a nagybani kereskedők, illetve a felhasználók és a fogyasztók esetében pedig egy mérsékelt költségnövekedés.

(340)

Az eladási ár növekedésének mértéke nem lesz azonban jelentős, mivel a közösségi gyártók, az érintett országokból származó nem dömpingelt vagy kárt nem okozó áron történő behozatal, illetve a többi harmadik országból származó behozatal között megmarad a verseny.

(341)

Végezetül az egyik érdekelt fél részéről elhangzott az az érv, hogy a közgazdasági szakirodalom szerint a dömpingellenes intézkedések „az importőr országok számára súlyos szociális költségekkel” járnak. Ezzel kapcsolatban a jelen ügyben érintett termék és gazdasági szereplők tekintetében bizonyítékkal nem szolgált. A jelenlegi vizsgálatnak az ügyet érdemben kell elbírálnia: e módszer szerint nem valószínű, hogy az érintett termék importőreinek és nagybani kereskedőinek, illetve felhasználóinak és fogyasztóinak komoly következményeket kellene elszenvedniük, mivel az egyes hegesztett csövek csak igen kis mértékben befolyásolják az ő termékeik vagy beszerzéseik végköltségét.

(342)

A beszállítóiparnak a hatályos intézkedések fenntartásából és a dömpingellenes intézkedések elrendeléséből valószínűleg előnye származna, mivel a közösségi piacon a melegen hengerelt csőre nagyobb lenne a kereslet.

(343)

A fenti tényeket mind figyelembe véve azt a következtetést lehet levonni, hogy a jelenlegi intézkedések hatályon kívül helyezése és az új dömpingellenes vámok kivetésének mellőzése mellett semmilyen nyomós ok sem áll.

(344)

Az (52) preambulumbekezdéstől, illetve a 170 preambulumbekezdéstől kezdődő megállapításokra tekintettel arra a következtetésre jutottak, hogy Bosznia-Hercegovina és Törökország tekintetében az eljárást meg kell szüntetni.

(345)

Két oroszországi és az egyetlen fehérorosz exportáló gyártó ajánlott fel árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(346)

A felajánlásokat megvizsgálták. A vizsgálat kimutatta, hogy az 1697/2002/EK rendeletben szereplő azon megállapítások és megfontolások (lásd a (77) és (78) preambulumbekezdést) többsége, amelyek a vizsgálati időszakban felajánlott kötelezettségvállalások visszautasításához vezettek, még mindig érvényes. A vizsgálat nevezetesen megerősítette, hogy:

(347)

Ezenfelül az érintett terméknek az a jellegzetessége, hogy tekintélyes számú terméktípussal rendelkezik, és ezek némely tulajdonsága nem könnyen vehető észre a behozatal során. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy minden egyes terméktípusnál olyan méltányos minimális importárat állapítsanak meg, amelyet a Bizottság megfelelőképpen figyelemmel tud kísérni, és a tagállamok vámhatóságai importálásnál ellenőrizni tudnak.

(348)

Az is megjegyzendő továbbá, hogy az említett termékekre vonatkozó indokok mellett más, vállalatspecifikus indokok is hozzájárultak a kötelezettségvállalások elutasításához. A fehérorosz gyártó tekintetében elsőként az említendő meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja előírásainak értelmében Fehéroroszország nem rendelkezik piacgazdasággal, és hogy a vállalat nem kérvényezett egyéni elbánást az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében. Ezenfelül a vizsgálat során csak részben működött együtt, mint ahogyan az a 101 –104 premabulumbekezdésből is kiderül, és az árra vonatkozó kötelezettségvállalás elfogadását általános politikai indokokból kifolyólag sem tartották helyénvalónak. Az egyik orosz exportáló gyártó tekintetében megjegyzendő, hogy a vállalat az EU-n belül ugyanazon ügyfeleknek az érintett terméken kívül egyéb termékeket is értékesít. Ennek alapján a keresztkompenzáció kockázatát túl magasnak ítélték. A másik orosz exportáló gyártó tekintetében a vállalatnak nehézséget okozott a pontos és megbízható adatok közlése, amely elsősorban a számviteli rendszerében mutatkozó gyengeségekre vezethető vissza. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy vélte, hogy a vállalat nem rendelkezik a szükséges infrastruktúrával ahhoz, hogy kötelezettségvállalását végrehajtsa és hatékony ellenőrzést tegyen lehetővé.

(349)

Ezért ezeket az árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat elutasították.

(350)

A fentiekben levont következtetésekre tekintettel az érintett termék Thaiföldről és Ukrajnából származó behozatalára vonatkozó hatályos intézkedéseket az előző rendeletnek megfelelően fenn kell tartani az OJSC Interpipe kivételével, amelynek különbözetét az alábbi táblázat tünteti fel

(351)

Ezenkívül a KNK-ból, Oroszországból és Fehéroroszországból származó érintett termék behozatalára vonatkozóan végleges intézkedéseket kell elrendelni az alábbiakban ismertetettek szerint.

(352)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések szintjének elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy megszüntesse a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kárt, anélkül hogy túllépné a megállapított dömpingkülönbözetet. A súlyos kárt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedésnek lehetőséget kell adnia a közösségi gazdasági ágazatnak arra, hogy előállítási költségeit fedezni tudja, és olyan, adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül elérhetne.

(353)

A panaszos a vizsgálat alatt azt állította, hogy az érintett termék esetében 2004-ben elért forgalmi megtérülés alapján a vizsgálatban 10,8 %-os szokásos nyereséggel kell dolgozni. Az állítást öt kiválasztott közösségi gyártóra alapozta és 2004-et választotta reprezentatívnak, mivel a hatályos dömpingellenes intézkedések a dömpingelt behozatalt részben eredményesen ellensúlyozták.

(354)

A vizsgálat azonban kimutatta, hogy még az öt kiválasztott közösségi gyártó által elért jövedelmezőségi ráta is jóval az állítólagos 10,8 % alatt volt. Ezenkívül 2004-et sem lehetett megfelelő időszaknak tekinteni az értékeléshez, mivel ebben az időben már a káros dömping tartott.

(355)

Az előző vizsgálatban 1997. és 1998. adatai alapján úgy gondolták, hogy 5 %-os forgalmi haszonkulcs tekinthető egy olyan megfelelő szintnek, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a káros dömping hiányában várhatóan elérhet. Mivel ezek az adatok nem voltak frissek, egyéb forrásokat használtak annak megállapításához, hogy még mindig használhatók-e. Először is a hegesztett cső egy igen kiforrott termék, amelynek gyártási folyamata 1997. óta alig változott. Másodszor a BACH adatbázisából a különféle acélgyártókról rendelkezésre álló friss adatok mintegy 5 %-os jövedelmezőségi szintet mutatnak.

(356)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az 5 %-os jövedelmezőségi szint a termékre most is megfelelő.

(357)

A kárt nem okozó ár úgy jött ki, hogy az előzőek szerint számított szokásos nyereséget hozzáadták minden terméktípus előállítási költségéhez. A kárt nem okozó ár és az azonos terméktípus exportára közötti különbségek ezután a teljes CIF importérték százalékában lettek kifejezve.

(358)

A kínai együttműködő exportáló gyártó vállalatok esetében meg kell említeni, hogy egyik sem részesült sem piacgazdasági elbánásban, sem egyéni elbánásban, ezért országos kárkülönbözet lett kiszámítva. A számításnál az együttműködő exportáló gyártókat vették alapul. Az egyik kínai exportőr esetében az adatokat a számításból kizárták, mivel nem elég teljes körű termékkód adatokat közölt a Bizottsággal.

(359)

Ami Fehéroroszországot illeti, kellő együttműködés hiányában országos vám is ki lett számítva a német importőr behozatali árai alapján a 95 preambulumbekezdésben említettek szerint.

(360)

Oroszország tekintetében az együttműködő exportáló gyártók számára egyéni kárkülönbözeteket biztosítottak. Az együtt nem működők esetében – figyelembe véve, hogy az együttműködési szint 80 % feletti volt –, az országos kárkülönbözetet a legjobban együttműködő szintjén határozták meg.

(361)

A fentiekben levont következtetésekre tekintettel a következő kárkülönbözeteket számították ki:

(362)

Az előzőekre tekintettel, illetve az alaprendelet 9. cikkének 4 bekezdésével összhangban arra a következtetésre jutottak, hogy a KNK-ból, Oroszországból és Fehéroroszországból származó behozatalra a legkisebb vám szabályával összhangban a legalacsonyabb dömping- és kárkülönbözetnek megfelelő szintű végleges dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni.

(363)

Az előzőek alapján a javasolt végleges vámok a következők: