(1)

A pénzügyi világválság 2008. őszi kirobbanása óta az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) négy iránymutatást (1) bocsátott ki, amelyek részletes iránymutatást adtak a pénzügyi intézményeknek (2) nyújtott állami támogatás és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: az EGT-megállapodás) 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja összeegyeztethetőségéről. A szóban forgó iránymutatások fejezetei a következők: az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása (3) (a továbbiakban: a bankokról szóló iránymutatás); a pénzintézeteknek a jelenlegi pénzügyi válságban történő feltőkésítése: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok (4) (a továbbiakban: a feltőkésítési iránymutatás); az értékvesztett eszközök EGT-bankszektorban történő kezelése (5) (a továbbiakban: az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás), valamint a pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések állami támogatási szabályok alapján történő értékelése (6) (a továbbiakban: a szerkezetátalakítási iránymutatás). A négy iránymutatás közül három, a bankokról szóló iránymutatás, a feltőkésítési iránymutatás és az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás azokat az előfeltételeket határozza meg, amelyek az EFTA-államok által nyújtott főbb segítségtípusok – kötelezettségekre nyújtott garanciák, feltőkésítések és eszközátvételek – összeegyeztethetőségére vonatkoznak, míg a szerkezetátalakítási iránymutatás azokat a különös elemeket határozza meg, amelyeket a bankok számára az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján, a válsággal összefüggésben nyújtott állami támogatáshoz készített szerkezetátalakítási tervnek (vagy életképességi tervnek) kell tartalmaznia.

(2)

2011. március 2-án a Hatóság elfogadott egy ötödik iránymutatást, a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok 2011. január 1-jétől történő alkalmazásáról szóló iránymutatást (7) (a továbbiakban: a meghosszabbítási iránymutatás). A meghosszabbítási iránymutatás 2011. december 31-ig módosított feltételekkel meghosszabbította a szerkezetátalakítási iránymutatás – amelynek a négy iránymutatás közül egyedüliként volt meghatározva az érvényességi ideje – érvényességét. A Hatóság a meghosszabbítási iránymutatásban azt is jelezte, hogy úgy véli, hogy az állami támogatások az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja – amely kivételes esetben lehetővé teszi egy uniós tagállam vagy EFTA-állam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatást – alapján történő jóváhagyásának feltételei továbbra is teljesülnek, és a bankokról szóló iránymutatás, a feltőkésítési iránymutatás, valamint az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás továbbra is érvényben maradnak annak érdekében, hogy iránymutatást adjanak az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a válsággal összefüggésben a bankoknak nyújtott támogatások összeegyeztethetőségének feltételeiről.

(3)

Az államkötvénypiacok helyzetének 2011-ben bekövetkező súlyosbodása fokozott nyomás alá helyezte az EGT-bankszektort, különösen a határidős finanszírozási piacokhoz való hozzáférés tekintetében. A „bankmentő csomag” (8) – amelyről az állam- és kormányfők 2011. október 26-i ülésükön állapodtak meg – célja, hogy középtávú finanszírozási garanciákkal és az államadósságnak való kitettség piaci értékelésének figyelembevételét követően a legjobb minőségű tőke 9 %-ának megfelelő ideiglenes tartalék létrehozásával helyreállítsa a bankszektorba vetett bizalmat. Ezen intézkedések ellenére a Hatóság úgy véli, hogy az állami támogatás 61. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján történő jóváhagyásának feltételei 2011 vége után is fenn fognak állni.

(4)

Ezért a bankokról szóló iránymutatás, a feltőkésítési iránymutatás és az értékvesztett eszközökről szóló iránymutatás 2011. december 31. után is érvényben marad. Hasonlóképpen a szerkezetátalakítási iránymutatás ideiglenes hatálya is meghosszabbodik a 2011. december 31. utáni időszakra (9). A Hatóság továbbra is figyelemmel fogja kísérni a pénzügyi piacok helyzetét, és amint azt a piaci körülmények megengedik, lépéseket fog tenni az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontján alapuló, tartósabb jellegű bankmentési- és szerkezetátalakítási szabályok kialakítása érdekében.

(5)

A bankmentő csomag végrehajtásának megkönnyítése és a bankok kockázati profiljában a válság kezdete óta végbement változások figyelembevétele érdekében kívánatos a szabályokat bizonyos tekintetekben tovább tisztázni, illetve aktualizálni. Ez az iránymutatás a bankoknak a válsággal összefüggésben nyújtott állami támogatások összeegyeztethetőségi paramétereinek szükséges módosításait határozza meg 2012. január 1-jétől. Az iránymutatás többek között:

(6)

A feltőkésítési iránymutatás általános iránymutatást nyújt a tőkeinjekciók beárazásával kapcsolatban. Az ott leírtak főleg a fix ellentételezésű tőkeeszközökhöz kapcsolódnak.

(7)

A Hatóság a szabályozásban bekövetkezett változások és a változó piaci környezet fényében arra számít, hogy az állami tőkeinjekciók a jövőben gyakrabban valósulhatnak meg változó ellentételezésű részvények formájában. Tekintettel arra, hogy az ilyen részvényeket (esetlegesen) osztalék és tőkenyereség formájában ellentételezik, ami megnehezíti az ilyen eszközök ellentételezésének közvetlen előzetes felmérését, a tőkeinjekciók beárazásáról szóló szabályok egyértelműsítése kívánatos.

(8)

A Hatóság ezért az ilyen tőkeinjekciók ellentételezésének felmérését a részvények kibocsátási árfolyama alapján fogja végezni. A tőkeinjekciókat a részvény („hígító hatással” (10) történő kiigazítása utáni) árához képest megfelelő kedvezménnyel kell jegyezni közvetlenül a tőkeinjekció bejelentése előtt, annak érdekében, hogy az állam megfelelő biztosítékot kapjon a megfelelő ellentételezésre (11).

(9)

A tőzsdén jegyzett bankok esetében a részvények irányadó árának a kibocsátott részvényekkel azonos jogokat biztosító részvények jegyzett piaci árát kell tekinteni. A tőzsdén nem jegyzett bankok esetében nincs ilyen piaci ár és az EFTA-államoknak megfelelő piaci alapú értékelési megközelítést kell alkalmazniuk (ideértve a hasonló helyzetű csoport árfolyam/nyereség aránya alapú megközelítést vagy más általánosan elfogadott értékelési módszereket). A részvényeket ehhez a piaci (vagy piaci alapú) értékhez képest megfelelő kedvezménnyel kell jegyezni.

(10)

Ha az EFTA-államok szavazati jogok nélküli részvényeket jegyeznek, nagyobb kedvezmény lehet szükséges, amelynek tükröznie kell a szavazati joggal járó és a szavazati joggal nem járó részvények közti árazási különbséget az uralkodó piaci viszonyoknak megfelelően.

(11)

A feltőkésítési intézkedéseknek megfelelő ösztönzőket kell tartalmazniuk, amelyek arra késztetik a bankokat, hogy a lehető leghamarabb kilépjenek az állami támogatási struktúrából. A változó díjazású részvények esetében, ha a kilépési ösztönzőket úgy alakítják ki, hogy az korlátozza az EFTA-államok nyereségének növekedési lehetőségeit – például annak szavatolása révén, hogy az eredeti részvényesek az újonnan kibocsátott részvényeket olyan áron vásárolhatják vissza az államtól, amely ésszerű éves hozammal jár az állam számára – akkor a korlátozott nyereségnövekedési potenciál tükrözése érdekében nagyobb kedvezményre van szükség.

(12)

A kedvezmény mértékének minden esetben tükröznie kell a tőkeinjekció méretét a meglévő alapvető (Core Tier 1) tőkéhez viszonyítva. Minél nagyobb a tőkehiány a meglévő tőkéhez képest, annál nagyobb az állam kockázata, és ezért nagyobb kedvezményre van szükség.

(13)

Elvileg a hibrid eszközöknek tartalmazniuk kellene egy „alternatív kuponfizetési mechanizmust”, amely szerint a kézpénzben ki nem fizethető kuponokat újonnan kibocsátott részvények formájában fizetnék meg az államnak.

(14)

A Hatóság a jövőben is kérni fogja az EFTA-államoktól, hogy nyújtsanak be szerkezetátalakítási tervet (vagy a már meglévő terv felülvizsgálatát) a megmentési támogatást engedélyező hatósági határozat kibocsátásától számított hat hónapon belül minden olyan bank esetében, amely közpénzből kap támogatást feltőkésítés, vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések útján. Ha az adott bank esetében korábban már született megmentési határozat, amelyet a bankoknak nyújtott támogatásoknak az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontjával való összeegyeztethetőségére vonatkozó szabályok szerint hoztak – akár ugyanazon szerkezetátalakítási művelet részeként, akár nem – a Hatóság hat hónapnál rövidebb időszakon belül is kérheti szerkezetátalakítási terv benyújtását. A Hatóság a bankok hosszú távú életképességét arányosan fogja értékelni, teljes mértékben figyelembe véve azokat az elemeket, melyek arra engednek következtetni, hogy a bank hosszú távon jelentős szerkezetátalakítás nélkül is életképes lehet, különösen amennyiben a tőkehiány lényegében az államadóssággal kapcsolatos bizalmi válsággal függ össze, a közpénzből finanszírozott tőkeinjekció pedig csak az EGT-megállapodás Szerződő Felei államkötvényeinek átértékeléséből fakadó veszteségek ellensúlyozására szolgál olyan bankoknál, amelyek egyébként életképesek, és az elemzés azt mutatja, hogy a szóban forgó bankok nem vállaltak túlzott kockázatot az államkötvények vásárlásakor.

(15)

A bankok kaphatnak állami garanciát az új adósságeszközök kibocsátására, függetlenül attól, hogy azok biztosítottak-e vagy sem, a tőkének minősülő eszközök kivételével. Mivel a bankok finanszírozási nehézségei a határidős finanszírozási piacokon koncentrálódnak, általánosságban az állami garanciáknak csak az egy és öt év közti lejáratú papírokra szabad kiterjedniük (a fedezett kötvények esetében ez hét év).

(16)

A válság kezdete óta az állami garanciák beárazása a kedvezményezett 2007. január 1-je és 2008. augusztus 31-e közti időszakbeli CDS felárának mediánjához kapcsolódott. 2010. július 1. óta az így képzett árak megemelkedtek, hogy jobban tükrözzék az egyes kedvezményezettek kockázati profilját (12).

(17)

A banki CDS-felárak kockázataiban mutatkozó közelmúltbeli nagy eltérések figyelembevétele érdekében ezt az árképzési formulát úgy kell aktualizálni, hogy azon hároméves periódus CDS-felárainak mediánját tükrözze, amely egy hónappal a garancia megadása előtt ér véget. Mivel az utóbbi években a CDS-felárak növekedése részben olyan, az egyes bankoktól független hatások következménye, mint különösen az állampapírpiacokon növekvő feszültség és a veszélyérzet általános növekedése a bankszektorban, a formulának el kell különítenie az egyes bankoknál jelentkező valós kockázatot az EGT-államok CDS-felárának és a piac egészének a változásaitól. A formulának figyelembe kell vennie azt is, hogy a fedezett kötvényekre nyújtott garanciák lényegesen alacsonyabb kockázatnak teszik ki a garancia nyújtóját, mint a fedezetlen adósságpapírokra nyújtott garanciák.

(18)

A (17) bekezdésben említett elvekkel összhangban a mellékletben meghatározott felülvizsgált árképzési formula minimális garanciadíjakat vezet be, amelyeket akkor kell fizetni, ha az állami garanciát nemzeti alapon nyújtják, az EFTA-államok közös garanciái nélkül. A Hatóság 2012. január 1-től ezt a formulát fogja alkalmazni minden egyéves vagy hosszabb lejárati idejű banki kötelezettséggel kapcsolatos állami garanciára.

(19)

Ha a garancia olyan kötelezettségre vonatkozik, amelyet nem a garanciát nyújtó hazai fizetőeszközében nyújtottak, akkor a garanciát nyújtó árfolyam-kockázatának fedezése céljából kiegészítő díjat kell fizetni.

(20)

Amennyiben egy évnél rövidebb lejárati idejű adósságra kell garanciát nyújtani, a Hatóság továbbra is a jelenlegi árképző formulát fogja alkalmazni, amely referenciaként megtalálható a mellékletben. A Hatóság nem fogja engedélyezni a három hónapnál rövidebb lejárati idejű adósságra nyújtott kezességvállalásokat, kivéve az olyan kivételes eseteket, amikor a kezességvállalás a pénzügyi stabilitáshoz szükséges. Ezekben az esetekben a Hatóság a megfelelő díjazást az állami támogatási struktúrából való mielőbbi kilépés megfelelő ösztönzésének szükségességét figyelembe véve fogja megállapítani.

(21)

Amennyiben az EFTA-államok megállapodást kötnek arról, hogy közösen nyújtanak garanciákat a banki kötelezettségekre, a Hatóság ennek fényében felül fogja vizsgálni iránymutatását, különösen annak biztosítása érdekében, hogy az EFTA-államok CDS-felárát csak annyiban vegyék figyelembe, amennyiben az releváns marad.

(22)

Az EFTA-államoknak az új vagy meghosszabbított garanciarendszerekről szóló értesítés megtételekor fel kell tüntetniük egy, a formula alkalmazásával kiszámított, közelmúltbeli piaci adatokon nyugvó becsült díjat minden olyan bank esetében, amely a garanciára jogosult lehet, annak érdekében, hogy a Hatóság értékelni tudja az új árképzési formula gyakorlati alkalmazását. Az EFTA-államoknak a garanciával fedezett kötvények minden egyes kibocsátástól számított három hónapon belül tájékoztatniuk kell továbbá a Hatóságot a garanciával fedezett kötvények minden egyes kibocsátáshoz kapcsolódóan a tényleges garanciadíjról.