(1)

A szélessávú kapcsolat az információs és kommunikációs technológiák (a továbbiakban: IKT) fejlesztésének, bevezetésének és alkalmazásának kulcsfontosságú elemét alkotja a gazdaságban és a társadalomban egyaránt. A szélessáv annak köszönheti stratégiai jelentőségét, hogy a gazdaság valamennyi ágazatában képes felgyorsítani az e technológiák növekedéshez és innovációhoz, valamint a társadalmi és területi kohézió erősítéséhez nyújtott hozzájárulását. A Hatóság a Lisszaboni Szerződésben, valamint az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) azt követő közleményeiben (2) foglaltaknak megfelelően szintén támogatja a szélessávú szolgáltatások széles körű elérhetőségét minden európai polgár számára.

(2)

Emlékeztetni kell arra, hogy az „Állami támogatási cselekvési terv – Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás 2005–2009 közötti reformjához” című dokumentumban (3) a Bizottság megállapította, hogy az állami támogatási intézkedések bizonyos feltételek mellett a közös érdekű célkitűzések megvalósításának hatékony eszközei lehetnek. Az állami támogatás korrigálhatja a piaci hiányosságokat, javítva ezáltal a piacok hatékony működését és fokozva a gazdaság versenyképességét. Továbbá, amennyiben a piacok hatékony eredményt tudnak felmutatni, ezeket azonban kohéziós politikai szempontból nem tartják megfelelőnek, az állami támogatás ugyancsak alkalmazható kívánatosabb, méltányosabb piaci eredmény elérése érdekében. Egy jól irányzott állami beavatkozás a szélessáv terén különösen elősegítheti a „digitális szakadék” (4) csökkentését, amely országon belül elválasztja egymástól a megfizethető és versenyképes szélessávú szolgáltatásokat kínáló területeket és régiókat azoktól, ahol ezek nem állnak rendelkezésre.

(3)

Ugyanakkor biztosítani kell, hogy az állami támogatás miatt a piaci kezdeményezések ne szoruljanak ki a szélessávú ágazatból. Amennyiben a szélessáv kiépítéséhez nyújtott állami támogatást olyan térségben használják fel, amelyet általában a piaci szereplők is kiválasztanak a befektetéseikhez, illetve ahol már meg is történt a beruházás, ott ez hatással lehet a szélessávú szolgáltatást nyújtó üzemeltetők piaci feltételek mellett már végrehajtott beruházásaira, és eleve jelentősen alááshatja a piaci szereplőknek a szélessávú ágazatra irányuló beruházási kedvét. Ilyen esetekben a szélessáv kiépítéséhez nyújtott állami támogatás az elérni kívánt cél ellen hathat. A szélessáv kiépítése terén az állami támogatás ellenőrzésének elsődleges célja annak biztosítása, hogy az állami támogatási intézkedések révén magasabb fokú szélessávú lefedettség és penetráció jöjjön létre, vagy gyorsabban valósuljon meg, mint arra a támogatás nélkül sor kerülhetett volna, illetve annak biztosítása, hogy a támogatás kedvező hatásai meghaladják a verseny torzítása révén jelentkező kedvezőtlen hatásokat.

(4)

Emlékeztetni kell arra, hogy az elektronikus hírközlés keretszabályozása szintén foglalkozik a szélessávú hozzáféréshez kapcsolódó kérdésekkel (5). Így a nagykereskedelmi szélessávú piacok valamennyi EFTA-államban előzetes szabályozás tárgyát képezik (6). E tekintetben számos intézkedést tettek azon új kihívások kezelése érdekében, amelyeket szabályozási szempontból az új generációs hozzáférési hálózatok (a továbbiakban: NGA) (7) támasztanak különösen a hozzáféréssel kapcsolatos problémák tekintetében (8).

(5)

A Bizottság eddigi döntéshozatali gyakorlata alapján ez a fejezet körvonalazza a Hatóság politikáját az EGT-megállapodás állami támogatásokra vonatkozó szabályainak a hagyományos szélessávú hálózatok kiépítését támogató intézkedésekre való alkalmazásával kapcsolatban (2. pont), valamint foglalkozik az NGA-hálózatok gyors kiépítésének ösztönzésére és támogatására tett intézkedések értékeléséhez kapcsolódó számos kérdéssel is (3. pont).

(6)

A Hatóság alkalmazni fogja az e fejezetben meghatározott iránymutatást a szélessávú hálózatok kiépítésére nyújtott állami támogatások értékelésénél, növelve ezzel a jogbiztonságot és átláthatóságot a döntéshozatali gyakorlatában.

(7)

Döntéshozatali gyakorlata során a Bizottság kedvező véleményt fogalmazott meg a szélessávú hozzáférés vidéki és gyéren ellátott területeken történő kiépítéséhez nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban, míg kritikusabb álláspontra helyezkedik az olyan területeken hozott állami intézkedésekkel kapcsolatban, ahol már létezik szélessávú infrastruktúra, és verseny is zajlik. Ha a szélessáv kiépítését támogató állami beavatkozás az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 107. cikkének (1) bekezdése értelmében – amelynek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése felel meg – eleget tett az állami támogatás feltételeinek, akkor annak összeegyeztethetőségét eddig a Bizottság főként az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján – amelynek az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdése felel meg – ellenőrizte. A Bizottság állami támogatással kapcsolatos, a szélessávú hálózatépítéseket támogató állami intézkedésekre vonatkozó politikáját a 2.2. és 2.3. szakasz foglalja össze.

(8)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint: „összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet”. Ebből következik, hogy egy adott intézkedés csak akkor tekinthető állami támogatásnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

(9)

A szélessávú projektek közszféra általi támogatása gyakran jár állami támogatás meglétével az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében (9).

(10)

Egyrészt, az intézkedések jellemzően állami források bevonásával járnak (pl. amikor az állam támogatásokkal, adó-visszatérítésekkel vagy egyéb kedvezményes pénzügyi feltételekkel támogatja a szélessávú projekteket) (10).

(11)

Másrészt, ami a gazdasági tevékenységhez nyújtott támogatást illeti, a szélessávú hálózatépítési projekteket támogató állami intézkedések általában gazdasági tevékenység gyakorlására (például szélessávú infrastruktúra építésére, üzemeltetésére, valamint az ahhoz való hozzáférés lehetővé tételére – ideértve a backhaul eszközöket és a földi berendezéseket is, pl. vezetékes, földi vezeték nélküli, műholdas technológiák vagy azok kombinációja) irányulnak. Kivételes esetekben azonban, ha az ily módon finanszírozott hálózatot nem használják kereskedelmi célokra (pl. a hálózat csak nem kereskedelmi jellegű weboldalak, szolgáltatások és információk számára biztosít szélessávú hozzáférést) (11), akkor az ilyen állami beavatkozás nem eredményezne gazdasági előnyt a vállalatok számára, és következésképpen nem minősülne állami támogatásnak az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(12)

Harmadrészt, ami az előny nyújtását illeti, a támogatást általában közvetlenül a hálózat befektetőinek (12) ítélik oda, amelyek a legtöbb esetben nyílt pályázat útján kerülnek kiválasztásra (13). Míg a pályázati módszer alkalmazása biztosítja, hogy bármely támogatás az adott projekt számára szükséges lehető legkisebb összegre korlátozódjon, addig a pénzügyi támogatás lehetővé teheti a sikeres ajánlattevő számára, hogy olyan feltételek mellett végezzen kereskedelmi tevékenységet, amelyek egyébként nem állnának fenn a piacon. A közvetett kedvezményezettek közé tartozhatnak esetlegesen azok a harmadik fél üzemeltetők, amelyek az így épült infrastruktúrához nagykereskedelmi hozzáférés útján jutnak, valamint azok az üzleti felhasználók is, akik olyan feltételekkel jutnak szélessávú csatlakozáshoz, amelyek az állami beavatkozás hiányában nem lennének érvényesek (14).

(13)

Negyedrészt, ami a szelektivitás feltételét illeti, a szélessávú hálózatok kiépítését támogató állami intézkedések szelektív jellegűek abból a szempontból, hogy csak bizonyos térségekben vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacának csak bizonyos szegmenseiben működő vállalkozásokat célozzák. Ezenfelül a versenytorzítás tekintetében az állami beavatkozás annyiban módosítja a meglévő piaci feltételeket, hogy számos cég ekkor a kiválasztott szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásra történő előfizetést választja a már meglévő, esetleg drágább, piaci alapú alternatív megoldások helyett (15). Ezért egy szélessávú szolgáltatás piaci megjelenésének a ténye, akár önmagában véve is, vagy ha az egyébként lehetségeshez képest alacsonyabb áron történik, versenytorzító hatással jár. A szélessáv állami támogatása továbbá csökkentheti a jövedelmezőséget, és kiszorítja azon piaci szereplők beruházásait, amelyek egyébként hajlandóak lettek volna beruházni a célzott területre, vagy annak részeibe.

(14)

Végül, amennyiben az állami beavatkozás hatást gyakorol a más EGT-államokból érkező szolgáltatókra, úgy a kereskedelemre is kihat, mivel az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacai (beleértve a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi szélessávú piacokat is) nyitottak a hálózatüzemeltetők és szolgáltatók közötti versenyre (16).

(15)

Amennyiben az állam tőkerészesedéssel vagy a projekt végrehajtásáért felelős társaságnak adott tőkeinjekcióval támogatja a szélessáv kiépítését, akkor szükséges megvizsgálni, hogy ez a beruházás állami támogatását jelenti-e. Az egyenlő bánásmód elvéből következik, hogy normál piaci feltételeknek megfelelő körülmények között az állam által, közvetlenül vagy közvetetten, egy vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőke nem minősülhet állami támogatásnak.

(16)

Amikor egy állami befektető által nyújtott tőkerészesedés vagy tőkeinjekció még hosszú távon sem kecsegtet megfelelő jövedelmezőséggel, akkor az ilyen beavatkozás az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében támogatásnak tekintendő, és a közös piaccal való összeegyeztethetőségét kizárólag az említett rendelkezésben meghatározott kritériumok alapján kell vizsgálni (17).

(17)

Az amszterdami ügyben (18) hozott határozatában a Bizottság megvizsgálta a piacgazdasági befektető elvének a szélessáv terén történő alkalmazását. Amint e határozatban hangsúlyozták, az állami beruházás piaci elvekkel való összeegyeztethetőségét alaposan és átfogó módon igazolni kell vagy a magánbefektetők jelentős részvételével, vagy a befektetés megfelelő megtérülését bemutató jól kidolgozott üzleti terv meglétével. Amikor a projektben magánbefektetők bevonására is sor kerül, elengedhetetlen feltétel, hogy a beruházáshoz kapcsolódó kereskedelmi kockázatot ők is ugyanolyan feltételek mellett magukra vállalják, mint az állami befektető.

(18)

Néhány esetben az EFTA-államok fontolóra vehetik, hogy a szélessávú hálózatok biztosítását az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése értelmében általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekintsék (19).

(19)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához biztosított állami támogatás kívül eshet az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatáskörén, feltéve, hogy teljesül az Altmark-kritériumok néven ismert négy fő feltétel (20). A négy feltétel a következő: a) az általános gazdasági érdekű szolgáltatás állami támogatási rendszerének kedvezményezettjét általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával és egyértelműen meghatározott kötelezettségek teljesítésével kell hivatalosan megbízni; b) a közszolgálati ellentételezés kiszámításához szükséges paramétereket előzetesen, tárgyilagos és átlátható módon kell megállapítani annak érdekében, hogy elkerüljék, hogy az olyan gazdasági előnyt tartalmazzon, amely alkalmas a kedvezményezett vállalkozás előnyben részesítésére a versenytársakkal szemben; c) a közszolgálati ellentételezés nem haladja meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatás teljesítéséhez egészben vagy részben szükséges költségeket, figyelembe véve az érintett bevételeket és a kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű nyereséget is; valamint d) ha a kedvezményezett kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, a szükséges közszolgálati ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyek az átlagos, jól vezetett vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor felmerülnének, figyelembe véve az érintett bevételeket és a kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű nyereséget.

(20)

Szélessávú alaphálózat rosszul lefedett területen történő kiépítéséhez (támogatott) közszolgáltatási koncessziót (21) magánüzemeltetőknek odaítélni kívánó regionális hatóságok által hozott intézkedésekről szóló két határozatában (22) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett támogatási rendszerek megfeleltek az Altmark ítéletben megfogalmazott négy kritériumnak, ezért nem tartoznak az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá (23). A sikeres ajánlattevő kiválasztása mindkét esetben elsősorban a kért legalacsonyabb támogatási összeg alapján történt, és az adott közszolgálati ellentételezés összegét előre meghatározott és átlátható kritériumok alapján állapították meg. A Bizottság továbbá nem talált bizonyítékot a túlzott mértékű kompenzációra vagy annak veszélyére.

(21)

Ezzel szemben a Bizottság úgy határozott, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalmának használata és azt követően az Altmark-üggyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra való támaszkodás nem elfogadható, amennyiben a szolgáltatónak se egyértelmű megbízatása nem volt, se köteles nem volt szélessávú hozzáférést és kapcsolatot biztosítani valamennyi polgár és vállalkozás számára a rosszul lefedett területeken, hanem elsősorban az üzleti ágazat kiszolgálására irányította tevékenységét (24).

(22)

Az ítélkezési gyakorlat szerint továbbá, habár az EFTA-államok széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak meghatározására, hogy mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, nyilvánvaló hiba esetén a Hatóság megkérdőjelezheti az ilyen szolgáltatások, illetve feladatok EFTA-államok általi meghatározását (25). Más szavakkal, bár az általános gazdasági érdekű szolgáltatás természetének és hatályának meghatározása az EFTA-államok illetékességi és mérlegelési jogkörébe tartozik, ez az illetékesség nem korlátlan, és nem gyakorolható önkényesen (26). Ahhoz, hogy egy tevékenység általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősüljön, más gazdasági tevékenységekhez képest speciális jellemzőkkel kell rendelkeznie (27). E tekintetben a Hatóság úgy fogja megítélni, hogy azokon a területeken, ahol már végrehajtottak magánbefektetői beruházásokat a szélessávú hálózati infrastruktúra terén (vagy éppen a hálózati infrastruktúrák további bővítését végzik), és már megfelelő szélessávú lefedettséggel versenyképes szolgáltatásokat nyújtanak, egy ezzel párhuzamos, versenyképes és államilag finanszírozott szélessávú infrastruktúra kiépítése nem minősülhet általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése értelmében (28). Amennyiben azonban bizonyítható, hogy a magánbefektetők esetleg nincsenek olyan helyzetben, hogy a közeljövőben (29) megfelelő szélessávú lefedettséget biztosítsanak valamennyi állampolgárnak vagy felhasználónak, összeköttetés nélkül hagyva így a lakosság egy jelentős részét, közszolgálati ellentételezés nyújtható az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott vállalkozásnak, feltéve, hogy a (23)–(27) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek. Elsődleges pontként hangsúlyozni kell, hogy az e bekezdésekben rögzített megfontolások a szélessávú szektor sajátosságain alapulnak, és az e területen eddig gyűjtött bizottsági tapasztalatokat tükrözik. Ezért, bár az említett bekezdésekben rögzített feltételek nem kimerítő jellegűek, tájékoztatást nyújtanak a Hatóság által annak egyedi alapon történő értékelése során alkalmazott megközelítésről, hogy a szóban forgó tevékenységek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősülnek-e, valamint hogy az e tekintetben közpénzekből nyújtott finanszírozás összhangban van-e az EGT-megállapodás állami támogatásokra vonatkozó szabályaival.

(23)

A szélessávú infrastruktúra széles körben történő fejlesztésének biztosítását célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat hatályának meghatározása tekintetében az EFTA-államoknak ismertetniük kell az okokat, amelyek miatt úgy vélik, hogy a szóban forgó szolgáltatás (speciális jellege miatt) érdemes arra, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősítsék, és megkülönböztessék más gazdasági tevékenységektől (30). Az EFTA-államoknak emellett azt is biztosítaniuk kell, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat teljesítsen bizonyos, valamennyi általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladatra vonatkozó közös minimumfeltételeket, be kell továbbá bizonyítaniuk, hogy ezek a feltételek az adott konkrét esetben valóban teljesülnek.

(24)

E feltételek legalább a következőket tartalmazzák: a) azon jogi aktus megléte, amelyben a hatóság megbízza a szóban forgó üzemeltetőket egy általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladattal; valamint b) a feladat általános és kötelező jellege. Ezért annak értékelése során, hogy a szélessávú fejlesztésre irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalommeghatározása nem hordoz-e magában nyilvánvaló értelmezési hibát, az EFTA-államoknak biztosítaniuk kell, hogy a fejlesztendő szélessávú infrastruktúra univerzális elérhetőséget biztosítson egy adott terület valamennyi, lakossági és üzleti felhasználójának egyaránt. Ezenfelül az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat kötelező jellegéből következik, hogy a kiépítendő hálózat üzemeltetője nem tagadhatja meg önkényesen és/vagy megkülönböztető módon az infrastruktúrához való hozzáférést (például mert üzletileg esetleg nem nyereséges a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása egy adott terület számára).

(25)

Tekintve az Európa Gazdasági Térségben az elektronikus kommunikációs ágazat liberalizációja óta elért versenyhelyzetet és különösen a kiskereskedelmi szélessávú piacon napjainkban jelen lévő versenyt, egy államilag finanszírozott, általános gazdasági érdekű szolgáltatás keretében felállított hálózatnak valamennyi érdekelt üzemeltető számára hozzáférhetőnek kell lennie. Ezzel összhangban ahhoz, hogy egy szélessávú hálózat kiépítését általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak ismerjenek el, annak passzív, semleges (31) és nyílt hozzáférésű infrastruktúrán kell alapulnia. Az ilyen hálózatnak minden lehetséges hálózati hozzáférési formát a hozzáférni kívánók rendelkezésére kell bocsátania, és kiskereskedelmi szinten lehetővé kell tennie a tényleges versenyt, versenyképes és megfizethető szolgáltatásokat biztosítva a végfelhasználók számára (32). Ezért az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat csak univerzális hozzáférhetőséget biztosító szélessávú hálózat kiépítését és a kapcsolódó nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások nyújtását foglalhatja magában, nem terjedhet ki a kiskereskedelmi kommunikációs szolgáltatásokra (33). Amennyiben az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nyújtója vertikálisan integrált szélessáv-üzemeltető is egyben, az összeférhetetlenség, az indokolatlan megkülönböztetés és bármely más, rejtett közvetett előny elkerülése érdekében megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni (34).

(26)

Mivel az elektronikus kommunikáció piaca teljes egészében liberalizált, a szélessávú hálózat kiépítését célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatás nem alapulhat az EGT-megállapodás 59. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kizárólagos vagy különleges jognak az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetőjének történő odaítélésén.

(27)

Annak érdekében, hogy megfeleljen az univerzális lefedettségre vonatkozó feladatának, előfordulhat, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetőjének nemcsak olyan területeken kell kiépítenie a hálózati infrastruktúrát, amelyek nem nyereségesek, hanem nyereséges, azaz olyan területeken is, ahol más üzemeltetők adott esetben már kiépítették saját hálózati infrastruktúrájukat, vagy a közeljövőben tervezik ezt megtenni. Ez esetben azonban – tekintettel a szélessávú ágazat sajátosságaira – a nyújtott közszolgálati ellentételezés csak az infrastruktúra nem nyereséges területeken történő kiépítésének költségeit fedezheti (35). Amennyiben a szélessávú hálózat kiépítését célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nem állami tulajdonú infrastruktúra kiépítésén alapul, megfelelő felülvizsgálati és visszakövetelési mechanizmusokat kell bevezetni annak elkerülése érdekében, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetője tisztességtelen előnyhöz jusson azáltal, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatási koncesszió végét követően megszerzi egy állami forrásból finanszírozott hálózat tulajdonjogát. Végül, az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellentételezését elvben nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárás útján kell nyújtani, amely valamennyi pályázó üzemeltető számára előírja a nyereséges és nem nyereséges területek átlátható módon történő meghatározását, a várható bevételek megbecslését, valamint azt, hogy szigorúan csak az ennek megfelelően szükségesnek ítélt összegű ellentételezést igényeljék, elkerülve a túlkompenzálás kockázatát. Az ilyen feltételekkel megrendezett pályázati eljárás biztosítja a negyedik Altmark-kritérium teljesülését (lásd a (19) bekezdést).

(28)

Amennyiben nem teljesül a négy Altmark-kritérium, teljesülnek viszont az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó általános feltételek, a szélessávú infrastruktúra kiépítéséhez nyújtott közszolgálati ellentételezés állami támogatásnak minősül, és az EGT-megállapodás 49., 59. és 61. cikkének, valamint az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének tárgyát képezi (a továbbiakban: a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve). Ebben az esetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott egyes vállalkozásoknak (lásd a fenti (23)–(27) bekezdést) közszolgálati ellentételezés formájában nyújtott állami támogatás az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek tekinthető, és mentesülhet a felügyeleti és bírósági megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített bejelentési kötelezettség alól, amennyiben teljesülnek az EGT-megállapodás XV. mellékletének 1h pontjában hivatkozott és az EGT-megállapodás 1. jegyzőkönyve által az EGT-megállapodáshoz igazított jogi aktusban (az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2005. november 28-i 2005/842/EK bizottsági határozat) (36) előírt feltételek (37).

(29)

Ha a Bizottság úgy találta egy bejelentett intézkedés esetében, hogy az az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősült, akkor az összeegyeztethetőség értékelését eddig közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjára alapozták (38).

(30)

Az állami támogatású szélessávú projekt által lefedett terület lehet a 61. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontja, valamint a Hatóság állami támogatásról szóló iránymutatásának a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó regionális támogatás című fejezete (a továbbiakban: a nemzeti regionális támogatásról szóló fejezet) (39) értelmében vett támogatott terület is. Ez esetben a szélessáv támogatása induló beruházáshoz nyújtott támogatásnak is minősülhet a nemzeti regionális támogatásról szóló fejezet értelmében. Azonban a Bizottság által eddig vizsgált esetek között több esetben előfordult, hogy a bejelentett intézkedések által célzott területek között akadtak olyanok is, amelyek nem voltak „támogatottak”, és ezért a Bizottság nem tudta a regionális támogatásokról szóló, megfelelő bizottsági iránymutatás alapján elvégezni az értékelést (40).

(31)

Ha egy intézkedés a nemzeti regionális támogatásról szóló fejezet hatálya alá tartozik, és egyetlen vállalkozásnak egyedi ad hoc támogatás folyósítását, vagy egyetlen tevékenységi területre korlátozott támogatás folyósítását irányozza elő, akkor az EFTA-állam feladata annak igazolása, hogy a nemzeti regionális támogatásról szóló fejezet feltételei teljesülnek. Ez magában foglalja elsősorban, hogy a kérdéses projekt hozzájárul egy koherens regionális fejlesztési stratégiához, és hogy – tekintettel a projekt természetére és méretére – nem eredményezi a verseny elfogadhatatlan mértékű torzulását.

(32)

Annak vizsgálatakor, hogy egy támogatási intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EGT-megállapodás működésével, a Hatóság a támogatási intézkedésnek a közös érdekű cél elérésében játszott pozitív szerepét mérlegeli annak olyan esetleges negatív mellékhatásaival szemben, mint például a kereskedelem és a verseny torzulása.

(33)

E mérlegelési teszt alkalmazásakor a Hatóság a következő kérdéseket fogja megvizsgálni:

(34)

A szélessáv terén végzett mérlegelési teszt egyes lépései a 2.3.2. és 2.3.3. szakaszban kerülnek részletes ismertetésre.

(35)

A bevezetésben leírtak alapján a széles körű és megfizethető szélessáv hozzáférésnek nagy jelentősége van, mivel e technológiák segítségével a gazdaság valamennyi ágazatában képes felgyorsítani a növekedést és innovációt, valamint hozzájárul a társadalmi és a területi kohézió erősítéséhez.

(36)

A szélessávú szolgáltatások gazdaságtana olyan, hogy az ilyen beruházásokat a piac nem fogja mindig jövedelmezőnek találni. A népsűrűség közgazdasági hatásaiból következően, a szélessávú hálózatokat általában jövedelmezőbb olyan helyen kiépíteni, ahol nagyobb és koncentráltabb a potenciális kereslet, azaz a sűrűn lakott területeken. A beruházás magas állandó költségei miatt, a lakosság sűrűségének csökkenésével az egységköltségek ugrásszerűen megemelkednek. Ennek eredményeképpen a népességnek csak egy része fedhető le nyereségesen szélessávú hálózattal. Hasonlóképpen, bizonyos területeken lehet, hogy csak egyetlen szolgáltatónak nyereséges hálózatot építeni, kettőnek vagy többnek már nem.

(37)

Az állami támogatás szerepe hasznos lehet azokon a területeken, ahol a piac által biztosított lefedettség nem elégséges, vagy a hozzáférési feltételek nem megfelelőek. Az állami támogatás a szélessávú ágazatban különösképpen a piaci működőképesség hiányát orvosolhatja, azaz azokat a helyzeteket, amikor az egyes piaci befektetők akkor sem fektetnek a beruházásba, ha az tágabb gazdasági szempontból hatékony lenne, pl. a továbbgyűrűző pozitív hatások miatt. Alternatív esetben a szélessávú ágazat állami támogatására tekinthetünk a méltányossági célkitűzések elérésének eszközeként, azaz mint a társadalom valamennyi szereplője számára fontos kommunikációs eszközhöz való hozzáférés, valamint a társadalomban való részvétel és a véleménynyilvánítás szabadsága javításának módjára, amely javítja a társadalmi és a területi kohéziót.

(38)

Hasznos már a kezdetektől alapvető különbséget tenni a megcélozható területek között a már rendelkezésre álló szélessávú kapcsolódási lehetőségek szintje alapján. A Bizottság mindvégig különbséget tett azon területek között, ahol nincs szélessávú infrastruktúra, illetve a közeljövőben nem is valószínű, hogy lesz (fehér területek), azon területek, ahol egy hálózatüzemeltető van jelen (szürke területek), valamint azon területek között, ahol már legalább kettő szélessávú szolgáltató van jelen (fekete területek) (42).

(39)

A Hatóság úgy véli, hogy a szélessávú hálózat kiépítésének támogatása a vidéki és a rosszul lefedett fehér területeken elősegíti a területi társadalmi és gazdasági kohéziót, valamint a piac hiányosságaira irányul. Szélessávú hálózatokkal a lakosságnak csak egy része fedhető le nyereségesen, így a teljes lefedettség eléréséhez szükség van az állam támogatására.

(40)

A Hatóság elfogadja, hogy amennyiben az EFTA-államok pénzügyi támogatást nyújtanak a szélessávú szolgáltatások biztosításához azokon a területeken, ahol a szélessáv jelenleg még nem elérhető, és ahol ilyen infrastruktúra kiépítését magánbefektetők a közeljövőben nem is tervezik, valódi kohéziót és gazdaságfejlesztési célkitűzéseket kívánnak elérni, így beavatkozásuk valószínűleg összhangban van a közös érdekkel (43). A „közeljövőben” kifejezés hároméves időszakként értendő. E tekintetben a magánbefektető beruházási erőfeszítéseinek biztosítaniuk kell, hogy a hároméves időszak alatt legalább jelentős előrelépés történjen a lefedettség tekintetében, majd ezt követően (az egyes területek és egyes projektek sajátosságaitól függő) ésszerű időn belül sor kerüljön a tervezett beruházás befejezésére. A hatóságok előírhatják üzleti terv és egy részletes kiépítési ütemterv benyújtását, valamint a megfelelő finanszírozás bizonyítékát, vagy bármely olyan bizonyíték benyújtását, amely alátámasztja a magánhálózat-üzemeltetők által tervezett beruházás hiteles és megvalósítható voltát.

(41)

Amikor egy adott földrajzi övezetben legalább kettő szélessávú hálózati szolgáltató van jelen, és a szélessávú szolgáltatások biztosítása versenyfeltételek között zajlik (infrastruktúra-alapú verseny), akkor nem beszélhetünk a piac működésképtelenségéről. Ennek megfelelően, nagyon kevés lehetőség nyílik arra, hogy az állami beavatkozás további előnyöket eredményezzen. Sőt épp ellenkezőleg, elvileg egy újabb szélessávú hálózat kiépítésének finanszírozásához nyújtott állami támogatás elfogadhatatlan versenytorzuláshoz és a piaci befektetők kiszorításához vezetne. Következésképpen, ha a piac működésképtelensége nem bizonyított egyértelműen, akkor a Hatóság negatív megítélésben részesíti a további szélessávú infrastruktúra fekete zónában történő kiépítésére irányuló támogatási intézkedéseket (44).

(42)

Egy hálózatüzemeltető adott területen lévő megléte még nem jelenti, hogy nincsenek piaci hiányosságok vagy kohéziós problémák. A monopolhelyzet hatással lehet a szolgáltatás minőségére vagy az árára, amelyen a polgároknak kínálják. Másrészt, azokon a területeken, ahol csak egy szélessávú hálózatüzemeltető van jelen, a dolog természetéből adódóan egy alternatív hálózat kiépítéséhez nyújtott támogatás torzíthatja a piac dinamikáját. Ezért a szélessávú hálózatok szürke területeken történő kiépítéséhez nyújtott állami támogatás esetében részletesebb elemzésre és az EGT-megállapodás működésével való összeegyeztethetőség alapos vizsgálatára van szükség.

(43)

Bár lehet, hogy az állami beavatkozás által célzott területen jelen van ugyan egy hálózatüzemeltető, akadhatnak bizonyos felhasználócsoportok, amelyek még nincsenek megfelelően kiszolgálva akár abban az értelemben, hogy a felhasználók által igényelt szélessávú szolgáltatások a számukra még nem elérhetőek, vagy szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési tarifák hiányában azok kiskereskedelmi ára – összehasonlítva az ország versenyképesebb területein vagy régióiban kínált ugyanazon szolgáltatásokéval – nem megfizethető (45). Ha emellett korlátozott kilátás van arra, hogy harmadik felek alternatív hálózatot építsenek ki, akkor egy alternatív hálózat támogatása megfelelő intézkedés lehet. Ezzel orvosolni lehet az infrastrukturális verseny hiányát, és így csökkenthetők az inkumbens üzemeltető tényleges monopolhelyzetéből adódó problémák (46). Az ilyen körülmények között nyújtott támogatásnak azonban számos feltétele van, amelyeket az érintett EFTA-államnak teljesítenie kell.

(44)

Ennek megfelelően a Hatóság az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek nyilváníthatja – bizonyos feltételek mellett – azokat az állami támogatási intézkedéseket, amelyek olyan területeket céloznak, ahol a szélessávú infrastruktúra-ellátás még tényleges monopolhelyzetben van, feltéve, hogy i. nem kínálnak a polgárok és üzleti felhasználók igényeit kielégítő megfizethető vagy megfelelő szolgáltatásokat; és hogy ii. ugyanazon célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító intézkedések (beleértve az előzetes szabályozást is). A fentiek megállapításához a Hatóság különösen a következők teljesülését fogja vizsgálni:

(45)

Ha a szélessávú lefedettséget nem lehet kielégítőnek tekinteni, szükségessé válhat az állami beavatkozás. Először is az vetődik fel, hogy az állami támogatás megfelelő szakpolitikai eszköz-e a probléma kezelésére, vagy léteznek-e egyéb, ennél alkalmasabb eszközök.

(46)

Erre vonatkozóan a Hatóság megállapította, hogy míg az előzetes szabályozás sok esetben megkönnyíti a szélessáv kiépítését a városi és a sűrűbben lakott területeken, nem feltétlenül bizonyul elégséges eszköznek a szélessávú szolgáltatásnyújtás lehetővé tételéhez különösen a rosszul lefedett területeken, ahol a befektetések alacsony nyereséggel kecsegtetnek (47).

(47)

Hasonlóképpen a szélessáv érdekében a keresleti oldalon hozott intézkedések (mint például utalványok a végfelhasználók számára) ugyan pozitív módon járulhatnak hozzá a szélessáv elterjedéséhez, és más állami eszközök alternatívájaként vagy kiegészítéseként ösztönzendők, de nem tudják mindig megoldani a szélessávellátás hiányát (48). Így az ilyen helyzetekben nem kerülhető el az állami támogatás annak érdekében, hogy megoldják a szélessávú kapcsolódási lehetőség hiányát.

(48)

Az intézkedés ösztönző hatását illetően meg kell vizsgálni, hogy az érintett szélessávú hálózati beruházást nem hajtották volna-e végre ugyanilyen időkereteken belül állami támogatás nélkül is.

(49)

A fehér vagy szürke területekre bejelentett intézkedések arányosságának értékelésekor a következő, a)–h) pont alatt szereplő feltételek bármelyikének hiánya esetén részletes vizsgálatra van szükség (49), amely várhatóan a támogatásnak az EGT-megállapodás működésével való összeegyeztethetőségét illetően negatív következtetéshez fog vezetni:

(50)

Számos EGT-állam egyre inkább olyan szélessávú hálózatok támogatására fordítja a figyelmét, amelyek nagy sebességgel képesek szolgáltatásokat közvetíteni, és fejlett digitális szolgáltatások sokaságát támogatják. Ezen NGA-hálózatok elsősorban üvegszál alapú vagy korszerű továbbfejlesztett kábel hálózatok, amelyek a meglévő rézhuzalos szélessávú hálózatokat, illetve a jelenlegi kábelhálózatokat hivatottak teljes mértékben vagy nagy részben helyettesíteni.

(51)

Az NGA-hálózatok olyan vezetékes hozzáférési hálózatok, amelyek részben vagy egészében optikai elemekből állnak, és amelyek fejlettebb tulajdonságokkal (mint például nagyobb áteresztőképességgel) rendelkező szélessávú szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint amelyek a meglévő rézhálózatokon keresztül biztosíthatók (58).

(52)

Az NGA-hálózatok a jövőben lényegében rendelkezni fognak a szükséges sebességgel és kapacitással ahhoz, hogy magas felbontású tartalmakat továbbítsanak, hogy nagy sávszélesség igényű lekérhető alkalmazásokat támogassanak, valamint hogy piacra dobjanak megfizethető szimmetrikus szélessávú szolgáltatásokat, amelyek manapság csak a nagy vállalkozások számára általánosan elérhetők. Összességében az NGA-rendszerekben rejlik a lehetőség, hogy megkönnyítsék a szélessávú technológia és szélessávú szolgáltatások minden területének javítását.

(53)

A Bizottság már foglalkozott néhány üvegszálas hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatásról szóló bejelentéssel. Ezek az esetek vagy egy regionális NGA „mag” hálózat kiépítésével (59), vagy csupán egy korlátozott számú üzleti felhasználó számára történő üvegszálas kapcsolat biztosításával (60) függtek össze.

(54)

Éppúgy, mint a szélessávú alaphálózat úgynevezett „első generációs” kiépítésével kapcsolatban, az állami, városi és regionális hatóságok az üvegszálas hálózatok gyors kiépítéséhez nyújtott támogatásukat is a piac működésképtelenségével vagy kohéziós célkitűzéssel indokolhatják. Ha a Bizottság döntéshozatali gyakorlatában a szélessávú alap-infrastruktúra kiépítéséhez nyújtott állami beavatkozást bemutató példák elsősorban a vidéki közösségekre/területekre (alacsony népsűrűség, magas beruházási kiadás), vagy a gazdaságilag elmaradott (alacsony fizetőképes kereslet a szolgáltatásokra) területekre irányultak, akkor az NGA-hálózat modelljének gazdasági jellemzői nemcsak a gyéren lakott területeken, hanem bizonyos városi övezetekben is visszavetik az NGA-hálózatok kiépítését. Az NGA-hálózatok gyors és széles körű kiépítését úgy tűnik, hogy elsősorban a költségek befolyásolják, a népsűrűség kevésbé (61).

(55)

Ezért a hatóságok számára indokolt lehet a közvetlen beavatkozás annak érdekében, hogy a hálózatüzemeltetők által veszteségesnek ítélt területek mégis élvezhessék az NGA-hálózatok által a gazdaságra gyakorolt jelentős továbbgyűrűző hatások előnyeit, és ne okozzon nekik kárt egy új, digitális „NGA-szakadék”. Az EFTA-államok ezért elő kívánhatják mozdítani az NGA-hálózati fejlesztéseket olyan területeken, ahol több évbe telne, amíg a meglévő szélessávú hálózatüzemeltetők befektetnének egy ilyen hálózatba, merthogy pénzügyileg számukra ez nem annyira vonzó, mint egyes jelentősebb városi körzetek. Bizonyos esetekben az EFTA-államok dönthetnek úgy, hogy maguk fektetnek be, vagy pénzügyi támogatást nyújtanak magánüzemeltetőknek annak érdekében, hogy NGA-hálózati összeköttetéshez jussanak, vagy a vártnál korábban kapcsolják be őket a rendszerbe, és ezáltal biztosítsák a foglalkoztatási és egyéb gazdasági lehetőségek minél előbb történő kihasználását.

(56)

Az NGA-hálózatkiépítés biztosítására vagy felgyorsítására irányuló valamennyi állami beavatkozásnak az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal összeegyeztethetőnek kell lennie.

(57)

Az EFTA-államok különböző fokú piaci beavatkozások közül választhatnak az NGA-hálózatok kiépítésének előmozdítása vagy felgyorsítása érdekében. E tekintetben a 2.2.1. és a 2.2.2. szakaszban (a piacgazdasági befektető elvének alkalmazása, közszolgálati ellentételezés és az Altmark-kritériumok) vázolt szempontokat kell értelemszerűen (mutatis mutandis) alkalmazni az NGA-hálózatkiépítés területén végzett állami beavatkozások során. A kiválasztott beavatkozás természetétől és hatásaitól függően más és más elemzési megközelítés lehet indokolt az állami támogatásra vonatkozó szabályok alapján.

(58)

Azokon a területeken, ahol magánbefektetőkkel kívánják a jövőben kiépíttetni az NGA-hálózatokat, az EFTA-államok dönthetnek a befektetési ciklust felgyorsító intézkedéscsomag elfogadása mellett, arra ösztönözve ezzel a befektetőket, hogy befektetési terveiket hozzák előbbre. Ezen intézkedéseknek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nem kell feltétlenül állami támogatást tartalmazniuk. Mivel az üvegszálas hálózatkiépítés költségének nagy részét az építési munkálatok (például ásás, kábelfektetés, házon belüli kábelezés) teszik ki, az EFTA-államok az elektronikus hírközlés EGT-n belüli keretszabályozásának megfelelően határozhatnak például úgy, hogy megkönnyítik a szolgalmi jog megszerzése érdekében folytatott eljárást, és előírják, hogy a hálózatüzemeltetők hangolják össze a közüzemi munkálataikat, és/vagy osszák meg infrastruktúrájuk egy részét (62). Ugyanezen az alapon az EFTA-államok dönthetnek úgy, hogy minden új építkezéshez (beleértve az új ivóvíz-, energia-, közlekedési és szennyvízhálózatokat) és/vagy épülethez ki kell alakítani az üvegszálas összeköttetést.

(59)

Hasonlóképpen a hatóságok dönthetnek úgy, hogy vállalják az építési munkák egy részét (mint pl. közterület felásása, vezetékcsatornák építése) annak érdekében, hogy lehetővé tegyék és felgyorsítsák az érintett üzemeltetők által a saját hálózati elemeik kiépítését. Az ilyen közüzemi munkálatok azonban nem végezhetők szelektív módon „konkrét ipar vagy ágazat” számára, hanem elvben minden lehetséges felhasználó számára elérhetővé kell tenni, és nem csak az elektronikus hírközlési üzemeltetők részére (azaz az áram-, gáz- és vízközművek stb. részére is). Amennyiben az ilyen állami beavatkozások a közmű-üzemeltetők infrastruktúrájának saját maguk általi kiépítéséhez szükséges előfeltételek megteremtését szolgálják anélkül, hogy egy adott ágazatot vagy vállalkozást pozitív megkülönböztetésben részesítenének (pl. különösen ez utóbbi beruházási kiadásának csökkentésével), akkor nem tartoznak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

(60)

Hasonló intézkedéseket fogadhatnak el a nemzeti szabályozó hatóságok a közművek vagy a meglévő hálózatüzemeltetők tulajdonában levő oszlopokhoz és vezetékcsatornákhoz való egyenlő és megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása érdekében.

(61)

Ahogy azt a Bizottság döntéshozatali gyakorlata a szélessávú alaphálózat terén mutatja, az állami támogatást a legtöbb esetben a helyi, illetve regionális hatóságok ítélik oda vagy azzal a céllal, hogy orvosolják a szélessávú kapcsolódási lehetőség régióbeli hiányát, vagy hogy a meglévő szélessávú lefedettség és hálózati kapcsolat további javításával növeljék a régió versenyképességét. E két cél elérése érdekében a hatóságok eddig vagy pályázatot írtak ki az építési munkákra és a köztulajdonban levő szélessávú infrastruktúra kezelésére, vagy pénzügyileg támogatták a magántulajdonban levő szélessávú hálózat építését (63).

(62)

Ha az állami beavatkozások az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak minősülnek, akkor azokat be kell jelenteni a Hatóságnak, amely a 3.3. és 3.4. szakaszban meghatározott alapelvekkel összhangban megvizsgálja a közös piaccal való összeegyeztethetőségüket (64).

(63)

A (38) bekezdésben említettek szerint a hagyományos szélessáv fejlesztéséhez nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségét a fehér, szürke és fekete területek közötti különbségtételre való hivatkozással vizsgálják meg. A Hatóság úgy véli, hogy e különbségtétel lényeges annak vizsgálatakor is, hogy az NGA-hálózatokhoz nyújtott állami támogatás az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető-e, ez azonban az NGA-hálózatok sajátosságainak figyelembevételekor pontosabb meghatározásokat igényel.

(64)

Erre vonatkozóan szem előtt kell tartani, hogy hosszú távon az NGA-hálózatok várhatóan ki fogják szorítani a meglévő szélessávú hálózatokat. Amennyiben az NGA-hálózatok eltérő hálózati architektúra kiépítését igénylik, amely a mainál jelentősen jobb minőségű szélessávú szolgáltatásokat kínál, valamint olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket a mai szélessávú hálózatokkal nem lehetne biztosítani, akkor a jövőben előreláthatólag markáns különbségek fognak kialakulni az NGA-hálózatokkal lefedett és az azokkal le nem fedett területek között (65).

(65)

Jelenleg néhány fejlett szélessávú alaphálózat (például az ADSL 2+ (66)) is képes bizonyos pontig egyes szélessávú szolgáltatástípusok támogatására, amelyeket a közeljövőben feltehetően az NGA-hálózatokon keresztül kínálnak majd (ilyen például az alap triple play (tripla ajánlat) szolgáltatáscsomag). Az előzetes rendeletek sérelme nélkül azonban meg kell jegyezni, hogy olyan új termékek és szolgáltatások jelenhetnek meg, amelyek sem a keresleti, sem a kínálati oldal szempontjából nem helyettesíthetők, és a szélessávú alap-infrastruktúra felső fizikai határát meghaladó szélessávú sebességet fognak igényelni.

(66)

Ennek megfelelően, az NGA-hálózatok számára nyújtott állami támogatás értékelésénél „fehér NGA” területnek minősül az a terület, ahol ilyen hálózatok jelenleg még nincsenek, és ahol a közeljövőben előreláthatólag magánbefektetők által nem épülnek, és nem kerülnek teljesen üzemképes állapotba (67). E tekintetben a „közeljövőben” kifejezés hároméves időszaknak felel meg (68). A hatóságok bizonyos feltételek mellett jogosultak beavatkozni a társadalmi kohézióval összefüggő kérdések, a regionális fejlesztés vagy a piaci hiányosságok kezelése érdekében, amennyiben a magánbefektetőknek igazolhatóan nem áll szándékukban NGA-hálózatokat kiépíteni az elkövetkező három évben. A magánbefektető által tervezett beruházási erőfeszítéseknek biztosítaniuk kell, hogy a hároméves időszak alatt legalább jelentős előrelépés történjék a lefedettség tekintetében, majd ezt követően (az egyes területek és egyes projektek sajátosságaitól függő) ésszerű időn belül sor kerüljön a tervezett beruházás befejezésére. Hosszabb időtartam vizsgálata erre nem alkalmas, mivel az már sérthetné a rosszul lefedett régiók érdekeit azokkal az országrészekkel szemben, amelyek megfelelően ellátottak ilyen fejlett szélessávú hálózatokkal. A hatóságok előírhatják üzleti terv és részletes kiépítési ütemterv benyújtását, valamint a megfelelő finanszírozás bizonyítékát, vagy bármely olyan bizonyíték benyújtását, amely alátámasztja a magán-hálózatüzemeltetők által tervezett beruházás hiteles és megvalósítható voltát.

(67)

Ugyanezen az alapon az a terület minősül „szürke NGA” területnek, ahol csak egy NGA-hálózat működik, vagy épül a következő három évben, és egy üzemeltető sem tervezi további NGA-hálózat kiépítését az elkövetkező három évben (69). Annak vizsgálatakor, hogy más hálózatüzemeltetők ki tudnak-e építeni további NGA-hálózatokat az adott területen, figyelembe kell venni a már meglévő szabályozó és jogi intézkedéseket, amelyek csökkenthették az ilyen hálózatkiépítéseket akadályozó tényezőket (vezetékekhez való hozzáférés, infrastruktúra igénybevétele stb.).

(68)

Ha az adott területen egynél több NGA-hálózat van jelen, vagy épül a következő három évben, akkor az elvben „fekete NGA” területnek minősül (70).

(69)

A (64) és (65) bekezdésben említetteknek megfelelően, bár az NGA-hálózatok minőségi szempontból sokkal fejlettebbek, mint a meglévő hagyományos rézhuzalos szélessávú hálózatok, egy NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatásnak az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetőségének értékelése során a Hatóság azt is megvizsgálja, hogy egy ilyen támogatás milyen hatást gyakorol a meglévő szélessávú hálózatokra, mivel úgy tűnik, jelenleg bizonyos mértékű helyettesíthetőség áll fenn a szélessávú és az NGA-hálózatok által egyaránt kínált szélessávú szolgáltatások között. Az NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségének értékelése során a Hatóság ezenfelül a mérlegelési tesztet is alkalmazza (lásd a (33) bekezdést). A bejelentett intézkedés arányosságának vizsgálatakor a Hatóság elsősorban azt veszi szemügyre, hogy a (49) bekezdésben meghatározott feltételek (részletes feltérképezés és lefedettségelemzés, nyílt pályázati eljárás, a gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat, technológiai semlegesség, a meglévő infrastruktúra felhasználása, kötelezően biztosítandó nagykereskedelmi nyílt hozzáférés, összehasonlító árképzési gyakorlat és visszakövetelési mechanizmus) teljesülnek-e. A következő pontok azonban az NGA-hálózatok értékelésével összefüggésben különösen lényegesek.

(70)

A szélessávú alapszolgáltatásokhoz hasonlóan, az EFTA-államok által teljesítendő bizonyos feltételrendszer mellett (lásd a (49) és (69) bekezdést), a Hatóság az EGT-megállapodás állami támogatásokra vonatkozó szabályaival összeegyeztethetőnek tekinti azon intézkedéseket, amelyek NGA-hálózatok kiépítését támogatják a szélessávú infrastruktúrát jelenleg nélkülöző területeken, illetve azokon a területeken, ahol a meglévő szélessáv üzemeltetők megítélése szerint nem jövedelmező NGA-hálózatot kiépíteni.

(71)

Azokon a fehér NGA-területeken, ahol már létezik egy szélessávú alaphálózat (hagyományos szürke terület), azzal a feltétellel nyújtható NGA-hálózatokhoz támogatás, ha az érintett EFTA-állam igazolja, hogy i. a szélessávú hálózatokon nyújtott szélessávú szolgáltatások nem elégségesek a polgárok és üzleti felhasználók igényeinek kielégítésére a kérdéses területen (figyelembe véve egy jövőbeni lehetséges korszerűsítést is); valamint hogy ii. a kitűzött célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító eszközök (beleértve az előzetes szabályozást is).

(72)

Azokon a területeken, ahol már van egy magánbefektető által kiépített NGA-hálózat, vagy éppen folyamatban van annak három éven belüli kiépítése (lásd továbbá a (66) bekezdést is), és egy magánbefektető sem tervezi egy második NGA-hálózat kiépítését az elkövetkező három évben, a Hatóságnak részletesebb elemzést kell végeznie annak ellenőrzésére, hogy az ilyen területeken végrehajtott állami beavatkozás összeegyeztethetőnek minősül-e az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal. Valójában az e területeken történő állami beavatkozás a meglévő befektetők kiszorításának és a verseny torzításának kockázatával jár.

(73)

Ahhoz, hogy a Hatóság megállapítsa az összeegyeztethetőséget, az EFTA-államoknak tudniuk kell bizonyítani egyrészt, hogy a meglévő vagy tervezett NGA-hálózat nem elégséges, vagy nem lesz elégséges, a polgárok és üzleti felhasználók igényeinek kielégítésére a kérdéses területen, másrészt, hogy a kitűzött célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító eszközök (beleértve az előzetes szabályozást is). Részletes elemzésének keretein belül a Hatóság különösen a következők teljesülését fogja vizsgálni:

(74)

Azokon a területeken, ahol már egynél több NGA-hálózat létezik, vagy a magánbefektetők éppen versenytárs NGA-hálózatokat építenek, a Hatóság úgy ítéli meg, hogy egy újabb, államilag finanszírozott, a többiekkel versenyző NGA-hálózathoz nyújtott állami támogatás valószínűleg súlyosan torzítja a versenyt, és nem összeegyeztethető az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal.

(75)

A Hatóság megítélése szerint a hagyományos fekete területek – vagyis azok a területek, ahol egymással versenyző szélessávú infrastruktúrák (xDSL és kábelhálózatok) segítségével biztosítják a jelenlegi szélessávú szolgáltatásokat – olyan területek, ahol a meglévő üzemeltetők ösztönözve vannak, hogy nagyon gyors NGA-hálózatokká fejlesszék jelenlegi hagyományos szélessávú hálózataikat, amelyre aztán meglévő ügyfeleik áttérhetnek. Elvileg az ilyen területeken nincs szükség további állami beavatkozásra.

(76)

Egy EFTA-állam azonban cáfolhatja ezt az érvelést, ha bizonyítja, hogy a meglévő szélessávú alaphálózat-üzemeltetők nem tervezik az NGA-hálózatokba történő beruházást az elkövetkező három évben, például annak bemutatása révén, hogy az elmúlt évek során a meglévő hálózatüzemeltetők által végrehajtott befektetések alakulása a saját szélessávú infrastruktúrájuk fejlesztése terén nem volt kielégítő annak érdekében, hogy a fogyasztói igényeknek megfelelően nagyobb sebességet biztosítsanak. Ilyen esetben az NGA-hálózatok kiépítéséhez biztosított állami támogatást (a (73) bekezdésben szereplő) részletes elemzésnek kell alávetni, valamint teljesülnie kell a 3.4.5. szakaszban részletesebben tárgyalt feltételrendszernek.

(77)

A szélessávú alaphálózat kiépítésénél követett politikához hasonlóan, az NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatás megfelelő és indokolt eszközt képezhet, több alapvető feltétel teljesülése esetén. Azon fehér NGA-területek kivételével, amelyek a szélessávú alap-infrastruktúra tekintetében is fehér területnek minősülnek (ahol nincs szükség további követelményekre), a Hatóság úgy véli, hogy a 2.3.3. pontban és különösen a (49) bekezdésben előírt biztosítékokon kívül (részletes feltérképezés és lefedettségelemzés, nyílt pályázati eljárás, a gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat, technológiai semlegesség, a meglévő infrastruktúra felhasználása, kötelezően biztosítandó nagykereskedelmi nyílt hozzáférés, összehasonlító árképzési gyakorlat és visszakövetelési mechanizmus) még a következő feltételeknek is teljesülniük kell:

(78)

E fejezet az elfogadását követő naptól alkalmazandó.

(79)

A Hatóság ezt a fejezetet az ennek megfelelő, Közösségi iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról című bizottsági közlemény Bizottság általi jövőbeli módosításaival összhangban felülvizsgálja.