EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document C2006/165/22

C-188/06. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-48/03. sz., Schneider Electric SA kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2006. január 31-én hozott végzése ellen a Schneider Electric SA által 2006. április 12-én benyújtott fellebbezés

HL C 165., 2006.7.15, p. 13–13 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

15.7.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 165/13


Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-48/03. sz., Schneider Electric SA kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2006. január 31-én hozott végzése ellen a Schneider Electric SA által 2006. április 12-én benyújtott fellebbezés

(C-188/06. P. sz. ügy)

(2006/C 165/22)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Schneider Electric SA (képviselők: A. Winckler, I. Girgenson, M. Pittie ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbező kérelmei

a Bíróság az EK 225. cikk (1) bekezdése és az Európai Közösségek Bírósága alapokmányának 61. cikke alapján helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-48/03. sz., Schneider Electric SA kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2006. január 31-én hozott végzését;

érdemi határozathozatalra utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes úgy véli, hogy a végzés elferdíti a releváns tényeket, és jogi hibákat tartalmaz.

Először is, ellentétben azzal, amit az Elsőfokú Bíróság állít, a Legrand átruházása a Wendel/KKR konzorciumra „nem spontán módon” történt, és nem „vált visszavonhatatlanná” a 2002. december 4-i bizottsági határozat (1) meghozatala előtt. A folyamat abbamaradása mindenesetre nem fosztotta meg a Schneidert a határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekétől.

Másodszor, a 2002. december 4-i határozat valójában tiltó határozatnak minősül, figyelembe véve többek között az Elsőfokú Bíróság által a Bizottságnak küldött utasításokat. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis a Schneider kontra Bizottság ügyben 2002. október 22-én hozott ítéletében világosan megjelölte, hogy a Bizottságnak meg kellene ismételnie az ellenőrzési eljárást a kifogások közlésének szakaszától kezdődően.

Harmadszor, feltételezve, hogy a 2002. december 4-i határozat valójában egy második fázisú vizsgálati eljárást megnyitó határozatnak minősül, továbbra is képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát. Ugyanis, annyiban, amennyiben sérelmet okoz, a 4064/89 rendelet (2) 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján hozott határozat megsemmisítés iránti keresettel megtámadható. A jelen eset nagyon sajátságos körülményei között, a 2002. december 4-i határozat mindenképpen olyan természetű volt, amellyel szemben keresetnek van helye. Minden egyéb értelmezés az igazságszolgáltatás valódi megtagadására vezetne.

Végül, a záróhatározat szintén képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát, ugyanazon az alapon, mint minden olyan határozat, amellyel a Bizottság egyértelműen módosítja az érintett fél jogi helyzetét.


(1)  A Schneider és Legrand közötti összefonódás második fázisú vizsgálati eljárásának megnyitására vonatkozó 2002. december 4-i bizottsági határozat (COMP/M.2283.sz. ügy – Schneider/Legrand II)

(2)  A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.)


Top