17.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 41/35

1

2–6

3

4–6

7–16

1.

Az Európai Újjáépítési Ügynökséget (a továbbiakban: Ügynökség) az 1628/96/EK tanácsi rendelet (1) alapján hozták létre. E rendeletet váltotta fel a 2667/2000/EK tanácsi rendelet (2). A 2000 februárjában felállított Ügynökség feladata kezdetben a koszovói EU segélyprogramok irányítása volt. Megbízásának 2001-ben és 2002-ben történt két kiterjesztését követően az Ügynökség műveleteit immár Szerbia és Montenegróban, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban is végzi. Az Ügynökség Thesszalonikiben működő központja mellett Belgrádban, Podgoricában, Pristinában és Szkopjéban is rendelkezik operációs központtal. Az Ügynökség programokat hajt végre, amelyek segítik az intézményesítést és a megfelelő államirányítást, hozzájárulnak a piacgazdaság és az alapvető infrastruktúra kiépítéséhez és a civil társadalom megerősítéséhez. Az 1. táblázat az Ügynökség hatáskörét és tevékenységeit foglalja össze az Ügynökség által megadott adatok alapján.

2.

A Számvevőszék megvizsgálta az Ügynökségnek a 2003. december 31-én véget ért pénzügyi évre vonatkozó elszámolását és az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét. A Számvevőszék saját ellenőrzési irányelvei és standardjai szerint folytatta le ellenőrzését. Ezek a nemzetközi standardoknak a közösségi környezethez igazított változatai. Ellenőrzése révén a Számvevőszék ésszerű bizonyosságot szerzett alábbi véleményének megalapozásához.

3.

A Számvevőszék véleménye szerint az Ügynökség beszámolója nem ad hű képet az Ügynökség gazdasági és vagyoni helyzetéről (l. a 8. és 10. bekezdéseket).

4.

Miután a Számvevőszéknek nem állnak rendelkezésére a szükséges információk az Ügynökség által nemzeti és nemzetközi szervezetek gondjaira bízott pénzeszközök végső felhasználásáról, a Számvevőszék nincs abban a helyzetben, hogy véleményt nyilváníthasson azon ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről, amelyek 21,4 millió EUR értékű 2003. évi kifizetés alapjául szolgáltak (l. a 15. bekezdést). Minden mást illetően, valamint az alábbi 5. és 6. bekezdésekben megfogalmazott korlátozásoktól eltekintve, a Számvevőszék véleménye szerint az Ügynökség éves elszámolása alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályszerűek.

5.

A kifizetéseket illetően a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a bizonylatok érvényessége, a szerződéses rendelkezések betartása és hatósági hatáskör átruházása terén (l. a 13. bekezdést).

6.

A közbeszerzéseket illetően a Számvevőszék az általa megvizsgált műveletekből minden ötödikben olyan eljárási rendellenességeket tárt fel, amelyek kétséget ébresztenek az iránt, hogy betartották-e az ajánlattevők közötti esélyegyenlőség elvét (l. a 14. bekezdést).

7.

A 2. táblázat tartalmazza a 2003-as pénzügyi év előirányzatainak és az azt megelőző pénzügyi évről áthozott előirányzatoknak a végrehajtását. Az Ügynökségnek a 2003-as pénzügyi évre vonatkozó eredménykimutatását és beszámolóját a 3. és 4. táblázat  (3) foglalják össze.

8.

Az Ügynökség pénzügyi szabályzatának 1. cikke megállapítja, hogy a költségvetést a differenciált előirányzatok elve alapján kell jóváhagyni, amely kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat különböztet meg. A szabályzat 3. cikke ugyanakkor előírja, hogy az összbevételnek fedeznie kell az összes kiadást, amiből következően a költségvetésnek egyensúlyban kell lennie, hogy a végrehajtása során is a lehető legnagyobb egyensúlyt érjék el. A gyakorlatban azonban az igazgatótanács által jóváhagyott költségvetés figyelmen kívül hagyja a differenciált előirányzatok elvét, aminek következtében az Ügynökség nemcsak az időszaknak a pénzügyi év előirányzatait terhelő kifizetéseit, hanem a pénzügyi év kötelezettségvállalásaihoz (4) kapcsolódó összes kinnlevőséget is kiadásként jeleníti meg, a végrehajtás mértékétől függetlenül. A pénzügyi év elszámolásának eredménye ezért nem tükrözi az Ügynökség műveleteinek valós gazdasági helyzetét. A 2003. december 31-én megállapított 140,95 millió EUR felhalmozott veszteség tehát nagyrészt mesterséges, mivel olyan gazdasági ügyletekhez kapcsolódó kötelezettségvállalásokból származik, amelyek még meg sem valósultak.

9.

Az Ügynökség számviteli rendszere még 2003-ban is komoly hiányosságokat mutatott. A főkönyvi számlákat például továbbra is csak egyszeresen könyvelik, noha ez számos hibalehetőséget rejt az adatok integritása tekintetében, ráadásul az Ügynökség pénzügyi szabályzatának 55. cikke is előírja, hogy a számlákat kétszeresen kell könyvelni.

10.

A Számvevőszék 2002-es pénzügyi évről szóló jelentésében (5) közölt észrevételei ellenére a pénzügyi közvetítőknek a hitelprogramok keretében kifizetett pénzeszközöket nem szerepeltetik a mérleg eszközoldalán. Csupán a számlákhoz csatolt jelentés egyik tájékoztatója tárgyalja ezen pénzeszközök felhasználását (6). Megalapítása óta az Ügynökség 52,4 millió EUR-t (7) költött ezekre a programokra. Ezenfelül számos, 2003-ban továbbra is működő program részét képezi a pénzeszközöknek az Ügynökség alvállalkozói által történő kezelése. A Számvevőszék megállapítása szerint az így kifizetett pénzeszközök mértéke elérte a 43,38 millió EUR-t. A 2003-as pénzügyi év végén még rendelkezésre álló egyenlegeknek mindkét esetben szerepelniük kellett volna az Ügynökség mérlegének eszközoldalán.

11.

Az Ügynökségnek fokoznia kell erőfeszítéseit a költségvetési és pénzügyi gazdálkodás és a számlakezelés javítására, tekintetbe véve, hogy az Ügynökség számláit a 2005-ös pénügyi évtől kezdve egységesíteni kell a közösségi intézmények számláival (8). Az Ügynökség költségvetését a pénzügyi szabályzat által előírt formában (lásd 8. bekezdés) kell elfogadni, az eredménykimutatás alapjául szolgáló számviteli szabályokat pedig összhangba kell hozni az eredményszemléletű elszámolás elvével.

12.

Az Ügynökség egyik, Koszovóban felállított pénzügyi szervének vezetését, amellyel külső tanácsadót bíztak meg, jelentős hiányosságok jellemezték (pl. hibás számlák, a hitelkockázat nem megfelelő felmérése, nem megfelelő dokumentáció a hiteligénylések alátámasztására). Az Ügynökség ellenőrzése nem bizonyult elégségesnek sem ezen hiányosságok feltárásához, sem a szükséges javító intézkedések lehető leggyorsabb meghozatalához.

13.

Rendellenességeket észleltünk a 2003-as kifizetésekkel kapcsolatban is. Néhány esetben ezek a szerződésbeli előírások vagy a fizetési feltételek figyelmen kívül hagyásából származtak (érvénytelen, esetenként hibás alátámasztó dokumentumok). Egyéb esetekben a rendellenességek többsége abból származott, hogy a kifizetések alapjául szolgáló okmányok nem feleltek meg a hatósági jogkörök átruházását és/vagy a már megkötött szerződések módosítását szabályozó előírásoknak. Ezen rendellenességek bizonyítják, hogy az Ügynökségnek javítania kell a kiadások érvényesítésére és a kötelezettségvállalásra vonatkozó eljárások ellenőrzését.

14.

A szerződések odaítélésével kapcsolatos döntéseket valószínűleg befolyásoló rendellenességeket is észleltünk. Néhány ajánlattevőt például megkérdőjelezhető vagy nem megfelelően megalapozott adminisztratív vagy technikai okok miatt zártak ki. Más esetekben a projektvezetőket a szerződés végrehajtásának elindítása után nem sokkal olyan személyek váltották fel, akik nem rendelkeztek azzal a képzettséggel, amely lehetővé tette az ajánlattevő számára a szerződés elnyerését. A hibalehetőségek csökkentése érdekében az Ügynökségnek meg kell erősítenie belső ellenőrzési rendszerét azáltal, hogy gondosan választja meg az ajánlatok értékeléséért felelős személyzetet és ellenőrzi, hogy az értékelő bizottságok egyértelműen megindokolták-e döntéseiket.

15.

Az Ügynökség számos esetben kötött megállapodást állami vagy részben állami, nemzeti vagy nemzetközi harmadik személyekkel. Ezen esetekben a már meglévő mechanizmusokat még szigorúbban kell alkalmazni annak érdekében, hogy ezen szervek az Ügynökséget ellássák a megállapodások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségének és szabályszerűségének felméréséhez szükséges információkkal.

16.

A 2002-es pénzügyi évről szóló jelentésében (9) a Számvevőszék hangsúlyozta a felhatalmazás vagy továbbadott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők túlzottan nagy számát. 2003 végén 45 tisztviselő jutott a III. címre, 11 az I. és II. címre, azaz összesen 56 fő, szemben a 2003. júniusi 67 fővel. Nem korlátozták továbbá sem a jogkörök átruházásának számát, sem azok időtartamát. Az Ügynökségnek folytatnia kell igyekezetét a felhatalmazások számának csökkentésére.