This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document C2005/031/16
Case C-484/04: Action brought on 23 November 2004 by the Commission of the European Communities against the United Kingdom
C-484/04. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által az Egyesült Királyság ellen 2004. november 23-án benyújtott kereset
C-484/04. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által az Egyesült Királyság ellen 2004. november 23-án benyújtott kereset
HL C 31., 2005.2.5, p. 7–8
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
|
5.2.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 31/7 |
Az Európai Közösségek Bizottsága által az Egyesült Királyság ellen 2004. november 23-án benyújtott kereset
(C-484/04. sz. ügy)
(2005/C 31/16)
Az eljárás nyelve: angol
Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: Gérard Rozet és Nicola Yerrell, kézbesítési cím: Luxembourg, 2004. november 23-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Egyesült Királyság ellen.
Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy:
|
1) |
az olyan munkavállalók tekintetében alkalmazott eltéréssel, akiknek a munkaidő időtartamát részben nem mérik és/vagy nem határozzák meg előre, vagy azt a munkavállalók maguk sem tudják meghatározni; és |
|
2) |
a napi és heti pihenőidőhöz való jog végrehajtására vonatkozó megfelelő intézkedések megtételének elmulasztásával, az Egyesült Királyság elmulasztotta a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 1993. november 23-i 93/104/EK (1) irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamint az EK 249. cikkéből származó kötelezettségét teljesíteni. kötelezze az Egyesült Királyságot a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
A 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott eltérés alkalmazása
Az irányelv 17. cikkének (1) bekezdése a tagállamok számára az irányelv bizonyos cikkeitől eltérést enged, ha az érintett tevékenység sajátos jellege miatt a munkaidő időtartamát nem mérik és/vagy nem határozzák meg előre, vagy azt a munkavállalók maguk sem tudják meghatározni.
Az Egyesült Királyság az 1998. évi Working Time Regulations (Munkaidő Rendeletek) (SI 1998/1833) („az 1998-as rendeletek”) ültették át a nemzeti jogba a rendelet előírásait. E a rendeletek közül a 20. rendelet először olyan eltérést tartalmazott a heti leghosszabb munkaidőre, az éjszakai munka hosszára és napi és heti pihenőidőre és munkaközi szünetekre vonatkozó rendelkezések tekintetében, amelyek nagyrészt tükrözték a rendelet 17. cikkének (1) bekezdése előírásait.
Az 1999. évi Working Time Regulations (Munkaidő Rendeletek) (SI 1999/3372) közül a 4. rendelet ezt követően azonban az 1998-as rendeletek közül a 20. rendeletbe egy új albekezdést illesztett, az alábbi szöveggel:
|
„(2) |
Amennyiben egy munkavállaló munkaideje részben mért vagy előre meghatározott vagy azt a munkavállalók maguk sem tudják meghatározni, de a tevékenység sajátos jellege olyan, hogy – anélkül, hogy ezt a munkáltató kérné – a munkavállaló a nem mért, nem meghatározott vagy a munkavállaló által meghatározni tudott időtartam alatt is munkát végezhet, a 4 (1) és (2), a 6 (1), (2) és (7) cikkek csak munkájának arra az időtartamára alkalmazandók, amelyet mértek vagy előre meghatároztak vagy amelyet a munkavállalók maguk sem tudnak meghatározni.” |
(A 4. és a 6. rendeletek a heti leghosszabb munkaidőt, illetőleg az éjszakai munka hosszúságát szabályozzák).
Ez a módosítás új kivételt vezetett be azokban az esetekben, amikor a munkavállaló munkaideje részben mért vagy előre meghatározott vagy azt a munkavállalók maguk határozzák meg, és részben nem. Ezekben az esetekben a heti munkaidőre és az éjszakai munkára vonatkozó előírások a munkavállaló munkájának csak a mért, előre meghatározott, vagy pedig arra a részére vonatkoznak, melyet a munkavállalók maguk sem tudnak meghatározni.
A Bizottság véleménye szerint a 20. rendelet (2) albekezdése túllépi a 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott eltérés megengedett mértékét, amely csak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akiknek a munkaideje egészében nem mért, nem meghatározott, vagy akik a munkaidőt maguk határozhatják meg.
A munkavállalók pihenőidejére vonatkozó előírások átültetése
A rendelet 3. és 5. cikkei minden munkavállaló tekintetében meghatározzák a napi és heti pihenőidő legkisebb mértékét. Az Egyesült Királyság megfelelő nemzeti előírásai az 1998-as rendeletek 10. és 11. rendeletében találhatóak. Mindazonáltal a Department of Trade and Industry (Ipari és Kereskedelmi Minisztérium) által készített, az 1998-as rendeletek végrehajtásához készített Iránymutatók 5. része („munkából való távolmaradás”) szerint:
„A munkáltatóknak biztosítani kell, hogy a munkavállalók kivehessék pihenőidejüket, de nem kötelesek azt biztosítani, hogy a munkavállalók ténylegesen is pihenjenek”.
Más szóval a munkáltatókat úgy kell tájékoztatni, hogy nem kötelesek biztosítani azt, hogy a munkavállalók ténylegesen is igénybe vegyék, és a javukra fordítsák azt a pihenőidőt, amelyre jogosultak, hanem csupán azt, hogy semmi nem akadályozhatja közvetlenül azt a munkavállalót, aki úgy dönt, hogy igénybe veszi a pihenőidőt.
A Bizottság álláspontja szerint az Iránymutatók ily módon az irányelv rendelkezéseivel ellentétes gyakorlatra buzdítanak, illetve az ilyen gyakorlatot segítik elő.
(1) HL L 307., 1993.12.13., 18. o.