—

semmisítse meg az ügyvezető igazgató 2024. november 15-i, a felperes szerződését megszüntető határozatát;

—

kötelezze az Europolt, hogy fizessen a felperesnek egy euró összegű ideiglenes kártérítést, amely az eljárás során emelkedhet, az okozott nem vagyoni kár megtérítése címén, valamint a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap nyilvánvaló értékelési hibákra vonatkozik. A felperes szerint az elbocsátás a tények téves értelmezésén alapul. A felperes szerint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatával kapcsolatos álláspontja jogszerű volt, és arra hivatkozik, hogy nincs bizonyíték az adatok azonnali megsértésére. A felperes továbbá a bizonyítékok elferdítésére, az európai adatvédelmi biztos értesítési eljárásában való részvételének hiányára, valamint az iratok jogellenesen „különleges adatoknak” való minősítésére hivatkozik.

2.

A második jogalap a megfelelő ügyintézéshez való jog és a pártatlanság elvének megsértésére vonatkozik. A felperes szerint a vizsgálati eljárás elfogult volt a tanúk kiválasztása tekintetében a vizsgálók objektív összeférhetetlensége, a saját aktája eltűnése következtében személyesen érintett ügyvezető igazgató beavatkozása, végül pedig a felelősség elterelésére irányuló kísérlet miatt.

3.

A harmadik jogalap a védelemhez való jog megsértésére vonatkozik. A felperes azzal érvel, hogy az iratokhoz való hozzáférése korlátozott és indokolatlan volt, hogy nem tartották tiszteletben az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata IX. mellékletének 3. cikkében biztosított jogokat, és hogy az elbocsátása burkoltan fegyelmi szankció volt, amelyet fegyelmi eljárás nélkül szabtak ki.

4.

A negyedik jogalap az arányosság elvének megsértésére vonatkozik. A felperes arra hivatkozik, hogy körülbelül húsz év szolgálati idő után az elbocsátás szélsőséges szankcióját elszigetelt, kivételes és kollektív felelősség körébe tartozó esemény miatt szabták ki, anélkül hogy enyhítő körülményeket vettek volna figyelembe.