1)

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004/EK rendelet (1) 12. cikke (1) bekezdésének második mondatát, hogy a légifuvarozó a rendelet 7. cikke szerinti kártalanításból levonhatja a kártérítési igényeket, nevezetesen az utazási jog alapján a hiányos szolgáltatások miatti visszatérítésére irányuló igényeket, az általános kártérítési igényeket és az elvesztett üdülési idő miatt érvényesített kártérítési igényeket, még akkor is, ha ezek a harmadik személlyel, pl. egy utazási csomagokat nyújtó vállalkozással szembeni igények nem az időveszteségből és a járattörlésből, a legalább háromórás jelentős késésből vagy a beszállásnak az utas akarata ellenére történő visszautasításából eredő, az összes utast érintő kényelmetlenségek kompenzálására irányulnak, hanem olyan további károkra vonatkoznak, mint a kifizetett utazási szolgáltatások (a Földközi-tengernél való éjszakázás, étkezési, szórakozási szolgáltatások stb.) részleges elmaradása vagy az elvesztett, kifizetett üdülési idő?

2)

Összeegyeztethető-e a légi utasok jogairól szóló rendeletnek az utasok magas szintű védelmére irányuló céljával, amennyiben az utasok – a járat törlése, jelentős késése vagy a beszállás akaratuk ellenére történő visszautasítása miatt elszenvedett időveszteségen és kényelmetlenségeken túlmenően – olyan további károkat is elszenvedtek, amelyeket az ugyanazon a járaton utazó többi utas nem szenvedett el, a nem vagyoni kényelmetlenségekért és az időveszteségért nem kapnak kártalanítást vagy – az egyedi esettől függően – nem teljes kártalanítást kapnak, ha a harmadik személyekkel, különösen az utazási csomagot nyújtó vállalkozásokkal szemben fennálló, további károkat érintő vagyoni követeléseiket a kártalanításból levonják (és fordítva)?

3)

Összeegyeztethető-e az elsődleges európai joggal, és e tekintetben az egyenlő bánásmód elvével, amely megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, amennyiben az ilyen elbánás objektíve nem igazolható, a 261/04/EK rendelet 12. cikke (1) bekezdésének második mondatának olyan értelmezése, hogy a járattörlés, a beszállásnak az utas akarata ellenére történő visszautasítása vagy legalább háromórás jelentős késés esetén egyes utasok a kapcsolódó kényelmetlenségekért és időveszteségért a rendelet 7. cikkének megfelelően teljes kártalanítást kapnának, más utasok, nevezetesen azok az utasok, akiket további olyan kár ért, amelyért másnak kellene helytállnia, pl. az utazási csomagra irányuló szerződés szerinti szolgáltatás hiányos volta, az utazási csomagra irányuló szerződés szerinti kár, többek között az elvesztett üdülési idő miatt, viszont nem, mivel ebben az esetben az ezért járó kártalanításból levonható a kártérítés összege?

4)

Összeegyeztethető-e az utazási csomagokról szóló európai uniós irányelv (az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2302 irányelv (2)) szellemével és céljával, a légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének és 12. cikke (1) bekezdése második mondatának szellemével és céljával, valamint az európai jog szerinti egyenlő bánásmód elvével a német BGB (polgári törvénykönyv) 651p. §-a I(3) bekezdése első mondata 1. pontjának olyan értelmezése, hogy az utasnak az utazásszervezővel szemben is el kell tűrnie, hogy az utazásszervező beszámítsa azt az összeget, amelyet a 261/2004/EK rendelet alapján a kényelmetlenségek és időveszteség kártalanításaként kapott, ha az utazásszervezővel szembeni követelések nem a járattörlés, jelentős késés vagy az utas akarata ellenére történő visszautasított beszállás okozta kényelmetlenségek és időveszteség ellentételezésére vonatkoznak, hanem az érintett utas által elszenvedett további károkra, méghozzá az ugyanazon a járaton utazó más utasoktól eltérően, akiknél ilyen kár nem következett be, és akiknek a kártalanítás önmagában csak a kényelmetlenségeket és időveszteséget téríti meg, illetve ellenkezőleg, összeegyeztethető lenne-e az utazási csomagokról szóló irányelv szellemével és céljával, ha ilyen esetekben a légifuvarozó a kártalanítási kötelezettségéből levonná az utazási csomagot nyújtó vállalkozás által az összes utas által elszenvedett kényelmetlenségeket meghaladóan hiányos utazási szolgáltatásokért fizetett összeget?

5)

A rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt védelmi cél értelmében vett túlkompenzációnak minősül-e, ha az utas egyrészt a járattörlés, az akarata ellenére visszautasított beszállás vagy a jelentős késés miatt őt a többi utashoz hasonlóan ért kényelmetlenségekért a 7. cikk szerinti kártalanításban, továbbá ezen felül a nemzeti jog által előírt, a minden utast ért kényelmetlenségeken túlmutató következményekre vonatkozó kártérítésben részesül, vagy a levonás az ilyen esetben – legyen az bármilyen irányú – inkább azon kényelmetlenségek alulkompenzációjának minősülne, amelyeket az utas az összes többi utassal együtt a járattörlés, a beszállás akarata ellenére történő visszautasítása vagy a jelentős késés miatt elszenvedett, mert ebben az esetben ez az utas már nem kapna teljes kártalanítást az összes többi utassal együtt elszenvedett kényelmetlenségekért? Ebben az esetben ugyanis (a levonás egyik irányában) nem kapott volna teljes kártalanítást a légifuvarozótól, vagy (a levonás másik irányában) nem kapott volna a jogszabályban előírt teljes kártérítést az utazási csomagokat nyújtó vállalkozástól, és a kártalanítási összeg egy részét a bekövetkezett hiányos szolgáltatás kompenzálására kellene fordítania.