1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes, Puma SE az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsa 2024. július 4‑i határozatának (R 2215/2019‑5. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.

2

2012. december 21‑én az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél, a CMS Costruzione macchine speciali SpA a 1150538. sz. nemzetközi védjegy lajstromozása iránti kérelem keretében 2012. december 14‑i elsőbbségi időponttal az Európai Uniót jelölte meg.

3

A védjegy, amely tekintetében e megjelölést tette, az alábbi ábrás megjelölés volt:

4

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, később felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 7., 11. és 37. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:

5

2013. november 21‑én a felperes az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 4. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében történő lajstromozásával szemben.

6

A felszólalást különösen a következő korábbi védjegyekre (a továbbiakban: korábbi védjegyek) alapította:

–

az 1992. június 17‑én 593987. számon lajstromozott és szabályszerűen megújított, a Benelux államokra, Bulgáriára, a Cseh Köztársaságra, Észtországra, Görögországra, Spanyolországra, Franciaországra, Horvátországra, Olaszországra, Ciprusra, Lettországra, Litvániára, Magyarországra, Ausztriára, Lengyelországra, Portugáliára, Romániára, Szlovéniára, Szlovákiára, Finnországra és az Egyesült Királyságra kiterjedő hatályú, és különösen a 18., 25. és 28. osztályba tartozó, az alábbiakban felsorolt árukat jelölő, alábbi ábrázolású nemzetközi ábrás védjegy (a továbbiakban: 1. sz. korábbi védjegy): – 18. osztály: „Bőr‑ és/vagy műbőr (amely ebbe az osztályba tartozik); kézitáskák és más tokok, amelyek nincsenek hozzáillesztve azokhoz az árukhoz, amelyek tárolására szolgálnak, valamint kisebb bőráruk, különösen erszények, pénztárcák, kulcstartók; kézitáskák, aktatáskák, tárolózsákok és bevásárlótáskák, hátitáskák és iskolatáskák, túratáskák, hátizsákok, zacskók, nagy méretű kézitáskák, hordtáskák, tárolótáskák, bőrből, műbőrből, szintetikus anyagból, fémötvözetből és textilből készült utazótáskák; útineszesszerek (bőráruk); vállpántok (szíjak); állatbőrök; utazóládák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok, lószerszámok”; – 25. osztály: „Ruházati cikkek, lábbelik, fejfedők; cipőrészek és cipőelemek, cipőtalpak és lúdtalpbetétek, sarok, csizma felsőrész; cipőhöz való csúszásgátlók, stoplik és tüskék; vászonborítás és konfekciós ruhazsebek; míderek; csizmák, posztócipők, papucsok; cipőipari késztermékek, utcai cipők, sportcipők, sétacipők, edzőcipők, futócipők, tornacipők, úszócipők és gördülő talpú cipők (amelyek ebbe az osztályba tartoznak), teniszcipők; lábszárvédők és bokavédők, bőrből készült lábszárvédők és bokavédők, leggingek, csavarható lábszárvédők, kamáslik, edzőruhák, tornanadrágok és ‑trikók, futballnadrágok és ‑mezek, teniszpólók és teniszsortok, strand‑ és fürdőruházat, úszónadrágok, fürdőnadrágok és fürdőruhák, beleértve a kétrészes fürdőruhákat is, szabadidős és sportruházat (beleértve a kötött és dzsörzéanyagból készült ruházatot is), amelyek testedzés, kocogás, illetve hosszútávfutás és tornázás céljára is szolgálnak, rövid és hosszúszárú sportnadrágok, trikók és pulóverek, rövid és hosszúujjú pólók, tenisz‑ és síruházat; melegítők és szabadidőruhák, melegítők és időjárástól függetlenül hordható ruhák, harisnyák (kötöttáru), futballzoknik, kesztyűk, beleértve a bőrből, műbőrből vagy szintetikus bőrből készült kesztyűket is, kalapok és sapkák, hajpántok, homlokpántok, izzadságszívó pántok, sálak, vállkendők, kendők, nyaksálak; övek, anorákok és kapucnis kabátok, esőköpenyek és esőkabátok, kabátok, blúzok, kiskabátok és blézerek, szoknyák, rövid és hosszúszárú nadrágok, pulóverek, valamint több ruházati cikkből és alsóneműből álló, összeillő együttesek”; – 28. osztály: „Játékok, játékszerek, ideértve a kisméretű cipőket és labdákat is (mint játékszerek); testedzésre, tornára és sportra használható eszközök és gépek (amelyek ebbe az osztályba tartoznak); sí‑, tenisz‑ és horgászfelszerelések; sílécek, síkötések, síbotok; sílécélek, sílécekhez való mászóbőrök; játéklabdák és ‑léggömbök, ideértve a sportlabdákat és a játéklabdákat is; súlyzók, golyók, korongok, gerelyek; pingpong‑, illetve asztaliteniszütők, tollaslabda‑ és squashütők, krikettütők, golf‑ és jégkorongütők; teniszlabdák és teniszlabdaadogató felszerelések; görkorcsolyák és korcsolyák, görkorcsolyacipők, megerősített talppal is; asztalitenisz‑asztalok; tornabuzogányok, sportkarikák, sporthálók, kapuhálók és labdahálók; sportkesztyűk (játékkiegészítők); babák, babaruhák, babacipők, ellenzős és ellenző nélküli babasapkák, babaövek, babakötények; térdvédők, könyökvédők, bokavédők és lábszárvédők sportcélokra; karácsonyfadíszek”:

–

az 1983. szeptember 30‑án 480105. számon lajstromozott és szabályszerűen megújított, a Benelux‑államokra, a Cseh Köztársaságra, Franciaországra, Horvátországra, Olaszországra, Magyarországra, Ausztriára, Portugáliára, Romániára, Szlovéniára és Szlovákiára kiterjedő hatályú, és különösen a 18., 25. és 28. osztályba tartozó, az alábbiakban felsorolt árukat jelölő, alábbi ábrázolású nemzetközi ábrás védjegy (a továbbiakban: 2. sz. korábbi védjegy): – 18. osztály: „Vállpántos táskák és útitáskák, utazóládák és bőröndök, különösen sportfelszerelések és sportruházat számára”; – 25. osztály: „Ruházati cikkek, csizmák, cipők és papucsok”; – 28. osztály: „Játékok, játékszerek; testedzéshez használt eszközök, torna‑ és sporteszközök (amelyek nem tartoznak más osztályokba), beleértve a sportlabdákat is”:

7

A felszólalás alátámasztásául hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében említett jogalap volt. A felszólalás, amely a fenti 4. pontban említett valamennyi áru és szolgáltatás ellen irányult, a 2. sz. korábbi védjeggyel jelölt valamennyi árun, és az 1. sz. korábbi védjeggyel jelölt áruk egy részén, nevezetesen a 18., 25. és 28. osztályba tartozó árukon alapult. A jóhírnévre a felszólalás alapjául szolgáló minden áru, és minden olyan ország tekintetében hivatkoztak, ahol a korábbi védjegyek oltalmat élveztek. E jóhírnév bizonyítása érdekében a felszólalás mellékleteként tizennyolc dokumentumot nyújtottak be, köztük a felszólalási osztály korábbi határozatait.

8

2014. november 28‑i határozatával a felszólalási osztály elutasította a felszólalást, azzal az indokkal, hogy a korábbi védjegyek jóhírnevét nem bizonyították.

9

2015. január 26‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozatával szemben. A felperes a korábbi védjegyek jóhírnevének bizonyítására első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban nyújtott be mellékletként három CD‑t, amelyek tizenkét dokumentumot vagy dokumentumcsoportot tartalmaztak.

10

2016. január 29‑i határozatával (a továbbiakban: első határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, azzal az indokkal, hogy a felperes nem bizonyította a korábbi védjegyek jóhírnevét.

11

2019. május 22‑iPuma kontra EUIPO – CMS (CMS Italy) végzésével (T‑161/16, nem tették közzé, EU:T:2019:350) a Törvényszék hatályon kívül helyezte az első határozatot. Figyelembe véve az egy másik védjegybejelentésre vonatkozó 2018. június 28‑iEUIPO kontra Puma ítélet (C‑564/16 P, EU:C:2018:509) iránymutatásait, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy egyrészt a fellebbezési tanács tévesen nem vette figyelembe az EUIPO korábbi határozatait, amelyeket a felperes a hivatkozott korábbi védjegyek jóhírnevének bizonyítása érdekében a felszólalási osztály előtt terjesztett elő, másrészt pedig tévesen utasította el elfogadhatatlanságukra hivatkozva a fellebbezési eljárás keretében benyújtott bizonyítékokat.

12

A negyedik fellebbezési tanács 2020. szeptember 24‑i határozatával (a továbbiakban: második határozat) ismét elutasította a felperesnek a felszólalási osztály felszólalást elutasító határozatával szemben benyújtott fellebbezését.

13

A 2022. október 5‑iPuma kontra EUIPO – CMS (CMS Italy) ítéletében (T‑711/20, nem tették közzé, EU:T:2017:604, a továbbiakban: hatályon kívül helyező ítélet), a Törvényszék hatályon kívül helyezte a második határozatot. Miután megerősítette az ütköző védjegyek összehasonlítását (a hatályon kívül helyező ítélet 33–80. pontja), a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy nem szükséges megvizsgálni a 2. sz. korábbi védjegyre alapított felszólalást pusztán amiatt, hogy az kisebb mértékű hasonlóságot mutat a bejelentett védjeggyel, mint az 1. sz. korábbi védjegy. E tekintetben a Törvényszék hangsúlyozta, hogy a megjelölések közötti hasonlóság mértéke csak egyike a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése értelmében fennálló kapcsolat értékelése szempontjából releváns tényezőknek, következésképpen a 2. sz. korábbi védjegy csekélyebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja különösen a jóhírnév magasabb foka (a hatályon kívül helyező ítélet 97–112. pontja). Ezenkívül az 1. sz. korábbi védjegyet illetően a Törvényszék kimondta, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy nem szükséges a jóhírnévre vonatkozóan a felszólalási osztály előtt benyújtott, a felszólalási osztály korábbi határozataitól eltérő bizonyítékok újbóli vizsgálata (a hatályon kívül helyező ítélet 114–136. pontja). Következésképpen a Törvényszék hatályon kívül helyezte a második határozatot az 1. és 2. sz. korábbi védjegyre alapított felszólalás tekintetében, mivel az nem értékelte átfogóan e védjegyek jóhírnevének fennállását és intenzitását (a hatályon kívül helyező ítélet 137–144. pontja).

14

A megtámadott határozattal az ötödik fellebbezési tanács újfent elutasította a felperes fellebbezését. Először is, miután rámutatott arra, hogy a fellebbezési tanács köteles újból átfogóan értékelni a korábbi védjegyek jóhírnevének fennállását és intenzitását, úgy határozott, hogy elfogadja a fellebbezési eljárás keretében előterjesztett kiegészítő bizonyítékokat, és úgy találta, hogy a hatályon kívül helyező ítéletben a Törvényszék megerősítette az ütköző védjegyek összehasonlítását. Másodszor, a korábbi védjegyek jóhírnevére vonatkozó bizonyítékok összességének értékelését követően, ideértve a felszólalási osztály korábbi határozatait és az elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokat is, a fellebbezési tanács megállapította, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok együttes vizsgálata a sportcipők és sportruházati cikkek tekintetében a korábbi védjegyek jóhírnevének „legalább” átlagos fokát mutatja, legalábbis Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és a Cseh Köztársaságban. Harmadszor, elutasította a felszólalást azzal az indokkal, hogy az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállását nem bizonyították a korábbi védjegyek „legalább” átlagos fokú jóhírnevének mértéke ellenére. Negyedszer, „a teljesség kedvéért” azon indokkal is elutasította a felszólalást, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a többi feltétel, nevezetesen a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása, illetve a megkülönböztető képességük vagy jóhírnevük megsértése teljesült volna.

15

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

Keresete alátámasztása érdekében a felperes lényegében egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Ez az egyetlen jogalap lényegében négy részből áll, amelyek először is az ütköző védjegyek hasonlóságára, másodszor a korábbi védjegyek jóhírnevének intenzitását, harmadszor az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállására, negyedszer pedig a korábbi védjegyek jóhírnevének megsértésére vonatkoznak.

18

A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében a (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy az európai uniós védjegy esetén a korábbi európai uniós védjegy az Unióban, korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

19

A korábbi védjegynek a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében biztosított szélesebb oltalom a következő három feltétel együttes fennállását feltételezi: először is az ütköző védjegyek azonossága vagy hasonlósága, másodszor a felszólalásban hivatkozott korábbi védjegy jóhírnevének fennállása, és harmadszor annak veszélye, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. E három feltétel konjunktív jellegű, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (lásd: hatályon kívül helyező ítélet, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli célszerűnek, hogy először az egyetlen jogalapnak a korábbi védjegyek jóhírnevének intenzitására vonatkozó második részét vizsgálja meg.

21

Egyetlen jogalapjának második részében a felperes a fellebbezési tanács azon értékelését vitatja, amely szerint a korábbi védjegyek jóhírnevének intenzitása legalábbis átlagos. E rész lényegében három kifogásra tagolódik. Első kifogásával a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az figyelmen kívül hagyta a korábbi védjegyek jóhírneve fokának a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása szempontjából fennálló alapvető jelentőségét. Véleménye szerint a fellebbezési tanács e jóhírnév fokára vonatkozó válaszának hiánya „jogellenes”. Második kifogásával azt állítja, hogy a korábbi védjegyek valójában igen nagy fokú jóhírnévvel rendelkeznek, amit az előterjesztett bizonyítékok nagy száma támaszt alá. Harmadik kifogásával azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem ismerte el, hogy a korábbi védjegyek fokozott megkülönböztető képességgel rendelkeznek, mivel szokásos vagy átlagos benne rejlő megkülönböztető képességüket jelentősen növeli a kiterjedt használatuk.

22

Az EUIPO vitatja a felperes érveit. A felperes első kifogását akként minősíti át, hogy az azt jelenti, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania a korábbi védjegyek jóhírnevének pontos mértékét. Megjegyzi, hogy bár a korábbi védjegyek jóhírnevének fennállása a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának szükséges előfeltételét képezi, nem szükséges minden esetben megállapítani e jóhírnév konkrét fokát. Ezért lehetővé kell tenni, hogy ezen értékelést e cikk alapján a jóhírnév lehető legalacsonyabb foka (azaz „legalább”), a jóhírnév legmagasabb foka (azaz „legfeljebb”, „legjobb esetben”) vagy akár bizonyos fokú jóhírnév alapján végezzék el. Ennélfogva úgy véli, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát annak megállapításával, hogy a korábbi védjegyek „legalább közepes fokú jóhírnévvel” rendelkeznek a két különböző árukategóriát alkotó sportcipők és sportruházati cikkek tekintetében.

23

A megtámadott határozat 44–61. pontjában a fellebbezési tanács megfelelően értékelte a korábbi védjegyek jóhírnevére vonatkozó bizonyítékok összességét, ideértve a felszólalási osztály korábbi határozatait is. A fellebbezési tanács különösen úgy ítélte meg, hogy az elé terjesztett mellékletek azt mutatják, hogy a felperes jelentős marketingerőfeszítéseket tett az évek során, és többek között különböző sportolók és sportcsapatok támogatásának formájában. Így számos dokumentum tartalmazta olyan ismert sportolók fényképeit, akik olyan sportruházati cikkeket és sportcipőket viselnek, amelyeken a korábbi védjegyek szerepelnek (vagy azok valamelyike).

24

A megtámadott határozat 62. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok együttes vizsgálata a sportcipők és sportruházati cikkek tekintetében „legalább közepes fokú jóhírnevet” mutat. A fellebbezési tanács szerint a dokumentumok összességükben véve nem elegendőek a más áruk tekintetében fennálló jóhírnév bizonyításához, mivel nem bizonyítják, hogy az érintett vásárlóközönség kellőképpen ismeri a védjegyet, ami piackutatásokkal lett volna bizonyítható. Összességében a benyújtott bizonyítékok azt mutatták, hogy a korábbi védjegyek intenzív és régóta fennálló használat tárgyát képezték, és a sportcipők és sportruházati cikkek tekintetében „legalább közepes fokú jóhírnevet” élveznek. Az említett határozat 63. pontjában a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok összességében alátámasztják a korábbi védjegyek „legalább átlagos fokú jóhírnevét”, legalábbis Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és a Cseh Köztársaságban.

25

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egy védjegy mindenekelőtt akkor élvez jóhírnevet az uniós jog értelmében, amikor az azzal jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett vásárlóközönség jelentős része ismeri a releváns terület jelentős részén. A jóhírnév fennállásának vizsgálata során az ügy valamennyi releváns elemét figyelembe kell venni, különösen a védjegy piaci részesedését, a védjegyhasználat intenzitását, földrajzi kiterjedtségét és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozására fordított összegek nagyságát (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑iEUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 55. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Az első kifogást illetően meg kell állapítani, hogy azzal a felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg a korábbi védjegyek jóhírnevének pontos fokát, vagy legalábbis nem vette kifejezetten figyelembe a felperes számára legkedvezőbb esetet.

27

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a jóhírnév intenzitása releváns tényező az ütköző védjegyek között fennálló kapcsolat átfogó értékelése során szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 41. és 42. pont).

28

Ezenfelül a korábbi védjegy jóhírnevének intenzitását és megkülönböztető képességének mértékét illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy minél jelentősebb e védjegy megkülönböztető képessége és jóhírneve, annál könnyebb annak elfogadása, hogy számára sérelmet okoztak (lásd: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy miközben az a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazása együttes feltételeinek egyike, a korábbi védjegy jóhírneve, beleértve annak intenzitását, azon tényezők részét képezi, amelyeket figyelembe kell venni mind a korábbi védjegy és a vitatott védjegy között az érintett vásárlóközönség képzetében fennálló asszociatív kapcsolat, mind pedig azon veszély értékelése keretében, hogy a ugyanezen rendelkezésben említett három sérelem valamelyike megvalósul‑e (lásd: 2016. szeptember 28‑iLacamanda Group kontra EUIPO – Woolley [HENLEY] ítélet, T‑362/15, nem tették közzé, EU:T:2016:576, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ekképpen a korábbi védjegy jóhírneve fennállásának értékelése elkerülhetetlen a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazhatóságának vizsgálata során. Következésképpen e rendelkezés alkalmazása szükségszerűen az ilyen jóhírnév fennállására vagy annak hiányára vonatkozó végleges következtetést feltételez, amely főszabály szerint kizárja, hogy az említett rendelkezés esetleges alkalmazására vonatkozó elemzést egy homályos, azaz nem egy konkrét erősségű jóhírnév elismerésén alapuló feltételezés alapján végezzék el (lásd: 2016. szeptember 28‑iHENLEY ítélet, T‑362/15, nem tették közzé, EU:T:2016:576, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá analógia útján: 2025. január 22‑iRain Carbon Germany kontra EUIPO – Novaresine [NOVARESINE INNOVATION GOES GREEN] ítélet, T‑1188/23, nem tették közzé, EU:T:2025:49, 91. és 92. pont).

31

E tekintetben meg kell állapítani, hogy amikor – mint a jelen ügyben is – az EUIPO a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazását vizsgálja, nem elegendő azt megállapítania, hogy a korábbi védjegy „legalább átlagos” fokú jóhírnevet élvez, hanem vagy pontosan meg kell határoznia e jóhírnév intenzitásának fokát (átlagos, magas, sőt kiemelkedő), amely a kapcsolat átfogó értékelése szempontjából releváns tényező, vagy legalábbis kifejezetten figyelembe kell vennie az előtte folyó eljárásban vesztes fél, a jelen esetben a felperes számára legkedvezőbb esetet. Pontosítani kell, hogy ebben az összefüggésben a „vesztes fél” fogalma azon felet jelöli, amely jóhírnevének intenzitására vonatkozó érveket az EUIPO elutasítja.

32

Kétségtelen, hogy az EUIPO‑hoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy az EUIPO nem köteles minden esetben meghatározni a jóhírnév pontos fokát. Így bizonyos indokolt esetekben (lásd a lenti 34. és 35. pontot) az EUIPO‑nak lehetősége van arra, hogy a jóhírnév intenzitásának értékeléséhez olyan kifejezéseket használjon, mint „legalább” vagy „legfeljebb”.

33

Hangsúlyozni kell azonban, hogy azokban az esetekben, amikor az EUIPO úgy dönt, hogy olyan kifejezéseket használ, mint a „legalább” vagy „legfeljebb” a jóhírnév intenzitásának értékelése során, kifejezetten figyelembe kell vennie az előtte vesztes fél számára legkedvezőbb esetet, mielőtt a fortiori érvelhetne az e vesztes fél számára kevésbé kedvező többi esettel kapcsolatban.

34

Így abban az esetben, ha az EUIPO arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó korábbi védjeggyel nem áll fenn kapcsolat, illetve nem sérült a szóban forgó korábbi védjegy jóhírneve, minősítheti a jóhírnév fokát „legfeljebb” magasnak, figyelembe veheti a maximális, azaz magas fokot, és a fortiori érvelhet a vesztes fél, azaz a felszólaló számára kevésbé kedvező, azaz közepes (vagy csekély) fokú esetekkel kapcsolatban. Ezzel szemben ilyen esetekben az EUIPO nem minősítheti a jóhírnév fokát „legalább” közepesnek anélkül, hogy kifejezetten figyelembe venné a „vesztes fél”, jelen esetben a felszólaló számára legkedvezőbb esetet, azaz a jóhírnév magas vagy igen magas fokát. A felszólaló számára legkedvezőbb eset kifejezett figyelembevételének hiánya ugyanis érvénytelenné teszi a kapcsolat fennállásának átfogó értékelését, amely értékelés során a korábbi védjegy jóhírnevének intenzitása releváns tényező, illetve a jóhírnév sérelme fennállásának értékelését.

35

Ezzel szemben, amennyiben az EUIPO arra a következtetésre jut, hogy fennáll a szóban forgó korábbi védjeggyel kapcsolat, illetve sérült a szóban forgó korábbi védjegy jóhírneve, minősítheti a jóhírnév fokát „legalább” közepesnek, figyelembe veheti a minimális, azaz közepes fokot, és a fortiori érvelhet a vesztes fél, azaz ebben az esetben a vitatott védjegy jogosultja számára kevésbé kedvező, azaz magas, vagy igen magas fokú esetekkel kapcsolatban. Ilyen esetekben viszont az EUIPO nem minősítheti a jóhírnév fokát „legfeljebb” magasnak anélkül, hogy kifejezetten figyelembe venné a jogosult számára legkedvezőbb esetet, azaz a jóhírnév közepes (vagy csekély) fokát. A jogosult számára legkedvezőbb eset kifejezett figyelembevételének hiánya ugyanis érvénytelenné teszi a kapcsolat fennállásának átfogó értékelését, amely értékelés során a korábbi védjegy jóhírnevének intenzitása releváns tényező, illetve a jóhírnév sérelme fennállásának értékelését.

36

Általánosabban meg kell állapítani, hogy amikor az EUIPO valamely értékelés keretében úgy dönt, hogy olyan kifejezéseket használ, mint a „legalább” vagy „legfeljebb”, kifejezetten figyelembe kell vennie az előtte vesztes fél számára, vagyis azon fél számára legkedvezőbb esetet, amelynek a szóban forgó értékelésre vonatkozó érveit az EUIPO elutasítja.

37

Az EUIPO előtt vesztes fél számára legkedvezőbb eset kifejezett figyelembevételére vonatkozó kötelezettség az EUIPO számára a gondossági kötelezettség különös kifejeződése, amelynek értelmében a hatáskörrel rendelkező intézmény köteles az adott ügy valamennyi lényeges jogi és ténybeli elemét gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálni (lásd: hatályon kívül helyező ítélet, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács az ütköző védjegyek közötti kapcsolat átfogó értékelése során nem vette kifejezetten figyelembe a vesztes fél, jelen esetben a felperes (aki végeredményében éppen erre az esetre hivatkozott) számára legkedvezőbb esetet, vagyis az „igen magas fokú” jóhírnevet.

39

A jelen ügy különbözik a 2015. október 2‑iThe Tea Board kontra OHIM – Delta Lingerie (Darjeeling) ítélet alapjául szolgáló ügytől (T‑627/13, nem tették közzé, EU:T:2015:740, 83. pont). Az adott ügyben, amelyre az EUIPO a tárgyaláson hivatkozott, a fellebbezési tanács kifejezetten nem egy homályos feltételezésre, hanem arra a hipotetikus előfeltevésre támaszkodott, hogy a szóban forgó korábbi védjegyek igen pontosan meghatározott intenzitású, tudniillik rendkívül nagy intenzitású jóhírnévvel rendelkeznek, amely megfelel annak a jóhírnévnek, amelyet a felperes, az említett ügyben vesztes fél kívánt bizonyítani az EUIPO illetékes fórumai előtt.

40

A fenti 38. pontban tett megállapítást nem kérdőjelezheti meg az EUIPO által előadott többi érv sem.

41

Először is az EUIPO úgy érvel, hogy bár a korábbi védjegyek jóhírnevének fennállása a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának szükséges előfeltételét képezi, nem szükséges minden esetben megállapítani e jóhírnév pontos fokát. Következésképp lehetővé kell tenni, hogy ezen értékelést e cikk alapján a jóhírnév lehető legalacsonyabb foka (azaz „legalább”) (2008. június 19‑iMülhens kontra OHIM – Spa Monopole [MINERAL SPA] ítélet, T‑93/06, EU:T:2008:215, 34–36. pont; 2022. július 6‑iALO jewelry CZ kontra EUIPO – Cartier International [ALOve] ítélet, T‑288/21, nem tették közzé, EU:T:2022:420, 26. és 72. pont), a jóhírnév legmagasabb foka (azaz „legfeljebb”, „legjobb esetben”) (hatályon kívül helyező ítélet, 16. pont) vagy akár bizonyos fokú jóhírnév alapján végezzék el (2020. szeptember 9‑iNovomatic kontra EUIPO – Brouwerij Haacht [PRIMUS] ítélet, T‑669/19, nem tették közzé, EU:T:2020:408, 77. pont).

42

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy kétségtelen, hogy a 2008. június 19‑iMINERAL SPA ítéletben (T‑93/06, nem tették közzé, EU:T:2008:215, 34–36. pont) a Törvényszék ténylegesen megállapította a „legalább igen nagy fokú” jóhírnév fennállását, és úgy ítélte meg, hogy ez elegendő a korábbi védjegy jóhírneve fokának pontos meghatározásához. Mindazonáltal a jelen ügyben a fellebbezési tanácstól eltérően a Törvényszék ezt követően megállapította a jóhírnév sérelmének fennállását, megállapítva a jóhírnév (legalább) „igen nagy” fokát, és így kifejezetten a vesztes fél, a vitatott védjegy jogosultja számára legkedvezőbb feltevésre támaszkodott. Hasonlóképpen kétségtelen, hogy a 2022. július 6‑iALOve ítéletben (T‑288/21, nem tették közzé, EU:T:2022:420, 26. és 72. pont) a Törvényszék ténylegesen úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy „legalább közepes” fokú jóhírnévvel rendelkezik. Mindazonáltal a jelen ügyben a fellebbezési tanácstól eltérően a Törvényszék ezt követően megállapította a jóhírnév sérelmének fennállását, megállapítva a jóhírnév (legalább) közepes fokát, és így kifejezetten a vesztes fél, a vitatott védjegy jogosultja számára legkedvezőbb feltevésre támaszkodott. Ezenkívül, bár igaz, hogy a Törvényszék a hatályon kívül helyező ítélet „A jogvita előzményei” című részében emlékeztetett arra, hogy a negyedik fellebbezési tanács a második határozatban úgy ítélte meg, hogy az elé terjesztett bizonyítékok „legfeljebb bizonyos fokú jóhírnevet” támasztanak alá a 25. osztályba tartozó „sportcipők” tekintetében, ez nem változtat azon, hogy a hatályon kívül helyező ítélet „A jogkérdésről” szóló részében egyáltalán nem foglalt állást e kérdésről. Végül, bár igaz, hogy a 2020. szeptember 9‑iPRIMUS ítéletben (T‑669/19, nem tették közzé, EU:T:2020:408, 77. és 107. pont) a Törvényszék először is megállapította, hogy a korábbi védjegyek „bizonyos fokú jóhírnévvel” rendelkeznek, ezt követően pontosította, hogy e jóhírnevet „közepesnek kell tekinteni”, majd – a jelen ügyben a fellebbezési tanácstól eltérően – megállapította a jóhírnév sérelmének fennállását.

43

Így az EUIPO által hivatkozott ítéletek egyike sem releváns a jelen ügy körülményei között, amelyben a fellebbezési tanács nem vette kifejezetten figyelembe a vesztes fél számára legkedvezőbb esetet.

44

Másodszor, az EUIPO azt állítja, hogy a jóhírnév foka a konkrét áruktól és szolgáltatásoktól függően változhat, és ennélfogva ezen áruk és szolgáltatások összessége tekintetében a jóhírnév egyetlen fokának elfogadása megkönnyítheti a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazását.

45

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy tekintettel arra, hogy a jóhírnév intenzitása a kapcsolat fennállása értékelésének egyik tényezője, és mivel ezen intenzitás az egyes áruk és szolgáltatások függvényében változhat, az EUIPO‑nak meg kell állapítania a jóhírnév pontos fokát minden egyes olyan konkrét áru és szolgáltatás tekintetében, amelyek tekintetében a korábbi védjegy jóhírnevet élvez, vagy legalábbis ezen áruk és szolgáltatások mindegyike tekintetében kifejezetten figyelembe kell vennie a vesztes fél számára legkedvezőbb esetet (lásd a fenti 31. pontot).

46

Harmadszor, az EUIPO úgy véli, hogy a fellebbezési tanács azon következtetése, amely szerint a korábbi védjegyek a 25. osztályba tartozó „sportcipők” és „sportruházati cikkek” tekintetében „legalább közepes fokú jóhírnévvel” rendelkeznek, azt jelenti, hogy ezen áruk tekintetében a jóhírnév ténylegesen igen magas lehet. A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszolva úgy véli, hogy a fellebbezési tanács „hallgatólagosan, de szükségképpen” figyelembe vette a korábbi védjegyek jóhírnevének magas fokát, amelyre a felperes hivatkozott.

47

E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy annak, hogy az EUIPO ilyen módon figyelembe vegye az előtte vesztes fél számára legkedvezőbb esetet, kifejezettnek és egyértelműnek, nem pedig hallgatólagosnak vagy homályosnak kell lennie.

48

Negyedszer, az EUIPO arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása céljából a korábbi védjegyek jóhírnevének csupán közepes fokát vette volna figyelembe. Az EUIPO szerint éppen ellenkezőleg, a megtámadott határozat 62. pontjának szövegéből kitűnik (például „a »Sporting Goods Intelligence« című kiadvány [9. melléklet (…)] azt mutatja, hogy a [felperes] 2007‑ben jelentős piaci részesedéssel rendelkezett az »atlétikához viselt cipők« tekintetében, a világon a harmadik helyet foglalva el ezen ágazatban”, „a korábbi védjegyek régóta intenzív használat tárgyát képezték”), hogy a fellebbezési tanács nem zárta ki, hogy a korábbi védjegyek jóhírneve ténylegesen meghaladhatja a közepes fokot. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 78. pontjából következik – amely pontban „a teljesség kedvéért” szerepel, hogy „még ha a korábbi védjegyek a 25. osztályba […] tartozó más áruk tekintetében is magas fokú jóhírnevet élveznének, az eredmény azonos lenne” –, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette a korábbi védjegyek jóhírnevének magas fokát, legalábbis a korábbi védjegyekkel jelölt áruk némelyikét illetően, és így a felperes számára „legkedvezőbb forgatókönyvet” vette figyelembe.

49

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen kifejezett és egyértelmű utalást arra vonatkozóan, hogy a kapcsolat átfogó értékelése során bármilyen módon figyelembe vették volna a sportcipők vagy sportruházati cikkek jóhírnevének igen magas fokát. Az e határozat 62. pontjában idézett részleteket illetően meg kell állapítani, hogy azok a jóhírnév fennállása és intenzitása értékelésének középpontjában állnak, az ugyanezen határozat 62. és 63. pontjában szereplő azon megállapítások előtt és után, amelyek szerint a benyújtott bizonyítékok együttes vizsgálata „legalább közepes fokú jóhírnévről” tesz bizonyosságot. E részletek tehát egyáltalán nem kérdőjelezik meg a fellebbezési tanácsnak a jóhírnév intenzitására vonatkozó általános következtetését. Ráadásul nem szerepelnek a kapcsolat átfogó értékelésében. Ekképpen nem bizonyíthatják, és még csak nem is sugallhatják, hogy ennek keretében magas, sőt igen magas fokú jóhírnevet vettek volna figyelembe.

50

Ami a megtámadott határozat 78. pontjában idézett részletet illeti, azon kívül, hogy a sérelem fennállásának értékelésében szerepel, az éppen a 25. osztályba tartozó „más” árukra vonatkozik, nem pedig a sportcipőkre és sportruházati cikkekre. Kizárólag az „is” határozószó alapján tehát nem állapítható meg, hogy a fellebbezési tanács a kapcsolat átfogó értékelése során kifejezetten és egyértelműen figyelembe vette volna a sportcipők és sportruházati cikkek jóhírnevét.

51

E tekintetben meg kell jegyezni a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében meghatározott harmadik feltétel szerinti sérelem fennállását illetően (lásd a fenti 19. pontot), hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 74–78. pontjában „a teljesség kedvéért” végzett értékelésében sem vette kifejezetten figyelembe a korábbi védjegyek jóhírnevének intenzitása tekintetében a felperes számára legkedvezőbb esetet. A fellebbezési tanács ugyanis e határozat 77. pontjában a „[sportcipők] és sportruházati cikkek tekintetében a korábbi védjegyek jóhírnevének legalább közepes fokát” említette, az említett határozat 78. pontjának idézett részletében pedig a sportcipőktől és sportruházati cikkektől eltérő „más” áruk tekintetében a „jóhírnév magas fokát”.

52

Ötödször, a tárgyaláson az EUIPO azt állította, hogy a felperes az EUIPO fórumai előtt nem hivatkozott a jóhírnév magas fokára.

53

Ugyanakkor a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványból – amelyet a megtámadott határozat 8. pontja foglal össze – kitűnik, hogy a felperes a korábbi védjegyei tekintetében a „piacon való ismertség igen magas fokára” és „magas fokú jóhírnévre” hivatkozott. Ennélfogva az EUIPO ezen állítása nélkülözi a ténybeli alapot. Végeredményben ellentmond azon saját állításának, amely szerint a fellebbezési tanács „hallgatólagosan, de szükségképpen” figyelembe vette a korábbi védjegyek jóhírnevének magas fokát, amelyre a felperes hivatkozott (lásd a fenti 46. pontot).

54

Azt a következtetést kell levonni, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy az ütköző védjegyek közötti kapcsolat átfogó értékelése során nem vette kifejezetten figyelembe a felperes számára legkedvezőbb (és végeredményében a felperes által hivatkozott) esetet, azaz a jóhírnév „igen magas” fokát, megsértette a fenti 31–37. pontban megállapított kötelezettséget, és ezáltal tévesen alkalmazta a jogot.

55

Az egyetlen jogalap második része első kifogásának ekképpen helyt kell adni.

56

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállását – amely a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának lényeges, bár hallgatólagos feltétele – az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét figyelembe véve, átfogóan kell értékelni. E tényezők közé sorolható különösen a korábbi védjegy jóhírnevének intenzitása (lásd: hatályon kívül helyező ítélet, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

A jelen esetben, tekintettel a fellebbezési tanács által a korábbi védjegyek jóhírnevének intenzitása tekintetében elkövetett téves jogalkalmazásra (lásd a fenti 54. pontot), a Törvényszéknek nem feladata sem e jóhírnév intenzitásáról, sem az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának a fellebbezési tanács általi átfogó értékeléséről határozni. Így tehát a fellebbezési tanács feladata e szempontoknak az előtte folyamatban lévő fellebbezésre vonatkozóan meghozandó határozat szempontjából történő értékelése (lásd ebben az értelemben: hatályon kívül helyező ítélet, 140. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék nem jogosult saját maga értékelni a korábbi védjegyek jóhírnevének intenzitását, mivel a 207/2009 rendelet 65. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Törvényszék az EUIPO határozatainak jogszerűségét vizsgálja. Amennyiben a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy valamely, az előtte folyamatban lévő ügyben keresettel megtámadott határozat jogszerűtlen, azt hatályon kívül kell helyeznie. Nem utasíthatja azonban el a keresetet úgy, hogy saját indokolásával váltja fel az EUIPO illetékes szervezeti egységének indokolását (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 28‑iHENLEY ítélet, T‑362/15, EU:T:2016:576, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

A fentiek összességére tekintettel, és anélkül, hogy szükséges lenne a felperes egyetlen jogalapjának többi részét és kifogását megvizsgálni, a megtámadott határozatot teljes egészében hatályon kívül kell helyezni.

60

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

61

Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az eljárás költségeinek viselésére. Ezenkívül a felperes kérte, hogy a Törvényszék az EUIPO‑t kötelezze a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségeinek viselésére. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a fellebbezési tanács feladata lesz, a jelen ítéletre figyelemmel, az ezen eljárással kapcsolatban felmerült költségekről határozni (lásd ebben az értelemben: 2018. május 29‑iUribe‑Etxebarría Jiménez kontra EUIPO – Núcleo de comunicaciones y control [SHERPA] ítélet, T‑577/15, nem tették közzé, EU:T:2018:305, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott: