A Törvényszék (kibővített második tanács) T-587/22. sz., Crown Holdings és Crown Cork & Seal Deutschland kontra Bizottság ügyben 2024. október 2-án hozott ítélete ellen a Crown Holdings, Inc. és a Crown Cork & Seal Deutschland Holdings GmbH által 2024. december 11-én benyújtott fellebbezés

(C-855/24. P. sz. ügy)

(C/2025/711)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Crown Holdings, Inc., Crown Cork & Seal Deutschland Holdings GmbH (képviselők: A. Burnside avocat, C. Graf York von Wartenburg Rechtsanwalt, D. Strohl avocate, T. von Döhren Rechtsanwalt)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság és Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: ECN-közlemény) a jelen ügyben nem kelt jogos bizalmat, és hogy a Bizottság eleget tett az ECN-közleménynek. Az ECN-közlemény egyértelműen előírja, hogy az ügyek nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság közötti elosztását gyorsan és hatékonyan kell végrehajtani; ez a követelmény az ECN-közlemény 18. pontjában előírt két hónapos indikatív határidőn belül szerepel. A jelen ügyben a túlzott időmúlásra tekintettel a felperesek észszerűen számíthattak arra, hogy a Bizottság nem fogadja el az ügy elosztását. Ezenkívül az ECN-közlemény szó szerinti, kontextuális, rendszertani, történeti és teleologikus értelmezéséből, és különösen annak 19. pontjából az következik, hogy az ügyek késedelmes elosztására csak akkor kerülhet sor, ha az ügy tényállásában az eljárás során jelentős változás következett be, vagyis olyan tények tekintetében, amelyek a versenyszabályok megsértésének minősülhetnek, nem pedig – amint azt a Törvényszék állítja – „valamennyi releváns tény” tekintetében. Az ettől eltérő álláspont kiüresítené a rendelkezést, és ellentétes lenne az uniós jog általános elveivel, ideértve i. a jogbiztonság, ii. az eljárási autonómia, iii. a jogállamiság és iv. az intézményi egyensúly elvét. Mivel a jelen ügy tényállása nem változott jelentősen, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság eleget tett az ECN-közleménynek, amikor elfogadta az ügy elosztását.

Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottságot nem terheli fokozott indokolási kötelezettség, és hogy a vitatott határozatot megfelelően indokolta. A Bizottság köteles volt megindokolni az elosztás elfogadását, mivel az ECN-közlemény 19. pontjában biztosított azon lehetőség, hogy az ügyeket egy későbbi időpontban osszák el, önmagában olyan szabály, amely eltér az általánosabb szabálytól; ezenkívül a Bizottság túllépte az elosztásra vonatkozó két hónapos indikatív határidőt, ami további magyarázatot igényelt. Ezenkívül a Törvényszék álláspontjával ellentétben a Bizottság által sajtóközleményekben szolgáltatott további magyarázatok nem orvosolhatják a határozat indokolásának elégtelenségét, még kevésbé, ha az ilyen magyarázatok elkésettek és következetlenek.

Harmadszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy nem sérült a szubszidiaritás elve. Azokban a helyzetekben ugyanis, amikor a Bizottság úgy dönt, hogy eltér az ECN-közleményben megfogalmazott elvektől, mint a jelen ügyben is, nem védhető pusztán az az állítás, hogy mivel az 1/2003 rendelet (1) által létrehozott rendszer önmagában megfelel a szubszidiaritás elvének, nem lehet szó ezen elv megsértéséről.

Negyedszer, a Törvényszék elferdítette a fellebbezők által előterjesztett több érvet, és úgy tűnik, hogy azokat összekeverte a Silgan által a T-589/22. sz. ügyben előadott érvekkel. A Törvényszék által elkövetett eljárási hibák zavart okoztak a fellebbezők által hivatkozott jogalapok érdemi értékelése során, tehát olyan eljárási szabálytalanságnak minősülnek, amely sértette a fellebbezők védelemhez való jogát.

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).