Ideiglenes változat

ANDREA BIONDI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2026. március 26.(1)

C‑855/24. P. sz. ügy

Crown Holdings, Inc.,

Crown Cork & Seal Deutschland Holdings GmbH

kontra

Európai Bizottság

„ Fellebbezés – Verseny – Kartellek – A fémcsomagolások piaca – A vizsgálati eljárásnak az Európai Bizottság által valamely nemzeti versenyhatóság kérésére történő megindítása – 1/2003 rendelet – A versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény – A bizalomvédelem elve ”

I.      Bevezetés

1.        A Crown Holdings, Inc. és a Crown Cook & Seal Deutschland Holdings GmbH (a továbbiakban együtt: Crown) a jelen fellebbezés keretében a Törvényszék – az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40522 – „fémcsomagolások” ügy) 2022. július 12‑én hozott C(2022) 4761 final bizottsági határozat(2) (a továbbiakban: vitatott határozat)(3) ellen benyújtott keresetet elutasító – 2024. október 2‑i Crown Holdings és Crown Cork & Seal Deutschland kontra Bizottság ítéletének (T‑587/22, EU:T:2024:661; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri. Összefoglalva, a Bundeskartellamt (versenyhatóság, Németország; a továbbiakban: nemzeti versenyhatóság) kérelmére a Bizottság eljárást indított többek között a Crownnal szemben. A nemzeti versenyhatóság a Bizottságot az eljárás megindítására kérte, mivel az akkor hatályos német jog hiányosságai nem tették lehetővé az érintett társaságok hatékony szankcionálását, tekintettel arra, hogy a Crown társaságok által végrehajtott vállalati szerkezetátalakítás következtében nem lehetett azonosítani az összes jogsértő társaságot.(4) Az eljárás lezárultával a Bizottság megállapította,(5) hogy 2011. március 11. és 2014. szeptember 18. között egységes és folyamatos, az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértés valósult meg a fémcsomagolások ágazatában Németországban, és 7 670 000 euró összegű bírságot szabott ki a Crownra, amely bírságot a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény(6) alapján 50%‑kal, a vitarendezésről szóló bizottsági közlemény(7) alapján pedig 10%‑kal csökkentette.

2.        A Törvényszék a megtámadott ítéletben érdemben elutasította a vitatott határozat ellen irányuló kereset alátámasztására felhozott valamennyi jogalapot.

II.    Jogi háttér

A.      Az 1/2003 rendelet

3.        A jelen fellebbezés keretében a[z] [EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet(8) 11. cikkének (3) és (6) bekezdése bír relevanciával.

4.        „A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai közötti együttműködés” címet viselő 11. cikk (3) és (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(3)      Amennyiben a tagállamok versenyhatóságai a[z] [EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk] alapján járnak el, az első hivatalos vizsgálati cselekmény előtt vagy annak megkezdése után késedelem nélkül írásban értesítik erről a Bizottságot. Ez az információ rendelkezésre bocsátható más tagállamok versenyhatóságai számára is.

[...]

(6)      Ha a Bizottság a III. fejezet alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárást kezdeményez [helyesen: indít], a tagállamok versenyhatóságainak megszűnik az a jogköre [helyesen: hatásköre], hogy a[z] [EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket] alkalmazzák. Amennyiben az egyik tagállam versenyhatósága már eljár az ügyben, úgy a Bizottság csak a nemzeti versenyhatósággal történt konzultációt követően indíthat eljárást.”

B.      A versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény

5.        Az 1/2003 rendelet működését a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény(9) (a továbbiakban: együttműködésről szóló közlemény) részletezi. A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai együttesen alkotják a hatóságok „European Competition Network” (ECN) elnevezésű hálózatát(10) (a továbbiakban: az „ECN-hálózat”. A jelen fellebbezést illetően konkrétan a 6. pont(11) a következőképpen szól:

„Az esetek többségében továbbra is a panaszt fogadó vagy hivatalból eljárást indító hatóság felel az ügyért. Az ügyáthelyezés lehetősége kizárólag az eljárás kezdeti szakaszában mérlegelhető (lásd a 18. pontot), ha a fent említett hatóság úgy véli, hogy nincs megfelelő helyzetben a beavatkozáshoz, vagy ha más hatóságok is úgy vélik, hogy megfelelő helyzetben vannak a beavatkozáshoz (lásd az alábbi [9–16. pont]).”

6.        A 7. pont a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben az ügyáthelyezés a verseny és a közösségi érdek hatékony védelme érdekében szükségesnek minősül, a hálózat tagjai minden lehetséges esetben törekednek arra, hogy az ügy egyetlen olyan hatósághoz kerüljön át, amely a megfelelő helyzetben van a beavatkozáshoz. Az áthelyezésnek minden esetben gyorsnak és hatékonynak kell lennie, és nem késleltetheti a folyamatban lévő vizsgálatokat.”

7.        A 16. pont szövege a következőképpen szól:

„A párhuzamos eljárások felderítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az ügyeket a megfelelő versenyhatóság kezelje, a hálózat tagjait időben tájékoztatni kell a különböző versenyhatóságok előtt folyamatban lévő ügyekről. Mind a hálózatnak, mind pedig az érintett vállalkozásoknak ugyanis az az érdeke, hogy az ügyáthelyezés szükség esetén gyors legyen.”

8.        Az együttműködésről szóló közlemény 18. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ha az ügyek elosztásával kapcsolatos problémák merülnek fel, azokat gyorsan, főszabály szerint [az 1/2003] rendelet 11. cikkének megfelelően a hálózatnak megküldött első információ időpontjától számított két hónapon belül meg kell oldani. E határidőn belül a versenyhatóságok törekednek arra, hogy megállapodásra jussanak az esetleges ügyáthelyezésről, és szükség esetén a párhuzamos fellépés részletszabályairól.”

9.        A fent említett közlemény 19. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Általában az a versenyhatóság vagy azok a versenyhatóságok, amelyek az ügyelosztási határidő lejártakor foglalkoznak az üggyel, az eljárás befejezéséig az ügyben továbbra is eljárnak. Az ügynek az eredeti két hónapos határidőn túli elosztására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az ügy tényállásában az eljárás során jelentős változás következett be.”

10.      A 31. pont szövege a következő:

„A hálózat valamennyi tagja kötelezettséget vállal a gyors és hatékony ügyelosztásra. Mivel [az 1/2003] rendelet párhuzamos hatáskörök rendszerét hozza létre, az ügyeknek a hálózat tagjai közötti elosztása olyan egyszerű munkamegosztás, amelynek alapján egyes hatóságok tartózkodnak az eljárástól. Az ügyelosztásból tehát nem következik, hogy a jogsértésben részt vevő vagy abban érintett vállalkozások megszereznék az ahhoz való jogot, hogy ügyükkel egy adott hatóság foglalkozzon.”

11.      E közleménynek „Az eljárás Bizottság általi megindítása [az 1/2003] rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján” címet viselő 3.2. szakasza ismerteti az eljárás megindításának rendjét. Konkrétan e szakasz alapján két helyzet állhat fenn, amelyek közül a második akkor következik be, ha egy vagy több nemzeti versenyhatóság arról értesítette a hálózatot, hogy megkezdte egy adott ügy vizsgálatát. A második esetet, amely a jelen fellebbezés szempontjából releváns, az 54. pont szabályozza. Pontosabban az 54. pont a következőképpen rendelkezik:

„A második helyzet akkor áll fenn, amikor egy vagy több nemzeti versenyhatóság [az 1/2003] rendelet 11. cikke (3) bekezdésének értelmében értesítette a hálózatot arról, hogy megkezdte egy adott ügy vizsgálatát. A kezdeti ügyelosztási időszakban (hozzávetőleg két hónap, lásd a fenti 18. pontot) a Bizottság [az 1/2003 rendelet] 11. cikkének (6) bekezdése értelmében az érintett hatóságokkal folytatott konzultációt követően megindíthatja az eljárást. Az ügyelosztási szakasz után a Bizottság főszabály szerint csak az alábbi helyzetek valamelyikében alkalmazhatja [az 1/2003] rendelet 11. cikkének (6) bekezdését:

[...]

d)      a Bizottság határozatának meghozatala szükséges a közösségi versenypolitika fejlesztése érdekében, különösen, ha egynél több tagállamban hasonló versenyjogi kérdés merül fel, vagy a hatékony alkalmazás biztosítása érdekében;

[...].”

III. A fellebbezésről

12.      A jelen fellebbezés fő tárgyát – a Silgan ügyhöz hasonlóan, amelyre vonatkozóan 2026. március 12‑én ismertettem indítványomat –az együttműködésről szóló közleményben leírt, a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai közötti együttműködési rendszernek abban a konkrét esetben történő működése képezi, amelyben az ügyáthelyezés iránti kérelem előterjesztése az ügyelosztás kezdeti szakaszát követően történik. Habár a Silgan és a Crown által felhozott érvek tartalmaznak közös pontokat, a Crown – konkrétan a Bizottság mérlegelési mozgásterének gyakorlásával és a bizalomvédelem elvével kapcsolatban – további érveket is felhoz.

13.      Konkrétabban, a Crown azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, semmisítse meg a vitatott határozatot, a Bizottságot kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli vizsgálat céljából, a fellebbezési eljárás költségeiről pedig jelenleg ne határozzon.

14.      A Bizottság és az elsőfokú eljárásban beavatkozóként részt vevő Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Crownt kötelezze a költségek viselésére.

15.      A Crown a fellebbezésének alátámasztására négy jogalapot hoz fel; a Bizottság e jogalapok mindegyikét vitatja. Az első jogalap – amelyre a Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítványban összpontosítani fogok – az együttműködésről szóló közleménynek, konkrétan a közlemény 18. és 19. pontjának a Törvényszék általi téves értelmezésére vonatkozik. A második jogalap a Bizottság indokolási kötelezettségének értelmezése során történő téves jogalkalmazásra vonatkozik. A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék a szubszidiaritás elvének értelmezése során tévesen alkalmazta a jogot. Végül a negyedik jogalappal a Crown azt rója a Törvényszék terhére, hogy az nem értékelte a Crown által elé terjesztett valamennyi releváns jogi elemet, ami kihatott a Crown védelemhez való jogára.

16.      A Crown érvelése az első jogalap keretében két részre oszlik.

17.      Az első rész az együttműködésről szóló közlemény 18. és 19. pontjának értelmezése során történő téves jogalkalmazásra vonatkozik. A második rész arra vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat megfelel az együttműködésről szóló közleménynek.

A.      Az első fellebbezési jogalap első részéről

18.      A Crown vitatja a megtámadott ítélet 63. pontját, amelyben a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy bár a Bizottságot köti az együttműködésről szóló közlemény, e közlemény nem keltett jogos bizalmat arra vonatkozóan, hogy az ügyáthelyezésnek mindenképpen az említett közleményben előírt két hónapos határidőn belül kell megtörténnie. Ezenkívül a Crown a Törvényszék arra vonatkozó megállapítását is vitatja, amely szerint az ügy tényállásának megváltozása indokolta volna az ügy nemzeti versenyhatóság által a Bizottsághoz történő áthelyezését. A Crown egyébiránt előadja, hogy a Törvényszék megállapításával ellentétben ő jogosan számíthatott arra, hogy a Bizottság nem fogadja el az ügy áthelyezését azt követően, hogy a nemzeti versenyhatóság vizsgálata több mint három évig tartott.(12) A Crown az első jogalap első részében két kifogást hoz fel.

19.      A Crown az első kifogásával a megtámadott ítélet 47. és 48. pontját vitatja, amelyekben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az együttműködésről szóló közlemény nem nyújt konkrét biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy az ügyáthelyezés határideje nem haladhatja meg a két hónapot, és hogy a 18. pont a jelen ügyben nem releváns. Azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék szerint a 18. pontban említett két hónapos határidő nem kötelező.

20.      A Crown második kifogásával a megtámadott ítélet 49. és 51. pontját vitatja, amelyekben a Törvényszék elutasította az együttműködésről szóló közlemény 19. pontja második mondatának, konkrétan az „ügy tényállása” kifejezésnek a Crown általi értelmezését, mivel úgy ítélte meg, hogy az megszorító jellegű. A Crown szerint a 19. pont második mondatában szereplő, „ügy tényállása” kifejezés nem terjed ki az eljárás során bekövetkező, de a vitatott versenyjogi jogsértésen kívül eső olyan eseményekre, mint amilyen a társasági szerkezetátalakítás.

1.      Az együttműködésről szóló közlemény 18. pontjának téves értelmezésére vonatkozó első kifogásról

a)      A Crown érvei

21.      A Crown az első kifogást illetően arra hivatkozik, hogy az együttműködésről szóló közlemény 18. pontja a jelen ügyben két okból bír relevanciával. A Crown először is azt állítja, hogy az ügyek elosztásával kapcsolatos problémák megoldását illetően a nemzeti versenyhatóság és a Bizottság – a Törvényszék által a megtámadott ítélet 48. pontjában tett megállapítással ellentétben – megállapodásra jutott. Másodszor, a Crown arra hivatkozik, hogy az együttműködésről szóló közlemény 18. pontja az egyetlen, amely pontos útmutatást nyújt az időbeli követelményről. A Crown szerint tehát ez a pont releváns akkor, ha azt kell értékelni, hogy a Bizottságnak az ügyáthelyezés elfogadásáról szóló határozata megfelel‑e az együttműködésről szóló közleménynek.

22.      A Crown azt is kifogásolja, hogy az együttműködésről szóló közlemény – a Törvényszék által tett megállapítással ellentétben – olyan konkrét garanciákat ír elő, amelyek jogos bizalmat kelthetnek az érintett vállalkozásokban. A Crown szerint tehát a 18. pontot úgy kell értelmezni, hogy az ügyelosztással kapcsolatos problémákat két hónapon belül vagy ahhoz észszerűen közeli határidőn belül meg kell oldani. A Crown e tekintetben arra hivatkozik, hogy a gyorsaság ügyáthelyezés során előírt követelménye levezethető az együttműködésről szóló közlemény konkrét pontjaiból, vagyis a 7., 16., 17., 18. és 31. pontból. Valójában a Crown utóbb nem fejti ki az ügyáthelyezési eljárásra vonatkozó ezen érveit.

23.      A Crown válaszbeadványában – a közlemény 72. pontjára támaszkodva, amely szerint a tagállamok versenyhatóságai kötelezettséget vállaltak az említett közleményben foglalt elvek tiszteletben tartására – egyébiránt azt állítja, hogy a Bizottság által a beadványaiban tett állításokkal ellentétben a szóban forgó közlemény kötelező a tagállamokra nézve.

b)      Elemzés

24.      Amint azt a Silgan ügyre vonatkozó indítványom 17. és 18. pontjában említettem, az együttműködésről szóló közlemény mint soft law eszköz iránymutatásként szolgál a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai közötti együttműködési és ügyelosztási kapcsolatok összehangolásához.

25.      Megjegyzendő, hogy az együttműködésről szóló közlemény különbözik a versenyjog területén elfogadott egyéb soft law eszközöktől,(13) amennyiben az említett közlemény az ECN‑hálózat működésének, valamint az ügyelosztásnak a szabályozására irányul.(14) Az együttműködésről szóló közlemény 1. pontja ugyanis egyértelművé teszi, hogy az ECN‑hálózat a versenypolitika alkalmazásával és végrehajtásával kapcsolatos párbeszéd és együttműködés fóruma. Ahogyan azt a Bíróság megállapította, ebből az következik, hogy az együttműködésről szóló közlemény nem kötelező erejű a tagállamokra nézve.(15) Egyébiránt a Bíróság egyértelművé tette, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti versenyhatóságok – a 72. pontban foglaltak szerint – formálisan kötelezettséget vállaltak az együttműködésről szóló közleményben foglalt elvek tiszteletben tartására, nem változtat e közlemény jogi erején.(16) Következésképpen el kell utasítani a Crown azon érvét, amely szerint az együttműködésről szóló közlemény kötelező erejű lenne a tagállamokra nézve.

26.      Igaz, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a soft law eszközökkel a Bizottság korlátozza magát mérlegelési mozgástere gyakorlásában, és nem térhet el e közlemény tartalmától anélkül, hogy ne sértene meg általános jogelveket, különösen az egyenlő bánásmód és a bizalomvédelem elvét.(17) A bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga mindazonáltal azt feltételezi, hogy az a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket nyújtottak az érdekelt számára.(18)

27.      A Crown a jelen fellebbezésben arra hivatkozik, hogy az együttműködésről szóló közlemény jogos bizalmat keltett az ügyáthelyezés gyorsaságát illetően. A Crown válaszbeadványában kifejti, hogy az együttműködésről szóló közlemény jogos bizalmat kelt a vállalkozásokban arra vonatkozóan, hogy a Bizottság az említett közleménynek megfelelően jár el.

28.      Kiemelem, hogy az együttműködésről szóló közlemény 4. pontjában foglaltak szerint a hálózaton belüli egyeztetések és cserék kizárólag az illetékes hatóságokat érintik, és nem sértik a vállalkozások jogait és kötelezettségeit.

29.      Álláspontom szerint ebből az következik, hogy a „pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéretekkel” kapcsolatos feltétel teljesülését – különösen arra a kontextusra tekintettel, amelybe a soft law eszköz illeszkedik – a körülményekhez kell igazítani.(19) Ahogyan azt a jelen indítvány 25. pontjában megállapítottam, a jelen ügyben az együttműködésről szóló közlemény az ECN‑hálózaton belüli együttműködési mechanizmus szabályozására irányul. Megjegyzem azonban, hogy a megtámadott ítéletből nem tűnik ki, hogy a Crown bizonyította volna, hogy ígéretet kapott az ügyáthelyezés két hónapos határidejére vonatkozóan.

30.      Ezzel szemben a Crown azt állítja, hogy az együttműködésről szóló közlemény 7., 16., 17., 18. és 31. pontjából levezethető a gyors és hatékony ügyáthelyezés biztosításának szükségessége. A Crown érvelésének alátámasztása céljából utal a 2022. február 9‑i Sped‑Pro kontra Bizottság ítéletre (T‑791/19, EU:T:2022:67).

31.      Rámutatok arra, hogy ez a kifogás nem megalapozott. A Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában helyesen állapította meg, hogy az együttműködésről szóló közlemény nem teremtett konkrét biztosítékot arra vonatkozóan, hogy az ügyáthelyezés határideje nem haladhatja meg a két hónapot. Álláspontom szerint ugyanis a 7. pontot a 6. ponttal összefüggésben kell értelmezni, amely a 18. pontra hivatkozva kifejezetten az ügy kizárólag az eljárás kezdeti szakaszában történő áthelyezésének lehetőségére utal. A 16. és 17. pont az ECN‑hálózat tagjai közötti együttműködés módjait szabályozza. Ezzel szemben a 31. pont az ügyek áthelyezésére utal, és úgy szól, hogy annak gyorsan és hatékonyan kell történnie, és hogy az az ECN‑hálózat tagjai közötti „egyszerű munkamegosztásnak” minősül.

32.      A 18. pontot illetően rámutatok arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 48. pontjában helyesen állapította meg, hogy a 18. pontban szereplő „főszabály szerint” kifejezés használatából az következik, hogy a két hónapos határidő nem kötelező, és hogy az együttműködésről szóló közlemény 18. pontja mindenesetre a jelen ügyben nem releváns. E tekintetben utalok a Silgan ügyre vonatkozó indítványom 43. pontjában kifejtett megfontolásokra.

33.      Ami a 2022. február 9‑i Sped‑Pro kontra Bizottság ítéletet (T‑791/19, EU:T:2022:67) illeti, álláspontom szerint e hivatkozás a jelen ügyben nem bír relevanciával. Az említett ítélkezési gyakorlat ugyanis arra vonatkozik, hogy a Bizottság a 773/2004 rendelet(20) 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően elutasította a panaszt, mivel úgy ítélte meg, hogy a nemzeti versenyhatóság megfelelőbb helyzetben van a panasz kivizsgálására. A Törvényszék – miután többek között megállapította, hogy körülbelül két év és kilenc hónap telt el a panasz benyújtása és a megtámadott határozat meghozatala között, rámutatott arra, hogy a vitatott határozatban szereplő indokolás tömör volt. A Törvényszék egyébiránt úgy ítélte meg, nem szükséges véglegesen állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Bizottság megsértette‑e a panasz észszerű határidőn belüli elbírálására vonatkozó kötelezettségét. Ezzel szemben azt vizsgálta, hogy az észszerű határidő állítólagos megsértése sértette‑e az érintett vállalkozás védelemhez való jogát.(21) Ebből az következik, hogy ez az ítélkezési gyakorlat semmilyen hatással nincs az együttműködésről szóló közleményben említett ügyáthelyezés gyorsaságára, és nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e közlemény kötelező határidőt állapít meg.

34.      Végül – a Crown azon érvét illetően, amely szerint az együttműködésről szóló közlemény alapján a Crown jogosan számíthatott arra, hogy a Bizottság nem fogadja el az ügy azt követően történő áthelyezését, hogy a nemzeti versenyhatóság vizsgálata több mint három évig tartott – elegendő rámutatni arra, hogy az együttműködésről szóló közlemény 31. pontja úgy szól, hogy „[a]z ügyelosztásból tehát nem következik, hogy a jogsértésben részt vevő vagy abban érintett vállalkozások megszereznék az ahhoz való jogot, hogy ügyükkel egy adott hatóság foglalkozzon”.(22)

35.      Ebből az következik, hogy álláspontom szerint az első fellebbezési jogalap első részének első kifogását el kell utasítani.

2.      Az együttműködésről szóló közlemény 19. pontjának téves értelmezésére vonatkozó második kifogásról

a)      A Crown érvei

36.      A Crown – az együttműködésről szóló közlemény 19. pontjának téves értelmezésére vonatkozó második kifogást illetően – vitatja a megtámadott ítélet 49. és 51. pontját, amelyekben a Törvényszék elutasította a Crown által javasolt azon értelmezést, amely szerint az „ügy tényállása” kifejezést úgy kell érteni, hogy az kizárólag a versenyjogi rendelkezések megsértésére, nem pedig az eljárás során bekövetkező eseményekre, mint például a társasági szerkezetátalakításra vonatkozik. Ezzel szemben a Törvényszék szerint a fent említett kifejezést úgy kell érteni, hogy az az eljárás során felmerülő valamennyi releváns tényre vonatkozik.(23)

37.      A Crown szerint a Törvényszék által követett értelmezésből az következik, hogy az együttműködésről szóló közlemény 19. pontjában előírt ügyáthelyezés minden körülmények között lehetséges. Ezzel szemben a Törvényszéknek a 19. pont történeti, teleologikus és rendszertani, valamint kontextuális értelmezését kellett volna elvégeznie.

38.      A Crown a kontextuális értelmezést illetően vitatja a megtámadott ítélet 51. pontját, amelyben a Törvényszék rámutat arra, hogy az együttműködésről szóló közlemény 54. pontjából az következik, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján eljárást indíthat olyan konkrét indokok alapján, amelyek túlmutatnak a versenyjog megsértésének megállapítása szempontjából releváns ténybeli körülményeken. A Crown szerint a Törvényszék álláspontja a 19. pont tág értelmezése mellett szól. Ez a pont viszont a nemzeti versenyhatóság által folytatott vizsgálat tárgyát képező tényállás alakulására vonatkozik, míg az 54. pont felsorolja azokat az eseteket, amelyek a Bizottsághoz történő áthelyezést szakpolitikai okokból igazolják. A Crown szerint ezért az 54. pontban említett eseteket meg kell különböztetni az ügy tényállásának 19. pont szerinti változásától.

39.      A Crown a történeti értelmezést illetően arra hivatkozik, hogy az 1/2003 rendeletnek – különösen a rendelet 11. cikke (6) bekezdésének – előkészítő munkálataiból az következik, hogy az együttműködésről szóló közlemény 19. pontját kizárólag arra az esetre alakították ki, ha az áthelyezés az 1/2003 rendelet 11. cikke alapján eredetileg az ECN‑hálózattal megosztott tényállás miatt történik.

40.      Ezen felül a Crown azt állítja, hogy az együttműködésről szóló közleményt az Unió alapelveinek, a jogbiztonság elvének és az eljárási autonómia elvének tükrében kell értelmezni. Konkrétan azt állítja, hogy sérti ezeket az elveket a 19. pont olyan értelmezése, amely szerint a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság megállapodhatnak valamely ügy áthelyezéséről, amennyiben a nemzeti szabályok nem megfelelőek a hatékony szankciók alkalmazásának biztosítására.

b)      Elemzés

41.      Utalok a Silgan ügyre vonatkozó indítványom 36. pontjában tett megfontolásokra a Crown azon érvét illetően, amely szerint a szó szerinti értelmezésből arra lehet következtetni, hogy az ügy tényállásában bekövetkező, a 19. pontban említett jelentős változás kizárólag versenyjogi jogsértésekre vonatkozik, nem pedig az eljárás során bekövetkező olyan tényekre is, mint például a társasági szerkezetátalakítás. Összefoglalva, álláspontom szerint a társasági szerkezetátalakítás valóban beletartozhat az ügy tényállásában bekövetkező jelentős változás meghatározásába. Úgy vélem ugyanis, hogy a szerkezetátalakítás – bár úgy kell tekinteni, mint amely alkalmas arra, hogy javítsa valamennyi vállalkozás kereskedelmi és stratégiai helyzetét a piacon – a jogsértést elkövető vállalkozások tekintetében lényeges változásokat von maga után.

42.      Ami a rendszertani értelmezésre alapított érvet illeti, nem győz meg az az érv, amely szerint az 54. pont eltér az együttműködésről szóló közlemény 19. pontjától. E tekintetben utalok a Silgan ügyre vonatkozó indítványom 27. és 45. pontjában az együttműködésről szóló közlemény 19. és 54. pontjával kapcsolatban kifejtett megfontolásokra. A jelen indítványban annak megállapítására szorítkozom, hogy nem zárja ki az 54. pontot az, hogy a 19. pont arra a körülményre utal, hogy az eljárás során, de mindenesetre az ügyelosztás kezdeti szakaszát követően az ügy tényállása jelentősen megváltozik. Másképpen megfogalmazva, ha egy adott eljárásban a tényállás lényeges megváltozása veszélyeztetheti az uniós versenyjog hatékony alkalmazását,(24) az 54. pont alkalmazandó. E tekintetben rámutatok arra, hogy a Crown arra hivatkozik, hogy az 54. pontban felsorolt esetek között nem szerepel az, amelyben a Bizottság az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján az alkalmazandó nemzeti jog hiányosságainak orvoslása érdekében eljárást indíthat. Álláspontom szerint ez az érvelés megalapozatlan. E tekintetben utalok a Silgan ügyre vonatkozó indítványom 30–32. pontjában kifejtett megfontolásokra.

43.      A történeti értelmezésre alapított érvelést illetően rámutatok arra, hogy ez az érvelés nem bizonyítja, hogy a tagállamok által az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdésével kapcsolatban felhozott aggályok mennyiben engednek arra következtetni, hogy a 19. pont célja az, hogy kizárólag az ECN‑hálózat tagjaival eredetileg megosztott tényállásnak az 1/2003 rendelet 11. cikke értelmében vett megváltozása esetére tegye lehetővé az áthelyezést.

44.      A Crown a teleologikus értelmezésre alapított érvelést illetően azt állítja, hogy a Törvényszék által követett értelmezést nem támasztja alá a teleologikus értelmezés. A Crown e tekintetben kifejti, hogy a Törvényszék által követett értelmezés ellentétes az együttműködésről szóló közlemény, valamint az 1/2003 rendelet céljával, amely az ügyek ECN‑hálózaton belüli gyors és hatékony elosztásának biztosítása. Rámutatok arra, hogy a Crown által előadott érvelés nem bizonyítja, hogy a Törvényszék által követett értelmezés mennyiben lenne ellentétes mind az együttműködésről szóló közlemény, mind pedig az 1/2003 rendelet céljával. Álláspontom szerint mindenesetre a Crown ezen érve is megalapozatlan. Ahogyan ugyanis azt az 1/2003 rendelet (8) preambulumbekezdése rögzíti, e rendelet célja „[az uniós] versenyszabályok hatékony érvényesítése és az e rendeletben foglalt együttműködési mechanizmusok helyes működésének biztosítása”.

45.      Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a jogbiztonság elvének, az eljárási autonómia elvének, valamint az Unió alapelveinek megsértésére vonatkozó kifogások megalapozatlanok. Ezen felül rámutatok arra, hogy – amint azt a Bizottság is megemlítette beadványaiban – a Crown fellebbezésében egyáltalán nem jelöli meg a megtámadott ítélet vitatott elemeit, és azt sem állítja, hogy a megtámadott ítélet sérti ezeket az elveket. A Crown érvelésében annak előadására szorítkozik, hogy az együttműködésről szóló közleményt ezen elvekkel összhangban kell értelmezni. A megtámadott ítéletben egyébiránt nincs nyoma ezen elvek megsértése megvitatásának.

46.      Közelebbről, megalapozatlanok azok az érvek, amelyekre a Crown a jogbiztonság elvére vonatkozó kifogásait alapítja. A Crown – annak alátámasztása érdekében, hogy az együttműködésről szóló közlemény 19. pontját megszorítóan kell értelmezni – utal az 1/2003 rendelet előkészítő munkálataira és e rendelet (38) preambulumbekezdésére, amely úgy szól, hogy a jogbiztonság hozzájárul az innováció és a befektetések ösztönzéséhez.

47.      Rámutatok arra, hogy az 1/2003 rendelet (38) preambulumbekezdése kifejezetten utal azokra a körülményekre, amelyek között bizonytalanság áll fenn a versenyjogi rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos újszerű vagy megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban.(25) Ilyen esetekben – amint az a (38) preambulumbekezdésben szerepel – a vállalkozások nem hivatalos iránymutatást kérhetnek a Bizottságtól. Ez a preambulumbekezdés azonban a jelen fellebbezés szempontjából nem bír relevanciával.

48.      Az eljárási autonómia elvének megsértésére alapított érvek ebben az összefüggésben már csak azért sem relevánsak, mert a jelen fellebbezés nem érinti az eljárási autonómiát. A jelen fellebbezés keretében nyilvánvalóan nem releváns az azzal kapcsolatos érv, hogy a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről szóló 2019/1 irányelv(26) elfogadásáig az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó szabályok nem voltak összehangolva. A Crown arra hivatkozik, hogy az ügy áthelyezésének időpontjában az anyavállalatok és a jogutódok felelősségének kérdése nem tartozott az uniós jog hatálya alá, így a német nemzeti rendszer feladata az eljárás szabályozása. A Crown válaszbeadványában kifejti, hogy a Bizottság túllépte mérlegelési mozgásterét, amikor azért indította meg az eljárást, hogy ezáltal orvosolja a német jog hiányosságait.

49.      Rámutatok arra, hogy ez az érv nyilvánvalóan megalapozatlan, mivel nem csak az 1/2003 rendelettel létrehozott együttműködési mechanizmussal,(27) hanem e rendelet céljával, vagyis az uniós versenyjog hatékony alkalmazásának biztosításával is ellentétes. A Törvényszék többek között analógia útján a 2024. október 2‑i Silgan Holdings és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑589/22, EU:T:2024:662) úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megfelelő helyzetben van az 1/2003 rendelet célja elérésének biztosításához.(28)

50.      Egyébiránt érvelésében a Crown a 2022. február 9‑i Sped‑Pro kontra Bizottság ítélet (T‑791/19, EU:T:2022:67) 67. pontjára(29) hivatkozik. Ez a hivatkozás véleményem szerint téves értelmezésen alapul. A Törvényszék e pontban hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a tagállamok hatékony bírói jogvédelmet biztosítsanak, és hogy nem a Bizottság feladata, hogy vizsgálat megindításával enyhítse a nemzeti szintű bírói jogvédelem hiányosságait. Ez az ítélkezési gyakorlat nem releváns a jelen fellebbezés tárgyát képezőhöz hasonló olyan helyzetben, amelyben először is a szankciók területén fennálló joghézagok nem tették volna lehetővé a jogsértő vállalkozásokkal szembeni hatékony szankciók alkalmazását, másodszor pedig a Bizottság a nemzeti versenyhatóság kérésére úgy határozott, hogy megindítja az eljárást.

51.      Az együttműködésről szóló közlemény Unió alapelveivel összhangban történő értelmezésére vonatkozó érveket illetően megjegyzem, hogy ezek az érvek a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapulnak. A Crown azzal érvel, hogy a Törvényszék 19. ponttal kapcsolatban követett értelmezése valamely tagállam jogalkotási döntésének megkerüléséhez vezethet, amennyiben a Bizottság és a nemzeti versenyhatóság úgy véli, hogy a nemzeti szabályok akadályozzák a versenyjogi rendelkezések alkalmazását. A fentieknek megfelelően megjegyzendő, hogy a jelen fellebbezés keretében a német jogszabályi rendszer hiányosságai nem tették lehetővé a vállalkozás szerkezetátalakítását követően a jogsértést elkövető vállalkozások hatékony szankcionálását.(30) Ez sérti az uniós versenyjog hatékony alkalmazásának biztosítására irányuló célkitűzést.

52.      Ebből az következik, hogy álláspontom szerint az első jogalap első részének második kifogását el kell utasítani.

B.      Az első fellebbezési jogalap második részéről

1.      A Crown érvei

53.      A Crown az első fellebbezési jogalap második részében azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat megfelel az együttműködésről szóló közleménynek. Vitatja a megtámadott ítélet 61. pontját, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Crown nem róhatja a Bizottság terhére azt, hogy a nemzeti versenyhatóság bizonyos ideig vizsgálatot folytatott, majd csak ezt követően kérte fel a Bizottságot az ügy elbírálására. Ezenkívül arra hivatkozik, hogy a nemzeti versenyhatóságnak az együttműködésről szóló közlemény 17. pontja értelmében kellő időben közölnie kellett volna a Bizottsággal az ügy tényállásának minden lényeges változását. A Crown szerint tehát, amikor a Bizottság megkapta az ügyáthelyezés iránti kérelmet, és már tájékoztatták a lényeges változásokról, meg kellett volna vizsgálnia, hogy el kell‑e fogadnia az áthelyezést. A Crown mindenesetre megerősíti, hogy az ügy tényállása nem változott olyan mértékben, amely indokolná az utólagos ügyáthelyezést, és hogy a két hónapos határidőt nem tartották be.

54.      A Crown arra is hivatkozik, hogy a kartell más tagállamokat is érinthetett. Ahogyan azt a Németországi Szövetségi Köztársaság beadványaiban jelezte, a nemzeti versenyhatóság által lefolytatott vizsgálat a kartelljog több tagállamban történő megsértésére utaló valószínűsítő körülményeket tárt fel. A Crown szerint azonban ez nem indokolhatta a Bizottság részére történő áthelyezés iránti kérelem késedelmét.

55.      A Bizottság a beadványaiban azt állítja, hogy nem róható a terhére, hogy nem indította meg az eljárást azt megelőzően, hogy 2017 júniusában megkapta volna a nemzeti versenyhatóság kérelmét. A Bizottság szerint ezenkívül nem világos, hogy az, hogy a nemzeti versenyhatóságnak már a vizsgálat kezdetétől tudomása volt bizonyos tényekről, mennyiben lehet releváns az eljárásnak a Bizottság általi korábbi megindítása szempontjából.

2.      Elemzés

56.      Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a Crown az első fellebbezési jogalap második részében – álláspontom szerint nem egyértelműen – hivatkozik mind a nemzeti versenyhatóság vizsgálatának hosszára, mind pedig a Bizottság eljárásának késedelmes megindítására.

57.      Ami az együttműködésről szóló közlemény 17. pontjára vonatkozó érvelést illeti, az nem meggyőző abból a szempontból, hogy az, hogy a Bizottság már tudott az eljárás alakulásáról, mennyiben befolyásolhatta volna az ügy Bizottsághoz történő áthelyezésének gyorsaságát. Ahogyan azt a jelen indítvány 50. pontjában említettem, a nemzeti jogban fennálló joghézagok nem tudták volna biztosítani az uniós versenyjog hatékony alkalmazását.

58.      A más tagállamokat is érintő kartell gyanújára vonatkozó érv sem meggyőző. Nem egyértelmű ugyanis, hogy ez hogyan befolyásolta volna a nemzeti versenyhatóság vizsgálatának hosszát, valamint az eljárás Bizottság általi megindításának időpontját.

59.      Álláspontom szerint ezért az első fellebbezési jogalap második része megalapozatlan, és azt el kell utasítani.

IV.    Végkövetkeztetés

60.      A fenti megfontolások tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az első fellebbezési jogalapot.

1      Eredeti nyelv: olasz.

2      Az AT.40522 ügyben 2022. július 12‑én hozott C(2022) 4761 final bizottsági határozat a következő címen érhető el: https://ec.europa.eu/competition/antitrust/cases1/202307/AT_40522_8986595_2868_7.pdf

3      A jelen ügy tényállásának részletesebb bemutatását illetően utalok a megtámadott ítélet 2–11. pontjára.

4      A német jogalkotó a Neuntes Gesetz zur Änderung des Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen (a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény kilencedik módosítása) jogszabállyal (Bundesgesetzblatt, 2017. évfolyam, I. rész, 33. szám, Bonnban kiadva, 2017. augusztus 8‑án), a 81. § bevezetésével pótolta a hiányosságokat.

5      A Bizottság ugyanebben a határozatban megállapította, hogy a jogsértést a Silgan Holdings, Inc., a Silgan Holdings Austria GmbH, a Silgan International Holdings BV, a Silgan Metal Packaging Distribution GmbH és a Silgan White Cap Manufacturing GmbH (a továbbiakban együttesen: Silgan) is elkövette, és ezekre a társaságokra is bírságot szabott ki. A vitatott határozat megsemmisítése iránt a Silgan is keresetet indított a Törvényszék előtt, amelyet azonban a Törvényszék a 2024. október 2‑i Silgan Holdings és társai kontra Bizottság ítélettel (T‑589/22, EU:T:2024:662) elutasított. A Bíróság előtt a Silgan Holdings és társai kontra Bizottság ügyben (C‑845/24 P, a továbbiakban: Silgan ügy) jelenleg folyamatban van a Silgan fellebbezésének elbírálása, amellyel a Silgan a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését kéri; a Silgan ügyre vonatkozóan 2026. március 12‑én ismertettem az indítványomat. A jelen indítványban kizárólag a Crown által felhozott érvekre szorítkozom.

6      HL 2006. C 298., 17. o.

7      Az 1/2003/EK tanácsi rendelet 7. és 23. cikke szerint kartellügyekben hozott határozatok elfogadása érdekében folytatott vitarendezési eljárások lefolytatásáról szóló bizottsági közlemény (HL 2008. C 167., 1. o.).

8      A legutóbb a 2009. május 25‑i 487/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 148., 1. o.) módosított, a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

9      Lásd a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény (HL 2004. C 101., 43. o.) 3. pontját.

10      Lásd az együttműködésről szóló közlemény 1. pontját.

11      A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy az együttműködésről szóló közlemény 6. pontja többi nyelvi változatának mindegyike a 8–15. pontra hivatkozik, az olasz nyelvi változat kivételével.

12      Rámutatok arra, hogy a Crown az első fellebbezési jogalap keretében nem fejtette ki ezt az érvet. A Crown által felhozott érvek viszont arra vonatkoznak, hogy az együttműködésről szóló közlemény jogos bizalmat keltett arra vonatkozóan, hogy az ügyáthelyezésnek két hónapos határidőn belül kellett volna megtörténnie.

13      Ezzel szemben például a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény címzettjei gazdasági szereplők. A Bíróság mindazonáltal a 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítéletben (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408) megerősítette, hogy a gazdasági szereplők nem fektethetnek jogos bizalmat egy adott gyakorlatba, mivel a Bizottság a versenyjog területén „olyan mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely [...] lehetővé teszi, hogy a 17. rendeletben (a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló első rendelet [HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.]) meghatározott korlátok között bármikor megemelje a bírságok általános mértékét, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy biztosítsa a közösségi versenypolitika végrehajtását” (191. pont).

14      Lásd különösen az együttműködésről szóló közlemény 1. és 3. pontját.

15      Lásd: 2016. január 20‑i DHL Express (Italy) és DHL Global Forwarding (Italy) ítélet (C‑428/14, EU:C:2016:27, 33. pont).

16      Uo., 43. pont.

17      Lásd analógia útján: 2012. december 13‑i Expedia ítélet (C‑226/11, EU:C:2012:795, 28. pont).

18      Lásd: 2017. január 12‑i Timab Industries és CFPR kontra Bizottság ítélet (C‑411/15 P, EU:C:2017:11, 134. pont); 2025. október 9‑i On Air Media Professionals és Different Media ítélet (C‑416/24 és C‑417/24, EU:C:2025:765, 60. pont).

19      E tekintetben rámutatok arra, hogy a Bizottság a beadványaiban úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 42. és 43. pontja téves jogalkalmazáson alapul. A Bizottság szerint a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az együttműködésről szóló közlemény köti a Bizottságot a felperesekkel szemben, és hogy az említett közlemény 18. és 19. pontja nem kelt jogos bizalmat. Következésképpen a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság változtassa meg a 42. és 43. pontban szereplő jogi indokolást. A hivatkozott ítélkezési gyakorlat és a jelen indítvány 24–29. pontjában kifejtett megfontolások alapján azonban úgy vélem, hogy a Bizottság kérelmét el kell utasítani.

20      A Bizottság által az EK‑Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.).

21      29. pont.

22      Lásd: 2014. december 17‑i Si.mobil kontra Bizottság ítélet (T‑201/11, EU:T:2014:1096, 39. pont). Lásd még ebben az értelemben: 2023. április 20‑i Amazon.com és társai kontra Bizottság ítélet (C‑815/21 P, EU:C:2023:308, 35. pont).

23      A megtámadott ítélet 51. pontja.

24      Lásd az együttműködésről szóló közlemény 54. pontja d) alpontjának második fordulatát.

25      Az 1/2003 rendelet (38) preambulumbekezdése a következőképpen szól: „[a] közösségi versenyszabályok alapján működő vállalkozások számára nyújtott jogbiztonság hozzájárul az innováció és a befektetések ösztönzéséhez. Amennyiben valamely ügyben jelentős bizonytalanságot idéz elő, hogy e szabályok alkalmazása szempontjából újszerű vagy megoldatlan kérdések merülnek fel, az egyes vállalkozások nem hivatalos iránymutatást kérhetnek a Bizottságtól. Ez a rendelet nem érinti a Bizottságnak azt a lehetőségét, hogy ilyen nem hivatalos iránymutatást adjon ki.”

26      A tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról szóló, 2018. december 11‑i 2019/1 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 11., 3. o.; helyesbítés: HL 2019. L 175., 83. o.).

27      Lásd: 2009. június 1‑jei X BV (ítélet C‑429/07, EU:C:2009:359), amelyben a Bíróság megállapította, hogy „[a] versenyszabályok tagállamokban történő alkalmazásának egységessége érdekében az 1/2003 rendelet IV. címe létrehozta a Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és a tagállamok bíróságai közötti együttműködési mechanizmust.”

28      Lásd a 60. pontot.

29      Megjegyzem, hogy a fellebbezés 50. lábjegyzete a fent hivatkozott ítélet 27. pontjára hivatkozik. A helyes pont azonban a 67. pont.

30      Lásd: 2011. június 14‑i Pfleiderer ítélet (C‑360/09, EU:C:2011:389), amelyben a Bíróság megállapította, hogy a tagállamoknak „biztosítaniuk kell, hogy az általuk elfogadott és alkalmazott szabályok ne sértsék az EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk hatékony alkalmazását” (24. pont). Lásd még: 2025. január 30‑i Caronte & Tourist ítélet (C‑511/23, EU:C:2025:42, 62. pont).