1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, René Repasi az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek egyes energiaágazatbeli gazdasági tevékenységek tekintetében, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az ezekre a gazdasági tevékenységekre vonatkozó különös közzétételek tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. március 9‑i (EU) 2022/1214 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2022. L 188., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítését kéri.

2

2020. június 18‑án az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló (EU) 2020/852 rendeletet (HL 2020. L 198., 13. o.; helyesbítés: HL 2022. L 156., 159. o.), amely kritériumokat állapít meg annak eldöntésére, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül‑e, annak megállapítása céljából, hogy egy befektetés környezeti szempontból milyen mértékben fenntartható.

3

A 2020/852 rendelet 3. cikke az e rendelet 9. cikkében meghatározott hat környezeti célkitűzés fényében határozza meg a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó kritériumokat.

4

A 2020/852 rendelet 4. cikke előírja, hogy a tagállamok és az Európai Unió az említett rendelet 3. cikkében megállapított kritériumokat alkalmazzák annak meghatározására, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül‑e bármely olyan intézkedés céljából, amely a környezeti szempontból fenntarthatóként rendelkezésre bocsátott pénzügyi termékek vagy vállalati kötvények vonatkozásában követelményeket állapít meg a pénzügyi piaci szereplők vagy a kibocsátók számára.

5

Az (EU) 2020/852 rendelet 9. cikke értelmében az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, a körforgásos gazdaságra való átállás, a szennyezés megelőzése és csökkentése, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása környezeti célkitűzések.

6

Továbbá, a 2020/852 rendelet (41) preambulumbekezdése értelmében:

„A klímasemleges energia felhasználásán és a már alacsony karbon‑intenzitású gazdasági tevékenységekbe és ágazatokba irányuló további befektetéseken túlmenően az átállás megköveteli az olyan egyéb gazdasági tevékenységek és ágazatok esetében is az üvegházhatásúgáz‑kibocsátások lényeges csökkentését, amelyeknél nem létezik technológiailag és gazdaságilag kivitelezhető alacsony karbon‑intenzitású alternatíva. Ezen átállási gazdasági tevékenységek akkor minősülhetnek úgy, hogy lényegesen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, ha az üvegházhatásúgáz‑kibocsátásaik lényegesen alacsonyabbak az ágazati vagy iparági átlagnál, nem akadályozzák az alacsony karbon‑intenzitású alternatívák kidolgozását és bevezetését, és nem vezetnek a klímasemlegesség célkitűzésével össze nem egyeztethető eszközökbe történő bezáródáshoz, figyelembe véve az említett eszközök gazdasági élettartamát. Az ilyen átállási gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett átállási tevékenységek hiteles pályán haladjanak a klímasemlegesség felé, és e technikai vizsgálati kritériumokat rendszeres időközönként ki kell igazítani.”

7

Az említett átállási gazdasági tevékenységeket illetően a 2020/852 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az Európai Bizottság az említett rendelet 23. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el egyrészt azon feltételek meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása céljából, amelyek mellett egy konkrét gazdasági tevékenység úgy minősül, mint amely lényegesen hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, másrészt pedig az egyes releváns környezeti célkitűzésekre vonatkozóan az annak meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása céljából, hogy egy olyan gazdasági tevékenység, amelynek vonatkozásában technikai vizsgálati kritériumokat állapítottak meg, jelentősen sért‑e egy vagy több említett célkitűzést.

8

2021. június 4‑én a Bizottság elfogadta az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről szóló, 2021. június 4‑i (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletet (HL 2021. L 442., 1. o.).

9

A 2021/2039 rendelet technikai vizsgálati kritériumokat állapít meg, amelyek több olyan gazdasági ágazatra és tevékenységre is kiterjednek, amelyek hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos célkitűzésekhez. E rendelet minden egyes tevékenység tekintetében technikai, mennyiségi vagy minőségi vizsgálati kritériumokat ír elő annak meghatározására, hogy a minősített tevékenység jelentős mértékben hozzájárul‑e az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló célkitűzésekhez, és nem sérti‑e jelentősen a 2020/852 rendeletben meghatározott egyéb célkitűzéseket.

10

2022. március 9‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott rendeletet, amelynek célja többek között az, hogy technikai vizsgálati kritériumokat állapítson meg annak érdekében, hogy a nukleárisenergia‑ és földgázágazat egyes tevékenységeit a 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése értelmében vett átállási tevékenységek körébe sorolja.

11

A felperes európai parlamenti képviselő.

12

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes az elfogadhatatlansági kifogás elutasítását kéri.

15

A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése értelmében az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlansági kifogásról. Az említett szabályzat 130. cikkének (6) bekezdése alapján a Törvényszék e kérelem alapján az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozhat.

16

A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik, és úgy határoz, hogy nincs helye az eljárás szóbeli szakasza megnyitásának.

17

A Bizottság azt állítja, hogy a felperest nem érinti közvetlenül a megtámadott rendelet.

18

A Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a felperes jogorvoslati jogának elismerése ellentétes lenne az intézményi egyensúllyal, a határozatok többséggel történő elfogadásának demokratikus elvével és az actio popularis kizárásával.

19

A Bizottság hozzáteszi, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elvére és a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak tiszteletben tartására nem lehet hivatkozni a felperes arra irányuló jogorvoslati joga elismerésének alátámasztása érdekében, hogy a Parlament előjogainak megsértésére hivatkozzon.

20

A felperes lényegében azt állítja, hogy a Parlament tagjának jogállása az uniós jog és a képviseleti demokrácia elve alapján szavazati és kezdeményezési jogot, a rendes jogalkotási eljárásban való részvételhez való jogot, a hatáskörre és az eljárásra vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartásához fűződő eljárási jogokat, valamint a Parlament demokratikus hatásköreinek megvédéséhez való jogot biztosít számára.

21

A felperes hangsúlyozza, hogy képviselőként a kereshetőségi jogának elismerése – a Bizottság állításával ellentétben – az intézményi egyensúly védelmét szolgálja, biztosítva a jogorvoslathoz való jogot annak ellenőrzése érdekében, hogy valamely jogi aktus elfogadására irányuló eljárás megválasztása nem ellentétes‑e a képviselők jogaival, mindazonáltal az actio popularis elismerése nélkül.

22

A felperes ily módon lényegében azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával a Bizottság túllépte a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan az EUMSZ 290. cikk alapján ráruházott hatáskört, így a megtámadott rendelet sérti a Parlament jogalkotási hatáskörét, és ebből fakadóan a felperes mint parlamenti képviselő jogait. A felperes ebből azt a következtetést vonja le, hogy őt a megtámadott rendelet közvetlenül és személyében érinti.

23

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy valamely természetes vagy jogi személy által olyan jogi aktussal szemben benyújtott kereset, amelynek e személy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem címzettje, csak akkor fogadható el, ha e személynek kereshetőségi joga van, ami két esetben fordulhat elő. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, ha e jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személy keresetet indíthat olyan végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktussal szemben, amely őt közvetlenül érinti (2013. december 19‑iTelefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 19. pont; 2018. március 13‑iIndustrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C‑244/16 P, EU:C:2018:177, 39. pont).

24

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező jogi aktusnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen elsőként azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történik (lásd ebben az értelemben: 1998. május 5‑iGlencore Grain kontra Bizottság ítélet, C‑404/96 P, EU:C:1998:196, 41. pont; 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P‑C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 42. pont).

25

Emlékeztetni kell arra is, hogy az EUMSZ 289. cikk értelmében a rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, a Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll (lásd: 2015. április 14‑iTanács kontra Bizottság ítélet, C‑409/13, EU:C:2015:217, 69. pont).

26

Továbbá az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdéséből az következik, hogy valamely jogalkotási aktus felhatalmazást adhat a Bizottságnak olyan, általános hatályú, nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek ezen aktus egyes nem alapvető rendelkezéseit egészítik ki, illetve módosítják. E rendelkezés második albekezdésének megfelelően az ilyen felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét, valamint időtartamát. E követelmény magában foglalja, hogy a felhatalmazás olyan szabályok elfogadására irányul, amelyek az alapul szolgáló jogalkotási aktus által meghatározott szabályozási keretbe illeszkednek (2016. március 17‑iParlament kontra Bizottság ítélet, C‑286/14, EU:C:2016:183, 30. pont).

27

A felhatalmazás adására vonatkozó, az EUMSZ 290. cikkben szereplő lehetőség célja az, hogy lehetővé tegye a jogalkotónak, hogy a szabályozás alapvető elemeire összpontosítson, valamint azon nem alapvető elemeire, amelyek esetében úgy ítéli meg, hogy célszerű jogalkotás keretében rendelkezni, amellett, hogy a Bizottságra bízza az elfogadott jogalkotási aktus bizonyos nem alapvető elemei „kiegészítésének” vagy ezek „módosításának” feladatát, az utóbbi intézménynek adott felhatalmazás keretében (2016. március 17‑iParlament kontra Bizottság ítélet, C‑286/14, EU:C:2016:183, 54. pont).

28

Ebből következik, hogy az érintett terület alapvető szabályait az alapszabályozásban kell elfogadni, és azok nem képezhetik hatáskör‑átruházás tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 5‑iParlament kontra Tanács ítélet, C‑355/10, EU:C:2012:516, 64. pont; 2015. szeptember 10‑iParlament kontra Tanács ítélet, C‑363/14, EU:C:2015:579, 46. pont).

29

Egyébiránt a ráruházott hatáskörnek mindenképpen tiszteletben kell tartania a felhatalmazó jogi aktus alapvető elemeit, és az alapul szolgáló jogalkotási aktus által meghatározott szabályozási keretbe kell illeszkednie (2017. május 11‑iDyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 53. pont).

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból kétségtelenül kitűnik, hogy a Parlament azon jogi aktusa, amely kihat a képviselők parlamenti tevékenységének gyakorlására, olyan jogi aktus, amely közvetlenül érinti e képviselők jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben: 2004. június 29‑iFront national kontra Parlament ítélet, C‑486/01 P, EU:C:2004:394, 35. pont; 2001. október 2‑iMartinez és társai kontra Parlament ítélet, T‑222/99, T‑327/99 és T‑329/99, EU:T:2001:242, 60–65. pont).

31

Ez az ítélkezési gyakorlat azonban a Parlamentnek a tagjait közvetlenül érintő belső szervezeti intézkedéseire vonatkozik, és nem ültethető át a jelen ügyre, amelyben a felperes mint parlamenti képviselő által hivatkozott jogokat csak közvetett módon érintheti a Parlament jogalkotási hatáskörének állítólagos megsértése.

32

Még ha feltételezzük is, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával a Bizottság túllépte az EUMSZ 290. cikk alapján ráruházott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört, a felperesnek a fenti 20. pontban említett jogait csak közvetett módon érintené a Parlament jogalkotási hatáskörének ilyen megsértése. Ugyanis a felperesnek a Parlament jogalkotási hatáskörének gyakorlásához kapcsolódó valamennyi joga csak a Parlament belső eljárásai keretében gyakorolható.

33

A felperes állításával ellentétben tehát nem lehet úgy tekinteni, hogy a Parlament előjogainak sérelme a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében közvetlenül érintené a Parlament tagjainak jogi helyzetét.

34

A felperes által hivatkozott, a rendes jogalkotási eljárásban való részvételhez való jog, a hatáskörre és az eljárásra vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartásához való jog, a Parlament demokratikus hatásköreinek védelméhez való jog, valamint a politikai befolyás gyakorlása érdekében történő szavazáshoz, kezdeményezéshez és részvételhez való jog tehát nem tekinthető úgy, mint amit a megtámadott rendelet elfogadása közvetlenül érint.

35

A képviseleti demokrácia elve és a jogállamiság elve, amelyekre a felperes hivatkozik, nem kérdőjelezik meg ezt a következtetést. Az EUMSZ 263. cikk második bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Parlament jogosult az uniós jogi aktusokkal szemben jogorvoslattal élni, így ezen elvek tiszteletben tartását a Szerződésekben előírt jogorvoslati rendszer biztosítja.

36

Ugyanezen okból nem fogadható el a felperes azon értelmezése, amely szerint úgy kell tekinteni, hogy a Parlament tagjait közvetlenül érintik a hatásköri szabályokra vagy a jogalkotási eljárás alapvető rendelkezéseire vagy a hatáskörrel való visszaélést megvalósító aktusokra vonatkozó jogi aktusok.

37

Végül, mivel a felperesnek az intézményi egyensúlyra vagy a kisebbség jogi védelemhez fűződő jogára vonatkozó érvei nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a jogi helyzetét, azokat szintén el kell utasítani.

38

Annyiban, amennyiben a felperes érvelését úgy kell érteni, mint amely felhívja a Törvényszéket arra, hogy az EUMSZ 263. cikkben foglalt feltételektől függetlenül ismerjen el a Parlament tagjai számára a Parlament demokratikus hatásköreinek védelmét szolgáló és érdemi ellenzéki eszközt képező különleges keresetindítási jogot, elegendő megállapítani, hogy az EUMSZ nem rendelkezik ilyen keresetről, és a Törvényszéknek nem feladata, hogy a Szerződésekben elő nem írt jogorvoslati módokat állapítson meg (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2002. július 25‑iUnión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet, C‑50/00 P, EU:C:2002:462, 45. pont).

39

A kereset tehát elfogadhatatlan.

40

E körülmények között a Francia Köztársaság által az eljárási szabályzat 142. cikke (2) bekezdésének megfelelően benyújtott beavatkozási kérelemről már nem szükséges határozni.

41

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

42

Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

43

Az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése alapján a Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott: