–

a JS eK képviseletében A. Meisterernst Rechtsanwalt,

–

az Európai Bizottság képviseletében E. Schmidt, F. van Schaik és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3‑i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 127., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 150., 24. o.; HL 2016. L 40., 16. o.; HL 2018. L 307., 27. o.; HL 2019. L 255., 7. o.) 8. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Pro Rauchfrei e.V. és JS e.K. között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy JS olyan cigarettaárusító automatákat alkalmazott, amelyek eltakarják a fogyasztó elől a cigaretták csomagolásán szereplő egészségvédő figyelmeztetéseket.

3

A 2014/40 irányelv „Tárgy” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv célja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, amelyek a következőkre vonatkoznak:

[…]

[…]

a dohány‑ és a kapcsolódó termékek belső piaca zavartalan működésének elősegítése érdekében, kiindulásként az emberi egészség védelmének magas szintjét alapul véve, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére, valamint az Uniónak az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás‑ellenőrzési Keretegyezménye […] szerinti kötelezettségeinek való megfelelés céljából.”

4

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]”

5

Az említett irányelv „Dohánytermékek” című II. címe tartalmazza az „Csomagolás és címkézés” című II. fejezetet, amely alá az „Általános rendelkezések” című 8. cikk tartozik. E cikk az (1), (3) és (8) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A dohánytermék minden csomagolási egységén és minden gyűjtőcsomagon [helyesen: külső csomagoláson] az e fejezetben meghatározott egészségvédő figyelmeztetésnek kell szerepelnie annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein, amelyben a terméket forgalomba hozzák.

[…]

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az egészségvédő figyelmeztetések eltávolíthatatlan nyomtatással, letörölhetetlenül és teljes egészében látható módon szerepeljenek a csomagolási egységeken és minden gyűjtőcsomagon [helyesen: külső csomagoláson], ideértve azt is, hogy azokat részben vagy egészen semmilyen formában nem takarhatja el, illetve nem zavarhatja meg semmilyen adójegy, árcédula, biztonsági elem, csomagolóanyag, tasak, doboz vagy egyéb eszköz, amikor a dohánytermék forgalomba kerül. A cigarettától, illetve a tasakos kiszerelésű cigarettadohánytól eltérő dohánytermékek csomagolási egységein az egészségvédő figyelmeztetések matrica felragasztásával is rögzíthetők, feltéve, hogy a matrica a felragasztás után nem távolítható el a csomagolásról. Az egészségvédő figyelmeztetésnek a csomagolási egység kinyitásakor érintetlennek kell maradnia, kivéve a felpattintható (flip‑top) fedelű dobozok esetében, amelyeken az egészségvédő figyelmeztetés a kinyitáskor megbontható ugyan, de csak oly módon, hogy a szöveg, a képek és a leszokással kapcsolatos információk grafikai egységessége és láthatósága megmaradjon.

[…]

(8)   A csomagolási egységeken és bármely gyűjtőcsomagon [helyesen: külső csomagoláson] szereplő, az Unióban a fogyasztókhoz szóló képeknek meg kell felelniük e fejezet rendelkezéseinek.”

6

JS, aki két, Münchenben (Németország) található szupermarket üzemeltetője, 2017. május 20‑ától e szupermarketek pénztárainál dobozos cigarettát árusító automatákat helyezett el. A cigarettadobozokat ezen automaták belsejében tárolták, így e dobozok nem voltak láthatók a vevők számára. A különböző cigarettamárkák grafikai ábrázolás útján felismerhetők voltak ugyan az automatán elhelyezett kiválasztógombok révén, de azokon nem szerepeltek a jogszabályban előírt egészségvédő figyelmeztetések.

7

A cigarettadoboz megvásárlásához a vevőnek először meg kellett kérnie a pénztárost, hogy tegye hozzáférhetővé az automatát. Ezt követően a vevőnek meg kellett nyomnia az általa kiválasztott dobozos cigarettának megfelelő gombot, amelynek megnyomására a cigaretta közvetlenül a pénztárszalagra került, annak érdekében, hogy a vevő azt kifizethesse.

8

A Pro Rauchfrei egy nonprofit egyesület, amely a passzív dohányosok jogait védi. Keresetet indított a Landgericht München I (müncheni I. sz. regionális bíróság, Németország) előtt annak érdekében, hogy tiltsák meg JS számára, hogy dohánytermékeket, többek között cigarettát kínáljon eladásra olyan körülmények között, hogy az értékesítés során a dohánytermékek csomagolási egységein és külső csomagolásán szereplő egészségvédő figyelmeztetéseket a jelen ítélet 66. pontjában írt eszköz használatával eltakarják. Másodlagosan a Pro Rauchfrei azt kérte, hogy JS‑t tiltsák el e termékek olyan berendezés útján történő felkínálásától, amely csak a cigaretták csomagolási egységeinek képét ábrázolja, az azokon feltüntetendő egészségvédő figyelmeztetéseket viszont nem.

9

A Landgericht München I (müncheni I. sz. regionális bíróság) elutasította e keresetet.

10

A Pro Rauchfrei e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Münchenhez (müncheni regionális felsőbíróság, Németország), amely azt szintén elutasította. A Pro Rauchfrei e körülmények között határozott úgy, hogy ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel fordul a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

11

Mivel úgy ítélte meg, hogy e kereset elbírálása a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első mondatának és 8. cikke (8) bekezdésének értelmezésétől függ, e bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé, amelyet C‑370/20 számon vettek nyilvántartásba, és amelyben négy kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra.

12

A Bíróság a 2021. december 9‑iPro Rauchfrei ítéletében (C‑370/20, EU:C:2021:988) választ adott a harmadik és a negyedik kérdésre. Ily módon a Bíróság kimondta egyrészt, hogy a 2014/40 irányelv 8. cikkének (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „csomagolási egységek képének” minősül az olyan kép, amely nem a cigaretta csomagolási egységének valósághű reprodukciója, a fogyasztó azonban kialakítása, azaz körvonalai, arányai, színei és a márka logója alapján ilyen csomagolási egységhez társítja azt, másrészt pedig, hogy e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az olyan, e rendelkezés hatálya alá tartozó cigarettacsomag képe, amely azonban nem tartalmazza az ezen irányelv II. címének II. fejezetében előírt egészségvédő figyelmeztetéseket, még akkor sem felel meg e rendelkezésnek, ha a fogyasztónak lehetősége nyílik arra, hogy annak megvásárlását megelőzően megtekinthesse az e képnek megfelelő cigarettacsomagon szereplő figyelmeztetéseket.

13

A Bíróság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a harmadik és a negyedik kérdésre adott válaszra tekintettel az első és a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

14

Márpedig a jelen ügy alapjául szolgáló előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az alapeljárásra vonatkozó eljárási szabályok arra kötelezik őt, hogy tiszteletben tartsa az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelem között fennálló fontossági sorrendet. Mivel a Pro Rauchfrei által elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelem megalapozottsága az azon első és második kérdésre adott választól függ, amelyekre a Bíróság a 2021. december 9‑iPro Rauchfrei ítéletben (C‑370/20, EU:C:2021:988) nem válaszolt, a harmadik és a negyedik kérdésre adott válasznak pedig csak az e fél által másodlagosan előterjesztett kereseti kérelem megalapozottságának értékelése szempontjából lenne jelentősége, az első és a második kérdésre adandó válaszra továbbra is szükség van. A kérdést előterjesztő bíróságnak ugyanis kétségei vannak a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében vett „forgalomba hozatal” fogalmának jelentéstartalmát, valamint a figyelmeztetések „egyéb eszközzel” való eltakarására vonatkozó, e rendelkezésben írt tilalomnak az alkalmazási körét illetően.

15

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az a jogerő, amellyel egy előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet rendelkezik, nem képezi akadályát annak, hogy az ezen ítélet címzettjének minősülő nemzeti bíróság az eléje terjesztett alapjogvita eldöntéséhez ismét szükségesnek ítélje a Bírósághoz való fordulást, különösen akkor, ha olyan új értékelési elemeket terjeszt a Bíróság elé, amelyek alapján a Bíróság a korábban már előterjesztett kérdésre eltérő választ adhat (2003. március 6‑iKaba ítélet, C‑466/00, EU:C:2003:127, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Ebből még inkább az következik, hogy a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete címzettjének minősülő nemzeti bíróság új előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhat a Bírósághoz, amelyben ismét azokat a kérdéseket terjeszti a Bíróság elé, amelyeket a Bíróság ezen ítéletben úgy tekintett, hogy a többi kérdésre adott válaszra tekintettel azokat nem szükséges megválaszolni, amennyiben e bíróság az új kérelmében olyan elemeket terjeszt elő, mint a jelen ítélet 14. pontjában kifejtettek, amelyekből az következik, hogy a nem vizsgált kérdésekre adandó válaszra valóban szükség van az alapjogvita elbírálása céljából.

18

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy a dohánytermékek olyan árusító automatákon keresztül történő értékesítése, amelyekben e termékek csomagolási egységeit úgy tárolják, hogy azok kívülről nem láthatók, az e rendelkezés értelmében vett „forgalomba hozatal” fogalmába tartozik‑e.

19

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „forgalomba hozatal” fogalmát a 2014/40 irányelv 2. cikkének 40. pontja úgy határozza meg, hogy az „a termék – fizetés melletti vagy fizetés nélküli – hozzáférhetővé tétele az unióbeli fogyasztók számára, többek között távértékesítéssel is, tekintet nélkül a termék gyártásának helyére”.

20

A „hozzáférhetővé tétel” kifejezés szokásos értelmének megfelelően valamely dohányterméket a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében akkor kell „forgalomba hozottnak” tekinteni, ha azt a fogyasztók meg tudják vásárolni. Így, ha valamely dohánytermék készen áll az eladásra, úgy kell tekinteni, hogy azt még azt megelőzően hozták forgalomba, hogy azt a vásárló megvásárolta és kifizette volna.

21

Egyébiránt pontosítani kell, hogy – amint az ezen irányelv 2. cikke 40. pontjának és 8. cikke (3) bekezdésének szövegéből kitűnik – azok az eszközök, amelyekkel a dohánytermékeket a fogyasztóknak kínálják, nincsenek kihatással az említett irányelv értelmében vett „forgalomba hozatal” fogalmának jelentésére.

22

Következésképpen a jelen ügyben az a tény, hogy a dohánytermékek nem láthatók annak az árusító automatának a belsejében, amelyen keresztül e termékeket eladásra kínálják, nem zárja ki annak a megállapíthatóságát, hogy az említett termékeket a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében véve „forgalomba hozták”.

23

A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy a dohánytermékek olyan árusító automaták segítségével történő értékesítése, amelyekben e termékek csomagolási egységeit úgy tárolják, hogy azok kívülről nem láthatók, az e rendelkezés értelmében vett „forgalomba hozatal” fogalma alá tartozik.

24

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy a dohánytermék csomagolási egységén vagy külső csomagolásán található egészségvédő figyelmeztetések kizárólag azért vannak e rendelkezés értelmében véve „eltakarva”, mert e termék árusító automatában való tárolása azzal a hatással jár, hogy azok kívülről egyáltalán nem láthatók.

25

A 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondata előírja a tagállamok azon kötelezettségét, hogy biztosítaniuk kell azt, hogy az egészségvédő figyelmeztetések szerepeljenek a csomagolási egységeken és minden külső csomagoláson, ideértve azt is, hogy azokat részben vagy egészen semmilyen formában nem takarhatja el, illetve nem zavarhatja meg semmilyen adójegy, árcédula, biztonsági elem, csomagolóanyag, tasak, doboz vagy egyéb eszköz, amikor a dohánytermék forgalomba kerül.

26

Így tehát az az eset, amikor a dohánytermékek ugyan tartalmazzák a csomagolási egységeiken vagy a csomagolásukon az egészségvédő figyelmeztetéseket, de úgy vannak elzárva egy olyan tárolóegységbe, mint a jelen ügy tárgyát képező eszköz, hogy kívülről nem láthatók, nem tartozik kifejezetten e rendelkezés hatálya alá.

27

Mindazonáltal el kell dönteni, hogy ilyen esetben úgy kell‑e tekinteni, hogy az egészségvédő figyelmeztetéseket az említett rendelkezés értelmében vett „egyéb eszközzel” takarták el.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2022. október 28‑iGeneralstaatsanwaltschaft München [Kiadatás és ne bis in idem] ítélet, C‑435/22 PPU, EU:C:2022:852, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Ami a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondatának megfogalmazását illeti, az a dohánytermékek csomagolási egységein vagy bármely külső csomagoláson megtalálható egészségvédő figyelmeztetések részleges vagy teljes eltakarására, nem pedig magának a csomagolási egységeknek az eltakarására vonatkozik.

30

Egyébiránt, ami különösen a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondatában szereplő, a dohánytermék csomagolási egységén vagy külső csomagolásán szereplő egészségvédő figyelmeztetések eltakarására alkalmas „egyéb eszköz[re]” való utalást illeti, meg kell állapítani, hogy az e rendelkezésben nem kimerítő jelleggel felsorolt elemek – nevezetesen adójegyek, árcédulák, biztonsági elemek, csomagolóanyagok, tasakok vagy dobozok – mindegyike alkalmas akár arra, hogy azokat közvetlenül a dohánytermék csomagolási egységén vagy külső csomagolásán helyezzék el, akár arra, hogy azokba belehelyezzék ezen egységet vagy a csomagolását. Ezzel szemben ezen elemek egyike sem járhat azzal a hatással, hogy az ilyen csomagolási egységet a vásárlóközönség számára teljességgel hozzáférhetetlenné és láthatatlanná tegye, például olyan esetben, amikor, akárcsak a jelen esetben, azt egy olyan tárolóegységbe zárják el, mint egy árusító automata.

31

Ezt az értelmezést erősíti meg az a kontextus is, amelybe e 8. cikk (3) bekezdése illeszkedik. A dohánytermékek csomagolási egységein szereplő egészségvédő figyelmeztetések eltakarásának kérdése ugyanis, amelyre e rendelkezés utal, elkülönül attól a kérdéstől, mint a dohánytermékek csomagolási egységeinek képein szereplő azon egészségvédő figyelmeztetések esetleges hiányának kérdése, amelyek szerepelhetnek egy olyan automata árusítóeszköz külső felületén is, amelyben ezeket az egységeket tárolják. Ez utóbbi kérdés a 2014/40 irányelv 8. cikke (8) bekezdésének hatálya alá tartozik, ahogyan azt a Bíróság a 2021. december 9‑iPro Rauchfrei ítéletben (C‑370/20, EU:C:2021:988) értelmezte.

32

Ami a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondatában írt, az egészségvédő figyelmeztetések eltakarására vonatkozó tilalom célját illeti, ezen irányelv az 1. cikke szerint egy kettős célt követ, amely a dohánytermékek és kapcsolódó termékek belső piaca megfelelő működésének elősegítésére irányul, az emberi egészség védelmének magas szintjét alapul véve, különös tekintettel a fiatalkorúak egészségének védelmére (2021. december 9‑iPro Rauchfrei ítélet, C‑370/28, EU:C:2021:988, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

E tekintetben a Bíróság a 2021. december 9‑iPro Rauchfrei ítélet (C‑370/20, EU:C:2021:988) 30. pontjában lényegében már pontosította, hogy azok az egészségvédő figyelmeztetések, amelyeknek a dohánytermékek csomagolási egységén vagy csomagolásán szerepelniük kell, arra szolgálnak, hogy az ilyen csomagolási egység vagy annak képe révén keltett látvány segítségével csökkentsék a megvásárlás iránti vágyat a fogyasztóban.

34

Márpedig e cél megvalósítását nem veszélyezteti, ha a csomagolási egységet olyan tárolóegységbe zárják el, mint egy árusító automata, oly módon, hogy az kívülről egyáltalán nem látható. Mivel ilyen esetben a fogyasztó nem láthatja ezt a csomagolási egységet, ennélfogva nem is ébred benne olyan vásárlás iránti vágy, amelynek csökkentésére az egészségvédő figyelmeztetések szolgálnak.

35

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/40 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy a dohánytermék csomagolási egységén vagy külső csomagolásán található egészségvédő figyelmeztetéseket nem „takarják el” e rendelkezés értelmében véve pusztán amiatt, hogy e termék árusító automatában való tárolása azzal a hatással jár, hogy az kívülről egyáltalán nem látható.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: