–

a Lineas – Concessões de Transportes SGPS, S.A., a Global Roads Investimentos SGPS, Lda. és a NOS‑SGPS SA képviseletében A. Fernandes de Oliveira advogado,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, H. Gomes Magno és A. Rodrigues, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében I. Melo Sampaio, A. Nijenhuis, L. Santiago de Albuquerque és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26‑i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 176., 338. o.; helyesbítések: HL 2013. L 208., 73. o.; HL 2017. L 20., 1. o.; HL 2020. L 212., 20. o.; HL 2023. L 48., 103. o.) 3. cikke (1) bekezdése 22. pontjának, valamint a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26‑i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 176., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 208., 68. o.; HL 2013. L 321., 6. o.) 4. cikke (1) bekezdése 26. pontjának az értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket a Lineas – Concessões de Transportes SGPS, S.A., a Global Roads Investimentos SGPS, Lda., valamint a NOS‑SGPS SA és az Autoridade Tributária e Aduaneira (adó‑ és vámhatóság, Portugália) között a hitelműveleteket terhelő bélyegilleték adóztatása tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő.

3

A pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról szóló, 2002. december 16‑i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 35., 1. o.) 2. cikkének 15. pontja a következőket mondja ki:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

4

A 2013/36 irányelv (5) és (20) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

[…]

5

Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv az alábbiakra vonatkozó szabályokat állapítja meg:

6

Az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 22. pontja értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalom‑meghatározások alkalmazandók:

[…]

7

Ugyanezen irányelv 5. cikke a következőket pontosítja:

„Amennyiben egy tagállamban több illetékes hatóság foglalkozik a hitelintézetek, befektetési vállalkozások és pénzügyi vállalkozások prudenciális felügyeletével, a tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket az e hatóságok közötti koordináció megszervezése érdekében.”

8

A 2013/36 irányelv 34. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket […] fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján folytathassa bármely, egy másik tagállamból származó pénzügyi vállalkozás – akár hitelintézet leányvállalata, akár két vagy több hitelintézet közös tulajdonában lévő leányvállalat –[,] amelynek alapító okirata és alapszabálya lehetővé teszi az említett tevékenységek folytatását, és amely megfelel a következő feltételek mindegyikének:

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik az első albekezdésben előírt feltételeknek való megfelelést, és a megfelelésről szóló igazolást […] a pénzügyi vállalkozás rendelkezésére bocsátják.

(2)   Ha egy az (1) bekezdés első albekezdése szerinti pénzügyi vállalkozás már nem felel meg az előírt feltételeknek, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai értesítik a fogadó tagállam illetékes hatóságait, és a szóban forgó pénzügyi vállalkozás által a fogadó tagállamban folytatott tevékenységek a fogadó tagállam jogának hatálya alá kerülnek.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést megfelelően kell alkalmazni az (1) bekezdés első albekezdése szerinti pénzügyi vállalkozás leányvállalataira.”

9

Ezen irányelv 117. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek. Egymás rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt, amely alapvető vagy lényeges a többi hatóság ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti felügyeleti feladatainak gyakorlása szempontjából. E tekintetben az illetékes hatóságok kérésre minden lényeges információt továbbítanak, és minden alapvető információt saját kezdeményezésükre közölnek.

[…]

Az első albekezdésben említett információk akkor tekintendők alapvetőnek, ha képesek lényegesen befolyásolni egy másik tagállamban lévő intézmény vagy pénzügyi vállalkozás pénzügyi megbízhatóságának megítélését.

[…]”

10

Az említett irányelv 118. cikke a következőképpen szól:

„Ha ezen irányelv és az 575/2013/EU rendelet alkalmazása során az egyik tagállam illetékes hatóságai konkrét esetekben ellenőrizni kívánják egy másik tagállamban található intézményre, pénzügyi holding társaságra, vegyes pénzügyi holding társaságra, pénzügyi vállalkozásra, járulékos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásra, vegyes tevékenységű holding társaságra […] vonatkozó információkat, az ellenőrzés elvégzése céljából megkeresik a szóban forgó másik tagállam illetékes hatóságait. […]”

11

Ugyanezen irányelv I. melléklete felsorolja a kölcsönös elismerés hatálya alá tartozó tevékenységeket.

12

Az 575/2013 rendelet (14) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„[…] Az egységes szabálykönyv a belső piac működését segítő és a szabályozási arbitrázs lehetőségét megakadályozó, szilárd és egységes szabályozási keretet jelent. […]”

13

E rendelet 1. cikke értelmében:

„Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:

[…]”

14

Az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 3., 20., 21., 26. és 27. pontja a következőket pontosítja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]”

15

Ugyanezen rendelet 18. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Az 1. szakaszban említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézmények elvégzik minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljeskörű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk, vagy adott esetben ugyanazon pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalata. […]”

16

Az 575/2013 rendelet 36. cikke (1) bekezdésének g), h), i) és k) pontja a következőket mondja ki:

„Az intézményeknek az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

[…]

[…]

[…]”

17

E rendelet 56. cikke c) és d) pontjának szövege a következő:

„Az intézményeknek a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

[…]

18

Az említett rendelet 66. cikkének b)–d) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A következőket kell levonni a járulékos tőkeelemekből:

[…]

19

Ugyanezen rendelet 89. cikkének (1)–(3) bekezdése értelmében:

„(1)   A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemeinek 15%‑át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre vonatkoznak, amely nem a következők egyike:

(2)   A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézménynek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő vállalkozásokban lévő befolyásoló részesedéseinek teljes összegére vonatkoznak, amennyiben az meghaladja az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemeinek 60%‑át.

(3)   Az illetékes hatóságok az a) vagy b) pontban említett követelményeket alkalmazzák az intézmények (1) és (2) bekezdésben említett, befolyásoló részesedéseire:

Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük, hogy az a) vagy a b) pontot alkalmazzák‑e.”

20

Az 575/2013 rendelet 90. cikke a következőket írja elő:

„A 89. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátokat meghaladó összegekre 1250%‑os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként az intézmények az említett összegeket levonhatják az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának megfelelően.”

21

Az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat‑vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2019. május 20‑i (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 150., 1. o.; helyesbítések: HL 2021. L 65., 60. o.; HL 2021. L 380., 23. o.; HL 2021. L 398., 69. o.; HL 2022. L 316., 101. o.) 1. cikke 2. pontja a) alpontjának iii. alpontja a következőket mondja ki:

„A 4. cikk a következőképpen módosul:

22

A 2019/876 rendelet 3. cikke (3) bekezdése b) pontjának szövege a következő:

„E rendelet 1. cikkének következő pontjait 2019. június 27‑től kell alkalmazni:

[…]

23

A Código do Imposto do Selo (a bélyegilletékről szóló törvénykönyv) 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja a következőket írja elő:

„Mentesülnek továbbá az illeték alól:

[…]

24

A Lineas – Concessões de Transportes SGPS Portugáliában székhellyel rendelkező holdingtársaság, amelynek a tevékenysége a más társaságokban fennálló részesedések kezeléséből áll. Közlekedési infrastruktúrát működtető társaságokban rendelkezik részesedésekkel.

25

Tevékenysége keretében e holdingtársaság hitelintézetektől származó finanszírozást vett igénybe. E hitelintézetek megfizették a hitelügyleteket terhelő bélyegilletéket, és azt áthárították az említett holdingtársaságra.

26

Mivel vitatta az említett bélyegilleték megfizetését, ez utóbbi a 2015 áprilisától 2016 januárjáig terjedő időszak tekintetében hivatalból történő felülvizsgálat iránti kérelmet, a 2017 júniusától és 2017 decemberéig terjedő időszak tekintetében pedig fellebbezést nyújtott be a határozatot hozó szervhez.

27

Mivel e fellebbezést és e kérelmet elutasították az adóhatóság határozatai, a Lineas – Concessões de Transportes SGPS e határozatokkal szemben közigazgatási határozattal szembeni fellebbezéseket nyújtott be, amelyeket a 2020. július 17‑i végzésekkel elutasítottak.

28

2020. október 21‑én e társaság a Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD‑nál (közigazgatási választottbírósági központ – CAAD, Portugália) választottbíróság felállítását kérte, és kérelmet nyújtott be e végzések megsemmisítésére irányuló választottbírósági eljárás megindítása iránt.

29

A Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ – CAAD], Portugália), amely a C‑207/22. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság, megállapítja, hogy a portugál jogi szabályozásból kitűnik, hogy a hitelügyleteket terhelő bélyegilleték nem alkalmazandó az uniós jog értelmében vett pénzügyi vállalkozásokra.

30

Márpedig eltérések vannak a nemzeti ítélkezési gyakorlaton belül a „pénzügyi vállalkozás” fogalmának értelmezését illetően. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy szükséges meghatározni, hogy e fogalom valamennyi olyan holdingtársaságra vonatkozik‑e, amely nem tartozik a biztosítási ágazatba, vagy az csak olyan holdingtársaságokra vonatkozik, amelyek a banki tevékenységekre alkalmazandó felügyeleti és prudenciális követelmények alá tartozó társaságokban részesedéssel rendelkeznek.

31

E körülmények között a Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ]) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [2013/36 irányelv] és az [575/2013 rendelet] értelmében vett »pénzügyi vállalkozásnak« minősülhet‑e az a holdingtársaság, amelynek kizárólagos tevékenysége más vállalkozásokban fennálló részesedések kezelése gazdasági tevékenység gyakorlásának közvetett formájaként, és amely e tevékenység során megszerzi és tartósan birtokolja a társaságok tőkéjének általában legalább 10%‑át kitevő részesedéseket, és e társaságok tevékenysége a közlekedési infrastruktúra – utak és/vagy autópályák tervezését, építését és kezelését is magában foglaló – kezelésének körébe tartozik?”

32

A Global Roads Investimentos SGPS Portugáliában letelepedett holdingtársaság.

33

Tevékenysége keretében e holdingtársaság hitelintézetektől származó finanszírozást vett igénybe. E hitelintézetek megfizették a hitelügyleteket terhelő bélyegilletéket, és azt áthárították az említett holdingtársaságra.

34

Ugyanezen holdingtársaság 2018. december 28‑án kérelmet nyújtott be az említett bélyegilleték hivatalból történő felülvizsgálata iránt.

35

E kérelmet az adóhatóság a 2019. november 21‑i határozatával elutasította. A Global Roads Investimentos SGPS e határozattal szemben közigazgatási határozattal szembeni fellebbezést nyújtott be, amelyet a 2021. augusztus 5‑i végzéssel elutasítottak.

36

2022. január 20‑án e társaság a közigazgatási választottbírósági központ – CAAD‑nál választottbíróság felállítását kérte, és kérelmet nyújtott be e végzés megsemmisítésére irányuló választottbírósági eljárás megindítása iránt.

37

A Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ – CAAD]), amely a C‑267/22. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság, a jelen ítélet 29. és 30. pontjában előadott okból megállapítja, hogy az alapügy megoldása azon kérdéstől függ, hogy valamely holdingtársaság minősíthető‑e a 2013/36 irányelv és az 575/2013 rendelet értelmében vett „pénzügyi vállalkozásnak”.

38

E körülmények között a Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ]) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [2013/36 irányelv] 3. cikke (1) bekezdésének 22. pontja és az [575/2013 rendelet] 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontja értelmében vett »pénzügyi vállalkozás« fogalma alá tartozik‑e egy Portugáliában székhellyel rendelkező […] olyan holdingtársaság, amelynek egyetlen tevékenysége más vállalkozásokban fennálló részesedések kezelése gazdasági tevékenység gyakorlásának közvetett formájaként, és amely e tevékenység során megszerzi és tartósan birtokolja a – nem a biztosítási vagy pénzügyi ágazatban működő – társaságok tőkéjének általában legalább 10%‑át kitevő részesedéseket?”

39

A NOS‑SGPS Portugáliában székhellyel rendelkező holdingtársaság.

40

Tevékenysége keretében e holdingtársaság hitelintézetektől származó finanszírozást vett igénybe. E hitelintézetek megfizették a hitelügyleteket terhelő bélyegilletéket, és azt áthárították az említett holdingtársaságra.

41

Mivel e társaság vitatta az említett bélyegilleték megfizetését, az utóbbi 2019. január 22‑én hivatalból történő felülvizsgálat iránti kérelmet, 2019. január 23‑án pedig közigazgatási határozattal szembeni fellebbezést nyújtott be a 2015 januárja és 2016 októbere, illetve a 2017 márciusa és 2018 októbere közötti időszak tekintetében.

42

E fellebbezéseket az adóhatóság a 2019. szeptember 27‑i határozatával elutasította.

43

A NOS‑SGPS választottbírósági eljárás megindítása iránt kérelmet nyújtott be a közigazgatási választottbírósági központ – CAAD‑hoz, amely a 2021. január 6‑i határozatával elutasította kérelmeit.

44

E holdingtársaság, mivel úgy ítélte meg, hogy e választottbírósági határozat ellentétes egy, ugyanazon alapvető jogkérdésre vonatkozó jogerős választottbírósági határozattal, az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében fellebbezést nyújtott be a Supremo Tribunal Administrativóhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Portugália), amely a C‑290/22. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság.

45

E bíróság megállapítja, hogy a portugál jogalkotó az alapügyekben szereplőhöz hasonló hitelügyleteket terhelő bélyegilleték alóli mentesség körülhatárolása során úgy döntött, hogy kifejezetten utal a „közösségi jogszabályokban” említett pénzügyi vállalkozás típusára és formájára.

46

E körülmények között a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [2013/36 irányelv] 3. cikke (1) bekezdésének 22. pontja és az [575/2013 rendelet] 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontja értelmében vett »pénzügyi vállalkozás« fogalma alá tartozik‑e egy Portugáliában székhellyel rendelkező […] olyan holdingtársaság, amelynek egyetlen tevékenysége más, nem a biztosítási ágazatban működő vállalkozásokban fennálló részesedések kezelése?”

47

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó jogviták olyan nemzeti adójogi szabályozás alkalmazására vonatkoznak, amely nem tartozik sem a 2013/36 irányelv, sem az 575/2013 rendelet hatálya alá.

48

Az EUMSZ 267. cikknek megfelelően a Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára az Európai Unió intézményei által elfogadott jogi aktusok értelmezése tekintetében. A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az e cikk által bevezetett együttműködés keretében kizárólag a nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, ha a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdések uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a Bíróságnak főszabály szerint határozatot kell hoznia (2020. január 30‑iI. G. I. ítélet, C‑394/18, EU:C:2020:56, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan közvetlenül az uniós jog hatálya alá, ám az uniós rendelkezéseket a nemzeti jog alkalmazandóvá teszi, amely jog az uniós jog hatálya alá nem tartozó helyzetekre adott megoldásaira nézve az uniós jog által nyújtott megoldásokhoz igazodott (2017. október 19‑iEuropamur Alimentación ítélet, C‑295/16, EU:C:2017:782, 29. pont; 2020. január 30‑iI.G.I. ítélet, C‑394/18, EU:C:2020:56, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróságok pontosították, hogy az alapügyben szóban forgó portugál szabályozás az alapeljárás felperesei által hivatkozott illetékmentesség alkalmazását kizárólag „pénzügyi vállalkozások” számára tartja fenn, és hogy e szabályozás e fogalmat az uniós jogra való közvetlen és feltétlen utalással határozza meg.

51

Ebből következik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a feltett kérdésekre választ adjon.

52

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésükkel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróságok lényegében arra várnak választ, hogy a 2013/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 22. pontját és az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan vállalkozás, amelynek a tevékenysége olyan társaságokban való részesedésszerzésből áll, amelyek a pénzügyi ágazatban nem folytatnak tevékenységet, a „pénzügyi vállalkozás” ezen irányelv és e rendelet értelmében vett fogalma alá tartozik.

53

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezés kifejezéseit általában az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak e rendelkezés kifejezéseit, hanem annak összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját is (lásd ebben az értelemben: 2023. március 30‑iM. Ya. M. [Az örökség örököstárs általi visszautasítása] ítélet, C‑651/21, EU:C:2023:277, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

Ami először is a 2013/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdése 22. pontjának szövegét illeti, e rendelkezés kimondja, hogy ezen irányelv alkalmazásában a „pénzügyi vállalkozás” alatt az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontjában meghatározott pénzügyi vállalkozást kell érteni.

55

Az e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 3. pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontja kimondja, hogy az említett rendelet alkalmazásában a „pénzügyi vállalkozás” olyan, hitelintézettől vagy befektetési vállalkozástól eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36 irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több folytatása, ideértve a pénzügyi holdingtársaságokat, a vegyes pénzügyi holdingtársaságokat, a pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat. E 4. cikk (1) bekezdésének 26. pontja ezzel szemben kizárja a „pénzügyi vállalkozás” fogalmából a biztosítói holdingtársaságokat és a vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaságokat.

56

E rendelkezés így általános jelleggel említi azon vállalkozásokat, amelyeknek a fő tevékenysége részesedésszerzésből áll, mint az e rendelet értelmében vett „pénzügyi vállalkozás” fogalma alá tartozó vállalkozások, és az alapeljárások szempontjából releváns időpontokban alkalmazandó változatában kizárólag a biztosítási ágazatba tartozó hitelintézeteket, befektetési vállalkozásokat és bizonyos holdingtársaságokat zár ki e fogalom alól.

57

E tekintetben pontosítani kell, hogy bár a 2019/876 rendelet 1. cikke 2. pontja a) alpontjának iii. alpontja az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése 26. pontjának olyan új megszövegezését tartalmazza, amely a „pénzügyi vállalkozás” e rendelet értelmében vett fogalmából kizárja a tisztán ipari holdingtársaságokat is, a C‑290/22. sz. ügyben hozott előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy ezen új megszövegezés az időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó az alapügyekben.

58

Ezenkívül, noha az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése 26. pontjának szövege azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyeknek a fő tevékenysége a 2013/36 irányelv I. mellékletében szereplő lista 2–12. és 15. pontjában említett egy vagy több tevékenység végzéséből áll, amelyek a pénzügyi szektorba tartoznak, a „vagy” kötőszó használata arra utal, hogy az uniós jogalkotónak nem állt szándékában, hogy e tevékenységek közül egy vagy több közvetlen gyakorlását az 575/2013 rendelet értelmében vett „pénzügyi vállalkozás” fogalma meghatározásának kritériumává tegye.

59

Mindemellett azt is hangsúlyozni kell, hogy az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése 26. pontjának szövegéből kitűnik, hogy a pénzügyi holdingtársaságokat és a vegyes pénzügyi holdingtársaságokat az e rendelet értelmében vett „pénzügyi vállalkozásoknak” kell tekinteni.

60

Márpedig egyrészt az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 20. pontja kimondja, hogy e rendelet alkalmazásában a „pénzügyi holding társaság” olyan pénzügyi vállalkozás, amely nem minősül vegyes pénzügyi holdingtársaságnak, és amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben hitelintézetek, befektetési vállalkozások vagy pénzügyi vállalkozások, és e leányvállalatok közül legalább egy hitelintézet vagy befektetési vállalkozás.

61

Másrészt az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a 2002/87 irányelv 2. cikkének 15. pontjával összefüggésben értelmezett 21. pontjából az következik, hogy az e rendelet értelmében vett „vegyes pénzügyi holding társaságnak” kell tekinteni a hitelintézettől, a biztosítóintézettől és a befektetési vállalkozástól eltérő anyavállalatot, amely leányvállalataival – amelyek közül legalább egy hitelintézet, biztosítóintézet vagy befektetési vállalkozás –, valamint egyéb vállalkozásokkal együttesen pénzügyi konglomerátumot alkot.

62

Úgy tűnik tehát, hogy a pénzügyi holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok pontosan meghatározott típusú társaságok, amelyeket egyszerre jellemez az a tény, hogy fő tevékenységük részesedésszerzésből áll, és az, hogy sajátos kapcsolatok állnak fenn valamely hitelintézettel, biztosítóintézettel vagy befektetési vállalkozással.

63

Ebből következik, hogy az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontjában a pénzügyi holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok kifejezett említése teljesen szükségtelen lenne, ha e rendelkezést – pusztán amiatt, hogy olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyeknek a fő tevékenysége részesedésszerzésből áll – úgy kellene értelmezni, mint amely az e rendelet értelmében vett „pénzügyi vállalkozás” fogalmába szisztematikusan bevon minden ilyen fő tevékenységet végző társaságot.

64

Ugyanakkor, amint a főtanácsnok az indítványának 41. pontjában megjegyezte, magából az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése 26. pontjának szövegéből kitűnik, hogy a pénzügyi vállalkozások e rendelkezésben szereplő listája nem kimerítő jellegű. Ennélfogva a pénzügyi holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok e rendelkezésben való említéséből nem lehet arra következtetni, hogy a valamely hitelintézettel, biztosítóintézettel vagy befektetési vállalkozással fennálló bizonyos sajátos kapcsolatok hiánya szükségképpen akadályát képezi az e rendelet értelmében vett „pénzügyi vállalkozásnak” való minősítésnek.

65

Másodszor, a 2013/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdése 22. pontjának és az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése 26. pontjának szövegösszefüggése azt tanúsítja, hogy az uniós jogalkotó a pénzügyi vállalkozásokra alkalmazandó szabályozást a közöttük fennálló kapcsolatoknak és a pénzügyi ágazatba tartozó bizonyos tevékenységek gyakorlásának fennállása alapján határozta meg.

66

Mindenekelőtt a 2013/36 irányelvben meghatározott, pénzügyi vállalkozásokra alkalmazandó szabályozás fő eleme a számukra nyitva álló azon lehetőségben áll, hogy a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében más tagállamban pénzügyi ágazatba tartozó tevékenységeket gyakoroljanak.

67

Ezen irányelv „pénzügyi vállalkozások” című 34. cikke, amely az említett irányelv egyetlen cikke, amely kizárólag a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozik, ugyanis bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi az ilyen vállalkozások számára, hogy az említett irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységeket másik tagállamban folytassák. E cikk így konkretizálja az ugyanezen irányelv (20) preambulumbekezdésében kimondott azon elvet, miszerint bizonyos pénzügyi tevékenységek kölcsönös elismerését bizonyos feltételek mellett ki kell terjeszteni, amennyiben azokat valamely hitelintézet leányvállalataként működő pénzügyi vállalkozás végzi.

68

Következésképpen valamely vállalkozás számára az a tény, hogy a 2013/36 irányelv értelmében vett „pénzügyi vállalkozásnak” minősítik, ezen irányelv 34. cikkének alkalmazása szempontjából irreleváns, ha e vállalkozás nem kíván pénzügyi ágazatba tartozó tevékenységeket folytatni.

69

Ezt követően az 575/2013 rendelet az e rendeletben előírt prudenciális követelmények alkalmazása érdekében számos következményt ír elő egy adott vállalkozás „pénzügyi vállalkozásnak” minősítésével kapcsolatban.

70

Pontosabban az említett rendelet 18. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az ugyanezen rendelet követelményeinek összevont alapon történő teljesítésére kötelezett hitelintézetek és befektetési vállalkozások főszabály szerint elvégzik többek között minden olyan pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk, vagy adott esetben ugyanazon pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalata.

71

E rendelkezés ezzel szemben nem írja elő az intézmények és befektetési vállalkozások valamennyi leányvállalatát magában foglaló prudenciális konszolidáció elvégzését.

72

Ezenkívül az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 27. pontjából az következik, hogy a pénzügyi vállalkozások – többek között a hitelintézetekhez, a befektetési vállalkozásokhoz és a biztosítóintézetekhez hasonlóan – „pénzügyi ágazatbeli szervezeteknek” minősülnek.

73

Márpedig e rendelet 36. cikke (1) bekezdésének g)–i) pontjából, 56. cikkének c) és d) pontjából, valamint 66. cikkének b)–d) pontjából kitűnik, hogy a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások által a pénzügyi ágazatbeli szervezetekbe történő befektetésekre olyan különös szabályozás vonatkozik, amely különösen bizonyos levonásokkal jár ezen intézmények és vállalkozások szavatolótőkéjének kiszámítása során.

74

Ezzel szemben a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedéseire olyan eltérő szabályok vonatkoznak, amelyeket többek között az említett rendelet 36. cikke (1) bekezdésének k) pontja, valamint 89. és 90. cikke ír elő, és amelyek különösen maguk után vonhatják e részesedések kockázati súlyának a tőkekövetelmények kiszámítása érdekében való alkalmazását, vagy az ilyen részesedések tilalmát, amennyiben azok meghaladják az érintett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás szavatolótőkéjének bizonyos százalékát.

75

A fentiekből következik, hogy az 575/2013 rendelet a hitelintézetek és befektetési vállalkozások konszolidálására és prudenciális követelményeire vonatkozó olyan szabályokat határoz meg, amelyek – mivel a pénzügyi vállalkozásokban vagy a pénzügyi ágazat más szervezeteiben fennálló részesedésekre vonatkoznak, és eltérnek a pénzügyi ágazaton kívüli részesedésekre alkalmazandó szabályoktól – úgy tekinthetők, mint amelyek ezen ágazat tevékenységei sajátosságainak figyelembevételén alapulnak.

76

Márpedig e logika megkérdőjeleződne, ha a pénzügyi ágazat szervezeteiben való részesedésekre vonatkozó szabályokat valamely hitelintézet vagy befektetési vállalkozás ezen ágazaton kívüli részesedésére alkalmaznák pusztán amiatt, hogy ez utóbbi részesedést e hitelintézet vagy vállalkozás olyan leányvállalata révén valósítják meg, amelynek a tevékenysége részesedésszerzésből áll.

77

Végül a 2013/36 irányelv 5. cikke nemcsak a hitelintézetek és befektetési vállalkozások, hanem a pénzügyi vállalkozások felügyelete tekintetében is előírja az illetékes hatóságok tevékenységeinek belső koordinációját, ezáltal kapcsolatot teremtve egyrészt a pénzügyi ágazat prudenciális felügyelete, másrészt a pénzügyi vállalkozások ellenőrzése között.

78

Hasonlóképpen, ezen irányelv 117. cikkének (1) bekezdése és 118. cikke a pénzügyi vállalkozásokra alkalmazandó, tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködési kötelezettségeket állapít meg anélkül, hogy e szabályozást kiterjesztené a pénzügyi ágazaton kívüli azon szervezetekre, amelyekben valamely hitelintézet vagy befektetési vállalkozás részesedéssel rendelkezik.

79

Harmadszor, a 2013/36 irányelv 1. cikkéből és az 575/2013 rendelet 1. cikkéből az következik, hogy e jogi aktusok célja a tevékenységhez való hozzáférésre, a felügyeletre, valamint a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó különböző követelményekre vonatkozó szabályok meghatározása. Ezen irányelv (5) preambulumbekezdéséből és e rendelet (14) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy az említett jogi aktusok célja többek között az, hogy hozzájáruljanak a hitelintézeti tevékenység területén a belső piac megvalósításához.

80

A fentiek összességéből következik, hogy az olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége nem kapcsolódik a pénzügyi ágazathoz, amennyiben sem közvetlenül, sem részesedéseken keresztül nem folytat a 2013/36 irányelv I. mellékletében említett egy vagy több tevékenységet, nem tekinthető a 2013/36 irányelv és az 575/2013 rendelet értelmében vett pénzügyi vállalkozásnak.

81

Következésképpen az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2013/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 22. pontját és az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan vállalkozás, amelynek a tevékenysége olyan társaságokban való részesedésszerzésből áll, amelyek a pénzügyi ágazatban nem folytatnak tevékenységet, nem tartozik a „pénzügyi vállalkozás” ezen irányelv és e rendelet értelmében vett fogalma alá.

82

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26‑i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 22. pontját, valamint a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26‑i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontját

a következőképpen kell értelmezni:

az olyan vállalkozás, amelynek a tevékenysége olyan társaságokban való részesedésszerzésből áll, amelyek a pénzügyi ágazatban nem folytatnak tevékenységet, nem tartozik a „pénzügyi vállalkozás” ezen irányelv és e rendelet értelmében vett fogalma alá.