1.

A könnyű műanyag hordtasakok kereskedelmi sikere csekély súlyuknak és a lebomlással szembeni ellenállásuknak tulajdonítható. Elterjedésük – mivel csak egyszer vagy kevésszer használják őket, és könnyen eldobhatók – súlyos szennyezési problémát okoz. ( 2 ) Sok ilyen hordtasak kerül ki a hulladékgazdálkodás áramából, és a természetben halmozódik fel, különösen tengeri hulladék formájában. ( 3 )

2.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Bíróságnak egy olyan olasz szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét kell megvizsgálnia, amely Olaszország területén megtiltotta a meghatározott jellemzőkkel rendelkező műanyag hordtasakok használatát, noha a 94/62/EK irányelv ( 4 ) valamennyi tagállamban engedélyezte azok forgalmazását.

3.

Az 1. cikk („Célkitűzések”) szerint:

„(1)   Ezen irányelv célja, hogy összhangba hozza a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó nemzeti intézkedéseket, egyfelől annak érdekében, hogy megakadályozza azoknak a tagállamok és a harmadik országok környezetére gyakorolt hatását, vagy csökkentse e hatást, ilyen módon biztosítva a környezet védelmének magas szintjét, és másfelől hogy biztosítsa a belső piac zavartalan működését, valamint megakadályozza a kereskedelem útjába állított akadályokat, és a verseny torzítását és korlátozását a Közösségen belül.

[…].”

4.

A 2. cikk („Hatály”) a következőképpen szól:

„(1)   Ezen irányelv hatálya kiterjed valamennyi, a Közösségben forgalomba hozott csomagolásra, valamint csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy az ipari, kereskedelmi, hivatali, üzleti, szolgáltatási, háztartási vagy bármilyen más szinten keletkezik, tekintet nélkül azok anyagára.

[…].”

5.

A 3. cikk („Fogalommeghatározások”) ( 5 ) alkalmazásában:

„[…]

[…].”

6.

A 4. cikk („Megelőzés”) 1. b. pontja értelmében: ( 6 )

„1a. A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a könnyű műanyag hordtasakoknak a területükön történő felhasználásában tartós csökkenést érjenek el.

Ezek az intézkedések magukban foglalhatják nemzeti felhasználás‑csökkentési célok alkalmazását, a 18. cikktől eltérve gazdasági eszközök és forgalombahozatali korlátozások fenntartását vagy bevezetését, amennyiben ezek a korlátozások arányosak és megkülönböztetéstől mentesek.

[…].”

7.

A 9. cikk („Lényeges követelmények”) megállapítja:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az irányelv hatálybalépésétől számított három éven túl a csomagolást csak akkor lehessen forgalomba hozni, ha az eleget tesz az irányelvben, ideértve a II. mellékletet is, meghatározott lényeges követelményeknek.

[…].”

8.

A 16. cikk („Értesítés”) kimondja:

„(1)   A [műszaki szabványok és szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28‑i] 83/189/EGK [tanácsi] irányelv [(HL 1983. L 109., 8. o.)] sérelme nélkül a tagállamok, mielőtt intézkedéseket hoznának, azon intézkedések tervezeteiről, amelyeket az irányelv keretében kívánnak elfogadni, kivéve az adópolitikai jellegű intézkedéseket, de beleértve azokat az adópolitikai intézkedésekhez kapcsolódó műszaki előírásokat, amelyek annak érdekében kapcsolódnak adópolitikai rendelkezésekhez, hogy előmozdítsák az e műszaki előírásoknak való megfelelést, értesítik a Bizottságot annak érdekében, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegyék azoknak a fennálló rendelkezések figyelembevételével való vizsgálatát, minden esetben a fenti irányelv szerinti eljárást követve.

(2)   Ha a tervezett intézkedés a [83/189] irányelv értelmében vett műszaki előírásra is kiterjed, az érintett tagállam az ezen irányelvben meghatározott értesítési eljárást követve utalhat arra, hogy az értesítés ugyancsak érvényes a [83/189] irányelvre nézve is.”

9.

A 18. cikk („A forgalomba hozatal szabadsága”) rögzíti:

„A tagállamok nem tilthatják meg olyan csomagolás forgalomba hozatalát területükön, amely eleget tesz ezen irányelv rendelkezéseinek.”

10.

A II. melléklet „a csomagolás összetételére, valamint újrafelhasználható és újrahasznosítható (ideértve az újrafeldolgozható) jellegére vonatkozó lényegi követelmények[et]” szabályozza.

11.

Az 1. cikk kimondja:

„Ezen irányelv alkalmazásában az következő meghatározásokat kell alkalmazni:

[…]”

12.

A 8. cikk szerint:

„(1)   A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.

[…]

(5)   Ha a műszakiszabály‑tervezet olyan intézkedés részét képezi, amelyet egy másik közösségi jogszabály alapján a tervezési szakaszban közölni kell a Bizottsággal, a tagállamok az (1) bekezdés szerinti közleményt e másik jogszabály keretein belül tehetik meg, amennyiben szabályszerűen utalnak arra, hogy az említett közlemény ezen irányelvet is érinti.

Amennyiben a Bizottság nem tesz észrevételt ezen irányelv szerint egy műszakiszabály‑tervezetre, ez nem sértheti a közösségi jogszabályok alapján meghozandó egyéb döntéseket.”

13.

Az 1. cikk meghatározása szerint a bevásárlótasakok „az értékesítési pontokon ingyenesen kapható vagy megvásárolható, élelmiszerek és nem élelmiszer‑ipari termékek fogyasztó általi szállítására szolgáló hordtasakok”.

14.

A 2. cikk értelmében:

„1.   Az alábbi kategóriákba tartozó bevásárlótasakok forgalmazása engedélyezett:

2.   A papírból, természetes szálakból, poliamid szálakból vagy polimerektől eltérő anyagokból készült, újrafelhasználható bevásárlótasakok forgalmazása ugyancsak engedélyezett.

[…].”

15.

A 6. cikk szerint:

„A jelen rendeletre a [98/34] európai parlamenti és a tanácsi irányelv szerinti közlési eljárás alkalmazandó, és a rendelet az említett eljárás sikeres lezárását követően lép hatályba.”

16.

A Papier Mettler Italia Srl (a továbbiakban: Papier Mettler) csomagolások és csomagolóanyagok forgalmazásával foglalkozó társaság. A tevékenysége konkrétan polietilén csomagolások, köztük műanyag hordtasakok gyártására összpontosul.

17.

A Papier Mettler, mivel úgy vélte, hogy számára sérelmes a 2013. évi rendelet, e rendelet megsemmisítése és az e rendelet következtében elszenvedett vagy elszenvedendő károk megtérítése iránti kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. ( 10 )

18.

A Papier Mettler keresete alátámasztására a következő érveket hozta fel:

19.

Az alperes közigazgatási szerv az alábbi érvekre hivatkozva vitatta a Papier Mettler kérelmét:

20.

E körülmények között a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette elő:

21.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2022. február 9‑én nyújtották be a Bírósághoz.

22.

A Papier Mettler, az Associazione Italiana delle Bioplastiche e dei Materiali Biodegradabili e Compostabili (a továbbiakban: Assobioplastiche), az olasz kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2023. március 22‑i tárgyaláson valamennyien megjelentek.

23.

Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az alapügyben eljáró bíróság milyen típusú műanyag hordtasakokra utal. Bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem használ mindig egységes terminológiát, mindenesetre úgy tűnik, hogy az egyszer használatos, ( 14 ) eldobható, biológiai úton nem lebontható és nem komposztálható anyagokból előállított, de a 94/62 irányelvben meghatározott más követelményeknek megfelelő könnyű műanyag hordtasakokra hivatkozik.

24.

Másodsorban az uniós jognak az előterjesztett kérdések megválaszolása szempontjából releváns szabályait kell tisztázni:

25.

Az Assobioplastiche és az olasz kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel szerintük a 2013. évi rendelet soha nem lépett hatályba, vagy azt hatályon kívül helyezték.

26.

Az Assobioplastiche az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát azon az alapon is vitatja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem vette figyelembe a 94/62 irányelv 4. cikkének (1a) bekezdését.

27.

Úgy vélem, hogy e kifogások egyike sem indokolja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a limine elutasítását. A kérdést előterjesztő bíróság saját hatáskörében határozza meg az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyát képező jogvitára irányadó nemzeti jogi keretet. E kérelmek köztudottan a relevancia vélelmét élvezik. ( 16 )

28.

A felek a tárgyaláson anélkül vitatták meg hosszasan a 2013. évi rendelet hatályát és alkalmazását, hogy az általuk előadottakból e tekintetben egyértelmű megoldást lehetett volna levonni. Egyetértettek abban, hogy a kialakult szabályozás zavaros: egyesek kaotikusnak, mások megmagyarázhatatlannak, megint mások szabályozási rendellenességnek minősítették.

29.

A Bizottság szerint a 2013. évi rendelet hatályba lépett, és azt a hivatalos közzétételétől a 2017‑es formális hatályon kívül helyezéséig alkalmazták Olaszországban. ( 17 ) A 6. cikk mindenesetre 2013. szeptember 13‑ig, a 98/34 irányelv 9. cikkében előírt várakozási időszak lejártáig elhalasztotta a rendelet alkalmazását. Mivel 2013. március 27‑én hivatalosan közzétették, a rendelet tervezetből hatályos szabállyá vált, amiért a Bizottság nem adott ki véleményt az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan.

30.

Az olasz kormány és az Assobioplastiche véleménye szerint a 2013. évi rendelet soha nem lépett hatályba, mivel a Bizottság felé történő közlési eljárás lezárása nem volt sikeres, és érvényesült a 6. cikkében előírt felfüggesztő feltétel. Hatályától formálisan évekkel később fosztották meg, hogy „eltávolítsák” az olasz jogból, ez azonban valójában nem egy hatályos szöveg hatályon kívül helyezését jelentette.

31.

A Papier Mettler kifejtette, hogy a 2/2012. sz. törvényerejű rendeletben ( 18 ) előírt szankciórendszer működése a 2013. évi rendelet elfogadásával vette kezdetét, és e rendszert attól függetlenül alkalmazták, hogy ez utóbbi rendelet hatályba lépett‑e vagy sem. Az, hogy őt nem sújtották szankciók, annak tudható be, hogy beszüntette a 2013. évi rendelet által Olaszországban betiltott műanyag hordtasakok értékesítését, ami az ebből eredő, általa követelt elmaradt haszonnal járt.

32.

Mindenesetre a – belső jog értelmezésére egyedüliként hatáskörrel rendelkező – kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a 2013. évi rendelet hatálybalépésével és hatásaival kapcsolatos zűrzavarról döntsön. A Bíróság nem avatkozhat be olyan vitába, amelyet az eljáró bíróságnak kell eldöntenie.

33.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megmagyarázhatatlan lenne, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné meg, hogy a 2013. évi rendelet (amely a Papier Mettler által hozzá benyújtott kereset tárgyát képezi) soha nem lépett hatályba és nem váltott ki joghatásokat. E tény megállapítása önmagában elegendő lenne az eredeti jogvita eldöntéséhez. Ha nem így ítéli meg, és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő, az azért van, mert úgy tűnik, hogy értelemszerűen az ellenkező álláspontot képviseli.

34.

Mindenesetre nem gondolom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyó jogvita és maga az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fiktívnek minősülhetne. Ezért úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható, fenntartva, hogy a 2013. évi rendelet hatálybalépése és értelmezése tekintetében a nemzeti bíróság mondja ki a végső szót.

35.

Az elfogadhatósággal kapcsolatos második kifogáshoz csupán annyit fűznék, hogy a 94/62 irányelv 4. cikkének (1a) bekezdése az időbeli hatály alapján nem alkalmazható az ügy tényállására. A tényállás 2013‑ban valósult meg, az említett cikket pedig 2015‑ben (a 2015/720 irányelvvel) illesztették be a 94/62 irányelvbe.

36.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy összeegyeztethető‑e a 94/62 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével és a 98/34 irányelv 8. cikkével egy, a fentiekben ismertetett tartalmú olyan nemzeti szabályozás, ( 19 ) amelyet a tagállam az elfogadását követően, de néhány nappal a hivatalos közzététele előtt jelentett be a Bizottságnak. ( 20 )

37.

Sem a kérdést előterjesztő bíróságnak, sem a jogvitában részt vevő feleknek nincsenek kétségei a 2013. évi rendeletben foglalt szabályozás (a 98/34 irányelv értelmében vett) műszaki szabályként való minősítését illetően. Az e minősítésből fakadóan a Bíróság előtt gyakran felvetett problémák ( 21 ) nem merülnek fel a jelen ügyben, amelynek vitathatatlan előfeltevése, hogy a szabályozás műszaki szabálynak minősül.

38.

Az olasz állam – amint azt az alábbiakban elemzem – köteles volt e műszaki szabályról (a 2013. évi rendelet) a tervezési szakaszban, azaz annak elfogadása előtt, értesíteni a Bizottságot. ( 22 )

39.

A 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy azonnal közöljenek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet. A közleményben meg kell jelölni „a szabály elfogadása szükségességének indokai[t] is […], amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is”. Ha a műszakiszabály‑tervezet csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő.

40.

E kötelezettség elmulasztása azt vonja maga után, hogy a szóban forgó műszaki szabály magánszemélyekkel szemben – akár büntetőeljárás, akár magánszemélyek közötti más típusú peres eljárások keretében – nem érvényesíthető. ( 23 )

41.

A 98/34 irányelv a tagállamok által közölt műszakiszabály‑tervezetek ellenőrzésére vonatkozó hatáskörrel ruházza fel a Bizottságot. ( 24 ) Éppen e hatáskörök biztosítása érdekében rendelkezik a közlés elmulasztásához közvetlenül kapcsolódó következményekről, amint azt a Bíróság a CIA Security International ítéletben kimondta: a 98/34 irányelv 8. cikke szerinti kötelezettségek közvetlen hatállyal bírnak, a nem közölt nemzeti műszaki szabályok pedig magánszemélyekkel szemben nem érvényesíthetők.

42.

Ugyanerre a következtetésre jutottak más, az itt elemzetthez hasonló, például a 2000/31/EK irányelvben ( 25 ) az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások területéhez kapcsolódó, és az Airbnb Ireland ítélet ( 26 ) tárgyát képező tájékoztatási és ellenőrzési eljárásokban is.

43.

Az Airbnb Ireland ítéletben a Bíróság egy ilyen jellegű irányelvben, amely hatásköröket ruház a Bizottságra, előírt kötelezettség következményeit illetően megerősítette, hogy az kellően egyértelmű, pontosan és feltétel nélküli: közvetlen hatállyal rendelkezik, és következésképpen a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak arra. ( 27 )

44.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a 2013. évi rendeletet 2013. március 12‑én közölték a Bizottsággal, ( 28 ) hat nappal később elfogadták, és 2013. március 27‑én hivatalosan közzétették.

45.

A Bizottság ilyen módon történő értesítése nem felel meg a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettségnek, mivel:

46.

Tehát kijátszásra került a 98/34 irányelvben előírt eljárás. A műszakiszabály‑tervezetnek a Bizottság értesítését követő hat napon belüli elfogadása megsértette a 98/34 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt várakozási kötelezettséget: a tagállam a bejelentett tervezetet legalább három hónapig nem fogadhatja el azt követően, hogy a Bizottság kézhez vette az értesítést.

47.

Az olasz kormány két okra hivatkozik intézkedésének igazolása és annak tagadása céljából, hogy megsértette a 98/34 irányelvet:

48.

E két igazolás egyike sem meggyőző számomra.

49.

Ami a 2011. évi értesítést illeti, ( 32 ) a Bizottsággal akkor közölt műszakiszabály‑tervezet a (későbbi) 2/2012. sz. törvényerejű rendelet volt, amely meghosszabbította az UNI EN 13432:2002 harmonizált szabványnak nem megfelelő, eldobható műanyag hordtasakok forgalmazásának tilalmát. E törvényerejű rendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírta a biológiai úton nem lebontható és nem komposztálható műanyag hordtasakok forgalmazási tilalmának hatályát meghatározó későbbi miniszteri rendelet kidolgozását. Ezenfelül előírta a jövőbeni szabályok megsértésére vonatkozó szankciókat.

50.

Következésképpen – amint azzal a Bizottság a tárgyaláson érvelt – a 2013‑as értesítés nem tekinthető a 2011‑es értesítés puszta megismétlésének. A 2013‑as értesítés a műanyag hordtasakokra vonatkozóan tartalmaz új korlátozásokat, amelyekről a 98/34 irányelv értelmében a Bizottságot feltétlenül értesíteni kellett.

51.

Ami a felfüggesztő feltételt (6. cikk) illeti, annak a 2013. évi rendelet szövegébe az olasz állam részéről való beillesztése összeegyeztethetetlen a 98/34 irányelvvel.

52.

Valójában a 2013. évi rendelet hivatalos közzététele önmagában alkalmas arra, hogy hatással legyen az áruk szabad mozgására, mivel befolyásolja az Olaszországban forgalmazható műanyag hordtasakok típusait. A rendelet hatálybalépésének a 98/34 irányelv szerinti értesítési eljárás sikeres lezárástól való függővé tétele olyan jogalkotási technika, amely nem tartja tiszteletben a jogbiztonságot, mivel a magánszemélyek nem tudják, hogy mikor zárul le (sikeresen vagy sikertelenül) az eljárás, amihez igazítaniuk kell a magatartásukat.

53.

Az ilyen jogalkotási technika ráadásul – mint a jelen esetben is – megakadályozza, hogy kellőképpen figyelembe vegyék a Bizottságnak és más tagállamoknak a műszakiszabály‑tervezet uniós jogi szabályokkal való összeegyeztethetőségére vonatkozó részletes észrevételeit és véleményeit. Így meghiúsul a 98/34 irányelv által kitűzött cél, nevezetesen a kereskedelem műszaki akadályainak az előtt történő megelőzése, hogy korlátozó hatásukat kifejtenék.

54.

Végső soron úgy vélem, hogy a 2013. évi rendelet elfogadása formális okokból megsértette a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését és 9. cikkének (1) bekezdését.

55.

A 94/62 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok, mielőtt intézkedéseket hoznának, azon intézkedések tervezeteiről, amelyeket az irányelv keretében (a csomagolással és a csomagolási hulladékkal kapcsolatban) kívánnak elfogadni, értesítik a Bizottságot.

56.

Ugyanezen cikk (2) bekezdése kimondja, hogy ha a tervezett intézkedés műszaki előírásra is kiterjed, a tagállam utalhat arra, hogy az értesítés ugyancsak érvényes a 83/189/EGK irányelvre nézve is (amely irányelv helyébe később a 98/34 irányelv lépett).

57.

Az olasz állam a 94/62 irányelv 16. cikke értelmében a 2013. évi rendelettervezetet közölte a Bizottsággal. Ez a rendelkezés (a 98/34 irányelv 9. cikkétől eltérően) nem ír elő olyan időszakot, amelynek során a tagállamnak a nemzeti szabálytervezet elfogadása előtt meg kellene várnia a Bizottság és a többi állam észrevételeit. Ezért nem gondolom, hogy Olaszország megsértette volna az említett rendelkezést, annak ellenére, hogy a 2013. évi rendeletet – amint azt már említettem – hat nappal a Bizottság értesítését követően tették közzé hivatalosan.

58.

A 94/62 irányelv 16. cikke szerinti eljárás a nemzeti szabályozással kapcsolatban egyszerű tájékoztatásra, míg a 98/34 irányelv szerinti vonatkozó eljárás tájékoztatásra és ellenőrzésére irányul. Különböző eljárásokról van tehát szó, amelyek hatásai is különbözőek.

59.

A 94/62 irányelv 16. cikkének sem a szövege, sem a célja nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az előzetes közlési kötelezettség elmulasztásának ugyanazok a hatásai, mint a 98/34 irányelvben foglalt kötelezettség elmulasztásának.

60.

A 94/62 irányelv 16. cikke a tagállamok és a Bizottság közötti jogviszonyokra vonatkozik, és ezért nem keletkeztet a magánszemélyek javára olyan jogot, amelyet az említett cikkben foglalt kötelezettség valamely tagállam általi elmulasztása sérthetne. Ezért e rendelkezésre a nem bejelentett szabályok megsemmisítése vagy magánszemélyekre történő alkalmazásának mellőzése érdekében nem lehet a nemzeti bíróságok előtt hivatkozni. ( 33 )

61.

Véleményem szerint a 94/62 irányelv 16. cikke a Bíróság Enichem Base és a Bulk Oil ítéleteiben ( 34 ) elemzettekhez hasonló, egyszerű tájékoztatási eljárást ír elő.

62.

Az ilyen típusú eljárásban számomra logikusnak tűnik– ellentétben azzal, amit a Bizottság a tárgyaláson állított – a nemzeti rendelkezések magánszemélyekkel szembeni alkalmazhatatlanságának elutasítása, amennyiben e rendelkezéseket olyan uniós szabály által előírt előzetes értesítési kötelezettség tiszteletben tartása nélkül fogadták el, amely nem ír elő az említett kötelezettség elmulasztásához közvetlenül kapcsolódó jogkövetkezményeket.

63.

A 94/62 irányelv 16. cikkében foglalt egyszerű tájékoztatási eljárás – ismétlem – nem tekinthető egyenértékűnek a 98/34 irányelv vagy más, ez utóbbi irányelv modelljét követő rendelkezésekben foglalt eljárásokkal, mint ahogyan a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának második franciabekezdésében előírt azon kötelezettséggel sem, amelyre már korábban utaltam. ( 35 )

64.

A 94/62 irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében és a 98/34 irányelv 8. cikkének (5) bekezdésében szereplő kereszthivatkozások nem változtatnak a fentiekben kifejtetteken. Ezek a rendelkezések annak jelzésére korlátozódnak, hogy egy nemzeti tervezet közlése két, különböző „közösségi jogszabály” által előírt tájékoztatási eljárás keretében is érvényes lehet. Ezáltal elkerülhető, hogy ugyanazt a tervezetet többször közöljék a Bizottsággal. Ez a szabály azonban nem változtat a két eljárás eltérő jellegén.

65.

Azt is érdemes tisztázni, hogy – amint arra a Bizottság is rámutatott a tárgyaláson – a műszakiszabály‑tervezetnek a 98/34 irányelv 8. cikke alapján történő bejelentése nem érvényes az EUMSZ 114. cikk (5) bekezdése alkalmazásában. Az EUM‑Szerződés e rendelkezésének alkalmazásához a tagállamnak igazolnia kell, hogy az elfogadni kívánt nemzeti szabály a magasabb szintű környezetvédelemnek (beleértve a munkakörnyezetet is) a bejelentő állam olyan sajátos jellemzői miatti szükségességén alapul, amelyek a harmonizáló szabvány elfogadását követő új tudományos bizonyíték eredményeként merülnek fel.

66.

A 98/34 irányelv alkalmazására irányuló értesítés nem igényel ilyen kimerítő indokolást. Ráadásul az említett irányelv szerinti értesítés a szabálytervezet hatálybalépésének bizonyos ideig – a Bizottság és a többi tagállam esetleges reakciójáig – tartó egyszerű felfüggesztésével jár.

67.

Ezzel szemben az EUMSZ 114. cikk (5) bekezdése szerinti értesítés célja az, hogy a Bizottság jóváhagyja a szigorúbb nemzeti védintézkedést, miután ellenőrizte, hogy az nem képezi önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelent akadályt a belső piac működésében.

68.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja az eldobható (egyszer használatos), biológiai úton nem lebontható anyagokból előállított, de a 94/62 irányelvben meghatározott más követelményeknek megfelelő hordtasakok forgalmazását,

69.

E cikk értelmében „[a] tagállamok nem tilthatják meg olyan csomagolás forgalomba hozatalát területükön, amely eleget tesz ezen irányelv rendelkezéseinek”.

70.

A 94/62 irányelv 9. cikke szerint „a csomagolást csak akkor lehe[t] forgalomba hozni, ha az eleget tesz az irányelvben, ideértve a II. mellékletet is, meghatározott lényeges követelményeknek”. Ez a melléklet szabályozza „a csomagolás összetételére, valamint újrafelhasználható és újrahasznosítható (ideértve az újrafeldolgozható) jellegére vonatkozó lényegi követelmények[et]”. ( 36 )

71.

A Bíróság szerint a „csomagolóanyagok jelölés[e] és azonosítás[a], az újrahasználható, vagy hasznosítható csomagolóanyagok jellegére és összetételére vonatkozó követelmények” (94/62 irányelv 8–11. cikke és II. melléklete) teljes körű harmonizáció tárgyát képezték. ( 37 )

72.

Ez a megállapítás az alábbi következményeket vonja maga után:

73.

Ezen előfeltevések alapján a 94/62 irányelv 9. cikke (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke – anyagi vagy érdemi okokból – megakadályozza a jelen ügyben vitatotthoz hasonló nemzeti szabályozás elfogadását.

74.

A 2013. évi rendelet még akkor is megtiltja egy műszaki szabványnak (UNI EN 13432:2002) nem megfelelő hordtasakok forgalmazását, ha azok igazodnak a 94/62 irányelv II. mellékletének 3. pontjában a hasznosításra vonatkozóan előírt egyéb követelményekhez, kivéve, ha tiszteletben tartják az említett irányelv által szintén nem szabályozott, a falvastagságra és a formára vonatkozó egyéb műszaki előírásokat.

75.

A 2013. évi rendelet tehát – bár a hatékony környezetvédelmet és a hulladékgyűjtés hatékonyabbá tételét kívánja biztosítani – a komposztálás és a biológiai lebonthatóság módszereit támogatja (és részesíti előnyben) a 94/62 irányelv által megengedett újrafeldolgozással és energetikai hasznosítással szemben.

76.

A 94/62 irányelv II. mellékletének 3. pontja egyenértékűként hivatkozik a csomagolás hasznosításának e négy módszerére. A nemzeti szabályozás tehát nem lehet ellentétes az európai uniós jogalkotó választásával, amikor ez utóbbi oly módon harmonizálta teljes mértékben a jogterületet, hogy a tagállamok számára lehetőséget hagyott volna arra, hogy a csomagolás hasznosításának egyes módszereit előnyben részesítsék vagy elutasítsák más módszerekkel szemben.

77.

A 94/62 irányelv 8–11. cikke és II. melléklete – ismétlem – kimerítő harmonizációt hajt végre a csomagolóanyagok jelölése és azonosítása, az újrahasználható vagy hasznosítható csomagolóanyagok jellegére és összetételére vonatkozó követelmények tekintetében. Ennélfogva az Olasz Köztársaság számára egyetlen lehetőség állt rendelkezésre szigorúbb szabályok elfogadására: az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdésében előírt lehetőség. ( 40 )

78.

Az EUM‑Szerződés e rendelkezései lehetőséget adnak valamely tagállamnak az új tudományos bizonyítékon alapuló, többek között a környezet védelmével kapcsolatos új nemzeti rendelkezések meghatározására az adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel.

79.

Ez a lehetőség azonban a nemzeti intézkedés előzetes bejelentéséhez és ezen intézkedésnek a Bizottság általi, a bejelentéstől számított hat hónapon belüli jóváhagyásához van kötve. ( 41 ) Mivel nem állapítható meg, hogy az olasz kormány eleget tett volna az említett követelményeknek, az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdésében foglalt eltérés a jelen esetben nem alkalmazható.

80.

Az olasz kormány és az Assobioplastiche azzal érvel, hogy a 2013. évi rendeletet megerősítette a 94/62 irányelv 4. cikke (1a) bekezdésének a 2015/720 irányelvvel történő beillesztése.

81.

Érvelésük nem fogadható el, mivel:

82.

Összefoglalva, a 94/62 irányelv 9. cikke (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja az eldobható (egyszer használatos), biológiai úton nem lebontható anyagokból előállított, de a 94/62 irányelvben meghatározott más követelményeknek megfelelő hordtasakok forgalmazását, feltéve, hogy a tagállam az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdése alapján e szabályozásra vonatkozóan nem értesítette a Bizottságot és nem kapta meg annak jóváhagyását.

83.

A kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy a 94/62 irányelv 9. cikke (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke közvetlen hatállyal rendelkezik‑e, és az állami szervek kötelesek‑e figyelmen kívül hagyni az eltérő nemzeti szabályozást.

84.

Az irányelvek közvetlen hatályára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint: ( 42 )

85.

A 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke olyan egyértelmű, pontos és feltétel nélküli uniós szabály, amely közvetlen hatályú, és amelyre a magánszemélyek hivatkozhatnak az olasz állam hatóságaival szemben a nemzeti bíróságok előtt.

86.

E tekintetben elegendő újból arra emlékeztetni, hogy a 94/62 irányelv 18. cikke kimerítően és kivételek nélkül megtiltja a tagállamoknak, hogy területükön megakadályozzák az olyan csomagolások forgalomba hozatalát, amelyek megfelelnek azon követelményeknek, amelyeket maga az irányelv határoz meg.

87.

A 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése a jelölésre és azonosításra, valamint az összetételre és az újrahasználható vagy hasznosítható jellegre vonatkozó ezen követelményekre utal (8–11. cikk és II. melléklet), amikor előírja, hogy csak az ezeknek megfelelő csomagolást lehet forgalmazni.

88.

A II. melléklet konkrétan a csomagolás gyártására és összetételére (1. pont), újrafelhasználására (2. pont) és hasznosítására (3. pont) vonatkozó követelményeket tartalmazza. A melléklet – amint azt már elemeztem – a csomagolás hasznosítására vonatkozóan négy alternatív követelményt határoz meg (újrafeldolgozás, energetikai hasznosítás, komposztálás vagy biológiai lebonthatóság).

89.

A 94/62 irányelvnek a 2015/720 irányelvvel történő módosításáig a 94/62 irányelvnek megfelelően előállított csomagolások szabad forgalmazása feltétel nélküli volt. Csak a 2015/720 irányelv hatálybalépését követően engedélyezték a tagállamoknak, hogy szigorúbb intézkedéseket vezessenek be a könnyű műanyag hordtasakok forgalmazására vonatkozóan.

90.

Mivel a 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke közvetlen hatályú, a nemzeti bíróságnak a jogvita során figyelmen kívül kell hagynia bármilyen eltérő nemzeti szabályozást. ( 43 )

91.

Mivel az alapeljárás „az [olasz] közigazgatási szerv jogellenes magatartása miatt elszenvedett vagy elszenvedendő károk megtérítésére” irányul, az alapügyben eljáró bíróság azt kívánja megtudni, hogy „az olyan nemzeti szabályozás […], amely tiltja az egyszer használatos, biológiai úton nem lebontható, de a [94/62] irányelv követelményeinek megfelelően előállított hordtasakok forgalmazását”, a [94/62] irányelv 18. cikke súlyos és nyilvánvaló megsértésének minősülhet‑e.

92.

Az uniós jog valamely államnak felróható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért való állami felelősség megállapításának feltételei, hogy:

93.

E három feltétel szükséges és elégséges a magánszemélyek számára a kártérítéshez való jog megalapozására. Semmi nem akadályozza azonban azt, hogy az állam felelőssége megállapítható legyen a nemzeti jog kevésbé szigorú feltételei alapján. ( 45 )

94.

Főszabály szerint a nemzeti bíróságoknak a Bíróság által adott iránymutatásoknak megfelelően kell meghatározniuk, hogy teljesül‑e e három feltétel. ( 46 ) E feltételek közül a kérdést előterjesztő bíróság kérdése csak az uniós jog kellően súlyos megsértésére irányul. Úgy tűnik tehát, hogy a másik kettővel kapcsolatban nincsenek kétségei.

95.

A Bíróság iránymutatást adhat a kérdést előterjesztő bíróságnak arra vonatkozóan, hogy a jogvita összes körülményének fényében ő maga döntse el: a jelen ügyben történt‑e kellően súlyos jogsértés. A döntése tekintetében releváns körülmények között szerepel többek között:

96.

Ami az egyértelműséget és a pontosságot illeti, mindkét jellemző fennáll a 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke esetében. Olyan egyértelmű rendelkezésekről van szó, amelyek negatív kötelezettséget írnak elő a tagállamokkal szemben (nem akadályozhatják a teljes körű harmonizációt megvalósító irányelvben meghatározott jellemzőknek megfelelő csomagolás forgalmazását).

97.

Nem kétséges az olasz állam szándéka arra irányult, hogy kizárólag a 2013. évi rendeletben foglalt műanyag hordtasakok forgalmazását engedélyezze, betiltva ugyanakkor más, a 94/62 irányelv szerint elfogadható hordtasakokat. Az igaz, hogy az említett intézkedés célja a szennyezés csökkentése volt, de az olasz jogalkotó tisztában volt azzal, hogy e szabály bevezetésével megsértheti a 94/62 irányelvet. ( 48 )

98.

A 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke a nemzeti hatóságok részére nem biztosított mérlegelési jogkört arra vonatkozóan, hogy a területükön megtiltsák a harmonizált szabványoknak megfelelő csomagolást. Az olasz kormány az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdése szerinti eljárás keretében a környezetvédelem terén szigorúbb szabályokat is elfogadhatott volna, de amint azt már kifejtettem, nem állapítható meg, hogy élt volna ezzel a lehetőséggel.

99.

A tagállamoknak – amint arra rámutattam – a – 94/62 irányelvbe az új 4. cikk (1a) bekezdését beillesztő – 2015/720 irányelv elfogadásáig nem volt mérlegelési jogkörük arra, hogy az egyszer használatos könnyű műanyag hordtasakok forgalmazására vonatkozó szigorúbb nemzeti intézkedéseket fogadjanak el.

100.

E jogszabályi változásnak azonban lehet bizonyos hatása, ( 49 ) ha az alapügyben eljáró bíróság megállapítja, hogy az olasz állam (egy olyan tévedés miatt, amelynek menthetőségét e bíróságnak kell értékelnie) meg kívánta előzni a Bizottság 2013. november 4‑i jogalkotási javaslatát, ( 50 ) amely a 2015/720 irányelv elfogadásához vezetett.

101.

Ilyenformán azonban e javaslat a 2013. évi rendelet közzétételét követően került elfogadásra. Ezért aligha állítható, hogy ebben az esetben egy uniós intézmény hozzájárult volna a nemzeti intézkedés elfogadásához.

102.

Összességében, az egyszer használatos, biológiai úton nem lebontható és nem komposztálható, valamint a falvastagság bizonyos feltételeinek nem megfelelő könnyű műanyag hordtasakok forgalmazásának tilalma – amennyiben az említett hordtasakok megfelelnek a 94/62 irányelv követelményeinek – a 94/62 irányelv 18. cikke nyilvánvalóan súlyos megsértésének minősülhet, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

103.

A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Bíróság a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) számára a következő választ adja: