—

A felperes azt állítja, hogy az alperes nem hivatkozhat egy nem kötelező erejű dokumentumból eredő kötelezettségekre, mivel a szerződő felek nem tudtak annak létezéséről, és soha nem járultak hozzá annak alkalmazásához.

—

A felperes ezt követően azt állítja, hogy az alperes a szóban forgó támogatási szerződés megsértésével hivatkozott az említett nem kötelező erejű dokumentumból eredő kötelezettségekre.

—

A felperes ugyanakkor azt állítja, hogy az alperes megsértette a visszaható hatály tilalmának elvét azzal, hogy a támogatási szerződés aláírása után keletkezett dokumentumból eredő szigorúbb formai követelmények alkalmazására hivatkozott.

—

A felperes azt állítja, hogy az alperes nem vette figyelembe az általa benyújtott bizonyítékokat a végleges pénzügyi ellenőrzési jelentésben, holott ezt kellett volna tennie, ezáltal megsértette a jogi aktus jogszerűségének elvét.

—

A felperes továbbá azt állítja, hogy a benyújtott bizonyítékokat a könyvvizsgáló kérésére terjesztették elő.

—

A felperes azt állítja, hogy az alperes tévesen határozta meg azt az összeget, amely alapján a felperes által az alperesnek visszatérítendő összeget kiszámította.

—

A felperes azt állítja, hogy ha az alperes által kiszámított összeget térítené vissza, az olyan összeg visszatérítését jelentené, amelyet soha nem bocsátottak a rendelkezésére, és így sokkal magasabb összeget adna vissza az alperesnek.

—

A felperes azt állítja, hogy a személyi költségek visszatérítését legalább a Cseh Köztársaságbeli informatikai vállalkozásoknál 2008–2011-ben foglalkoztatott megfelelő alkalmazottak átlagbérének megfelelő összegben kellett volna megítélni. A felperes úgy véli, hogy e költségek visszatérítésének megtagadása az alperes tisztességtelen és aránytalan magatartásának minősül.