—

minősítse át a felperesek szerződéses jogviszonyát határozatlan idejű szerződéssé;

—

az alpereseket kötelezze arra, hogy a felmondási idő be nem tartása miatt az alábbi összegű kártérítést fizessék:

—

az alpereseket kötelezze arra, hogy fizessenek kártérítést a felperesek részére az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően meghatározandó nemzeti szociális biztonsági rendszerben való biztosítás hiánya miatt;

—

az alpereseket kötelezze arra, hogy a felperesek részére ezen összegek után kamatokat fizessenek;

—

tűzzön ki határidőt a feleknek az említett kártérítés meghatározására;

—

állapítsa meg, hogy a felpereseket a három első alperes egyike ideiglenes alkalmazottként vette fel és a három első alperes a felpereseket a díjazásuk, nyugdíjjogosultságaik és az ahhoz kapcsolódó előnyök, valamint a későbbi foglalkoztatás biztosítéka tekintetében objektív igazolás nélkül jogellenes és hátrányosan megkülönböztető bánásmódban részesítette;

—

kötelezze az első három alperest, hogy minden egyes felperes számára térítse meg az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek szerinti díjazás, nyugdíjjogosultságok, juttatások és előnyök alkalmazásának a jogellenes egyenlőtlen bánásmód miatti hiányából adódó kárát;

—

kötelezze az alpereseket arra, hogy ezen összegek után kamatot fizessenek;

—

tűzzön ki határidőt a felek részére az említett kártérítés meghatározására, tekintettel azon besorolási és fizetési fokozatokra, amelyekben a felpereseket alkalmazni kellett volna, a díjazás átlagos emelkedésére, folyamatos előmenetelükre, azon támogatásokra, amelyek az ideiglenes alkalmazotti szerződésük alapján akkor jártak volna a részükre, ezek eredményét összehasonlítva a felperesek által ténylegesen megkapott díjazással;