–

XXX képviseletében S. Janssens és P. Vanwelde avocats,

–

a belga kormány képviseletében M. Jacobs, C. Pochet és M. Van Regemorter, meghatalmazotti minőségben, segítőik: E. Derriks és K. de Haes avocats,

–

a cseh kormány képviseletében A. Edelmannová, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a dán kormány képviseletében M. Jespersen, V. Pasternak Jørgensen, M. Søndahl Wolff és Y. Thyregod Kollberg, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Azéma, F. Blanc és E. Montaguti, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) 2. cikke 2. pontja d) alpontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az XXX és az État belge (belga állam) között egy uniós polgár családtagjaként benyújtott tartózkodási kártya iránti kérelem elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2004/38 irányelv (5), (10), (13), (14), (17) és (18) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

4

Az említett irányelv 2. cikke a következőket mondja ki:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

5

Az említett irányelv 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.

(2)   Az érintett személyek saját jogon való szabad mozgásának és tartózkodásának sérelme nélkül, a fogadó tagállamnak a nemzeti jogszabályaival összhangban meg kell könnyítenie az alábbi személyek beutazását és tartózkodását:

[…]”

6

Ugyanezen irányelv 7. cikke az (1)–(2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha:

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt kísérik vagy hozzá csatlakoznak a fogadó tagállamban, feltéve hogy az uniós polgár megfelel az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek”.

7

Ezen irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok tartózkodási kártyát állítanak ki egy uniós polgár azon családtagjai számára, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, ha a tartózkodás tervezett időtartama meghaladja a három hónapot.

(2)   A tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtásának határideje nem lehet rövidebb a megérkezés napjától számított három hónapnál”.

8

Az említett irányelv 10. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az uniós polgár azon családtagjainak tartózkodáshoz való jogát, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, a »Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára« elnevezésű dokumentum kiállításával kell igazolni, amelyet a kérelem benyújtásának napjától számított legfeljebb hat hónapon belül kell kiadni. A tartózkodási kártya iránti kérelemről szóló igazolást azonnal ki kell állítani.

(2)   A tartózkodási kártya kiállításához a tagállamok a következő dokumentumok bemutatását írják elő:

[…]”

9

A 2004/38 irányelv 14. cikkének (2) bekezdése előírja:

„Az uniós polgárok és családtagjaik mindaddig rendelkeznek a 7., 12. és 13. cikkben előírt tartózkodási joggal, amíg megfelelnek az azokban meghatározott feltételeknek.

Különleges esetekben, amennyiben megalapozott kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy az uniós polgár vagy családtagjai megfelelnek‑e a 7., 12. és 13. cikkben foglalt feltételeknek, a tagállamok ellenőrizhetik, hogy ezek a feltételek teljesülnek‑e. Ezt az ellenőrzést nem lehet rendszeresen lefolytatni”.

10

Ezen irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A 30. és 31. cikkben leírt eljárásokat hasonlóan kell alkalmazni az uniós polgár és családtagjai szabad mozgását nem közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi alapon korlátozó határozatokra”.

11

Az említett irányelv 16. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott. Erre a jogra nem vonatkoznak a III. fejezetben előírt feltételek.

(2)   . Az (1) bekezdést azokra a családtagokra is alkalmazni kell, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárral jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban”.

12

Az 1980. december 15‑i loi sur l’accès au territoire, le séjour, l’établissement et l’éloignement des étrangers (a külföldieknek az ország területére történő beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló törvény; Moniteur belge, 1980. december 31., 14584. o.) alapeljárásra alkalmazandó változatának (a továbbiakban: 1980. december 15‑i törvény) 40bis. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1. §.   Az azon európai törvényekben vagy rendeletekben foglalt kedvezőbb rendelkezések sérelme nélkül, amelyekre az uniós polgár családtagjai hivatkozhatnak, a következő rendelkezéseket kell alkalmazni rájuk.

2. §   Az alábbi személyek tekintendők az uniós polgár családtagjainak:

[…]

[…]”

13

XXX marokkói állampolgár egy belga állampolgár édesanyja, aki Belgiumban lakik N. E. K.‑val, holland állampolgárságú élettársával, aki 2005. február 11‑én az anderlechti (Belgium) anyakönyvvezető előtt XXX fiával együttélési nyilatkozatot tett.

14

XXX 2011. július 25‑én lépett be Belgium területére a holland hatóságok által kiadott, 2011. október 14‑ig érvényes vízummal ellátott útlevéllel.

15

XXX 2011. szeptember 21‑én XXX, fia eltartott egyenes ági felmenőjeként tartózkodási kártya iránti kérelmet nyújtott be a belga hatóságokhoz.

16

E kérelmet a belga állam azzal az indokkal utasította el, hogy egy módosítást követően a belga szabályozás már nem biztosítja a családegyesítést a belga állampolgársággal rendelkező személyek egyenes ági felmenői tekintetében.

17

2015. június 26‑án XXX tartózkodási kártya iránti második kérelmet nyújtott be, ezúttal N. E. K. családtagjaként.

18

A Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik, hogy e kérelmet a belga állam először is azzal az indokkal utasította el, hogy XXX nem bizonyította, hogy a csatlakozó családtagok elegendő forrásokkal rendelkeznek az ő eltartásához, másodszor pedig, hogy az XXX és e családtagok közötti tényleges eltartottsági viszony fennállásának bizonyítása érdekében benyújtott dokumentumok túl régiek ahhoz, hogy azokat figyelembe lehessen venni. Ezen elutasítást a Belgium területéről való kiutasítást elrendelő határozat kísérte. Ezenkívül 2016. április 14‑i ítéletével a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) ezen indokok közül kizárólag az elsőre támaszkodva helybenhagyta az említett elutasítást, valamint a Belgium területéről való kiutasítást elrendelő ezen határozatot.

19

2017. november 9‑én XXX egy harmadik kérelmet nyújtott be tartózkodási kártya iránt, ismét arra hivatkozva, hogy ő N. E. K. családtagja.

20

E kérelmet az État belge is elutasította, többek között a jelen ítélet 18. pontjában említett második indok alapján. Valójában az XXX rászorultságának bizonyítékaként benyújtott valamennyi dokumentum 2011‑es keltezésű. A családegyesítő háztartás által nyújtott pénzügyi támogatás bizonyítékaként benyújtott dokumentumok ugyancsak a 2010‑es és 2011‑es évre vonatkoznak. Következésképpen e dokumentumok összessége túl régi annak megállapításához, hogy XXX‑t a származási országában az említett kérelem benyújtását megelőzően e háztartás tartotta el.

21

2019. augusztus 30‑i ítéletével a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) elutasította az XXX által ugyanezen kérelem elutasításával szemben benyújtott keresetet, többek között a Bíróság által a 2007. január 9‑iJia ítéletben (C‑1/05, EU:C:2007:1) az „eltartott személy” fogalmával kapcsolatban tett pontosításokra támaszkodva. E nemzeti bíróság szerint az egyenes ági felmenőnek bizonyítania kell, hogy származási országában vagy abban az országban, ahonnan érkezett, az uniós polgár eltartottja volt, amikor az uniós polgárhoz való csatlakozást kérelmezi. Ebből következően annak megállapításához, hogy e felmenő a hozzá csatlakozó családtag eltartottja, nem elegendő, hogy ez utóbbi elegendő forrásokkal rendelkezik, vagy az említett felmenővel együtt lakik. Az egyenes ági felmenőnek ugyanis azt is bizonyítania kell, hogy a hozzá csatlakozó családtag anyagi támogatására a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtásakor szüksége volt. Márpedig az XXX által a családegyesítő háztartás rászorultságának vagy anyagi támogatásának bizonyítékaként hozzá benyújtott dokumentumok azt bizonyítják, hogy 2010‑ben és 2011‑ben fennállt a háztartástól való állítólagos anyagi függősége, míg a tartózkodási kártya iránti kérelmet 2017. november 9‑én, azaz hat vagy hét évvel később nyújtotta be. E dokumentumok tehát túl régiek annak megállapításához, hogy XXX az e kérelem benyújtásának időpontjában a családegyesítő háztartás eltartottja volt.

22

XXX felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság, a Conseil d’État (államtanács, Belgium) előtt a 2019. augusztus 30‑i ítélet hatályon kívül helyezése iránt. Kérelmének alátámasztása érdekében XXX többek között arra hivatkozik, hogy ez az ítélet sérti az „eltartott személy” 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében vett fogalmát, valamint ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdését és 10. cikke (2) bekezdésének d) pontját.

23

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy e fogalom Bíróság által adott értelmezése nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy e fogalom alkalmazandó‑e olyan helyzetben, amikor egyrészt a tartózkodási jogot kérelmező személy már évek óta azon tagállam területén tartózkodott, ahol az uniós polgár, akihez csatlakozott, letelepedett, másrészt e személy az e területre való érkezése óta már több sikertelen, tartózkodási kártya iránti kérelmet nyújtott be. E bíróság arra keres választ, hogy ilyen helyzetben és egy új tartózkodási kártya iránti kérelem vizsgálata során azt a követelményt, amely szerint a családtagnak „eltartottnak” kell lennie, az ezen új kérelem benyújtásának időpontjában fennálló helyzet figyelembevételével kell‑e értékelni, vagy ellenkezőleg, a korábbi, vagyis a származási országban azt megelőzően fennálló helyzet figyelembevételével, hogy az említett személy a fogadó tagállam területén csatlakozott az uniós polgárhoz.

24

E körülmények között határozott úgy a Conseil d’État (államtanács, Belgium), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

A Bíróság elnöke 2022. október 28‑i határozatával a jelen ügyben az eljárást a Bíróság eljárási szabályzata 55. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján felfüggesztette a C‑488/21. sz. ügyben hozott ítélet kihirdetéséig.

26

A 2023. december 21‑iChief Appeals Officer és társai ítélet (C‑488/21, EU:C:2023:1013) kihirdetését követően a Bíróság megküldte a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak ezen ítélet másolatát, és megkérdezte tőle, hogy ezen ítélet fényében fenn kívánja‑e tartani vagy vissza kívánja‑e vonni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit. 2024. január 19‑i levelében e bíróság azt válaszolta a Bíróságnak, hogy fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatalra előterjesztett valamennyi kérdését.

27

Első és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője ezen uniós polgár és/vagy ezen élettárs eltartottja‑e, az illetékes nemzeti hatóságnak e felmenőnek a származási országában abban az időpontban fennálló helyzetét kell figyelembe vennie, amikor elhagyta azt, és csatlakozott az említett uniós polgárhoz a fogadó tagállamban, adott esetben az ezen időpontot megelőzően kiállított dokumentumok alapján, vagy az említett felmenő e tagállamban a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtásának időpontjában fennálló helyzetét kell figyelembe vennie, amennyiben e két időpont között több év telt el.

28

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Bíróság előtti eljárás során a német kormány kétségeit fejezte ki a 2004/38 irányelv olyan helyzetben való alkalmazhatóságát illetően, amikor egy harmadik ország állampolgára, mint XXX, uniós polgár fiához és annak uniós polgár élettársához csatlakozik egy olyan tagállamban, amelynek a fia állampolgára, ám annak élettársa nem.

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, az említett irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.

30

Ugyanezen irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja előírja, hogy ezen irányelv alkalmazásában családtagnak minősül többek között „az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa eltartott egyenes ági felmenői”.

31

Így a 2004/38 irányelv e 2. cikke 2. pontjának a 3. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett d) alpontja szerint az olyan uniós polgár élettársának eltartott egyenes ági felmenőit, aki olyan tagállamban tartózkodik, amelynek nem állampolgára, az ezen irányelv által biztosított jogok, különösen az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében előírt, három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jog szempontjából az uniós polgár családtagjainak kell tekinteni, amennyiben a regisztrált élettársi kapcsolat megfelel az ugyanezen irányelv 2. cikke 2. pontjának b) alpontjában említett feltételeknek.

32

A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, amely szerint az XXX fia és N. E. K. által 2005–ben az anderlechti anyakönyvvezető előtt tett, együttélésre vonatkozó nyilatkozat a belga jogban olyan élettársi kapcsolat létrejöttének minősül, amely megfelel a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának b) alpontjában foglalt feltételeknek.

33

Következésképpen, amennyiben XXX, aki egy, az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodó uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője, bizonyítani tudja, hogy ő a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében a családegyesítő háztartás eltartottja, hivatkozhat az ezen irányelv által biztosított jogokra, és különösen az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti, három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogra, feltéve hogy ezen uniós polgár megfelel az ugyanezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában foglalt feltételeknek.

34

A 2004/38 irányelv tehát alkalmazandó a jelen ítélet 28. pontjában említetthez hasonló helyzetre.

35

Ami a jelen ítélet 27. pontjában átfogalmazott első és harmadik kérdést, és különösen azt az időpontot illeti, amelyben a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontjában előírt azon feltételt kell értékelni, amely szerint az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője ezen uniós polgár és/vagy élettárs eltartottja, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az eltartás szükségességének a származási országban vagy abban az országban kell fennállnia, ahol ez a leszármazott előzőleg tartózkodott abban az időpontban, amikor az említett uniós polgárhoz való csatlakozást kérelmezte (lásd ebben az értelemben: 2007. január 9‑iJia ítélet, C‑1/05, EU:C:2007:1, 37. pont; 2014. január 16‑iReyes ítélet, C‑423/12, EU:C:2014:16, 22. és 30. pont).

36

Ez az ítélkezési gyakorlat azonban olyan helyzetekre tekintettel született, amelyekben a harmadik országbeli állampolgár által benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelem és ezen állampolgárnak a fogadó tagállam területére való érkezése egyidejűleg történt abban az értelemben, hogy e kérelmet néhány nappal vagy néhány hónappal a megérkezést követően nyújtották be.

37

E körülmények között, amint azt a főtanácsnok indítványának 63. pontjában lényegében hangsúlyozta, az említett ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló ügyekben a származási országra való hivatkozást az indokolta, hogy a tartózkodási kártya kiadásáról döntő hatóságok csak a fogadó tagállamba történő átköltözést megelőző időszakot vizsgálhatták annak megállapítása érdekében, hogy az érintett személyeket valamely mobilis uniós polgár tartja‑e el. Következésképpen, figyelemmel az ezen ügyekben szereplő ténybeli helyzetekre, az eltartottsági helyzet értékelésének helye a tartózkodási engedély iránti kérelmek benyújtásának időpontjában egyedül a származási ország lehetett, amelyben az érintettek az uniós polgárhoz való csatlakozást megelőzően éltek.

38

Következésképpen ugyanezen ítélkezési gyakorlat nem ültethető át automatikusan egy olyan ténybeli helyzetre, amikor több év telt el a harmadik országbeli állampolgár származási országából való távozása és ezen állampolgár tartózkodási kártya iránti kérelme között.

39

Az ilyen helyzetet illetően először is meg kell állapítani, hogy a 2004/38 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése szerint az uniós polgár azon családtagjainak tartózkodási jogát, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, a „Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára” elnevezésű dokumentum kiállításával kell igazolni, amelyet a tagállamok legkésőbb a kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül kötelesek kiállítani.

40

Ezenkívül ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdése, amely kimerítően felsorolja a különösen az említett irányelv értelmében vett „családtag” minőség bizonyítására irányuló dokumentumokat, d) pontjában előírja, hogy a harmadik országbeli állampolgárnak – annak bizonyításához, hogy rendelkezik e minőséggel, és ennélfogva tartózkodási kártyát kapjon – be kell mutatnia azokat az igazoló okmányokat, amelyek bizonyítják, hogy teljesülnek az ugyanezen irányelv 2. cikke 2. pontjának c) és d) alpontjában foglalt feltételek, vagyis a d) pontban említett esetben az, hogy az érintett személy uniós polgár és/vagy élettársa eltartott egyenes ági felmenője.

41

Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság kifejtette, hogy a 2004/38 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése értelmében kiállított tartózkodási kártya harmadik állam polgárának történő kiállítását úgy kell tekinteni, hogy nem jogot keletkeztető aktus, hanem egy ilyen állampolgár személyes helyzetének az uniós jogi rendelkezésekre tekintettel való megállapítását célzó, deklaratív aktus (2018. június 27‑iDiallo ítélet, C‑246/17, EU:C:2018:499, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A tartózkodási kártyák deklaratív jellege azt is magában foglalja, hogy ezek az engedélyek csak az érintett korábban már létező tartózkodási jogának tanúsítására szolgálnak (2018. június 27‑iDiallo ítélet, C‑246/17, EU:C:2018:499, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és e jogot az érintett az ilyen kártya valamely tagállam illetékes hatósága általi kiállításától függetlenül szerezte meg (lásd ebben az értelemben: 1976. április 8‑iRoyer ítélet, 48/75, EU:C:1976:57, 32. pont).

43

Így a 2004/38 irányelv 10. cikkében előírt közigazgatási eljárás keretében az illetékes nemzeti hatóságnak a harmadik állam állampolgárságával rendelkező kérelmező számára tartózkodási kártyát kell kiállítania, miután megvizsgálta, hogy a kérelmező megfelel‑e az ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti, három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jog megszerzéséhez szükséges feltételeknek, többek között azt, hogy e személy az említett irányelv értelmében vett „családtag” fogalma alá tartozik.

44

Márpedig ha az illetékes nemzeti hatóság a tartózkodási kártya iránti kérelem vizsgálata során nem ellenőrizné, hogy az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője, aki néhány évvel e kérelem benyújtása előtt csatlakozott az élettárshoz a fogadó tagállamban, a kérelem benyújtásának időpontjában ezen uniós polgár és/vagy élettárs eltartottja‑e a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében, fennállna a veszélye annak, hogy e felmenő ezen irányelv 10. cikkének megfelelően tartózkodási kártyát kap annak ellenére, hogy nem felel meg az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében ahhoz előírt feltételeknek, hogy három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való joggal, és így ilyen tartózkodási kártyával rendelkezzen (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iChief Appeals Officer és társai ítélet, C‑488/21, EU:C:2023:1013, 60. és 62. pont).

45

A fentiekből az következik, hogy a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtásakor a harmadik országbeli állampolgárnak bizonyítania kell, hogy e fogalom alá tartozik, tehát az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben azt, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében vett „eltartott egyenes ági felmenőnek” minősül.

46

Másodszor, meg kell állapítani, hogy abban a helyzetben, amikor az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője a 2004/38 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése és 10. cikke alapján tartózkodási kártya iránti kérelmet nyújt be több évvel azt követően, hogy fizikailag csatlakozott az uniós polgárhoz és annak élettársához a fogadó tagállamban, e felmenőnek bizonyítania kell, egyrészt azt, hogy ő e kérelem benyújtásának időpontjában e polgár és/vagy élettársa eltartottja e tagállamban, másrészt pedig azt, hogy az említett tagállam területére való érkezésének időpontjában az említett polgár és/vagy élettárs eltartottja volt a származási országában.

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 2004/38 irányelv a tagállamokba való beutazás, illetve az ott‑tartózkodás jogát nem biztosítja a harmadik államok valamennyi állampolgára számára, csupán azok számára, akik a szabad mozgáshoz való jogát az állampolgársága szerinti tagállamon kívüli más tagállamban való letelepedés útján gyakorló uniós polgárnak az ezen irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett „családtagjai” (2018. június 27‑iDiallo ítélet, C‑246/17, EU:C:2018:499, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Következésképpen, amint arra a jelen ítélet 29. és 31. pontja emlékeztet, a 2004/38 irányelvnek maga az alkalmazhatósága, következésképpen pedig az ezen irányelv által biztosított jogok, különösen a 2004/38 irányelv 5. cikke szerinti beutazási jog és az ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti, három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jog alkalmazása az uniós polgárhoz és annak élettársához csatlakozni kívánó harmadik országbeli állampolgár tekintetében többek között ahhoz a feltételhez van kötve, hogy ezen állampolgár az említett irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett „családtagnak” minősüljön, ami azt jelenti, hogy az egyenes ági felmenőknek ezen uniós polgár és/vagy ezen élettárs eltartottjainak kell lenniük.

49

Márpedig, ha az eltartottságra vonatkozó feltétel illetékes nemzeti hatóság általi ellenőrzése az egyenes ági felmenőnek a fogadó tagállamban a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtásának időpontjában fennálló helyzetére korlátozódna, e felmenő számára ilyen kártyát lehetne kiállítani akkor is, ha abban az időpontban, amikor fizikailag csatlakozott az uniós polgárhoz, nem felelt meg a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jog megszerzéséhez szükséges feltételeknek, ami egyébiránt ellentétes lenne a 2004/38 irányelv által követett célokkal.

50

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/38 irányelv célja, hogy megkönnyítse és megerősítse a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás alapvető és egyéni jogának a gyakorlását, amelyet közvetlenül az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése biztosít az uniós polgároknak. Ezen irányelv (5) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy az említett jogot – e jognak a méltóság objektív feltételei mellett történő gyakorlása lehetővé tétele érdekében – az ezen állampolgárok családtagjai számára is biztosítani kell, állampolgárságukra való tekintet nélkül (2017. november 14‑iLounes ítélet, C‑165/16, EU:C:2017:862, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Az említett irányelv ugyanakkor nem biztosít semmilyen önálló jogot az uniós polgárok valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai számára. Ily módon az ilyen állampolgárokra az ugyanezen irányelv által ruházott esetleges jogok az érintett uniós polgár szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása miatt őt megillető jogokból származtatott jogok (lásd ebben az értelemben: 2017. november 14‑iLounes ítélet, C‑165/16, EU:C:2017:862, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra is, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontjában foglalt azon feltétel, amely szerint az egyenes ági felmenő az uniós polgárnak és/vagy élettársának eltartottja, nem szerepelt az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatban (COM(2001) 257 végleges) (HL 2001. C 279. E, 150. o.). Ezt a feltételt a jogalkotási eljárás során illesztették be, ami azt mutatja, hogy az uniós jogalkotónak az volt a szándéka, hogy a 2004/38 irányelvben előírt jogokat az egyenes ági felmenők meghatározott kategóriájára korlátozza, jelesül azokra, akik az uniós polgárnak és/vagy élettársának eltartottjai.

53

Márpedig, ha az a tény, hogy az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője több évvel azután nyújtott be tartózkodási kártya iránti kérelmet, hogy ezen uniós polgárhoz a fogadó tagállamban csatlakozott, azzal a következménnyel járna, hogy e kérelem elbírálása során az illetékes nemzeti hatóságnak már nem kell vizsgálnia a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja szerinti eltartottsági helyzet fennállását e felmenő származási országában vagy abban az országában, ahol előzőleg tartózkodott – noha a jelen ítélet 35. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján ezt az ellenőrzést meg kellene követelni, ha e kérelmet az említett felmenő e tagállam területére érkezésével egyidejűleg nyújtották volna be – nemcsak az ezen irányelv által biztosított jogok potenciális kedvezményezettjei számának bővítése állna fenn, megsértve ezzel az uniós jogalkotó által kifejezett szándékot, hanem az említett irányelv által támasztott követelmények megkerülésének kockázata is.

54

E kockázatok azonban nem állnak fenn, ha a szóban forgó egyenes ági felmenő belépett a fogadó tagállam területére, és először olyan önálló vagy származékos tartózkodási jog alapján tartózkodott ott, amely az uniós jogban a 2004/38 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésétől eltérő rendelkezés vagy akár a nemzeti jog alapján biztosítható. Következésképpen ilyen helyzetben elegendő, ha e felmenő azt bizonyítja, hogy az ezen irányelv 10. cikke szerinti tartózkodási kártya iránti kérelme benyújtásának időpontjában ő e tagállamban az uniós polgár és/vagy élettársa eltartottja.

55

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy ami azt a bizonyítási módot illeti, amely lehetővé teszi az érintett számára annak alátámasztását, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében vett „eltartott egyenes ági felmenő” minőséggel rendelkezik, ezen irányelv 10. cikke (2) bekezdésének d) pontja mindössze azt pontosítja, hogy a tartózkodási kártya kiállításához a tagállamoknak igazoló dokumentumokat kell kérniük annak igazolására, hogy teljesülnek az e 2. cikk 2. pontjának d) alpontjában foglalt feltételek, ideértve tehát az eltartottsági kapcsolatra vonatkozó feltételt is.

56

Az érintett személynek a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében vett „eltartott egyenes ági felmenő” minősége igazolásának megengedett módjával kapcsolatos pontosítás hiányában meg kell állapítani, hogy az igazolás történhet bármely alkalmas módon (lásd analógia útján: 2007. január 9‑iJia ítélet, C‑1/05, EU:C:2007:1, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

E tekintetben pontosítani szükséges, hogy a származási országnak vagy az előző tartózkodási hely országának illetékes hatósága által kiállított olyan okirat, amely tanúsítja az eltartottsági helyzetet, a tartózkodási engedély kiadásának nem lehet a feltétele még abban az esetben sem, ha erre a célra különösen alkalmasnak látszik, azonban egyébként az uniós polgárnak vagy házastársának puszta kötelezettségvállalását az érintett családtag eltartására nem lehet ez utóbbi valós eltartottsági helyzete bizonyítékának tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2007. január 9‑iJia ítélet, C‑1/05, EU:C:2007:1, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

A fentiekből az következik, hogy olyan helyzetben, amikor a tartózkodási kártya iránti kérelmet több évvel azt követően nyújtják be, hogy az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője csatlakozott ezen élettárshoz a fogadó tagállamban, ezen egyenes ági felmenőnek – annak bizonyítása érdekében, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében vett „családtag” minőséggel rendelkezik – következésképpen ahhoz, hogy ezen irányelv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően származékos tartózkodási joggal rendelkezzen, e kérelem alátámasztásául be kell tudnia mutatni többek között a múltban kiállított olyan dokumentumokat, amelyek tanúsítják, hogy származási országában eltartotti helyzetben volt abban az időpontban, amikor fizikailag csatlakozott ezen uniós polgárhoz és ezen élettárshoz. E dokumentumok nem tekinthetők túl régieknek.

59

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontját ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével és 10. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője ezen uniós polgár és/vagy ezen élettárs eltartottja‑e, az illetékes nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie mind e felmenőnek a származási országában abban az időpontban fennálló helyzetét, amikor elhagyta azt, és csatlakozott az említett uniós polgárhoz a fogadó tagállamban, adott esetben az ezen időpontot megelőzően kiállított dokumentumok alapján, mind az említett felmenő e tagállamban a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtásának időpontjában fennálló helyzetét, amennyiben e két időpont között több év telt el.

60

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az XXX által az illetékes belga hatósághoz 2015. június 26‑án benyújtott tartózkodási kártya iránti kérelmet 2015. szeptember 28‑án elutasították. A tartózkodást megtagadó határozatot Belgium területéről való kiutasítást elrendelő határozat kísérte. Így, mivel ezt a határozatot nem hajtották végre, XXX e megtagadó határozat óta, amelyet a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) 2016. április 14‑i ítélete helybenhagyott, jogellenesen tartózkodott e területen.

61

A kérdést előterjesztő bíróság e körülményekre tekintettel arra keres választ második, arra az esetre előterjesztett kérdésével, amennyiben a fogadó tagállam illetékes nemzeti hatóságának a 2004/38 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének és 10. cikkének megfelelően benyújtott tartózkodási kártya iránti kérelem vizsgálata során, és különösen annak meghatározása során, hogy az ezen irányelv 2. cikk 2. pontjának d) alpontja szerinti eltartotti viszonyra vonatkozó feltétel teljesül‑e, figyelembe kell vennie a kérelmező említett tagállamban fennálló helyzetét, hogy az a körülmény, hogy e kérelmező a nemzeti szabályozásra tekintettel jogellenesen tartózkodik az említett tagállam területén, befolyásolja‑e ezen feltétel értékelését.

62

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2004/38 irányelv az ezen irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja értelmében vett „családtag” minőséget nem köti a fogadó tagállamban való „jogszerű tartózkodás” feltételéhez. Így a családtagok e rendelkezésben szereplő meghatározása nem tesz különbséget aszerint, hogy azok a nemzeti szabályozás alapján jogszerűen tartózkodtak‑e már a fogadó tagállamban, vagy sem.

63

Ezzel szemben, amint az a jelen ítélet 48. pontjában megállapításra került, a lényegében a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontjában említett eltartottsági viszony az, amely az egyenes ági felmenők tekintetében meghatározza ezen irányelv alkalmazhatóságát, és egyike azoknak a feltételeknek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az érintett személy az irányelv által biztosított jogokban, különösen az említett irányelv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogban részesüljenek.

64

Amint az az első és a harmadik kérdésre adott válaszból következik, amennyiben, először is, az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenője bizonyítani tudja, hogy mind a tartózkodási kártya iránti kérelmének a fogadó tagállamba való érkezését több évvel követően történt benyújtásának időpontjában, mind pedig ezen érkezés időpontjában ezen uniós polgár és/vagy élettárs eltartottja, másodszor pedig az említett uniós polgár megfelel a 2004/38 irányelv 7. cikkében foglalt feltételeknek, ezen egyenes ági felmenőt ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése alapján tartózkodási kártya kiállításával igazolt, három hónapot meghaladó származékos tartózkodási jog illeti meg.

65

Ebből következően, mivel az ilyen tartózkodási jognak a 2004/38 irányelvben meghatározott anyagi jogi feltételei, különösen az eltartotti viszony fennállására vonatkozó feltétel a jelen ítélet előző pontjában említett releváns időpontokban teljesülnek, e tartózkodási jog nem tagadható meg azzal az indokkal, hogy a nemzeti szabályozás alapján az említett egyenes ági felmenő a tartózkodási kártya iránti kérelmének időpontjában jogellenesen tartózkodik azon tagállam területén, amelyben az uniós polgár, akihez csatlakozott, és élettársa letelepedett.

66

A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/38 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését ezen irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontjával és 10. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az uniós polgár élettársának egyenes ági felmenőjét, aki bizonyítani tudja, hogy mind a tartózkodási kártya iránti kérelmének a fogadó tagállamba való érkezését több évvel követően történt benyújtásának időpontjában, mind pedig ezen érkezés időpontjában ezen uniós polgár és/vagy élettárs eltartottja, az uniós polgár jogaiból eredő, három hónapot meghaladó, tartózkodási kártyával igazolt származékos tartózkodási jog illeti meg, amennyiben az említett uniós polgár megfelel az ezen irányelv 7. cikkében foglalt feltételeknek. E tartózkodási jog nem tagadható meg azzal az indokkal, hogy a nemzeti szabályozás alapján ezen egyenes ági felmenő e kérelem benyújtásának időpontjában jogellenesen tartózkodik e tagállam területén.

67

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azon kritériumok meghatározását kéri a Bíróságtól, amelyek lehetővé teszik az uniós polgár élettársa egyenes ági felmenője ezen uniós polgártól és/vagy élettárstól való anyagi függőségének értékelését olyan helyzetben, amelyben a tartózkodási kártya iránti kérelmet e felmenő több évvel azt követően nyújtja be, hogy fizikailag csatlakozott az említett uniós polgárhoz a fogadó tagállamban.

68

E kérdés arra az esetre vonatkozik, ha a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontját úgy kell értelmezni, hogy az egyenes ági felmenő annak bizonyítása érdekében, hogy az uniós polgár eltartottja, akihez csatlakozik, és/vagy annak élettársáé, nem hivatkozhat a származási országában kiállított és az eltartottsági viszony fennállását tanúsító dokumentumokra, mivel e dokumentumok túl régiek ahhoz, hogy a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtásának időpontjában a származási országában eltartottsági viszony fennállását bizonyítsák.

69

Márpedig a jelen ítélet 58. és 59. pontjából az következik, hogy az ilyen felmenő annak bizonyítása érdekében, hogy az uniós polgár, akihez csatlakozik, és/vagy élettársa eltartottja, hivatkozhat ilyen dokumentumokra a tartózkodási kártya iránti kérelmének alátámasztása érdekében.

70

Következésképpen a negyedik kérdésre nem szükséges válaszolni.

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: