–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Ondrůšek, E. A. Stamate és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítések: HL 2015. L 275., 68. o.; HL 2020. L 211., 22. o.) 58. és 63. cikkének, valamint az arányosság, a felelősség és az átláthatóság elvének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az SC NV Construct SRL és a Judeţul Timiş (Temes megye, Románia) között útépítés megvalósíthatóságának az értékelésére irányuló közbeszerzési szerződés odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2007. december 11‑i 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2007. L 335., 31. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelvnek (HL 1989. L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.; a továbbiakban: 89/665 irányelv) „A jogorvoslati eljárásokra vonatkozó előírások” című 2. cikkének (9) bekezdése a következőket írja elő:

„Amennyiben a jogorvoslati eljárások lefolytatásáért felelős szervek jellegüket tekintve nem bírói testületek, döntéseiket minden esetben írásban kell indokolniuk. Továbbá erre az esetre rendelkezéseket kell hozni olyan eljárások biztosítására, amelyek révén a jogorvoslati szerv által hozott valamennyi, állítólagosan jogellenes intézkedést vagy az azokra átruházott hatáskörök gyakorlása során elkövetett bármilyen állítólagos hibát bírósági felülvizsgálat vagy egy olyan más szerv által nyújtott jogorvoslat tárgyává lehet tenni, amely [az EUMSZ 267. cikk] értelmében bíróság, és mind az ajánlatkérőtől, mind pedig a jogorvoslati szervtől független.

Az ilyen független szervek tagjainak kinevezése és hivatali idejük megszűnése a kinevezésért felelős hatóság, a hivatali idő és a visszahívhatóság tekintetében ugyanolyan feltételek mellett történik, mint a bírák esetében. Legalább e független szerv elnökének ugyanolyan jogi és szakmai képesítéssel kell rendelkeznie, mint a bírói testület tagjainak. A független szerv a döntéseket kontradiktórius eljárásban hozza meg, és e döntések végrehajtása, az egyes tagállamok által meghatározott módon, jogilag kötelező.”

4

Az említett irányelvnek „A közbeszerzés alapelvei” című 18. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes [helyesen: hátrányos megkülönböztetés nélküli] bánásmódban részesítik, továbbá átlátható és arányos módon járnak el.

A beszerzést [helyesen: közbeszerzési eljárást] nem lehet azzal a szándékkal kialakítani, hogy az adott beszerzés [helyesen: közbeszerzési eljárás] kikerüljön a jelen irányelv hatálya alól, vagy mesterségesen korlátozza a versenyt. Akkor tekintendő úgy, hogy fennáll a verseny mesterséges korlátozásának esete, ha azzal a szándékkal határozták meg a beszerzés [helyesen: közbeszerzési eljárás] feltételeit, hogy ezzel egyes gazdasági szereplők méltánytalan előnyhöz jussanak, vagy ilyen hátrányt szenvedjenek.”

5

Ezen irányelv 42. cikke a „[m]űszaki leírásra” vonatkozik.

6

Az említett irányelvnek a „Kiválasztási szempontok” című 58. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A kiválasztási szempontok a következőkre vonatkozhatnak:

Az ajánlatkérő szerv csak a (2), (3) és (4) bekezdésben említett kritériumokat írhatja elő a gazdasági szereplők számára részvételi követelményként. Az ajánlatkérő szervnek olyan követelményekre kell korlátoznia a részvételi feltételeket, amelyek megfelelőek annak biztosítására, hogy a részvételre jelentkező vagy ajánlattevő rendelkezzen az az odaítélendő szerződés teljesítéséhez szükséges jogi és pénzügyi kapacitásokkal, valamint műszaki és szakmai képességekkel. Minden követelménynek a szerződés tárgyához kell kapcsolódnia és azzal arányban kell állnia.

(2)   A szakmai tevékenység végzésére való alkalmasság tekintetében az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplő legyen bejegyezve a letelepedési helye szerinti tagállamának a XI. mellékletben felsoroltak szerinti valamelyik szakmai vagy cégnyilvántartásába, vagy teljesítse az említett mellékletben foglalt bármely egyéb követelményt.

A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési eljárás során, ha a gazdasági szereplőnek meghatározott engedéllyel kell rendelkeznie vagy meghatározott szervezet tagjának kell lennie ahhoz, hogy származási országában az adott szolgáltatást nyújthassa, akkor az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy bizonyítsa, rendelkezik ilyen engedéllyel, illetve tagsággal.

[…]

(4)   A műszaki és szakmai alkalmasság tekintetében az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplők rendelkezzenek a szerződés megfelelő minőségi színvonal szerinti teljesítéséhez szükséges emberi és műszaki erőforrásokkal és tapasztalattal.

Az ajánlatkérő szerv előírhatja különösen azt, hogy a gazdasági szereplők korábban teljesített szerződésekből eredő referenciákkal bizonyíthatóan megfelelő tapasztalattal rendelkezzenek. […]

[…]

(5)   Az ajánlatkérő szervnek az eljárást megindító hirdetményben vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívásban fel kell tüntetnie a – minimális teljesítményszintekként is kifejezhető – előírt részvételi feltételeket, valamint a megfelelő bizonyítási eszközöket.”

7

Ugyanezen irányelvnek a „Más szervezetek kapacitásainak igénybevétele” című 63. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az 58. cikk (3) bekezdése szerint meghatározott, a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok, valamint az 58. cikk (4) bekezdése szerint meghatározott, a technikai és szakmai alkalmasságra vonatkozó kritériumok tekintetében, a gazdasági szereplő adott esetben és egy adott szerződés vonatkozásában egyéb szervezetek kapacitásait is igénybe veheti, a velük fennálló kapcsolatának jogi természetétől függetlenül. Mindazonáltal a XII. melléklet II. részének f) pontjában foglalt iskolai végzettségekkel és szakképzettségekkel, valamint a releváns szakmai tapasztalattal kapcsolatos kritériumokat illetően a gazdasági szereplők csak akkor vehetik igénybe más szervezet kapacitásait, ha az adott szervezet valósítja meg azokat az építési beruházásokat vagy szolgáltatásokat, amelyekhez e kapacitásokra szükség van. Amennyiben a gazdasági szereplő más szervezetek kapacitásaira kíván támaszkodni, bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv felé, hogy a szükséges erőforrások a rendelkezésére fognak állni; a bizonyítás történhet például oly módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

Az ajánlatkérő szervnek az 59., 60. és 61. cikknek megfelelően ellenőriznie kell, hogy azok az egyéb szervezetek, amelyeknek kapacitásait a gazdasági szereplő igénybe kívánja venni, megfelelnek‑e a vonatkozó kiválasztási kritériumoknak, és hogy fennállnak‑e esetükben az 57. cikk szerinti kizárási okok. Az ajánlatkérő szervnek elő kell írnia, hogy a gazdasági szereplő cserélje le azt a szervezetet, amely nem felel meg valamely vonatkozó kiválasztási szempontnak, illetve amelynek esetében fennáll valamelyik kötelező kizárási ok. Az ajánlatkérő szerv előírhatja, vagy a tagállam rendelkezése miatt köteles lehet előírni, hogy a gazdasági szereplő lépjen azon szervezet helyébe, amelynek esetében fennáll valamelyik nem kötelező kizárási ok.

Ha egy gazdasági szereplő a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok tekintetében más szervezetek kapacitásait veszi igénybe, akkor az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplő és az említett szervezetek közösen feleljenek a szerződés teljesítéséért.

Ugyanezen feltételek mellett a gazdasági szereplőknek a 19. cikk (2) bekezdése szerinti csoportja is igénybe veheti a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitásait.”

8

A 2014/24 irányelvnek „A szerződés odaítélésének szempontjai” című 67. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az odaítélési szempontok akkor tekintendők a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódónak, ha azok az adott szerződés alapján kivitelezendő építési beruházáshoz, szállítandó áruhoz vagy nyújtandó szolgáltatáshoz bármely módon és azok életciklusának bármely szakaszában kapcsolódnak ideértve azokat a tényezőket is, amelyek:

még akkor is, ha az említett tényezők érdemben nem tartoznak a szerződés lényegéhez.”

9

Ezen irányelvnek a „Szerződésteljesítési feltételek” című 70. cikke a következőket mondja ki:

„Az ajánlatkérő szerv különös feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve, hogy az említett feltételek a 67. cikk (3) bekezdése értelmében a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódnak, valamint szerepelnek az eljárást megindító felhívásban vagy a közbeszerzési dokumentumokban. E feltételek vonatkozhatnak gazdasági, az innovációval kapcsolatos, környezetvédelmi, szociális vagy a foglalkoztatással kapcsolatos megfontolásokra.”

10

A 2016. május 19‑i Legea nr. 101/2016 privind remediile și căile de atac în materie de atribuire a contractelor de achiziție publică, a contractelor sectoriale și a contractelor de concesiune de lucrări și concesiune de servicii, precum și pentru organizarea și funcționarea Consiliului Național de Soluționare a Contestațiilor (a közbeszerzési szerződések, szektorális közbeszerzési szerződések, építési koncessziós szerződések és szolgáltatási koncessziós szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslatokról és kérelmekről, valamint a panaszokat elbíráló nemzeti tanács szervezetéről és működéséről szóló 101/2016. sz. törvény, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2016. május 23‑i 393. szám) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: 101/2016. sz. törvény) 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Bármely személy, aki úgy véli, hogy joga vagy jogos érdeke valamely ajánlatkérő aktusa vagy az által sérelmet szenvedett, hogy az ajánlatkérő a törvényben előírt határidőn belül nem hozott határozatot a kérelemről, kérheti az aktus megsemmisítését, az ajánlatkérő szerv valamely aktus elfogadására vagy arra való kötelezését, hogy hozzon korrekciós intézkedéseket, illetve közigazgatási és igazságszolgáltatási úton vagy bírósági úton kérheti a hivatkozott jog vagy a jogos érdek elismerését.”

11

E törvény 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A panaszok elbírálása céljából a sérelmet szenvedett személy a következőkhöz fordulhat:

12

Az említett törvény 15. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A panaszok elbírálására irányuló eljárás tiszteletben tartja a jogszerűség, a gyorsaság, a kontradiktórius eljárás, a védelemhez való jog biztosítása, a pártatlanság, valamint a közigazgatási és igazságszolgáltatási tevékenység függetlenségének elvét.”

13

Ugyanezen törvény 28. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tanács határozata a felekre nézve kötelező.”

14

A 101/2016. sz. törvény 37. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A panaszokat elbíráló nemzeti tanács […] közigazgatási és igazságszolgáltatási tevékenységet folytató független szerv.

[…]

(3)   Tevékenysége keretében a tanács csak a törvény hatálya alá tartozik, és a tanács plenáris ülései jogszerűen a tagjai többségének jelenlétében tarthatók.

(4)   Határozatai vonatkozásában a tanács független, és nem tartozik semmilyen hatóság vagy közintézmény alá.”

15

E törvény 44. cikkének (4) bekezdéséből a következő tűnik ki:

„A tanács a tagjai függetlenségének és állandóságának elvét tiszteletben tartva gyakorolja hatásköreit.”

16

Az említett törvény 45. cikke értelmében:

„(1)   A tanács tagjait versenyvizsgákon választják ki, kinevezésük a miniszterelnök határozatával történik a törvényben meghatározott feltételek szerint.

(2)   A tanács tagjait szakmai alkalmasságuk és tisztességük alapján választják ki. A pályázóknak egyetemi végzettséggel, jogi, gazdasági vagy műszaki területen tíz év szakmai tapasztalattal, valamint a közbeszerzések területén legalább hároméves tapasztalattal kell rendelkezniük.

[…]

(4)   A tanács elnöke benyújtja a miniszterelnöknek a tanács tagjainak kinevezésére vonatkozó javaslatokat a versenyvizsgára bocsátott jelöltekre vonatkozóan.”

17

Ugyanezen törvény 47. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A tanács tagjai számára tilos:

(2)   A tanács tagjai kötelesek vagyon‑ és érdekeltségi nyilatkozatot tenni […]

(3)   A tanács tagja nem vehet részt a panasz elbírálásában, ha az alábbi helyzetek valamelyikében van, máskülönben a meghozott határozat semmis:

18

A 101/2016. sz. törvény 48^1. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A tanács tagjai által elkövetett fegyelmi vétségek megállapítása a fegyelmi bizottság hatáskörébe tartozik, amelyet a tanács keretében hoznak létre.

(2)   A fegyelmi bizottság három tagból áll, akik közül egyet a tanács elnöke nevez ki, egyet a tanács tagjai egyszerű többséggel választanak meg, egy pedig a köztisztviselők nemzeti ügynökségének képviselője.

(3)   A fegyelmi bizottság javaslatára a fegyelmi szankciókat a tanács elnöke alkalmazza, kivéve a köztisztviselői jogviszony felmentéssel való megszüntetésének szankcióját, amelyet az említett tisztségre való kinevezésre törvényes hatáskörrel rendelkező személy alkalmaz.”

19

A Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) eljárási szabályzata 39. cikkének (1) bekezdése meghatározza azokat a fegyelmi szankciókat, amelyeket akkor lehet alkalmazni, ha a köztisztviselő többek között a 2019. július 3‑i Ordonanța de urgență a Guvernului nr. 57/2019 privind Codul administrativ (a közigazgatási törvénykönyvről szóló 57/2019. sz. sürgősségi kormányrendelet, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2019. július 5‑i 555. szám; a továbbiakban: közigazgatási törvénykönyv) alapján fegyelmi vétséget követ el.

20

A közigazgatási törvénykönyv „Fegyelmi felelősség” című 492. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az általuk végzett közszolgálati feladatoknak, valamint a törvény által előírt szakmai és állampolgári magatartási szabályoknak a köztisztviselők általi felróható megszegése fegyelmi vétségnek minősül, és fegyelmi felelősséget von maga után.

(2)   A következők minősülnek fegyelmi vétségnek:

(3)   Fegyelmi szankciók:

[…]

(4)   A (2) bekezdés szerinti fegyelmi vétségek a következő fegyelmi szankciókkal sújthatók:

[…]

(6)   A fegyelmi szankciónak a (4) bekezdés rendelkezéseivel összhangban történő kiszabása során figyelembe kell venni a fegyelmi vétség okait és súlyosságát, az elkövetés körülményeit, a vétkesség mértékét és a fegyelmi vétség következményeit, a köztisztviselőnek a szolgálat során tanúsított általános magatartását, valamint azt, hogy vele kapcsolatban korábban fennálltak‑e olyan egyéb fegyelmi szankciók, amelyeket a jelen törvényben előírt feltételek szerint nem töröltek el.

[…]”

21

E törvénykönyv 568. cikkének (2) bekezdéséből a következő tűnik ki:

„A közigazgatási fegyelmi felelősséget a kontradiktórius eljárás elvének és a védelemhez való jognak megfelelően kell megállapítani, és azok ‑ törvényben meghatározott feltételek mellett ‑ a közigazgatási bíróságok felülvizsgálatának tárgyát képezik.”

22

A 2016. május 19‑i Legea nr. 98/2016 privind achiziţiile publice (a közbeszerzési szerződésekről szóló 98/2016. sz. törvény; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2016. május 23‑i 390. száma; a továbbiakban: közbeszerzési törvény) 3. cikke a w) és yy) pontjában a következőképpen rendelkezik:

[…]

23

2021. április 6‑án„a temesvári »Traian Vuia« nemzetközi repülőtér és az A1 autópálya közötti összekötő megyei út építésére vonatkozó beruházás műszaki‑gazdasági dokumentációjának – megvalósíthatósági tanulmány és műszaki projekt szakaszok – kidolgozása” tárgyú közbeszerzési szerződés odaítélése céljából szervezett nyílt eljárás keretében Temes megye, mint ajánlatkérő, a negyedik helyre sorolta az NV Constructot.

24

Ez utóbbi 2021. április 16‑án a Consiliul Național de Soluționare a Contestațiilorhoz (panaszokat elbíráló nemzeti tanács), a kérdést előterjesztő szervhez fordult annak érdekében, hogy elérje az előtte rangsorolt három ajánlattevő kizárását, valamint az ajánlataik újbóli értékelését.

25

Az NV Construct lényegében arra hivatkozik, hogy e három ajánlattevő nem tartotta be azokat az előírásokat, amelyek nem szerepeltek a közbeszerzési dokumentumokban, amelyek azonban kötelezőek voltak azon különös törvények alapján, amelyek olyan különböző tevékenységeket szabályoztak, amelyeket a szerződés teljesítése során kell elvégezni, vagy előreláthatóan el kell végezni. Az ajánlatkérőnek így ellenőriznie kellett volna, hogy az ajánlattevőket vagy alvállalkozóikat az Autoritatea Feroviară Română (román vasúti hatóság, Románia) engedélyezte‑e és elismerte‑e. Ezenkívül, mivel a nyertes ajánlattevő a szerződés teljesítése érdekében harmadik szervezetek kapacitásait kívánta igénybe venni, a közbeszerzési törvény 3. cikke (1) bekezdése yy) pontjának való megfelelés érdekében – az együttműködés bármely más formáját kizárva – köteles lett volna alvállalkozókat igénybe venni. Végül ki kellett volna jelölni egy alvállalkozót „A kisajátított földterületek [pihentetésére] és a használati kategória megváltoztatására vonatkozó bejelentéshez és jóváhagyáshoz szükséges dokumentáció elkészítésére irányuló szolgáltatások” tevékenységre, még ha nem is biztos, hogy igénybe kell venni ezeket a szolgáltatásokat, mivel a közbeszerzési dokumentumok pontosítják, hogy e tevékenységet „kizárólag adott esetben” kell végezni.

26

Az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő viszont azt állítja, hogy a közbeszerzési dokumentumok nem tartalmaznak semmilyen utalást arra vonatkozóan, hogy az ajánlatban kizárólag a román vasúti hatóság és az Asociația Națională a Evaluatorilor Autorizați din România (az elismert értékelők országos szövetsége, Románia) által elismert gazdasági szereplőket kell feltüntetni. Ezenkívül az ajánlatkérő szerint az ajánlatok benyújtásának időpontjában nem lehet tudni, hogy szükséges‑e a kisajátított földterületek pihentetése céljából dokumentáció kidolgozására irányuló szolgáltatást igénybe venni, és talajtani tanulmányt készíteni. Ez az oka annak, hogy a nyertes ajánlattevő az ajánlatában jelezte, hogy ő maga és „kizárólag adott esetben” maga vállalja e dokumentáció elkészítését. Egyébiránt az a tény, hogy nem említette az elején e szolgáltatások alvállalkozásba való adására irányuló szándékát, nem vet fel nehézséget, mivel a szerződés aláírását követően új alvállalkozókat vehetne igénybe. Ráadásul az elismert értékelők országos szövetségének szakértőit jelölték ki, akik rendelkezésre állási nyilatkozatokat nyújtottak be.

27

Előzetesen a kérdést előterjesztő szerv megjegyzi, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló odaítélendő közbeszerzési szerződés értékét 1970967 román leiben (RON) (hozzávetőleg 421553 euró) becsülték meg, ily módon az meghaladja a 2014/24 irányelv alkalmazhatósági küszöbértékét.

28

E szerv hangsúlyozza, hogy a román bíróságok megosztottak abban a kérdésben, hogy az ajánlatkérő kizárhat‑e olyan gazdasági szereplőt, amelynek ajánlata nem felel meg a valamely szakmára alkalmazandó szabályozásból eredő kötelezettségnek, anélkül hogy meghagyná számára az ajánlatának helyesbítésének lehetőségét, és ha e kötelezettséget a szóban forgó közbeszerzési szerződés dokumentumai kifejezetten nem említik.

29

A jelen ügy ennélfogva alkalmat kínál egyrészt arra, hogy tisztázza azt a kérdést, hogy a közbeszerzési szerződés által érintett minden egyes tevékenységre vonatkozó különös szabályozást – függetlenül attól, hogy e tevékenységek milyen jelentőséggel bírnak e közbeszerzési szerződésben – úgy kell‑e tekinteni, mint amely kiegészíti a közbeszerzési dokumentációkat, másrészt pedig hogy az ajánlattevőknek kötelezően meg kell‑e nevezniük az ajánlatukban azokat az alvállalkozókat, akiket olyan tevékenységekkel bíznak meg, amelyek az említett közbeszerzési szerződés teljesítésében nem bírnak nagy jelentőséggel, máskülönben az ajánlatukat elutasítják.

30

A Consiliul Național de Soluționare a Contestațiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) megjegyzi, hogy többek között a 2016. június 2‑iPizzo ítéletből (C‑27/15, EU:C:2016:404) az következik, hogy valamely gazdasági szereplőt nem lehet kizárni az eljárásból azzal az indokkal, hogy nem tartotta tiszteletben a közbeszerzési dokumentumokban elő nem írt követelményeket.

31

Márpedig az alapügyben a vasúti infrastruktúra építési, modernizációs, karbantartási és javítási tevékenységére vonatkozó, közbeszerzési dokumentumokban nem szereplő szabályok csak a szóban forgó szerződés teljesítésének szakaszában kötelezik a nyertes ajánlattevőt. Ezenkívül az e közbeszerzési szerződés bizonyos tevékenységei tekintetében elismert gazdasági szereplők száma korlátozott. Következésképpen az azok alvállalkozóként való megnevezésére vonatkozó kötelezettség drasztikusan csökkenti a versenyt, miközben növeli az alapügyben szóban forgó közbeszerzési eljárás résztvevőire háruló adminisztratív terheket, ami ellentétes lehet az arányosság elvével. A kérdést előterjesztő szerv következésképpen arra keresi a választ, hogy szükséges‑e szisztematikusan megkövetelni az ajánlattevőktől, hogy az ajánlat benyújtásának időpontjában megnevezzék az esetleges alvállalkozóikat, függetlenül az említett szerződésben azokra bízott tevékenységek jelentőségétől, azt az időpontot, amikor ezen alvállalkozók ugyanezen szerződés teljesítésében részt vesznek, vagy akár annak eshetőségét, hogy az említett alvállalkozókat igénybe veszik.

32

Egyébiránt e szerv szerint a közbeszerzési dokumentumok nem egészíthetők ki bizonyos olyan szempontokkal, amelyeknek a kötelező jellege a közbeszerzések területén nem releváns különös törvényekből ered. Az a tény ugyanis, hogy a közbeszerzési dokumentációt automatikusan ilyen szempontokkal egészítik ki, sérti az arányosság elvét, és megkérdőjelezi azt a mérlegelési mozgásteret, amelyet a 2014/24 irányelv 58. cikke (1) bekezdésének második albekezdése biztosít az ajánlatkérő számára a kiválasztási szempontok meghatározását illetően.

33

Hasonlóképpen, az esetleges kereseteikben a sérelmet szenvedett gazdasági szereplők csak azokat a közbeszerzési dokumentumokat vitathatják, amelyeket túlságosan korlátozónak tartanak, anélkül hogy hivatkozhatnának arra, hogy azok túlságosan megengedőek, és hogy azoknak további, más gazdasági szereplők szóban forgó eljárásban való részvételét esetlegesen korlátozó szempontokat is tartalmazniuk kell.

34

Ráadásul a hátrább rangsorolt gazdasági szereplők nem kérdőjelezhetik meg az ajánlatoknak a közbeszerzési dokumentumokban foglalt követelményeknek megfelelően elvégzett értékelését. Épp ellenkezőleg, azt kell bizonyítaniuk, hogy ezen értékelés nem tartja tiszteletben ezeket a dokumentumokat, így sérült az átláthatóság elve.

35

Végül az alvállalkozásnak mint a közbeszerzési tevékenység gyakorlása egyetlen formájának a megkövetelése sérti a szerződési szabadságot, a gazdasági szereplők szervezetalakítási jogát és a 2014/24 irányelv 63. cikkét. Amennyiben ugyanis e 63. cikkből az következik, hogy a kötelezettségvállalás benyújtása elegendő a kiválasztási szempontok tiszteletben tartásának bizonyítására, egy egyszerű rendelkezésre állási nyilatkozatnak még inkább elegendőnek kell lennie abban az esetben, ha – a közbeszerzési szerződésben csekély jelentőségű tevékenységekkel kapcsolatban – az ilyen szempontok tiszteletben tartása nem követelmény.

36

E körülmények között a Consiliul Național de Soluționare a Contestațiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

37

Előzetesen meg kell vizsgálni, hogy a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „nemzeti bíróságnak” minősíthető‑e.

38

Ugyanis, noha a kérdést előterjesztő szerv azon a véleményen van, hogy e minőséget a Bíróság a 2018. október 17‑iBeny Alex végzésben (C‑353/18, nem tették közzé, EU:C:2018:829) elismerte, meg kell állapítani, hogy ebben a végzésben a Bíróság arra szorítkozott, hogy az e szerv által hozzá benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet mint a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította, anélkül hogy az említett szervet az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „nemzeti bíróságnak” minősítette volna.

39

Amint a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, annak értékeléséhez, hogy a szóban forgó előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e – ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés –, a Bíróság meghatározott tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szerv jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy független‑e (lásd ebben az értelemben: 1966. június 30‑iVaassen‑Göbbels ítélet, 61/65, EU:C:1966:39, 395. pont; 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet, C‑274/14, EU:C:2020:17, 51. pont).

40

Tekintettel azokra az információkra, amelyeket a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) a Bíróság által 2022. május 16‑án hozzá intézett felhívásra 2022. július 6‑án a Bíróságnak válaszként szolgáltatott, nincs kétség afelől, hogy e szerv megfelel azon kritériumoknak, amelyek a jogszabály alapján való létrejöttére, az állandó jellegére, az eljárásának kontradiktórius jellegére, valamint a jogszabályok említett szerv általi alkalmazására vonatkoznak. Ezzel szemben felmerül a kérdés, hogy ugyanez a szerv megfelel‑e egyrészt a hatásköre kötelező jellegére, másrészt a függetlenségre vonatkozó kritériumnak.

41

Először is, ami a kérdést előterjesztő szerv hatáskörének kötelező jellegét illeti, kétségtelen, hogy a 101/2016. sz. törvény 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy bármely személy, aki úgy véli, hogy joga vagy jogos érdeke valamely ajánlatkérő aktusa vagy mulasztása által sérelmet szenvedett, választhat, hogy vagy közigazgatási és igazságszolgáltatási úton a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilorhoz (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) vagy bírósági úton közigazgatási peres kollégiummal rendelkező bírósághoz fordul. A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a román jogalkotó ily módon a 2007/66 irányelvvel módosított 89/665 irányelv 2. cikke (9) bekezdésének átültetése érdekében azt választotta, hogy az ilyen típusú jogviták elbírálására vonatkozó hatáskört egyrészt a kérdést előterjesztő szervre, másrészt pedig közigazgatási peres kollégiummal rendelkező bíróságokra ruházza.

42

Mindemellett meg kell jegyezni, hogy a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) határozatai, amely szervnek a hatásköre nem függ a felek megállapodásától, kötelezőek a felekre nézve (lásd analógia útján: 2015. október 6‑iConsorci Sanitari del Maresme ítélet, C‑203/14, EU:C:2015:664, 23. pont).

43

E körülmények között a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) eleget tesz a hatásköre kötelező jellegére vonatkozó kritériumnak.

44

Másodszor, ami a függetlenségi kritériumot illeti, a nemzeti bíróságok függetlensége elvének külső szempontja megköveteli, hogy az érintett szerv teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna. E tekintetben döntő fontosságú, hogy vagy biztosítsák az érintett szerv tagjainak elmozdíthatatlanságát oly módon, hogy e szerv tagjai visszahívásának eseteit különös szabályozás határozza meg olyan garanciákat nyújtó, kifejezett jogszabályi rendelkezések útján, amelyek meghaladják a közigazgatási jog és a munkajog visszaélésszerű visszahívás esetén alkalmazandó általános szabályai szerinti garanciákat (lásd ebben az értelemben: 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet, C‑274/14, EU:C:2020:17, 56–60. pont).

45

Ami a nemzeti bíróságok függetlensége elvének belső szempontját illeti, az a „pártatlanság” fogalmát öleli fel, és egyenlő távolságtartást jelent a jogvitában részt vevő felektől, illetve e felek azon érdekeitől, amelyek a jogvita tárgyát képezik. Így a „függetlenség” fogalma mindenekelőtt azt jelenti, hogy az érintett szerv ahhoz a hatósághoz képest, amely a jogorvoslattal megtámadott határozatot hozta, harmadik személynek minősül (lásd ebben az értelemben: 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet, C‑274/14, EU:C:2020:17, 61. és 62. pont).

46

Ezek a függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami a szerv összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett szerv külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet, C‑274/14, EU:C:2020:17, 63. pont).

47

A jelen ügyben, amint a Bíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, a 101/2016. sz. törvény több alkalommal hangsúlyozza a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) függetlenségének külső vonatkozását. Így e törvény 37. cikkének (1), (3) és (4) bekezdése előírja, hogy e tanács „közigazgatási és igazságszolgáltatási tevékenységet folytató független szerv”, hogy „csak a törvény hatálya alá tartozik”, valamint hogy „független, és nem tartozik semmilyen hatóság vagy közintézmény alá”. Az említett törvény 15. cikkének (1) bekezdéséből az is kitűnik, hogy a panaszok elbírálására irányuló eljárás tiszteletben tartja többek között a közigazgatási és igazságszolgáltatási tevékenység függetlenségének elvét. Ugyanezen törvény 44. cikkének (4) bekezdése hasonlóképpen úgy rendelkezik, hogy a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) „a tagjai függetlenségének és állandóságának elvét tiszteletben tartva gyakorolja hatásköreit”.

48

Ami e szerv tagjainak kinevezését illeti, a 101/2016. sz. törvény 45. cikkéből kitűnik, hogy e tagokat versenyvizsga alapján szakmai alkalmasságuk és tisztességük alapján választják ki az egyetemi végzettséggel és az e cikkben említett területeken tíz év szakmai tapasztalattal, valamint a közbeszerzések területén szerzett legalább hároméves szakmai tapasztalattal rendelkező pályázók közül. Az említett szerv elnökének javaslatára a miniszterelnök nevezi ki őket a versenyvizsgára bocsátott pályázók közül.

49

Egyébiránt a 101/2016. sz. törvény 48^1. cikkéből az következik, hogy a kérdést előterjesztő szerv tagjai által elkövetett fegyelmi vétségeket kizárólag az azon belül létrehozott fegyelmi bizottság állapíthatja meg. E bizottság javaslatára a fegyelmi szankciókat e szerv elnöke alkalmazza a köztisztviselői jogviszony felmentéssel való megszüntetésének kivételével, amelyről kizárólag az említett szerv tagjainak kinevezésre jogosult hatóság, azaz a román miniszterelnök határozhat.

50

Ráadásul a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) eljárási szabályzata 39. cikkének (1) bekezdése a közigazgatási törvénykönyv 492. cikke (6) bekezdésének megfelelően arányos szankciómértékeket ír elő.

51

Végül az a tény, hogy e 39. cikk a közigazgatási törvénykönyvre utal azon esetek meghatározása érdekében, amelyekben a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) valamely tagja a köztisztviselői jogviszony felmentéssel való megszüntetésének szankcióját alkalmazza, alkalmas a jogbiztonság biztosítására.

52

Így e szankció alkalmazható többek között a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) olyan tagjával szemben, aki nem tudja igazolni a munkából való távolmaradását, vagy aki nem tartotta tiszteletben a szakmai titoktartásra vagy az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat. Az ilyen helyzetek, amelyeket a közigazgatási törvénykönyv 492. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 492. cikkének (2) bekezdése említ, olyan kivételes eseteknek felelnek meg, amelyek – az arányosság és a megfelelő eljárások elvét tiszteletben tartva – az ilyen szankció elfogadását igazoló jogszerű és kényszerítő indokokat juttatnak kifejezésre (lásd analógia útján: 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet, C‑274/14, EU:C:2020:17, 59., 60. és 67. pont). Következésképpen a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) tagjai megbízatásuk időtartama alatt olyan hivatali állandóságra vonatkozó garanciában részesülnek, amelytől csak a törvényben kifejezetten felsorolt okokból lehet eltérni (lásd analógia útján: 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet, C‑274/14, EU:C:2020:17, 70. pont).

53

Pontosítani kell azonban, hogy az állandóság elvét, amely a 101/2016. sz. törvény 44. cikkének (4) bekezdése értelmében a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) tagjait megilleti, a jelen ítélet 44. pontjában meghatározott azon függetlenségi kritériumnak megfelelően kell értelmezni, amelynek valamennyi nemzeti szervnek meg kell felelnie ahhoz, hogy az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „nemzeti bíróságnak” minősülhessen, annak érdekében, hogy ezen elv az elmozdíthatatlanság elvével megegyezzen.

54

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a jelen ítélet 40. pontjában említett válaszban a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) hangsúlyozta, hogy tagjaira a bírákkal szemben előírthoz hasonló érdekütközési okok és tilalmak vonatkoznak, és hogy e tagok visszahívására csak súlyos fegyelmi vétség esetén kerül sor. Egyébiránt abban az esetben, ha az említett tagok valamelyikével szemben ilyen szankciót szabnak ki, ez utóbbi a közigazgatási törvénykönyv 568. cikkének (2) bekezdése alapján jogorvoslati joggal rendelkezik a közigazgatási bíróságok előtt.

55

A kérdést előterjesztő szerv egyébiránt jelezte, hogy a 2006. évi létrehozása óta gyakorlatilag egyetlen tanácstagot sem hívtak vissza.

56

Ami az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „nemzeti bíróságok” függetlenségére vonatkozó elv belső vonatkozását illeti, úgy tűnik, hogy azt a 101/2016. sz. törvény 47. cikke biztosítja, amely az esetlegesen összeférhetetlenséghez vezető helyzetek elkerülésére irányul. Így a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) tagjai nem folytathatnak kereskedelmi tevékenységet, nem tölthenek be tagságot valamely gazdasági szereplő döntéshozó szervében, nem vehetnek részt politikai tevékenységekben, és nem végezhetnek köz‑ vagy magántevékenységet a felsőoktatásban végzett oktatói feladatok kivételével. Ezen érdekütközések egyébként azonosak azokkal az érdekütközésekkel, amelyek a román jog alapján a bírákra vonatkoznak. Egyébiránt a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) tagjaira az e törvény 47. cikkének (3) bekezdésében előírt azon kizárási okokra vonatkozó szabályok vonatkoznak, amelyek értelmében nem vehetnek részt a panasz elbírálásában, ha az e rendelkezésben felsorolt helyzetek valamelyikében vannak, máskülönben a meghozott határozat semmis.

57

Ráadásul az említett törvény 15. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő szerv előtti, panaszok elbírálására irányuló eljárás tiszteletben tartja többek között a kontradiktórius eljárás elvét, a védelemhez való jog biztosításának és a pártatlanságnak az elvét.

58

A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Consiliul Naţional de Soluţionare a Contestaţiilor (panaszokat elbíráló nemzeti tanács) az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „nemzeti bíróságnak” minősíthető, és ezért a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

59

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/24 irányelvnek – az arányosság és az átláthatóság ezen irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében biztosított elvével összefüggésben értelmezett – 58. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az ajánlatkérő előírhat kiválasztási szempontokként olyan tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő kötelezettségeket, amelyek elvégzésére szükség lehet valamely közbeszerzési szerződés teljesítése keretében, és nem bírnak nagy jelentőséggel.

60

Mivel az ajánlatkérő van a legjobb helyzetben saját szükségleteinek értékelésére, az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkört ismert el számára a kiválasztási szempontok meghatározása során, amit többek között a 2014/24 irányelv 58. cikkében a „lehet” ige ismételt használata is tanúsít. Így e cikk (1) bekezdése értelmében bizonyos mozgástérrel rendelkezik a közbeszerzési eljárásban való olyan részvételi feltételek meghatározására, amelyek véleménye szerint kapcsolódnak a szerződés tárgyához, azzal arányban állnak, és amelyek alkalmasak annak biztosítására, hogy a részvételre jelentkező vagy ajánlattevő rendelkezzen az odaítélendő szerződés teljesítéséhez szükséges jogi és pénzügyi kapacitással, valamint műszaki és szakmai szakértelemmel. Konkrétabban, az említett cikk (4) bekezdése szerint az ajánlatkérő szabadon mérlegelheti azokat a részvételi követelményeket, amelyek álláspontja szerint alkalmasak többek között annak biztosítására, hogy a szerződést az általa megfelelőnek ítélt minőségi színvonalon teljesítsék (2022. március 31‑iSmetna palata na Republika Bulgaria ítélet, C‑195/21, EU:C:2022:239, 50. pont).

61

E széles mérlegelési jogkör gyakorlása során az ajánlatkérő dönthet úgy, hogy a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban említett kiválasztási szempontok közé felveszi az olyan tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő kötelezettségeket, amelyeket esetlegesen valamely közbeszerzési szerződés teljesítésével összefüggésben kell elvégezni, és amelyek nem bírnak nagy jelentőséggel.

62

Fordítva, az ajánlatkérő ugyanúgy élhet e széles mérlegelési jogkörrel annak megállapításakor, hogy ezeket a kötelezettségeket nem kell a kiválasztási szempontok között feltüntetni. Az ilyen választást többek között az magyarázhatja, hogy az említett kötelezettségek nem bírnak nagy jelentőséggel, vagy azzal, hogy szóban forgó kötelezettségekkel érintett tevékenységek végrehajtása esetleges jellegű. Az ajánlatkérő ugyanezen kötelezettségeket a szerződés teljesítésének feltételei címén is megemlítheti oly módon, hogy annak tiszteletben tartását csak a nyertes ajánlattevőtől követeli meg (lásd analógia útján: 2021. szeptember 7‑iKlaipėdos regiono atliekų tvarkymo centras ítélet, C‑927/19, EU:C:2021:700, 88. és 89. pont).

63

A 2014/24 irányelv ugyanis nem zárja ki, hogy a műszaki előírásokat ezen irányelv 58. cikkének (4) bekezdése, 42. cikke, illetve 70. cikke értelmében technikai és szakmai alkalmassággal kapcsolatos kiválasztási szempontokként, műszaki leírásként és/vagy a közbeszerzési szerződés teljesítésének feltételeiként lehessen felfogni (2021. szeptember 7‑iKlaipėdos regiono atliekų tvarkymo centras ítélet, C‑927/19, EU:C:2021:700, 84. pont). Fordított esetben, az ajánlatkérő dönthet úgy, hogy e minősítések közül csak az egyiket választja.

64

E tekintetben az ajánlatkérő a 2014/24 irányelv 70. cikke alapján különös feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve hogy azok ezen irányelv 67. cikkének (3) bekezdése értelmében a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódnak, és szerepelnek a pályázati dokumentációban vagy a közbeszerzési dokumentumokban.

65

Ezenkívül az a tény, hogy az ajánlattevőket arra kötelezik, hogy az ajánlatuk benyújtásától kezdve megfeleljenek a szerződésteljesítés valamennyi feltételének, olyan túlzott követelményt képez, amely azzal a kockázattal jár, hogy visszatartja e gazdasági szereplőket a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől, ezáltal pedig sérti az arányosságnak és az átláthatóságnak az említett irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében biztosított elvét (2021. július 8‑iSanresa ítélet, C‑295/20, EU:C:2021:556, 62. pont).

66

Ennélfogva az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelvnek – az arányosság és az átláthatóság ezen irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében biztosított elvével összefüggésben értelmezett – 58. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ajánlatkérő előírhat kiválasztási szempontokként olyan tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő kötelezettségeket, amelyek elvégzésére szükség lehet valamely közbeszerzési szerződés teljesítése keretében, és nem bírnak nagy jelentőséggel..

67

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/24 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében biztosított arányosság és átláthatóság elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy a közbeszerzési dokumentumok automatikusan kiegészülnek az odaítélendő szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó olyan különös szabályozásokból eredő minősítési szempontokkal, amelyeket e dokumentumokban nem írtak elő, és amelyeket az ajánlatkérő nem kívánt az érintett gazdasági szereplőkkel szemben megkövetelni.

68

Amint az első kérdésre adott válaszból kitűnik, az odaítélendő közbeszerzési szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő kötelezettségekkel, mint kiválasztási szempontokkal, nem egészülhetnek ki automatikusan az e szerződés dokumentumaiban kifejezetten említett szempontok, máskülönben megfosztanák lényegétől azon széles mérlegelési jogkört, amellyel az ajánlatkérő a gazdasági szereplőkkel szemben a közbeszerzési eljárásban való részvétel feltételeként alkalmazni kívánt kiválasztási szempontok meghatározását illetően rendelkezik.

69

A második kérdésre szintén azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében biztosított arányosság és átláthatóság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy a közbeszerzési dokumentumok automatikusan kiegészüljenek az odaítélendő szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó olyan különös szabályozásokból eredő minősítési szempontokkal, amelyeket e dokumentumokban nem írtak elő, és amelyeket az ajánlatkérő nem kívánt az érintett gazdasági szereplőkkel szemben megkövetelni.

70

Harmadik kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/24 irányelv 63. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy valamely ajánlattevőt azzal az indokkal zárjanak ki egy közbeszerzési eljárásból, hogy nem nevezte meg azt az alvállalkozót, akit a szóban forgó közbeszerzési szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő és a közbeszerzési dokumentumokban nem szereplő kötelezettségek teljesítésével kíván megbízni, amennyiben ezen ajánlattevő az ajánlatában pontosította, hogy e kötelezettségeket más szervezet kapacitásainak igénybevételével teljesíti, anélkül azonban, hogy ez utóbbihoz alvállalkozási szerződés kötné.

71

Amint a jelen ítélet 62. pontjából kitűnik, ha a szóban forgó közbeszerzési szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő és a közbeszerzési dokumentumokban kiválasztási szempontként elő nem írt kötelezettségeket a szerződés teljesítése feltételének minősítenék, és ha a nyertes ajánlattevő a szerződés odaítélésekor nem felelne meg azoknak, e kötelezettségek be nem tartása nem befolyásolná azt, hogy a szerződés odaítélése megfelel‑e a 2014/24 irányelv rendelkezéseinek (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 7‑iKlaipėdos regiono atliekų tvarkymo centras ítélet, C‑927/19, EU:C:2021:700, 89. pont).

72

Abban az esetben, ha a szóban forgó közbeszerzési szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő és a közbeszerzési dokumentumokban kiválasztási szempontként elő nem írt kötelezettségek ténylegesen a 2014/24 irányelv 58. cikke értelmében vett kiválasztási szempontokat alkotnának, elegendő emlékeztetni arra, hogy ezen irányelv 63. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a gazdasági szereplő jogosult arra, hogy egy adott közbeszerzés tekintetében más szervezetek kapacitásait vegye igénybe, tekintet nélkül az e szervezetekhez fűződő kapcsolatának jogi jellegére, annak érdekében, hogy megfeleljen az említett irányelv 58. cikkének (1) bekezdésében felsorolt és e cikk (2)–(4) bekezdésében pontosított kiválasztási szempontok különböző kategóriáinak (lásd ebben az értelemben: 2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 29. és 33. pont; 2021. szeptember 7‑iKlaipėdos regiono atliekų tvarkymo centras ítélet, C‑927/19, EU:C:2021:700, 150. pont).

73

Egyébiránt a 2014/24 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatából egyértelműen kitűnik, hogy amennyiben a gazdasági szereplő más szervezetek kapacitásaira kíván támaszkodni, elegendő, hogy bizonyítja az ajánlatkérő felé, hogy a szükséges erőforrások a rendelkezésére fognak állni, például bemutatja e szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

74

Következésképpen nyilvánvaló, hogy az alvállalkozás csak az egyik módja annak, ahogyan a gazdasági szereplő más szervezetek kapacitásait igénybe veheti, és hogy ezért azt az ajánlatkérő nem követelheti meg tőle.

75

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 63. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy valamely ajánlattevőt azzal az indokkal zárjanak ki egy közbeszerzési eljárásból, hogy nem nevezte meg azt az alvállalkozót, akit a szóban forgó közbeszerzési szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő és a közbeszerzési dokumentumokban nem szereplő kötelezettségek teljesítésével kíván megbízni, amennyiben ezen ajánlattevő az ajánlatában pontosította, hogy e kötelezettségeket más szervezet kapacitásainak igénybevételével teljesíti, anélkül azonban, hogy ez utóbbihoz alvállalkozási szerződés kötné.

76

Harmadik kérdésének b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/24 irányelv 63. cikkének az ezen irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt arányosság elvével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a gazdasági szereplőnek joga van a csoporton belül a szervezetét és a szerződéses viszonyokat meghatározni, illetve bevonhat‑e a közbeszerzési szerződésbe szolgáltatókat is, amennyiben az érintett szolgáltató nem tartozik azon szervezetek közé, amelyeknek a kapacitására az ajánlattevő a releváns szempontoknak való megfelelés bizonyítása érdekében támaszkodni kíván.

77

Emlékeztetni kell arra, hogy kétségtelen, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (lásd ebben az értelemben: 1999. szeptember 7‑iBeck és Bergdorf ítélet, C‑355/97, EU:C:1999:391, 22. pont; 2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 43. pont).

78

Ugyanakkor szintén állandó ítélkezési gyakorlat, hogy az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogviták megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén, így az előzetes döntéshozatalra utalást nem általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége indokolja (lásd ebben az értelemben: 1981. december 16‑iFoglia ítélet, 244/80, EU:C:1981:302, 18. pont; 2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 44. pont).

79

Ebben az összefüggésben, és mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szolgál a Bíróság előtti eljárás alapjául, alapvető fontosságú, hogy a nemzeti bíróság e kérelemben különösen az alapeljárás ténybeli és jogszabályi háttérét ismertesse, különösen bizonyos, összetett ténybeli és jogi helyzetekkel jellemezhető olyan területeken, mint a közbeszerzés (lásd ebben az értelemben:1993. január 26‑iTelemarsicabruzzo és társai ítélet, C‑320/90–C‑322/90, EU:C:1993:26, 6. és 7. pont; 2018. április 25‑iSecretaria Regional de Saúde dos Açores végzés, C‑102/17, EU:C:2018:294, 28. és 29. pont).

80

Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmazza az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterének olyan leírását, amely elegendő ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson a harmadik kérdés b) pontjára.

81

Következésképpen e harmadik kérdés b) pontját elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

82

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: