–

a Koninklijke Philips NV képviseletében T. Seikkula és M. Welin asianajajat,

–

a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében S. Šindelková, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében U. Bartl, M. Hellmann és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara és M. Huttunen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1999. május 10‑i 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 1999. L 141., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 174. o.) módosított, a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 210., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia (a továbbiakban: Fennia) biztosítótársaság és a Koninklijke Philips NV között kávéfőző gép által okozott tűzeset folytán felmerült károk megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 85/374 irányelv negyedik és ötödik preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„[M]ivel a fogyasztó védelme megköveteli, hogy a gyártási folyamatban részt vevő összes gyártó felelősséggel tartozzon, amennyiben az általuk gyártott termék, vagy az általuk szállított résztermék vagy nyersanyag hibás volt; mivel ugyanebből az okból a felelősséget ki kell terjeszteni azokra, akik terméket importálnak a Közösségbe, és azokra, akik nevük vagy védjegyük feltüntetésével vagy egyéb megkülönböztető jelzéssel magukat gyártónak tüntetik fel, vagy akik olyan terméket szállítanak, amelynek gyártója nem állapítható meg;

mivel olyan helyzetekben, ahol több személy felelős a kárért, a fogyasztó védelme megkívánja, hogy a károsult az őt ért kárért teljes kártérítést követelhessen az említett személyek bármelyikétől”.

4

A fenti irányelv 1. cikke kimondja:

„A termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért.”

5

Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A »gyártó« a végtermék, az alapanyag, a résztermék előállítója, valamint az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével.”

6

Ugyanezen irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha ezen irányelv rendelkezéseinek következtében több személy felelős ugyanazért a kárért, úgy felelősségük egyetemleges, a vonatkozó nemzeti jogszabályok igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül.”

7

A tuotevastuulaki (694/1990) (a hibás termékekért való felelősségről szóló törvény [694/1990]) 5. §‑ának az alapügy tényállására alkalmazandó változata, amely a 85/374 irányelv 3. cikkét hajtja végre a finn jogrendben, (1) bekezdésében előírja, hogy a kártérítési felelősség elsősorban azt terheli, aki a hibás terméket előállította vagy gyártotta, másodsorban pedig azt, aki a kárt okozó terméket sajátjaként forgalmazta, ha a termék a nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzésével van ellátva.

8

A Fennia lakásbiztosítási kötvény alapján megtérítette egy fogyasztó tűz miatt keletkezett, 58879,10 euró összegű kárát. A tüzet megelőző napon a fogyasztó egy forgalmazónál egy Philips Saeco Xsmall HD 8743/11 típusú kávéfőző gépet vásárolt. A tűzoltóság által készített baleseti jelentés megállapította, hogy a tüzet a szóban forgó kávéfőző gép okozta.

9

Ezt a kávéfőző gépet a Saeco International Group SpA, a Koninklijke Philips leányvállalata gyártotta Romániában. A Philips és a Saeco megjelöléseket, amelyek a Koninklijke Philips által lajstromoztatott védjegyek, az említett kávéfőző gépen és annak csomagolásán helyezték el. Ezenkívül e kávéfőző gép CE‑jelöléssel volt ellátva, amelyen a Saeco megjelölés, egy olaszországi cím és a „Made in Romania” felirat volt feltüntetve. A Koninklijke Philipsnek van egy finnországi leányvállalata, a Philips Oy, amely a Philips védjeggyel ellátott háztartási készülékeket, így a szóban forgó kávéfőző gépet is forgalmazza Finnországban.

10

A Fennia, amelyre a fogyasztó kárának megtérítését követően annak jogai átszálltak, keresetet indított a Koninklijke Philipsszel szemben a hibás termékekért fennálló felelősség címén járó kártérítés iránt. A Koninklijke Philips e kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy nem ő a szóban forgó kávéfőző gép gyártója.

11

A käräjäoikeus (körzeti bíróság, Finnország) megállapította, hogy a Koninklijke Philips Finnországban forgalmazta a védjegyével ellátott szóban forgó kávéfőző gépet, és felelős az e termék hibája által okozott kárért.

12

A hovioikeus (fellebbviteli bíróság, Finnország), amelyhez a Koninklijke Philips fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélettel szemben, úgy ítélte meg, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Koninklijke Philips e kávéfőző gépet saját termékeként forgalmazta Finnországban. E bíróság megállapította, hogy a Koninklijke Philips nem felelős a szóban forgó termék által okozott károkért, és elutasította a fellebbezést.

13

A Fennia által a hovioikeus határozata ellen benyújtott jogorvoslati kérelem alapján eljáró Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság, Finnország) engedélyezte e kérelmet azon kérdéssel kapcsolatban, hogy a hibás termékekért való felelősségről szóló törvény alapján a Koninklijke Philips felelős‑e a védjegyével ellátott és a leányvállalata által gyártott kávéfőző gép által okozott kárért.

14

A kérdést előterjesztő bíróság szerint nem egyértelmű, hogy mit kell érteni a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő azon kifejezés alatt, miszerint „az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével”. Különösen azt kérdezi, hogy a védjegy feltüntetésén kívül más kritériumok is szükségesek‑e ahhoz, hogy a védjegyjogosultat olyan személynek kelljen tekinteni, aki önmagát a szóban forgó termék gyártójaként adja meg, vagy figyelembe vehetők a felelősséget kizáró bizonyos körülmények, például az a tény, hogy az e terméken feltüntetett jelölések arra utalnak, hogy a gyártó a védjegyjogosulttól eltérő vállalkozás. Úgy véli, hogy a gyártó „a leginkább képes” arra, hogy megakadályozza a termék által okozott hasonló károk bekövetkezését.

15

E körülményekre tekintettel a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság, Finnország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

A Koninklijke Philips lényegében úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanok azon okból, hogy azok nem relevánsak az alapjogvita megoldása szempontjából, mivel a hibás termékekért való felelősségen alapuló kártérítés a hibás termékekért való felelősségről szóló törvény 5. §‑ának (1) bekezdése értelmében megköveteli, hogy a terméket a védjegyjogosult vagy bármely más megkülönböztető jelzés jogosultja forgalmazza. Márpedig e forgalmazást az alapeljárás keretében egyáltalán nem bizonyították.

17

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése is, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – szükségesek és relevánsak‑e a Bíróságnak feltett kérdései. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2011. május 26‑iStichting Natuur en Milieu és társai ítélet, C‑165/09–C‑167/09, EU:C:2011:348, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18

Mivel kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel az előterjesztett jogvita tényállásának megállapítására és megítélésére, a Bíróságnak főszabály szerint a vizsgálat tárgyát képező azon elemekre kell korlátoznia a vizsgálatát, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság határozatában elé terjesztett, és ily módon ragaszkodnia kell az említett bíróság által bizonyítottnak tekintett helyzethez, és az alapeljárásban részt vevő felek bármelyike által előadott hipotézisek őt nem köthetik (2020. április 2‑iCoty Germany ítélet, C‑567/18, EU:C:2020:267, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

A Bíróság különösen akkor nem köteles határozatot hozni, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a probléma hipotetikus jellegű (2011. május 26‑iStichting Natuur en Milieu és társai ítélet, C‑165/09–C‑167/09, EU:C:2011:348, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet.

21

Amint ugyanis az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, és amint arra a jelen ítélet 11. és 12. pontja emlékeztet, a käräjäoikeus (körzeti bíróság) megállapította, hogy a Koninklijke Philips a védjeggyel ellátott kávéfőző gépet Finnországban forgalmazta, míg a hovioikeus (fellebbviteli bíróság) szerint nem bizonyított, hogy a Koninklijke Philips e gépet saját termékeként forgalmazta volna Finnországban. Márpedig, mivel a hatáskörrel rendelkező bíróságok nem értenek egyet a tényállás nemzeti jog szerinti értékelése tekintetében, és a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint nem zárható ki a Koninklijke Philipsnek a szóban forgó hibás termékért fennálló felelőssége, nem tűnik úgy, legalábbis nem nyilvánvaló módon, hogy az előterjesztett kérdések hipotetikus jellegűek a nemzeti bíróság által az alapeljárásban elvégzendő értékelés vonatkozásában.

22

Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell tekinteni.

23

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „gyártó” e rendelkezésben szereplő fogalma megköveteli, hogy az, aki nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken feltüntette, vagy ezek feltüntetését engedélyezte, más módon is a termék gyártójaként adja meg önmagát.

24

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2020. december 17‑iCLCV és társai [Dízelmotoron elhelyezett hatástalanító berendezés] ítélet, C‑693/18, EU:C:2020:1040, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Először is meg kell állapítani, hogy magának a 85/374 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a szövege szerint „[a] »gyártó« a végtermék, az alapanyag, a résztermék előállítója, valamint az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével”.

26

Így a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése lényegében vagylagos fordulatokat foglal magában, amelyek közül csak az első vonatkozik arra a személyre, aki legalább részben részt vesz a termék gyártási folyamatában. Ezzel szemben a második vagylagos fordulat olyan személyt jelöl, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével.

27

E rendelkezés világos és egyértelmű kifejezéseiből tehát az következik, hogy nem szükséges a magát gyártóként megadó személynek a termék gyártási folyamatában való részvétele ahhoz, hogy azt az említett rendelkezés értelmében vett „gyártónak” lehessen minősíteni.

28

Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy mivel azon felelősök körét, akikkel szemben a károsultnak a 85/374 irányelvben előírt felelősségi rendszer alapján keresetindítási joga van, ezen irányelv 1. és 3. cikke határozza meg, és tekintettel arra, hogy ezen irányelv célja az általa szabályozott kérdések teljes körű összehangolása, a felelősök körének a fenti cikkekben történő meghatározását kimerítőnek kell tekinteni (2006. január 10‑iSkov és Bilka ítélet, C‑402/03, EU:C:2006:6, 32. és 33. pont).

29

Következésképpen a felelősök körének e meghatározása nem tehető függővé a 85/374 irányelv 1. és 3. cikkének megfogalmazásából nem következő további kritériumok meghatározásától.

30

Márpedig, mivel a 85/374 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének második vagylagos fordulatában szereplő meghatározás további kritériumokat nem tartalmaz, e rendelkezés szövegéből az következik, hogy a megkülönböztető jelzéseknek az utóbbiak által megjelölt személy vagy általa meghatalmazott személy által történő elhelyezése alapozza meg az e rendelkezés értelmében vett „gyártó” minőséget.

31

Másodszor, ami a 85/374 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövegkörnyezetét és az általa követett célt illeti, ezen irányelv negyedik és ötödik preambulumbekezdéséből, valamint 5. cikkéből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó fogyasztók védelme érdekében a „gyártó” fogalmának tág értelmezését kívánta elfogadni.

32

A 85/374 irányelv negyedik preambulumbekezdése szerint ugyanis a fogyasztók védelme megköveteli, hogy az a személy, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével, a tényleges gyártóval azonos módon feleljen. Ezenkívül mind ezen irányelv 5. cikkéből, mind annak (5) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az önmagát gyártóként megadó személy felelőssége a tényleges gyártóéval azonos szintű, és hogy a fogyasztó szabadon dönthet arról, hogy melyiküktől követeli a teljes kártérítést, tekintettel arra, hogy egyetemleges felelősséggel tartoznak.

33

Úgy tűnik tehát, hogy a 85/374 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének célja, hogy megkönnyítse a szóban forgó hibás termék tényleges gyártójának a meghatározását. E tekintetben a 85/374 irányelv alapjául szolgáló, 1976. szeptember 9‑i bizottsági irányelvjavaslat 2. cikkére vonatkozó indokolásból – amely cikk érdemi módosítás nélkül a fenti irányelv 3. cikkévé vált – kitűnik, hogy az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a fogyasztók védelme nem lenne megfelelő, ha a forgalmazó a fogyasztót a gyártóhoz „irányíthatná”, amelyet a fogyasztó esetleg nem is ismer.

34

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a szóban forgó árun való feltüntetésével az, aki gyártóként adja meg magát, azt a benyomást kelti, hogy részt vesz a gyártási folyamatban, vagy azért felelősséget visel. Következésképpen, e kifejezések használata e személy esetében azt jelenti, hogy közismertségét arra használja, hogy e terméket vonzóbbá tegye a fogyasztók számára, ami igazolja, hogy ezért cserébe e használat alapján felelősségre vonható.

35

Egyébiránt, amint arra a cseh kormány helyesen rámutat, mivel egyrészt több személy is gyártónak tekinthető, másrészt pedig a fogyasztó bármelyikükkel szemben benyújthatja keresetét, egyetlen olyan felelős személy felkutatása, aki a „legmegfelelőbb” lenne, és akivel szemben a fogyasztónak érvényesítenie kellene jogait, a kérdést előterjesztő bíróság által javasoltakkal ellentétben nem releváns.

36

Ebből következik, hogy nem követelhető meg, hogy az, aki nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken feltüntette, vagy ezek feltüntetését engedélyezte, ahhoz, hogy a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „gyártónak” minősüljön, más módon is a termék gyártójaként adja meg önmagát.

37

Következésképpen, ellentétben azzal, amit a Koninklijke Philips állít, meg kell állapítani, hogy az alapügyben a felelősségnek az utóbbi és a Saeco International Group között történő megosztása nem jár joghatással a fogyasztóra nézve, akinek éppen azon kötelezettség alól kell mentesülnie, hogy a kártérítési igényének érvényesítése érdekében a valódi gyártót meg kelljen határoznia.

38

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „gyártó” fenti rendelkezésben szereplő fogalma nem követeli meg, hogy az, aki nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken feltüntette, vagy ezek feltüntetését engedélyezte, más módon is a termék gyártójaként adja meg önmagát.

39

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni.

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1999. május 10‑i 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „gyártó” fenti rendelkezésben szereplő fogalma nem követeli meg, hogy az, aki nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken feltüntette, vagy ezek feltüntetését engedélyezte, más módon is a termék gyártójaként adja meg önmagát.