1

Fellebbezésükkel Giacomo Santini, Marco Cellai, Domenico Ceravolo, Natalino Gatti, Rosa Maria Avitabile, Antonio Mazzone örököseként, Luigi Moretti, Gabriele Sboarina, Lina Wuhrer, Patrizia Capraro és Luciana Meneghini, Ferruccio Pisoni örököseként, az Európai Unió Törvényszéke 2021. február 10‑iSantini és társai kontra Parlament ítéletének (T‑345/19, T‑346/19, T‑364/19–T‑366/19, T‑372/19–T‑375/19 és T‑385/19, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2021:78) hatályon kívül helyezését kérik, amellyel a Törvényszék elutasította keresetüket, amelyben egyrészt az őket megillető nyugdíjak összegének az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati (a képviselőház elnöksége, Olaszország) 2018. július 12‑i 14/2018. sz. határozata (a továbbiakban: 14/2018. sz. határozat) 2019. január 1‑jei hatálybalépését követő kiigazítása tárgyában az Európai Parlament által 2019. április 11‑én, illetve Ferruccio Pisoni örökösének, L. Meneghini esetében 2019. május 8‑án a fellebbezőkre vonatkozóan készített feljegyzések (a továbbiakban együttesen: vitatott határozatok) megsemmisítését, másrészt pedig a fellebbezőket ezen aktusok következtében állítólagosan ért kár megtérítését kérték.

2

Az Európai Parlament képviselőit megillető költségtérítésekre és juttatásokra vonatkozó szabályzat 2009. július 14‑ig hatályos változata (a továbbiakban: KKJ‑szabályzat) III. mellékletének 1. cikke a következőket írta elő:

„(1)   Az Európai Parlament valamennyi képviselője jogosult öregségi nyugdíjra.

(2)   Az Európai Parlament valamennyi képviselőjére vonatkozó végleges közösségi nyugdíjrendszer létrehozásáig az Európai Unió költségvetéséből, a Parlamentre vonatkozó szakasz terhére ideiglenes nyugdíjat fizetnek az érintett képviselő kérésére, ha a nemzeti rendelkezések nem biztosítanak számára nyugdíjellátást, vagy ha az ilyen nyugellátás szintje és/vagy feltételei nem egyeznek meg azokkal, amelyeket a képviselő azon tagállama nemzeti parlamentjének képviselőire kell alkalmazni, ahol a képviselőt megválasztották.”

3

A KKJ‑szabályzat III. mellékletének 2. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   Az ilyen nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek azokkal, amelyek az európai parlament képviselő azon nyugdíjára vonatkoznak, amely a képviselő megválasztása helyének tagállama parlamenti képviselőinek jár.

(2)   Az 1. cikk (2) bekezdése alapján igényjogosult képviselő e nyugdíjrendszerbe való belépéskor köteles az Európai Unió költségvetésébe általánosan ugyanannyi hozzájárulást fizetni, mint amennyit a nemzeti rendelkezések alapján saját nemzeti parlamentjének képviselője.”

4

A KKJ‑szabályzat III. melléklete 3. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   Az ezen ideiglenes nyugdíjrendszerbe való belépésre vonatkozó kérelmet a képviselő hivatali idejének kezdetétől számított tizenkettő hónapon belül kell benyújtani.

E határidő lejártával a nyugdíjpénztári tagság azon hónap első napjától hatályosul, amikor a kérelem beérkezett.

(2)   A nyugdíjkifizetési kérelmeket az igény keletkezésétől számított hat hónapon belül kell benyújtani.

E határidő lejártával a nyugdíj azon hónap első napjától fizetendő, amely hónapban a kérelem beérkezett.”

5

Az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2009. július 14‑én hatályba lépett, 2005. szeptember 28‑i 2005/684/EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 2005. L 262., 1. o., a továbbiakban: a képviselők statútuma) 25. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen szól:

„(1)   Az e statútum hatálybalépése előtt már a Parlamenthez tartozó és újból megválasztott képviselők a tiszteletdíj, az átmeneti ellátás és a nyugdíjak tekintetében dönthetnek úgy, hogy tevékenységük teljes időtartamára az eddigi nemzeti rendszert választják.

(2)   E kifizetéseket a tagállam költségvetéséből kell teljesíteni.”

6

A képviselők statútuma 28. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A képviselő által e statútum alkalmazásának időpontjában valamely nemzeti szabályozás révén szerzett nyugdíjjogosultság teljeskörűen megmarad.”

7

Az Európai Parlament Elnökségének 2010. december 13‑i 2010/C 340/06 határozatával (HL 2010. C 340., 6. o.) módosított, az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2008. május 19‑i és július 9‑i határozat (HL 2009. C 159., 1. o.; a továbbiakban: végrehajtási intézkedések) (7) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„[A]z átmeneti rendelkezésekben biztosítani kell, hogy a KKJ szabályzat alapján bizonyos ellátásokra jogosult személyek a szabályozás hatályvesztését követően a [bizalomvédelem] elvének megfelelően továbbra is részesülhessenek ezekből az ellátásokból. Garantálni kell a [képviselők statútumának] hatálybalépése előtt a KKJ szabályzat alapján szerzett nyugdíjjogosultságok érvényesülését is.”

8

A végrehajtási intézkedések 49. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Azok a képviselők, akik mandátumukat legalább egy teljes éven keresztül gyakorolták, a mandátumuk megszűnését követően egész életén át járó öregségi nyugdíjra jogosultak, amely azon napot követő hónap első napjától kezdve folyósítandó, amelyen 63. életévüket betöltötték.

A volt európai parlamenti képviselőknek vagy jogi képviselőjüknek – a vis maior eseteit kivéve – a jogosultság keletkezésétől számított hat hónapon belül kell benyújtaniuk az öregségi nyugdíj folyósítására vonatkozó kérelmüket. E határidő lejárta után az öregségi nyugdíj folyósításának kezdete a kérelem kézhezvétele hónapjának első napja.”

9

A végrehajtási intézkedések 73. cikke értelmében ezen intézkedések a képviselők statútumának hatálybalépésével egyidejűleg, 2009. július 14‑én léptek hatályba.

10

A végrehajtási intézkedések 74. cikke kimondja, hogy a IV. címben előírt átmeneti rendelkezések – köztük a 75. cikk – fenntartásával a KKJ‑szabályzat a képviselők statútuma hatálybalépésének napján hatályát veszti.

11

A végrehajtási intézkedések 75. cikke értelmében:

„(1)   A túlélő hozzátartozói nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az eltartott gyermekeknek nyújtott kiegészítő rokkantsági nyugdíj, valamint a KKJ szabályzat I., II. és III. melléklete értelmében biztosított öregségi nyugdíj e mellékletek alkalmazásában továbbra is folyósításra kerül azon személyek részére, akik a [képviselők statútumának] hatálybalépése előtt részesültek e juttatásokban.

Abban az esetben, ha egy rokkantsági nyugdíjban részesülő volt képviselő 2009. július 14‑e után elhalálozik, a túlélő hozzátartozói nyugdíjat a PEAM szabályzat [helyesen: KKJ‑szabályzat] I. mellékletében rögzített feltételek mellett a házastársa, a vele tartós, nem házastársi kapcsolatban élő élettársa vagy eltartott gyermekei részére folyósítják.

(2)   A fent nevezett III. mellékletnek megfelelően a [képviselők statútumának] hatálybalépéséig megszerzett nyugdíjjogosultság nem vész el. Az e nyugdíjrendszer értelmében nyugdíjjogosultságot szerző személyek a fent nevezett III. melléklet értelmében megszerzett jogosultság alapján kiszámított juttatásban részesülnek, amennyiben megfelelnek az adott tagállam e célból előirányzott nemzeti jogszabályaiban felállított követelményeknek, és benyújtják a fent nevezett III. melléklet 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott kérelmet.”

12

A 14/2018. sz. határozat 1. cikkének (1)–(3) bekezdése értelmében:

„(1)   2019. január 1‑jétől az e határozatban előírt új feltételek alapján számítják ki azon élethosszig járó és közvetlen juttatások, valamint azon túlélő hozzátartozói nyugdíj összegét, továbbá azon arányos nyugellátás, közvetlen juttatások, valamint azon túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének összegét, amelyekre a jogosultságot a 2011. december 31‑ig hatályos szabályozás alapján szerezték meg.

(2)   Az előző bekezdésben említett új összeg az egyéni hozzájárulás összegének és a képviselő akkori életkorához igazodó átváltási együtthatónak a szorzata, amely időpontban a képviselő az élethosszig járó juttatásra vagy az arányos nyugellátásra jogosultságot szerzett.

(3)   Az e határozat mellékletében található 1. táblázatban szereplő átváltási együtthatókat kell alkalmazni.”

13

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 14–21. pontja ismerteti. Az előzmények a jelen fellebbezés szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.

14

A fellebbezők mindegyike vagy Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselő, vagy ilyen volt európai parlamenti képviselő jogutódja, aki öregségi nyugdíjban vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjban (a továbbiakban: nyugdíj) részesül.

15

A Parlament a 2019. januári nyugdíjelszámoláshoz fűzött egyik megjegyzésében tájékoztatta a fellebbezőket arról, hogy nyugdíjuk összege a 14/2018. sz. határozat alapján felülvizsgálható, valamint hogy ez az új számítás a jogalap nélkül kifizetett összegek behajtását eredményezheti.

16

2019. január 1‑jétől a Parlament e határozatot a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazva csökkentette a fellebbezők nyugdíjának összegét.

17

A Parlament Pénzügyi Főigazgatósága „Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya” egységvezetőjének (a továbbiakban: egységvezető) a fellebbezők 2019. februári nyugdíjelszámolásához csatolt, keltezés nélküli feljegyzésében a Parlament mindenekelőtt értesítette a fellebbezőket, hogy Jogi Szolgálata a 2019. január 11‑i SJ‑0836/18. sz. véleményében megerősítette, hogy helyzetükre automatikusan alkalmazni kell a 14/2018. sz. határozatot (a továbbiakban: a Jogi Szolgálat véleménye). Arról is tájékoztatta a fellebbezőket, hogy a Parlament – azt követően, hogy a Camera dei deputatitól (képviselőház, Olaszország) megkapja a szükséges információkat – tájékoztatni fogja őket a nyugdíjuk új összegéről és a következő tizenkét hónapban behajtja az esetleges különbözetet. Végül arról tájékoztatta a fellebbezőket, hogy nyugdíjuk összegét véglegesen olyan hivatalos aktusban fogják meghatározni, amellyel szemben panaszt vagy megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani.

18

A vitatott határozatokkal az egységvezető először is arról tájékoztatta a fellebbezőket, hogy nyugdíjuk összegét a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése alapján az Olaszországban a képviselőház által a 14/2018. sz. határozat alapján a volt nemzeti parlamenti képviselőknek fizetett hasonló nyugdíjak csökkentésének mértékéig ki fogják igazítani. Másodszor arról tájékoztatta a fellebbezőket, hogy a nyugdíjuk összegét 2019. január 1‑jéig visszaható hatállyal, 2019 áprilisától fogják kiigazítani a nyugdíjak új összegének az e határozatok mellékletében megküldött tervezett meghatározása alapján. Harmadszor arról tájékoztatta a fellebbezőket, hogy a vitatott határozatokban a kézhezvételüktől számított harmincnapos határidőt biztosítanak számukra észrevételeik megtételére. Észrevételek hiányában a határozatok joghatásait véglegesnek tekintik, és azok – többek között – a 2019. január és március között jogalap nélkül felvett összegek visszatéríttetését vonják maguk után.

19

Mivel egyik fellebbező sem terjesztett elő az előírt határidőben ilyen észrevételeket, a vitatott határozatok e határidő lejártát követően velük szemben jogerőre emelkedtek.

20

A Törvényszék Hivatalához 2019. június 10‑én (T‑345/19. és T‑346/19. sz. ügyek), június 17‑én (T‑364/19. és T‑365/19. sz. ügyek), június 18‑án (T‑366/19. sz. ügy), június 20‑án (T 372/19–T‑375/19. sz. ügyek) és június 25‑én (T‑385/19. sz. ügy) benyújtott keresetleveleikkel a fellebbezők benyújtották a vitatott határozatok megsemmisítése iránti kereseteiket.

21

Keresetük alátámasztására a fellebbezők nyolc jogalapra hivatkoztak. Az első a vitatott határozatokat kibocsátó hatáskörének hiányára és a 14/2018. sz. határozat automatikus alkalmazásának jogellenességére alapított jogalap. A második a KKJ‑szabályzat, a képviselők statútuma és a végrehajtási intézkedések rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalap. A harmadik a képviselők statútuma 28. cikkének, valamint a végrehajtási intézkedések 75. és 76. cikkének megsértésére alapított jogalap. A negyedik az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikkének és a büntetések jogszerűsége elvének, valamint a visszaható hatály tilalma és az egyenlőség elvének megsértésére alapított jogalap. Az ötödik a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított jogalap. A hatodik a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a megszerzett jogok védelme elvének megsértésére alapított jogalap. A hetedik az észszerűség, az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalap. A nyolcadik az észszerűség, az arányosság, az egyenlőség és a szolidaritás elvének egyéb okokból való megsértésére alapított jogalap.

22

A megtámadott ítélettel a Törvényszék valamennyi jogalapot, és ebből következően e kereseteket elutasította.

23

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

24

A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

25

2022. január 12‑én Enrico Falqui a C‑391/21. P. sz. ügyben folytatott eljárás keretében benyújtotta a Bíróság Hivatalához a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa, Olaszország) 2021. december 23‑i azon, 4/2021. sz. ítéletének másolatát (a továbbiakban: 4/2021. sz. ítélet), amely megsemmisítette a 14/2018. sz. határozatot. Ezt a dokumentumot ebben a szakaszban nem csatolták az iratokhoz.

26

2022. március 9‑én a fellebbezők ugyanezt az ítéletet nyújtották be a Bíróság Hivatalához.

27

A jelen ügyben, valamint a Falqui kontra Parlament ügyben (C‑391/21. P. sz. ügy) és a Coppo Gavazzi és társai kontra Parlament ügyben (C‑725/20. P. sz. ügy) a Bíróság Hivatala 2022. március 16‑án megküldte a feleknek az előadó bíró és a főtanácsnok által a Bíróság eljárási szabályzatának 62. cikke alapján elrendelt azon pervezető intézkedést, amely szerint a feleket felhívták, hogy nyújtsanak be minden olyan dokumentumot – különösen a 4/2021. sz. ítéletet –, amely hatással lehet az őket érintő ügy tárgyára.

28

2022. március 23‑án a jelen ügy fellebbezői több dokumentumot is benyújtottak, köztük a 4/2021. sz. ítéletet. 2022. március 29‑én a Parlament is benyújtott több dokumentumot, köztük a 4/2021. sz. ítéletet és „Az Olasz Képviselőház által elfogadott új nyugdíjszámítási szabályok” című dokumentumot. Ez az intézmény arról is tájékoztatta a Bíróságot, hogy a képviselőház által kért, az említett szabályok gyakorlati alkalmazására vonatkozó további pontosítások kézhezvételét követően újraszámítja a fellebbezők nyugdíját, és új határozattervezetet küld nekik a nyugdíjjogosultságuk megállapításáról, amellyel kapcsolatban a fellebbezőknek lehetőségük lesz észrevételeket tenni a végleges határozat meghozatala előtt.

29

2022. október 12‑én és november 29‑én a Parlament benyújtotta a Bíróság Hivatalához a fellebbezőknek 2022 novemberétől a hátralékokkal együtt fizetendő nyugdíjak új összegét meghatározó végleges határozatokat (a továbbiakban: a Parlament új határozatai).

30

2022. október 25‑i határozatával a Bíróság elnöke felhívta a feleket annak pontosítására, hogy álláspontjuk szerint egyrészt a Parlament új határozatai ex tunc hatállyal a vitatott határozatok helyébe léptek‑e, másrészt pedig hogy ezen új határozatok elfogadását követően a fellebbezés tárgya továbbra is fennáll‑e.

31

2022. november 29‑én a Parlament pontosította, hogy álláspontja szerint a Parlament új határozatai ex tunc hatállyal a vitatott határozatok helyébe léptek, de a fellebbezés tárgya továbbra is fennáll. Valóban a felek és a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében állna, ha a Bíróság döntene a fellebbezés megalapozottságáról annak tisztázása érdekében, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul‑e, és hogy a Parlament a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése alapján az alkalmazandó nemzeti szabályok megváltozása esetén újraszámíthatja‑e a fellebbezők nyugdíját.

32

2022. november 29‑én benyújtott levelükben a fellebbezők jelezték, hogy úgy vélik, hogy valamennyi fellebbezési jogalap továbbra is releváns és aktuális, amennyiben a Parlament új határozatai nem váltották fel a vitatott határozatokat, amelyek továbbra is teljes mértékben hatályosak és érvényesek. A Parlament új határozatai, a vitatott határozatokhoz hasonlóan, a nyugdíjuk összegének új számítását, és a nyugdíjjogosultságukat megalapozó feltételek módosításával e jog visszaható hatályú és tartós újradefiniálását jelentenék. A 14/2018. sz. határozatot ugyanis csak az öregségi nyugdíjban részesülő képviselő életkorához igazodó átváltási együtthatóra vonatkozó részben módosították.

33

A jelen fellebbezésben a fellebbezők hat jogalapra hivatkoznak, amelyekkel lényegében azt kívánják megkérdőjelezni, hogy a Törvényszék megerősítette a végrehajtási intézkedések 75. cikke (1) bekezdése értelmezésének megalapozottságát, a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezve (a továbbiakban: a Parlament belső szabályai), ami arra indította ezt az intézményt, hogy a 14/2018. sz. határozatot alkalmazza az öregségi nyugdíjuk összegének felülvizsgálata céljából. Az első, második, harmadik és negyedik jogalap, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a Parlament belső szabályainak téves értelmezésén, valamint a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az arányosság elvének, a Charta 17. cikkében foglalt tulajdonhoz való jog megsértésén, valamint valamely aktus elfogadásának a Parlament általi elmulasztásán alapulnak. Az ötödik jogalap a Parlament eljárási szabályzata 25. cikke (3) bekezdésének téves értelmezésén alapul. A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak értékelése során, hogy a vitatott határozatok megfelelő indokolást tartalmaznak‑e.

34

A jelen ítélet 29. pontjából kitűnik, hogy a Parlament által a Bíróság előtti eljárás során elfogadott új határozatok arra irányulnak, hogy megállapítsák a fellebbezőknek 2022 novemberétől a hátralékokkal együtt fizetendő nyugdíjak új összegét.

35

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a jogvita tárgyának – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a fellebbezés okafogyottá válik, ami azt feltételezi, hogy a fellebbezés az eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (2018. szeptember 4‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

A fellebbező eljáráshoz fűződő érdeke azonban nem szűnik meg szükségszerűen attól, hogy az általa megtámadott jogi aktus az eljárás során hatályát veszti (lásd ebben az értelemben: 2013. május 28‑iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 62. pont).

37

Bizonyos körülmények között a fellebbezőnek továbbra is érdeke fűződhet az eljárás során hatályon kívül helyezett jogi aktus megsemmisítéséhez, annak érdekében, hogy a megtámadott jogi aktus kibocsátója a jövőben megfelelő módosításokat tegyen, és ily módon elkerülje a jogi aktushoz állítólag kapcsolódó jogellenesség ismétlődésének kockázatát (2018. szeptember 6‑iBank Mellat kontra Tanács ítélet, C‑430/16 P, EU:C:2018:668, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A jelen ügyben a Parlament 2022. november 29‑i, a jelen ítélet 31. pontjában röviden ismertetett válaszából egyértelműen kitűnik, hogy ezen intézmény a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdésében említett nemzeti szabályozás (a továbbiakban: dinamikus rendszer) változása esetén a jövőben újra kívánja számítani a volt európai parlamenti képviselők nyugdíjait.

39

Bár a Parlament a vitatott határozatokat új határozatokkal váltotta fel, e határozatok mindegyike a Parlament belső szabályainak azon értelmezésén alapul, amely szerint a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az öregségi nyugdíjban részesülő volt európai parlamenti képviselőkre és a túlélő hozzátartozói nyugdíjban részesülő személyekre, akik – a fellebbezőkhöz hasonlóan – a KKJ‑szabályzat mellékleteinek hatálya alá tartoznak (a továbbiakban: érintett volt európai parlamenti képviselők).

40

Márpedig a fellebbezők a jelen fellebbezés keretében éppen ezt az értelmezést kérdőjelezik meg. Ebből következik, hogy a vitatott határozatok ex tunc hatályú felváltása ellenére a fellebbezőknek továbbra is érdekük fűződik annak megállapításához, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megerősítette ezen értelmezés megalapozottságát, mivel azt a Parlament a vitatott határozatokhoz, illetve az új parlamenti határozatokhoz hasonló határozatok jövőbeli elfogadásakor végrehajthatja, így nem csupán az állítólagos jogellenesség ismétlődésének a kockázata áll fenn a jelen ítélet 37. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében, de annak veszélye is, hogy az ilyen hasonló határozatok megsemmisítése iránti kereset esetén a Törvényszék ismételten elköveti azokat az állítólagos jogi hibákat, amelyek az említett értelmezés megalapozottságának megerősítéséhez vezettek.

41

Ezenkívül az új határozatokból az következik, hogy a Parlament továbbra is azon a véleményen van, hogy az egységvezető a nemzeti szabályozásban bekövetkezett változás esetén jogosult a nyugdíjösszeg módosítására vonatkozó határozatokat hozni, és e határozatokban nem szükséges indokolni az uniós joggal való összeegyeztethetőséget.

42

Ebből következően meg kell állapítani, hogy a fellebbezőknek továbbra is fennáll a Bíróság előtti eljáráshoz fűződő érdeke a jelen fellebbezésnek a megtámadott ítélet azon indokolása ellen irányuló részében, amely a Törvényszék azon megállapításainak szükséges alátámasztását képezi, amelyek szerint először is a Parlament belső szabályaiból az következik, hogy a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre, másodszor az egységvezető hatáskörrel rendelkezik az e volt képviselők nyugdíjösszegének módosításáról szóló határozatok elfogadására, harmadszor pedig a Parlament az ilyen határozatokban nem köteles kifejteni azokat az indokokat, amelyek igazolják a határozatok uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

43

Az első, második, harmadik és negyedik jogalap alátámasztására a fellebbezők két különálló kifogásra hivatkoznak.

44

Az első kifogással a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy egyrészt a megtámadott ítélet 81. pontjában megállapította, hogy a KKJ‑szabályzat III. melléklete a képviselők statútumának hatálybalépését követően is alkalmazandó maradt rájuk, másrészt pedig a megtámadott ítélet 90. pontjában, hogy a Parlament belső szabályai nem sértik az érintett volt európai parlamenti képviselők szerzett jogait.

45

E tekintetben a fellebbezők előadják, hogy a végrehajtási intézkedések 74. cikke hatályon kívül helyezte a KKJ‑szabályzat III. mellékletét, és csak az ezen intézkedések IV. címében foglalt átmeneti rendelkezéseket, valamint a 75. cikkét tartja hatályban. A képviselők statútumának hatálybalépésétől kezdődően e III. melléklet hatályon kívül helyezésének időpontjában fennálló tartalmát az említett intézkedések 74. és 75. cikke tartotta fenn, amint az a végrehajtási intézkedések (7) preambulumbekezdéséből kitűnik.

46

A végrehajtási intézkedések 75. cikkében a KKJ‑szabályzat mellékleteire történő hivatkozást ugyanis úgy kell tekinteni, mint amely az e mellékletek hatályban léte idején alkalmazandó nyugdíjszolgáltatásra vonatkozik. E rendelkezés célja az érintett volt európai parlamenti képviselők szerzett jogainak védelme, amelyet egyébiránt a képviselők statútumának 28. cikke is megerősít.

47

E körülmények között annak megállapításához, hogy a nyugdíj összegének csökkentése nem érinti a nyugdíjhoz való szerzett jogot, pontosítani kellene azokat a körülményeket, amelyek között ez a helyzet áll fenn, és különbséget kellene tenni a végrehajtási intézkedések 75. cikkének (1) és (2) bekezdése között, amit a Törvényszék nem tett meg.

48

A jelen ügyben a fellebbezők nyugdíjának összegét a képviselőház elnöksége által egyoldalúan és visszaható hatállyal megállapított szorzó alapján számították ki, olyan események alapján, amelyeket a biztosításmatematikai logika szerint bizonytalannak kell tekinteni, mivel azok olyan jövőbeli és bizonytalan eseményekhez kapcsolódnak, mint például a kedvezményezett túlélésének átlagos valószínűsége az öregségi nyugdíj kifizetésének időpontjában, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíjra jogosult házastárs vagy örökösök valószínűsége. A fellebbezők nyugdíjának összegében bekövetkezett változás időpontjában azonban bizonyossággal megállapítható volt, hogy ezek az események már bekövetkeztek‑e, vagy sem.

49

Még ha a KKJ‑szabályzat III. mellékletének 2. cikke a végrehajtási intézkedések 75. cikke alapján a jelen ügyben alkalmazandó is lenne, e rendelkezés nem vonatkozik a nyugdíjra való jogosultság feltételeire. A vitatott határozatok ellenben nemcsak az érintett nyugdíjak összegét, hanem annak számítási módját is megváltoztatták, mivel az érintett volt európai parlamenti képviselők hivatali ideje alatt kapott juttatáson alapuló módszert felváltotta az e képviselők által fizetett járulékokon alapuló módszer, mintha mindig is a járulékalapú módszer alapján számították volna ki őket. A fellebbezőknek a hivatali idejük alatt nem volt lehetőségük arra, hogy előre lássák a vitatott határozatok által előidézett változást, és arra sem, hogy a negatív hatások enyhítése érdekében növeljék az e nyugdíjrendszerbe fizetett járulékaikat.

50

Másodlagosan, vagyis abban az esetben, ha a nyugdíjjogosultság és a nyugellátásra való jogosultság közötti különbségtétel alkalmazandó, a fellebbezők azt állítják, hogy nemcsak nyugdíjra, hanem rögzített összegű nyugdíjra is jogosultak – amint az a végrehajtási intézkedések 75. cikkéből kitűnik –, így olyan összegű nyugdíjra jogosultak, amely megfelel annak az összegnek, amelyre a járulékfizetésükkor számíthattak. A vitatott határozatok a fellebbezőket hátrányosan érintő egyenlőtlenséget eredményeznek, mivel az akkoriban befizetett járulékok nem befolyásolták a nyugdíjjogosultság megszerzését vagy annak mértékét, és ezért az első parlamenti ciklusok alatt alacsonyak voltak, ami jelenleg különösen a fellebbezőkhöz hasonló, az érintett legidősebb volt európai parlamenti képviselőket sújtja.

51

Egy második kifogással a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette a jogbiztonság elvét, a bizalomvédelem elvét, a Charta 17. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot és az arányosság elvét.

52

Először is, a nyugdíjjogosultságnak az új szabályok alapján történő meghatározása sérti a jogbiztonság elvét, amennyiben azzal – a képviselők statútumának 28. cikkében és a végrehajtási intézkedések 75. cikkében foglaltak miatt – ellentétes a szerzett jogok megsértése.

53

Másodszor, az öregségi nyugdíjak összegének meghatározására szolgáló ezen új módszer sérti a bizalomvédelem elvét, mivel ez utóbbival ellentétes az olyan nyugdíjszámítási szabályok megváltoztatása, amelyekhez a fellebbezők önkéntesen csatlakoztak. Az érintett volt európai parlamenti képviselőknek ugyanis nem volt tudomásuk arról, hogy nyugdíjrendszerük a megválasztásuk helye szerinti tagállam korábbi parlamenti képviselői nyugdíjának összegére való automatikus hivatkozáson alapul.

54

A Törvényszék ezenkívül nem vette figyelembe, hogy a Parlament csak 2019 folyamán tájékoztatta a fellebbezőket a 14/2018. sz. határozat velük szembeni lehetséges alkalmazásáról, vagyis azt követően, hogy 2019. január 1‑jén a nyugdíjuk összegének csökkenését alkalmazni kellett volna, ezzel ténylegesen biztosítva a korábban szerzett joguk fennmaradását.

55

A 14/2018. sz. határozat végül nem említi az érintett volt európai parlamenti képviselőket.

56

Mindenesetre a képviselőház és a Senato (Szenátus, Olaszország) biztosítékot adott a fellebbezők nyugdíjjogosultságának megváltoztathatatlanságára vonatkozóan, a képviselők statútumának 27. és 28. cikke, valamint a végrehajtási intézkedések 75. cikke alapján.

57

Harmadszor, ami a Charta 17. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot illeti, a fellebbezők megjegyzik, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a Parlament által az e jog vitatott határozatok általi megsértésének igazolására hivatkozott célt a 14/2018. sz. határozat preambuluma kifejezetten említi. Ez utóbbi azonban nem említi, hogy célja az öregségi nyugdíjak összegének újraszámítása. Ezenkívül sem a Parlament, sem a 14/2018. sz. határozat nem hivatkozott olyan közérdekű célra, amely igazolná e jogsértést.

58

A fellebbezők azt is hangsúlyozzák, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 160. pontjában különbséget tett a nyugdíjjogosultság megsértése és az öregségi nyugdíj összegének egyszerű kiigazítása között. A Törvényszék azonban nem jelezte, hogy hol helyezkedik el az a határ, amelyen túl e nyugdíj összegének módosítása már sérti a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát és a nyugdíjjogosultság megsértését vonja maga után.

59

Egyébiránt a megtámadott ítélet 172. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbezők nyugdíjösszege csökkentésének célja az volt, hogy minden európai parlamenti képviselőnek fizetett nyugdíj összegét a járulékalapú számítási módszerhez igazítsa a 14/2018. sz. határozat tartalma alapján.

60

A fellebbezők szerint a Törvényszék ezen érvelése körkörös. Az ugyanis az olasz jog rendelkezésein alapul, nem pedig az uniós jogrend által elismert általános érdekű célkitűzésen, ugyanakkor a vitatott határozatoknak a Chartában biztosított tulajdonhoz való joggal való összeegyeztethetősége vizsgálatának részét képezi.

61

Az említett érvelés továbbá elferdítette a nyugdíjak összegének a 14/2018. sz. határozatban előírt kiszámítási módszerét, amely nem tekinthető járulékalapúnak, amennyiben egyrészt e határozat 1. cikkének (4) bekezdése értelmében az élethosszig járó juttatások összege korlátozott. Másrészt az említett határozatban előírt új számítási módszer nem a hozzájárulások egyedileg meghatározott mértékén, hanem valamennyi érintett volt európai parlamenti képviselő esetében azonos mértéken alapul. Így az a volt európai parlamenti képviselő, aki mandátuma alatt az ezen mértéket meghaladó járulékot fizetett, elveszíti az említett mértéket meghaladó mértékű járulékok utáni jogosultságát.

62

Negyedszer, az öregségi nyugdíjak összegének a 14/2018. sz. határozat által bevezetett számítási módszere az arányosság elvének megsértését is bizonyítja, mivel a járulékok nem egyénileg meghatározott mértékén alapul.

63

A vitatott határozatok túlzott egyéni terhet róttak, különösen a legidősebb fellebbezőkre. A jelenleg 80 éves N. Gattit érte a legnagyobb hátrány, mivel öregségi nyugdíját 61%‑kal csökkentették, holott két cikluson keresztül volt parlamenti képviselő. Ami a most 91 éves D. Ceravolót illeti, az ő esetében ez az összeg 47%‑kal csökkent. F. Pisoni esetében, aki a halálakor 83 éves volt, 24%‑kal csökkent ez az összeg, holott ugyanazt a tisztséget töltötte be, ugyanannyi ideig, mint D. Ceravolo, akinek esetében ugyanez az összeg 47%‑kal csökkent.

64

Az arányosság elvének megsértése az előterjesztett indokolás fényében még inkább nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük, hogy a járulékalapú öregséginyugdíj‑rendszert Olaszországban először 1996. január 1‑jén vezették be, és 2012. január 1‑jétől kiterjesztették a munkavállalók többségére is. Ezzel szemben a vitatott határozatok a járulékfizetési rendszert a fellebbezők számára olyan járulékfizetési időszakra is előírják, amely jóval 1995 előtt volt, amikor is ez a járulékfizetési rendszer egyáltalán nem létezett Olaszországban.

65

A Parlament álláspontja szerint az első, második, harmadik és negyedik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

66

Az első kifogással a fellebbezők a Parlament belső szabályaira hivatkozva vitatják a dinamikus rendszer fenntartását a képviselők statútumának hatálybalépését követően, és arra hivatkoznak, hogy ez a rendszer sérti az öregségi nyugdíjhoz való szerzett jogaikat.

67

Ennélfogva egy ilyen kifogással a fellebbezők lényegében a Parlament belső szabályai azon értelmezésének megalapozottságát vitatják, amely szerint a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

68

Ugyanez vonatkozik a második kifogásra is, amennyiben abban a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a nyugdíjuk összegének kiszámítására vonatkozó új szabályok alkalmazása nem felel meg sem a jogbiztonság elvének, mivel ezek az új szabályok sértik a szerzett nyugdíjjogosultságot, sem pedig a bizalomvédelem elvének, mivel azzal ellentétes annak a nyugdíjösszegnek a csökkentése, amelyre a fellebbezők a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett nyugdíjrendszerhez való önkéntes csatlakozás révén kellett számítaniuk.

69

Ezzel szemben azzal kapcsolatban, hogy a második kifogással a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy nem vette figyelembe azt a tényt először is, hogy a Parlament későn tájékoztatta őket a 14/2018. sz. határozat lehetséges alkalmazásáról, másodszor, hogy e határozat nem említi az érintett volt európai parlamenti képviselőket, harmadszor pedig, hogy a képviselőház és a szenátus biztosítékot adott a fellebbezők nyugdíjjogosultságának megváltoztathatatlanságára, a fellebbezők még közvetve sem kifogásolják a megtámadott ítélet azon indokait, amelyek a Törvényszék határozatát támasztják alá, megerősítve a Parlament belső szabályai értelmezésének megalapozottságát, amely szerint ezen intézmény köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

70

A harmadik kifogást illetően, amennyiben azzal a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy a vitatott határozatoknak a Chartában biztosított tulajdonhoz való joggal való összeegyeztethetőségét nem az uniós jog által elismert célkitűzésre, hanem a 14/2018. sz. határozat által követett célra tekintettel értékelte, lényegében a Parlament belső szabályai azon értelmezésének az uniós joggal való összeegyeztethetőségét vitatják, amely szerint ezen intézmény köteles alkalmazni a dinamikus rendszert az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

71

Ezzel szemben a fellebbezők nem vitatják a Parlament belső szabályai értelmezésének megalapozottságát, amikor először is azt róják fel a Törvényszéknek, hogy nem állapította meg pontosan, hogy mi az a mérték, amelyen túl a nyugdíjösszeg módosítása már sérti a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát és a nyugdíjjogosultság megsértését eredményezi, másodszor, hogy megállapította, hogy a Parlament által a vitatott határozatokban az e jog megsértésének igazolására hivatkozott célt a 14/2018. sz. határozat preambuluma kifejezetten említi, harmadszor pedig hogy elferdítette a nyugdíjak kiszámításának e határozatban előírt módszerét.

72

Ami a negyedik, az arányosság elvének megsértésére alapított kifogást illeti, meg kell jegyezni, hogy e kifogással a fellebbezők azt állítják, hogy a 14/2018. sz. határozat nem felel meg ennek az elvnek, először is az e határozatban előírt nyugdíjszámítási módszer, másodszor e módszer által a fellebbezők helyzetére gyakorolt hatás, harmadszor pedig az említett határozat történeti összefüggése miatt. Következésképpen a fellebbezők e kifogással még közvetve sem vitatják a Parlament belső szabályai azon értelmezésének megalapozottságát, amely szerint a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

73

Ebből következik, hogy az első, második, harmadik és negyedik jogalapot csak annyiban kell megvizsgálni, amennyiben azokban a fellebbezők a Parlament belső szabályainak azon értelmezését bírálják, amely szerint a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre, arra hivatkozva, hogy először is egy ilyen értelmezés nem következik e szabályokból, másodszor nem felel meg a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének, harmadszor pedig nem felel meg a Charta 17. cikkében foglalt tulajdonhoz való jognak.

74

A fellebbezők lényegében azt róják fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 99. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Parlament érvényesen támaszkodhatott belső szabályaira annak érdekében, hogy az érintett volt európai parlamenti képviselőkre a dinamikus rendszert alkalmazza.

75

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése értelmében „[az ideiglenes] nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek azokkal, amelyek az európai parlamenti képviselő azon nyugdíjára vonatkoznak, amely a képviselő megválasztása helyének tagállama parlamenti képviselőinek jár”.

76

Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában lényegében rámutatott, az „[az ideiglenes] nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek” fordulatból kitűnik, hogy a Parlament köteles az érintett volt európai parlamenti képviselőkre alkalmazni az azon tagállam parlamentjének tagjaira alkalmazott nyugdíjszámítási szabályokat, amelyben a volt európai parlamenti képviselőket megválasztották. Másként fogalmazva, ezen intézmény köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

77

A KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikke (1) bekezdésének ezen értelmezése megfelel az e rendelkezés által elérni kívánt, e melléklet 1. cikkének (2) bekezdéséből következő célnak.

78

Ez utóbbi rendelkezés ugyanis azt írja elő, hogy csak azok a volt európai parlamenti képviselők részesülhetnek az említett melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt nyugdíjban, akiknek a megválasztásuk szerinti tagállamban a nyugdíjrendszer nem ír elő nyugdíjat, vagy akiknek az igényelhető nyugdíj összege és/vagy kiszámításának feltételei nem egyeznek meg a nemzeti parlamenti képviselőkre alkalmazandó rendszerrel.

79

Ennélfogva a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikke (1) bekezdésének lényegében az a célja, hogy lehetővé tegye, hogy az e melléklet 1. cikkének (2) bekezdésében említett helyzetben lévő volt európai parlamenti képviselőket ugyanúgy kezeljék, mint azokat az európai parlamenti képviselőket, akiknek a nemzeti nyugdíjrendszere olyan öregséginyugdíj‑jogosultságot biztosított, amelynek összege és/vagy kiszámításának feltételei megegyeznek a nemzeti parlamenti képviselőkre alkalmazandó rendszerrel.

80

E rendelkezésnek az az értelmezése, hogy a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre, azt eredményezi, hogy a többi volt európai parlamenti képviselőhöz hasonlóan rájuk is vonatkoznak a nemzeti parlamenti képviselők nyugdíjösszegének kiszámítására vonatkozó szabályokban bekövetkezett változások.

81

Ezenkívül a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett nyugdíjrendszert a végrehajtási intézkedések értelmében a képviselők statútumának hatálybalépését követően fenntartották azon érintett volt európai parlamenti képviselők tekintetében, akik e rendszer alapján már e hatálybalépést megelőzően kezdtek öregségi nyugdíjban részesülni.

82

A végrehajtási intézkedések 74. cikke egyrészt úgy rendelkezik, hogy a KKJ‑szabályzat e statútum hatálybalépésének napján hatályát veszti, másrészt pedig úgy, hogy e hatályon kívül helyezés nem érinti az ezen intézkedések IV. címében foglalt átmeneti rendelkezéseket és különösen annak 75. cikkét.

83

A végrehajtási intézkedések 75. cikkének (1) bekezdése értelmében a KKJ‑szabályzat III. melléklete alapján nyújtott öregségi nyugdíjakat továbbra is folyósítják azon személyek részére, akik a képviselők statútumának hatálybalépése előtt részesültek e juttatásokban.

84

Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 88. pontjában rámutatott, e rendelkezés szövegéből, pontosabban az „[a KKJ‑szabályzat III. melléklete] alkalmazásában továbbra is folyósításra kerül” megfogalmazás kógens jellegéből, valamint a megfogalmazásban a jelen idejű kijelentő mód használatából azt a következtetést kell levonni, hogy a dinamikus rendszer a képviselők statútumának hatálybalépését követően is alkalmazandó az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

85

Következésképpen a fellebbezők állításával ellentétben a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 81. pontjában megállapította, hogy a KKJ‑szabályzat III. mellékletének rendelkezéseit a képviselők statútumának hatálybalépését követően nem helyezték hatályon kívül.

86

A végrehajtási intézkedések 75. cikke (1) bekezdésének azon értelmezését, amely szerint a dinamikus rendszer a képviselők statútumának hatálybalépését követően is alkalmazandó az érintett volt európai parlamenti képviselőkre, a fellebbezők állításával ellentétben sem e rendelkezés (2) bekezdése, sem a végrehajtási intézkedések (7) preambulumbekezdése, sem pedig a képviselők statútumának 28. cikke nem cáfolja.

87

Először is, ami a végrehajtási intézkedések 75. cikke (2) bekezdésének első mondatát illeti, az úgy rendelkezik, hogy „[a KKJ‑szabályzat] III. mellékletének megfelelően [a képviselők statútumának] hatálybalépéséig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság nem vész el”.

88

Márpedig e rendelkezésből – a fellebbezők állításával ellentétben – semmilyen garancia nem vezethető le sem a képviselők statútumának hatálybalépésekor alkalmazandó nemzeti nyugdíjszámítási szabályok alapján kiszámított öregségi nyugdíj folyósítását illetően, sem a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett nyugdíjrendszerhez való csatlakozáskor járó rögzített és változatlan összegű nyugdíj tekintetében.

89

A Törvényszék a megtámadott ítélet 146. pontjában helyesen állapította meg, hogy a képviselők statútuma és a végrehajtási intézkedések két egymást követő nyugdíjrendszert hoztak létre, amelyek kétfajta nyugdíjjogosultságot foglalnak magukban: egyrészt a 2009. július 14‑ig, az említett statútum hatálybalépésének időpontjáig a Parlament belső szabályai alapján megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot, másrészt pedig az ezen időpontot követően a végrehajtási intézkedések 49. cikke alapján megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot.

90

Ebben az összefüggésben, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 92. pontjában megállapította, a végrehajtási intézkedések 75. cikkének (1) bekezdését kell alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre, köztük egyes fellebbezőkre, akik a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (2) bekezdése alapján járulékot fizettek be az uniós költségvetésbe, és a képviselők statútumának hatálybalépése előtt részesültek öregségi nyugdíjban, míg a végrehajtási intézkedések 75. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni azon európai parlamenti képviselőkre, akik ugyan maguk is fizettek járulékot, de a képviselők statútumának hatálybalépése napján még nem részesültek öregségi nyugdíjban.

91

A végrehajtási intézkedések 75. cikke (2) bekezdésének második mondata értelmében ugyanis „[a KKJ‑szabályzat III. melléklete] értelmében nyugdíjjogosultságot szerző személyek [az e melléklet] értelmében megszerzett jogosultság alapján kiszámított juttatásban részesülnek, amennyiben megfelelnek az adott tagállam e célból előirányzott nemzeti jogszabályaiban felállított követelményeknek, és benyújtják a fent nevezett III. melléklet 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott kérelmet”.

92

Mivel a végrehajtási intézkedések 75. cikke (2) bekezdésének második mondata olyan feltételeket ír elő, amelyeket a volt európai parlamenti képviselőknek ahhoz kell teljesíteniük, hogy a KKJ‑szabályzat III. melléklete alapján megszerzett jogosultságaik alapján kiszámított nyugdíjra jogosultak legyenek, e rendelkezés nem alkalmazható azokra a volt európai parlamenti képviselőkre, akik – mint a fellebbezők – e melléklet alapján a képviselők statútumának hatálybalépése előtt részesültek nyugdíjban.

93

Egyébiránt, amennyiben a végrehajtási intézkedések 75. cikke (2) bekezdésének második mondata meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján az érintett volt európai parlamenti képviselők a KKJ‑szabályzat III. melléklete alkalmazásában a megszerzett jogosultságok alapján öregségi nyugdíjban részesülnek, a 75. cikk (2) bekezdése értelmében vett „megszerzett nyugdíjjogosultság” fogalmát – amint azt a Törvényszék lényegében a megtámadott ítélet 91. pontjában helyesen hangsúlyozta – úgy kell értelmezni, hogy az az egyes érintett volt európai parlamenti képviselők által egyénileg fizetett járulékokból következő és a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése alapján a számukra folyósított öregségi nyugdíj kiszámításának alapját képező nyugdíjjogosultságokra vonatkozik. Ez a fogalom tehát nem értelmezhető úgy, mint amely egy olyan rögzített és változatlan összegű öregségi nyugdíjra való állítólagos jogra vonatkozik, amelyet a képviselők statútumának hatálybalépésekor vagy az e rendelkezés által létrehozott nyugdíjrendszerhez való csatlakozáskor hatályos nemzeti szabályok alapján számítanak ki.

94

Továbbá a végrehajtási intézkedések (7) preambulumbekezdése kimondja egyrészt, hogy „az átmeneti rendelkezésekben biztosítani kell, hogy a KKJ‑szabályzat alapján bizonyos ellátásokra jogosult személyek a szabályozás hatályvesztését követően a [bizalomvédelem] elvének megfelelően továbbra is részesülhessenek ezekből az ellátásokból”, másrészt pedig hogy „[g]arantálni kell a [képviselők statútumának] hatálybalépése előtt a KKJ‑szabályzat alapján szerzett nyugdíjjogosultságok érvényesülését is”.

95

Ebből a preambulumbekezdésből az következik, hogy az e szabályozás alapján nyújtott ellátásokat továbbra is folyósítják, és ebből nem lehet arra következtetni, hogy ez a szabályozás az említett időpontot követően már nem alkalmazható.

96

Így a „szerzett nyugdíjjogosultság” fogalmának ebben a preambulumbekezdésben ugyanaz a tartalma, mint a végrehajtási intézkedések 75. cikkének (2) bekezdésében szereplő és a jelen ítélet 93. pontjában ismertetett fogalomnak.

97

A Törvényszék a Parlament belső szabályainak vizsgálatával összefüggésben a megtámadott ítélet 90. pontjában téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy a Parlament belső szabályai nem sértik a szerzett nyugdíjjogosultságokat.

98

Végül, ami a képviselők statútumának 28. cikkét illeti, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 93. pontjában helyesen állapította meg, e rendelkezés a volt európai parlamenti képviselők által a nemzeti nyugdíjrendszerek, nem pedig a KKJ‑szabályzat III. melléklete alapján szerzett nyugdíjjogosultságokra vonatkozik. E rendelkezés a fellebbezők állításával ellentétben önmagában véve nincs hatással a végrehajtási intézkedések 75. cikke (1) bekezdésének értelmezésére.

99

Ennélfogva a Parlament belső szabályainak szövegéből, összefüggéseiből és céljából is az következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 99. pontjában nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Parlament jogszerűen hivatkozhatott belső szabályaira a dinamikus rendszernek az érintett volt európai parlamenti képviselőkre történő alkalmazása érdekében.

100

A fellebbezők azt állítják, hogy a Parlament belső szabályainak Törvényszék általi értelmezése sérti a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét, valamint a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot.

101

Általános értelmezési elv, hogy valamely uniós jogi aktust – amennyire lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy ne váljék kérdésessé annak érvényessége, és hogy megfeleljen az elsődleges jog egészének, különösen a Charta rendelkezéseinek. Ily módon, ha a másodlagos uniós jogszabály szövege többféleképpen értelmezhető, azt az értelmezést kell előnyben részesíteni, amelynek alapján a rendelkezés összeegyeztethető az elsődleges joggal, szemben azzal, amely az azzal való összeegyeztethetetlenség megállapításához vezetne (2022. június 21‑iLigue des droits humains ítélet, C‑817/19, EU:C:2022:491, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

102

Ami először is a bizalomvédelem elvét illeti, a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy az a tény, hogy csatlakoztak a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése által bevezetett nyugdíjrendszerhez, ezen elv alapján biztosítja számukra, hogy az öregségi nyugdíjuk összegét az e rendszerhez való csatlakozásuk időpontjában hatályos szabályok szerint számítsák ki.

103

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint senki sem hivatkozhat eredményesen ezen elv megsértésére, akinek az adminisztráció nem nyújtott konkrét biztosítékokat. A bizalomvédelem elvére így bármely személy hivatkozhat, akiben valamely intézmény megalapozott várakozásokat keltett. Ilyen várakozások keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑iDeza kontra ECHA ítélet, C‑419/17 P, EU:C:2019:52, 69. és 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

104

Ezzel szemben, ha az elővigyázatos és körültekintő személy számíthat az érdekeit esetleg érintő uniós intézkedés elfogadására, ezen intézkedés elfogadása esetén nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑iDeza kontra ECHA ítélet, C‑419/17 P, EU:C:2019:52, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

105

Az a tény, hogy a fellebbezők önként csatlakoztak a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése által létrehozott nyugdíjrendszerhez, nem keletkeztetett számukra az e rendszerhez való csatlakozásuk időpontjában jogot arra, hogy előre látható, rögzített és változatlan összegű öregségi nyugdíjban részesüljenek. Amint ugyanis azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 211. és 212. pontjában helyesen megállapította, a Parlament által számukra adott egyetlen pontos és feltétlen biztosíték az volt, hogy a Parlament belső szabályai alapján olyan öregségi nyugdíjat fognak kapni, amelynek összege és előfeltételei megegyeznek a megválasztásuk helye szerinti tagállam parlamenti képviselőire alkalmazandó nyugdíjak összegével és előfeltételeivel, a dinamikus rendszernek megfelelően.

106

Ebből az következik, hogy a Parlament belső szabályainak azon értelmezése, amely szerint a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre, összhangban áll a bizalomvédelem elvével.

107

Ezt követően a tulajdonhoz való jogot illetően a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 171. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatok által követett közérdekű cél értékelése nem hagyhatja figyelmen kívül a 14/2018. sz. határozat elfogadásának alapjául szolgáló célokat.

108

Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 163. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy még ha a vitatott határozatok nem is eredményezik a fellebbezők nyugdíjának egyszerű megvonását, tény, hogy csökkentik annak összegét, és ezáltal korlátozzák a tulajdonhoz való jogukat.

109

Ezt követően a megtámadott ítélet 164–179. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy ez a korlátozás megfelel‑e a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az ezen ítélet 157. pontjában felidézett követelményeknek. E tekintetben az említett ítélet 171. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott határozatok által követett közérdekű célkitűzés értékelése nem végezhető el a 14/2018. sz. határozat elfogadásához vezető célok figyelembevétele nélkül. A Törvényszék e tekintetben, ugyanezen ítélet 172–178. pontjában e célok figyelembevételével, e határozatok tulajdonhoz való joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát követően az ítélet 180. pontjában úgy határozott, hogy a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

110

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint e jog terjedelmének meghatározása érdekében a Charta 52. cikkének (3) bekezdésére tekintettel figyelembe kell venni az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkét, amely e jogot biztosítja (lásd ebben az értelemben: 2017. június 13‑iFlorescu és társai ítélet, C‑258/14, EU:C:2017:448, 49. pont).

111

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a szociális biztonsági rendszerbe fizetett járulékok alapján fennálló jogosultságok ezen 1. cikk alkalmazásában vagyoni jogoknak minősülnek (2017. június 13‑iFlorescu és társai ítélet, C‑258/14, EU:C:2017:448, 50. pont).

112

Ezenkívül az öregségi nyugdíj összegének olyan mértékű csökkentése, amely hatással lehet az érintett személy életminőségére, a tulajdonhoz való jog korlátozásának minősül (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2015. szeptember 1., Da Silva Carvalho Rico kontra Portugália, CE:ECHR:2015:0901DEC001334114, 33. §).

113

Mivel a Parlament belső szabályainak azon értelmezése, amely szerint a Parlament az érintett volt európai parlamenti képviselőkre köteles a dinamikus rendszert alkalmazni, ez utóbbiak nyugdíja összegének ilyen mértékű csökkentéséhez vezethet, ez az értelmezés a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog korlátozását eredményezheti.

114

Márpedig a tulajdonhoz való jog nem abszolút jog, és annak gyakorlását az Unió által kitűzött közérdekű célok is korlátozhatják (lásd ebben az értelemben: 2017. június 13‑iFlorescu és társai ítélet, C‑258/14, EU:C:2017:448, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

115

A Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog bármely korlátozásának összhangban kell állnia ez utóbbi rendelkezéssel, feltéve hogy a korlátozásra a törvény által, a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket, vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.

116

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az a követelmény, amely szerint az alapvető jogok gyakorlása csak törvény által korlátozható, magában foglalja, hogy az e jogokba történő beavatkozást lehetővé tevő jogi aktusnak magának kell meghatároznia az érintett jog gyakorlásával kapcsolatos korlátozás terjedelmét, azzal, hogy egyrészt e követelmény nem zárja ki, hogy a szóban forgó korlátozást a különböző helyzetekhez és a változó körülményekhez való alkalmazkodáshoz kellően nyitott módon fogalmazzák meg, másrészt pedig hogy a Bíróság adott esetben értelmezés útján pontosíthatja a korlátozás konkrét hatályát, figyelembe véve mind a szóban forgó uniós szabályozás megfogalmazását, mind pedig az általános rendszerét és az általa megvalósítani kívánt, a Chartában biztosított alapvető jogok fényében értelmezett célkitűzéseket (2022. június 21‑iLigue des droits humains ítélet, C‑817/19, EU:C:2022:491, 114. pont).

117

Amint az a jelen ítélet 99. pontjában megállapításra került, a Parlament belső szabályainak szövegéből, összefüggéseiből és céljából is kitűnik, hogy ezek a belső szabályok az európai parlamenti képviselők tekintetében általános hatállyal bírnak, és ezért ezen intézmény belső szintjén a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „törvénynek” tekinthetők (lásd analógia útján: 2017. július 26‑i 1/15 [EU‑Kanada PNR‑megállapodás] vélemény, EU:C:2017:592, 145. és 146. pont), hogy az említett intézmény köteles az érintett volt európai parlamenti képviselőkre a dinamikus rendszert alkalmazni.

118

Másodszor, a Törvényszék az ügyet érdemben eldöntő bíróságként, téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg a megtámadott ítélet 160. és 179. pontjában, hogy a fellebbezők nem terjesztettek elő annak bizonyítására alkalmas konkrét bizonyítékokat, hogy nyugdíjuk összegének csökkentése sérti a tulajdonhoz való joguk lényeges tartalmát, illetve aránytalannak minősül.

119

Harmadszor, ami azt a kérdést illeti, hogy a dinamikus rendszer és a nyugdíjösszegek ebből eredő csökkentése szükséges‑e, és ténylegesen megfelel‑e az Unió által elismert egy vagy több általános érdekű célkitűzésnek, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 171. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a vitatott határozatok elfogadása szükségszerűen a hatáskörrel rendelkező olasz hatóságok által hozott döntésekkel függött össze, így „a [vitatott határozatok által] elérni kívánt közérdekű célkitűzés értékelése nem hagyhatja figyelmen kívül a 14/2018. sz. határozat elfogadásának alapjául szolgáló célokat”.

120

A 14/2018. sz. határozat által elérni kívánt célok, amelyeket a dinamikus rendszer alapján az érintett volt európai parlamenti képviselőkre alkalmazni kell, tisztán nemzeti jellegűek. Mint ilyenek tehát önmagukban nem alkalmasak arra, hogy az öregségi nyugdíj összegének csökkentését indokolják, mivel ezeket az összegeket nem a nemzeti jog, hanem az uniós jog alapján létrehozott nyugdíjrendszer alapján fizetik, és azok az uniós költségvetést terhelik.

121

Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 172–178. pontjában szintén tévesen vette figyelembe az e nemzeti határozat által követett célokat annak vizsgálata érdekében, hogy a fellebbezők tulajdonhoz való jogának a vitatott határozatok által okozott megsértése igazolt volt‑e.

122

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy amennyiben a Törvényszék valamely ítéletének indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti az ítélet hatályon kívül helyezését, és az indokolást meg kell változtatni, a fellebbezést pedig el kell utasítani (2023. december 14‑iBizottság kontra Amazon.com és társai ítélet, C‑457/21 P, EU:C:2023:985, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

123

Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog megsértésére alapított kifogás elutasítása a jelen ítélet 119. és 121. pontjában említett téves jogalkalmazáson kívüli más jogi indokok alapján megalapozott‑e.

124

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a dinamikus rendszernek a KKJ‑szabályzat III. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében említett helyzetben lévő volt európai parlamenti képviselőkre történő alkalmazása az Unió által elismert általános érdekű célkitűzést követ, mivel – amint az a jelen ítélet 79. pontjából is kitűnik – arra irányul, hogy azonos módon kezelje egyrészt azokat az európai parlamenti képviselőket, akik vagy nem részesültek a nyugdíjrendszerben a megválasztásuk szerinti tagállamban, vagy olyan nyugdíjrendszerben részesültek, amelynek összege és/vagy kiszámításának feltételei nem egyeznek meg a nemzeti parlamenti képviselőkre alkalmazandó rendszerrel, másrészt pedig azon európai parlamenti képviselőket, akiknek nemzeti nyugdíjrendszere olyan összeget és/vagy kiszámítási feltételeket írt elő, amelyek megegyeztek a nemzeti parlamenti képviselőkre alkalmazandóval.

125

A dinamikus rendszernek az érintett volt európai parlamenti képviselőkre való alkalmazása ténylegesen megfelel az egyenlő bánásmódra vonatkozó e célkitűzésnek, mivel azt eredményezi, hogy az európai parlamenti képviselőknek az előző pontban említett két kategóriájára mindenkor az érintett tagállam parlamenti képviselői nyugdíjának kiszámítására vonatkozó nemzeti szabályok vonatkoznak.

126

Ez az alkalmazás ezenkívül szükséges volt az említett cél eléréséhez, mivel csak a nyugdíj összege és/vagy kiszámítása feltételeinek olyan kiigazítása vezethet az európai parlamenti képviselők említett kategóriái közötti egyenlő bánásmódhoz, mint amelyet a KKJ‑szabályzat III. melléklete 2. cikkének a melléklet 1. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése előír.

127

Úgy tűnik tehát, hogy a jelen ítélet 119. és 121. pontjában megállapított téves jogalkalmazás ellenére a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog megsértésére alapított kifogás elutasítása megalapozott, mivel a tulajdonhoz való jog szóban forgó korlátozása megfelel a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltételnek.

128

Végül a jogbiztonság elvét illetően, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék által a „szerzett nyugdíjjogosultságok” és a „nyugdíjösszegek” között tett különbségtétel azt a téves következtetést eredményezi, hogy a dinamikus rendszer megfelel ennek az elvnek.

129

A vitatott határozatoknak a jogbiztonság elvével való összeegyeztethetőségének vizsgálata keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 196. pontjában emlékeztetett arra, hogy már ezen ítélet 81–97. pontjából is kitűnik, hogy különbséget kell tenni a „megszerzett nyugdíjjogosultság” és „a nyugdíjak összege” között. A Törvényszék e tekintetben jelezte, hogy bár a „nyugdíjjogosultság” véglegesen megszerzettnek minősül, valamint nem módosítható, és bár a nyugdíjakat továbbra is folyósítják, semmi nem zárja ki, hogy a nyugdíjösszegeket lefelé vagy felfelé kiigazítsák, amit a Parlamentnek a jelen ügyben meg kellett tennie, tekintettel arra a kötelezettségére, hogy a dinamikus rendszert kell alkalmaznia az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

130

A megtámadott ítélet 206. pontjában a Törvényszék annak megállapításával zárta elemzését, hogy a fellebbezők nem bizonyították, hogy a jogbiztonság elve sérült a jelen ügyben. A Parlament belső szabályai ugyanis azt vonják maguk után, hogy a fellebbezők nyugdíjának új összegei 2019. január 1‑jén lépnek hatályba. A Törvényszék azonban emlékeztetett arra, hogy a belső szabályok jóval korábbiak, nem pedig későbbiek 2019. január 1‑jénél. A fellebbezők ráadásul nem állították és nem is bizonyították, hogy a Parlament ezeket az új összegeket 2019. január 1., azaz a 14/2018. sz. határozatban e célból meghatározott időpont előtt alkalmazta volna. Végül a Törvényszék szerint a Parlament 2019 januárjában tájékoztatta a fellebbezőket a 14/2018. sz. határozat szabályai velük szembeni alkalmazásának lehetőségéről, és ezt ezen intézmény 2019 februárjában meg is erősítette nekik. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbezők a vitatott határozatok elfogadását megelőzően tudomást szereztek az öregségi nyugdíjuk összegének kiszámítására alkalmazandó szabályok módosításáról.

131

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az uniós szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az ennek alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, mivel képeseknek kell lenniük arra, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (2023. november 9‑iGlobal Silicones Council és társai kontra Bizottság ítélet, C‑558/21 P, EU:C:2023:839, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

132

Így a korábbi jogszabályt módosító új jogszabályokat – eltérő rendelkezés hiányában – alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött helyzetek jövőbeni hatásaira. Csak abban az esetben van ez másként, ha a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött és véglegesen megvalósult helyzet szerzett jogot keletkeztet. Valamely jog akkor tekintendő szerzett jognak, ha az azt keletkeztető tényállás a jogszabály‑módosítás előtt megvalósult. Nem ez a helyzet, ha a jogot keletkeztető tényállás nem valósult meg a módosított jogszabály hatálya alatt (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑iGrossetête kontra Parlament ítélet, C‑714/21 P, EU:C:2023:187, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

133

Ami különösen az öregségi nyugdíjra való jogosultságot illeti, azt úgy lehet tekinteni, mint amely főszabály szerint csak abban az időpontban keletkezik, amikor az e jogosultságot keletkeztető tényállás megvalósul, vagyis a nyugdíj esedékessé válásának időpontjában (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑iGrossetête kontra Parlament ítélet, C‑714/21 P, EU:C:2023:187, 85–87. pont).

134

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyugdíj kiszámítási feltételeinek bármely olyan módosítása, amely a nyugdíjösszeg csökkentését eredményezi, és amelyet a nyugdíj folyósításának kezdő időpontját követően elfogadott szabályozás alapján alkalmaznak, e szerzett jogok megsértésének minősül.

135

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nem létezik olyan uniós jogi elv, amely szerint a szerzett jogok semmilyen körülmények között nem módosíthatók vagy csökkenthetők. Bizonyos feltételek mellett e jogok módosíthatók (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑iGrossetête kontra Parlament ítélet, C‑714/21 P, EU:C:2023:187, 88. és 89. pont).

136

A jelen ügyben a Törvényszék – többek között a megtámadott ítélet 206. pontjában ismertetett bizonyítékok alapján – jogosan állapíthatta meg, hogy a KKJ‑szabályzat III. mellékletében és a végrehajtási intézkedések 75. cikkében előírt dinamikus rendszer alkalmazása összeegyeztethető a jogbiztonság elvével.

137

A fentiek összességére tekintettel az első, második, harmadik és negyedik jogalapot mint részben megalapozatlant, részben pedig hatástalant el kell utasítani annyiban, amennyiben a fellebbezők a Parlament belső szabályainak azon értelmezését vitatják, amely szerint a Parlament köteles a dinamikus rendszert alkalmazni az érintett volt európai parlamenti képviselőkre.

138

A fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 70–72. pontjában tévesen állapította meg, hogy az egységvezető hatáskörrel rendelkezett a vitatott határozatok elfogadására, mivel megfelelően átruházott hatáskörrel rendelkezett.

139

Egyrészt a Törvényszék előtti tárgyaláson nyújtott tájékoztatásból kitűnik, hogy a vitatott határozatokat valójában a Parlament Jogi Szolgálata fogadta el, mivel az említett egységvezető e szolgálat értékelésére hagyatkozott, és maga nem végzett semmilyen elemzést, és nem készített saját indokolást. Másrészt a vitatott határozatokat a Parlament Elnökségének kellett volna elfogadnia, mivel azok rendkívüli adminisztratív aktusoknak minősülnek. E határozatok ugyanis új, összetett és előre nem látható helyzetre vonatkoznak, amit egyébként a Parlament Jogi Szolgálatának fellépése is tanúsít, elfogadásuk előtt ellenőrizni kellett volna a magasabb szintű uniós jogi normáknak és elveknek való megfelelésüket. Ezek tehát nem tisztán technikai jellegű döntések, amelyek átruházhatók lennének egy egységvezetőre.

140

A Parlament állítja, hogy az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

141

Ötödik jogalapjukban a fellebbezők többek között az egységvezetőnek a vitatott határozatok elfogadására vonatkozó hatáskörét vitatják. A jelen ítélet 37. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell vizsgálni e kifogás megalapozottságát, mivel azzal a fellebbezők olyan jogellenességre hivatkoznak, amely a jövőben megismétlődhet.

142

Ellenben a szintén ezen ötödik jogalap keretében felhozott kifogás, amellyel a fellebbezők azt sérelmezik, hogy az egységvezető nem készített a Jogi Szolgálat véleményében foglaltakon kívül más elemzést vagy indokolást, olyan tényállítás előterjesztését jelenti, amelyet a Bíróság – a tények elferdítésére vagy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazásra alapított érvelés hiányában – nem vizsgálhat a fellebbezés keretében.

143

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint ugyanis a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat. Kizárólag a Törvényszéknek van hatásköre a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. E tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kellene vizsgálnia (2023. szeptember 28‑iChangmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítélet, C‑123/21 P, EU:C:2023:708, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

144

Ebből következik, hogy az ötödik jogalapot annyiban kell érdemben megvizsgálni, amennyiben az azt a kifogást tartalmazza, hogy az említett egységvezetőnek nem volt hatásköre a vitatott határozatok elfogadására, és hogy e jogalap az ezt meghaladó részében elfogadhatatlan.

145

Rá kell mutatni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 71. pontjában megállapította, hogy a Parlament pénzügyi főigazgatójának 2018. november 23‑i FINS/2019–01. sz. határozata az egységvezetőt jelölte ki a KKJ‑szabályzat III. mellékletében említett öregségi nyugdíjakra vonatkozó 1030. költségvetési sor tekintetében közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőnek, és hogy e határozatban kifejezetten szerepel, hogy az egységvezető jogosult többek között jogi és költségvetési kötelezettségek vállalására, a kiadások jóváhagyására és a kifizetések engedélyezésére, egyúttal pedig a követelések becslésének előkészítésére, a követelések megállapítására és a szükséges beszedési megbízások kibocsátására.

146

A megtámadott ítélet 72. pontjában a Törvényszék többek között megállapította, hogy az egységvezető nem módosította, pusztán végrehajtotta a végrehajtási intézkedésekben és a KKJ‑szabályzatban meghatározott, a Parlament Elnöksége által elfogadott szabályokat.

147

E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 73. pontjában úgy ítélte meg, hogy az egységvezető hatáskörrel rendelkezett a vitatott határozatok elfogadására.

148

Mivel a Parlament pénzügyi főigazgatójának 2018. november 23‑i FINS/2019‑01. sz. határozata feljogosítja az egységvezetőt többek között a jogi és költségvetési kötelezettségek vállalására, a kiadások jóváhagyására és a kifizetések engedélyezésére, egyúttal pedig a követelések becslésének előkészítésére, a követelések megállapítására és a szükséges beszedési megbízások kibocsátására is, e határozatot kellően tágan fogalmazták meg ahhoz, hogy magában foglalja a fellebbezők által hivatkozott, azaz a felhatalmazás tárgyát képező területeken felmerülő új, összetett és előre nem látható helyzeteket is.

149

A fellebbezők továbbá nem hivatkoznak arra, hogy e határozat fenntartást tartalmaz az elsődleges uniós jognak és különösen a Charta rendelkezéseinek az e területekre vonatkozó határozatok meghozatalakor történő alkalmazására vonatkozó hatáskörrel kapcsolatban.

150

Ezenkívül a Parlament eljárási szabályzata 25. cikkének (3) bekezdése – a fellebbezők állításával ellentétben – nem tartalmaz hatáskörfenntartást a Parlament Elnöksége javára ezen a területen. E rendelkezés szerint ugyanis a Parlament Elnöksége „a főtitkár vagy valamely képviselőcsoport javaslatára a képviselőket érintő ügyekben pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz”. Az említett rendelkezésből nem vezethető le a rendkívüli adminisztratív aktusok – amelyek elfogadása a Parlament Elnökségének hatáskörébe tartozik – és a rendes adminisztratív aktusok – amelyek elfogadása az egységvezető hatáskörébe tartozik – közötti állítólagos különbségtétel sem.

151

Az egységvezető hatáskörének hiányára vonatkozó kifogás tehát megalapozatlan.

152

Ebből következik, hogy az ötödik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

153

A fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot a vitatott határozatok indokolásának értékelése során.

154

Mivel a Parlament köteles volt megvizsgálni az uniós jog magasabb rendű normáival való összeegyeztethetőségét, e vizsgálatot e tekintetben indokolni kellett volna. A Jogi Szolgálatnak a Parlament által hivatkozott véleménye nem lenne elegendő erre a célra, mivel egyrészt a vitatott határozatok nem említik, és nem is csatolták azokhoz, másrészt pedig e vélemény csak nagyon részlegesen és összefoglalóan vizsgálja a magasabb szintű normáknak és az Unió alapelveinek való megfelelést.

155

A megtámadott ítélet 57. és 178. pontjában ezenkívül a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a 14/2018. sz. határozat 1. cikkének (7) bekezdése biztosította a beavatkozás általános arányosságát, mivel lehetővé tette a más éves jövedelemmel nem rendelkező, súlyos betegségben szenvedő személyek nyugdíja összegének növelését. Ezek az emelések korlátozott hatályúak, és a 14/2018.sz. határozat e rendelkezése nem minősülhet érvényes védzáradéknak az e határozat hatálya alá nem tartozó más személyek javára. Az említett rendelkezést egyébiránt a képviselőház igazságügyi tanácsa megsemmisítette, így a Törvényszék az arányosság értékelését egy nem létező rendelkezésre alapozta.

156

A Parlament arra hivatkozik, hogy a hatodik jogalapot mint elfogadhatatlant, másodlagosan pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

157

A hatodik jogalapban a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a Parlament megsértette a vitatott határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségét. A felperesek szerint a Parlamentnek nemcsak azt kellett volna megvizsgálnia, hogy a 14/2018. sz. határozat alkalmazása összeegyeztethető‑e az uniós joggal, hanem a vitatott határozatokban kifejezetten meg kellett volna indokolnia, hogy miért véli úgy, hogy ez a helyzet. A Törvényszék tévesen minősítette relevánsnak a Jogi Szolgálat véleményében szereplő, a 14/2018. sz. határozatra vonatkozó, többek között e határozat arányosságára vonatkozó elemzést.

158

E jogalap a Parlament belső szabályainak értelmezésére vonatkozik, mivel azt kifogásolja, hogy e szabályok alapján valamely nemzeti nyugdíjrendszer automatikusan alkalmazható a volt európai parlamenti képviselőkre, anélkül hogy indokolással alátámasztottan értékelnék egy ilyen alkalmazás uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

159

Következésképpen a hatodik jogalapot érdemben meg kell vizsgálni.

160

Amint az a jelen fellebbezés első, második, harmadik és negyedik jogalapjának vizsgálatából következik, a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. és 89. pontjában helyesen állapíthatta meg, hogy a Parlamentnek a nyugdíjak összegére és feltételeire vonatkozóan a fellebbezőkre ugyanazokat a szabályokat kellett alkalmaznia, mint amelyeket az olasz jog meghatároz.

161

A Törvényszék ugyanezen pontokban azt is helyesen állapította meg, hogy a Parlament mentesülhet e kötelezettség alól abban az esetben, ha e szabályok alkalmazása magasabb szintű uniós jogi norma – mint például az uniós jog valamely általános elve vagy a Charta valamely rendelkezése – megsértéséhez vezetne.

162

Noha a fellebbezők ennélfogva jogosan hangsúlyozzák, hogy a Parlament feladata annak biztosítása, hogy belső szabályainak alkalmazása – amely abban áll, hogy a volt képviselők nyugdíját a nemzeti rendszerek változásainak megfelelően kiigazítja – ne sértse az uniós jog általános elveit vagy a Chartát, ebből nem következik, hogy a vitatott határozatoknak meg kellett volna indokolniuk, hogy a Parlament miért ítélte úgy, hogy a szóban forgó kiigazítás összeegyeztethető ezekkel az elvekkel és a Chartával.

163

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi aktusok indokolásának az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt követelményét az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény tehát, hogy a jogi aktus indokolása megjelölje az összes olyan ténybeli és jogi elemet, amely relevánsnak tekinthető (2024. január 30‑iAgentsia Patna infrastruktura [Közúti infrastruktúra uniós finanszírozása] ítélet, C‑471/22, EU:C:2024:99, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].

164

Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kétségtelenül úgy kell tekinteni, hogy a vitatott határozatok kibocsátójának kellett e határozatokban kifejteni azokat a Parlament belső szabályaira vonatkozó indokokat, amelyek arra indították ezen intézményt, hogy kiigazítsa e határozatok címzettjeinek nyugdíját.

165

E kibocsátótól azonban nem lehetett megkövetelni, hogy egyébiránt pontosítsa, miért gondolta úgy a Parlament, hogy a határozata sem az uniós jog általános elveivel, sem a Chartával nem ellentétes. Az indokolási kötelezettség ilyen mértékű kiterjesztése azt jelentené, hogy a jogi aktus kibocsátójának nem csupán a határozatának indokait kellene kifejtenie, hanem azon okokat is, amelyek miatt nem látta indokoltnak a jogi aktus elfogadásától való tartózkodást. Márpedig a jelen ügyön kívül eső különleges helyzetektől eltekintve nem tekinthető szükségesnek, hogy az aktus kibocsátója az indokolás megértése érdekében elemzést nyújtson be arról, hogy határozata összeegyeztethető‑e az uniós jog általános elveivel és a Chartával.

166

Következésképpen a hatodik jogalap megalapozatlan.

167

Mivel a fellebbezők által a fellebbezésük alátámasztása érdekében előadott valamennyi jogalapot el kellett utasítani, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

168

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

169

A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeiken felül a Parlament részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: