1.

Belgiumban egy lakásépítéssel foglalkozó közvállalkozás és egy település úgy döntött, hogy közbeszerzési keretmegállapodást kötnek. Ennek értelmében egy lakásépítésre vonatkozó műszaki segítségnyújtásról szóló szerződést és egy azbeszt felmérésére vonatkozó szolgáltatásokról szóló szerződést közbeszerzési eljárás nélkül, közvetlenül egy harmadik – szintén közjogi – szervezettel kötnének meg.

2.

A vallon kormány által a lakásépítéssel foglalkozó közvállalkozások tevékenységének felügyeletével megbízott hatóság megsemmisítette a fent említett megállapodást, mivel úgy ítélte meg, hogy a közvetlen odaítélés feltételei a jelen esetben nem álltak fenn.

3.

A megállapodást aláíró mindkét fél megtámadta a megállapodás megsemmisítését, mivel álláspontjuk szerint a közvetlen odaítélés összeegyeztethető volt a 2014/24/EU irányelvvel. ( 2 ) A jogvita Belgium legfelsőbb közigazgatási bíróságához került, amely mindkét ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket terjesztett a Bíróság elé.

4.

A (31) preambulumbekezdés értelmében:

„Jelentős a jogbizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a közszférába tartozó szervezetek közötti szerződésekre milyen mértékben vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok. A tagállamok – sőt az egyes ajánlatkérő szervek is – egymástól eltérően értelmezik az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Ezért szükséges annak tisztázása, hogy a közszférán belül kötött szerződésekre mely esetekben nem alkalmazandók a közbeszerzési szabályok.

E kérdés tisztázását az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatában meghatározott elveknek kell vezérelniük. Önmagában az a tény, hogy egy megállapodásban mindkét fél közjogi hatóság, nem zárja ki a közbeszerzési szabályok alkalmazását. A közbeszerzési szabályok alkalmazása ugyanakkor nem képezheti akadályát annak, hogy a hatóságok saját forrásaik felhasználásával lássák el a rájuk bízott közszolgáltatási feladatokat, amibe beletartozik a más hatóságokkal folytatott együttműködés lehetősége is.

[…]”

5.

A (33) preambulumbekezdés szerint:

„Az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni – anélkül, hogy kötelesek lennének meghatározott jogi formát választani –, hogy úgy dönthessenek, hogy együttműködés keretében, közösen biztosítják közszolgáltatásaikat. Az együttműködés kiterjedhet a részt vevő hatóságokra ruházott vagy általuk vállalt szolgáltatások vagy felelősségi körök ellátásával kapcsolatos összes tevékenységtípusra, így például a helyi vagy regionális hatóságok kötelező vagy önkéntes feladataira vagy a közjog által bizonyos szervekre bízott szolgáltatásokra is. A különböző részt vevő hatóságok által nyújtott szolgáltatásoknak nem kell szükségszerűen azonosaknak lenniük; lehetnek egymást kiegészítő jellegűek is.

A közszolgáltatások közös nyújtására vonatkozó szerződéseknek nem kell az ezen irányelvben meghatározott szabályok hatálya alá tartozniuk, feltéve, hogy megkötésükre kizárólag ajánlatkérő szervek között kerül sor, hogy az adott együttműködés végrehajtása kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások alapján történik, és hogy általuk egyetlen magánszektorbeli szolgáltató sem kerül a versenytársainál előnyösebb versenyhelyzetbe.

Az említett feltételek teljesítése érdekében az együttműködést kooperatív koncepcióra kell alapozni. Az együttműködés nem jelenti szükségszerűen, hogy minden résztvevő hatóság köteles a főbb szerződésbeli kötelezettségek teljesítéséből részt vállalni, csak valamilyen kötelezettségvállalással hozzá kell járulnia a szóban forgó közszolgáltatás együttműködés keretében való ellátásához Az együttműködés végrehajtását továbbá – ideértve a részt vevő ajánlatkérő szervek közötti pénzügyi transzfereket is – kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérelhetik.”

6.

A 12. cikk („A közszférába tartozó szervezetek közötti közbeszerzési szerződések”) a következőképpen szól:

„(1)   Az ajánlatkérő szervek által egy másik, a magánjog vagy a közjog hatálya alá tartozó jogi személynek odaítélt közbeszerzési szerződés nem tartozik az ezen irányelv hatálya alá az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:

[…]

(3)   Azon ajánlatkérő szerv, amely nem gyakorol az (1) bekezdés szerinti kontrollt [helyesen: irányítást] a magánjog vagy a közjog hatálya alá tartozó valamely jogi személy felett, ezen irányelv rendelkezéseinek az adott jogi személyre történő alkalmazása nélkül is odaítélhet közbeszerzési szerződést az említett jogi személynek az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:

(4)   Nem tartozik ezen irányelv hatálya alá a kizárólag két vagy több ajánlatkérő szerv által kötött szerződés az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:

[…]”

7.

A Société de logement de service public Sambre & Biesme ( 3 ) egy korlátolt felelősségű kooperációs társasági formában működő közjogi jogalany. Fő részvényesei a Commune de Farciennes (Farciennes település) és a Commune d’Aiseau‑Presles (Aiseau‑Presles település). A vallóniai (Belgium) lakásépítéssel foglalkozó közszolgálati társaságok hálózatához tartozik.

8.

2015‑ben az SLSP Sambre et Biesme és Farciennes település úgy döntött, hogy egy körülbelül 150 lakást magában foglaló „ökonegyedet” hoznak létre Farciennes‑ben. Tekintettel a projekt nagyságrendjére, a felek a – szintén korlátolt felelősségű kooperációs társaság formájában működő – Intercommunale pour la gestion et la réalisation d’études techniques et économiques ( 4 ) segítségét vették igénybe.

9.

Az IGRETEC kizárólag közjogi jogi személyekből áll. 2016‑ban tagjai között több mint 70 település (köztük Farciennes) és több mint 50 más jellegű „közjogi hatóság” szerepelt. A települések 5054351 szavazásra jogosító részesedéssel, az egyéb hatóságok pedig 17126 hasonló részesedéssel rendelkeztek.

10.

Az IGRETEC létesítő okirata a szavazati jogok többségét, valamint a különböző igazgatási szervek vezetését a településeknek tartja fenn. E szervek döntéseit a települési tagok szavazatának többségével hozzák.

11.

A tényállás megvalósulásának idején az IGRETEC igazgatótanácsában részt vett Farciennes település képviselőtestületének egyik tagja, aki egyúttal az SLSP Sambre et Biesme igazgatótanácsának tagja is volt.

12.

2015. október 29‑én az SLSP Sambre et Biesme úgy határozott, hogy – egyetlen, 6,20 euró értékű – részesedést szerez az IGRETEC‑ben annak érdekében, hogy tagként igénybe vegye annak szolgáltatásait. Ily módon tagi jogállást szerzett a települési társulásban, jóllehet részesedése tisztán szimbolikus jellegű volt. ( 5 )

13.

2017 januárjában Farciennes település és az SLSP Sambre et Biesme a farciennes‑i ökonegyed tervezése és megvalósítása során fennálló jogaik és kötelezettségeik meghatározása érdekében keretmegállapodás‑tervezetet készítettek. A megállapodás a következő pontokat tartalmazta:

14.

2017. február 9‑én az SLSP Sambre et Biesme igazgatótanácsa úgy döntött, hogy: a) „jóváhagyja együttes beszerzésről szóló keretmegállapodásnak Farciennes településsel történő megkötését”; és b) „nem folytat le versenyeztetést az azbeszt felmérésére vonatkozó, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés tárgyában”, amelynek az ajánlattételhez szükséges dokumentációját korábban jóváhagyta, „az [SLSP Sambre et Biesme] és az IGRETEC közötti in house viszonyra tekintettel”. Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a farciennes‑i ökonegyed projektje megvalósításának első szakaszaként került leírásra.

15.

2017. február 10‑én az SLSP Sambre et Biesme által érintett SWL megbízottja keresetet nyújtott be az SWL‑hez a fent említett két határozattal (a továbbiakban: vitatott határozatok) szemben. Az SWL a lakásépítéssel foglalkozó közszolgálati társaságok felügyeletét a vallon kormány nevében ellátó felügyeleti szerv.

16.

2017. február 25‑én az SWL megsemmisítette a vitatott határozatokat azzal az indokkal, hogy a műszaki segítségnyújtásról szóló szerződést (a keretmegállapodás 5. cikke) és az azbeszt felmérésére vonatkozó szolgáltatásokról szóló szerződést közbeszerzési eljárás nélkül ítélték oda az IGRETEC‑‑nek.

17.

Az SWL szerint:

18.

Mivel az SWL határozataival szemben a közigazgatási bíróság előtti fellebbezésnek van helye, az SLSP Sambre et Biesme, valamint Farciennes település külön‑külön megtámadták a vitatott határozatok megsemmisítését.

19.

A Conseil d’État (államtanács, legfelső közigazgatási bíróságként eljárva, Belgium), amelynek határoznia kell a fellebbezésekről, előzetes döntéshozatal céljából két kérelmet terjesztett a Bíróság elé.

20.

Az első kérelmet illetően (C‑383/21. sz. ügy) az alábbi kérdéseket terjeszti elő:

21.

A második előzetes döntéshozatal iránti kérelemben (C‑384/21. sz. ügy) a kérdést előterjesztő bíróság a fentieken túlmenően a következő, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket fogalmazta meg:

22.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket 2021. június 24‑én vették nyilvántartásba a Bíróságnál. A kérelmeket az írásbeli és szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítették.

23.

Írásbeli észrevételeket az SLSP Sambre et Biesme, Farciennes település, a belga kormány és a Bizottság terjesztett elő. Valamennyien részt vettek a 2022. március 30‑án tartott tárgyaláson.

24.

A Bíróság kérésének megfelelően ezen indítvány a két ügy első kérdésével, valamint a második ügy negyedik és ötödik kérdésével foglalkozik.

25.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a jogvita tényállásának megvalósulása időpontjában a 2014/24 irányelvet átültető belga törvény még nem volt hatályban, noha az átültetésre előírt határidő már lejárt. ( 8 )

26.

A két fellebbező azt állítja, hogy a 2014/24 irányelv 12. cikkének (3) és (4) bekezdése közvetlen hatállyal bír, mivel azok olyan feltétlen és kellően pontos rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek a jogalanyok számára jogokat állapítanak meg, és amelyeket e jogalanyok az állammal és annak valamennyi közigazgatási szervével szemben érvényesíthetnek. ( 9 )

27.

A belga kormány és a Bizottság ( 10 ) ezzel ellentétes álláspontot képvisel. Azt állítják, hogy a 2014/24 irányelv 12. cikkének (3) és (4) bekezdése nem felel meg a közvetlen hatály elismeréséhez szükséges feltételeknek, mivel, lényegében:

28.

Az általam az alábbiakban javasolt megoldás (a 2014/24 irányelv 12. cikke (3) és (4) bekezdésének a jelen jogvitára való alkalmazása) a gyakorlatban vagy annak elismerésével érhető el, hogy e rendelkezések esetleges közvetlen hatálya azon érintett közjogi szervezetek számára kedvező, amelyek az állammal szemben erre hivatkozhatnak, vagy pedig egyszerűen azt állítva, hogy az említett irányelv időben történő átültetésének hiányában e szervezeteket kötik az említett rendelkezések. Úgy vélem, hogy ez utóbbi álláspont a helyes.

29.

Véleményem szerint az ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapjául szolgáló megközelítés nem a legmegfelelőbb. Ha az lenne, akkor a válasznak az SWL által az alapeljárásban javasolt, és a belga kormány és a Bizottság által a jelen eljárásban támogatott irányba kellene mutatnia.

30.

E válasz alátámasztása érdekében emlékeztetek arra, hogy – a Bíróság által az irányelvekkel kapcsolatban kidolgozott – úgynevezett „közvetlen hatály” elve mindenekelőtt a magánszemélyek védelmét célozza. Lehetővé teszi számukra, hogy gyakorolják az irányelvek által részükre biztosított olyan jogokat, amelyeket egyébként nem tudnának érvényesíteni, ha hiányoznak a szükséges nemzeti szintű végrehajtási intézkedések.

31.

A Bíróságnak az irányelvekre és különösen a határidőben át nem ültetett vagy nem megfelelően átültetett irányelvek közvetlen hatályára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata meghatározza, hogy ki és milyen feltételek mellett hivatkozhat ilyen közvetlen hatályra.

32.

A Bíróság nemrég, a 2022. március 8‑i ítéletben kimondta, hogy:

33.

Márpedig ezen előfeltevések alapján úgy vélem, hogy a Farciennes településhez és az SLSP Sambre et Biesme‑éhez hasonló, csupán tágabb értelemben vett kvázi állami szerveknek minősülő közjogi szervezetek nem hivatkozhatnak a 2014/24 irányelv 12. cikkének (feltételezett) közvetlen hatályára az állammal szemben.

34.

Egyrészt, még azt elfogadva is, hogy e cikk (3) és (4) bekezdése „kellően pontos” megfogalmazást tartalmaz, aligha állítható, hogy „feltétlen” jellegű, és egyértelmű kötelezettséget ró a tagállamokra. Ezzel szemben felhatalmazza az említett államokat, hogy amennyiben azt indokoltnak tartják, kizárják a közszférába tartozó szervezetek között kötött szerződéseket a 2014/24 irányelv hatálya alól.

35.

A Bíróság kifejti, hogy a 2014/24 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése, „amely […] azon feltételek pontosítására szorítkozik, amelyeket az ajánlatkérő akkor köteles tiszteletben tartani, ha »in house« ügyletet kíván kötni, [hogyan] hatalmazza fel a tagállamokat [arra], hogy az ilyen ügyletet kizárják a 2014/24 irányelv hatálya alól”. ( 14 )

36.

E gondolatmenetet követve a Bíróság megállapítja, hogy a 2014/24 irányelv „nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy közbeszerzési eljárást folytassanak le”, és „nem kényszerítheti őket arra sem, hogy »in house« ügyletet kössenek abban az esetben, ha a 12. cikk (1) bekezdésében előírt feltételek teljesülnek”. ( 15 ) Ugyanez vonatkozik az említett cikk (3) és (4) bekezdésére is.

37.

Ezen állítás összhangban van a tagállamoknak az „azon szolgáltatásnyújtások módjának megválasztására vonatkozó szabadság[ával], amelyekkel az ajánlatkérők kielégítik saját szükségleteiket”. ( 16 )

38.

Másrészt, amint azt már kifejtettem, a települési szervezetek és a közintézmények (még akkor sem, ha kereskedelmi társaságok formájában működnek) nem hivatkozhatnak a 2014/24 irányelv 12. cikkének (3) és (4) bekezdésében foglalt állítólagos „közvetlen hatályra” az állammal szemben. A települési szervezetek a döntéseiket ellenőrző állami szervekkel való kapcsolataikban nem „magánszemélyek”, akik e közvetlen hatályra hivatkozhatnak.

39.

Ezen okokból – bár szükségtelennek tartom, hogy e jogvitában a 2014/24 irányelv 12. cikkének (3) és (4) bekezdése közvetlen hatályával kapcsolatosan választ adjak, amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy foglalkozik ezzel, a tárgyaláson hosszasan vitatott kérdéssel –a belga kormánynak és a Bizottságnak a tárgyaláson kifejtett álláspontját osztom.

40.

A 2014/24 irányelv 12. cikke egy olyan lehetőség minimális feltételeit határozza meg, amelynek gyakorlását – ismétlem – a tagállamok teljes mértékben kizárhatnak. Amennyiben nem a kizárás mellett döntenek, a 12. cikk közvetlen hatályának egyetlen elképzelhető esete (amelyre csak a sérelmet szenvedett gazdasági szereplő hivatkozhatna) az lenne, ha az említett cikkben előírt minimumfeltételek hiányában az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési szabályok megkerülésére és in house ügylet vagy horizontális együttműködés létesítésére törekedne.

41.

A fenti megállapítások azonban nem jelentik azt, hogy a 2014/24 irányelv 12. cikkének (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható a jelen ügyben.

42.

A hatóságok számára az irányelv átültetését megelőzően a 12. cikk (3) és (4) bekezdésének való megfelelés kötelezettsége nem az ilyen rendelkezések esetleges közvetlen hatályából, hanem „az állami hatóságok arra irányuló kötelezettség[éből ered], hogy feleljenek meg az irányelvek rendelkezéseinek (az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése), valamint, hogy lojálisan működjenek együtt, és biztosítsák a szerződésekből és az [uniós] intézmények intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljes körű végrehajtását (az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése)”. ( 17 )

43.

A két előzetes döntéshozatal iránti kérelem első kérdéseire adandó megfelelő válasznak tehát elsősorban a hatóságoknak a 2014/24 irányelvhez való azon időpontban fennálló kötöttségére (vagy ahogy a Bizottság a tárgyaláson mondta, annak kötelező hatályára) kell összpontosítania, amikor az irányelvet az átültetésre meghatározott határidő lejárta ellenére még nem ültették át.

44.

A Bíróság megerősítette e megfelelési kötelezettséget. ( 18 )

45.

Ami az e két jogvitában érintett – közjogi jellegét tekintve nem vitatott – ajánlatkérő szerveket illeti, ez azt jelenti, hogy a 2014/24 irányelv az átültetésére megszabott határidő utolsó napjától kezdődően kötötte őket. ( 19 )

46.

A nemzeti jogba történő átültetés hiányában, és függetlenül attól, hogy a 2014/24 irányelv 12. cikkének (3) és (4) bekezdése közvetlen hatállyal bír‑e, és így hivatkozhatnak‑e arra a magánszemélyek a hatóságokkal vagy a hozzájuk tartozó szervezetekkel szemben, ez utóbbiak, amennyiben ajánlatkérő szervként járnak el, kötelesek megfelelni az említett rendelkezésben foglalt követelményeknek.

47.

Amennyiben Farciennes település és az SLSP Sambre et Biesme a projektjei megvalósításához szükséges szolgáltatások beszerzése érdekében nem akarták igénybe venni a piacot, és el kívánták kerülni a szokásos közbeszerzési eljárásokat, a tényállás megvalósulása idején vonatkozásukban a 2014/24 irányelv 12. cikkében meghatározott feltételek voltak hatályosak.

48.

Az irányelv átültetését követően a közjogi szervezetek közötti vertikális (in house) vagy horizontális együttműködést nem kell közbeszerzési eljárás alá vonni, ha a tagállam – szabadságát kihasználva – úgy dönt, hogy él a 2014/24 irányelv hatálya alól való kizárásnak – a Bíróság által értelmezett 12. cikkében biztosított – lehetőségével. ( 20 )

49.

Ebben az összefüggésben, amennyiben egy állam úgy döntött, hogy engedélyezi a közigazgatási szervek közötti együttműködésnek a 2014/24 irányelvben előírt alakszerű eljárások alól kizárt mechanizmusait, az ajánlatkérő szerveknek meg kell felelniük az irányelv 12. cikkének (3) és (4) bekezdésében foglalt követelményeknek, ha bizonyos szolgáltatások vagy áruk beszerzések kapcsán nem kívánják a piacot igénybe venni.

50.

A C‑384/21. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdés a 2014/24 irányelv hatálya alól történő kizárásra vonatkozik, amint azt ezen irányelv 12. cikkének (4) bekezdése előírja.

51.

A 2014/24 irányelv 12. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett kizárással ellentétben, amelynek értelmében egy (vagy több) ajánlatkérő szervnek a közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevője feletti irányítással kell rendelkeznie, a (4) bekezdésben foglalt kizárás olyan ajánlatkérő szervek együttműködésén alapul, amelyek között nem áll fenn ilyen irányítási viszony.

52.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés azon állításokon alapul, amelyeket Farciennes település másodlagosan terjesztett elő arra az esetre, ha – az SLSP Sambre et Biesme, valamint az IGRETEC között fennálló viszonyra tekintettel – megállapítható lenne, hogy az irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesülnek. ( 21 )

53.

Farciennes település azt állítja, hogy az említett bekezdésben előírt közös irányítás hiányában, a 2014/24 irányelv 12. cikkének (4) bekezdése értelmében az ajánlatkérő szervek közötti horizontális együttműködés továbbra is lehetséges. A közte, az SLSP Sambre et Biesme, valamint az IGRETEC közötti együttműködés ilyen jellegű.

54.

Észrevételeiből azt a következtetést vonom le, hogy Farciennes település kétféleképpen értelmezi az érintett közjogi szervezetek közötti viszonyokat:

55.

A viszonyok mindkét esetben a 2014/24 irányelv 12. cikkének (4) bekezdése alá tartoznak. Következésképpen nincs szükség versenyeztetésre.

56.

A 2014/24 irányelv 12. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendelkezés a), b) és c) pontjában felsorolt három feltétel ( 24 ) együttes teljesülése esetén a közbeszerzési szerződés nem tartozik a 2014/24 irányelv hatálya alá.

57.

A nemzeti bíróság kétségei az említett cikk értelmében vett „együttműködés” kifejezés fogalmára vonatkoznak, amely fogalmat önállóan kell értelmezni. ( 25 )

58.

Egy másik alkalommal kifejtettem, ( 26 ) hogy a rendelkezés magában foglalja a Bíróságnak a kodifikáció előtti ítélkezési gyakorlatát, azonban túl is mutat azon: pontosítja és rugalmasabbá teszi azt azáltal, hogy követelményeit bizonyos mértékig a többi olyan képlet követelményeihez közelíti, amelyek lehetővé teszik a közszférába tartozó szervezetek bizonyos szerződéseinek a 2014/24 irányelv hatálya alóli kizárását. ( 27 )

59.

Ez magyarázza a 2014/24 irányelv értelmében vett, az alakszerű közbeszerzési eljárások hatálya alá nem tartozó horizontális együttműködés következő jellemzőit:

60.

Ezzel szemben elengedhetetlen, hogy a felek együttműködése valamennyi fél tekintetében közös célkitűzés elérésére irányuljon. Ez a horizontális együttműködés alapvető eleme, amely különbözik az ajánlatkérő szerv által irányított szervezetek részére történő közvetlen odaítéléstől.

61.

Ezt a Bíróság a Remondis II ítéletében mondta ki, a 2014/24 irányelv 12. cikkének (4) bekezdés szerinti együttműködés „jellegénél fogva együttműködési dimenziójára” utalva. E dimenzió többek között az együttműködési megállapodásnak a közös szükségletek és az arra vonatkozó megoldások meghatározása révén történő előkészítésében fejeződik ki. ( 33 )

62.

Ezen túlmenően, a horizontális együttműködés kooperatív koncepción alapul, azaz a résztvevők kölcsönös kötelezettségvállalásaiban nyilvánul meg. E kötelezettségvállalások túlmutatnak egy bizonyos szolgáltatás teljesítésén, valamint annak ellentételezésén, ahogyan azt a Remondis II ítélet is egyértelművé teszi. ( 34 )

63.

A 2014/24 irányelv (33) preambulumbekezdésében kifejezetten szereplő „kooperatív koncepció” kifejezés egyenértékű a javaslatok által megkövetelt „valódi együttműködésnek”„a felek kölcsönös jogai és kötelezettségei mellett” történő létrehozásával. ( 35 ) Kizárt, hogy az egyik ajánlatkérő szerv a szóban forgó építési beruházás, szolgáltatásnyújtás vagy áruszállítás „egyszerű »megrendelője«” ( 36 ) legyen.

64.

Az együttműködés valódi jellege alapvető fontosságú minden olyan megállapodás tekintetben, amely a 2014/24 irányelv 12. cikkének (4) bekezdésére kíván hivatkozni. E jellemző lehetővé teszi a horizontális együttműködés e formájának a vertikális (in house) együttműködéstől, valamint a közbeszerzési eljárások hatálya alá tartozó olyan szerződésektől való megkülönböztetését, amelyekben az egyik fél a másik fél által meghatározott követelményeknek megfelelően végez el egy olyan feladatot, amelyért a másik fél viszont csak fizet. ( 37 )

65.

Farciennes település ismerteti a közte, az SLSP Sambre et Biesme, valamint az IGRETEC közötti horizontális együttműködési kapcsolat fennállásának alátámasztására vonatkozó első lehetőséget.

66.

Összefoglalva, emlékeztetek arra, hogy:

67.

Véleményem szerint az ily módon bemutatott háromoldalú kapcsolat nem tartozik a 2014/24 irányelv 12. cikke (4) bekezdésének hatálya alá. Ezen értékelés tekintetében egyetértek a kérdést előterjesztő bírósággal, amely szerint „pusztán az a tény, hogy [az IGRETEC] a Farciennes település és az SLSP Sambre et Biesme között a farciennes‑i ökonegyed létrehozására irányuló közös projekt megvalósítására kötött megállapodás keretében feladatokat lát el, nem jelenti azt, hogy az IGRETEC maga is együttműködik a projektben, és azt sem, hogy az e megállapodást aláíró felekkel közös célt követ”. ( 38 )

68.

A tényállásnak a kérdést előterjesztő bíróság általi ismertetésére figyelemmel több ok is arra késztet, hogy megerősítsem e bíróság azon értékelését, amellyel a Bizottság is egyetértett. Hangsúlyozom, hogy kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata a jogvita ténybeli hátterének meghatározása, ami az érintett felek részvételének és az általuk megvalósítani kívánt céloknak az értékelését foglalja magában.

69.

Először is, amint arra az alapügyben eljáró bíróság rámutat az általam imént kifejtett értelemben, nincs olyan közös célkitűzés, amely a 2014/24 irányelv 12. cikkének (4) bekezdése értelmében igazolná a három szervezet közötti együttműködést. ( 39 )

70.

Az IGRETEC létesítő okiratának és a szóban forgó projektekben való részvételének elemzése alapján a Conseil d’État (államtanács) hangsúlyozta, hogy az IGRETEC által a jelen ügyben elvégzett feladatok a tevékenységi kör „I. ágazatába”, azaz a projektek megvalósítására szakosodott, tanulmányokat készítő és projektirányítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások által a piacon végzett tevékenységekbe tartoznak, nem pedig a régió gazdasági, társadalmi és idegenforgalmi fejlesztésére, és különösen egyes ingatlanok építésére, finanszírozására és hasznosítására vonatkozó „II. ágazatba”. ( 40 )

71.

Másodsorban hiányzik az az együttműködési dimenzió is, amely elsősorban az együttműködni kívánó felek közös igényeinek és megoldásainak meghatározásában nyilvánul meg. E szakaszban az IGRETEC szakmai közreműködése abban lehet hasznára Farciennes településnek és az SLSP Sambre et Biesme‑nek, hogy azonosítsák és megértsék az általuk létrehozni kívánt ökonegyed projekt szükségleteit. Ezzel szemben az IGRETEC esetében más szükségletekről van szó.

72.

Harmadsorban, számomra úgy tűnik, hogy a felek erőforrásainak legjobb megosztására és felhasználására vonatkozó stratégia Farciennes településre, valamint az SLSP Sambre et Biesme‑re korlátozódik, még akkor is, ha azok az IGRETEC által javasolt lehetőségek alapján működnek. ( 41 ) Ez utóbbi valójában semmilyen közszolgáltatást nem nyújt közösen az említett településsel és az SLSP Sambre et Biesme‑ével.

73.

Végezetül, az IGRETEC‑nek a két ajánlatkérő szerv közötti viszonyba a projektirányítási segítségnyújtásra, valamint jogi és környezetvédelmi szolgáltatásokra irányuló megállapodás által történő bevonása ( 42 ) nem felel meg a valódi együttműködés követelményeinek. E megállapodással Farciennes település és az SLSP Sambre et Biesme az IGRETEC tekintetében semmi olyanra nem kötelezik magukat, ami eltérne egy versenyeztetés keretében kifejtett tevékenységüktől: olyan szolgáltatásokat kérnek, amelyeket az IGRETEC kínál, egyedüli ellenszolgáltatási kötelezettségként a fizetést vállalva.

74.

A második lehetőség a horizontális és vertikális együttműködés kombinációját tartalmazza, amelyben a horizontális együttműködésben részt vevő két fél egyike (Farciennes település) által irányított IGRETEC a másik fél (az SLSP Sambre et Biesme) számára is nyújt mindkét fél által fizetett szolgáltatást.

75.

Farciennes település úgy véli, hogy amikor az IGRETEC‑et bízza meg projektek, jogi szolgáltatások és környezetvédelem irányításával kapcsolatos segítségnyújtással, akkor a település saját erőforrásait használja. E körülményt a közte és az SLSP Sambre et Biesme közötti együttműködéssel összefüggésben is figyelembe kellene venni.

76.

Nem tudom elfogadni ezt az érvet, amelyet maga Farciennes település másodlagosan hoz fel (egy olyan érvelés keretében, amely maga is másodlagos a fő állásponthoz képest), és talán éppen ezért nem fejt ki részletesebben.

77.

Ha helyesen értelmezem Farciennes település álláspontját, akkor arra hivatkozik, hogy a vertikális együttműködési viszonyban álló két szervezet (az IGRETEC és maga a település) e viszony alapján a harmadik féllel való horizontális együttműködés szempontjából egy és ugyanazon szervezetnek minősül. ( 43 ) Következésképpen nem szükséges, hogy mindketten aláírják az SLSP Sambre et Biesme‑ével kötendő keretmegállapodást.

78.

Nem értek egyet ezzel az érveléssel. A vertikális (in house) együttműködésben az ajánlatkérő szerv és azon segédszerv, amely felett az ajánlatkérő szerv a saját szervezeti egységei felett gyakorolt irányításhoz hasonló irányítást gyakorol, mind a közbeszerzési szerződés megkötése előtt, mind pedig azt követően formálisan független jogalanyok.

79.

A Farciennes település és az IGRETEC közötti in house viszony fennállása tehát nem elegendő annak megállapításához, hogy teljesülnek az SLSP Sambre et Biesme‑ével való horizontális együttműködés követelményei.

80.

A fent kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Conseil d’État (államtanács, Belgium) számára: