1.

Az uniós jogalkotó – felismerve azt, hogy aszimmetria áll fenn a versenyjog magánjogi érvényesítésére vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos információkat illetően – a 2014/104/EU irányelvvel ( 2 ) harmonizálta a kártérítési keresetekhez kért bizonyítékok feltárására vonatkozó szabályokat.

2.

Az irányelv 5. cikke határozza meg azokat a szabályokat, amelyek együttesen általános rendszert alkotnak ezen a területen. E rendelkezést kiegészítve az említett irányelv 6. cikke különös szabályokat állapít meg a versenyjog közjogi érvényesítéséért felelős hatóságok ügyirataiban található bizonyítékok feltárására vonatkozóan.

3.

Noha a 2014/104 irányelv 5. cikkében foglalt szabályok értelmezése már volt előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya ( 3 ), a Bíróságot most először kérik fel az említett irányelv 6. cikkében foglalt szabályok értelmezésére vonatkozó határozathozatalra.

4.

Az előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések ugyanis a RegioJet által a České dráhy a.s. vasúti piacot érintő és a versenyszabályokkal ellentétes magatartása következtében állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti eljárás tágabb összefüggésébe illeszkednek. Ebben az összefüggésben, bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés a 2014/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, lényegében a versenyjog magánjogi és közjogi érvényesítése közötti kapcsolat problémáját érinti. Az előterjesztő bíróság ezt követő négy kérdése kifejezetten ezen irányelv 6. cikkére vonatkozik.

5.

A 2014/104 irányelv 5. cikkének (1) és (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az Unióban indított kártérítési eljárásokban azon felperes kérésére, aki a kárigény elfogadhatóságának alátámasztásához elegendő, az észszerűen rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékot tartalmazó, megalapozott indokolást nyújtott be, a nemzeti bíróságok az e fejezetben meghatározott feltételeknek megfelelően kötelezhessék az alperest vagy a harmadik felet az ellenőrzésük alatt álló releváns bizonyítékok feltárására. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok az alperes kérelmére a felperest vagy a harmadik felet kötelezhessék a releváns bizonyítékok feltárására.

[…]

(8)   A (4) bekezdésnek és az (7) bekezdésnek, valamint a 6. cikknek a sérelme nélkül, ez a cikk nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy olyan szabályokat tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek a bizonyítékok szélesebb körű feltárását eredményeznék.”

6.

Ezen irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontja és (9) bekezdése előírja:

„(5)   A nemzeti bíróságok az alábbi kategóriákba tartozó bizonyítékok feltárását kizárólag azt követően rendelhetik el, hogy a versenyhatóság határozat elfogadása révén vagy egyéb módon lezárta eljárását:

[…]

(9)   A versenyhatóság ügyiratában szereplő, az e cikkben felsorolt kategóriák egyikébe sem tartozó bizonyítékok feltárása e cikk sérelme nélkül bármikor elrendelhető kártérítési perekben.”

7.

A 2001. április 4‑i zákon č. 143/2001 Sb., o ochraně hospodářské soutěže (a verseny védelméről szóló törvény) az alapügy tényállása idején alkalmazandó változata (a továbbiakban: 143/2001. sz. törvény) 1. §‑ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e törvény „az áruk és szolgáltatások piacán […] megszervezi a verseny védelmét minden olyan magatartással szemben, amely akadályozza, korlátozza, torzítja vagy fenyegeti a versenyt”.

8.

A 143/2001 törvény 21ca. §‑ának (2) bekezdése lényegében úgy rendelkezik, hogy a nemzeti versenyhatóság előtt folyamatban lévő közigazgatási eljárás céljából készített és benyújtott dokumentumok és információk csak a vizsgálat lezárása után, vagy a nemzeti versenyhatóságnak a közigazgatási eljárás lezárásáról szóló végleges határozata után tárhatók fel a hatóságoknak.

9.

A 2017. július 20‑i Zákon č. 262/2017 Sb., o náhradě škody v oblasti hospodářské soutěže (a versenyjogi kártérítésről szóló 262/2017. sz. törvény) a 2014/104 irányelvet ülteti át a cseh jogrendbe.

10.

E törvény 2.§‑a (2) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a titoktartási kötelezettséggel védett bizalmas információk közé tartoznak többek között az igazolások és információk, amelyeket kifejezetten a nemzeti versenyhatóság előtti közigazgatási eljárás céljára bocsátottak rendelkezésre.

11.

Az említett törvény 15. §‑ának (4) bekezdése előírja, hogy a 2. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett bizalmas információ feltárására vonatkozó kötelezettség legkorábban csak a versenyhatóságnak a közigazgatási eljárás lezárásáról szóló határozata jogerőre emelkedését követően írható elő.

12.

Ugyanezen törvény 16. §‑a (1) bekezdésének c) pontja lényegében úgy rendelkezik, hogy a nemzeti versenyhatóság ügyiratában szereplő, bizalmas információkat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem esetén a tanács elnöke megvizsgálja, hogy azok feltárása nem veszélyeztetné‑e a versenyszabályok hatékony alkalmazását. E 16. § (3) bekezdése szerint a bizalmas információkat tartalmazó dokumentumok csak a vizsgálat lezárása után vagy a nemzeti versenyhatóságnak a közigazgatási eljárás lezárásáról szóló végleges határozata után tárhatók fel.

13.

2012. január 25‑én a řad pro ochranu hospodářské soutěže (versenyvédelmi hivatal, a továbbiakban: cseh versenyhatóság) hivatalból közigazgatási eljárást indított a České dráhy által elkövetett esetleges erőfölénnyel való visszaélés miatt.

14.

2015. november 25‑én ( 4 ) a RegioJet kártérítési keresetet indított a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) előtt, amelyben a České dráhy állítólagosan versenyellenes magatartása miatt elszenvedett károk megtérítését kéri.

15.

2016. november 10‑én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a 773/2004/EK rendelet ( 5 ) 2. cikkének (1) bekezdése alapján eljárást indít az AT.40156. sz. Czech Rail ügyben.

16.

2016. november 14‑én a cseh versenyhatóság felfüggesztette közigazgatási eljárását, mivel úgy vélte, hogy a Bizottság eljárása lényegében ugyanarra a magatartásra irányul, mint amelyet a közigazgatási eljárásban vizsgál.

17.

A RegioJet a kártérítési kereset érdekében 2017. október 11‑én a 2017. július 20‑i 262/2017. sz. törvény 10. és azt követő §‑ai, valamint 18. §‑a szerinti dokumentumok feltárását kérte a nemzeti bíróságtól. Ez a kérelem többek között olyan dokumentumok feltárására irányult, amelyekről a RegioJet feltételezte, hogy a České dráhy birtokában vannak, így többek között a vasúti közlekedésre és e társaság kereskedelmi területére vonatkozó számviteli dokumentumokról és jelentésekről van szó.

18.

A 143/2001. sz. törvény 21ca. §‑ának (2) bekezdése alapján a cseh versenyhatóság kijelentette, hogy a közigazgatási eljárás során birtokába került kért dokumentumok a vonatkozó közigazgatási eljárás érdemi részének végleges lezárásáig nem mutathatók be. Ezenfelül megállapította, hogy a felperes által kért további dokumentumok azon dokumentumok csoportjába tartoznak, amelyek a teljes dokumentációt alkotják, és azzal az indokkal hogy ez a versenyjogi jogsértések elleni politika hatékonysági szintjének csökkenéséhez vezethet, megtagadta e dokumentumok átadását.

19.

A bizonyítékok feltárása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság kérdésére válaszolva a Bizottság 2018. február 26‑án kelt levelében hangsúlyozta, hogy a bírónak, amikor az eljárásban részt vevő valamennyi fél és harmadik felek jogos érdekeinek védelme érdekében bizonyítási eszközök feltárásáról határoz, különösen az arányosság elvét kell alkalmaznia, és intézkedéseket kell hoznia az ilyen információk védelme érdekében. Javasolta a kártérítési kereset érdemi tárgyalásának felfüggesztését.

20.

2018. március 14‑i végzésével az elsőfokú bíróság arra kötelezte a České dráhyt, hogy bizonyítékokat tárjon fel oly módon, hogy olyan dokumentumokat csatol az ügyiratokhoz, amelyek nemcsak az alperes által kifejezetten a versenyvédelmi hivatal előtti eljárás céljából előkészített információkat, hanem olyan információkat is tartalmaztak, amelyeket ezen eljárástól függetlenül kell létrehozni és tárolni, például vasúti összeköttetésekkel kapcsolatos részletes kimutatásokat, vasúti közlekedésre vonatkozó negyedéves jelentéseket vagy a České dráhy által fenntartott kereskedelmi kapcsolatok jegyzékét. Ezzel szemben a bíróság elutasította a RegioJet azon kérelmeit, amelyek egyrészt a České dráhy kereskedelmi területére vonatkozó számviteli dokumentumok, közöttük a vonalak és vonattípusok szerinti megfelelési kódok, másrészt a České dráhy igazgatótanácsának 2011 szeptembere és októbere közötti üléseiről készült jegyzőkönyvek feltárására irányultak.

21.

2018. december 19‑i végzésével az elsőfokú bíróság úgy határozott, hogy a Bizottság által a České dráhyval szemben 2016. november 10‑én indított, versenyellenes magatartásokkal eljárás lezárásáig felfüggeszti a kártérítési eljárást. A 2017. július 20‑i 262/2017. sz. törvény 27. §‑ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a kártérítési eljárásban a bíróságot köti valamely másik bíróság, a cseh versenyvédelmi hivatal és a Bizottság versenykorlátozás fennállását és annak elkövetőjét megállapító határozata. Egyébként a nemzeti eljárási szabályok is kötelezik a bíróságot a kártérítési polgári per felfüggesztésére, amennyiben a bíróság döntésétől függő kérdésről más eljárásban döntenek, és a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy ezekben az eljárásokban döntsön.

22.

2019. november 29‑i végzésével a fellebbviteli bíróságként eljáró Vrchní soud v Praze (prágai felsőbíróság, Cseh Köztársaság) helybenhagyta a 2018. március 14‑i végzést, és a feltárt bizonyítékok védelmének biztosítása érdekében arra irányuló intézkedéseket fogadott el, hogy e bizonyítékokat bírósági letétbe helyezik, és azokat az ügyelosztási rendnek megfelelően az ügyben eljáró bíró előzetes jóváhagyását követően, indokolással ellátott írásbeli kérelem alapján, kizárólag az eljárásban részt vevő felekkel, képviselőikkel és a szakértőkkel közlik.

23.

A České dráhy e végzés ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Nejvyšší soudhoz (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

24.

E körülmények között a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság) a Bíróság Hivatalához 2021. február 1‑én érkezett, 2020. december 16‑i határozatával úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25.

Az alapeljárás felei, a görög és az olasz kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A České dráhy és a Bizottság képviselője vett részt a 2022. április 3‑án tartott tárgyaláson.

26.

Ahhoz, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre hasznos választ lehessen adni (C. szakasz), egyrészt meg kell vizsgálni, hogy azok elfogadhatóak‑e azon rendelkezések időbeli hatályának fényében, amelyek értelmezését a nemzeti bíróság kéri (A. szakasz), másrészt néhány megjegyzést kell tenni a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárására vonatkozó szabályokról (B. szakasz).

27.

Bár a 2014/104 irányelv szövegszerűen nem tesz különbséget az anyagi és az eljárási rendelkezések között, ( 7 ) a Bíróság már rámutatott, hogy ez az irányelv tartalmaz egy olyan konkrét rendelkezést, nevezetesen a 22. cikket, amely kifejezetten meghatározza az irányelv eljárásjogi és anyagi jogi rendelkezéseinek időbeli alkalmazási feltételeit ( 8 ).

28.

A rendelkezések e két kategóriája esetében az időbeli alkalmazás feltételei eltérőek. Ahhoz, hogy a 2014/104 irányelvnek az alapügyben való alkalmazhatóságáról dönteni lehessen, meg kell határozni, hogy az irányelv 5. és 6. cikke eljárási vagy anyagi jogi rendelkezéseknek minősül‑e.

29.

Röviden, az anyagi jogi szabályok a versenyjog megsértésében részt vevő személyek felelősségének fennállását és mértékét, míg az eljárási szabályok egy eljárás lefolytatását határozzák meg. Ez utóbbiak nem veszítik el eljárási jellegüket azáltal, hogy a kártérítési eljárásban való alkalmazásuk hatással lehet az említett felelősségnek az eljárás végén történő megállapítására ( 9 ). Ennek megfelelően, amint arra a PACCAR ügyre vonatkozó indítványomban ( 10 ) már rámutattam, bár a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikke látszólag bizonyos jogokat biztosít a magánszemélyeknek, e jogok azonban csak a nemzeti bíróság előtti eljárás keretében gyakorolhatók, és lényegében olyan eljárási intézkedésekről van szó, amelyek lehetővé teszik e bíróság számára azon tények megállapítását, amelyekre az eljárás felei hivatkoznak. Az említett irányelv 5. és 6. cikkét átültető nemzeti rendelkezések alkalmazásának feltételeit ezért az irányelv 22. cikkének (2) bekezdése határozza meg.

30.

A 2014/104 irányelv 22. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kellett, hogy az ezen irányelv eljárási rendelkezéseinek való megfelelés érdekében elfogadott nemzeti intézkedések ne legyenek alkalmazhatók az olyan kártérítési keresetekre, amelyeket valamely nemzeti bíróságnál 2014. december 26. előtt indítottak. E rendelkezésből a contrario az következik, hogy a tagállamok diszkrecionális jogkörrel rendelkeztek arra, hogy az irányelv átültetése során eldöntsék, hogy az irányelv eljárásjogi rendelkezéseinek átültetésére irányuló nemzeti szabályok alkalmazhatók legyenek‑e, vagy sem, a 2014. december 26. után, viszont még az említett irányelv átültetésének időpontját megelőzően, illetve legkésőbb az átültetési határidejének lejártát, azaz 2016. december 27‑ét megelőzően indított kártérítési keresetekre ( 11 ).

31.

E tekintetben egyrészt megjegyzem, hogy a felülvizsgálati kérelmet a RegioJet által 2017. október 11‑én benyújtott bizonyítékfeltárás iránti kérelemre vonatkozó első- és másodfokú bírósági határozatok ellen nyújtották be, a 2014/104 irányelvet a cseh jogrendbe átültető nemzeti rendelkezések alapján.

32.

Másrészt, amint az az érdekelt felek észrevételeiből kitűnik, a kártérítési keresetet, amely érdekében a bizonyítékfeltárás iránti kérelmet előterjesztették, 2015. november 25‑én, azaz a 2014/104 irányelv átültetésének időpontja előtt nyújtották be. A 2017. július 20‑i 262/2017. sz. törvényből azonban kitűnik, hogy a cseh jogalkotó úgy döntött, hogy az említett irányelv eljárási rendelkezéseit átültető nemzeti rendelkezések közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandók az átültetés időpontja előtt benyújtott keresetekre is ( 12 ).

33.

A 2014/104 irányelv 5. és 6. cikkét ezért az alapügy szempontjából relevánsnak kell tekinteni.

34.

Ezt a megfontolást nem kérdőjelezi meg az a tény sem, hogy úgy tűnik, a szóban forgó kártérítési kereset a 2014/104 irányelv elfogadását megelőzően elkövetett magatartásra vonatkozik. Ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdésével ugyanis csak az irányelv anyagi jogi rendelkezéseit átültető nemzeti rendelkezések visszamenőleges hatályú alkalmazása ellentétes. Márpedig az irányelv 5. és 6. cikke eljárási jellegű rendelkezés.

35.

Ezt a megállapítást az sem kérdőjelezi meg, hogy a jelen ügyben kért bizonyítékok az eljárást 2012. január 25-én megindító cseh versenyhatóság ügyiratában találhatók. A 2014/104 irányelv 22. cikkének (2) bekezdése az eljárási rendelkezések időbeli hatályának meghatározásakor ugyanis nem a versenyhatóság ‐ amelynek érdekeit az említett irányelv 6. cikke védi ‐ általi eljárás megindításának időpontjára, hanem a kártérítési kereset nemzeti bírósághoz történő benyújtásának időpontjára utal. Ezáltal ez a rendelkezés a nemzeti bírósági eljárás vonatkozásában e bíróság azon hatáskörét határolja körül, amely a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárására vonatkozik.

36.

Semmi sem enged tehát arra következtetni, hogy a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikkének értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával. Ebből következik, hogy az e rendelkezések értelmezésére vonatkozó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóak.

37.

Amint arra a jelen indítvány bevezetőjében emlékeztettem, a 2014/104 irányelv 5. cikke általános szabályokat állapít meg a bizonyítékok feltárására vonatkozóan, míg az említett irányelv 6. cikke olyan szabályokkal egészíti ki ezen általános szabályokat, amelyek kifejezetten a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárására vonatkoznak.

38.

Ez utóbbi rendelkezés a bizonyítékok több kategóriáját különbözteti meg, többek között:

39.

Egyébként az e kategóriákba tartozó bizonyítékok feltárására vonatkozóan a 2014/104 irányelv a nemzeti bíróságok szigorú felügyelete mellett a szóban forgó érdekek, vagyis a jogsértések sértettjei, a jogsértések elkövetői, harmadik személyek érdekei, valamint a közérdek mérlegelésére irányuló mechanizmust tartalmaz, különösen a kért bizonyítékok relevanciáját, valamint az azok feltárására vonatkozó intézkedések szükségességét és arányosságát illetően ( 13 ). E célból ezen irányelv 5. cikke meghatározza ezeket, az irányelv 6. cikkében rögzített feltételeket kiegészítő. az e felügyelet gyakorlására vonatkozó kritériumokat.

40.

E megjegyzések alapján kell megvizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket.

41.

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes‑e az, ha a nemzeti bíróság a versenyjog megsértése miatt indított kártérítési perben a bizonyítékok feltárását annak ellenére elrendeli, hogy a Bizottság előtt e jogsértéssel kapcsolatban folyamatban van az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárás, ami e nemzeti eljárás felfüggesztését vonja maga után.

42.

E kérdés megválaszolásához először is tisztázni kell az uniós jog azzal kapcsolatos álláspontját, hogy a nemzeti bíróság felfüggeszti az előtte folyamatban lévő eljárást a Bizottság által indított kártérítési eljárás miatt. Másodszor, meg kell vizsgálni, hogy az uniós joggal egy ilyen felfüggesztés eredményeként ellentétes‑e, ha a nemzeti bíróság a kártérítési eljárás érdekében elrendeli a bizonyítékok feltárását ( 14 ).

43.

Az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése értelmében a Bizottság által kezdeményezett eljárás megfosztja a tagállamok versenyhatóságait azon jogkörüktől, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikket ugyanezen jogsértések vonatkozásában alkalmazzák. Ezzel szemben e rendelet 16. cikke (1) bekezdése értelmében a kártérítési perben eljáró nemzeti bíróságok a Bizottság által kezdeményezett eljárás következtében nem veszítik el automatikusan az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazására és az ezen intézmény által vizsgált jogsértések elbírálására irányuló hatáskörüket. Ez a bíróság továbbá nem köteles felfüggeszteni az eljárását.

44.

Az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot. [Ilyen határozat hiányában] [k]erülniük kell továbbá az olyan határozat kibocsátását, amely ellentétben állna a Bizottság által kezdeményezett eljárásban a Bizottság által tervezett határozattal. E célból a nemzeti bíróság felmérheti, hogy szükséges-e az előtte folyó eljárást felfüggeszteni.”

45.

A 2014/104 irányelv sem kötelezi a nemzeti bíróságokat az eljárások felfüggesztésére. Az irányelv 6. cikke (5) és (9) bekezdésének értelmezéséből kitűnik, hogy az irányelv azt az értelmezést támasztja alá, amely szerint a kártérítési eljárás folytatódhat akkor is, ha a versenyhatóság előtt eljárás van folyamatban. Míg a szürke listán szereplő bizonyítékokat nem lehet feltárni azelőtt, hogy a versenyhatóság lezárja az eljárást (az említett irányelv 6. cikkének (5) bekezdése), addig a fehér listán szereplő bizonyítékok feltárása „bármikor elrendelhető kártérítési perekben” (ugyanezen irányelv 6. cikkének (9) bekezdése).

46.

Az uniós jog szempontjából tehát a kártérítési eljárás felfüggesztése nem kötelező a Bizottság által indított eljárás miatt. E jog szempontjából a nemzeti bíróságnak – függetlenül attól, hogy felfüggeszti‑e az eljárását vagy sem – kétségkívül gondoskodnia kell többek között arról, hogy ne hozzon a Bizottság által tervezett határozattal ellentétes határozatot. Ugyanakkor és még inkább, az ilyen felfüggesztés hatásai a nemzeti jog területére tartoznak, az uniós jogból eredő olyan korlátozásokkal, mint például amelyeket az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése ír elő, és amelyek az említett jog hatékonyságának biztosításából, illetve a hatékonyság és az egyenértékűség elvéből erednek.

47.

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a jelen ügyben a kártérítési eljárást a nemzeti eljárási szabályokból eredő kötelezettség miatt felfüggesztették. A Bíróságnak azonban nem kell választ adnia arra a kérdésre, hogy e „kötelezettség” összeegyeztethető‑e azokkal a jogokkal, amelyek a versenyjog megsértése miatt kárt szenvedett személyeket az uniós jog alapján megilletik. A Bíróságnak nem feladata továbbá annak eldöntése, hogy a nemzeti bíróság – az uniós jogból eredő korlátozásokra is figyelemmel – a nemzeti eljárási szabályai alapján hozhat‑e intézkedéseket az eljárás felfüggesztését követően. A jelen ügyben csak az a kérdés, hogy a 2014/104 irányelvvel ellentétes‑e az, ha egy nemzeti bíróság egy ilyen felfüggesztés következtében az ezen irányelv 5. és 6. cikkét átültető nemzeti rendelkezések alapján elrendeli a bizonyítékok feltárását.

48.

Amint azt egy másik kontextusban már megjegyeztem ( 15 ), úgy tűnik, hogy a 2014/104 irányelv nem határozza meg azt a viszonyt, amelynek eljárási szinten technikailag fenn kell állnia a bizonyítékfeltárás iránti kérelem és a kártérítési kereset között (a bizonyítékfeltárás iránti kérelem mint az érdemi eljárásban szereplő intézkedés, a közbenső eljárás keretében vizsgált kérelem vagy akár külön eljárás keretében vizsgált kérelem). Ugyanezen másik kontextusban megállapítottam, hogy a kártérítési kereset benyújtása előtt megfogalmazott bizonyítékfeltárás iránti kérelem szintén ezen irányelv 5. és 6. cikkének hatálya alá tartozik ( 16 ). Először is, a kártérítési eljárás felfüggesztése nem jelenti azt, hogy az ezen eljárás céljából elfogadott bizonyítékfeltárást elrendelő intézkedések nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá. Mindenesetre nem tűnik meggyőzőnek az az érvelés, hogy ez a rendelkezés az eljárás újrakezdését követően ismét alkalmazandóvá válik. Másodszor, legalábbis ugyanezen irányelv szempontjából, a kártérítési kereset tekintetében az eljárás felfüggesztése nem akadályozza automatikusan a nemzeti bíróságot abban, hogy az említett eljárás céljára bizonyítékfeltárást rendeljen el.

49.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az eljárást felfüggesztik a Bizottság által indított eljárás miatt – amely felfüggesztés az uniós jog szerint nem kötelező ( 17 ). Amint az a jelen indítvány 45. pontjában kifejtett megfontolásokból kitűnik, a 2014/104 irányelvvel legalábbis elvben nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság – a fekete és szürke listán szereplő bizonyítékokra vonatkozó különös rendelkezések betartásával – még azelőtt elrendelje a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárását, hogy e hatóság lezárja az eljárást.

50.

Ennek során azonban a nemzeti bíróságnak meg kell felelnie a 2014/104 irányelvből eredő valamennyi követelménynek, és különösen a releváns, arányos és szükséges mértékre kell korlátoznia a bizonyítékfeltárást. Amint azt a jelen indítvány 39. pontjában hangsúlyoztam, ezek a követelmények központi elemei annak a mechanizmusnak, amely annak a biztosítására szolgál, hogy a nemzeti bíróságok a versenyszabályok végrehajtása során mérlegeljék a különböző érdekeket, többek között a közérdeket.

51.

Ezzel összefüggésben a 2014/104 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy valamely, az információ feltárását elrendelő végzés arányosságának értékelésekor a nemzeti bíróságoknak mérlegelniük kell „azt [is], hogy a bizonyítékfeltárást kérelmező fél nemzeti bíróság előtt indított kártérítési keresettel összefüggésben kérelmezi‑e a bizonyítékfeltárást”. Ebből arra következtetek, hogy e körültekintően elvégzett arányossági vizsgálat keretében, különösen a versenyhatóság ügyiratában ( 18 ) szereplő bizonyítékok esetében, a nemzeti bíróságnak azt is figyelembe kell vennie, hogy a kártérítési keresettel kapcsolatos eljárást felfüggesztették.

52.

Azt a megállapítást, hogy a 2014/104 irányelvvel főszabály szerint nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság a Bizottság által indított eljárás eredményeként felfüggesztett kártérítési eljárás érdekében elrendeli a bizonyítékok feltárását, nem kérdőjelezi meg az a követelmény, hogy „[a]mennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot az [EUMSZ 101. és 102.] cikkének hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak olyan határozatot, amely ellentétben állna a Bizottság által kezdeményezett eljárásban a Bizottság által tervezett határozattal” ( 19 ).

53.

A Bizottság értelmezése szerint az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének hatálya az EUMSZ 101. vagy 102. cikk alkalmazására, vagyis a versenyjog megsértésének a nemzeti bíróság általi megállapítására korlátozódik. A bizonyítékfeltárást elrendelő bírói végzés, amely pusztán eljárási határozat, nem tartozik az említett rendelet 16. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

54.

Anélkül, hogy megkérdőjelezném a Bizottság által előadott értelmezést és az általa levont következtetést, egy árnyaltabb értelmezést elfogadhatóbbnak tartok. Ugyanis mind az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elve, mind az uniós versenyjog hatékony és egységes alkalmazásának célja, valamint a jogbiztonság általános elve – amely az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében ( 20 ) is megjelenik – véleményem szerint megköveteli, hogy a nemzeti bíróság a kártérítési eljárásban bármilyen határozat vagy intézkedés elfogadása során figyelembe vegye a Bizottság előtt folyamatban lévő eljárást, különösen akkor, ha ez a bírósági határozat vagy intézkedés – akár eseti alapon is – a versenyjog megsértésének megállapítására vonatkozik.

55.

E tekintetben megjegyzem, hogy ahhoz, hogy a nemzeti bíróság elrendelhesse a jogsértés állítólagos sértettje által kért bizonyítékfeltárást, alá kell támasztani annak a kártérítési kérelemnek az elfogadhatóságát, amelynek érdekében e feltárást kérik ( 21 ).

56.

A határozatok közötti ellentmondások elkerüléséhez fűződő érdek, amely a versenyszabályok következetes alkalmazásának és a jogbiztonság általános elvének biztosítására irányuló törekvésből fakad, főszabály szerint nem kérdőjeleződik meg akkor, ha a nemzeti bíróság a Bizottság által indított eljárás miatt felfüggesztett kártérítési eljárás céljából elrendeli a bizonyítékok feltárását ( 22 ).

57.

A Gasorba és társai ( 23 ) és a Groupe Canal + kontra Bizottság ítéletből ( 24 ) ugyanis kitűnik, hogy ha a Bizottság egyrészt „olyan határozatot szándékozik elfogadni, amely a jogsértés befejezését írja elő”, másrészt pedig az 1/2003 rendelet 9. cikke (1) bekezdése alapján olyan határozatot fogad el, amely az érintett vállalkozások számára kötelezettségvállalások felajánlását teszi kötelezővé, a nemzeti bíróságok az érintett magatartások tekintetében nem hozhatnak olyan „negatív” határozatot, amely megállapítja az EUMSZ 101. és 102. cikk megsértésének hiányát. A bizonyítékfeltárás elrendelése annak megállapítását követően, hogy azon kárigény elfogadhatósága, amelynek érdekében e feltárást kérik, megalapozott, nem tekinthető „negatív” határozatnak, tekintettel arra, hogy a Bizottság folytatja az eljárást, és annak megállapítására törekszik, hogy fennáll‑e az EUMSZ 101. és 102. cikk megsértése.

58.

Egyébiránt a Masterfoods és HB ítéletből ( 25 ) kitűnik, hogy amennyiben a nemzeti bíróság „a bizottsági határozattal ellentétes határozat meghozatalának elkerülése érdekében” arra tekintettel, hogy az előtte folyamatban lévő ügy eldöntése az EUMSZ 101. vagy 102. cikkre vonatkozó, a határozat címzettje által benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező bizottsági határozat érvényességétől függ, felfüggeszti az eljárást, „a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a felek érdekeinek védelme érdekében ideiglenes intézkedések elrendelése szükséges‑e a végleges határozat meghozataláig”. A Bizottság határozatának hiányában a határozatok közötti ellentmondások elkerüléséhez fűződő érdek még kevésbé akadályozhatja meg, hogy a nemzeti bíróság, amely az eljárás ezen intézmény általi megindítása miatt felfüggeszti az eljárását, megállapítsa, hogy a kárigény megalapozott, és elrendelje a bizonyítékok feltárását.

59.

Ezért amikor a nemzeti bíróság úgy határoz, hogy a Bizottság által indított eljárás miatt felfüggesztett kártérítési eljárásban elrendeli a bizonyításfelvételt, főszabály szerint nem hoz olyan határozatot, amely az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében ellentétes lehet a Bizottság által az említett eljárásban tervezett határozattal.

60.

Az előző pontokban kifejtett megfontolásokra tekintettel a 2014/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha egy nemzeti bíróság a versenyjog megsértése miatt indított nemzeti kártérítési perben a bizonyítékok feltárását annak ellenére elrendeli, hogy a Bizottság előtt e jogsértéssel kapcsolatban folyamatban van az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárás, ami e nemzeti eljárás felfüggesztését vonja maga után.

61.

Harmadik kérdésével, amelyet a második kérdés előtt érdemes megvizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a nemzeti versenyhatóság eljárásának e hatóság által azzal az indokkal történő felfüggesztése, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet III. fejezete szerinti eljárást indított, az eljárásnak a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének értelmében vett „határozat elfogadása révén vagy egyéb módon” történő lezárásának minősül‑e.

62.

Emlékeztetőül, a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdése értelmében a nemzeti bíróságok a szürke listán szereplő bizonyítékok feltárását kizárólag azt követően rendelhetik el, hogy a versenyhatóság határozat elfogadása révén vagy egyéb módon lezárta eljárását. Az említett irányelv (25) preambulumbekezdése kimondja, hogy az eljárás lezárására például az 1/2003 rendelet 5. cikke szerinti határozat ( 26 ) – „ide nem értve az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó határozatokat” –elfogadásával kerül sor.

63.

Az 1/2003 rendelet 5. cikkének első bekezdése értelmében a versenyhatóság előírhatja a jogsértő magatartás befejezését, ideiglenes intézkedést rendelhet el, kötelezettségvállalásokat fogadhat el, pénzbírságot, kényszerítő bírságot vagy a nemzeti joguk által biztosított egyéb szankciót szabhat ki. Ezen 5. cikk második bekezdése szerint, amennyiben a birtokukban lévő információk alapján a tilalom feltételei nem teljesülnek, olyan határozatot is hozhatnak, hogy részükről semmilyen intézkedés nem indokolt ( 27 ). Így az ideiglenes intézkedésekre is figyelemmel és azokkal ellentétben a rendelet 5. cikkének első és második bekezdése azokra a határozatokra vonatkozik, amelyeket akkor fogadnak el, amikor a nemzeti versenyhatóság úgy ítéli meg, hogy az eljárása során összegyűjtött információk fényében lehetséges vagy akár szükséges határozatot hozni ezen eljárásról, és lezárni azt.

64.

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság a lezáró határozat elfogadása tekintetében a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdésében biztosított alternatív lehetőségre, nevezetesen az eljárás „egyéb módon” történő lezárására helyezi a hangsúlyt.

65.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az irányelvre vonatkozó eredeti bizottsági javaslat ( 28 ) tartalmazott egy olyan rendelkezést, amely szerint a szürke listán szereplő bizonyítékok feltárását csak akkor lehet elrendelni, „ha a versenyhatóság lezárta eljárását, vagy az 1/2003 rendelet 5. cikkében vagy III. fejezetében említett határozatot hozott” ( 29 ).

66.

E rendelkezés megfogalmazása az előkészítő munkák során vita tárgyát képezte. Különösen, az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalás-tervezetéből ( 30 ) kitűnik, hogy ezt a megfogalmazást a Parlament oly módon kívánta módosítani, hogy az általánosabb megfogalmazásban tükrözze azt az elképzelést, amely szerint a szürke listán szereplő bizonyítékok feltárását csak akkor lehet elrendelni, ha a versenyhatóság „bármilyen eszközzel” lezárta az eljárást.

67.

Végül az eredeti javaslatban szereplő rendelkezés szövege került a 2014/104 irányelv (25) preambulumbekezdésébe azzal a pontosítással, hogy csak egy példáról van szó („lezárta eljárását, például oly módon, hogy az 1/2003 rendelet 5. cikke vagy III. fejezete szerinti határozatot […] fogadott el”) ( 31 ).

68.

Ennél is fontosabb, hogy az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalás‑tervezetében megfogalmazott elképzelés oly módon inspirálhatta a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének megfogalmazását („határozat elfogadása révén vagy egyéb módon lezárta eljárását”), hogy egyébként nem változtatta meg a Bizottság eredeti javaslatának („csak azután, hogy a versenyhatóság lezárta eljárását vagy határozatot fogadott el […]”) értelmét. Ez csupán annak pontosítására szolgált, hogy az 1/2003 rendelet 5. cikke alapján elfogadott határozatok az említett irányelv 6. cikkének (5) bekezdése értelmében szintén „lezárják” a nemzeti versenyhatóság eljárását.

69.

Így amikor a 2014/104 irányelv az eljárás „határozat elfogadása révén vagy egyéb módon” történő lezárását említi, olyan intézkedésekre utal, amelyeket tartalmukat és céljukat tekintve akkor fogadnak el, amikor a nemzeti versenyhatóság úgy dönt, hogy az eljárás során összegyűjtött információk fényében lehetséges vagy akár szükséges határozatot hozni és befejezni („lezárni”) az eljárást. Ezért az eljárásnak a nemzeti versenyhatóság általi felfüggesztése nem azonosítható az eljárásnak az említett hatóság általi „egyéb módon” történő lezárásával.

70.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a nemzeti versenyhatóság azért függeszti fel az eljárást, mert a Bizottság eljárást indított.

71.

A görög kormányhoz hasonlóan meg kell ugyanis jegyezni, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése szerint ( 32 ) a Bizottság által indított eljárás nem szünteti meg állandó és végleges jelleggel a nemzeti versenyhatóságok azon hatáskörét, hogy a nemzeti versenyjogi szabályozást alkalmazzák. A nemzeti versenyhatóságok ismét hatáskörrel rendelkeznek, amint a Bizottság által indított eljárás befejeződik ( 33 ). Egyébként a rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok versenyhatóságai továbbra is jogosultak mind az uniós, mind a nemzeti versenyjog alapján eljárni, még akkor is, ha maga a Bizottság már határozott, feltéve, hogy nem hoznak olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottság által elfogadottal ( 34 ).

72.

A 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének teleologikus értelmezése a jelen indítvány 69. pontjában javasolt értelmezés mellett szól.

73.

A 2014/104 irányelv (25) preambulumbekezdésének első mondata ismerteti a szürke listába tartozó bizonyítékok átmeneti védelmének indokát: „[m]entességet kell alkalmazni az olyan bizonyítékfeltárás tekintetében, amely – az elrendelése esetén – indokolatlan befolyással lenne valamely versenyhatóság uniós vagy nemzeti versenyjogi jogsértéssel kapcsolatban indított, folyamatban lévő vizsgálatára”.

74.

Ezzel kapcsolatban egyrészt, a cseh versenyhatóság eljárásának felfüggesztését eredményező bizottsági eljárás még mindig folyamatban van. Így a cseh versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárása a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdésében foglalt logika szerint az ezen intézmény eljárásához fűződő érdekeket is sértheti. Az e hatóság által indított eljárás ugyanazokra a jogsértésekre vonatkozik, mint amelyeket a Bizottság vizsgál. Másrészt, mivel az említett hatóság hatásköre elméletileg helyreállhat, az eljárásához fűződő érdek még mindig megalapozott indoka az ugyanezen hatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok átmeneti védelemben részesítésének.

75.

Következésképpen a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti versenyhatóság eljárásának e hatóság által azon az alapon történő felfüggesztése, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet III. fejezete szerinti eljárást indított, nem tekinthető úgy, hogy a nemzeti versenyhatóság e rendelkezés értelmében „határozat elfogadása révén vagy egyéb módon” lezárta az eljárást.

76.

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy ellentétes‑e a 2014/104 irányelv 5. cikkének (8) bekezdésével, valamint 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjával és (9) bekezdésével az a nemzeti szabályozás, amely az említett irányelv 6. cikkének (5) bekezdése alapján ideiglenesen a versenyhatóság által indított eljárás céljából „benyújtott” valamennyi információ feltárását korlátozza, nem csak azokét, amelyeket kifejezetten e célra „hoztak létre”.

77.

Ugyanis, míg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a megszövegezése szerint látszólag kizárólag a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) és (9) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, e bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltak szerint azt kérdezi, hogy az említett irányelvvel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely kiszélesíti azon információk körét, amelyeknek a versenyhatóság előtti eljárás során történő feltárása kizárt. A tagállamoknak az irányelv 5. és 6. cikkének átültetése tekintetében fennálló mozgásterét az irányelv 5. cikkének (8) bekezdése határolja körül. Úgy vélem tehát, hogy át kell fogalmazni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést, és ez utóbbi rendelkezésre is ki kell terjeszteni.

78.

Egyébként az egyértelműség kedvéért a második kérdés megfogalmazása kétségtelenül „[azokra az információkra vonatkozik], melyeket az eljárásban részt vevő félnek – a versenyjog megsértése miatt eljárástól függetlenül – más jogszabályi rendelkezések alapján létre kell hoznia és tárolnia kell (vagy hoz létre és tárol)”. Ugyanakkor ebből a megfogalmazásból („mégpedig akkor is, ha”) a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem ( 35 ) alapján világosan kitűnik, hogy ez a hivatkozás csupán az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben említett bizonyítékok egyik példája.

79.

Az így átfogalmazott második kérdés elemzése előtt meg kell vizsgálni annak elfogadhatóságát, mivel a České dráhy vitatta azt.

80.

A České dráhy arra hivatkozik, hogy ez a kérdés idő előtti és hipotetikus, mivel a cseh nemzeti bíróságok a mai napig nem döntöttek arról, hogy az iratok feltárására irányuló kérelem tárgyát képező dokumentumokat kifejezetten a cseh versenyhatóság előtti eljárás, vagy a Bizottság által lefolytatott eljárás céljából készítették‑e.

81.

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha valamely uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson.

82.

A Bíróság említett kérdésre adott válasza fogja meghatározni azon bizonyítékok azonosítását, amelyek a fehér lista hatálya alá tartoznak, és melyeket adott esetben fel lehet tárni annak ellenére, hogy a cseh versenyhatóság nem zárta le az eljárását. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés elfogadható.

83.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében, ellentétben azzal, amit az ezen irányelvet átültető cseh rendelkezések szövege feltételez, nem minden olyan információ tartozik a szürke listába, amelyeket az említett eljárás céljából benyújtottak, hanem csak azok, amelyeket kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljából készítettek.

84.

A 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdése a) pontjának szövegéből – ezen irányelv (25) preambulumbekezdésével ( 36 ) összefüggésben értelmezve – ugyanis kitűnik, hogy az ezen előbbi rendelkezés alapján biztosított átmeneti védelem nem vonatkozik minden olyan információra, amelyet kifejezetten – akár spontán módon, akár a versenyhatóság kérésére – ilyen eljárás céljából benyújtottak, hanem csak azokra az információkra, amelyeket kifejezetten az említett hatóság által indított eljárás céljából készítettek.

85.

A szövegértelmezésnek ezt az eredményét a rendszertani értelmezésből származó megállapítások is megerősítik.

86.

Először is, mindenekelőtt a 2014/104 irányelv 6. cikkének (9) bekezdése, amely a fehér listán szereplő bizonyítékokra vonatkozik, előírja, hogy a kártérítési perben bármikor elrendelhető a versenyhatóság ügyiratából származó azon bizonyítékok feltárása, amelyek nem szerepelnek a szürke vagy a fekete listán. Emellett az említett irányelv (28) preambulumbekezdése, amely meghatározza e rendelkezés normatív tartalmát, az „olyan bizonyítékok […], amelyek a versenyhatóság által folytatott eljárástól függetlenül is léteznek (»előzetesen létező információ«)” fogalom alkalmazásával azokra az információkra utal, amelyek eltérnek az említett irányelv 6. cikkének (5) és (6) bekezdésében szereplőktől. Azokról a bizonyítékokról van tehát szó, amelyek feltárását ugyanezen irányelv nem tiltja automatikusan amiatt, hogy a versenyjog közjogi érvényesítéséhez fűződő érdekből a szürke vagy fekete listán szerepelnek. Végül ugyanezen irányelv 2. cikkének (17) bekezdése az „előzetesen létező információ” fogalmát úgy határozza meg, mint „olyan bizonyíték, amely a versenyhatóság eljárásától függetlenül létezik, akár a versenyhatóság ügyiratában, akár azon kívül lelhető fel”. Ebből a meghatározásból, és különösen annak utolsó részéből következik, hogy az ilyen ügyiratban szereplő bizonyítékok is a fehér listába sorolhatók. ( 37 ) Különösen azok az információk, amelyeket az eljárásban részt vevő félnek – a versenyjog megsértése miatti eljárástól függetlenül – más jogszabályi rendelkezések alapján létre kell hoznia és tárolnia kell (vagy hoz létre és tárol), kifejezetten előzetesen létező információknak minősülnek, amelyek feltárását a nemzeti bíróságok főszabály szerint bármikor elrendelhetik.

87.

Másodszor, ezen irányelv 6. cikkének (8) bekezdése azáltal, hogy tükrözi azt az elgondolást, amely szerint egyrészt a szürke és fekete listán szereplő bizonyítékok védelmét azokra az esetekre kell korlátozni, amikor az ilyen védelem ténylegesen szükséges, ennélfogva pedig megfelelő a 2014/104 irányelv célkitűzései szempontjából, másrészt kellően széles körben kell hozzáférést biztosítani a bizonyítékokhoz, azt írja elő, hogy ha a kért bizonyítéknak csak egy része tartozik a fekete listába („a (6) bekezdés hatálya alá”), a bizonyíték fennmaradó részeit a kategóriájuktól függően az említett irányelv 8. cikke vonatkozó bekezdéseinek megfelelően kell rendelkezésre bocsátani ( 38 ).

88.

A 2014/104 irányelv 5. cikkének (8) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az említett irányelv e cikke (4) és (7) bekezdésének, valamint 6. cikkének sérelme nélkül olyan szabályokat fogadjanak el, amelyek a bizonyítékok szélesebb körű feltárását eredményeznék.

89.

Ebből következik, hogy míg a 2014/104 irányelv 5. cikke elvileg a minimális harmonizáción alapul, addig az irányelv 6. cikke a teljes körű harmonizációra épül. Következésképpen egyrészt a tagállamok ezen irányelv átültetésekor nem finomíthatják azokat a feltételeket, amelyek alapján a bizonyítékokat szürke, fekete vagy fehér listán szereplő bizonyítéknak minősítik („a 6. cikknek a sérelme nélkül”) ( 39 ). Másrészt véleményem szerint, ha – a kérdést előterjesztő bíróság szavaival élve – a tagállamok jogosultak lennének a szürke listán szereplő információk körének kiterjesztésére, az a bizonyítékok korlátozottabb feltárásához vezetne, ami ellentétes lenne az irányelv 5. cikke (8) bekezdésének logikájával.

90.

Így a 2014/104 irányelv 5. cikkének (8) bekezdését, 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját és (9) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely ezen irányelv 6. cikkének (5) bekezdése alapján nem kizárólag azon információk feltárása vonatkozásában vezet be ideiglenes korlátozást, amelyeket kifejezetten a versenyhatóság által indított eljárás céljából „hoztak létre”, hanem az e célból „benyújtott” valamennyi információ feltárását korlátozza.

91.

A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az irányelvben foglaltakkal azonos vagy azoktól eltérő kifejezéseket használó nemzeti jog alkalmazásakor a nemzeti bíróságok kötelesek e jogot úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe veszik annak szövegét és célját ( 40 ).

92.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésével, amelynek átfogalmazását az előző pontokban kifejtett okokra tekintettel javasolom, a nemzeti bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének a 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság a bizonyítékok feltárásáról határoz, elrendeli azok bírósági letétbe helyezését, és addig az időpontig, amíg e bíróságnak hozzáférése lesz e bizonyítékokhoz, elhalasztja annak vizsgálatát, hogy az említett bizonyítékok tartalmaznak‑e az utóbbi rendelkezés értelmében vett „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”.

93.

Noha a negyedik kérdés megfogalmazása a 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdését átültető nemzeti rendelkezésnek a szürke listába sorolható bizonyítékokra való analóg alkalmazására utal, a kérdést előterjesztő bíróság az állítása szerint lényegében azt kívánja megtudni, hogy a bíróság elrendelheti‑e az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti bizonyítékok feltárását annak megítélése céljából, hogy ezek a bizonyítékok tartalmaznak‑e az irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében vett „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”.

94.

A kérdés által felvetett jogi probléma egyébként a 2019. november 29‑i végzésből ered. E tekintetben meg kell jegyeznem, hogy az említett bíróság által hozott intézkedések nem felelnek meg teljes mértékben a 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdésében előírt mechanizmusnak ( 41 ). Ez a rendelkezés ugyanis a fekete listába sorolható bizonyítékok előzetes ellenőrzési mechanizmusát írja elő. Az említett rendelkezés értelmében a kérelmező indokolással ellátott kérelmet nyújthat be a nemzeti bírósághoz, amelyben kérheti, hogy e bíróság kizárólag annak megállapítása céljából, hogy e bizonyítékokat a tartalmuk alapján a fekete listába tartozónak kell‑e tekinteni, hozzáférhessen ezekhez a bizonyítékokhoz. A jelen ügyben azonban a kérelmező részéről nem volt ilyen kérelem. Ezen túlmenően a bizonyítékok feltárását azon intézkedésekkel egyidejűleg rendelték el, amelyek lehetővé tették annak ellenőrzését, hogy ezek a bizonyítékok tartalmaznak‑e szürke listán szereplő információkat.

95.

Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés hasznos megválaszolása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szürke listába sorolható bizonyítékok tekintetében a 2014/104 irányelv 6. cikke (7) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása ezen irányelv alapján megengedett‑e vagy sem. Ezzel szemben ezt az irányelvet azért kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megállapíthassa, hogy a másodfokú bíróság által alkalmazott megközelítés megfelel‑e ugyanezen irányelvnek. Ezért ezt a kérdést a jelen indítvány 92. pontjában foglaltak szerint újra kell fogalmazni.

96.

Ezen átfogalmazás alapján el kell utasítani a České dráhy azon érvelését, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés hipotetikus, tekintve, hogy az első‑ és másodfokú bíróságok még analógia útján sem alkalmazták a 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdését átültető nemzeti rendelkezést.

97.

Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a 2014/104 irányelvre vonatkozó eredeti javaslat nem rendelkezett olyan előzetes ellenőrzési mechanizmusról, mint amilyen az említett irányelv 6. cikkének (7) bekezdésében szerepel. Úgy tűnik, hogy ez a mechanizmus a Parlament jogalkotási állásfoglalás‑tervezetének keretében megvitatott módosításból ered. Márpedig az irányelvben elfogadott megoldással ellentétben úgy tűnik, hogy e módosítás célja az volt, hogy a nemzeti bíróságok számára lehetővé váljon a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékokhoz való hozzáférés és azok elemzése. Ez a lehetőség nemcsak a fekete, hanem a szürke listába sorolható bizonyítékokra is vonatkozott ( 42 ).

98.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a szürke listába sorolható bizonyítékokra vonatkozó ilyen felhatalmazás hiánya a 2014/104 irányelvben automatikusan azt jelenti‑e, hogy a másodfokú bíróság által alkalmazott megközelítés nincs összhangban az uniós joggal. Ennek során figyelembe kell venni az ezen irányelv 6. cikkének alapjául szolgáló harmonizáció típusát, valamint az említett irányelv által a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékokhoz való hozzáférés tekintetében a nemzeti bíróságokra ruházott hatásköröket.

99.

A 2014/104 irányelv 6. cikke teljes körű harmonizációra épül ( 43 ). Az uniós jogalkotó a szürke listába sorolható bizonyítékok tekintetében nem írt elő az irányelv 6. cikkének (7) bekezdésében foglaltakhoz hasonló előzetes ellenőrzési mechanizmust. Emlékeztetek azonban arra, hogy a jelen ügyben nincs szó e rendelkezésnek e bizonyítékokra analógia útján és/vagy kiterjesztéssel történő alkalmazásáról.

100.

Annak megállapításához, hogy a teljes körű harmonizáció akadályozza‑e a másodfokú bíróság által követett megközelítés alkalmazását, nem elegendő tehát a 2014/104 irányelv 6. cikkének rendelkezéseire hivatkozni. Véleményem szerint annak a teljes körű harmonizációnak a felvázolásához, amelyet az uniós jogalkotó e rendelkezéssel elérni kívánt, figyelembe kell venni e rendelkezés hátterét, valamint azokat az okokat, amelyek az uniós jogalkotót arra késztették, hogy az e rendelkezés hatálya alá tartozó kérdések teljes körű harmonizációjára törekedjen.

101.

A 2014/104 irányelv (21) preambulumbekezdése szerint „[a]z EUMSZ 101. és 102. cikkének a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok általi hatékony és következetes alkalmazásához közös uniós megközelítésre van szükség a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárását illetően”, és „[a] bizonyítékok feltárása nem csökkentheti indokolatlanul a versenyjog versenyhatóságok általi érvényesítésének hatékonyságát”. Ebből következik, hogy a teljes körű harmonizációt az uniós jogalkotó elsősorban a versenyjog közjogi érvényesítése vonatkozásában valósította meg.

102.

Márpedig a 2014/104 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerint „a versenyjog közjogi érvényesítése eredményessége védelmének szükségessége” szintén azon tényezők közé tartozik, amelyeket a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárását elrendelő bírói végzés arányosságának értékelésekor. Így annak biztosítása, hogy az ilyen ügyiratban szereplő bizonyítékok ismertetése ne veszélyeztesse a versenyhatóságok eljárásának hatékonyságát, a jogalkotók és a kártérítési keresetekre hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok közös felelőssége.

103.

E logikából következik, hogy ha a nemzeti bíróságnak a fenti védelem szükségességét is figyelembe kell vennie akkor, amikor a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárásáról dönt, akkor nem zárható ki, hogy e harmonizáció ellenére az e rendelkezés hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatos egyes szempontokat egy tagállam is pontosítani és/vagy finomítani tudja. Véleményem szerint a jelen ügyben a másodfokú bíróság által alkalmazott megközelítés az egyik ilyen szempontot érinti.

104.

Egyébként a 2014/104 irányelv 6. cikkének hatálya alá tartozó kérdések teljes körű harmonizációja során az uniós jogalkotó nem hagyta figyelmen kívül a magukat a jogsértés sértettjeinek valló személyek érdekeit és a versenyjog magánjogi érvényesítésének hatékonyságát. Ez a rendelkezés a versenyhatóság ügyiratában szereplő, a szürke és a fekete listán kívüli bizonyítékok kellően széles körű feltárásának kedvez ( 44 ). Így, mivel e rendelkezés a fehér listán szereplő bizonyítékok feltárását támogatja, a jelen ügyben a másodfokú bíróság által alkalmazott megközelítés összhangban volt ezzel a logikával.

105.

Az egyértelműség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy eljárási jogot biztosítsanak a „kérelmező” számára, aki – amennyiben a mentességre ezen irányelv 6. cikkének (6) bekezdése alapján hivatkoznak – a nemzeti bírósághoz kérelmet intézhet arra vonatkozóan, hogy e bíróság hozzáférhessen a bizonyítékokhoz annak ellenőrzése érdekében, hogy azok tartalmuk alapján nem tartoznak a fekete listába ( 45 ). Mindazonáltal a másodfokú bíróság által a jelen ügyben alkalmazott megközelítés nem olyan jog meglétén alapul, amelyre a peres felek a kártérítési eljárások keretében rendszeresen hivatkozhatnak. A jelen ügyben arról volt szó, hogy e bíróság az alapeljárás körülményeire tekintettel, és valószínűleg a fehér listán szereplő bizonyítékokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében egyedi fellépést alkalmazott. Egyetértek tehát a Bizottsággal abban, hogy az irányelv értelmében egyedi esetekben a nemzeti joggal összhangban lehetséges olyan megközelítést alkalmazni, mint amelyet a másodfokú bíróság a jelen ügyben követett.

106.

A České dráhy és a Bizottság egyéb érvei, amelyek lényegében a nemzeti bíróságoknak a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárásával összefüggő szerepére vonatkoznak, nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék e megfontolást.

107.

Minden bizonnyal igaz, hogy a jelen ügyben a másodfokú bíróság által követett megközelítés valószínűleg túlságosan megterhelő mind a nemzeti bíróság, mind pedig azon személy számára, akitől a bizonyítékokat kérik, és így adott esetben az alperes vagy a versenyhatóság számára.

108.

Egyrészt azonban az arányosság vizsgálata korlátozza a versenyhatóság ügyiratában szereplő azon bizonyítékok körét, amelyek feltárására az eljárásban részt vevő fél felszólítható. Az ilyen bizonyítékok tekintetében ugyanis ezt a vizsgálatot – amint arra a 2014/104 irányelv (23) preambulumbekezdése rámutat – körültekintően kell elvégezni. Amint azt e preambulumbekezdés szintén megjegyzi, „[a] feltárás iránti kérelmeket ezért nem indokolt arányosnak tekinteni, ha azok egy meghatározott üggyel kapcsolatban a versenyhatóság ügyiratában megtalálható dokumentumok általános feltárására, vagy valamely fél által egy meghatározott ügyben benyújtott dokumentumok általános feltárására vonatkoznak”.

109.

Másrészt, amint arra a jelen indítvány 102. pontjában rámutattam, az arányosság vizsgálatakor a nemzeti bíróságok figyelembe veszik „a versenyjog közjogi érvényesítése eredményessége védelmének szükségességét”. Ezzel összhangban a jogtudomány úgy tekinti, hogy a nemzeti bíróságoknak biztosítaniuk kell, hogy a dokumentumok feltárása ne jelentsen túlzott terhet a versenyhatóságok számára ( 46 ).

110.

A České dráhy előadja, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdésében előírthoz hasonló előzetes ellenőrzési mechanizmus hiányában a nemzeti bíróság nem tudná ellenőrizni a kártérítési eljárásban részt vevő fél arra vonatkozó állításának igazságtartalmát, hogy a kért bizonyítékok a fekete listába tartoznak. A České dráhy szerint azonban ez nem áll fenn az olyan bizonyítékok esetében, amelyek a szürke listába sorolhatók.

111.

Márpedig, ami azt a személyt illeti, aki azt állítja, hogy a kért bizonyítékok a fekete listába tartoznak, a 2014/104 irányelv 6. cikke (7) bekezdésének szerkezete azt sugallja, hogy ebben az összefüggésben a főszerep a versenyhatóságokat illeti. Ez a rendelkezés ugyanis először is előírja, hogy a nemzeti bíróságok kérhetik az illetékes versenyhatóság segítségét. Ez a rendelkezés csak második lépésben utal arra, hogy a kérdéses bizonyítékokat szolgáltatókat is meg lehet hallgatni. Ezen irányelv 6. cikkének (7) bekezdéséből azonban az következik, hogy még a fekete lista tekintetében is a nemzeti bíróságé a végső szó ( 47 ).

112.

E tekintetben a Bizottság előadja, hogy mivel a fekete listán szereplő bizonyítékok feltárásának megtagadása végleges, az ilyen bizonyítékfeltárás elrendelésének esetleges téves megtagadása által okozott kár lényegesen súlyosabb, mint a szürke listán szereplő bizonyítékok feltárásának megtagadása által okozott kár. Márpedig a Bizottság által említett „téves megtagadás”, nevezetesen a nemzeti bíróságtól származó elutasítás a 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdésében előírt előzetes ellenőrzési mechanizmus keretében a bíróság által végzett vizsgálat során is előfordulhat. Ennél is fontosabb, hogy e mechanizmus fő célja nem a nemzeti bíróságok hibáinak kijavítása, hanem az azon személytől származó megalapozatlan megtagadás és/vagy kifogásolás kockázatának korlátozása, akitől a bizonyítékok feltárását kérik. Ezt az értelmezést támasztja alá az irányelv (27) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy az említett mechanizmus a nemzeti bíróságoknak az olyan „[dokumentumhoz való hozzáférésre vonatkozik, amellyel] kapcsolatban mentességre hivatkoznak”.

113.

Ezért figyelembe kell venni, hogy még a fekete listára került bizonyítékok sem a nemzeti bírósággal szemben, hanem a kérelmezővel és harmadik felekkel szemben élveznek védelmet. A „fekete listán szereplő bizonyíték” minősítéséről a végső szót a nemzeti bíróság mondja ki. Az olyan bizonyítékokat, amelyek feltárása főszabály szerint kevésbé sérti a közszféra érdekeit, vagyis azokat, amelyek a szürke listán szerepelnek, nem feltétlenül kell szigorúbban védeni a nemzeti bíróság általi hozzáféréssel szemben.

114.

A jelen ügyben a cseh versenyhatóság ellenezte, hogy a České dráhy olyan bizonyítékokat tárjon fel, amelyekkel a hatóság „a 2012‑ben indított közigazgatási eljárás keretében rendelkezett”, valamint azt, hogy „a felperes által kért egyéb dokumentumok” kerüljenek feltárásra, azzal az indokkal, hogy ezek „a teljes dokumentációt alkotják, és [feltárásuk] a versenyjogi jogsértések elleni politika hatékonysági szintjének csökkenéséhez vezethet” ( 48 ).

115.

Ahhoz azonban, hogy a bizonyíték a szürke listára való besorolásából eredően ideiglenes védelemben részesüljön, meg kell felelnie a 2014/104 irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt fogalommeghatározásoknak. Egy olyan kérelem tekintetében, amely kellő részletességgel meghatározza a kért bizonyítékokat ( 49 ), az érintett bizonyítékok feltárásával kapcsolatos elutasítást és/vagy kifogást nem lehet „összességében” megfogalmazni, és nem alapozható arra az általános megfontolásra sem, amely szerint azok ismertetése csökkentheti jogsértések elleni politika hatékonyságát.

116.

Az e fogalommeghatározásokba nem tartozó, azaz a fehér listán szereplő bizonyítékok tekintetében ugyanis magának a nemzeti bíróságnak kell elvégeznie a vizsgálatot, amelynek során figyelembe kell vennie a versenyjog közjogi érvényesítése eredményessége védelmének szükségességét ( 50 ). Az a személy, akitől a bizonyíték feltárását kérik, nem végezhet ilyen felülvizsgálatot, és nem pótolhatja a nemzeti bíróság felülvizsgálatát. Ebben az értelemben, figyelembe véve a 2014/104 irányelv alapjául szolgáló, az információ aszimmetriája orvoslásának és a versenyjog magánszféra általi érvényesítésének hatékonysága biztosításának szükségességét, úgy tűnik, hogy az említett irányelvvel nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság a nemzeti eljárási szabályai alapján olyan eszközzel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy orvosolja az említett irányelv 6. cikkének (5) bekezdésében előírt mentesség túlzott igénybevételét. Egy ilyen eljárási eszköz megerősíti az EUMSZ 101. és 102. cikk hatékonyságát, és hozzájárul a versenyjog magánjogi végrehajtásának hatékonyságához.

117.

Ilyen körülmények között a 2014/104 irányelv 5. cikkének a 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha egy nemzeti bíróság a bizonyítékok feltárásáról határoz, elrendeli azok bírósági letétbe helyezését, és addig az időpontig, amíg e bíróságnak hozzáférése lesz e bizonyítékokhoz, elhalasztja annak vizsgálatát, hogy az említett bizonyítékok tartalmaznak‑e az utóbbi rendelkezés értelmében vett „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”.

118.

Az előterjesztő bíróság ötödik kérdésével, amelyet a negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetére tesz fel, lényegében arra keresi a választ, hogy egy nemzeti bíróság azt megelőzően kizárhatja‑e a 2014/104 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése alapján a felperes vagy az eljárásban részt vevő más feleknek a feltárni elrendelt bizonyítékokhoz való hozzáférését, hogy e bíróság megvizsgálná, hogy e bizonyítékok ezen irányelv 6. cikke (5) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartoznak‑e.

119.

Bár a kérdést előterjesztő bíróság a 2014/104 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik, úgy tűnik számomra, hogy e rendelkezést a hasznos válaszadáshoz nem szükséges értelmezni. Míg ugyanis az irányelv 5. cikkének (4) bekezdése a bizalmas információk védelme és az eljárásban részt vevő fél vagy harmadik fél, azaz „magánérdek” védelmében hozott intézkedésekre, addig az irányelv 6. cikkének (5) bekezdése a versenyjog érvényesítése során a közszféra érdekeinek, azaz a „közérdeknek” a védelmére vonatkozik. Mindenesetre e második rendelkezés értelmezése elegendő ahhoz, hogy az ötödik kérdésre hasznos választ lehessen adni.

120.

A 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontja szerint ugyanis a nemzeti bíróságok nemcsak jogosultak – amint azt az ötödik kérdés feltételezi („a bizalmas információk védelmét szolgáló, a bíróság által alkalmazott hatékony intézkedések azt feltételezhetik”) ( 51 ) –, de kötelesek is biztosítani, hogy az eljárásban részt vevő másik fél a versenyhatóság által indított eljárás során ne férhessen hozzá „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten [ezen eljárás] céljára létrehozott információkhoz”. Ennek megfelelően, a nemzeti bíróságnak, ha esetlegesen a szürke listába sorolható bizonyítékok feltárását rendeli el e helyzet fennállásának vizsgálata érdekében, biztosítania kell, hogy az eljárásban részt vevő másik fél ne férhessen hozzá ezekhez a bizonyítékokhoz ezen ellenőrzés befejezéséig, amennyiben azok a fehér listába tartoznak, illetve a versenyhatóság eljárásának e hatóság általi lezárásáig, amennyiben e bizonyítékok a szürke listába tartoznak.

121.

Így a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a nemzeti bíróság elhalasztja annak vizsgálatát, hogy a feltárni kért bizonyítékok tartalmaznak‑e az utóbbi rendelkezés értelmében vett „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”, e bíróságnak biztosítania kell, hogy az eljárásban részt vevő másik fél ne férhessen hozzá az ilyen bizonyítékokhoz ezen ellenőrzés befejezéséig, amennyiben azok a fehér listába tartoznak, illetve a versenyhatóság eljárásának e hatóság általi lezárásáig, amennyiben e bizonyítékok a szürke listába tartoznak.

122.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Nejvyšší soud (Legfelsőbb Bíróság, Cseh Köztársaság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: