—

annyiban semmisítse meg a tagállamok kormányai képviselőinek 2020. szeptember 2-i határozatát, amelyben három bírót és egy főtanácsnokot neveznek ki az Európai Unió Bíróságára, amennyiben az arra irányul, hogy 2020. szeptember 7-i hatállyal a Bíróság főtanácsnokává nevezik ki Anathasios Rantos-t;

—

az alpereseket kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1.

Az első, az EUSZ 50. cikk (3) bekezdésének értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy sem e cikk, sem az európai uniós elsődleges jog egyéb más rendelkezése nem eredményezte vagy írta elő a felperes 2021. október 6-án lejáró főtanácsnoki megbízatásának automatikus megszűnését. Következésképpen nem volt olyan megüresedett álláshely, amelyre A. Rantos-t jogszerűen ki lehetett volna nevezni.

2.

A második, az igazságszolgáltatás függetlensége európai uniós jogbeli alkotmányos elvének megsértésére alapított jogalap. A megtámadott határozat, mivel állást foglal a Bíróság egy hivatalban lévő tagjának megbízatásához kapcsolódó, köztudottan vitás és ellentmondásos kérdésben, megkerüli az európai uniós elsődleges jog által (különösen az Európai Unió Bírósága alapokmányának I. címében) kifejezetten azért létrehozott biztosítékokat, hogy ne lehessen a Bíróság e tagját hivatalából elmozdítani.

3.

A harmadik, az arányosság hiányára és a „jogszerű és kényszerítő indokok” hiányára alapított jogalap. Sem a Szerződések rendelkezései, sem a főtanácsnok feladatköre nem jár a kinevezést követően azzal, hogy továbbra is fennállna bármilyen kapcsolódása bármely tagállammal. Megbízatásának bármely megszűnése ezért aránytalan lenne, és nem szolgáltatna olyan „jogszerű és kényszerítő indokokat”, amelyekre az ítélkezési gyakorlat alapján szükség van a Bíróság valamely hivatalban lévő tagja megbízatásának megváltoztatásához.