1)

Az erőfölénnyel való visszaélést tanúsító magatartás lehet-e önmagában teljesen jogszerű, és kizárólag az érintett piacon kifejtett (potenciálisan) korlátozó hatása miatt „visszaélésszerűnek” minősülő; vagy annak rendelkeznie kell valamely különös jogellenes elemmel is, amely a „rendes módszerektől eltérő versenymódszerek (vagy eszközök)” használatát jelenti; az utóbbi esetben mely szempontok alapján állapítható meg a „rendes” és a „torz” verseny közötti határ?

2)

A visszaélést szankcionáló jogszabály célja a fogyasztók jólétének maximalizálása, amely jólét szintjének a konkrét esetben bekövetkező csökkenését (vagy annak veszélyét) a bíróságnak mérnie kell; vagy a versenyt érintő jogsértést szankcionáló jogszabály magának a piaci versenyszerkezetnek a megőrzésére irányul annak megakadályozása érdekében, hogy a gazdasági hatalom olyan egyesülése alakuljon ki, amely a közösség számára mindenképp károsnak tekinthető?

3)

Az olyan erőfölénnyel való visszaélés esetén, amely annak megakadályozására törekszik, hogy a még fennálló verseny fennmaradjon vagy fejlődjön, az erőfölényben lévő vállalkozás egyébként bizonyíthatja-e, hogy – a korlátozó hatás elméleti lehetősége ellenére – a magatartás a konkrét esetben nem jogsértő jellegű; igenlő válasz esetén az atipikus versenykorlátozó magatartás fennállásának értékelése szempontjából az EUMSZ 102. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy a hatóság köteles részletesen vizsgálni a vizsgálat tárgyát képező magatartás arra való konkrét alkalmassága tekintetében a fél által benyújtott gazdasági elemzéseket, hogy a versenytársait kizárja a piacról?

4)

Az erőfölénnyel való visszaélést csak a piacra gyakorolt (akár csak potenciális) hatásai szempontjából kell-e értékelni az elkövető szubjektív indítékára való tekintet nélkül; vagy a korlátozó szándék bizonyítása az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása visszaélésszerű jellegének értékelésénél (akár kizárólagosan) felhasználható szempontot jelent; vagy pedig a szubjektív elem bizonyítása csak a bizonyítási teher megfordulását jelenti, az erőfölényben lévő vállalkozásra hárítva azt (amelyet ezen a ponton annak bizonyítása terhelne, hogy hiányzott a versenykorlátozó hatás)?

5)

Olyan erőfölény esetén, amely több, ugyanazon vállalati csoporthoz tartozó társaságra utal, a fent említett csoporthoz való tartozás elegendő-e annak vélelmezéséhez, hogy még azok a társaságok is részt vettek a jogsértésben, amelyek nem tanúsítottak visszaélésszerű magatartást – és így elegendő, ha a felügyeleti hatóság azt bizonyítja, hogy az összességében erőfölényben lévő csoporton belül működő vállalkozások tudatosan, akár egymással össze sem játszva párhuzamos magatartást tanúsítanak – vagy (mint ahogyan a kartelltilalom esetében) további, akár közvetett bizonyítékot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy a konkrét esetben fennáll az erőfölényben lévő csoport különböző vállalkozásai közötti koordináció és függőség, különös tekintettel az anyavállalat részvételének bizonyítása tekintetében?