1.

Milyen mértékben illethet meg az EUMSZ 20. cikk rendelkezései alapján származékos tartózkodási jog valamely kiskorú uniós polgár gyermek harmadik országbeli állampolgár szülőjét a gyermek állampolgársága szerinti tagállamban, amikor a gyermek a születése óta az Unió területén kívül lakik?

2.

Lényegében ezt a kérdést veti fel a jelen ügy.

3.

Az e kérdésre adandó válaszhoz meg kell határozni, hogy a Bíróság által a 2011. március 8‑i Ruiz Zambrano ítéletben, ( 2 ) a 2011. november 15‑i Dereci és társai ítéletben, ( 3 ) a 2012. december 6‑i O és társai ítéletben ( 4 ) és a 2017. május 10‑i Chavez‑Vilchez és társai ítéletben ( 5 ) kidolgozott elvek – amelyeket a 2018. május 8‑i K. A. és társai (Családegyesítés Belgiumban) ítélet megerősített ( 6 ) –, milyen mértékben alkalmazandók egy olyan helyzetre, amelyben egyrészt a származékos tartózkodási jog iránti kérelem valamely tagállamban történő benyújtásának időpontjában a harmadik országbeli állampolgár szülő és ezen állam állampolgárságával rendelkező uniós polgár gyermeke nem tartózkodik együtt, másrészt a gyermek soha nem tartózkodott az Unió területén.

4.

Ezen elemzéshez két esetet kell megkülönböztetni egymástól. Az első esetben a kérelem a harmadik országbeli állampolgár szülő „elszigetelt” eljárásának része, mivel az nem kapcsolódik az uniós polgár gyermeknek az állampolgársága szerinti tagállamba történő beutazásához vagy tartózkodásához. A második esetben azonban a kérelem a szülő és a gyermek „közös” eljárásának része, aki élni kíván az uniós polgár jogállásából fakadó szabad mozgáshoz való jogával azáltal, hogy elhagyja a szokásos tartózkodási helye szerinti harmadik országot és az állampolgársága szerinti tagállamba utazik.

5.

E kérdés megválaszolásához pontosítani kell egyrészről a gyermek mindenek felett álló érdekének értékelésére vonatkozó módokat és másrészről a függőségi viszony fennállásának értékelésére vonatkozó szempontokat is, amelyek ilyen helyzetben az EUMSZ 20. cikk értelmében megalapozhatják a származékos tartózkodási jogot.

6.

A thai állampolgárságú felperes rendszeresen tartózkodott Hollandiában, ahol házasságot kötött a holland állampolgár A‑val. E házasságból 2012. március 28‑án született egy holland állampolgárságú gyermek. A jelenleg tíz éves gyermek Thaiföldön született, ahol az anyai nagyanyja nevelte, mivel a felperes a gyermek születését követően visszatért Hollandiába. A gyermek mindig e harmadik országban élt és soha nem tartózkodott Hollandiában, sem az Unió más tagállamában. A felperes néhány alkalommal meglátogatta Thaiföldön. E gyermek sem holland nyelven, sem angol nyelven nem beszél. ( 7 )

7.

A felperes tartózkodási jogát a 2017. május 22‑i határozattal 2016. június 1‑jére visszaható hatállyal visszavonták arra való hivatkozással, hogy A‑val való kapcsolata ekkor ért véget ténylegesen. A házasságot 2018. május 17‑én felbontották, és a szülők a törvény erejénél fogva közös felügyeleti joggal rendelkeznek a gyermek felett.

8.

A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese 2018. március 14‑én humanitárius okokból tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be, amelyet 2018. június 26‑án elutasítottak. Az e határozattal szemben benyújtott keresetet a 2018. december 18‑i ítélet szintén elutasította.

9.

2019. május 6‑án a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (igazságügyi és biztonsági államtitkár, Hollandia, a továbbiakban: államtitkár) értesítette a felperest, hogy 2019. május 8‑án kitoloncolják Bangkokba (Thaiföld).

10.

2019. május 7‑én a holland állampolgár B a felperessel, mint kibővített család tagjával való családegyesítés céljából tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be („Aanvrag voor het verblijfsdoel »familie en gezin« [családtagként történő tartózkodás iránti kérelem]). E kérelmet a 2019. május 8‑i határozattal elutasították azzal az indokkal, hogy a felperes és B között nem állt fenn tartós és kizárólagos kapcsolat, és hogy ez utóbbi személy nem rendelkezett e célból elegendő forrással. E határozatban az államtitkár ezenkívül pontosította, hogy a felperes nem hivatkozhat a Bíróság által a Chavez‑Vilchez és társai ítéletben elismert, az EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jogra.

11.

A felperest 2019. május 8‑án kitoloncolták Bangkokba (Thaiföld).

12.

2019. július 2‑i határozatával az államtitkár fenntartotta a felperes tartózkodási engedély iránti kérelmének elutasítását.

13.

A felperes keresetet terjesztett elő a 2019. július 2‑i határozattal szemben arra hivatkozva, hogy e határozat következtében a gyermekét megfosztanák az Unión belüli tartózkodás lehetőségétől, megkérdőjelezve ezzel az uniós polgárként őt megillető jogok hatékony érvényesülését.

14.

A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy gyermeke holland állampolgárként jogosult az Unió területén tartózkodni. Kiemeli továbbá, hogy mindig érzelmi kapcsolatban állt e gyermekkel, és mindig vállalta érte a jogi és anyagi felelősséget. A Thaiföldre való visszatérését megelőző időszakban kénytelen volt a távolból, a közösségi hálózatokon keresztül gondoskodni az említett gyermekről és neveléséről, azonban a 2019. május 8‑i Thaiföldre történő visszatérése óta naponta foglalkozik vele. Hozzáteszi, hogy a surini bíróság (Thaiföld) 2020. február 5‑i ítélete alapján kizárólagos felügyeleti jogot kapott. A felperes rámutat, hogy édesanyja egészségi okokból már nem tudja a gyermeket ellátni. Azt állítja ezenkívül, hogy a gyermek apja soha nem vállalt jogi, pénzügyi vagy érzelmi felelősséget a gyermekéért.

15.

Az államtitkár lényegében azt állítja, hogy a Chavez‑Vilchez és társai ítéletben kialakított elveket nem lehet az alapeljárás tárgyát képező helyzethez hasonló helyzetre alkalmazni, hiszen a felperes tartózkodási engedély iránti kérelmének elutasítása nem kényszeríti a gyermeket az Unió területének elhagyására, mivel a születése óta Thaiföldön tartózkodik. Kiemeli, hogy nincs objektív bizonyíték arra nézve, hogy a felperes ténylegesen jogi, pénzügyi és érzelmi felelősséget vállal a gyermekéért, vagy hogy függőségi viszony van e felperes és e gyermek között, sem arra nézve, hogy ez utóbbi kénytelen az Unió területén kívül tartózkodni. A gyermek apjának részvételét illetően az államtitkár utal arra, hogy a felperes által előadott tények szubjektív jellegűek. Egyébiránt, mivel a surini (Thaiföld) bíróság határozatai nem kerülnek elismerésre, nem lehet automatikusan úgy tekinteni, hogy a felperes kizárólagos felügyeleti joggal rendelkezik a gyermeke felett. Az államtitkár hozzáteszi, hogy a felperes azt sem bizonyította, hogy a fia maga Hollandiában kíván élni, vagy hogy a tartózkodásának engedélyezése ez utóbbi érdekét szolgálja.

16.

E körülmények között határozott úgy a rechtbank Den Haag, zittingsplaats Utrecht (Utrechtben eljáró hágai bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

17.

A holland, a dán és a német kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

18.

A feleket ezenkívül felhívták a Bíróság által feltett szóbeli választ igénylő kérdések megválaszolására. Ez utóbbiakat a 2022. február 23‑án tartott tárgyaláson hallgatták meg.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság elé terjesztett kérdések az EUMSZ 20. cikk rendelkezéseire alapított olyan származékos tartózkodási jog fennállásával kapcsolatos értékelési módokra vonatkoznak – az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben –, amelyre egy kiskorú uniós polgár harmadik országbeli állampolgár anyja hivatkozhatna az előbbi állampolgársága szerinti tagállamban, noha e gyermek szokásos tartózkodási helye a születése óta harmadik országban található ( 8 ).

20.

Amint arra utaltam, az e kérdésekre adandó válasz két eset megkülönböztetését igényli.

21.

Az első eset, amely véleményem szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés középpontjában található, az, amikor az EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelem egy olyan, harmadik országbeli állampolgár szülő aktusának minősül, akinek semmilyen kapcsolata nincs az uniós polgár gyermeknek az állampolgársága szerinti tagállamba történő beutazásával és tartózkodásával. Figyelemmel az alapeljárás tárgyát képező tartózkodási engedély iránti kérelem tárgyára és tartalmára, úgy tűnik, hogy a jelen helyzet e körbe illeszkedik.

22.

A második esetben ellenben a kérelem a gyermek aktusa, aki az uniós polgár jogállásából eredő szabad mozgás jogát kívánja gyakorolni oly módon, hogy elhagyja a szokásos tartózkodási helye szerinti harmadik országot az állampolgársága szerinti országba történő utazása céljából. Ez véleményem szerint az az eset, amelyet lényegében a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdése érint, mivel e bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy pontosítsa egyrészről a gyermek mindenek felett álló érdekére vonatkozó (előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés), és másrészről a gyermek és harmadik országbeli állampolgár szülője vagy az uniós polgár másik szülője közötti függőségi viszony fennállására vagy annak hiányára vonatkozó (előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés) értékelési módokat.

23.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ a Bíróságtól, hogy az EUMSZ 20. cikkel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amelynek alapján az uniós polgár kiskorú gyermekének eltartását biztosító harmadik országbeli állampolgártól megtagadják a tartózkodási jogot arra való hivatkozással, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező gyermek a születése óta az Unió területén kívül él.

24.

Az e kérdésre adandó válaszhoz a Bíróság által a 2011. március 8‑i Ruiz Zambrano ítéletben ( 9 ), a 2011. november 15‑i Dereci és társai ítéletben, ( 10 ) a 2012. december 6‑i O és társai ítéletben ( 11 ) és a Chavez‑Vilchez és társai ítéletben kidolgozott elvek hagyományos vizsgálatára van szükség.

25.

A Bíróság által a K. A. és társai (Családegyesítés Belgiumban) ítélet 47–52. pontjában összefoglalt ezen elvek szerint az EUMSZ 20. cikk az uniós polgár jogállását biztosítja mindenki számára, aki valamely tagállam állampolgára, azzal a céllal, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen. Az uniós polgárság alapvető és egyéni jogot ruház az Unió valamennyi polgárára annak érdekében, hogy szabadon mozoghassanak és tartózkodhassanak a tagállamok területén, a Szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokra és feltételekre is figyelemmel. Ebben az összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy az EUMSZ 20. cikkel ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, ideértve az uniós polgárok családtagjainak tartózkodási jogát megtagadó határozatokat is, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgár jogállásuk révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől.

26.

Ezzel szemben a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezései nem biztosítanak önálló jogot a harmadik országok állampolgárai számára. Az ilyen állampolgárokra ruházott esetleges jogok nem az említett állampolgárok saját jogai, hanem az uniós polgárok által élvezett jogokból származtatott jogok. E jogok megadásának célja annak biztosítása, hogy a szabad mozgáshoz való jogával nem élő uniós polgár az EUMSZ 20. cikk alapján együtt élhessen harmadik országbeli családtagjával az állampolgársága szerinti tagállamban, biztosítva ezzel a családegyesítést.

27.

A Bíróság ugyanis már megállapította, hogy vannak egészen különleges helyzetek, amelyekben – noha a harmadik országok állampolgárainak tartózkodási jogára vonatkozó másodlagos jog nem alkalmazható, és az érintett uniós polgár nem élt a szabad mozgáshoz való jogával – meg kell adni a tartózkodási jogot a harmadik ország olyan állampolgára számára, aki az említett uniós polgár családtagja, mivel ellenkező esetben az uniós polgárság elveszítené hatékony érvényesülését, ha az ilyen jog megtagadásának következményeként e polgár valójában kénytelen lenne elhagyni az Unió egészének területét, és ezzel megfosztanák őt az e jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől.

28.

Amint azt a Bíróság megjegyezte, az ilyen helyzeteket az jellemzi, hogy bár olyan rendelkezések szabályozzák ezeket, amelyek a priori a tagállamok hatáskörébe tartoznak, nevezetesen harmadik országok állampolgárainak beutazási és tartózkodási jogára vonatkozó, a másodlagos uniós jog rendelkezéseinek a hatálya alá nem tartozó rendelkezések, amelyek bizonyos feltételek mellett előírják az ilyen jog megadását, e helyzetek mégis szoros összefüggésben állnak az uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogával, amellyel ellentétben áll az, ha abban a tagállamban, ahol az uniós polgár tartózkodik, a harmadik országok állampolgáraitól megtagadják a beutazás és a tartózkodás ezen jogát, mivel ebben az esetben sérülne e szabadsághoz való jog. ( 12 )

29.

Mindazonáltal a tartózkodási jog egya harmadik országbeli állampolgárnak történő megtagadása csak akkor kérdőjelezheti meg az uniós polgárság hatékony érvényesülését, ha e harmadik országbeli állampolgár és ezen állampolgár uniós polgár családtagja között olyan függőségi viszony áll fenn, amelynek következtében az uniós polgár arra kényszerül, hogy kísérje a szóban forgó harmadik országbeli állampolgárt és elhagyja az Unió egészének területét.

30.

Márpedig ezen ítélkezési gyakorlat megfogalmazásából és céljából arra következtetek, hogy azt nem az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre kell alkalmazni, amelyben egyrészről a származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelmet harmadik országbeli állampolgár szülő nyújtja be, míg uniós polgár kiskorú gyermeke nem tartózkodik és soha nem is tartózkodott e harmadik országbeli állampolgár szülőnél az állampolgársága szerinti tagállamban, és amelyben másrészről e kérelem nem tartalmazza a gyermek arra irányuló szándékát, hogy uniós polgár jogállásából eredő jogait oly módon kívánja gyakorolni, hogy az érintett tagállam területére utazik és ott e szülővel együtt tartózkodik.

31.

Amint arra a Bíróság a 2018. június 27‑i Altiner és Ravn ítéletben ( 13 ) rámutatott, „az uniós polgár tekinthető referenciaszemélynek ahhoz, hogy ezen uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja származékos tartózkodási jogban részesülhessen” ( 14 ).

32.

A jelen ügyben megállapítom, hogy a szóban forgó kérelem benyújtásának időpontjában a gyermek anyja még mindig e tagállamban élt, míg uniós polgár kiskorú gyermeke mindig is Thaiföldön élt. Amennyiben tehát az anya és gyermeke mindig külön élt két különböző országban, nem tudtak tényleges családi életet élni. E körülmények között a gyermek anyja számára a származékos tartózkodási jog megadásának megtagadása véleményem szerint nem sérti az érintett személyek családegyesítéshez való jogát.

33.

Ezenkívül a tartózkodási jog iránti kérelem benyújtásának napján okkal lehetett kétségbe vonni a gyermek anyjának azon szándékát, hogy a gyermekkel Hollandiában, a gyermek állampolgársága szerinti tagállamban kíván letelepedni. A szülők házasságának felbontását és e gyermek anyja „családegyesítési” célú tartózkodási engedélyének visszavonását követően az anya 2018. március 14‑én humanitárius okokból tartózkodási engedélyt kért, amelyet elutasítottak, majd 2019. május 7‑én benyújtotta a szóban forgó kérelmet. Ezen, az ügy irataihoz csatolt, „Aanvrag voor het verblijfsdoel »familie en gezin” (családtagként való tartózkodás iránti kérelem) elnevezésű kérelem elsősorban a felperes élettársa, B által a gyermek anyja javára benyújtott családegyesítési kérelem. A nemzeti ügyiratokból kitűnik, hogy az említett kérelem nem tartalmaz semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy az anya milyen konkrét lépéseket tett annak érdekében, hogy a gyermek Hollandiába utazzon és ott tartózkodjon vele.

34.

E körülmények között a származékos tartózkodási jog biztosításának a gyermek anyjától való megtagadása nem jár azzal a hatással vagy következménnyel, hogy e gyermeket megfosztja az uniós polgár jogállásából eredő jogai lényegének tényleges gyakorlásától, mivel e gyermek nem kényszerül elhagyni az Unió területét – ahol nem tartózkodik –, és nem is köteles lemondani az oda való utazásról és tartózkodásról – az e célból tett lépések hiányában.

35.

Egy ilyen helyzet, amennyiben nem kapcsolódik a kiskorú gyermek uniós polgár jogállásából eredő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz, nem keletkeztethet az EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jogot ( 15 ).

36.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság mondja ki, hogy az EUMSZ 20. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében ezen állam területén megtagadják a származékos tartózkodási jogot a harmadik országbeli olyan állampolgártól, aki az említett állam állampolgárságával rendelkező kiskorú gyermek szülője, amennyiben e gyermek soha nem tartózkodott az Unió területén, szokásos tartózkodási helye e területen kívül található és nem kívánja az uniós polgár jogállásához kapcsolódó jogokat oly módon gyakorolni, hogy e szülő társaságában – akivel függőségi viszonyban áll – ugyanezen tagállam területére beutazik és ott tartózkodik.

37.

Ezt követően a második esetet kell megvizsgálni, amikor a származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelem célja, éppen ellenkezőleg, annak biztosítása, hogy a gyermek gyakorolhassa uniós polgár jogállásából eredő jogait azáltal, hogy lehetővé teszi számára az állampolgársága szerinti tagállamba történő beutazást és tartózkodást. A tartózkodási jog kisgyermek általi gyakorlása ugyanis szükségszerűen azt jelenti, hogy ez utóbbit a felügyeletét ténylegesen ellátó, vagy a jogi, pénzügyi vagy érzelmi felelősséget ténylegesen vállaló személy kíséri. A kérdést előterjesztő bíróság tehát azon aggodalmának ad hangot, hogy az ilyen tartózkodási jog megtagadása azt eredményezi, hogy a gyermeket az anyjával fennálló függőségi viszonya miatt megfosztják az állampolgársága szerinti tagállamba történő beutazástól és tartózkodástól.

38.

Ilyen esetben biztosítani kell, hogy azuniós polgári jogállással járó jogok és az ehhez kapcsolódó származékos jogok gyakorlása a gyermek érdekét szolgálja, és a gyermeknek a harmadik országbeli állampolgár szülőhöz fűződő függőségi viszonyára tekintettel igazolt legyen.

39.

E szempontokat az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés vizsgálata keretében elemzem.

40.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kéri a Bíróságtól, hogy határozza meg a gyermek mindenek felett álló érdekére vonatkozó értékelési módokat egy olyan helyzetben, amelyben az EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelem a gyermeknek a szokásos tartózkodási helye szerinti harmadik országból az állampolgársága szerinti tagállamba történő költözésének részét képezi.

41.

A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kérdezi a Bíróságtól, hogy szükséges‑e annak bizonyítása, hogy e költözés a gyermek valódi vagy elfogadható érdekének minősül‑e, és hogy az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok abszolút jogok‑e abban az értelemben, hogy az uniós polgár állampolgársága szerinti tagállam tevőlegesen köteles‑e annak gyakorlását lehetővé tenni és annak akadályozásától tartózkodni.

42.

E kérdések vélhetően a kérdést előterjesztő bíróság azon aggodalmából erednek, hogy a gyermek költözését elsősorban az a kívánság motiválhatta, hogy a harmadik országbeli állampolgár anya visszatérjen Hollandiába, és így megtarthassa e tagállamban a tartózkodási jogát. E körülmények fényében az adandó válasszal összefüggésben véleményem szerint fontos figyelembe venni az ügy sajátos körülményeit, és nem szabad a kérdést előterjesztő bíróság vagy az illetékes nemzeti hatóság helyébe lépni az ő feladatukat illetően, nevezetesen azzal, hogy az e gyermek anyja által benyújtott, származékos tartózkodási jog iránti kérelmet övező lehetséges körülményekről való döntést illetően.

43.

Először is úgy vélem, hogy az uniós polgársággal járó jogok gyakorlása és az ahhoz kapcsolódó származékos jogok igénybevétele csak annyiban képzelhető el, amennyiben azok a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálják, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 24. cikkével összhangban biztosítják ez utóbbi alapvető jogainak tiszteletben tartását. ( 16 )

44.

Az uniós polgár gyermeknek az állampolgársága szerinti tagállamba történő beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos származékos tartózkodási jog megadása iránti kérelem vizsgálata során az értékelést tehát a gyermek és nem a harmadik országbeli szülő szempontjából kell elvégezni. ( 17 )

45.

A Charta 24. cikkének (1) bekezdése így előírja, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság tegyen meg valamennyi megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy az érintett gyermek számára valódi és hatékony lehetőséget biztosítson a meghallgatásra.

46.

A Charta 24. cikkének (2) bekezdése ezenkívül kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételére. E hatóság feladata tehát, hogy az ügy valamennyi fennálló és releváns körülményére tekintettel vizsgálja, hogy az említett gyermek elhelyezése az érdekeinek figyelembevételével történik‑e. ( 18 ) Ez annak vizsgálatát jelenti, hogy e költözés vélhetően nem lesz káros hatással a gyermek helyzetére, és hogy az a gyermek érdekében történik, egy megvalósítható családi életterv, vagy a Bizottságnak a tárgyaláson használt szavaival élve, egy „hiteles terv” részeként.

47.

E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a gyermek szociális és családi környezetére, valamint – az alapeljárás körülményei között – e gyermek költözésére vonatkozó tervre és a gyermek anyjának erre vonatkozó szándékaira.

48.

Másodszor, meg kell tehát vizsgálni e különböző szempontokat.

49.

Főszabályként, amint arra a Bíróság rámutatott, a kisgyermekek környezetét alapvetően a családi környezet jelenti, amelyet az a személy vagy azok a személyek határoznak meg, akikkel a gyermek együtt él, akik őt ténylegesen nevelik és gondozzák. ( 19 ) Az alapeljárás tárgyát képező helyzetben, amelyben a gyermek tíz éves, tehát iskoláskorú, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak következésképpen értékelnie kell e gyermek érzelmi, családi és társadalmi kapcsolataira, illetve vagyoni helyzetére nézve az ilyen költözés révén esetlegesen gyakorolt kedvezőtlen hatást. ( 20 )

50.

Jelen esetben az ügy irataiból kiderül, hogy a gyermeket thaiföldi születése óta az anyai nagyanyja nevelte, így minden bizonnyal nagyon erős érzelmi kapcsolatot alakított ki vele. Thaiföldön is jár iskolába, ami ezen ország – ahol a család többi tagja él – nyelvi és kulturális környezetével való kapcsolatát mutatja. Az iratokból egyértelműen kiderül, hogy a gyermek ezzel szemben soha nem járt Hollandiában, és nem ismeri sem a holland, sem az angol nyelvet.

51.

Az illetékes nemzeti hatóságnak azonban figyelembe kell vennie a gyermek családi életének újabb fejleményeit is. Figyelembe kell vennie például a gyermek és az anyja között az anya Thaiföldre való visszatérése óta (esetlegesen) kialakult kapcsolat jellegét és intenzitását. Ezenkívül, noha az ügy irataiban szereplő információkból nem derül ki, hogy A milyen kapcsolatban áll a gyermekével, sem az, hogy milyen mértékben járul hozzá jelenleg a gyermek tartásához, meg kell határozni, hogy a gyermek apja nem tud‑e vagy nem hajlandó‑e a jövőben gondoskodni róla, és hogy e gyermek fenn kívánja‑e tartani személyes és közvetlen kapcsolatát az apjával, és ezáltal élni kíván‑e a Charta 24. cikkének (3) bekezdése szerinti jogával.

52.

Az illetékes nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti harmadik országból az állampolgársága szerinti tagállamba történő költözésének feltételeit és okait is, ahol azonban soha nem élt. ( 21 ) Figyelembe kell ugyanis venni azt a lehetséges kockázatot, hogy e gyermeket a harmadik országbeli állampolgár számára az Unió területén való tartózkodás eszközének tekintik, ami az EUMSZ 20. cikk alapján biztosított származékos tartózkodási joggal való visszaélésnek minősülne. ( 22 )

53.

Ilyen vizsgálatra méginkább szükség van az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben, amelyben a gyermek anyjának földrajzi és családi származása a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti harmadik országban van, és ahol az apa és gyermeke – saját állításuk szerint – nem vagy csak alig tartják a kapcsolatot.

54.

A jelen esetben ezért különös jelentőséggel bír a gyermek anyjának szándéka, aki a jelek szerint egyedül gyakorolja a gyermek feletti szülői felügyeleti jogot.

55.

Az anya Hollandiában való maradásra irányuló szándéka aligha volt kétséges a szóban forgó tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtásának időpontjában. Ezenkívül a jelen indítvány 33. pontjában említett egyéb tényezők is kétségessé tették, hogy határozott szándékában állt a gyermekével együtt ebben az államban letelepedni. Végül, noha az anya azt állítja, hogy a Thaiföldre való visszatérése óta tényleges családi életet alakított ki a gyermekével, úgy tűnik, hogy az utóbbival való együttélés szándéka nem egy alaposan átgondolt döntés eredménye, hanem a vele szemben 2019. május 8‑án végrehajtott kiutasítási határozat eredménye.

56.

Mindazonáltal a visszaélés veszélyét nem szabad kizárólag azon tény alapján vélelmezni, hogy a harmadik országbeli állampolgár több éve távol él a gyermekétől. Így mindezek a körülmények nem tekinthetők úgy, mint amelyek visszavonhatatlanul meghatározzák a gyermek thaiföldi tartózkodási helyét. A gyermeket nem szabad megfosztani azon lehetőségtől, hogy az állampolgársága szerinti tagállamba utazzon és ott tartózkodjon, és a gyermek anyját sem szabad megfosztani azon lehetőségtől, hogy Hollandiában folytassa azt a családi életet, amelyet 2019‑ben Thaiföldön kezdhetett volna el a fiával.

57.

E körülmények között az anya azon szándékát, hogy a gyermekkel együtt a gyermek állampolgársága szerinti tagállamban telepedjen le, olyan, objektív vagy kézzelfogható tényezőkben kell keresni és felfedezni, amelyek alátámasztják, hogy e gyermek elköltözése valós, a gyermek állampolgársága szerinti tagállamban való tartózkodása nem ideiglenes vagy alkalmi jellegű, és hogy a gyermek mindenek felett álló érdekében döntöttek így. Így például az adott tagállamban történő lakásvásárlás vagy lakásbérlés, ( 23 ) vagy az iskolai beiratkozás viszonylag erős iránymutató lehet.

58.

Noha e körülmények jelentősek, nyilvánvalóan nem kizárólag ezeket kell figyelembe venni. A nemzeti hatóságok által elvégzendő vizsgálatnak ugyanis mindig a helyzet átfogó értékelésén és az összes lényeges elem mérlegelésén kell alapulnia, a gyermek családi és szociális környezetének megállapítása és érdekeinek biztosítása érdekében.

59.

Úgy tűnik számomra, hogy a gyermek helyzetének értékelésére nem kerülhet sor anélkül, hogy ez utóbbinak – a Charta 24. cikkének megfelelően – lehetősége lett volna kifejezni a véleményét arról, hogy szeretne‑e az anyjával együtt letelepedni az állampolgársága szerinti tagállamban. A jelen esetben, noha a gyermek még anyjától függ, mindazonáltal most tízéves, vagyis iskoláskorú, ami lehetővé teszi számára, hogy amennyiben így kívánja, meghallgassák, ellentétben valamely nagyon fiatal gyermekkel. Ezenkívül úgy tűnik számomra, hogy az illetékes nemzeti hatóságnak lehetőséget kell biztosítania a gyermek kizárólagos szülői felügyeleti jogával rendelkező és a gyermek költözésének hátterében álló személy számára is arra, hogy e gyermek költözésének okaival kapcsolatos észrevételeit előterjeszthesse.

60.

E körülményekre tekintettel következésképpen úgy vélem, hogy az EUMSZ 20. cikket úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha valamely kiskorú uniós polgár gyermeknek harmadik országbeli állampolgár szülője származékos tartózkodási jog iránti kérelmet nyújt be a gyermek állampolgársága szerinti tagállamban, amelybe a gyermek az ottani tartózkodás céljából költözni kíván, e tagállam illetékes hatósága a Charta 24. cikkének (2) bekezdésével összhangban köteles megállapítani, hogy a gyermek költözésére a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételével kerül‑e sor. E megállapításnak az ügy összes körülményére tekintettel lehetővé kell tennie annak meghatározását, hogy e költözés milyen hatással lehet a gyermek testi és erkölcsi jólétére, anyagi helyzetére, valamint a gyermek által fenntartott érzelmi, családi és társadalmi kapcsolatokra. E megállapításnak bizonyítékon kell alapulnia arra vonatkozóan is, hogy a gyermek költözése tényleges, és hogy az érintett tagállamban való tartózkodása semmiképpen sem átmeneti vagy alkalmi, és nem kizárólag abból a célból történik, hogy az egyik szülő az EUMSZ 20. cikk alapján származékos tartózkodási engedélyt kapjon.

61.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kéri a Bíróságtól, hogy pontosítsa az EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jogot megalapozó függőségi viszony fennállásának értékelésére vonatkozó különböző szempontokat egy olyan helyzetben, amelyben az uniós polgár kiskorú gyermek az állampolgársága szerinti tagállam területén való mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát gyakorolja.

62.

A kérdést előterjesztő bíróság először is azt kéri a Bíróságtól, hogy pontosítsa, milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a harmadik országbeli szülő milyen időpontban vállalta vagy nem vállalta az uniós polgár gyermekéről való napi szintű gondoskodást, valamint annak a körülménynek, hogy a múltban más személyek vállalták és/vagy a jövőben képesek lesznek vállalni a gondoskodást.

63.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést veti fel, hogy az uniós polgár gyermek mennyiben telepedhet le az Unió területén az apjával, aki szintén uniós polgár. Egyrészről arra kéri a Bíróságot, hogy tisztázza, milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak a körülménynek, hogy e gyermek apja vállalta (vagy nem vállalta) e gyermek felügyeletét, illetve az érte való jogi, pénzügyi vagy érzelmi felelősséget, és kész lenne (vagy nem) a jövőben vállalni ezt a felelősséget. Másrészről a kérdést előterjesztő bíróság kérdésként veti fel az uniós polgár szülőnek a gyermekért való jogi, anyagi vagy érzelmi felelősségén alapuló szempont jelentőségét abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a harmadik országbeli állampolgár másik szülő rendelkezik a gyermek kizárólagos felügyeleti jogával.

64.

Először is, az EUMSZ 20. cikk rendelkezésein alapuló származékos tartózkodási jog megadásának értékelésére vonatkozóan az illetékes nemzeti hatóság által elvégzendő vizsgálat egyrészről az uniós polgár kiskorú gyermek, másrészről a harmadik országbeli állampolgár szülő között fennálló függőségi viszony fennállására vonatkozik. Ebben az összefüggésben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság igen sajátos helyzetekre hivatkozik, amikor az uniós polgárnak kénytelen a harmadik országbeli állampolgárt követni, mivel ő tartja el, így a megélhetése és a szükségleteinek biztosítása teljes mértékben tőle függ. Ezek a helyzetek főként olyan harmadik országbeli állampolgár szülőkre vonatkoznak, akiknek az uniós polgár kiskorú gyermek felett tényleges felügyeleti joguk van, vagy akik ténylegesen jogi, pénzügyi vagy érzelmi felelősséget vállalnak e gyermekért. Így a Chavez‑Vilchez és társai ítélet alapjául szolgáló ügy összefüggésében a Bíróság megállapította, hogy „az a körülmény, hogy a másik, uniós polgár szülő ténylegesen képes és készen áll arra, hogy napi szinten ténylegesen egyedül viselje gondját a gyermeknek, releváns tényező ugyan, ám önmagában még nem elegendő annak megállapításához, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülő és a gyermek között nincs olyan függőségi viszony, amely miatt ez utóbbi az Unió területének elhagyására kényszerül, ha e harmadik országbeli állampolgártól megtagadják a tartózkodási jogot. ( 24 ) A Bíróság ugyanis emlékeztetett arra, hogy „az ilyen megállapítást – az érintett gyermek mindenek felett álló érdekében – az adott ügy körülményei összességének, többek között a gyermek életkora, testi és érzelmi fejlettsége, a mind az uniós polgár szülővel, mind a harmadik országbeli állampolgár szülővel fennálló érzelmi kapcsolata erősségének, valamint azon kockázatnak a figyelembevételére kell alapozni, amelyet az utóbbitól való elszakítás a gyermek lelki egyensúlyára jelenthet” ( 25 ).

65.

Véleményem szerint ezen elvek ugyanúgy alkalmazhatók az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre, ahol az uniós polgárság hatékony érvényesülése megköveteli, hogy e gyermeket ne fosszák meg azon jogától, hogy az állampolgársága szerinti tagállam területén mozogjon és tartózkodjon, ha az érintett tagállamban a harmadik országbeli állampolgár szülőjétől megtagadják a tartózkodási jog elismerését.

66.

Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott körülmények, amelyek egyrészről az uniós polgár másik szülő, másrészről a gyermek harmadik országbeli anyai nagyanyja szerepére és részvételére vonatkoznak, jóllehet meggyőzően jelezhetik a gyermek családi helyzetét, nem elegendőek annak megállapításához, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülő és az uniós polgár gyermek között nem áll fenn olyan függőségi viszony, amely az elutasítás esetén megfosztaná az uniós polgár jogállásához fűződő jogok gyakorlásának lehetőségétől. E megállapításnak a Bíróság által a korábban hivatkozott Chavez‑Vilchez és társai ítéletben meghatározott szempontokon kell alapulnia. Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben, amikor a gyermek életének első tíz évében a tényleges napi gondozását vélhetően a gyermek anyai nagyanyja látta el, figyelembe kell venni a gyermek és nagyanyja közötti érzelmi kapcsolat mértékét, valamint azt a kockázatot is, amelyet a gyermeknek az anyai nagyanyjától való elválasztása jelenthet az egyensúlyára nézve.

67.

Másodszor, meghatározó tényező azon időpont, amikor a függőségi viszony kialakult, és különösen azon időpont, amikor a harmadik országbeli szülő átvette az uniós polgár gyermeke mindennapi ellátását. Kétségtelen ugyanis véleményem szerint, hogy e kapcsolatnak abban az országban kell fennállnia, ahol az uniós polgár gyermek tartózkodik, legalábbis abban az időpontban, amikor a harmadik országbeli szülő származékos tartózkodási jogot kér ezen országban.

68.

Jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság különbséget tesz a tartózkodási jog iránti kérelmet megelőző helyzet, a kérelmet elutasító határozatot megelőző helyzet és a kérelmet elutasító e határozat elleni fellebbezés eredményét megelőző helyzet között. E bíróság tehát törekvését fejezi ki annak biztosítása iránt, hogy az uniós polgár gyermeknek a harmadik országbeli szülőjétől való függőségi viszonya valós legyen, és ne kizárólag az EUMSZ 20. cikk rendelkezésein alapuló származékos tartózkodási jog megszerzése céljából jöjjön létre.

69.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben mind a tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtását megelőző időszak, mind a kérelmet elutasító határozat meghozatalát megelőző időszak olyan időszaknak felel meg, amelyben az uniós polgár gyermek és harmadik országbeli állampolgár szülője nem élt együtt és nem tartózkodott együtt ugyanabban az államban, mivel a gyermeket anyai nagyanyja Thaiföldön nevelte, míg anyja Hollandiában tartózkodott. Noha a Bíróság a 2012. december 6‑i O és társai ítéletben ( 26 ) és a K. A. és társai (Családegyesítés Belgiumban) ítéletben megállapította, hogy nem szükséges, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülő együtt éljen az uniós polgár kiskorú gyermekkel ahhoz, hogy megállapítható legyen a köztük fennálló függőségi viszony, azonban ezen együttélés továbbra is rendkívül jelentős tényező, különösen az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben, amikor az említett szülő – amellett, hogy nem él együtt a gyermekével – egy másik országban, egy másik kontinensen él, így feltételezhetően nem tudta vállalni a gyermeke tényleges napi gondozását ezekben az időszakokban.

70.

Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a kiskorú uniós polgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülője közötti akár biológiai, akár jogi családi kötelék fennállása nem lehet elegendő az EUMSZ 20. cikk alapján a kiskorú gyermek állampolgársága szerinti tagállam területén a származékos tartózkodási jognak az említett szülő számára való elismeréséhez. ( 27 )

71.

Ami az elutasító határozat elleni bírósági kereset kimenetelét megelőző helyzetet illeti, ez egy olyan időszaknak felel meg, amely során a gyermek családi életében változások történhettek, különösen a harmadik országbeli állampolgár szülő visszatérése miatt, amelyeket figyelembe kell venni. Így a bírósági kereset benyújtására előírt határidőkre tekintettel az illetékes nemzeti bíróság véleményem szerint köteles vizsgálni, hogy amikor a harmadik országbeli állampolgár által benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelemről kíván határozni, a kiutasítási határozat végrehajtása óta a ténybeli körülmények nem változtak‑e oly módon, hogy a gyermek és az anyja között függőségi viszony alakulhatott ki. Ebben az összefüggésben, a visszaélésszerű eljárások elkerülése érdekében szükségesnek tartom azt is, hogy a bíróság az ügy konkrét körülményeire tekintettel meggyőződjön arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár tényleges felügyeletet gyakorol, vagy jogi, pénzügyi vagy érzelmi gondoskodást nyúj a gyermeknek egy valódi és szilárd családi élet keretében.

72.

E megfontolásokra tekintettel ezért azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az EUMSZ 20. cikket úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha valamely kiskorú uniós polgár gyermeknek harmadik országbeli állampolgár szülője származékos tartózkodási jog iránti kérelmet nyújt be a gyermek állampolgársága szerinti tagállamban, amelybe a gyermek az ottani tartózkodás céljából költözni kíván, azon időpont, amikor a harmadik országbeli állampolgár szülő a gyermeke mindennapi gondozását vállalta, meghatározó tényezőnek minősül az e szülő és e gyermek közötti függőségi viszony fennállásának megítélése szempontjából. Az illetékes nemzeti hatóság feladata, hogy az eset összes körülményét figyelembe véve meghatározza, hogy a szülő a kérelem elbírálásának időpontjában milyen mértékben látja el a gyermek jogi, pénzügyi vagy érzelmi gondozását vagy felügyeletét, és hogy meggyőződjön arról, hogy ez a gondozás vagy felügyelet valódi és szilárd családi élet keretében valósulmeg.

73.

Ellenben abból a körülményből, hogy az uniós polgár másik szülő és egy harmadik országbeli állampolgár másik családtag a múltban átvette vagy a jövőben átveheti a gyermek felügyeletét vagy a gyermekért való jogi, pénzügyi vagy érzelmi felelősséget, nem lehet arra következtetni, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülő és a gyermek között nem áll fenn olyan függőségi viszony, hogy a gyermeket megfosztanák a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogától az állampolgársága szerinti tagállam területén, ha a harmadik országbeli állampolgár szülő nem kapna tartózkodási engedélyt az érintett tagállamban.

74.

A fenti megfontolások fényében azt javasolom a Bíróságnak, hogy a rechtbank Den Haag, zittingsplaats Utrecht (Utrechtben eljáró hágai bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: