—

semmisítse meg az EKSZ azon határozatát, amely elutasította a 2018. június 4-i kérelmüket;

—

az EKSZ-t kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap az indokolási kötelezettség és a tisztviselők és az alkalmazottak vásárlóereje közötti — az alkalmazási helytől független — egyenértékűség elvének megsértésén alapul. A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem tartalmaz indokolást, ami megakadályozza e határozat megalapozottságának megértését, és nem teszi lehetővé a Törvényszék számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását. Másodszor a felperesek úgy vélik, hogy ugyanolyan körülmények között látják el a feladataikat mint az Európai Bizottság párizsi képviseleténél alkalmazott kollégáik, ennélfogva az utóbbiakhoz hasonlóan átalányjuttatást kellene kapniuk. Végül a felperesek szerint a vásárlóerő egyenértékűsége elvének tiszteletben tartása összeegyeztethetetlen azzal a ténnyel, hogy a Párizsban, Strasbourgban, Marseille-ben és Valenciennes-ben alkalmazott tisztviselőkre ugyanaz a korrekciós együttható vonatkozik.

2.

A második jogalap az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésén alapul, mivel a felperesek, az Európai Bizottság párizsi képviseleténél alkalmazott kollégáikkal ellentétben nem kapnak átalányjuttatást, noha ugyanolyan körülmények között látják el a feladataikat, mint az utóbbiak.

3.

A harmadik jogalap a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapul, amely előírja, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság a vitatott határozatban jelölje meg azokat az okokat, amelyek miatt a szolgálati érdeket részesítette előnyben.