—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (KKBP) 2019/87 tanácsi végrehajtási határozatot; (1)

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a 2019. január 21-i (EU) 2019/85 tanácsi végrehajtási rendeletet, (2) és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényállást, amennyiben azt állította, hogy a felperes támogatja a szíriai rezsimet és annak haszonélvezője, holott ez az álláspont nyilvánvalóan megalapozatlan.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az arányosság általános elvét, a megtámadott jogi aktusok révén meghozott intézkedések pedig olyan joghatásokkal járnak, hogy azokat önmagukban aránytalannak kell minősíteni. A felperessel szemben hozott szankciók gazdasági következményei katasztrofálisak, továbbá aránytalanok a megtámadott jogi aktusok által elérni kívánt célokhoz képest.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a tulajdonhoz való jogot és a gazdasági tevékenység folytatásához való jogot aránytalan módon sértették meg, amennyiben a megtámadott intézkedések — az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének megsértésével — megakadályozzák, hogy a felperes békésen élvezze tulajdonát és gazdasági szabadságát.

4.

A negyedik, a hatáskörrel való állítólagos visszaélésre alapított jogalap. A megtámadott jogi aktusokat az azokban rögzítettektől eltérő célkitűzések elérése céljából fogadták el, és azok — a felperes számára ismeretlen okokból — a rezsim helyett magát a felperest célozzák, így azok hatáskörrel való visszaélésen alapulnak.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében megállapított indokolási kötelezettséget. A megtámadott jogi aktusokkal kapcsolatban kifejtett indokolás ugyanis puszta formalitás, és azt az alperes valószínűleg nem gondolta át.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette a felperes védelemhez való jogát és tisztességes eljáráshoz való jogát. A vitatott korlátozó intézkedések előírását megelőzően a felperes soha nem tudott a maga számára meghallgatást biztosítani, így nem tudta helytállóan gyakorolni a védelemhez való jogát, ideértve a tisztességes eljáráshoz való jogát, amelyet többek között az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (3) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (2) bekezdése garantál.