1

A gumiabroncsok tisztességtelen behozatala elleni koalíció által benyújtott két panaszt követően az Európai Bizottság 2017. augusztus 11‑én és október 14‑én dömpingellenes, illetve szubvencióellenes eljárást indított a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok (a továbbiakban: érintett termék) Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan. Ezen eljárásokat az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.; a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) 5. cikke, valamint az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 55. o.; a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 10. cikke alapján indították meg.

2

A dömpingre, a szubvenciókra és a kapcsolódó kárra vonatkozó vizsgálatok a 2016. július 1. és 2017. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedtek ki. A kár felmérése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

3

Az érdekelt feleket – köztük a dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal érintett kínai exportáló gyártókat, valamint azok képviselő szervezeteit – felhívták, hogy vegyenek részt e vizsgálatokban. Több érdekelt fél, köztük a felperesek, a China Rubber Industry Association (CRIA) és a China Chamber of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters (CCCMC) terjesztettek elő írásbeli észrevételeket a dömpingellenes és a szubvencióellenes eljárás különböző szakaszaiban. Bizonyos érdekelt felek, köztük a felperesek, a Bizottság által szervezett meghallgatásokon is részt vettek.

4

2018. február 1‑jén a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó új és újrafutózott autóbusz‑ vagy tehergépjármű‑abroncsok behozatalára vonatkozó nyilvántartásbavételi kötelezettség bevezetéséről szóló (EU) 2018/163 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 30., 12. o.), amely 2018. február 3‑án lépett hatályba. E rendelet nyilvántartásba vételi kötelezettséget ír elő az érintett termék Kínából származó behozatala kapcsán.

5

A Bizottság 2018. május 4‑én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről, valamint az (EU) 2018/163 végrehajtási rendelet módosításáról szóló, (EU) 2018/683 rendeletet (HL 2018. L 116., 8. o.; helyesbítés: HL 2018. L 174., 38. o.; a továbbiakban: ideiglenes dömpingellenes rendelet). E rendelet ideiglenes dömpingellenes vámot vet ki az érintett termék Kínából származó behozatalára.

6

Ezzel szemben a Bizottság úgy határozott, hogy a szubvencióellenes eljárásban nem vezet be ideiglenes intézkedéseket.

7

A Bizottság 2018. október 18‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, valamint a 2018/163 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/1579 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 263., 3. o., a továbbiakban: végleges dömpingellenes rendelet).

8

A végleges dömpingellenes rendelet 1. cikkének (1) bekezdése végleges dömpingellenes vámot vet ki az érintett termék Kínából származó behozatalára. Ugyanezen rendelet 1. cikke (2) bekezdésének eredeti változata alapján e dömpingellenes vám összegét a terméket gyártó társaságok szerint a gyártott termék darabjára alkalmazva 42,73 és 61,76 euró közötti értékben állapították meg.

9

A Bizottság 2018. november 9‑én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, továbbá a végleges dömpingellenes rendelet módosításáról szóló, (EU) 2018/1690 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 283., 1. o.; a továbbiakban: szubvencióellenes rendelet).

10

A szubvencióellenes rendelet 1. cikkének (1) bekezdése végleges kiegyenlítő vámot vet ki az érintett termék behozatalára. Ugyanezen rendelet 1. cikke (2) bekezdésének alapján e kiegyenlítő vám összegét a terméket gyártó társaságok szerint gyártott termék darabjára alkalmazva 3,75 és 57,28 euró közötti értékben állapították meg.

11

A szubvencióellenes rendelet 2. cikkének 1. pontja módosítja a végleges dömpingellenes rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdését. E módosítást követően a végleges dömpingellenes vám összegét csökkentették és az a terméket gyártó társaságok szerint a gyártott termék darabjára alkalmazva 0 és 38,98 euró közé esett.

12

Összefoglalva, a módosított végleges dömpingellenes rendeletben és a szubvencióellenes rendeletben (a továbbiakban együttesen: megtámadott rendeletek) a kínai exportáló gyártók által előállított érintett termék darabjára alkalmazva az euróban kifejezett végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat végül a következőképpen állapították meg:

23

A T‑30/19. sz. ügyben a felperesek végül azt kérik, hogy a Törvényszék:

24

A T‑72/19. sz. ügyben a felperesek végül azt kérik, hogy a Törvényszék:

25

A Bizottság, amelyet lényegében a beavatkozó is támogat, mindkét ügyben azt kéri, hogy a Törvényszék:

52

A Bizottság lényegében úgy véli, hogy a Weifang Yuelong Rubber és a Hefei Wanli Tire nem rendelkezik kereshetőségi joggal az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második és harmadik fordulata alapján, mivel egyrészt őket a megtámadott rendeletek személyükben nem érintik, másrészt pedig e rendeletek tekintetükben végrehajtási intézkedéseket vonnak maguk után.

53

A felperesek vitatják a Bizottság érvelését.

54

A jelen ügy körülményei között először is meg kell vizsgálni, hogy a felperesek rendelkeznek‑e kereshetőségi joggal az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata alapján.

55

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy valamely kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében elfogadható legyen, három együttes feltételnek kell teljesülnie. A vitatott jogi aktusnak ugyanis, először is, rendeleti jellegűnek kell lennie, másodszor, közvetlenül kell érintenie a felperest, harmadszor pedig nem vonhat maga után végrehajtási intézkedéseket.

56

Először is, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusok fogalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az főszabály szerint az általános hatályú jogi aktusokra vonatkozik, a jogalkotási aktusok kivételével (lásd ebben az értelemben: 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 23. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jogalkotási és nem jogalkotási aktusok megkülönböztetése az EUM‑Szerződés szerint attól függ, hogy annak elfogadására jogalkotási vagy nem jogalkotási eljárásban került‑e sor (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑iSzlovákia és Magyarország kontra Tanács ítélet, C‑643/15 és C‑647/15, EU:C:2017:631, 58. pont; 2011. szeptember 6‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑18/10, EU:T:2011:419, 65. pont).

57

A jelen ügyben egyrészt a megtámadott rendeletek, mivel végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat vetnek ki az általuk név szerint meghatározott társaságoktól eltérő társaságok által gyártott termékek behozatalára, általános hatályúak. Másrészt e rendeletek nem jogalkotási aktusok, mivel azokat nem rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében fogadták el. Ennélfogva az említett rendeletek a Weifang Yuelong Rubberre és a Hefei Wanli Tire‑ra vonatkozó részükben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusoknak minősülnek.

58

Másodszor, a közvetlen érintettséget illetően meg kell állapítani, hogy e feltétel megköveteli, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történik (lásd: 2018. november 6-iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a dömpingellenes vám vagy kiegyenlítő vám kivetéséről szóló jogi aktusok közvetlenül érinthetik azokat az egyszerre gyártó és exportáló vállalkozásokat, amelyeknek a dömping vagy szubvenciós magatartásokat betudják, azzal, hogy e tekintetben az exportálói minőségnek van alapvető jelentősége (lásd ebben az értelemben: 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítélet, C‑465/16 P, EU:C:2019:155, 73. és 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. február 28‑iTanács kontra Marquis Energy ítélet, C‑466/16 P, EU:C:2019:156, 48. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

A jelen ügyben egyrészt a megtámadott rendeletek végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat vezetnek be a „minden más [azokban név szerint nem azonosított] vállalat” által gyártott termékek behozatalára, mint például a Weifang Yuelong Rubber és a Hefei Wanli Tire.

61

Másrészt a felperesek megjegyzik, hogy a Weifang Yuelong Rubber és a Hefei Wanli Tire exportáló gyártók. A Bizottság nem vitatja a felperesek exportálói minőségét. Ezeket ugyanis a pervezető intézkedésekre adott válaszában exportáló gyártóknak minősíti.

62

Ebből következik, hogy a megtámadott rendeletek a termékeik Unióba történő behozatalára alkalmazandó kereskedelmi szabályozás módosításával közvetlen hatást gyakorolnak a Weifang Yuelong Rubber és a Hefei Wanli Tire jogi helyzetére.

63

Egyébiránt a megtámadott rendeletek anélkül kötelezik a tagállamok vámhatóságait a kivetett vámok beszedésére, hogy bármilyen mérlegelési mozgásteret hagynának számukra (lásd ebben az értelemben: 1997. szeptember 25‑iShanghai Bicycle kontra Tanács ítélet, T‑170/94, EU:T:1997:134, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

E körülmények között a megtámadott rendeletek közvetlenül érintik a Weifang Yuelong Rubbert és a Hefei Wanli Tire‑t.

65

Harmadszor, a végrehajtási intézkedések hiányát illetően emlékeztetni kell arra, hogy azon kérdés értékeléséhez, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata alapján a jogorvoslati jogára hivatkozó személy helyzetét kell figyelembe venni. Irreleváns tehát, hogy a szóban forgó jogi aktus a többi jogalannyal szemben von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket (lásd: 2018. november 6-iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66

E tekintetben igaz, hogy az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.; a továbbiakban: Vámkódex) által kialakított vámszabályozás, amelybe a vitatott rendeletek illeszkednek, úgy rendelkezik, hogy az e rendeletekben meghatározott vámokat minden esetben a nemzeti hatóságok által elfogadott intézkedések alapján kell beszedni (2015. december 10‑iKyocera Mita Europe kontra Bizottság ítélet, C‑553/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:805, 49. pont). A vámtartozás adóssal történő, a Vámkódex 102. cikkében előírt közlése ugyanis az adós tekintetében a megtámadott rendeleteket végrehajtó nemzeti hatóságok által hozott intézkedésnek minősül (lásd ebben az értelemben: 2014. január 21‑iBricmate kontra Tanács végzés, T‑596/11, nem tették közzé, EU:T:2014:53, 71. pont; 2021. szeptember 14‑iFar Polymers és társai kontra Bizottság végzés, T‑722/20, nem tették közzé, EU:T:2021:598, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Ugyanakkor nem vitatott, hogy a dömpingellenes vámot és a kiegyenlítő vámokat az érintett termék uniós importőrei fizetik meg, nem pedig az exportáló gyártók (lásd ebben az értelemben: 2018. május 3‑iDistillerie Bonollo és társai kontra Tanács ítélet, T‑431/12, EU:T:2018:251, 62. pont; Tanchev főtanácsnok Changmao Biochemical Engineering kontra Distillerie Bonollo és társai ügyre vonatkozó indítványa, C‑461/18 P, EU:C:2020:298, 88. pont).

68

Ennélfogva az exportáló gyártókat, mivel nem adósai a vámtartozásnak, és így nem címzettjei az arról szóló értesítésnek, általában nem tájékoztatják az említett tartozásról. Következésképpen az importőrökkel ellentétben a nemzeti vámhatóságok határozataival szemben ténylegesen nem élhetnek a Vámkódex 44. cikkében előírt jogorvoslati lehetőségekkel. Következésképpen, ha nem rendelkeznének az uniós bíróság előtti jogorvoslati lehetőséggel a megtámadott rendeletek jogszerűségének megkérdőjelezése érdekében, fennállna annak kockázata, hogy az exportáló gyártók nem rendelkeznének hatékony bírói jogvédelemmel.

69

Ebből következik, hogy bár az importőrök tekintetében fennállnak végrehajtási intézkedések, amelyek a nemzeti hatóságok által hozott, a dömpingellenes és a kiegyenlítő vámok összegét a beszedésük érdekében meghatározó jogi aktusok formáját öltik (2018. október 18‑iRotho Blaas ítélet, C‑207/17, EU:C:2018:840, 16., 17., 38. és 39. pont; 2019. szeptember 19‑iTrace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 18. és 31. pont), az exportáló gyártók tekintetében nem állnak fenn végrehajtási intézkedések.

70

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendeletek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket a Weifang Yuelong Rubberrel és a Hefei Wanli Tire‑val szemben.

71

Következésképpen a felperesek mint képviselő szervezetek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata alapján kereshetőségi joggal rendelkeznek a Weifang Yuelong Rubber és a Hefei Wanli Tire által gyártott termékekre kivetett végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámokkal szemben.

[omissis]

98

Keresetük alátámasztására a felperesek mindkét ügyben hat jogalapra hivatkoznak.

99

Az első öt jogalap közül mindkét ügyben az első a kármutatók téves elemzésén, a második az újrafutózott gumiabroncsok között fennálló különbségeken, a harmadik az árakra gyakorolt hatások és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetési szintjének meghatározása során elkövetett hibákon, a negyedik az érintett termék behozatala és a kár közötti okozati összefüggés téves elemzésén, az ötödik pedig a védelemhez való jog megsértésén alapul.

100

A hatodik jogalap a T‑30/19. sz. ügyben a dömpingkülönbözet meghatározása során a közvetett adók tekintetében végzett kiigazítás jogellenességén, a T‑72/19. sz. ügyben pedig a dömpingellenes alaprendelet megsértésén alapul.

[omissis]

104

Harmadik jogalapjukkal a felperesek azt állítják, hogy a dömpingelt vagy szubvencionált behozatal árakra gyakorolt hatásai, valamint a kármegszüntetési szint meghatározásakor a Bizottság a T‑30/19. sz. ügyben megsértette a dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját és (3) bekezdését, valamint 9. cikkének (4) bekezdését, a T‑72/19. sz. ügyben pedig a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdését, valamint 15. cikkének (1) bekezdését.

105

Közelebbről, a harmadik jogalapok második része keretében a felperesek lényegében úgy vélik, hogy a Bizottság tévesen támaszkodott a képzett importárakra az áralákínálás kiszámítása céljából.

106

Első kifogásukban a felperesek azt állítják, hogy az áralákínálás számítása szempontjából főszabály szerint tilos a képzett importárak, vagyis a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően kiszámított exportárak alkalmazása, mivel az elméleti árakon, nem pedig a vevők által az Unióban megfigyelt és észlelt tényleges árakon alapul.

107

Második kifogásukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a jelen ügyben a képzett importárak alkalmazása nem tette lehetővé a Bizottság számára, hogy tisztességes – azaz ugyanazon kereskedelmi szinten történő – összehasonlítást végezzen egyrészt az érintett termék behozatali ára, másrészt pedig az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének ára között.

108

A felperesek szerint az uniós gyártók kapcsolt értékesítési egységeken keresztül történő eladásait illetően a Bizottság figyelembe vette az e jogalanyok által az első független vevőkkel szemben felszámított árakat, beleszámítva az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA‑költségek), valamint az említett egységek nyereségét. Ezzel szemben a kínai exportáló gyártóknak a kapcsolt értékesítési egységek közvetítésével az Unióban teljesített értékesítéseit illetően a Bizottság megtagadta az e jogalanyok által az első független vevőkkel szemben felszámított árak figyelembevételét, és a képzett importárakból indult ki, vagyis kizárta az SGA‑költségeket és az említett egységek nyereségét. Ennélfogva ugyanazon forgalmazási modell esetében a Bizottság eltérően számította ki az érintett termék importjának árát és az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének árát, következésképpen nem végezte el ezen árak tisztességes összehasonlítását. Ezzel a Bizottság indokolatlanul növelte a kárkülönbözetet, és tévesen értékelte a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó elemzést.

109

A Bizottság vitatja a felperesek érvelését. A beavatkozó a maga részéről ezen érvelést illetően semmilyen észrevételt nem tesz.

110

Először a harmadik jogalapok második részének második kifogását kell megvizsgálni.

111

Emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint az uniós gazdasági ágazatot ért kár megállapítását egyértelmű bizonyítékokra kell alapozni, valamint annak a dömpingelt vagy támogatott behozatal mennyisége és a dömpingelt vagy támogatott behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatása, illetve az ilyen behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása tárgyilagos vizsgálatán kell alapulnia.

112

Ami közelebbről a dömpingelt vagy támogatott behozatalnak az árakra gyakorolt hatását illeti, a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdése előírja annak vizsgálatát, hogy e behozatalokkal történt‑e jelentős áralákínálás az uniós gazdasági ágazat valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna.

113

A dömpingellenes alaprendelet és a szubvencióellenes alaprendelet nem tartalmazza az áralákínálás fogalmának meghatározását, és nem ír elő módszert ezen ár kiszámítására (2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 175. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 238. pont).

114

Az érintett behozatal áralákínálásának kiszámítását a dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően az uniós gazdasági ágazatot e behozatalok következtében ért kár megállapításának céljából végzik el. Tágabb értelemben e kár értékelésére és a kárkülönbözet, vagyis az említett kár megszüntetési szintjének meghatározására használják. A dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti, a dömpingelt vagy támogatott behozatalra vonatkozó vizsgálat lefolytatására irányuló kötelezettség az érintett termék ára és az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének az ára közötti tisztességes összehasonlítás lefolytatását írja elő az Unió területén teljesített értékesítések során. Ezen összehasonlítás tisztességességének a biztosítása érdekében az árakat ugyanazon kereskedelmi szinten kell összevetni. Az eltérő kereskedelmi szinteken megállapított árak közötti, azaz a kereskedelmi szinthez kapcsolódó valamennyi költség figyelmen kívül hagyásával végzett összehasonlítás ugyanis szükségszerűen mesterséges eredményre vezet, amely nem teszi lehetővé az uniós gazdasági ágazatot ért kár pontos értékelését. Az ilyen tisztességes összehasonlítás az ezen gazdasági ágazatot ért kár kiszámítása jogszerűségének a feltételét képezi (2011. február 17‑iZhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 79. és 85. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 176. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 239. pont).

115

Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazatot érő kár és az okozati összefüggés fennállásának megállapítása összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi, amelynek során az uniós intézmények széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10‑iBricmate ítélet, C‑569/13, EU:C:2015:572, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ily módon, a fenti 102. és 103. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának korlátozottnak kell lennie. E széles mérlegelési jogkör és e bírósági felülvizsgálat főszabály szerint kiterjed az áralákínálási különbözet kiszámítása módszerének kiválasztására is (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2011. december 16‑iDashiqiao Sanqiang Refractory Materials kontra Tanács ítélet, T‑423/09, EU:T:2011:764, 41. pont).

116

Az ideiglenes dömpingellenes rendelet (149) preambulumbekezdésében és a szubvencióellenes rendelet (658) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy a vizsgálati időszak alatt a következő tényezők összehasonlításával határozta meg az alákínálást:

117

Az összehasonlítás első elemét, vagyis az uniós gyártók árait illetően a Bizottság a végleges dömpingellenes rendelet (178) preambulumbekezdésében és a szubvencióellenes rendelet (685) preambulumbekezdésében pontosította az első független vevőknek felszámított árakból az ár gyártelepi szintre igazítása érdekében levont költségek jellegét. Kifejtette, hogy a következő elemeknek megfelelő költségeket vonta le: „fuvarozás és biztosítási költségek, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, csomagolás, hitelek, árengedmények és jutalékok”. A Bizottság azt is jelezte, hogy ezzel szemben nem vonta le „a közvetett értékesítési költségeket, a kutatási és fejlesztési, pénzügyi vagy marketingköltségeket, vagy a nyereség hányadát”.

118

Ezenfelül a pervezető intézkedésekre adott írásbeli válaszában a Bizottság megerősítette, hogy a hasonló terméknek az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységeken keresztül történő értékesítése esetén figyelembe vette az e kapcsolt értékesítési egységek által az első független vásárlókkal szemben alkalmazott viszonteladói árakat, és nem vonta le a SGA‑költségeket és az említett jogalanyok nyereségét.

119

Az összehasonlítás második elemét, azaz a kínai exportáló gyártók árait illetően a Bizottság a végleges dömpingellenes rendelet (166)–(171) preambulumbekezdésében és a szubvencióellenes rendelet (673)–(678) preambulumbekezdésében igazolta a képzett behozatali árak alkalmazását azokban az esetekben, amikor a kínai exportáló gyártó és az importőr kapcsolatban áll egymással. Az importárakat tehát úgy képezte, hogy kiindulási pontként a kapcsolt importőrök által az első független vásárlókkal szemben alkalmazott viszonteladói árakat vette alapul.

120

Közelebbről, a végleges dömpingellenes rendelet (171) preambulumbekezdésében és a szubvencióellenes rendelet (678) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy „a tisztességes összehasonlítás lehetővé tétele érdekében indokolt az SGA‑költségek és a nyereség levonása a független ügyfelek felé végzett értékesítések során alkalmazott viszonteladói árból, mivel így van lehetőség egy megbízható [ár] elérésére [az uniós határnál]”.

121

Összefoglalva, a fenti 116–120. pontban felidézett körülmények összességéből egyrészt az következik, hogy az uniós gyártók árait illetően a Bizottság az első független vásárlókkal szemben alkalmazott eladási vagy viszonteladói árakból indult ki, amelyeket vagy közvetlenül az uniós gyártók, vagy velük kapcsolatban álló értékesítési egységek útján érvényesítettek. Ez utóbbi esetben az áralákínálás számítása során figyelembe vett hasonló termék árai magukban foglalják a SGA‑költségeket, valamint az uniós gyártók kapcsolt értékesítési egységeinek nyereségét.

122

Másrészt, ami a kínai exportáló gyártók árait illeti, a Bizottság az uniós határnál kiszámított tényleges vagy képzett behozatali árakból indult ki. Ezek az árak vagy a kínai exportáló gyártók által az első független vevőkkel szemben felszámított tényleges árak, vagy a kapcsolt importőrök felé a Bizottság által megállapított elméleti eladási árak lehetnek. Ez utóbbi esetben az érintett terméknek az áralákínálás számítása során figyelembe vett árai nem foglalják magukban sem az SGA‑költségeket, sem pedig a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek nyereségét.

123

A fenti 116–122. pontban leírt számítási módszer alapján, illetve amint az a végleges dömpingellenes rendelet (160) és (162) preambulumbekezdéséből, valamint a szubvencióellenes rendelet (659) és (667) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság az áralákínálás összesített szintjét körülbelül 21%‑ban állapította meg. A Bizottság azt is megállapította, hogy az alákínálási különbözet súlyozott átlaga 18 és 24% között mozog a megtámadott rendeletekben, a gumiabroncsok minőségi szintjétől függően meghatározott három kategória szerint (az 1. kategória esetében 18–20%, a 2. és 3. kategória esetében pedig 22–24%).

124

Egyébiránt a mintában szereplő kínai exportáló gyártókat illetően a Bizottság először a Törvényszék előtt pontosította, hogy az alákínálási különbözet 30,0% volt a Xingyuan csoport által gyártott termékek esetében, 19,3%, a Giti csoport által gyártott termékek esetében, 22,2%, az Aeolus csoport által gyártott termékek esetében, illetve 17,6% a Hankook csoport által gyártott termékek esetében.

125

A jelen ügyben, figyelemmel a fenti 116–122. pontban rögzítettekre, meg kell állapítani, hogy az áralákínálás számítása során a Bizottság az alkalmazott értékesítési csatornáktól függetlenül az uniós gazdasági ágazatot illetően következetesen figyelembe vette az első független vevőkkel szemben felszámított eladási árakat, a kínai exportáló gyártók tekintetében azonban nem.

126

Amikor ugyanis az uniós gyártók vagy a kínai exportáló gyártók kapcsolt értékesítési egységeken keresztül értékesítik termékeiket, a Bizottság az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által alkalmazott árakat vette alapul, ezzel szemben figyelmen kívül hagyta a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által alkalmazott árakat, és helyettük az uniós határnál képzett behozatali árakat vette figyelembe.

127

Ennélfogva, amint arra a felperesek rámutatnak, ugyanazon forgalmazási modell fennállása esetén, amelyet a kapcsolt értékesítési egységek igénybevétele jellemez, a Bizottság eltérően kezelte az uniós gyártók és a kínai exportáló gyártók eladásait, mivel az előbbiek esetében az első független vevőkkel szemben alkalmazott viszonteladói árakat, az utóbbiak esetében pedig az uniós határnál képzett értékesítési árakat vette alapul.

128

Márpedig az ilyen forgalmazási modell esetében megállapításra került, hogy amikor a Bizottság az első független vevőkkel szemben érvényesített árakat használta fel az uniós gazdasági ágazat hasonló terméke tekintetében, az árak ugyanazon kereskedelmi szinten való összehasonlítására irányuló követelmény azt is előírja számára, hogy ezen árakat összehasonlítsa az első független vevőkkel szemben érvényesített árakkal (2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 183. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 247. pont).

129

Meg kell ugyanis jegyezni, hogy a nem közvetlenül a gyártón, hanem a köztes értékesítési egységeken keresztül történő termékforgalmazás az ezen egységek részéről felmerült költségekkel és az azok által alkalmazott haszonkulccsal jár, ily módon az ez utóbbiak által a független vevőkkel szemben alkalmazott árak általában magasabbak a gyártók által a közvetlen értékesítéseik során az ilyen vásárlókkal szemben alkalmazott áraknál, tehát az értékesítési egységek és a gyártók által alkalmazott árakat nem lehet egy tekintet alá venni (2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 184. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 248. pont).

130

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság a hasonló termék árába belefoglalta a SGA‑költségeket és az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek nyereségét, miközben kizárta az érintett termék árából a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolt értékesítési egységek ennek megfelelő költségeit és nyereségét. Ebből következik, hogy a Bizottság a hasonló termék esetében az érintett termékéhez képest megemelt, ebből következően az Unióban történő értékesítéseiket részben vagy egészben értékesítési egységek révén végző kínai exportáló gyártók számára kedvezőtlen árat vett figyelembe (lásd analógia útján: 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 185. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 249. pont).

131

E körülmények között meg kell állapítani, hogy kapcsolt értékesítési egységek révén történő eladások esetén az áralákínálás kiszámítására nyilvánvalóan nem az ugyanazon a kereskedelmi szinten érvényesülő árak tisztességes összehasonlításával került sor (lásd analógia útján: 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 188. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 252. pont).

132

E következtetést nem kérdőjelezik meg a Bizottság által megfogalmazott kifogások.

133

Először is a Bizottság lényegében azt állítja, hogy az a mód, ahogyan az exportáló gyártók a termékeik értékesítését az Unióban megszervezik, azaz a vagy közvetlenül független vásárlóknak, vagy kapcsolt értékesítési egységeken keresztül történő eladás, és azon ügyfelek típusa, amelyeknek termékeiket értékesítik, azaz importőrök, vagy végső felhasználók, nincs hatással arra, hogy az árverseny milyen módon érvényesül a piacon. Kifejti, hogy függetlenül attól, hogy az exportáló gyártók és az ügyfelek milyen forgalmazási csatornában vesznek részt, az érintett termék a határátlépéstől kezdve versenyben áll az uniós gazdasági ágazat hasonló termékével. Következésképpen az uniós határnál megállapított importárak mindig relevánsak, és azokat össze lehet hasonlítani az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraival, amelyeket ugyanazon kereskedelmi szinten érnek el, akár közvetlenül („gyártelepi” ár), akár kapcsolt értékesítési egységek közvetítésével („fióktelepi” ár). A Bizottság szerint e megközelítés lehetővé teszi az ugyanazon exportáló gyártó vagy az értékesítési csatornáikat eltérően szervező különböző exportáló gyártók közvetlen (független vevők részére történő) eladásainak és közvetett (kapcsolt értékesítései egységek részére történő) eladásainak azonos kezelését.

134

E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a jelen kifogás kizárólag arra a kérdésre vonatkozik, hogy a jelen ügyben a Bizottság elvégezte‑e az azonos kereskedelmi szinten érvényesülő árak tisztességes összehasonlítását. E kifogás vizsgálata céljából nem kell szükségképpen meghatározni azt a kereskedelmi szintet, amelyen az árak összehasonlítását elvégezhették vagy el kellett végezni, illetve nem kell általánosságban értékelni azt, hogy az uniós határnál alkalmazott behozatali árak relevánsak‑e, valamint hogy az áralákínálás számítása céljából abszolút értelemben jogszerű‑e bizonyos árak kialakítása. Egyrészt ugyanis e kérdések egy különálló kifogáshoz, nevezetesen a harmadik jogalapok második részének első kifogásához (lásd a fenti 106. pontot) kapcsolódnak. Másrészt, függetlenül a Bizottság által az exportáló gyártók vagy az uniós gyártók oldalán választott kereskedelmi szint jogszerűségétől és relevanciájától, az árak ezen intézmény általi összehasonlításának mindig tisztességesnek kell lennie, és ennek érdekében valamennyi ugyanazon kereskedelmi szinten érvényesülő árra kell vonatkoznia.

135

Mindemellett a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a kínai exportáló gyártók árai tekintetében az uniós határnál alkalmazott behozatali árak továbbra is relevánsak, akár a független vevők felé felszámított tényleges árakról, akár a kapcsolt értékesítési egységeknek kiszámlázandó képzett árakról van szó.

136

E tekintetben a Bizottság által elfogadott és képviselt megközelítés azt vonja maga után, hogy egyrészt a kínai exportáló gyártók által a független vevők felé felszámított árak, másrészt pedig az ugyanezen kínai exportáló gyártók által kapcsolt értékesítési egységeik részére kiszámlázott árak ugyanazon a kereskedelmi szinten helyezkednek el. Ezenkívül általánosabban e megközelítés hallgatólagosan, de szükségszerűen azzal a következménnyel jár, hogy egyrészt az ezen exportáló gyártók által független vevők felé kiszámlázott eladási árak, másrészt pedig az említett exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által az ilyen vevőknek felszámított viszonteladói árak nem ugyanazon kereskedelmi szinten helyezkednek el.

137

Elismerve, hogy a szóban forgó megközelítés megfelelő, kétségtelenül lehetővé teszi a képzett behozatali árak alkalmazásának igazolását olyan esetekben, amikor ezek az exportáló gyártók termékeik egészét vagy egy részét kapcsolt értékesítési egységeken keresztül forgalmazzák.

138

Másrészt a szóban forgó megközelítés főszabály szerint nem indokolná, hogy a kínai exportáló gyártók importárait – amelyek vagy tényleges árak a független vevőknek történő értékesítés esetén, vagy képzett árak az ezen exportáló gyártókkal kapcsolatban álló értékesítési egységek részére történő értékesítés esetén (az SGA‑költségeket és az ezen egységek nyereségét nem tartalmazó árak) –, mint a jelen ügyben is, többek között az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által a független vevők felé felszámított viszonteladói árakkal (az SGA‑költségeket és az ezen egységek nyereségét tartalmazó árak) hasonlítsák össze. Ez utóbbi árak ugyanis általában a kínai exportáló gyártók, illetve az uniós gyártók részéről megállapított egyéb árak kereskedelmi szintjénél későbbi kereskedelmi szinten helyezkednek el.

139

Végeredményben a szóban forgó megközelítésnek logikusan arra kellett volna vezetnie a Bizottságot, hogy az uniós gyártókat illetően egyetlen kereskedelmi szintként az uniós gyártók valamennyi vevője számára történő értékesítés szintjét fogadja el, legyen szó akár független vevőkről, akár ez utóbbi gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységekről. Ez azt jelentette volna, hogy a Bizottság kiszámítja az uniós gyártók eladási árait, amikor termékeiket kapcsolt értékesítési jogalanyok részére értékesítik, és ebből következően azt, hogy levonja, és ily módon kizárja az SGA‑költségeket, valamint az uniós gyártók kapcsolt értékesítési egységeinek nyereségét.

140

Ez csak akkor lehetne másként, ha bizonyítást nyerne, hogy a kínai exportáló gyártókhoz, illetve az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek eltérő gazdasági szerepet játszanak.

141

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság annak kijelentésére szorítkozik, hogy egyrészt az uniós gyártók által közvetlenül az első független vevők felé kiszámlázott értékesítési árak („gyártelepi” ár), másrészt pedig az e gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által az ilyen vevőknek felszámított viszonteladói árak („fióktelepi” ár) ugyanazon a kereskedelmi szinten helyezkednek el. Nem fejti ki, hogy ez miként lenne lehetséges, miközben ezzel egyidejűleg hallgatólagosan, de szükségszerűen úgy véli, hogy egyrészt a kínai exportáló gyártók által közvetlenül az első független vásárlók felé kiszámlázott eladási árak, másrészt pedig az ezen exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által az ilyen vevőknek felszámított viszonteladói árak nem ugyanazon a kereskedelmi szinten helyezkednek el (lásd a fenti 136. pontot).

142

A tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság jelezte, hogy az uniós gyártók és kapcsolt értékesítési egységeik egyetlen gazdasági egységnek tekinthetők, mivel e kapcsolt értékesítési egységek általában a belső értékesítési részleg feladatait látják el.

143

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a végleges dömpingellenes rendelet (105) preambulumbekezdésében és beadványaiban a Bizottság azt is kiemelte, hogy egyrészt a kínai exportáló gyártók és a kapcsolt értékesítési egységeik – különösen a Hankook csoport esetében – egyetlen gazdasági egységet alkotnak, másrészt pedig, hogy az ilyen gazdasági egységek fennállása nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy a képzett behozatali árakat megállapítsa.

144

E körülmények között a Bizottság nem bizonyítja, sőt nem is állítja, hogy az uniós gyártókhoz, illetve a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek különböző gazdasági szerepet játszanak, ezért az SGA‑költségeket és a kapcsolt értékesítési egységek nyereségét a hasonló termék árába bele kellene foglalni, az érintett termék árába azonban nem.

145

Ebből következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy helyes a Bizottság azon megközelítése, amely szerint kizárólag az uniós határnál érvényesülő valós vagy képzett behozatali árakat kell figyelembe venni, az a jelen ügyben nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ezen áraknak az uniós gyártókhoz kapcsolt értékesítési egységek által az első független vevők felé felszámított viszonteladói árakkal való összehasonlítása tisztességes volt.

146

Másodszor, a Bizottság az uniós határnál képzett importárak használatának igazolása érdekében először is a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfólia‑tekercsek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. március 11‑i 217/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletre (HL 2013. L 69., 11. o.) hivatkozik (az említett végrehajtási rendelet (51)–(59) preambulumbekezdése), másrészt pedig a „Kína – Az Egyesült Államokból származó brojlertermékekkel szembeni dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések” jogvitáról szóló OECD vizsgálóbizottsági jelentésre, amelyet 2013. szeptember 25‑én fogadtak el (WT/DS 427/R) (az említett jelentés 7.485–7.489. pontja).

147

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy mind a végrehajtási rendeletben, mind a fenti 146. pontban említett jelentésben az uniós határnál képzett importárakat az uniós gyártók által kiszámlázott eladási árakkal, nem pedig az utóbbiakhoz kapcsolódó értékesítési egységek által felszámított viszonteladói árakkal hasonlították össze. Így a Bizottság által hivatkozott példák a jelen jogviták megoldása szempontjából nem relevánsak.

148

Harmadszor a Bizottság azt állítja, hogy a 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑301/16, EU:T:2019:234) és a 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑300/16, EU:T:2019:235) alapjául szolgáló ügyekben fennálló helyzet igen sajátos volt, mivel csak két exportáló gyártó működött együtt a vizsgálatban, és a szóban forgó exportáló gyártó eladásainak „nagy többsége” kapcsolt értékesítési egységek révén valósult meg. Ennélfogva ez a megoldás nem ültethető át automatikusan a jelen ügyekre, amelyekben a kínai exportáló gyártók kapcsolt értékesítési egységein keresztül megvalósított eladások aránya jóval alacsonyabb.

149

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy az árak ugyanazon kereskedelmi szinten történő összehasonlítására vonatkozó kötelezettség az együttműködő exportáló gyártók számától függetlenül kötelező, másrészt pedig, hogy az nem csak akkor alkalmazandó, ha az exportáló gyártók értékesítéseik „nagy többségét” kapcsolt értékesítési egységeken keresztül érik el. Ebből következik, hogy a fenti 114. és 148. pontban hivatkozott ítéletekben kifejtett elvek továbbra is teljes mértékben alkalmazandók a jelen ügyben.

150

Végül meg kell jegyezni, hogy a Bizottság adatai szerint a mintában szereplő kínai exportáló gyártók kapcsolt értékesítési egységeken keresztül elért eladásainak aránya a Xingyuan csoport esetében 0%, a Giti csoport esetében 34%, az Aeolus csoport esetében 19%, a Hankook csoport esetében pedig 98,6%. Ezenkívül a Bizottság egy pervezető intézkedésre adott válaszában pontosította, hogy a kapcsolt értékesítési egységek közvetítésével végzett értékesítések aránya a kínai exportáló gyártók összességének mintája esetében 46,9%‑ot, az uniós gyártók összességének mintáját illetően pedig 87%‑ot tesz ki. Ebből következik, hogy a kapcsolt értékesítési egységek közvetítésével elért eladások aránya mindkét mintát illetően magas, sőt igen magas.

151

Úgy tűnik, ez a helyzet alapvetően nem tér el a fenti 148. pontban hivatkozott ügyekben fennálló helyzettől. Ezekben az ügyekben a Törvényszék ugyanis egyrészt megállapította, hogy a szóban forgó exportáló gyártó az Unión belüli eladásainak „többségét” a hozzá kapcsolódó értékesítési egységek révén bonyolította le, másrészt pedig azt, hogy az uniós gazdasági ágazat Unión belüli értékesítéseinek „többségét” a két együttműködő uniós gyártóhoz kapcsolódó értékesítési egységek bonyolították le (2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 184. és 185. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 249. pont).

152

E körülmények között a Bizottságnak a fenti 148. pontban összefoglalt kifogását el kell utasítani.

153

Következésképpen helyben kell hagyni azt a következtetést, amely szerint a Bizottság nyilvánvalóan nem végezte el az azonos kereskedelmi szinthez tartozó árak tisztességes összehasonlítását, legalábbis abban az esetben, ha mind az érintett terméket, mind a hasonló terméket kapcsolt értékesítési egysége közvetítésével értékesítik (lásd a fenti 131. pontot).

154

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az érintett termék áralákínálásának a Bizottság által a megtámadott rendeletek keretében elvégzett kiszámítása téves jogalkalmazást és nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, következésképpen pedig e számítás sérti a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdését.

155

A megtámadott rendeletek megsemmisítéséhez nem elegendő az, hogy a Bizottság hibát követett el az áralákínálási különbözet számítási módszerét illetően, még az is szükséges, hogy e hiba hatással legyen a kár fennállásának és összegének megállapítására vagy az okozati összefüggés elemzésére, és így magának a megtámadott rendeleteknek a tartalmát is érintse (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2004. október 28‑iShanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ítélet, T‑35/01, EU:T:2004:317, 167. pont; 2011. október 25‑iTransnational CompanyKazchrome és ENRC Marketing kontra Tanács ítélet, T‑192/08, EU:T:2011:619, 119. pont).

156

Ennélfogva a jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság által elkövetett hiba hatással volt‑e a megtámadott rendeletek tartalmára. E vizsgálat céljából különbséget kell tenni e hibának egyrészt az áralákínálás szintjére, valamint a kár és az okozati összefüggés elemzésére gyakorolt esetleges hatása, másrészt pedig a kárkülönbözetekre, valamint a vitatott végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok összegére gyakorolt esetleges hatása között.

157

Beadványaiban és a tárgyaláson a Bizottság arra hivatkozott, hogy még ha bizonyítottnak is tekintjük, a neki felrótt hiba nem volt jelentős hatással az áralákínálás szintjére. Ez az áralákínálás a behozatalok nagy többsége tekintetében jelentős marad.

158

Először is, a viszonválasz szakaszában a Bizottság alternatív áralákínálási számításokat nyújtott be a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártó csoport mindegyike tekintetében. Ezen alternatív számítások keretében hozzáadta az SGA‑költségeket és az ezen exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek nyereségét. Ezt követően minden ügyletet összehasonlított egy részletesebb termékkód révén (NCP), amely immár négy ügyféltípust különböztetett meg, nevezetesen, először is a nagykereskedőket, forgalmazókat vagy kereskedőket, másodszor a kiskereskedőket, harmadszor a felhasználókat, negyedszer pedig az egyéb ügyfeleket (mint például az eredetitermék‑gyártókat, a tömegközlekedési szervezeteket és a hadsereget). A Bizottság alternatív számításai szerint az áralákínálás valójában kis mértékben magasabb a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártó csoport mindegyike tekintetében a megtámadott rendeletekben megállapítottnál. Az áralákínálás ugyanis a Xingyuan csoport esetében 30,0–32,4%, a Giti csoport esetében 19,3%–23,1%, az Aeolus csoport esetében 22,2%– 22,4%, a Hankook csoport esetében pedig 17,6–19,2%.

159

E tekintetben meg kell állapítani, hogy alternatív számításai keretében a Bizottság nem szorítkozott az SGA‑költségek és a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek nyereségének hozzászámítására. Ugyanis egy másik paramétert is módosított egy részletesebb termékkód használatával, amely ettől kezdve az ügyfél típusára is kiterjedt. Ebből következik, hogy a Bizottság módosította az áralákínálás számítási módszerét, amely a megtámadott rendeletek alapját képezi. Ennélfogva, ha a Törvényszék a Bizottság alternatív számításait figyelembe venné, úgy megváltoztatná az indokolást.

160

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék a megsemmisítés iránti kereset keretében nem helyettesítheti saját indokolásával a megtámadott jogi aktust kibocsátó intézmény indokolását (lásd: 2016. október 26‑iPT Musim Mas kontra Tanács ítélet, C‑468/15 P, EU:C:2016:803, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a Bizottság a megtámadott rendeletek alátámasztása érdekében nem hivatkozhat érvényesen olyan indokokra, amelyeket azok nem tartalmaznak, és amelyekre a Bizottság csak a kereset benyújtását követően hivatkozott (lásd ebben az értelemben: 1996. március 21‑iFarrugia kontra Bizottság ítélet, T‑230/94, EU:T:1996:40, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

161

Következésképpen a Bizottság által a viszonválasz szakaszában az áralákínálással kapcsolatban végzett alternatív számításokat a Törvényszék nem veheti figyelembe az elkövetett hiba áralákínálás mértékére gyakorolt hatásának értékelése során.

162

Másodszor, egy pervezető intézkedést követően a Bizottság új, az áralákínálásra vonatkozó alternatív számításokat nyújtott be, amelyek arra szorítkoztak, hogy hozzáadták az SGA‑költségeket és a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek nyereségét, és nem módosították a megtámadott rendeletekben használt termékkódot. Álláspontja szerint ezen új alternatív számításokat követően az áralákínálás a Xingyuan csoport esetében 30,0%‑on marad, és 19,3%‑ról 18,5%‑ra változik a Giti csoport esetében, 22,2%‑ról 16,8%‑ra az Aeolus csoport esetében, míg 17,6%‑ról 7,3%‑ra a Hankook csoport esetében.

163

Ha feltételezzük, hogy a szóban forgó új alternatív számítások pontosak (amiről a Bizottságnak meg kellene győződnie, amennyiben a kereseteknek a Törvényszék helyt adna), azok lehetővé teszik az áralákínálás azon szintjeinek értékelését, amelyeket a felperesek által javasolt módszer eredményezett volna, amely szerint beépítenék az SGA‑költségeket és a kapcsolt értékesítési egységek nyereségét mind a kínai exportáló gyártók, mind pedig az uniós gyártók oldalán. Az ilyen módszer lehetővé tette volna az árak tisztességes összehasonlítását abban az esetben, ha mind az érintett terméket, mind a hasonló terméket kapcsolt értékesítési egységeken keresztül értékesítik.

164

A szóban forgó új alternatív számításokból az következik, hogy ha a Bizottság a felperesek által javasolt módszert alkalmazta volna, az áralákínálás a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártó csoport közül három, nevezetesen a Giti, az Aeolus és a Hankook csoport esetében alacsonyabb lett volna. Márpedig a Bizottság által szolgáltatott, a mintában szereplő kínai exportáló gyártók egyes csoportjainak ez utóbbiak teljes exportértékesítéseiben képviselt relatív súlyára vonatkozó adatok (17% a Xingyuan csoport esetében, 30%, a Giti csoport esetében, 17%, az Aeolus csoport esetében és 36% a Hankook csoport esetében) alapján a Giti, az Aeolus és a Hankook csoport együttesen a teljes exportértékesítések 83%‑át képviselik. Ráadásul a megállapított különbség e csoportok közül legalább kettő, vagyis az Aeolus csoport és a Hankook csoport – amelyek ketten az említett értékesítések 53%‑át képviselik – esetében jelentős.

165

E körülmények között, figyelembe véve különösen a mintában szereplő kínai exportáló gyártók különböző csoportjainak relatív súlyát, úgy tűnik, hogy az áralákínálás összességében vett mintára tekintettel fennálló globális szintje is jelentősen alacsonyabb lett volna, ha a Bizottság a felperesek által javasolt módszert alkalmazta volna. Következésképpen az alákínálási különbözet súlyozott átlaga jelentősen alacsonyabb lett volna a megtámadott rendeletben megállapított 21%‑os értéknél (fenti 123. pont).

166

Ennélfogva a szóban forgó új alternatív számítások azt mutatják, hogy a Bizottság által elkövetett hiba befolyásolhatta az áralákínálás szintjét, és a jelen ügyben ezen alákínálás érezhető túlértékeléséhez vezetett.

167

Kétségtelen, hogy – amint arra a Bizottság rámutat – még a szóban forgó új alternatív számításokat követően is úgy tűnik, hogy az áralákínálási különbözet változatlan marad az Xingyuan csoport esetében, és jelentős marad mind a négy kínai exportáló gyártó csoport esetében.

168

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár és az okozati összefüggés fennállását kizárólag a 21%‑os összesített áralákínálási szintre támaszkodva állapította meg, nem pedig a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártó egyedi áralákínálási szintjei alapján (lásd a fenti 123. pontot). Márpedig az alákínálás ezen összesített szintje jelentősen alacsonyabb lett volna, ha a Bizottság nem követte volna el a terhére rótt hibát (lásd a fenti 165. pontot).

169

Harmadsorban a Bizottság a behozatalokra vonatkozó statisztikákra, nevezetesen az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) statisztikáira és a kínai statisztikákra, valamint az uniós termelési statisztikákra, vagyis a mintában szereplő uniós gyártók által szolgáltatott adatokra hivatkozik. E statisztikákból az következik, hogy az importárak és az uniós gazdasági ágazat árai közötti különbségek igen jelentősek, mivel a figyelembe vett időszak során a kínai import átlagos egységára csak az uniós termékek árának 59,08% és 64,13% közötti részét tette ki.

170

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Kínából származó behozatalokat illetően a Bizottság immár makrogazdasági statisztikákra hivatkozik, nem pedig a mintában szereplő kínai exportáló gyártóktól származó statisztikákra. Ráadásul mind a behozatal, mind az uniós termelés vonatkozásában nyers, átfogó és nem súlyozott statisztikákra hivatkozik, amelyek nem veszik figyelembe az érintett terméktípusokat és az érintett termék három kategóriára történő felosztását. Ennélfogva a Bizottság által hivatkozott különböző statisztikák nem teszik lehetővé az alákínálási különbözet súlyozott értékesítési átlagárak alapján, szegmensenként és terméktípusonként, a fenti 116–122. pontban ismertetett módszer alapján kiszámított összegének igazolását.

171

A fentiekből következik, hogy az árak tisztességes összehasonlítására vonatkozó kötelezettség Bizottság általi megsértése végeredményben jelentős hatással volt az áralákínálás szintjének meghatározására.

172

A Bizottság arra hivatkozik, hogy nem bizonyított, hogy a kárt okozó dömping vagy a kárt okozó támogatások fennállására vonatkozó következtetés eltérő lett volna a felperesek által hivatkozott, az áralákínálás kiszámítása során elkövetett hiba hiányában.

173

E tekintetben egyrészt az ideiglenes dömpingellenes rendelet (150), (217), (219) és (230) preambulumbekezdéséből, valamint a végleges dömpingellenes rendelet (258) és (265) preambulumbekezdéséből, másrészt a szubvencióellenes rendelet (659), (830), (837), (839), (842) és (868) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár fennállásának, valamint a dömpingelt és támogatott behozatal, illetve a kár közötti okozati összefüggés megállapítása érdekében a Bizottság többek között az áralákínálásra támaszkodott. Több alkalommal rámutatott ezen alákínálás „magas” vagy „jelentős” szintjére. Különösen az ideiglenes dömpingellenes rendelet (219) preambulumbekezdésében és a szubvencióellenes rendelet (839) preambulumbekezdésében megállapította, hogy e jelentős áralákínálás a behozatal ugrásszerű megnövekedésével együtt a dömpingelt vagy támogatott behozatal hatásainak értékelése során figyelembe veendő két fő tényező egyike.

174

Ebből következik, hogy a Bizottság meghatározó jelentőséget tulajdonított a megtámadott rendeletekben kiszámított áralákínálásnak, és ebből az áralákínálásból arra a következtetésre jutott, hogy az érintett termék behozatala okozta az uniós gazdasági ágazatot ért kárt. E megállapítást nem kérdőjelezi meg a Bizottság által hivatkozott azon körülmény, amely szerint a Bizottság más tényezőket is figyelembe vett.

175

Hozzá kell tenni, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt jogszerűségi vizsgálat keretében a Törvényszéknek nem feladata annak értékelése, hogy a Bizottság a megtámadott rendeletekben megállapított, érzékelhetően túlértékelt alákínálási szintnél alacsonyabb áralákínálási szint alapján is megállapíthatta volna‑e a kárt okozó dömping vagy kárt okozó támogatások fennállását.

176

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság által az áralákínálás számítása során elkövetett hiba befolyásolta a Bizottságnak a kár és az okozati összefüggés fennállására vonatkozó megállapítását.

177

Beadványaiban és a tárgyaláson a Bizottság lényegében azzal érvelt, hogy nem bizonyított, hogy a kárkülönbözet alacsonyabb lett volna, ha a behozatali árak magukban foglalták volna az SGA‑költségeket és a kapcsolt értékesítési egységek nyereségét.

178

Először is a Bizottság hangsúlyozza az áralákínálás (undercutting) és az áron aluli értékesítés (underselling) közötti különbséget, amelyre a 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítéletben (T‑301/16, EU:T:2019:234) és a 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítéletben (T‑300/16, EU:T:2019:235) a Törvényszék nem tért ki.

179

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kereskedelmi szint megválasztása, valamint az SGA‑költségek és a kínai exportáló gyártókhoz és az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek nyereségének a figyelembevétele befolyásolja az importárak szintjét, valamint az uniós gazdasági ágazat árszintjét is. Márpedig, amint az többek között az ideiglenes dömpingellenes rendelet (254)–(256) preambulumbekezdéséből kitűnik, a kárkülönbözet kiszámítása abból áll, hogy az áralákínálás számítása során alkalmazott behozatali árakat összehasonlítják egyrészt a hasonló termék rendes piaci feltételeket tükröző célhaszonkulcsot magában foglaló, kárt nem okozó áraival. Ennélfogva az azon kereskedelmi szintre vonatkozó hiba, amelyen az árak összehasonlítására sor kerül, hatással lehet mind az áralákínálás kiszámítására, mind pedig a kárkülönbözet kiszámítására.

180

Egyébiránt a Bizottság állításával ellentétben a Törvényszék a fenti 178. pontban hivatkozott ítéletekben igenis foglalkozott a kárkülönbözet kérdésével, jelezve, hogy nem zárható ki, hogy ha az áralákínálást helyesen számították volna ki, a dömpingár‑különbözet mértékének szintjénél alacsonyabb szinten határozták volna meg az uniós gazdasági ágazatot ért kár tekintetében fennálló különbözetet (2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 194. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 258. pont).

181

Másodszor, a viszonválasz szakaszában a Bizottság újraszámolta a kárkülönbözetet, ugyanolyan módszerekkel, mint amelyeket az áralákínálás újraszámításához használt (fenti 158. pont). Ezen alternatív számítások szerint a kárkülönbözet valójában még magasabb, mint amelyet a megtámadott rendeletekben a mintában szereplő kínai exportáló gyártók egyes csoportjai tekintetében megállapítottak. Az említett alternatív számítások eredményeként ugyanis a kárkülönbözet a Xingyuan csoport esetében 55,1%‑ról 60,8%‑ra, a Giti csoport esetében 29,6%‑ról 36,8%‑ra, az Aeolus csoport esetében 37,3%‑ról 40,2%‑re, a Hankook csoport esetében pedig 23,4%‑ról 29,6%‑ra változott.

182

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a fenti 159–161. pontban az áralákínálásra vonatkozó alternatív számítások kapcsán említettekkel azonos okok miatt a Törvényszék nem veheti figyelembe a Bizottság által a viszonválasz szakaszában a kárkülönbözetre vonatkozóan benyújtott alternatív számításokat, mert azzal megváltoztatná az indokolást.

183

Harmadszor, egy pervezető intézkedést követően a Bizottság a kárkülönbözetre vonatkozóan új alternatív számításokat végzett az áralákínálással kapcsolatos új alternatív számítások esetében alkalmazott módszerekkel megegyező módokon, vagyis anélkül, hogy módosította volna a megtámadott rendeletekben használt termékkódot (fenti 162. pont). Ezen új alternatív számításokat követően a kárkülönbözet a Xingyuan csoport esetében továbbra is 55,1% maradt, míg a Giti csoport esetében 29,6%‑ról 28,5%‑ra, az Aeolus csoport esetében 37,3%‑ról 29,8%‑ra, a Hankook csoport esetében pedig 23,4%‑ról 10,3%‑ra változott.

184

Feltételezve, hogy a szóban forgó új alternatív számítások helytállóak (amiről a Bizottságnak kell meggyőződnie abban az esetben, ha a kereseteknek a Törvényszék helyt ad), azok lehetővé teszik azon kárkülönbözetek értékelését, amelyeket a Bizottság elfogadott volna, amennyiben a felperesek által javasolt módszert követte volna, és figyelembe vette volna az SGA‑költségeket és a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek nyereségét.

185

E tekintetben három helyzetet kell megkülönböztetünk.

186

Először is a kárkülönbözet a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártó csoport közül három, nevezetesen a Giti, az Aeolus és a Hankook csoport esetében alacsonyabb lett volna. Ráadásul a megállapított különbség e csoportok közül legalább kettő, nevezetesen az Aeolus csoport és a Hankook csoport számára jelentős lett volna.

187

Másodszor, figyelembe véve többek között a mintában szereplő kínai exportáló gyártók különböző csoportjainak egymáshoz viszonyított súlyát, úgy tűnik, hogy a kárkülönbözet összességében véve is jelentősen alacsonyabb lett volna, ha a Bizottság a felperesek által javasolt módszert alkalmazta volna. Következésképpen a súlyozott átlagos kárkülönbözet jelentősen alacsonyabb lett volna a megtámadott rendeletekben megállapított 32,39%‑os értéknél. Márpedig, amint az a végleges dömpingellenes rendelet 11. táblázatából és a szubvencióellenes rendelet (933) preambulumbekezdésében szereplő táblázatból kitűnik, a kárkülönbözetet vették figyelembe a megtámadott rendeletek I. és II. mellékletében felsorolt és az esettől függően a dömpingellenes vizsgálatban vagy a szubvencióellenes vizsgálatban együttműködő kínai exportáló gyártók tekintetében.

188

E körülmények között a szóban forgó új alternatív számítások azt mutatják, hogy a Bizottság által elkövetett hiba arra indította a Bizottságot, hogy túlértékelje a fenti 28. pontban felsorolt valamennyi exportáló gyártó tekintetében megállapított kárkülönbözetet, amelyek vagy a Giti, az Aeolus, illetve a Hankook csoporthoz tartoznak, vagy szerepelnek a megtámadott rendeletek I. és II. mellékletében. E megállapítást nem kérdőjelezi meg a Bizottság által hivatkozott azon körülmény, hogy a kárkülönbözet még ezen új alternatív számításokat követően is jelentős marad a kínai exportáló gyártók valamennyi csoportja tekintetében.

189

Harmadszor, a szóban forgó új alternatív számítások szerint a kárkülönbözet a Xingyuan csoport esetében változatlanul 55,1% lenne. Márpedig, amint az a végleges dömpingellenes rendelet 11. táblázatából és a szubvencióellenes rendelet (933) preambulumbekezdésében szereplő táblázatból kitűnik, ezt a kárkülönbözetet – amely a mintában szereplő kínai exportáló gyártók közül a legmagasabb – alkalmazták azon kínai exportáló gyártók esetében, amelyek az esettől függően nem működtek együtt a dömpingellenes vizsgálatban vagy a szubvencióellenes vizsgálatban. A gyakorlatban éppen ez az 55,07%‑os fennmaradó kárkülönbözet alkalmazandó a megtámadott rendeletekben név szerint meg nem jelölt „minden más vállalatra”, többek között a Weifang Yuelong Rubberre és a Hefei Wanli Tire‑ra. Kizárólag a szubvencióellenes eljárásban alkalmazandó a Zhongce Rubber Groupra is, amelyre a szubvencióellenes rendelet II. melléklete hivatkozik.

190

Meg kell azonban jegyezni, hogy a szóban forgó új alternatív számítások csupán az egyrészt az uniós határnál képzett importárak, másrészt pedig az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által felszámított viszonteladói árak összehasonlításában álló hiba hatásainak semlegesítését teszik lehetővé. Ezzel szemben nem teszik lehetővé az egyrészt a kínai exportáló gyártók által közvetlenül az uniós ügyfeleknek felszámított tényleges értékesítési árak, másrészt pedig az uniós gyártókhoz kapcsolódó értékesítési egységek által alkalmazott viszonteladói árak összehasonlításában álló hiba esetleges hatásainak semlegesítését. Márpedig ez utóbbi összehasonlítás szintén az egyik alkotóeleme az ugyanazon a kereskedelmi szinten érvényesülő árak közötti tisztességes összehasonlítás hiányának (lásd a fenti 138. és 145. pontot).

191

E körülmények között nem zárható ki teljes mértékben, hogy ha a Bizottság tisztességes összehasonlítást végzett volna az azonos kereskedelmi szinten érvényesülő árak között, akkor a Xingyuan csoport, és következésképpen a fenti 189. pontban említett három társaság esetében a megtámadott rendeletekben szereplő 55,07%‑nál alacsonyabb kárkülönbözetet alkalmazott volna.

192

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az árak tisztességes összehasonlítására vonatkozó kötelezettség Bizottság általi megsértése valamennyi kínai exportáló gyártó tekintetében hatással volt a kárkülönbözetek meghatározására, függetlenül attól, hogy a megtámadott rendeletekben e gyártókat azonosították‑e, vagy sem.

193

Beadványaiban a Bizottság az „alacsonyabb összegű vám szabályára” hivatkozik. A T‑72/19. sz. ügyben közelebbről arra hivatkozik, hogy a felperesek érvelése teljes egészében hatástalan, mivel e szabály alkalmazásával a végleges kiegyenlítő vámok mértékét a megállapított támogatások összegére utalással, nem pedig a kárkülönbözetre hivatkozva határozták meg.

194

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében a végleges dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de alacsonyabbnak kell lennie a különbözetnél, ha az alacsonyabb összegű vám is elegendő az uniós gazdasági ágazatot érő kár elhárításához. Ugyanígy a szubvencióellenes alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a végleges kiegyenlítő vám összege nem haladhatja meg a megállapított kiegyenlíthető támogatás összegét, és a kiegyenlíthető támogatás teljes összegénél alacsonyabbnak kell lennie, ha az ilyen kisebb összegű vám is elegendő az uniós gazdasági ágazatot ért kár elhárításához.

195

Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság egyszerre állapít meg dömpingellenes vámot és kiegyenlítő vámot, e két vám vagylagosan vagy együttesen nem haladhatja meg a kárkülönbözet mértékét (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑iGold East Paper és Gold Huasheng Paper kontra Tanács ítélet, T‑444/11, EU:T:2014:773, 217. pont).

196

A jelen ügyben a végleges dömpingellenes rendelet 11. táblázatából és a szubvencióellenes rendelet (933) preambulumbekezdésében szereplő táblázatból kitűnik, hogy a (23,41% és 55,07% között váltakozó) kárkülönbözetet valamennyi kínai exportáló gyártó esetében alacsonyabb szinten állapították meg, mint a dömpingkülönbözetet (amely 56,8% és 106,7% között változik), de magasabban, mint a szubvenciókülönbözetet (amely 2,06% és 51,08% között változik). E körülmények között, amint az a szubvencióellenes rendelet (929) preambulumbekezdéséből következik, a Bizottság úgy határozott, hogy egyrészt végleges kiegyenlítő vámot vet ki, amelyet a kiegyenlíthető támogatások végleges összegei szintjén határoztak meg, másrészt végleges dömpingellenes vámot vezet be, amely lehetővé teszi a kármegszüntetési szint elérését, anélkül hogy azt túllépné. Ugyanakkor nem állapítottak meg végleges dömpingellenes vámot a megtámadott rendeletek II. mellékletében felsorolt olyan exportáló gyártók tekintetében, mint a Zhongce Rubber Group (fenti 78. pont), amelyek esetében a dömpingellenes eljárásban megállapított kárkülönbözet (32,39%) kisebb, mint a szubvencióellenes eljárásban megállapított kárkülönbözet (55,07%).

197

Először is ebből az következik, hogy az e rendeletek II. mellékletében felsoroltak kivételével a megtámadott rendeletekben azonosított vagy nem azonosított kínai exportáló gyártók esetében a végleges dömpingellenes vám és a végleges kiegyenlítő vám együttes mértéke megegyezik a kárkülönbözettel. Következésképpen a fenti 194. pontban felidézett rendelkezésekben és a fenti 195. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatban rögzített „alacsonyabb összegű vám szabályának” megfelelően a kárkülönbözet számítását érintő bármely hiba hatással van az említett exportáló gyártók által gyártott termékekre kivetett végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok halmozott teljes összegének jogszerűségére. Márpedig, amint azt a Törvényszék a fenti 192. pontban megállapította, a Bizottság által alkalmazott ár‑összehasonlítási módszer eltorzította a kárkülönbözet számítását valamennyi, az említett rendeletekben azonosított vagy nem azonosított kínai exportáló gyártó tekintetében.

198

Másodszor, ami a megtámadott rendeletek II. mellékletében felsorolt exportáló gyártókat illeti, mint a Zhongce Rubber Group, kétségtelen, hogy azokra kizárólag végleges kiegyenlítő vámot vetettek ki, amelynek mértéke (51,08%) alacsonyabb volt, mint a szubvencióellenes eljárásban megállapított kárkülönbözetük (55,07%). Tekintettel azonban különösen e végleges kiegyenlítő vám mértéke és e kárkülönbözet között fennálló csekély eltérésre, nem zárható ki, hogy ha az említett kárkülönbözetet helyesen számították volna ki, azt a szubvenciókülönbözetnél alacsonyabb szinten állapították volna meg.

199

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az árak tisztességes összehasonlítására vonatkozó kötelezettség Bizottság általi megsértése hatással volt a végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok összesített összegére valamennyi, a megtámadott rendeletekben azonosított vagy nem azonosított kínai exportáló gyártó tekintetében.

200

A fentiekből következik, hogy az áralákínálás számítása során megállapított hiba befolyásolta egyrészt a Bizottságnak a kár fennállására és az okozati összefüggésre vonatkozó elemzését, másrészt pedig a végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok összegével kapcsolatos számításait. Ebből következik, hogy e hiba érintheti a megtámadott rendeletek jogszerűségét.

201

Következésképpen a harmadik jogalapok második részének második kifogása megalapozott, és annak helyt kell adni.

202

A harmadik jogalap második része második kifogásának elfogadása önmagában megalapozza a megtámadott rendeletek megsemmisítését, amennyiben azok végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat vetnek ki a fenti 28. pontban felsorolt exportáló gyártók által gyártott termékek behozatalára, a fenti 82. pontban megállapított elfogadhatatlanságot nem érintve.

203

Ugyanakkor a Bizottság azt kéri a Törvényszéktől, hogy amennyiben helyt ad a jelen kifogásnak, a megtámadott rendeleteket kizárólag annyiban semmisítse meg, amennyiben a jogvita tárgyát képező végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat magasabb szinten állapították meg, mint az általa végzett új alternatív számításokból eredő kárkülönbözet.

204

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság által az áralákínálás számítása során elkövetett hiba befolyásolta magának a kárnak a fennállására, valamint az okozati összefüggésre vonatkozó elemzését (lásd a fenti 176. és 200. pontot), ily módon azt a vitatott végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok teljes megsemmisítésével kell szankcionálni.

205

Másodszor, az iratok jelenlegi állása szerint nem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság által elvégzett új számítások elegendőek lennének az elkövetett hiba teljes semlegesítéséhez (lásd a fenti 190. és 191. pontot). Ebből következik, hogy e számítások nem teszik lehetővé annak pontos meghatározását, hogy a vitatott végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok mennyiben maradnak részben megalapozottak.

206

Harmadszor, az árak tisztességes összehasonlításának elvégzése szempontjából releváns kereskedelmi szint megválasztása elengedhetetlen előfeltételét képezi az áralákínálás, a kárkülönbözet, valamint az alkalmazandó dömpingellenes vagy kiegyenlítő vám kiszámításának. Ebből következik, hogy a kereskedelmi szint azon módosítása, amelyre a Bizottság az árak tisztességes összehasonlítása érdekében támaszkodott, az indokolás megváltoztatásának tekinthető, és érinti a megtámadott rendeletek lényegét. Következésképpen a vitatott végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok nem tarthatók fenn még részlegesen sem azzal az indokkal, hogy összegük egy része tekintetében megalapozottak (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2016. szeptember 15‑iUnitec Bio kontra Tanács ítélet, T‑111/14, EU:T:2016:505, 76. pont).

207

Következésképpen a harmadik jogalapok második része második kifogásának elfogadása maga után vonhatja a vitatott végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok teljes összegük tekintetében történő megsemmisítését, amennyiben e vámokat elfogadható kereseti kérelmek vitatják.

[omissis]

278

Az eddigiekből az következik, hogy:

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott: