EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62018CO0756

A Bíróság végzése (nyolcadik tanács), 2019. október 24.
LC és MD kontra easyJet Airline Co. Ltd.
A Tribunal d'instance d'Aulnay-sous-Bois (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata – 99. cikk – Légi közlekedés – 261/2004/EK rendelet – A járat jelentős késése – Az utasok kártalanításhoz való joga – Az utas utasfelvételre jelentkezésének bizonyítéka – A légi fuvarozó által megerősített helyfoglalás.
C-756/18. sz. ügy.

Court reports – general

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2019:902

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2019. október 24. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata – 99. cikk – Légi közlekedés – 261/2004/EK rendelet – A járat jelentős késése – Az utasok kártalanításhoz való joga – Az utas utasfelvételre jelentkezésének bizonyítéka – A légi fuvarozó által megerősített helyfoglalás”

A C‑756/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal d’instance d’Aulnay‑sous‑Bois (Aulnay‑sous‑Bois‑i különös hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) 2018. december 3‑án érkezett, 2018. november 28‑i határozatával terjesztett elő az

LC,

MD

és

az easyJet Airline Co. Ltd

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: L. S. Rossi tanácselnök, J. Malenovský (előadó) és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

MD és LC képviseletében J. Pitcher avocat,

a francia kormány képviseletében A.‑L. Desjonquères és I. Cohen, meghatalmazotti minőségben,

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, P. Barros da Costa, L. Medeiros és C. Farto, meghatalmazotti minőségben,

az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Végzést

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az LC és MD és az easyJet Airline Co. Ltd (a továbbiakban: easyJet) között, egy légi járat jelentős késése miatt igényelt kártalanítás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3

A 261/2004 rendelet (1) preambulumbekezdése szerint:

„Szükséges, hogy a Közösség fellépése a légi közlekedés terén többek között az utasok magas szintű védelmére irányuljon. Emellett maradéktalanul figyelembe kell venni az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.”

4

E rendelet 2. cikkének g) pontja a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

g)

»helyfoglalás«: az a tény, hogy az utasnak jegye vagy más olyan igazolása van, amely jelzi, hogy a helyfoglalást a légi fuvarozó vagy az utazásszervező elfogadta és nyilvántartásba vette”.

5

Az említett rendelet 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)   E rendeletet a következőkre kell alkalmazni:

a)

egy olyan tagállam területén található repülőtérről induló utasokra, amely tagállamra a Szerződést alkalmazni kell;

b)

utasokra, akik egy harmadik országban található repülőtérről egy olyan tagállam területén található repülőtérre indulnak, amelyre a Szerződést alkalmazni kell, kivéve, ha ebben a harmadik államban előnyökben vagy kártalanításban és segítségben részesültek, amennyiben az érintett légi járat üzemeltető légi fuvarozója közösségi légi fuvarozó.

(2)   Az (1) bekezdést azzal a feltétellel kell alkalmazni, hogy az utasok

a)

megerősített helyfoglalással rendelkeznek az érintett légi járaton és – az 5. cikkben említett járattörlés kivételével – utasfelvételre jelentkeznek,

a légi fuvarozó, az utazásszervező vagy egy meghatalmazott utazásközvetítő által előre és írásban (beleértve az elektronikus utat is) a meghatározott módon és megjelölt időpontban,

vagy ha időpontot nem jelöltek meg,

legalább 45 perccel a közzétett indulási időpont előtt; vagy

b)

arról a légi járatról, amelyre helyfoglalásuk volt egy légi fuvarozó vagy utazásszervező – az októl függetlenül – átirányította őket egy másik járatra.

[…]”

6

A 261/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártérítést [helyesen: kártalanítást] kapják:

a)

250 eurót minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra [helyesen: légi járatra];

b)

400 eurót minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra [helyesen: légi járatra] és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra [helyesen: légi járatra];

c)

600 eurót minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra [helyesen: légi járatra].

A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7

Az alapeljárás felperesei elektronikus helyfoglalással rendelkeztek egy Párizsból (Franciaország) induló Velence célállomású, oda‑vissza légi járatra, amely 2014. február 8‑án indult, és 2014. február 10‑én tért vissza Párizsba.

8

Az alapeljárás felperesei szerint ez a visszafelé közlekedő légi járat 3 óra és 7 perc késéssel érkezett meg Párizsba.

9

Mivel e késés miatt nem kaptak kártalanítást, az utóbbiak arra irányuló keresetet nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz, hogy kötelezze az easyJetet a 261/2004 rendelet 7. cikkében előírt átalány‑kártalanítás címén fejenként 250 euró felperesek részére történő megfizetésére.

10

Az easyJet, amely nem vitatja az említett késést, azzal az indokkal utasítja el a kártalanítás iránti kérelmet, hogy az alapeljárás felperesei nem mutatták be a beszállókártyát mint az utasfelvételre való jelentkezésük bizonyítékát.

11

E körülmények között az alapeljárás felperesei úgy vélik, hogy tisztázni kell az utasfelvételre való jelentkezés bizonyításának problémáját, és többek között arra hivatkoznak, hogy a beszállókártya birtoklása nem érinti az utasfelvételre való tényleges jelentkezést, sem az utasnak a légi jármű fedélzetére történő beszállását, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke nem határozza meg az „utasfelvétel” fogalmát, és hogy figyelembe kell venni az utasfelvétel terén történt digitális fejlődést, amelyet a jegyvásárlások dematerializációja, az online utasfelvételi módok és az elektronikus jegyhordozók jellemeznek.

12

Ezzel szemben az easyJet szerint a 261/2004 rendelet értelmezése semmilyen kétséget nem vet fel, mivel a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) már kimondta, hogy az utasfelvételre való jelentkezés bizonyítása érdekében az utasoknak be kell nyújtaniuk a beszállókártyát.

13

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ugyanis említést tesz a Cour de cassation (semmítőszék) ítélkezési gyakorlatáról, amely helybenhagyta a kérdést előterjesztő bíróság ítéleteit, amelyekkel e bíróság elutasította az 261/2004 rendelet alapján a légi járat jelentős késése miatt azon utasok által előterjesztett átalány‑kártalanítás iránti kérelmeket, akik – noha az elektronikus helyfoglalás igazolásait és bizonyos tanúsítványokat bemutattak – a releváns beszállókártyákat nem nyújtották be.

14

Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő nagyszámú peres eljárás keretében az üzemeltető légi fuvarozók többsége arra hivatkozik, hogy a légi járat jelentős késése esetén – a Cour de cassation (semmítőszék) említett ítélkezési gyakorlatára támaszkodva – a beszállókártya bemutatásának hiányában megtagadják a 261/2004 rendelet 7. cikk szerinti kártalanítás kifizetését.

15

E körülmények között a tribunal d’instance d’Aulnay‑sous‑Bois (Aulnay‑sous‑Bois‑i különös hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

A [261/2004 rendelet] 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a rendelet rendelkezéseire történő hivatkozás érdekében az utasoknak bizonyítaniuk kell az utasfelvételre jelentkezésüket?

2)

Igenlő válasz esetén a [261/2004 rendelet] 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjával ellentétes‑e az olyan egyszerű vélelem, amely szerint az utas utasfelvételre jelentkezése teljesítettnek tekintendő, amennyiben ez utóbbi a 2. cikk g) pontja szerinti, az üzemeltető légi fuvarozó által elfogadott és nyilvántartásba vett helyfoglalással rendelkezik?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

16

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárásban a Bíróság kötelessége, hogy a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. Erre figyelemmel adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket (lásd különösen: 2015. szeptember 17‑ivan der Lans ítélet, C‑257/14, EU:C:2015:618, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

A jelen előzetes döntéshozatali eljárás keretében ezzel a lehetőséggel kell élni.

18

Ugyanis kétségtelen, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel azt kéri, hogy Bíróság általános jelleggel határozzon arról, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak érdekében, hogy e rendelet rendelkezéseire hivatkozhasson, az utas köteles bizonyítani az utasfelvételre való jelentkezését, és igenlő válasz esetén, hogy e rendelet 2. cikkének g) pontjára figyelemmel ez a jelentkezés vélelmezhető‑e, ha ez az utas rendelkezik az üzemeltető légi fuvarozó által elfogadott és nyilvántartásba vett helyfoglalással.

19

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság kérdései egy meghatározott kontextusba illeszkednek, nevezetesen abba, hogy a légi fuvarozó megtagadta, hogy a 261/2004 rendelet alapján kártalanítást fizessen egy olyan légi járat végén megállapított legalább háromórás késés miatt, amelyre az érintettek megerősített helyfoglalással rendelkeznek. Márpedig a légi fuvarozó, amint az a jelen végzés 10. pontjából kitűnik, e késedelem fennállását nem vitatja, a kártalanítás iránti kérelmet azonban elutasítja azzal az indokkal, hogy az utóbbiak – a beszállókártya bemutatásával – nem bizonyították, hogy az utasfelvételre jelentkeztek volna.

20

A kérdést előterjesztő bíróság az előtte folyamatban lévő nagyszámú peres eljárás tényét is kiemeli. E bíróság álláspontja szerint a légi fuvarozók többsége a légi járat jelentős késése esetén a 261/2004 rendelet 7. cikke szerinti kártalanítást megtagadja a beszállókártya bemutatásának hiánya miatt, amelynek bemutatását az érintett tagállam legfelsőbb szintű igazságszolgáltatási fóruma által kialakított ítélkezési gyakorlatnak megfelelően követelik meg.

21

Figyelembe véve az említett kontextuális elemeket, és annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita megoldásához hasznos választ lehessen adni, a kérdéseit úgy kell értelmezni, hogy azok lényegében arra irányulnak, hogy a 261/2004 rendeletet és különösen a 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a legalább három órás késéssel érkező légi járat utasai esetében, akik e légi járatra megerősített helyfoglalással rendelkeznek, az e rendelet szerinti kártalanítást meg lehet‑e tagadni kizárólag azzal az indokkal, hogy a kártalanítás iránti kérelmük alkalmával – többek között a beszállókártyával – nem bizonyították, hogy az említett légi járat utasfelvételére jelentkeztek.

22

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat, ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek.

23

Mivel a jelen ügyben ez a helyzet áll fenn, e rendelkezést kell alkalmazni.

24

A 261/2004 rendelet 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelet csak akkor alkalmazandó, ha egyrészt az utasok megerősített helyfoglalással rendelkeznek az érintett légi járaton, másrészt az e rendelkezésben előírt határidőn belül jelentkeznek az utasfelvételre.

25

Ebből következik, hogy mivel az e rendelkezésben szereplő két feltétel kumulatív, az utas utasfelvételre való jelentkezését nem lehet annak alapján vélelmezni, hogy ez az utas az érintett légi járat tekintetében megerősített helyfoglalással rendelkezik.

26

Az említett rendelkezés egyébiránt kifejti, hogy az utasfelvételre való jelentkezésre vonatkozó követelmény nem terjed ki azokra az utasokra, akiknek a légi járatát törölték.

27

Márpedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések azokra az utasokra vonatkoznak, akiknek a légi járata jelentősen késett.

28

Ebben a vonatkozásban, amennyiben az alapügyhöz hasonlóan valamely légi fuvarozó a szóban forgó légi járatra megerősített helyfoglalással rendelkező utasokat vesz fel, és őket a célállomásra szállítja, úgy kell tekinteni, hogy ezek az utasok – e légi járat tekintetében – előzetesen eleget tettek az utasfelvételre való jelentkezési követelménynek. E körülmények között tehát nem tűnik szükségesnek, hogy a kártalanítás iránti kérelmük benyújtásakor ezt a jelentkezést bizonyítsák.

29

Ebből következik, hogy az olyan utasokat, mint akikről az alapügyben is szó van – akik egy légi járaton megerősített helyfoglalással rendelkeznek, és amely helyfoglalás tárgyában ők jártak el – úgy kell tekinteni, hogy az utasfelvételre való jelentkezési követelménynek megfelelően eleget tettek.

30

Így ha a célállomásukat legalább háromórás késéssel érik el, az említett utasok a 261/2004 rendelet alapján e késés miatt kártalanításra jogosultak, anélkül hogy ennek érdekében be kellene mutatniuk a beszállókártyát, vagy más olyan okmányt, amely igazolja, hogy a késéssel érintett légi járat utasfelvételére az előírt határidőn belül jelentkeztek.

31

Ezt a következtetést egyébiránt megerősíti a 261/2004 rendelet (1) preambulumbekezdésében kimondott, az utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló célkitűzés is.

32

A jelentős késéssel érintett légi járatok utasainak ugyanis ily módon lehetőségük van a kártalanítás iránti joguk érvényesítésére, anélkül hogy ez a lehetőség a helyzetüknek nem megfelelő követelménynek lenne alárendelve, amely abból áll, hogy utólag, a kártalanítás iránti kérelmük alkalmával bizonyítaniuk kell, hogy jelentkeztek a késéssel érintett légi járat utasfelvételére, amely légi járat őket mindenesetre elszállította.

33

Ez csak abban az esetben van másként, ha a légi fuvarozó rendelkezik azokkal az adatokkal, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy ezeket az utasokat, az általuk állítottakkal ellentétben a szóban forgó késéssel érintett légi járat nem szállította el, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

34

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendeletet és különösen a 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a legalább háromórás késéssel érkező légi járat utasai esetében, akik e légi járatra megerősített helyfoglalással rendelkeznek, az e rendelet szerinti kártalanítást nem lehet megtagadni kizárólag azzal az indokkal, hogy ezek az utasok a kártalanítás iránti kérelmük alkalmával – többek között a beszállókártyával – nem bizonyították, hogy az említett légi járat utasfelvételére jelentkeztek, kivéve ha bizonyítást nyer, hogy ezeket az utasokat a szóban forgó késéssel érintett légi járat nem szállította el, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

A költségekről

35

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

 

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és különösen a 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a legalább háromórás késéssel érkező légi járat utasai esetében, akik e légi járatra megerősített helyfoglalással rendelkeznek, az e rendelet szerinti kártalanítást nem lehet megtagadni kizárólag azzal az indokkal, hogy ezek az utasok a kártalanítás iránti kérelmük alkalmával – többek között a beszállókártyával – nem bizonyították, hogy az említett légi járat utasfelvételére jelentkeztek, kivéve ha bizonyítást nyer, hogy ezeket az utasokat a szóban forgó késéssel érintett légi járat nem szállította el, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.

Top