A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)

2018. május 31.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Alapszabadságok – EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk – Kizárólagosan belső helyzet – Az alapügy tényállására és jogszabályi hátterére vonatkozó kellően részletes ismertetés hiánya – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 94. cikke – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

A C‑24/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2018. január 8‑án érkezett, 2017. december 12‑i határozatával terjesztett elő a

Bán István

és

a KP 2000 Kft.,

Kovács Edit

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, C. Toader és A. Prechal (előadó) bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 49. és az EUMSZ 63. cikk értelmezésére vonatkozik.

2        A jelen kérelem előterjesztésére az egyrészről Bán István, másrészről a KP 2000 Kft. és dr. Kovács Edit közötti, a KP 2000 Kft. és dr. Kovács Edit közötti, mezőgazdasági földterületre vonatkozó haszonbérleti szerződés érvényességét érintő jogvita keretében került sor.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegén kívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket:

a)      a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetése, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetése;

b)      az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat;

c)      azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.”

 A magyar jog

4        A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: a bírósági végrehajtásról szóló törvény) 137. §‑a értelmében:

„(1)      A végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik:

a)      a telki szolgalom,

b)      a közérdekű használati jog,

c)      az ingatlan‑nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog,

d)      a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan‑nyilvántartásba bejegyezve.

(2)      Nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog – függetlenül attól, hogy az ingatlan‑nyilvántartásba be van‑e jegyezve –, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették.

(3)      Ha a végrehajtás alá vont, a mező‑ és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti mező‑ és erdőgazdasági hasznosítású földön (a továbbiakban: föld) szerződés alapján keletkezett földhasználati jogosultság áll fenn harmadik személy javára (a továbbiakban: a földhasználó), a végrehajtás alá vont földet megszerző új tulajdonos tulajdonjogát az (1) bekezdésben meghatározott jogok mellett a földhasználati jogosultság is korlátozza a 137/A. §‑ban meghatározottak szerint.”

5        A bírósági végrehajtásról szóló törvény 137/A. §‑a a következőket írja elő:

„(1)      A földhasználati jogosultság – a (2) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – az új tulajdonos tulajdonjogának az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzését követő 6. hónap utolsó napján megszűnik.

(2)      Nem szűnik meg az (1) bekezdésben meghatározott határnapon a földhasználati jogosultság, ha

a)      az új tulajdonos az (1) bekezdésben meghatározott határnapig a földhasználati jogosultság fenntartására vonatkozó írásbeli nyilatkozatot tesz a földhasználó felé, vagy

b)      a földhasználó a földhöz kötődő olyan európai uniós vagy nemzeti forrásból folyósított agrár‑vidékfejlesztési támogatást vett igénybe, amelynek feltételéül jogszabály meghatározott időtartamra földhasználati kötelezettséget ír elő.

(3)      A (2) bekezdésben meghatározott esetben a földhasználati jogosultság az azt létesítő szerződés megszűnésére irányadó szabályok szerint és időpontban szűnik meg.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

6        1993‑ban dr. Kovács Edit egy Polgárdi külterületén található szántót adott el a KP 2000 Kft.‑nek. Mivel az adásvételt a földterület cégvagyonba való apportálásra vonatkozó jogszabályok változása miatt nem jegyezték be az ingatlan‑nyilvántartásba, a KP 2000 Kft. nem vált a földterület tulajdonosává, amelyet azonban 1993 óta hasznosított. 2003. május 20‑án dr. Kovács Edit és a KP 2000 Kft. az említett földterületre vonatkozó haszonbérleti szerződést kötöttek.

7        Bán István végrehajtási árverésen megszerezte ugyanezen földterületet és tulajdonszerzését 2016. március 6‑án bejegyezték az ingatlan‑nyilvántartásba.

8        Bán István a Budapesti II. és III. Kerületi Bírósághoz fordult, elsődlegesen annak megállapítása érdekében, hogy a KP 2000 Kft. és dr. Kovács Edit közötti haszonbérleti szerződés érvénytelen; másodlagosan pedig annak megállapítása érdekében, hogy a haszonbérleti szerződés létre sem jött. Bán István harmadlagosan annak megállapítását kérte, hogy az említett haszonbérleti szerződés hat hónappal a végrehajtási árverési értékesítést követően a bírósági végrehajtásról szóló törvény 137/A. §‑a alapján megszűnt.

9        Noha Bán István az eljárás során elállt ez utóbbi kereseti kérelmétől, a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy a kérdéses haszonbérleti szerződés érvénytelenségének, létre sem jöttének elbírálásakor nem hagyhatja figyelmen kívül az említett haszonbérleti szerződés ipso iure megszűnéséről szóló jogszabályi rendelkezést, a bírósági végrehajtásról szóló törvény 137. és 137/A. §‑ában foglaltakat.

10      Márpedig az említett bíróság álláspontja szerint a szóban forgó nemzeti rendelkezések visszatarthatják más tagállamok állampolgárait attól, hogy gyakorolják a tőke szabad mozgásából és a letelepedés szabadságából eredő jogaikat magyarországi földterületeken fennálló haszonélvezeti jogok megszerzésével, az e jogok idő előtti és megfelelő ellentételezés nélküli, a haszonbérbe adó ellen folytatott végrehajtási eljárásból eredő megszüntetésének kockázata miatt. Emellett tekintettel arra, hogy a külföldi állampolgárokra a múltban hosszú évekig korlátozások vagy tilalmak vonatkoztak a magyarországi mezőgazdasági földterületek megszerzése tekintetében, ők a magyar állampolgároknál gyakrabban kötöttek haszonbérleti szerződést az ilyen földek használati jogának megszerzése érdekében, így fennáll annak kockázata, hogy az említett nemzeti rendelkezések őket a magyar állampolgároknál aránytalanul nagyobb mértékben érintik.

11      E körülmények között a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az [EUMSZ] 49. és 63. cikkébe ütköző korlátozást valósít‑e meg az olyan tagállami szabályozás, amely a mező‑ és erdőgazdasági hasznosítású földterületre létesített használati jogot a törvény erejénél fogva – vagyoni kompenzáció nélkül – megszünteti abban az esetben, ha [a] használati joggal terhelt ingatlant végrehajtás során új tulajdonos szerzi meg, és a földhasználó nem vett igénybe a földhöz kötődő olyan európai uniós vagy nemzeti forrásból folyósított agrár‑vidékfejlesztési támogatást, amelynek feltételéül jogszabály[ban] meghatározott időtartamra földhasználati kötelezettséget írtak elő?”

 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

12      A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

13      A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

14      A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa felvetett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. A Bíróság ugyanis kizárólag a nemzeti bíróság által rendelkezésére bocsátott tények alapján ítélheti meg az uniós jogi rendelkezés értelmezését (2017. április 27‑i Emmea et Commercial Hub ítélet, C‑595/16, nem tették közzé, EU:C:2017:320, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15      Egyébiránt az EUM‑Szerződésnek a letelepedés szabadságára, a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezések nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik (2016. november 15‑i, Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

16      A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból úgy tűnik, hogy az alapjogvita minden eleme Magyarországra korlátozódik. Az említett jogvita ugyanis egy Magyarországon található földterületre vonatkozó olyan haszonbérleti szerződés érvénytelenségének vagy semmisségének megállapítására irányul, amelyet egy magyar állampolgár kötött egy az említett tagállamban székhellyel rendelkező társasággal.

17      Márpedig a Bíróság – amelyhez a nemzeti bíróság olyan jogvitával összefüggésben fordult, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik – nem állapíthatja meg azt, hogy a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükség van az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokkal kapcsolatos rendelkezéseire vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemre, amennyiben a nemzeti bíróság nem jelölt meg egyebet azon a tényen kívül, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás megkülönböztetés nélkül alkalmazandó a szóban forgó tagállam állampolgáraira, illetve más tagállamok állampolgáraira. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis ki kell tűnniük azon konkrét elemeknek, amelyek alapján kapcsolat állapítható meg egy minden elemében az érintett tagállam területére korlátozódó jogvita tárgya vagy körülményei, illetve az EUMSZ 49. vagy az EUMSZ 63. cikk között (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 54. pont; 2017. április 27‑i Emmea és Commercial Hub végzés, C‑595/16, nem tették közzé, EU:C:2017:320, 18. pont).

18      Következésképpen az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan jogvita esetén, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikke előírásának megfelelően a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megjelölnie a Bíróság számára, hogy kizárólagosan belső jellege ellenére az előtte folyamatban lévő jogvita mennyiben mutat kapcsolatot az uniós jog alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseivel, amely kapcsolat e jogvita elbírálásához szükségessé teszi az előzetes döntéshozatal keretében kért értelmezést (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 55. pont; 2017. április 27‑i Emmea és Commercial Hub végzés, C‑595/16, nem tették közzé, EU:C:2017:320, 19. pont).

19      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság nem jelzi, hogy az elé terjesztett jogvita kizárólagosan belső jellege ellenére mennyiben mutat kapcsolatot az EUM‑Szerződésnek a letelepedés szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, amely kapcsolat e jogvita elbírálásához szükségessé teszi az előzetes döntéshozatal keretében kért értelmezést.

20      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 49. vagy az EUMSZ 63. cikkben rögzített alapvető szabadságok értelmezése olyan ügyben is relevánsnak bizonyulhat, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, többek között akkor, amikor a nemzeti jog előírja a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy az e bíróság joghatósága szerinti tagállam állampolgárát ugyanazon jogokban kell részesíteni, mint amelyekkel valamely más tagállam állampolgára ugyanilyen helyzetben rendelkezne az uniós jog alapján, vagy abban az esetben, amikor az alapügy tényállása nem tartozik ugyan közvetlenül az uniós jog hatálya alá, ám az uniós jog rendelkezéseit a nemzeti jog alkalmazandóvá teszi, amely jog a minden elemében egyetlen tagállamra korlátozódó helyzetekre adott megoldásaira nézve az uniós jog által nyújtott megoldásokhoz igazodott (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 52. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      Azon körülményt illetően, hogy számos külföldi állampolgár szerzett használati jogot Magyarországon fekvő mezőgazdasági földterületeken azért, mert a múltban tilos volt számukra megszerezni az ilyen földek tulajdonjogát, vagy azon tényt illetően, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás adott esetben visszatarthatja más tagállamok állampolgárait attól, hogy gyakorolják a letelepedés szabadságához vagy a tőke szabad mozgásához való jogukat, rá kell mutatni, hogy ezen elemek nem befolyásolják azon következtetést, amely szerint az alapjogvitában nem szerepel az EUMSZ 49. és az EUMSZ 63. cikkel kapcsolatot mutató elem, mivel ezen, az alapvető szabadságokat ténylegesen gyakorló személyek védelmét biztosítani hivatott rendelkezések nem alkalmasak arra, hogy a jelen helyzetben jogokat keletkeztessenek a KP 2000 Kft. számára (lásd analógia útján: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 57. pont).

22      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy míg a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset előterjesztése magában foglalja annak Bíróság általi megvizsgálását, hogy a Bizottság által vitatott nemzeti intézkedés általában alkalmas‑e arra, hogy más tagállamok gazdasági szereplőit visszatartsa attól, hogy éljenek a szóban forgó szabadsággal, addig az előzetes döntéshozatali eljárásban a Bíróságnak ezzel szemben az a feladata, hogy segítséget nyújtson a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő konkrét jogvita elbírálásában, ami feltételezi az említett szabadság e jogvitára való alkalmazhatóságának megállapítását (2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 49. pont).

23      Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem szolgáltat olyan konkrét elemeket, amelyek lehetővé teszik annak az alátámasztását, hogy az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 63. cikk az alapjogvita körülményeire alkalmazható volna.

24      Ilyen körülmények között az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

 A költségekről

25      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2017. december 12‑i határozatával a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Luxembourg, 2018. május 31.

*      Az eljárás nyelve: magyar.