1)

A 2004/39/[EK] irányelv (1) 4. cikke (1) [bekezdésének] 12. pontjában meghatározott „lakossági ügyfél” fogalom értelmezése során a nemzeti bíróság ugyanazokat az értelmezési szempontokat alkalmazhatja-e vagy kell-e alkalmaznia, amelyek a fogyasztónak a 93/13/EGK irányelv (2) 2. cikke b) pontja értelmében vett fogalmát határozzák meg?

2)

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén a 2004/[39/EK] irányelv értelmében vett „lakossági ügyfél” az alapeljáráshoz hasonló jogvitában mely feltételek mellett hivatkozhat fogyasztói minőségére?

3)

Közelebbről, nagyszámú ügyletnek a 2004/[39/EK] irányelv értelmében vett „lakossági ügyfél” által viszonylag rövid időn belül történő teljesítése és jelentős pénzeszköznek a 2004/39/[EK] irányelv 4. cikke [(1) bekezdésének] 17. pontjában meghatározott pénzügyi eszközökbe történő befektetése releváns szempont jelent-e az ugyanezen irányelv értelmében vett „lakossági ügyfél” fogyasztói minőségének értékelése tekintetében?

4)

Saját joghatóságának megállapítása során, mivel köteles az adott esettől függően meghatározni, hogy az 1215/2012/EU rendelet (3) 17. cikke (1) bekezdésének c) pontja vagy 7. cikkének 2. pontja a releváns, a nemzeti bíróság figyelembe veheti-e vagy figyelembe kell-e vennie a felperes által a 93/13/EGK irányelv értelmében tisztességtelennek vélt feltételek kikötésének orvoslásaként hivatkozott anyagi jogi alapot – kizárólag szerződésen kívüli felelősség –, amelyek tekintetében az alkalmazandó anyagi jogot a 864/2007/EK rendelet („Róma II” rendelet) (4) értelmében kell megállapítani, vagy pedig a felperes esetleges fogyasztói minősége irrelevánssá teszi kérelmének anyagi jogi alapját?