1

Fellebbezésében a Foundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi az Európai Unió Törvényszéke 2018. szeptember 25‑i Foundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi kontra EUIPO – M. J. Dairies (BBQLOUMI) ítéletének (T‑328/17, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:594) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának egy felszólalási eljárással kapcsolatban 2017. március 16‑án hozott határozatát (R 497/2016‑4. sz. ügy, a továbbiakban: vitatott határozat).

2

Az [európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendeletet (HL 2009. L 78., 1. o.), amely hatályon kívül helyezte és felváltotta a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.), a 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.) módosította, amely 2016. március 23‑án lépett hatályba. Az utóbbi rendeletet később 2017. október 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.). Ugyanakkor, figyelemmel az ügy tényállásának időpontjára, a jelen fellebbezést a 207/2009 rendeletnek az eredeti változata alapján kell vizsgálni.

3

A 207/2009 rendelet „Feltétlen kizáró okok” című 7. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[…]

[…]

(3)   Az (1) bekezdés b), c) és d) pontja alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.”

4

E rendeletnek a „Viszonylagos kizáró okok” című 8. cikke értelmében:

„(1)   A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[…]

[…]

(5)   A […] korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy [európai uniós] védjegy esetén a korábbi [európai uniós] védjegy a[z Unióban], korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

5

Az említett rendelet 65. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Bíróság előtt keresettel támadhatók meg.

(2)   A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.

(3)   A Bíróság a jogvita tárgyát képező határozatot megsemmisítheti [helyesen: hatályon kívül helyezheti] vagy megváltoztathatja.

[…]”

6

Ugyanezen rendelet 66. cikke, amely e rendelet 67–74. cikkével együtt az „[Európai uniós] együttes védjegy” című VIII. cím alá tartozott, a következőket tartalmazta:

„(1)   Az [európai uniós] együttes védjegy olyan [európai uniós] védjegy [helyesen: európai uniós együttes védjegy lehet az olyan, a bejelentés során ekként megjelölt európai uniós védjegy], amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse. [Európai uniós] együttes védjegy lajstromozására irányuló bejelentést nyújthat be a gyártók, az előállítók, a szolgáltatást nyújtók vagy a forgalmazók olyan szervezete, amely a rá irányadó jogszabályok szerint saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, szerződést köthet vagy egyéb jogcselekményeket végezhet, perelhet és perelhető, továbbá a jogi személyiséggel rendelkező közjogi szervezet.

(2)   A 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően az (1) bekezdésben említett együttes védjegy esetén a megjelölés oltalomban részesülhet akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll. Ebben az esetben az együttes védjegy jogosultja nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban használja a védjegyoltalom alatt álló megjelölést; a védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.

(3)   Az [európai uniós] együttes védjegyre az e rendeletben foglalt rendelkezéseket a 67–74. cikkekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

7

A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b)–d) pontjának, 7. cikke (3) bekezdésének, 8. cikke (1) és (5) bekezdésének, valamint 65. és 66. cikkének szövege megegyezett a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b)–d) pontjának, 7. cikke (3) bekezdésének, 8. cikke (1) és (5) bekezdésének, valamint 63. és 64. cikkének szövegével, és lényeges módosítások nélkül került át a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b)–d) pontjának, 7. cikke (3) bekezdésének, 8. cikke (1) és (5) bekezdésének, valamint 72. és 74. cikkének szövegébe.

8

2014. július 9‑én a bulgáriai székhelyű M. J. Dairies EOOD gazdasági társaság a következő ábrás és szóvédjegy (a továbbiakban: bejelentett védjegy vagy BBQLOUMI bejelentett védjegy) európai uniós védjegyként történő lajstromozását kérte az EUIPO‑tól:

9

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 29., 30. és 43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az alábbi leírással:

10

A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2014. augusztus 12‑i számában hirdették meg.

11

2014. november 12‑én a fellebbező felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a jelen ítélet 9. pontjában felsorolt valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában történő lajstromozásával szemben.

12

A fellebbező a felszólalását a 2000. július 14‑én a 29. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában lajstromozott HALLOUMI európai uniós együttes védjegyre alapította: „Sajtok”.

13

A felszólalás alapjául hivatkozott okok a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikke (5) bekezdésében foglalt okok voltak.

14

2016. január 15‑i határozatával az EUIPO felszólalási osztálya elutasította a felszólalást.

15

A fellebbező által e határozattal szemben benyújtott fellebbezést az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa (a továbbiakban: fellebbezési tanács) a vitatott határozattal elutasította.

16

A fellebbezési tanács ez elutasítás indokául mindenekelőtt azt hozta fel, hogy a korábbi együttes védjegyeket a felszólalási eljárásban a korábbi egyedi védjegyekkel azonos módon kell kezelni. A szóban forgó korábbi védjegynek pedig gyenge a megkülönböztető képessége, mivel a „halloumi” szó egyszerűen csak egy sajtfélét jelöl. Ezt a szót csak egy adott terméktípus általános neveként használják. A fellebbező még Ciprust és Görögországot illetően sem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének annak bizonyítására, hogy a nagyközönség a HALLOUMI védjegyet nem valamely sajttípus leírásaként észleli.

17

A fellebbezési tanács továbbá úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem áll fenn összetéveszthetőség a korábbi védjegy és a BBQLOUMI bejelentett védjegy között.

18

Kétségtelen, hogy a Nizzai Megállapodás 29. osztályát illetően az ütköző védjegyekkel jelölt áruk többsége azonos vagy hasonló. Ezzel szemben a védjegyek között csupán csekély mértékű vizuális hasonlóság áll fenn. Hangzásbeli és fogalmi szempontból pedig nem áll fenn hasonlóság.

19

Végül a fellebbezési tanács megállapította, hogy a fellebbező elállt a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított felszólalási októl.

20

A fellebbező a Törvényszék Hivatalához 2017. május 26‑án benyújtott keresetlevelével a vitatott határozat megsemmisítését kérte.

21

Keresete alátámasztásaként egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozott, amely négy részből áll.

22

A fellebbező elsőként azt rótta fel a fellebbezési tanácsnak, hogy tévesen határozta meg az európai uniós együttes védjegyek hatályát és joghatását, amikor átvette a 2012. június 13‑iOrganismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichanias kontra OHIM – Garmo (HELLIM) ítéletben (T‑534/10, EU:T:2012:292) foglalt, szintén téves érvelést.

23

Másodikként arra hivatkozott, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 66. és azt követő cikkeit, mivel nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az együttes védjegyek nem teszik lehetővé az egységes kereskedelmi származás jelzését, és földrajzi származást jelezhetnek.

24

Harmadikként azt hozta fel, hogy a fellebbezési tanács tévesen minősítette általánosnak a korábbi védjegyet, elutasítva ezzel annak megkülönböztető képességét.

25

Negyedikként arra hivatkozott, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az ütköző védjegyek közötti különbségek lehetővé teszik az összetéveszthetőség elkerülését.

26

Miután a Törvényszék az egyedüli jogalap egyetlen részének sem adott helyt, a keresetet elutasította.

27

2019. szeptember 17‑i végzésével a Törvényszék helyesbítette a megtámadott ítélet 71. pontja eljárási nyelvi változatának szövegét. A helyesbített változat szerint a Törvényszék – annak ellenére, hogy az ütköző védjegyekkel jelölt áruk bizonyos fokig részben azonosak, részben hasonlóak – úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség szempontjából nem áll fenn az összetévesztés veszélye, mivel a leíró jelentéssel bíró, és ezért csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegyek esetében a vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóság csekély foka nem elegendő annak az összetéveszthetőség fennállásának megállapításához.

28

A megtámadott ítéletnek a felekkel az eljárás nyelvén eredetileg közölt és közzétett változatának 71. pontjában a Törvényszék azt állapította meg, hogy – annak ellenére, hogy az ütköző védjegyekkel jelölt áruk bizonyos fokig részben azonosak, részben hasonlóak – az érintett vásárlóközönség szempontjából nem áll fenn az összetévesztés veszélye, mivel a leíró jelentéssel bíró, és ezért csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegyek esetében a vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóság fennállása nem elegendő az összetéveszthetőség vélelmezéséhez.

29

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

30

Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

31

Az M. J. Dairies azt kéri, hogy a Bíróság:

32

A főtanácsnok indítványának ismertetését követően a fellebbező a Bíróság Hivatalához 2019. október 30‑án előterjesztett beadványával kérte, hogy a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke alapján rendelje el az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.

33

E rendelkezés értelmében a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet nem vitattak meg.

34

Kérelmének alátámasztására a fellebbező arra hivatkozik, hogy a főtanácsnok indítványa a fellebbezés alátámasztására felhozott jogalapok és érvek téves értelmezésén alapul. Az ilyen téves értelmezés szerinte új ténynek minősül, és ezenkívül azzal a kockázattal jár, hogy az ügyet olyan érv alapján bírálják el, amelyet a felek nem vitattak meg.

35

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az EUMSZ 252. cikk második bekezdése értelmében a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. A Bíróságot nem köti sem ezen indítvány, sem pedig a főtanácsnok ezen indítvány alapjául szolgáló indokolása (2017. június 22‑iFederatie Nederlandse Vakvereniging és társai ítélet, C‑126/16, EU:C:2017:489, 31. pont; 2019. november 13‑iCollege Pension Plan of British Columbia ítélet, C‑641/17, EU:C:2019:960, 39. pont).

36

Arra is emlékeztetni kell, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és eljárási szabályzata nem teszi lehetővé, hogy a főtanácsnok által ismertetett indítványra válaszként észrevételeket tegyenek. Következésképpen a főtanácsnok indítványával való egyet nem értés önmagában véve nem indokolhatja a szóbeli szakasz újbóli megnyitását (2017. október 25‑iPolbud – Wykonawstwo ítélet, C‑106/16, EU:C:2017:804, 23. és 24. pont; 2019. november 13‑iCollege Pension Plan of British Columbia ítélet, C‑641/17, EU:C:2019:960, 40. pont).

37

A jelen ügyben, mivel a fellebbezés alátámasztására felhozott jogalapokat és érveket az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszában megvitatták, és a Bíróságot nem köti e jogalapoknak és érveknek a főtanácsnok indítványában szereplő leírása, a fellebbező állításával ellentétben nem áll fenn annak veszélye, hogy az ügyet olyan érv alapján bírálják el, amelyet a felek nem vitattak meg.

38

Egyébiránt az indítványban tett megállapítások, ideértve a fellebbezés alátámasztására felhozott jogalapok és érvek tartalmára vonatkozó megállapításokat, egyáltalán nem minősülnek olyan új ténynek, amelyet valamelyik fél az eljárási szabályzat 83. cikke értelmében az eljárás szóbeli szakaszának befejezését követően terjesztett elő.

39

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy véli, hogy a fellebbezés elbírálásához szükséges összes információval rendelkezik.

40

A fenti szempontokra tekintettel nem kell elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.

41

A fellebbező négy jogalapot hoz fel fellebbezése alátámasztására.

42

A 207/2009 rendelet 66. cikkének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 74. cikke) megsértésére alapított első jogalapjának alátámasztására a fellebbező arra hivatkozik, hogy e rendelkezésből az következik, hogy az együttes védjegyeket megkülönböztető képességüket illetően nem lehet ugyanúgy értékelni, mint az egyedi védjegyeket. E tekintetben a fellebbező hangsúlyozza, hogy az említett rendelkezés (1) bekezdéséből az következik, hogy az együttes védjegyek alapvető, származásjelző funkciója abban áll, hogy egy adott szervezet egy vagy több tagjától származó árukat vagy szolgáltatásokat megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól, és hogy ugyanezen rendelkezés (2) bekezdéséből az következik, hogy az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjától eltérően az ilyen védjegyek az érintett áruk vagy szolgáltatások földrajzi származását jelölik.

43

Márpedig a Törvényszék azzal, hogy helybenhagyta a fellebbezési tanács azon megközelítését, hogy a HALLOUMI védjegy megkülönböztető képességét csekélyebbnek tartja amiatt, hogy a „halloumi” szó egy különleges recept alapján, tejből készült, ciprusi sajtfélét jelöl, figyelmen kívül hagyta az együttes védjegy 207/2009 rendelet 66. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott jellemzőit.

44

A Törvényszék továbbá nem megfelelően osztotta meg a bizonyítási terhet, amikor a felszólalási eljárásban az együttes védjegy jogosultjától azt követelte, hogy bizonyítsa a védjegy megkülönböztető képességének mértékét. Lényegében abból az előfeltevésből indult ki, hogy gyenge a védjegy a megkülönböztető képessége, és azt követelte, hogy a fellebbező cáfolja ezt az előfeltevést.

45

A 207/2009 rendelet 66. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított második jogalapjával a fellebbező lényegében ugyanazokat az érveket ismétli meg, amelyeket az első jogalap keretében terjesztett elő, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Törvényszék az említett 8. cikk (1) bekezdésének b) pontjában szereplő, „a fogyasztók [szempontjából fennálló] összetéveszthet[őség]” kritériumának értékelése során nem vette figyelembe az együttes védjegynek az említett 66. cikkben említett jellemzőit.

46

Harmadik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása során figyelmen kívül hagyta a Bíróság e rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

47

Először is a fellebbező hangsúlyozza, hogy a Törvényszék által hivatkozott, 2012. június 13‑iOrganismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichanias kontra OHIM – Garmo (HELLIM) ítéletet (T‑534/10, EU:T:2012:292) a Bíróság nem hagyta helyben. Az ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság a 2013. március 21‑iFoundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi kontra OHIM végzéssel (C‑393/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:207) valóban elutasította. Ebben a végzésben azonban a Bíróság csak azt állapította meg, hogy a fellebbező tévesen értelmezte az említett ítéletet, arról pedig, hogy a Törvényszék helyesen alkalmazta‑e a releváns elveket, nem döntött.

48

A Törvényszék által a megtámadott ítéletben szintén említett, 2017. szeptember 20‑iThe Tea Board kontra EUIPO ítélettel (C‑673/15 P–C‑676/15 P, EU:C:2017:702) kapcsolatban a fellebbező megjegyzi, hogy a Bíróság abban csak azt pontosította, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőséget annak figyelembevételével kell értékelni, hogy az együttes védjegy alapvető funkciója – az egyéni védjegyek funkciójához hasonlóan – az, hogy jelezze az érintett áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származását.

49

A Törvényszék által szintén hivatkozott, 2012. május 24‑iFormula One Licensing kontra OHIM ítélettel (C‑196/11 P, EU:C:2012:314) kapcsolatban a fellebbező úgy érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 41. pontjában tévesen következtetett arra, hogy az európai uniós együttes védjegy bizonyos fokú megkülönböztető képességét csak akkor lehet elismerni, ha e védjegy jogosultja e tekintetben bizonyítékokkal szolgál.

50

A Törvényszék másfelől figyelmen kívül hagyta az összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatában a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával kapcsolatban kimondott alapvető szabályokat. A fellebbező e tekintetben a 2016. november 8‑iBSH kontra EUIPO ítéletre (C‑43/15 P, EU:C:2016:837), különösen annak 61–64. pontjára hivatkozik, amelyben a Bíróság megismételte ezeket a szabályokat, hangsúlyozva többek között, hogy még egy csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye az ütköző védjegyek és az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága miatt.

51

A fellebbező arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 71. pontja nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen ezzel az ítélkezési gyakorlattal, mivel a Törvényszék az összetéveszthetőség fennállását anélkül zárta ki, hogy azt a releváns tényezők összességét és a köztük fennálló kölcsönös függőséget figyelembe véve, megfelelően átfogóan értékelte volna.

52

A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 65. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított negyedik jogalapjával a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy annak ellenére nem utalta vissza az ügyet az EUIPO elé, hogy megállapította, hogy a fellebbezési tanács hibákat követett el.

53

Az EUIPO és az M. J. Dairies szerint a fellebbezési tanács és a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség vizsgálata keretében a HALLOUMI védjegy megkülönböztető képességét csekélynek kell minősíteni.

54

Emlékeztetnek rá, hogy az együttes védjegy alapvető funkciója – az egyedi védjegyek funkciójához hasonlóan – az, hogy jelezze a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származását. Az ilyen együttes védjegy megkülönböztető képességét tehát nem lehet más szempontok alapján értékelni, mint amelyeket abban az esetben kell alkalmazni, amikor a korábbi védjegy egyedi védjegy.

55

Az első és a második fellebbezési jogalapot ezért el kell utasítani.

56

A harmadik jogalap szintén megalapozatlan. E tekintetben az EUIPO és az M. J. Dairies megjegyzi, hogy a Törvényszék az összetéveszthetőség hiányát nemcsak a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képessége, hanem más releváns tényezők, különösen az ütköző védjegyek közötti csekély mértékű hasonlóság alapján is megállapította. A megtámadott ítélet, beleértve annak 71. pontját is, következőképpen összeegyeztethető a Bíróságnak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatával.

57

A negyedik jogalapot illetően az EUIPO és az M. J. Dairies úgy véli, hogy a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy a fellebbezési tanács által az ütköző megjelölések hangzásbeli és fogalmi összehasonlítása során elkövetett hibák ellenére nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

58

Bár a fellebbező által a BBQLOUMI bejelentett védjeggyel szemben benyújtott felszólalás a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontján és 8. cikkének (5) bekezdésén is alapult, nem vitatott, hogy a később előterjesztett jogalapokra és érvekre tekintettel a fellebbezési tanács és a Törvényszék ezt a felszólalást kizárólag az említett 8. cikk (1) bekezdése b) pontjának szemszögéből vizsgálhatta.

59

Ez utóbbi rendelkezés értelmében, amely a 207/2009 rendelet 67–74. cikkében foglalt eltérő rendelkezés hiányában e rendelet 66. cikkének (3) bekezdése értelmében az európai uniós együttes védjegyekre is alkalmazandó (2017. szeptember 20‑iThe Tea Board kontra EUIPO ítélet, C‑673/15 P–C‑676/15 P, EU:C:2017:702, 46. pont), a bejelentett védjegy nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a bejelentett védjeggyel és a korábbi védjeggyel jelölt áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.

60

A jelen esetben a korábbi védjegy a HALLOUMI európai uniós együttes védjegy, amelyet a fellebbező sajtok tekintetében lajstromoztatott. Nem vitatott a fellebbezési tanács által végzett és a Törvényszék által megerősített azon értékelés, amely szerint az érintett vásárlóközönség – abból eredően, hogy az érintett áruk mindennapi fogyasztási cikkek – az Unió nagyközönségéből áll.

61

A fellebbező azonban fellebbezésének első, második és harmadik jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azokat a szempontokat, amelyek alapján a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállását értékelni kell. Ezek a jogalapok így tehát az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség értékelése során alkalmazandó jogi elvekre irányulnak, ami olyan jogkérdésnek minősül, amelyet a fellebbezés keretében a Bíróság elé lehet terjeszteni (2016. november 8‑iBSH kontra EUIPO ítélet, C‑43/15 P, EU:C:2016:837, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

E három jogalapot együttesen kell kezelni, először is annak vizsgálata érdekében, hogy melyek az alkalmazandó szempontok, majd annak vizsgálata érdekében, hogy a Törvényszék tiszteletben tartotta‑e ezeket a szempontokat.

63

A korábbi egyedi védjegyeken alapuló felszólalásokkal kapcsolatos ügyekben eljárva a Bíróság több ízben is kimondta, hogy az összetéveszthetőség azt jelenti, hogy a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a korábbi védjeggyel érintett áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EBHT, EU:C:2007:333, 33. pont; 2014. május 8‑iBimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 19. pont; 2019. június 12‑iHansson ítélet, C‑705/17, EU:C:2019:481, 40. pont).

64

Mindazonáltal abban az esetben – mint a jelen ügyben is –, amikor a korábbi védjegy együttes védjegynek minősül, amelynek alapvető funkciója a 207/2009 rendelet 66. cikke (1) bekezdésének megfelelően az, hogy megkülönböztesse a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól (2017. szeptember 20‑iThe Tea Board kontra EUIPO ítélet, C‑673/15 P–C‑676/15 P, EU:C:2017:702, 63. pont; 2019. december 12‑iDer Grüne Punkt kontra EUIPO ítélet, C‑143/19 P, EU:C:2017:702, 52. pont), a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőséget úgy kell értelmezni, mint annak a veszélyét, hogy a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a korábbi védjeggyel érintett és a bejelentett védjeggyel érintett áruk vagy szolgáltatások mind annak a szervezetnek a tagjaitól származnak, amely a korábbi védjegy jogosultja, vagy adott esetben olyan vállalkozásoktól, amelyek gazdaságilag kapcsolatban állnak ezzel a szervezettel vagy annak tagjaival.

65

Noha ily módon az együttes védjegy jogosultja által előterjesztett felszólalás esetén figyelembe kell venni az ilyen típusú védjegyeknek a 207/2009 rendelet 66. cikkének (1) bekezdésében meghatározott alapvető funkcióját annak megértéséhez, hogy mit jelent az e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség, az összetéveszthetőség fennállásának konkrét megítélésére vonatkozó szempontokat meghatározó ítélkezési gyakorlat a korábbi együttes védjegyekkel kapcsolatos ügyekre is átültethető.

66

Az európai uniós együttes védjegyek egyetlen jellemzője sem indokolja ugyanis azt, hogy ilyen védjegyre alapított felszólalás esetén el kellene térni az összetéveszthetőség értékelésének ezen ítélkezési gyakorlatból következő szempontjaitól.

67

Az említett ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség fennállását az adott ügy minden releváns elemét figyelembe véve, átfogóan kell értékelni (2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 34. pont; 2010. szeptember 2‑iCalvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítélet, C‑254/09 P, EU:C:2010:488, 44. pont; 2014. május 8‑iBimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 20. pont).

68

Az ütköző védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében ennek az értékelésnek a megjelölések által a vásárlóközönségben kialakított összbenyomáson kell alapulnia (2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 35. pont; 2010. szeptember 2‑iCalvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítélet, C‑254/09 P, EU:C:2010:488, 45. pont; 2014. május 8‑iBimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 21. pont).

69

Ez az értékelése továbbá bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (2008. december 18‑iLes Éditions Albert René kontra OHIM ítélet, C‑16/06 P, EU:C:2008:739, 46. pont; 2019. június 12‑iHansson ítélet, C‑705/17, EU:C:2019:481, 43. pont).

70

Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a korábbi védjegy megkülönböztető képességének mértéke, amely meghatározza az általa biztosított oltalom terjedelmét, az adott ügy releváns tényezői között szerepel. Abban az esetben, ha a korábbi védjegynek nagy a megkülönböztető képessége, ez a körülmény növelheti az összetéveszthetőséget. Az összetéveszthetőség mindazonáltal akkor sem zárható ki, ha a korábbi védjegynek csekély a megkülönböztető képessége (lásd ebben az értelemben: 2016. november 8‑iBSH kontra EUIPO ítélet, C‑43/15 P, EU:C:2016:837, 61. és 62. pont; 2019. június 12‑iHansson ítélet, C‑705/17, EU:C:2019:481, 42. és 44. pont).

71

Nem fogadható el a fellebbező azon álláspontja, amely szerint a korábbi védjegy megkülönböztető képességét – különös tekintettel a 207/2009 rendelet 66. cikkének (2) bekezdésére – eltérően kell értékelni, ha a korábbi védjegy európai uniós együttes védjegy.

72

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 67–74. cikkében foglalt eltérő rendelkezés hiányában e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 7. cikkének (3) bekezdését az európai uniós együttes védjegyekre is alkalmazni kell. Következésképpen ez utóbbiaknak – akár önmagukban, akár használat révén – mindenképpen megkülönböztető képességgel kell rendelkezniük.

73

A 207/2009 rendelet 66. cikkének (2) bekezdése nem képez kivételt a megkülönböztető képesség ezen követelménye alól. Noha e rendelkezés az e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjától eltérve lehetővé teszi olyan megjelölések európai uniós együttes védjegyként történő lajstromozását, amelyeket az áruk vagy szolgáltatások földrajzi származásának feltüntetésére használhatnak, azt már nem teszi lehetővé, hogy az így lajstromozott megjelölések ne rendelkezzenek megkülönböztető képességgel. Amikor egy szervezet olyan megjelölés európai uniós együttes védjegyként történő lajstromozását kéri, amely földrajzi származást jelölhet, akkor meg kell bizonyosodnia arról, hogy ez a megjelölés rendelkezik‑e olyan elemekkel, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy a szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

74

Ennélfogva még ha feltételezzük is, hogy a HALLOUMI európai uniós együttes védjegy – amint azt a fellebbező állítja – hallgatólagosan az érintett áruk ciprusi földrajzi származására utal, e védjegynek akkor is be kell töltenie alapvető funkcióját, azaz meg kell különböztetnie a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól, az említett védjegy megkülönböztető képességének mértéke pedig a jelen ítélet 70. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően releváns tényezőnek minősül annak megítélésekor, hogy ezen védjegy és a BBQLOUMI bejelentett védjegy között fennáll‑e a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség.

75

Ebből az következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a HALLOUMI korábbi védjegy megkülönböztető képességének mértékére vonatkozó értékelést elvégezte, és ezt tényezőt belefoglalta az összetéveszthetőség fennállására irányuló értékelésébe.

76

Egyébiránt a fellebbező állításával ellentétben nem tűnik úgy, hogy a Törvényszék ezen értékelés során „lebecsülte” volna a HALLOUMI korábbi védjegy megkülönböztető képességét, vagy hogy abból az előfeltevésből indult volna ki, hogy csekély a megkülönböztető képessége, amit a fellebbezőnek kellett megcáfolnia. Épp ellenkezőleg, a megtámadott ítélet 42. és 70. pontjából az következik, hogy a Törvényszék a fellebbezési tanácshoz hasonlóan a fellebbező által benyújtott bizonyítékok vizsgálatát követően objektíven állapította meg, hogy a korábbi védjegyet önmagában alkotó „halloumi” szó egy különleges recept alapján készített, speciális sajtfélét jelöl, és hogy az ilyen, egy adott árufajta megjelölésére korlátozódó védjegy megkülönböztető képessége csekély. A korábbi védjegy megkülönböztető képességének mértékére irányuló ezen értékelés a bizonyítékok nyilvánvaló elferdítésére alapított konkrét kifogás hiányában nem vitatható a Bíróság előtt (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20‑iThe Tea Board kontra EUIPO ítélet, C‑673/15 P–C‑676/15 P, EU:C:2017:702, 41. pont).

77

A Törvényszék továbbá nem hagyta figyelmen kívül a 2012. május 24‑iFormula One Licensing kontra OHIM ítélet tartalmát sem (C‑196/11 P, EU:C:2012:314). Ezen ítélet 41–47. pontjában a Bíróság pontosította, hogy a nemzeti védjegyre alapított felszólalás vizsgálata során el kell ismerni a védjegy „bizonyos fokú megkülönböztető képességét”. Függetlenül attól, hogy ez az ítélkezési gyakorlat átültethető‑e a jelen ügyre, a megtámadott ítéletből mindenesetre kitűnik, hogy a Törvényszék annak megállapításával, hogy a HALLOUMI védjegy csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, elismerte e védjegy „bizonyos fokú megkülönböztető képességét”, tehát nem hagyta figyelmen kívül a Bíróság említett ítéletét.

78

Bár a fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az első és a második fellebbezési jogalap megalapozatlan, és a fellebbezés harmadik jogalapja keretében előadott, a 2012. május 24‑iFormula One Licensing kontra OHIM ítélet (C‑196/11 P, EU:C:2012:314) és a 2017. szeptember 20‑iThe Tea Board kontra EUIPO ítélet (C‑673/15 P–C‑676/15 P, EU:C:2012:702) tartalmának figyelmen kívül hagyására alapított érveket is el kell utasítani, meg kell azonban vizsgálni a szintén e harmadik jogalap alátámasztására előadott azon érvet, amely szerint a Törvényszék nem végezte el az összetéveszthetőség átfogó, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a releváns tényezők összességét és a köztük fennálló kölcsönös függőséget figyelembe vevő értékelését.

79

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott ítélet 62–69. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az ütköző védjegyek között hangzásbeli és fogalmi szempontból nem áll fenn hasonlóság. A Törvényszék ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy e védjegyek mind vizuálisan, mind hangzásbeli és fogalmi szempontból csekély mértékben ugyan, de hasonlóak.

80

A Törvényszék ezen ítélet 70. pontjában azt is megállapította, hogy a HALLOUMI korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, az említett ítélet 71. pontjában pedig azt, hogy az ütköző védjegyekkel jelölt áruk bizonyos fokig részben azonosak, részben hasonlóak.

81

Miután a Törvényszék ily módon értékelte e különböző tényezőket, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a jelen ítélet 67–70. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat által értelmezett b) pontja értelmében ezeket bele kellett volna foglalnia az átfogó értékelésbe, figyelembe véve az említett tényezők – különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága – között fennálló kölcsönös függőséget, mivel a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva.

82

Ebből következik, hogy a Törvényszék feladata volt legalábbis annak a vizsgálata, hogy azt, hogy a HALLOUMI védjegy és a BBQLOUMI bejelentett védjegy – álláspontja szerint – vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból csak csekély mértékben hasonló, ellensúlyozza‑e többek között az ezen védjegyekkel jelölt egyes áruk, nevezetesen a sajtok azonossága. Az említett ítélkezési gyakorlat által megfogalmazott elveknek megfelelően, amely olyan értékelést követel meg, amely figyelembe veszi a releváns tényezők kölcsönös függőségét, ilyen vizsgálat volt szükséges annak meghatározásához, hogy fennáll‑e annak a veszélye, hogy a nagyközönség tévesen azt hiheti, hogy a BBQLOUMI védjeggyel ellátott áruk vagy szolgáltatások a HALLOUMI védjegy jogosultjának szervezetéhez tartozó vállalkozástól származnak.

83

Márpedig a Törvényszék – miközben a megtámadott ítélet 56. pontjában emlékeztetett az említett elvekre, ezen ítélet 69. pontjában pedig kimondta, hogy az említett ítélet fennmaradó részében az összetéveszthetőség átfogó értékelését fogja elvégezni – ugyanezen ítélet 70. és 71. pontjában csupán a korábbi védjegy megkülönböztető képességének mértékére, valamint az ütköző védjegyek és az általuk megjelölt áruk közötti hasonlóság mértékére vonatkozóan tett megállapításokat, valamint elvont jelleggel úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség szempontjából nem állhat fenn az összetéveszthetőség, ha az ütköző védjegyek között a vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóság – jelen esetben csekély – foka gyenge megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén nem elegendő az összetéveszthetőség fennállásának megállapításához. A Törvényszék kizárólag ezen az alapon állapította meg a megtámadott ítélet 72. pontjában, hogy a fellebbezési tanács, bár az ezen ítélet 62–69. pontjában megállapított hibákat valóban elkövette, helyesen állapította meg az összetéveszthetőség hiányát.

84

Így a megtámadott ítélet indokolásából egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Törvényszék megfelelően megvizsgálta volna a releváns tényezők kölcsönös függőségét. Még ha feltételezzük is, hogy megvizsgálta, hogy az ütköző védjegyek hasonlóságának csekély mértékét ellensúlyozhatja‑e az e védjegyekkel jelölt áruk hasonlóságának jóval magasabb foka, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy nem ez a helyzet.

85

A megtámadott ítélet 71. pontjából inkább az következik, hogy a Törvényszék abból az előfeltevésből indult ki, hogy a korábbi védjegy gyenge megkülönböztető képessége esetén az összetéveszthetőséget azonnal ki kell zárni, amint kiderül, hogy az ütköző védjegyek hasonlósága önmagában véve nem teszi lehetővé az összetéveszthetőség megállapítását.

86

Amint az a jelen ítélet 69. és 70. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból is következik, ez az előfeltevés téves, mivel az a körülmény, hogy a korábbi védjegy megkülönböztető képessége csekély, nem zárja ki az összetéveszthetőséget. Annak meghatározása érdekében, hogy fennáll‑e az összetéveszthetőség, az ezen ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott kölcsönös függőségi kritériumra tekintettel meg kellett vizsgálni, hogy az ütköző védjegyek hasonlóságának csekély mértékét ellensúlyozza‑e az e védjegyekkel jelölt áruk hasonlóságának magasabb foka, vagy akár azonossága. Márpedig a Törvényszék által elvégzett értékelés e tekintetben semmilyen konkrét vizsgálatot nem tartalmaz.

87

A megtámadott ítélet ezen értelmezésekor az ítélet eredeti változatát, vagy pedig a 2019. szeptember 17‑i helyesbítő végzésből eredő változatát kell figyelembe venni. Mivel a Törvényszék által elvégzett kijavításnak tehát a jelen fellebbezés értékelése szempontjából nincs következménye, nem kell megvizsgálni a felek között a Bíróság előtti tárgyaláson megvitatott azon kérdést, hogy az ilyen, a Törvényszék által a felekkel kevéssel a tárgyalás előtt közölt kijavítás összeegyeztethető‑e az alkalmazandó eljárási szabályokkal.

88

Mivel a Törvényszék által elvégzett értékelés a jelen ítélet 82–87. pontjában kifejtett okok miatt nem felel meg a releváns tényezők kölcsönös függőségét figyelembe vevő, átfogó értékelés követelményének, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azokat a kritériumokat, amelyek alapján a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállását értékelni kell, és ezáltal tévesen alkalmazta a jogot.

89

Ebből következően a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a negyedik fellebbezési jogalapot.

90

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

91

A jelen ügyben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem végezte el a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlat által megállapított kritériumok szerinti átfogó értékelést.

92

E körülmények között az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy ezen értékelést elvégezhesse, és ily módon újból megvizsgálhassa az összetéveszthetőség fennállását.

93

Mivel az ügyet a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: