–

a spanyol kormány képviseletében M. García‑Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

–

a lett kormány képviseletében I. Kucina és V. Soņeca, meghatalmazotti minőségben,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Wagner Zs., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Parlament képviseletében S. Alonso de León és Lukácsi T., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében J. Monteiro, S. Petrova Cerchia és H. Marcos Fraile, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Baquero Cruz, N. Ruiz García és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 399., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 33., 39. o.) 7. cikke (2) bekezdése (d) és e) pontjának, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 38. cikkének az értelmezésére, és az 1896/2006 rendelet érvényességére vonatkoznak.

2

E kérelmeket az egyrészről a Bondora AS és másrészről a Carlos V. C. és XY között folyamatban lévő, két, európai fizetési meghagyásos eljárás keretében terjesztették elő, amelyek tárgya kölcsönszerződésekből eredő követeléseknek az előbbi általi behajtása.

3

A 93/13 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

(2)   Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláírói, különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.”

4

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.”

5

Az említett irányelv 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. […]”

6

Ugyanezen irányelv 7. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek‑e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek [helyesen: éljenek] azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását. […]”

7

Az 1896/2006 rendelet (9), (13), (14) és (29) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[…]

8

E rendelet 1. cikkének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet célja:

9

Az 1986/2006 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendeletet határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, tekintet nélkül a bíróság jellegére. […]”

10

E rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint:

„E rendelet alkalmazásában határokon átnyúló ügynek minősül az, amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.”

11

Az említett rendelet 5. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

12

Az említett rendelet 7. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet az I. mellékletben található »A« formanyomtatványon kell benyújtani.

(2)   A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:

és

13

Az 1896/2006 rendelet 8. cikke értelmében:

„A bíróság, amelyhez európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be, a lehető legkorábban a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány alapján megvizsgálja, hogy teljesülnek‑e a 2., 3., 4., 6. és 7. cikkben foglalt követelmények, valamint hogy a követelés megalapozott‑e. Ez a vizsgálat automatizált eljárással is lefolytatható.”

14

E rendelet 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A bíróság felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására, amennyiben a 7. cikkben foglalt követelmények nem teljesülnek, kivéve ha a követelés nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelem nem elfogadható. A bíróság a II. mellékletben található »B« formanyomtatványt használja.

(2)   Amennyiben a bíróság felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására, erre a körülmények alapján általa megfelelőnek ítélt határidőt állapít meg. A bíróság ezt a határidőt mérlegelése szerint meghosszabbíthatja.”

15

Az említett rendeletnek „Az európai fizetési meghagyás kibocsátása” című 12. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Amennyiben a 8. cikkben foglalt feltételek teljesülnek, a bíróság a lehető leghamarabb és általában a kérelem benyújtását követő 30 napon belül, az V. mellékletben található »E« formanyomtatvány felhasználásával európai fizetési meghagyást bocsát ki.

A 30 napos határidőbe nem számít bele a jogosult által a kérelem kiegészítése, kijavítása vagy módosítása céljából felhasznált idő.

(2)   Az európai fizetési meghagyást a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány másolatával együtt kell kibocsátani. Ez nem tartalmazza a jogosult által az »A« formanyomtatvány 1. és 2. függelékében szolgáltatott adatokat.

(3)   Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell a választási lehetőségéről, amely szerint:

(4)   Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell arról, hogy:

(5)   A bíróság gondoskodik a meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítéséről a nemzeti joggal összhangban, a 13., 14. és 15. cikkben megállapított minimumszabályoknak megfelelő módon.”

16

Az említett rendelet 16. cikkének szövege a következő:

„(1)   A kötelezett az európai fizetési meghagyással együtt kézhez kapott, a VI. mellékletben található »F« formanyomtatvány felhasználásával a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.

(2)   Az ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni.

(3)   A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölnie.”

17

Az 1896/2006 rendelet I. mellékletében szereplő „A” formanyomtatvány 11. pontja szerint szükség esetén további nyilatkozatok és egyéb adatok is megadhatók.

18

Az 1896/2006 rendelet végrehajtása céljából a spanyol jogba intézkedéseket bevezető 2000. január 7‑i Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civil (a polgári perrendtartásról szóló törvény, a továbbiakban: LEC) huszonharmadik záró rendelkezése 2. és 11. pontjában a következőképpen rendelkezik:

„2. Az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet az 1896/2006 rendelet I. mellékletében található »A« formanyomtatvány útján kell benyújtani, ahhoz semmilyen okiratot nem kell csatolni, ellenkező esetben azokat nem veszik figyelembe.

[…]

11. Az európai fizetési meghagyás kibocsátásával kapcsolatos, az 1896/2006 rendeletben nem szabályozott eljárási kérdésekre a [LEC‑nek] a fizetési meghagyásos eljárásra irányadó rendelkezései alkalmazandók.”

19

A LEC 815. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha a követelés érvényesítése egy munkáltató, illetve eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó vagy felhasználó között létrejött szerződésen alapul, a Letrado de la Administración de Justicia (bírósági titkár) a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően köteles tájékoztatni a bíróságot annak érdekében, hogy ez utóbbi vizsgálhassa bármely olyan szerződéses feltétel tisztességtelenségét, amely a kérelem alapját képezi, vagy amely a követelés összegének meghatározására szolgál. A bíróság hivatalból megvizsgálja, hogy a kérelem alapját képező vagy a követelés összegének meghatározására szolgáló feltételek tisztességtelennek minősülhetnek e. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy valamely feltétel ilyennek minősülhet, a feleket öt napon belül meghallgatja. A felek meghallgatását követően öt napon belül végzéssel határoz. A szóban forgó eljárásban nincs lehetőség ügyvéd vagy jogi képviselő közreműködésére. […]

Amennyiben megállapítást nyer valamely szerződéses feltétel tisztességtelen jellege, az erről szóló végzés rögzíti a tisztességtelenség jogkövetkezményeit, megállapítva a kérelem elfogadhatatlanságát vagy az eljárás folytatását a tisztességtelennek minősített feltételek alkalmazásának kizárása mellett.

Ha a bíróság megítélése szerint a feltételek nem tisztességtelenek, akkor ennek megfelelő megállapítást tesz, és a bírósági titkár az 1. cikkben foglaltak szerint eljár az adóssal szembeni meghagyás kibocsátása érdekében.

A meghozott végzés ellen minden esetben közvetlen fellebbezés nyújtható be.”

20

A Bondora 755,27 eurós összegre vonatkozóan kölcsönszerződést kötött egy fogyasztóval, nevezetesen C. V. C.‑vel. 2018. március 21‑én e társaság európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz e fogyasztóval szemben.

21

A kérdést előterjesztő bíróság, mivel úgy ítélte meg, hogy a követelés a LEC 815. cikke (4) bekezdésének megfelelően eladó vagy szolgáltató és fogyasztó által kötött kölcsönszerződésen alapul, felhívta a Bondorát arra, hogy nyújtsa be a követelés alapjául szolgáló, az „A” formanyomtatvány 10. cikkében említett bizonyítékokat képező okiratokat, nevezetesen a kölcsönszerződést és a követelés összegének a meghatározását annak érdekében, hogy e bíróság ellenőrizhesse az említett szerződésben szereplő szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét.

22

A Bondora megtagadta az említett okiratok benyújtását arra hivatkozva, hogy először is a LEC huszonharmadik záró rendelkezésének 2. pontja szerint az európai fizetési meghagyás esetében semmilyen okiratot nem szükséges benyújtani az említett követelés alátámasztása céljából, és másodszor az 1896/2006 rendelet 8. és 12. cikke nem utal arra, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátásához okiratokat kell benyújtani.

23

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előző pontban említett szabályozás ilyen értelmezése nehézségeket vethet fel abban az esetben, ha a végrehajtani kért követelés fogyasztóval kötött szerződésen alapul. A hitelező társaság ugyanis az európai fizetési meghagyás iránti kérelemhez nem csatolja azokat az okiratokat, amelyek szükségesek a kérelmet megalapozó vagy a követelt összeget meghatározó feltétel esetleges tisztességtelen jellegének a LEC 815. cikkének (4) bekezdése alapján való vizsgálatához. Márpedig e bíróság hangsúlyozza, hogy a LEC 815. cikkének (4) bekezdése a tényállásra alkalmazandó változatában átültette a spanyol jogba a Bíróságnak a 93/13 irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, és különösen a 2012. június 14‑iBanco Español de Crédito ítéletet (C‑618/10, EU:C:2012:349), valamint a 2016. április 21‑iRadlinger és Radlingerová ítéletet (C‑377/14, EU:C:2016:283) annak érdekében, hogy a spanyol bíróság hivatalból vizsgálhassa a hiteleket megalapozó szerződési feltételek állítólagosan tisztességtelen jellegét.

24

E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia no11 de Vigo (vigói 11. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

A Bondora 1818,66 eurós összegre vonatkozóan kölcsönszerződést kötött XY‑nal. 2018. május 17‑én európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz XY‑nal szemben.

26

A Bondora az 1896/2006 rendelet I. mellékletében szereplő „A” formanyomtatványban feltüntette, hogy XY fogyasztónak minősül, és rendelkezésére áll a kérelmet megalapozó kölcsönszerződés, valamint a követelés összegének megállapítása.

27

A kérdést előterjesztő bíróság, miután megállapította, hogy az egyik fél fogyasztónak minősül, felhívta a Bondorát, hogy töltse ki az „A” formanyomtatvány „További nyilatkozatok és egyéb adatok” címet viselő 11. pontját, pontosítva a szóban forgó követelés összegének tételes megállapítását, valamint nyújtsa be a követelést megalapozó szerződési feltételeket.

28

A Bondora megtagadta ezen információk rendelkezésre bocsátását arra hivatkozással, hogy az 1896/2006 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján nem köteles további bizonyítékot szolgáltatni a követelésének alátámasztása érdekében. A LEC huszonharmadik záró rendelkezésének 2. pontja szerint ugyanis európai fizetési meghagyás iránti kérelem esetén nem kell csatolni a követelést alátámasztó okiratokat. E társaság ezenkívül arra hivatkozik, hogy más bíróságok már elfogadtak tőle meghagyás iránti hasonló kérelmeket anélkül, hogy egyéb követelményeket kellett volna teljesítenie.

29

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak az 1896/2006 rendeletnek a fogyasztóvédelemre és a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel történő értelmezését illetően. Álláspontja szerint az európai fizetési meghagyásnak a tisztességtelen feltételek esetleges fennállásának hivatalból való vizsgálata nélkül történő kibocsátása sértheti a fogyasztók védelmének követelményét, amelyet a Charta 38. cikke az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve előír.

30

E bíróság úgy véli továbbá, hogy a Charta 38. cikkével, az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésével, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes a LEC huszonharmadik záró rendelkezésének 2. pontjához hasonló nemzeti rendelkezés abban az esetben, ha az lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek hivatalból történő vizsgálata érdekében megismerje a szóban forgó szerződés feltételeinek tartalmát.

31

Ezzel szemben az az álláspontja, hogy ha az 1896/2006 rendelet értelmezése alapján nem lehetséges az olyan további pontosításra való felhívás, amely alapján ellenőrizhető, hogy tisztességtelen feltételeket alkalmaztak‑e, az említett rendelet érvénytelen, mivel sérti az EUSZ 6. cikk (1) bekezdését és a Charta 38. cikkét.

32

E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia no 20 de Barcelona (barcelonai 20. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

33

A Bíróság elnökének 2018. szeptember 6-i határozatával, valamint a Bíróság 2019. június 18-i határozatával a C‑453/18. és a C‑494/18. sz. ügyeket egyesítették.

34

A C‑453/18. és a C‑494/18. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésével, valamint a C‑494/18. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1896/2006 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontját, valamint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését a Bíróság értelmezésének megfelelően és a Charta 38. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezések lehetővé teszik az európai fizetési meghagyásos eljárás keretében eljáró, az említett rendelet értelmében vett „bíróság” számára, hogy a hitelezőtől a szóban forgó követelés alátámasztása céljából hivatkozott szerződési feltételeket érintően kiegészítő információkat kérjen az e feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó, hivatalból történő vizsgálat elvégzése érdekében, és ezáltal az említett rendelkezésekkel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely az e célból benyújtott kiegészítő okiratok figyelmen kívül hagyását írja elő.

35

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az 1896/2006 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelet a határokon átnyúló jogvitákban alkalmazandó. Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint a jogvita határon átnyúló ügynek minősül, ha legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokban foglalt információkból kitűnik – de a kérdést előterjesztő bíróság által ellenőrizendő –, hogy a Bondora Észtországban székhellyel rendelkező társaság. Következésképpen az 1896/2006 rendelet alkalmazandó.

36

Először is meg kell állapítani, hogy amint az az 1896/2006 rendeletnek az e rendelet (9) és (29) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkéből kitűnik, e rendelet célja a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén.

37

A meghagyás iránti kérelmet éppen az említett eljárás gyorsaságára és egységességére irányuló cél biztosítása érdekében kell az 1896/2006 rendelet 7. cikke értelmében az említett rendelet I. mellékletében szereplő „A” formanyomtatványon benyújtani, és e 7. cikk (2) bekezdése felsorolja azokat az információkat, amelyeket e kérelemben fel kell tüntetni. Konkrétan az 1896/2006 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontja előírja, hogy a meghagyás iránti kérelemnek tartalmaznia kell a jogalapot, beleértve a követelés és adott esetben a kért kamat alapjául szolgáló körülmények ismertetését, valamint a követelést alátámasztó bizonyítékok ismertetését.

38

Ugyanezen rendelet 8. cikke értelmében a bíróság, amelyhez fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be, az említett „A” formanyomtatvány alapján a lehető legkorábban megvizsgálja, hogy teljesülnek‑e a többek között az 1896/2006 rendelet 7. cikkében foglalt követelmények, valamint hogy a követelés megalapozott‑e. Ha igen, az említett rendelet 12. cikkének megfelelően európai fizetési meghagyást bocsát ki. Amennyiben e 7. cikk feltételei nem teljesülnek, az említett bíróság az 1896/2006 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a II. mellékletben található „B” formanyomtatvány felhasználásával felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására.

39

Másodszor meg kell határozni, hogy az ilyen európai fizetési meghagyásos eljárás keretében az említett meghagyás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróságra vonatkoznak‑e a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkének (1) bekezdésében előírt, a Bíróság értelmezésének megfelelően és a Charta 38. cikkével összefüggésben értelmezett követelmények.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy először is a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (2014. február 27‑iPohotovosť ítélet, C‑470/12, EU:C:2014:101, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben a Charta 38. cikke azt írja elő, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét. Ezen kötelezettség érvényes a 93/13 irányelv végrehajtására is (2014. február 27‑iPohotovosť ítélet, C‑470/12, EU:C:2014:101, 52. pont).

41

Másodszor a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

42

Harmadszor a fogyasztóvédelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel a 93/13 irányelv – amint az 7. cikkének az irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből következik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (2018. szeptember 13‑iProfi Credit Polska ítélet, C‑176/17, EU:C:2018:711, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a nemzeti bíróság – amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozva a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet (2009. június 4‑iPannon GSM ítélet, C‑243/08, EU:C:2009:350, 32. pont; 2018. szeptember 13‑iProfi Credit Polska ítélet, C‑176/17, EU:C:2018:711, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti fizetési meghagyásos eljárásokkal kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a fizetési meghagyás kibocsátását lehetővé teszi abban az esetben, ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy e megállapodás feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét vizsgálja, mivel az ilyen meghagyással szembeni ellentmondás benyújtásához való jog gyakorlásának szabályai nem teszik lehetővé annak biztosítását, hogy a fogyasztót ezen irányelv alapján megillető jogokat tiszteletben tartsák (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13‑iProfi Credit Polska ítélet, C‑176/17, EU:C:2018:711, 71. pont; 2018. november 28‑iPKO Bank Polski ítélet, C‑632/17, EU:C:2018:963, 49. pont).

45

A Bíróság tehát megállapította, hogy a fizetési meghagyás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróságnak meg kell határoznia, hogy a nemzeti jog által előírt, felszólalási eljárásra vonatkozó szabályok nem vezetnek‑e nem elhanyagolható mértékben annak a veszélyéhez, hogy a fogyasztó nem él a szükséges jogorvoslattal (2018. szeptember 13‑iProfi Credit Polska ítélet, C‑176/17, EU:C:2018:711, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

E követelmények akkor is alkalmazandóak, ha az 1896/2006 rendelet értelmében vett „bírósághoz” az említett rendelet értelmében vett európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtanak be.

47

Következésképpen meg kell határozni, hogy az 1896/2006 rendelet lehetővé teszi‑e az európai fizetési meghagyás iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság számára, hogy a szerződés feltételei esetlegesen tisztességtelen jellegének a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből és 7. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelményeknek megfelelő, hivatalból történő vizsgálata érdekében a hitelezőtől kiegészítő információt kérjen a követelésének alátámasztása céljából hivatkozott szerződési feltételekre vonatkozóan.

48

E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár az 1896/2006 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése kimerítő jelleggel szabályozza azokat a feltételeket, amelyeknek az európai fizetési meghagyás iránti kérelemnek meg kell felelnie (2012. december 13‑iSzyrocka ítélet, C‑215/11, EU:C:2012:794, 32. pont), a kérelmezőnek az ilyen fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásához az említett rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint az e rendelet I. mellékletében szereplő „A” formanyomtatványt is használnia kell. Márpedig egyrészt az „A” formanyomtatvány 10. pontjából következik, hogy a kérelmezőnek lehetősége van arra, hogy megjelölje és leírja a rendelkezésre álló bizonyítékokat, az okirati bizonyítékokat is ideértve, és másrészt e formanyomtatvány 11. pontjából kitűnik, hogy az annak korábbi pontjaiban kifejezetten kérteken felül további információk is megadhatók, így az lehetővé teszi a követelés alátámasztása érdekében hivatkozott kiegészítő információk megadását, többek között a teljes szerződés ismertetésének vagy annak másolata benyújtásának formájában.

49

Ezenfelül az 1896/2006 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az említett kérelem tárgyában eljáró bíróság jogosult arra, hogy a hitelezőt az e rendelet II. mellékletében szereplő „B” típusú formanyomtatvány felhasználásával felhívja az 1896/2006 rendelet 7. cikke alapján benyújtott információk kiegészítésére vagy kijavítására.

50

Következésképpen az eljáró bíróság számára lehetségesnek kell lennie annak, hogy az 1896/2006 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 9. cikkének (1) bekezdése alapján a hitelezőtől a követelésének alátámasztása érdekében hivatkozott szerződési feltételekre vonatkozóan kiegészítő információt kérjen, mint például a teljes szerződés ismertetése vagy annak másolatának a benyújtása, annak érdekében, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban megvizsgálhassa az ilyen feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét (lásd ebben az értelemben:2018. szeptember 6‑iCatlin Europe ítélet, C‑21/17, EU:C:2018:675, 44. és 50. pont).

51

Az 1896/2006 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) és e) pontjának ettől eltérő értelmezése lehetővé tenné a hitelezők számára, hogy megkerüljék a 93/13 irányelvből és a Charta 38. cikkéből eredő követelményeket.

52

Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti bíróság a felperest felhívja a kérelme alapjául szolgáló irat vagy iratok tartalmának ismertetésére, mindössze az eljárás bizonyítási szakaszának részét képezi, mivel az ilyen felhívás pusztán a kereset megalapozottságának vizsgálatára irányul, így az nem sérti a rendelkezési elvet (lásd analógia útján: 2019. november 7‑iProfi Credit Polska ítélet, C‑419/18 és C‑483/18, EU:C:2019:930, 68. pont).

53

Következésképpen az 1896/2006 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben, a Bíróság értelmezése szerint és a Charta 38. cikke alapján értelmezett d) és e) pontjával ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy nem vehetők figyelembe az 1896/2006 rendelet I. mellékletében szereplő „A” formanyomtatványon kívüli egyéb kiegészítő okiratok, mint például a szóban forgó szerződés másolata.

54

A fenti megfontolások összességére tekintettel a C‑453/18. és a C‑494/18. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésre, valamint a C‑494/18. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1896/2006 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontját, valamint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését a Bíróság értelmezésének megfelelően és a Charta 38. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések lehetővé teszik az európai fizetési meghagyásos eljárás keretében eljáró, az említett rendelet értelmében vett „bíróság” számára, hogy a hitelezőtől a szóban forgó követelés alátámasztása céljából hivatkozott szerződési feltételeket érintően kiegészítő információkat kérjen az e feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó, hivatalból történő vizsgálat elvégzése érdekében, következésképpen az említett rendelkezésekkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az e célból benyújtott kiegészítő okiratok figyelmen kívül hagyását írja elő.

55

A C‑453/18. és a C‑494/18. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésre, valamint a C‑494/18. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel e negyedik kérdésre nem kell válaszolni.

56

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontját, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését a Bíróság értelmezésének megfelelően és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések lehetővé teszik az európai fizetési meghagyásos eljárás keretében eljáró, az említett rendelet értelmében vett „bíróság” számára, hogy a hitelezőtől a szóban forgó követelés alátámasztása céljából hivatkozott szerződési feltételeket érintően kiegészítő információkat kérjen az e feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó, hivatalból történő vizsgálat elvégzése érdekében, következésképpen az említett rendelkezésekkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az e célból benyújtott kiegészítő okiratok figyelmen kívül hagyását írja elő.