–

D. Ustariz Aróstegui képviseletében J. Araiz Rodríguez procurador és J. Martínez García abogado,

–

a Departamento de Educación del Gobierno de Navarra képviseletében I. Iparraguirre Múgica letrado,

–

a spanyol kormány képviseletében S. Jiménez García, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo, T. Larsen, N. Gabriel és J. Marques, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 6. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 4. szakaszának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Daniel Ustariz Aróstegui és a Departamento de Educación del Gobierno de Navarra (a navarrai kormány oktatási minisztériuma, Spanyolország; a továbbiakban: minisztérium) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy e minisztérium megtagadta D. Ustariz Arósteguitól a besorolási fokozat után járó illetménykiegészítés folyósítását.

3

Az 1999/70 irányelv 1. cikke értelmében ezen irányelv célja „a mellékletben szereplő […] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást […] általános iparági szervezetek (ESZSZ [az Európai Szakszervezeti Szövetség], UNICE [az Európai Munkáltatók és Gyáriparosok Szervezeteinek Szövetsége] és CEEP [az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja]) kötöttek.”

4

A keretmegállapodás 1. szakasza értelmében a keretmegállapodás célja egyrészről a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával a határozott ideig tartó munkavégzés minőségének javítása, másrészről az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek megállapítása.

5

A keretmegállapodás „Meghatározások” című 3. szakasza a következőképpen rendelkezik:

„[helyesen: A jelen megállapodás alkalmazásában:]

6

A keretmegállapodás „A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve” című 4. szakasza az 1. pontjában a következőt írja elő:

„A foglalkoztatási feltételek szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, állandó munkavállalók [helyesen: határozatlan időre alkalmazott munkavállalók], csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve, ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.”

7

Az 1993. augusztus 30‑i Decreto Foral Legislativo 251/1993 (251/1993 regionális, felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) által jóváhagyott Texto Refundido del Estatuto del Personal al Servicio de las Administraciones Públicas de Navarra (a navarrai közigazgatási rendszer szolgálatában álló személyi állomány jogállásáról szóló alapszabály egységes szerkezetbe foglalt szövege, a továbbiakban: 251/93 DFL) 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A navarrai közigazgatási rendszer szolgálatában álló személyi állomány [a következő kategóriákból] áll:

8

A 251/93 DFL 12. cikke értelmében:

„A navarrai közigazgatási rendszer köztisztviselői a felvételükhöz megkövetelt iskolai végzettségüknek és az ellátott feladataiknak megfelelően […] szintekbe sorolhatók”.

9

A 251/93 DFL 13. cikke értelmében:

„1.   Az előző cikkben hivatkozott egyes szintek hét besorolási fokozatot tartalmaznak.

2.   Az újonnan kinevezett köztisztviselők az adott szint első fokozatába tartoznak.

3.   A köztisztviselők fokozatosan haladhatnak felfelé az adott szintjük első fokozatától a hetedikig, a jogállásról szóló jelen rendelet 16. cikkében foglaltak megfelelően.”

10

A 251/93 DFL 16. cikke értelmében:

„1.   A köztisztviselők az első szinttől a hetedik szintig fokozatosan léphetnek előre a saját szintjükről, iskolai végzettségük, képzettségük vagy szakmájuk bármely sajátosságától függetlenül.

2.   A besorolási fokozatban történő évenkénti előléptetés a következőképpen történik:

11

A 251/93 DFL negyedik átmeneti rendelkezése értelmében:

„1. 1992. január 1‑jei hatállyal és [az 1991. február 26‑i Ley Foral 5/1991 de Presupuestos Generales de Navarra para 1991 (Navarra 1991. évi általános költségvetéséről szóló 5/1991. sz. regionális törvény)] 13. cikkében hivatkozott, a besorolási fokozatok és szolgálati évek jelenlegi rendszerének módosításáról szóló szabályozás elfogadásáig átmenetileg felfüggesztésre kerül a jelen rendelet 16. cikke szerinti előmeneteli rendszer, amelyet az említett időponttól kezdve az egyes köztisztviselők tekintetében önállóan kell alkalmazni, a saját szolgálati évek alapján az adott besorolási fokozatban az alábbiakban meghatározottak szerint:

2. Az előző pontban megállapítottak következményeként az említett időpontot követően, szintén átmeneti jelleggel, a jelen alapszabály 17. cikkében előírt, ugyanazon közigazgatási szerven belül történő szintváltás esetén [a köztisztviselőknél] fenntartják azt a besorolási fokozatot és az adott fokozatban fennálló szolgálati időt, amelyekkel a köztisztviselő azon a szinten rendelkezett, ahonnan előrelépett.”

12

A 251/93 DFL 40. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a köztisztviselő személyi alapilletménye a szintjének megfelelő kezdő munkabérből, az általa elért besorolási fokozatnak megfelelő illetményből és a szolgálati évek után járó bérpótlékból áll. E cikk továbbá pontosítja, hogy a személyi alapilletmény a köztisztviselői jogálláshoz tartozó, szerzett jognak minősül.

13

A 2009. szeptember 28‑i Decreto Foral 68/2009 por el que se regula la contratación de personal en régimen administrativo en las Administraciones Públicas de Navarra‑nak (a navarrai közigazgatás szerződéses alkalmazotti személyi állománya alkalmazásának szabályozásáról szóló 68/2009 regionális rendelet) a 2017. március 29‑i Decreto Foral 21/2017 (21/2017 regionális rendelet) szerint megállapított szövege (a továbbiakban: 68/2009 regionális rendelet) 11. cikke értelmében:

„A szerződéses alkalmazotti személyi állomány a betöltött álláshelyének vagy ellátott feladatának megfelelő illetményben, szolgálati évek után járó bérpótlékban és családi támogatásban részesül. A besorolási fokozat [után járó illetménykiegészítés folyósítása] ki van zárva, mivel az a köztisztviselői jogálláshoz tartozó személyi alapilletménynek minősül.”

14

D. Ustariz Arósteguit 2007 szeptemberétől a minisztérium határozott időre szóló közszolgálati szerződéssel alkalmazta tanárként. Ezen időponttól kezdve különböző oktatási központokban lát el feladatokat.

15

2016. július 1‑jén D. Ustariz Aróstegui kérte a minisztériumtól, hogy az négy évre visszamenőlegesen fizessen számára besorolási fokozat után járó illetménypótlékot, amelyben az ugyanennyi szolgálati idővel rendelkező, köztisztviselőként alkalmazott tanárok részesülnek a 68/2009 regionális rendelet alapján.

16

2016. október 18‑án fellebbezést nyújtott be az e kérelmet hallgatólagosan elutasító határozat ellen. E fellebbezést 2016. december 23‑án a minisztérium regionális határozata elutasította.

17

2017. február 28‑án D. Ustariz Aróstegui keresetet indított e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bíróság, a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo no1 de Pamplona (pamplonai közigazgatási bíróság, Spanyolország) előtt.

18

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Navarrában jelenleg hatályban lévő szabályozás a besorolási fokozat után járó illetménykiegészítés folyósításának egyetlen objektív feltételeként azt rögzíti, hogy az e besorolási fokozatot közvetlenül megelőző fokozatban hat év és hét hónap szolgálati időt kell eltölteni, az előmenetel így az idő múlásával „automatikusan” következik be. Arra is rámutat, hogy a nemzeti szabályozás – azáltal, hogy a besorolási fokozatot a köztisztviselők sajátos szakmai előmeneteli mechanizmusának tekinti – úgy fogja fel, hogy a besorolási fokozat után járó illetménykiegészítés a köztisztviselői jogálláshoz tartozó személyi alapilletménynek minősül, ami ezáltal a folyósításának szubjektív feltétele.

19

D. Ustariz Aróstegui teljesíti a feladatai gyakorlása körében szerzett hat év hét hónap szolgálati időre vonatkozó objektív feltételt, a köztisztviselői jogállására vonatkozó szubjektív feltételt azonban nem.

20

A kérdést előterjesztő bíróságnak – annak pontosítása mellett, hogy nincs különbség a köztisztviselőként foglalkoztatott tanár és a közszolgálat szerződéses alkalmazottjaként foglalkoztatott tanár feladatai, szolgáltatásai és kötelezettségei között – kételyei vannak afelől, hogy a besorolási fokozat után járó illetménykiegészítés jellege és célja lehet‑e olyan objektív indok, amely igazolja a közszolgálat szerződéses alkalmazottjainak kedvezőtlenebb bánásmódját.

21

E körülmények között határozott úgy a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo no1 de Pamplona (pamplonai közigazgatási bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni [a keretmegállapodás] 4. szakaszát, hogy azzal ellentétes az olyan regionális szabály, mint az alapügy tárgyát képező szabály, amely a navarrai közigazgatás – határozott idejű szerződéssel rendelkező – »szerződéses alkalmazotti« kategóriába tartozó személyi állományával szemben kifejezetten kizárja meghatározott illetménykiegészítés megállapítását és megfizetését annak okán, hogy az említett kiegészítés a – határozatlan idejű szerződéssel rendelkező – »köztisztviselői« kategóriába tartozó személyi állományra kizárólagosan jellemző szakmai előmeneteli rendszerben történő előrelépés és fejlődés díjazásának minősül?”

22

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügyben szerepel, és amely az illetménykiegészítésben való részesülést a határozatlan idejű munkaszerződés keretében, kinevezett köztisztviselőként foglalkoztatott oktatóknak tartja fenn, kizárva különösen a közszolgálat szerződéses alkalmazottjaként határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatott oktatókat.

23

Emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja a foglalkoztatási feltételek tekintetében tiltja, hogy a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljenek, mint a velük összehasonlítható helyzetben lévő, határozatlan időre foglalkoztatott munkavállalók, csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.

24

A jelen esetben először is meg kell állapítani, hogy mivel D. Ustariz Arósteguit a minisztérium határozott időre szóló közszolgálati szerződés keretében alkalmazta tanárként, nem vitatott, hogy a „határozott időre foglalkoztatott munkavállalónak” a keretmegállapodás – 3. szakaszának 1. pontjával összefüggésben értelmezett – 4. szakaszának 1. pontja szerinti fogalmába tartozik, és így e rendelkezések hatálya alá tartozik.

25

Másodszor, ami a „foglalkoztatási feltételeknek” a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti fogalmát illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kiderül, hogy annak meghatározásánál, hogy valamely intézkedés e fogalom körébe tartozik‑e, a döntő feltétel pontosan a foglalkoztatás, azaz a munkavállaló és munkáltatója között fennálló munkaviszony (2018. június 5‑iGrupo Norte Facility ítélet, C‑574/16, EU:C:2018:390, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A Bíróság így megállapította, hogy e fogalomba tartoznak többek között a szolgálatban eltöltött idő után, háromévente járó juttatások (lásd ebben az értelemben: 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 50. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 32. pont), a hatévente járó továbbképzési juttatások (lásd ebben az értelemben: 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 38. pont), a szakmai értékelési tervben való részvételhez való jog és pozitív értékelés esetén az abból következő anyagi ösztönzés (2016. szeptember 21‑iÁlvarez Santirso végzés, C‑631/15, EU:C:2016:725, 36. pont), valamint illetményemelést eredményező, horizontális szakmai előmeneteli rendszerében való részvétel (2018. március 22‑iCenteno Meléndez végzés, C‑315/17, nem tették közzé, EU:C:2018:207, 47. pont).

27

A jelen esetben, mivel – amint a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik – az említett kiegészítés nyújtásának egyetlen objektív feltétele hat év és hét hónap időtartamú szolgálati idő folyamatos eltöltése, azt éppen a munkaviszony miatt folyósítják, így e körülmények között a nyújtását a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett „foglalkoztatási feltételnek” kell tekinteni.

28

Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – amelynek a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontja egy különös kifejeződését képezi – megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonosan, hacsak ez a bánásmód objektív módon nem igazolható (2018. június 5‑iGrupo Norte Facility ítélet, C‑574/16, EU:C:2018:390, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

A minisztérium az írásbeli észrevételeiben e tekintetben azt állítja, hogy az alapügyben a kinevezett köztisztviselők és a közszolgálat szerződéses alkalmazottai közötti eltérő bánásmód, amelyre D. Ustariz Aróstegui hivatkozik, nem tartozik a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjában foglalt tilalom hatálya alá, mivel nem a munkaviszony időtartamának határozott vagy határozatlan jellege határozza meg a nemzeti jogban az alapügy tárgyát képező illetménykiegészítéshez való jogot, hanem e munkaviszony köztisztviselői vagy szerződéses jellege.

30

A Bíróság előtti tárgyaláson a spanyol kormány és a minisztérium továbbá rámutatott arra, hogy a magánjogi szerződésekkel határozatlan időtartamra alkalmazott oktatói személyi állomány szintén ki van zárva abból, hogy ez említett kiegészítésből részesüljön.

31

Ki kell azonban emelni, hogy a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjának szövegéből következik, hogy ahhoz, hogy a szóban forgó, határozott időre foglalkoztatott munkavállalók megalapozottan hivatkozhassanak e rendelkezésre, elegendő, hogy e munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, mint a velük összehasonlítható helyzetben lévő, határozatlan időre foglalkoztatott munkavállalók.

32

Ezért, amint arra a főtanácsnok indítványának 31. pontjában rámutatott, e célból nem szükséges az, hogy a szóban forgó, határozott időre alkalmazott munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljenek a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók minden kategóriájával szemben.

33

Következésképp azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben érintett köztisztviselők és a közszolgálat szerződéses alkalmazottai összehasonlítható helyzetben vannak‑e.

34

Annak értékelésekor, hogy a munkavállalók a keretmegállapodás értelmében azonos vagy hasonló munkát végeznek‑e, e keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának és 4. szakasza 1. pontjának megfelelően azt kell vizsgálni, hogy bizonyos tényezők – mint például a munka jellege, a képesítési feltételek és a munkafeltételek – összessége alapján lehet‑e úgy tekinteni, hogy e munkavállalók összehasonlítható helyzetben vannak (2018. június 5‑iGrupo Norte Facility ítélet, C‑574/16, EU:C:2018:390, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

A jelen esetben – a tények értékelésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező – előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a kinevezett köztisztviselők és a közszolgálat szerződéses alkalmazottai összehasonlítható helyzetben vannak‑e (lásd analógia útján: 2018. június 5‑iGrupo Norte Facility ítélet, C‑574/16, EU:C:2018:390, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, nincs semmilyen különbség a köztisztviselőként foglalkoztatott tanár és a D. Ustariz Arósteguihoz hasonló, szerződéses alkalmazott által ellátott feladatok, az általa nyújtott szolgáltatások és az őt terhelő kötelezettségek között.

37

Következésképpen – a releváns elemek összességének a kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálata függvényében – meg kell állapítani, hogy a D. Ustariz Arósteguihoz hasonló, határozott időre alkalmazott munkavállaló helyzete összehasonlítható a minisztérium szolgálatában határozatlan időre alkalmazott munkavállalóéval.

38

E körülmények között meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok indítványának 44. pontjában tette, hogy megvalósul az eltérő bánásmód, amennyiben a közszféra szerződéses alkalmazottaitól megtagadják az alapügy tárgyát képező illetménykiegészítés folyósítását, míg a köztisztviselők részére hasonló helyzetben elismerik az illetménykiegészítéshez való jogot.

39

Negyedszer azt kell megvizsgálni, hogy létezik‑e a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív ok ezen eltérő bánásmód igazolására.

40

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az „objektív okok” fogalma megköveteli, hogy a megállapítást nyert egyenlőtlenséget a szóban forgó munkafeltételeket jellemző, pontosan meghatározott és konkrét tényezők megléte igazolja, abban az egyedi kontextusban, amelyben az felmerül, objektív és átlátható szempontokon alapulva, annak megvizsgálása érdekében, hogy ezen egyenlőtlenség valós igényeknek felel‑e meg, alkalmas‑e a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükséges‑e. Az említett tényezők eredhetnek például azon feladatok különös jellegéből vagy sajátos jellemzőiből, amelyek ellátására a határozott időre szóló szerződéseket megkötötték, illetve – adott esetben – a valamely tagállam által elérni kívánt jogszerű szociálpolitikai célból (2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 53. pont; 2010. december 22‑iGavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 55. pont; 2018. június 5‑iGrupo Norte Facility ítélet, C‑574/16, EU:C:2018:390, 54. pont).

41

A közszféra – D. Ustariz Arósteguihoz hasonló – szerződéses alkalmazottai munkájának kizárólag az ideiglenes jellegére való hivatkozás viszont nem felel meg ezeknek a követelményeknek, ezért önmagában nem képezhet a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti objektív okot. Az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás céljait ugyanis lényegüktől fosztaná meg annak elismerése, hogy valamely munkaviszony ideiglenes jellege önmagában elegendő a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód igazolásához, továbbá a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára hátrányos helyzet állandósulását eredményezné (2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A spanyol kormány és a minisztérium e tekintetben az írásbeli észrevételeiben azt állította, hogy az alapeljárás tárgyát képező illetménykiegészítés a köztisztviselői jogálláshoz tartozó személyi alapilletménynek minősül. E kiegészítés konkrétabban a köztisztviselő szakmai előmeneteli rendszerben való előrehaladásának kompenzálására irányul, ami igazolja többek között a szerződéses alkalmazottak e kedvezményből való kizárását, mivel ők nem léphetnek előrébb a besorolási fokozatban.

43

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok – arra a széles mozgástérre tekintettel, amellyel a saját közigazgatási rendszerük kialakítását illetően rendelkeznek – főszabály szerint az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás megsértése nélkül előírhatnak feltételeket a kinevezett köztisztviselői állások betöltéséhez, valamint az ilyen köztisztviselők alkalmazásához (2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11 – C‑305/11, EU:C:2012:646, 57. pont; 2018. szeptember 20‑iMotter ítélet, C‑466/17, EU:C:2018:758, 43. pont). A tagállamok így előírhatnak szolgálati időre vonatkozó feltételeket bizonyos állások betöltéséhez, a belső előléptetésre való pályázás lehetőségét pedig kizárólag a közszolgálati alkalmazottakra korlátozhatják, amennyiben ez a szóban forgó állásra vonatkozó, munkaviszony határozott időtartamán kívüli objektív követelmények figyelembevételének igényéből ered (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 76. és 79. pont).

44

Az olyan általános és absztrakt feltétel azonban, amely szerint a személynek köztisztviselői jogállással kell rendelkeznie az olyan munkafeltételben való részesüléshez, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, és amely feltétel nem veszi figyelembe többek között sem az ellátandó feladatok különös jellegét, sem azok sajátos jellemzőit, nem felel meg a jelen ítélet 40. és 41. pontjában felidézett követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 80. pont).

45

Ehhez hasonlóan a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az eltérő bánásmód önmagában nem igazolható a közszolgálatba való belépés módjához fűződő közérdekkel (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iVernaza Ayovi ítélet, C‑96/17, EU:C:2018:603, 46. pont).

46

Ezért, amint azt a főtanácsnok indítványának 51. pontjában kifejtette, a közszolgálat szerződéses alkalmazottainak az alapügy tárgyát képező illetménykiegészítés folyósításából való kizárása, amely a 68/2009 regionális rendelet 11. cikkéből ered, csak akkor igazolható, ha a köztisztviselői jogállás sajátos jellemzői valójában nem bírnak döntő jelentőséggel e kedvezmény biztosítása szempontjából.

47

A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kiderül, hogy az említett kiegészítés folyósítása nem az érintett köztisztviselő besorolási fokozatban való előmenetelétől függ, hanem a szolgálati időtől. E tekintetben az alapján, hogy az alapügy tárgyát képező kiegészítés eredetileg a köztisztviselők érdemének a szakmai előmeneteli rendszer keretében való elismerését célozta, tehát különbözött a kizárólag a szolgálati idő kompenzálására irányuló intézkedésektől, nem tekinthető úgy, hogy e kiegészítés a köztisztviselői jogálláshoz tartozik, mivel – az alapügy tényállásának időpontjában alkalmazandó átmeneti rendelkezések értelmében – a felsőbb besorolási fokozatokba való előléptetés rendszerét felfüggesztették, és olyan szabályozással váltották fel, amely arra korlátozódik, hogy az említett kiegészítéshez való jog nyújtását meghatározott szolgálati idő elteltéhez köti, és így felszámol minden különbséget az egyszerű bérpótlékkal. Így – a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatát fenntartva – az alapügy tárgyát képező illetménykiegészítést kizárólag a megkövetelt szolgálati idő letöltése folytán folyósítják a köztisztviselők számára, és az nem befolyásolja a szakmai előmeneteli rendszeren belüli helyzetüket.

48

Továbbá azon, a spanyol kormány és a minisztérium által felhozott érvet illetően, amely szerint van különbség a kinevezett köztisztviselők feladatainak jellege tekintetében, és e különbség igazolja azon kedvezőbb bánásmódot, amelyben ez utóbbiak az összehasonlítható helyzetben lévő közjogi szerződéses alkalmazottakkal szemben részesülnek, meg kell állapítani, hogy egyetlen konkrét és pontos körülmény sem derül ki e tekintetben a Bírósághoz benyújtott iratokból. Mindenesetre az ilyen különbségtétel csak akkor lenne releváns, ha az illetménykiegészítés célja azon feladatok kompenzálása lenne, amelyet kizárólag a köztisztviselők láthatnának el, a határozott időre foglalkoztatott szerződéses alkalmazottak pedig nem. Márpedig a Bíróság előtti tárgyaláson a minisztérium által megerősített azon körülmény, hogy a határozott időre szóló, közszolgálati szerződés alapján ledolgozott időszakokat teljes egészében figyelembe veszik a szerződés alkalmazottak véglegesítésekor, ellentmondani látszik azon állításnak, amely szerint az ilyen feladatok ellátása a döntő tényező az illetménykiegészítés folyósítása szempontjából, mivel a szerződéses alkalmazottak a véglegesítésük előtt nem láthattak volna el ilyen jellegű feladatokat (lásd analógia útján: 2018. március 22‑iCenteno Meléndez végzés, C‑315/17, nem tették közzé, EU:C:2018:207, 75. pont).

49

Ezért meg kell állapítani, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által ezzel kapcsolatban elvégzendő vizsgálat függvényében – a jelen ügyben nem létezik olyan, a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti „objektív ok”, amely igazolhatná a közszolgálat azon szerződéses alkalmazottainak az alapügy tárgyát képező illetménykiegészítésből való kizárását, akik letöltötték a megkövetelt szolgálati időt.

50

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, és amely az illetménykiegészítésben való részesülést a határozatlan idejű munkaszerződés keretében, kinevezett köztisztviselőként foglalkoztatott oktatóknak tartja fenn, kizárva különösen a közszolgálat szerződéses alkalmazottjaként határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatott oktatókat, amennyiben az említett kiegészítés folyósításának egyetlen feltétele meghatározott szolgálati idő eltöltése.

51

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, és amely az illetménykiegészítésben való részesülést a határozatlan idejű munkaszerződés keretében, kinevezett köztisztviselőként foglalkoztatott oktatóknak tartja fenn, kizárva különösen a közszolgálat szerződéses alkalmazottjaként határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatott oktatókat, amennyiben az említett kiegészítés folyósításának egyetlen feltétele meghatározott szolgálati idő eltöltése.