Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62017TN0371

    T-371/17. sz. ügy: 2017. június 13-án benyújtott kereset – Qualcomm és Qualcomm Europe kontra Bizottság

    HL C 256., 2017.8.7, p. 34–36 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    7.8.2017   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 256/34


    2017. június 13-án benyújtott kereset – Qualcomm és Qualcomm Europe kontra Bizottság

    (T-371/17. sz. ügy)

    (2017/C 256/39)

    Az eljárás nyelve: angol

    Felek

    Felperesek: Qualcomm, Inc. (San Diego, Kalifornia, Egyesült Államok), Qualcomm Europe, Inc. (London, Egyesült Királyság) (képviselők: M. Pinto de Lemos Fermiano Rato és M. Davilla ügyvédek)

    Alperes: Európai Bizottság

    Kérelmek

    A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

    semmisítse meg az 1/2003 tanácsi rendelet 18. cikkének (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdésének d) pontjának alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39711 – Qualcomm (felfaló árazás)) 2017. március 31-én hozott C(2017) 2258 final bizottsági határozatot; és

    az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak.

    1.

    Az első, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti a szükségesség elvét

    A felperesek először is azt állítják, hogy a megtámadott határozat túllépi a Bizottság vizsgálatának szűkre szabott – a kifogásközlésben, a tárgyaláson, az ügy állásáról szóló találkozón és a korábbi információkérésekben meghatározott – határait, mind az állítólagos visszaélés időtartama, mind pedig a Bizottság által követett kárelméletek szempontjából.

    Továbbá azt állítják, hogy a megtámadott határozatban található nagy horderejű kérdések nem minősíthetők olyan nyomonkövető kérdéseknek, amelyek csupán a kifogásközlésben és a tárgyaláson előadott érvekkel kapcsolatos pontosítást szolgálják, hanem teljesen új, indokolatlan kérdéseknek tekintendők.

    Továbbá a felperesek szerint a megtámadott határozat olyan kérdésekre összpontosít, amelyek a több mint öt évvel korábbi információkérésekre adott válaszokra, és tíz évvel azelőtt vagy még régebben bekövetkezett eseményekre vonatkoznak. A felperesek azzal érvelnek, hogy amennyiben a Bizottságnak a további információra valóban szüksége lett volna a vizsgálat lefolytatása érdekében, úgy jogosan elvárható lett volna, hogy a Bizottság legalábbis ezeket az információkat és pontosításokat a kifogásközlés 2015 decemberében történt elfogadását megelőzően kérje, nem pedig 2017 elején.

    A felperesek szerint továbbá a megtámadott határozat alapján jelentős mennyiségű munkát – így egy bizonyos formátumban szolgáltatandó adatok kezelését – kell elvégezniük a Bizottság számára.

    Végül, a felperesek előadják, hogy a Bizottság – bírságkiszabás terhe mellett – nem róhat olyan terheket rájuk, amelyek látszólag azt hivatottak szolgálni, hogy a felperesek számára lehetővé tegyék a kifogásközlésre adott válaszban előadott érvek alátámasztását.

    2.

    A második, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét

    A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat szerint tőlük kért információk indokolatlanok, nagy horderejűek és különös terhet rónak rájuk a begyűjtés vagy összeállítás szempontjából. A felperesek szerint a megtámadott határozat arra kötelezi őket, hogy nagy mennyiségű, a szokásos kereskedelmi gyakorlatban rendszeres jelleggel nem gyűjtött és tárolt információkat gyűjtsenek össze, és igen jelentős mennyiségű munkát végezzenek a Bizottság számára.

    A felperesek továbbá azt állítják, hogy a megtámadott határozatban arra az esetre előírt kényszerítő bírságok, hogy a felperesek elmulasztják ezen információk meghatározott határidőn belüli szolgáltatását, indokolatlanok, a kitűzött határidők pedig észszerűtlenek.

    3.

    A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz kellő indokolást

    A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat számos helyen nem meggyőző, nem világos, kétértelmű és nem megfelelő indokokat tartalmaz, amelyek nem igazolják a Bizottság túlzó és szükségtelen információkéréseit. A felperesek szerint a megtámadott határozat más helyeken egyáltalán nem tartalmaz indokolást. A felperesek éppen ezért azzal érvelnek, hogy számukra nem világos annak oka, hogy a Bizottságnak miért van szüksége a kért információkra a vizsgálat lefolytatásához.

    4.

    A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat a bizonyítási teher indokolatlan megfordítására törekszik

    A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat a bizonyítási teher megfordítására és arra törekszik, hogy a terhelő bizonyítékok begyűjtését ténylegesen a felperesekre „hárítsa át”. A megtámadott határozat különösen azt írja elő, hogy a felperesek a Bizottság érdekében vizsgálják felül a könyvelési adataikat, holott ezeket az adatokat külsős könyvvizsgálók gondosan ellenőrizték. A felperesek továbbá kifejtik, hogy a megtámadott határozat a felpereseket kötelezi annak bizonyítására, hogy az ügyvitelét jogszerűen végezte.

    5.

    Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az önvád elkerüléséhez való jogot

    A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat arra kötelezi őket, hogy olyan „információkat” szolgáltassanak, amelyek jogszerűen nem tekinthetők tényeken vagy dokumentumokon alapuló információknak, hanem amelyek inkább számításokból, részletekből és kódokból, elméleti árakból, elemzésekből és korábbi feltételezések évekkel ezelőtti értelmezéséből állnak.

    A felperesek továbbá azt állítják, hogy a megtámadott határozat annak bizonyítására kötelezi őket, hogy megelőző jellegű intézkedéseket tettek az uniós versenyjogi szabályoknak való megfelelés érdekében.

    6.

    A hatodik arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét

    A felperesek szerint a megtámadott határozat meghozatalának időzítése, tartalma és kontextusa nem megfelelő ügyintézés, részrehajló vizsgálat és zaklatás miatt komoly aggodalomra adnak okot, és azt állítják, hogy a Bizottság visszaélt széles vizsgálati jogkörével annak leplezése érdekében, hogy hét év vizsgálat után sem sikerült bizonyítania az állítólagos jogsértést.


    Top