–

a Direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalnata agentsia za prihodite – Veliko Tarnovo képviseletében D. Boneva, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és N. Nikolova, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 149., 4. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) 1. cikke j) és l) pontjának, illetve 12. cikke (1) bekezdésének, másrészt a 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 14. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a „Walltopia” AD és a Direktor na Teritorialna direktsia na Natsionalnata agentsia za prihodite – Veliko Tarnovo (a nemzeti központi adóhatóság Veliko Tarnovó‑i jogorvoslati és adó‑, valamint társadalombiztosítási végrehajtási igazgatóságának igazgatója, Bulgária) között az alkalmazandó jogszabályokat kijelölő igazolásnak a Walltopia valamely munkavállalója részére történő kiadását megtagadó határozat jogszerűségének tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 883/2004 rendelet „Fogalommeghatározások” című 1. cikke, amely e rendelet „Általános rendelkezések” című I. fejezetében szerepel, kimondja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]”

4

A szintén az I. címben szereplő, „A rendelet személyi hatálya” címet viselő 2. cikk értelmében:

„(1)   Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.

(2)   Ezt a rendeletet ugyancsak alkalmazni kell azoknak a személyeknek a túlélő hozzátartozóira, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoztak, függetlenül az ilyen személyek állampolgárságától, ha túlélő hozzátartozóik egy tagállam állampolgárai vagy a tagállamok egyikében tartózkodó hontalanok vagy menekültek.”

5

Az 1408/71 rendelet „Általános szabályok” című 11. cikke, amely „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” című II. cím alá tartozik, kimondja:

„(1)   Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)   E cím alkalmazásában a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet. Ez nem vonatkozik a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjakra, illetve munkahelyi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések miatt nyújtott nyugdíjakra vagy határozatlan időtartamú kezelést fedező pénzbeli betegségi ellátásokra.

(3)   A 12–16. cikkre is figyelemmel:

[…]”

6

Ugyanezen rendelet szintén az annak II. címében szereplő, „Különös szabályok” címet viselő 12. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat mondja ki:

„Az a személy, aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az elsőként említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a huszonnégy hónapot, és a szóban forgó személy kiküldetése nem egy másik kiküldött személy felváltása céljából történik.”

7

A 987/2009 rendelet „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” címet viselő II. címében található, e rendelet „[A 883/2004 rendelet] 12. és 13. cikkére vonatkozó pontosítások” című 14. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„[A 883/2004 rendelet] 12. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában az »a személy, aki a tagállamok egyikében munkavállalóként végzi tevékenységét egy munkáltató alkalmazásában, aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld«, lehet olyan személy, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, feltéve hogy az érintett személy – közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően – már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben munkáltatója letelepedettnek tekinthető [helyesen: amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja].”

8

A Bolgár Köztársaság Alkotmánya 51. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a] polgárok jogosultak szociális biztonságra és szociális segélyre”.

9

Ezen Alkotmány 51. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Az ideiglenesen foglalkoztatott magánszemélyek a törvényben meghatározott feltételekkel és részletes szabályok szerint jogosultak a szociális biztonságra.”

10

Az említett Alkotmány 52. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Az állampolgárok jogosultak számukra hozzáférhető orvosi segítséget biztosító egészségbiztosításra és az orvosi ellátás díjtalan igénybevételére a törvényben meghatározott feltételekkel és eljárás szerint.”

11

A Kodeks na truda (munka törvénykönyve) 121. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Amennyiben a vállalkozás érdeke úgy kívánja, a munkáltató a munkavállalót a munkavégzés helyétől eltérő helyre küldheti ki a munkavégzési kötelezettség teljesítése céljából, ennek időtartama nem haladhatja meg a 30 egymást követő naptári napot.”

12

A Kodeks za sotsialno osiguriavane (társadalombiztosítási törvénykönyv) 4. cikke (1) bekezdésének 1) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A jelen törvénykönyv értelmében szokásos betegség és anyaság, szokásos betegségből eredő rokkantság, öregség vagy halál, munkahelyi balesetek, foglalkozási megbetegedés, és munkanélküliség esetére biztosítottak a munkavállalók függetlenül munkájuk jellegétől, díjazásuk módjától és jövedelmük forrásától a 4a. cikk (1) bekezdésében említett személyek kivételével: az anyasági támogatási és álláshoz jutási programban résztvevő személyek nem biztosítottak munkanélküliség esetére, amennyiben a vonatkozó program így rendelkezik.”

13

E törvénykönyv 9. cikke (2) bekezdésének 4) pontja kimondja:

„Biztosítási időszaknak minősül járulékfizetés nélkül is az az időszak, amelynek során a személy munkanélküliségi ellátásban részesül.”

14

A Zakon za zdravnoto osiguriavane (egészségbiztosításról szóló törvény) 33. cikke (1) bekezdésének 1) pontjából kitűnik, hogy az összes olyan bolgár állampolgár, aki nem rendelkezik egyúttal valamely másik ország állampolgárságával, kötelezően biztosított a nemzeti egészségbiztosítási rendszerben.

15

E törvény 40. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A biztosított által fizetendő, a 29. cikk (3) bekezdése alapján számított egészségbiztosítási járulék az alábbi bevételekre tekintettel a következő módon határozandó meg:

[…]

(8)   a munkanélküliségi ellátásban részesülő személyek esetén a folyósított ellátások összege; a járulékokat az állami költségvetés legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig fizeti meg.

[…]”

16

Az említett törvény 40. cikkének (5) bekezdése többek között azt írja elő, hogy az (1), (2) és (3) bekezdés szerint nem biztosított személy köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni.

17

A Naredba za sluzhebnite komandirovki i spetsializatsii v chuzhbina (munkavállalók kiküldetéséről és külföldi szakmai továbbképzéséről szóló rendelet) 2. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A külföldi kiküldetés valamely személy a célból külföldre történő küldése, hogy a személyt kiküldő szerv nevében egy konkrét munkát elvégezzen.”

18

2016. szeptember 15‑én a bulgáriai székhellyel rendelkező Walltopia munkaszerződést kötött Petyo Stefanov Punchev bolgár állampolgárral, amely 2016. szeptember 16‑án kezdődő szófiai (Bulgária) munkavégzésre vonatkozott. A szerződés hat hónapos próbaidőt állapított meg.

19

Korábban P. Punchev több munkáltatónál is dolgozott, a legutóbbi munkaviszonya 2015. március 1‑jén ért véget.

20

P. Punchevet a Walltopia 2016. szeptember 26. és október 6. között az Egyesült Királyságba küldte ki.

21

2016. október 25‑én a Walltopia elbocsátotta P. Punchevet.

22

2017. január 13‑án a Walltopia a Teritorialna direktsia na Natsionalnata agentsia za prihodite – Veliko Tarnovótól (a nemzeti központi adóhatóság Veliko Tarnovó‑i területi igazgatósága; a továbbiakban: a szóban forgó nemzeti hatóság) az A1 igazolás kiállítását kérte, amely azt tanúsítja, hogy P. Punchevre a kiküldetése során a bolgár jogszabályok alkalmazandók. A Walltopia kérelmében többek között megadta azon vállalkozás adatait, amelyhez P. Punchevet kiküldték, valamint a kiküldetés időtartamát. Azt is megemlítette, hogy az érintettet e kiküldetés céljából vette fel és a kiküldetés ideje alatt továbbra is a Walltopia munkavállalója, a díjazását ez utóbbi fizeti, és a betegség kockázatát fedező társadalombiztosítással rendelkezik.

23

A szóban forgó nemzeti hatóság fő adóellenőre 2017. január 27‑i határozatában megtagadta a kért igazolás kiadását arra hivatkozva, hogy nem teljesült az a követelmény, hogy a munkavállaló a kiküldetést megelőzően legalább egy hónapig a bolgár jogszabályok hatálya alá tartozzon. P. Punchevet ugyanis, mivel ezen időszak alatt nem részesült munkanélküliségi ellátásban, nem lehetett biztosítottnak minősülőnek tekinteni.

24

E határozatot a vele szemben kezdeményezett közigazgatási jogorvoslat nyomán ugyanezen hatóság igazgatója 2017. február 27‑i határozatában megerősítette.

25

A kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez bírósági felülvizsgálat érdekében fordultak e megtagadó határozattal szemben, megjegyzi, hogy a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiküldött személy csak akkor tartozik továbbra is azon tagállam jogszabályainak hatálya alá, amelyben munkáltatója tevékenységét szokásosan végzi, ha bizonyos feltételek teljesülnek, azaz a kiküldetés nem haladja meg a 24 hónapot és az adott személy kiküldése nem egy másik kiküldött személy felváltása céljából történik. E bíróság szerint nem vitatott, hogy az alapügyben teljesülnek e feltételek.

26

Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy a szóban forgó nemzeti hatóság azon állásfoglalása, amely szerint P. Punchev a Walltopiánál történő munkavégzését megelőzően nem tartozott a bolgár jogszabályok hatálya alá, összhangban van‑e a 987/2009 rendeletnek a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (1) bekezdése szerinti célkitűzésével és értelmével.

27

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az egészségbiztosításról szóló törvény értelmében a kötelező társadalombiztosítási járulékokat fizetnie kell, akár végzett tevékenységet, akár nem. A járulékok fizetésének elmulasztása megfosztja őt a társadalombiztosítási védelemtől.

28

A kérdést előterjesztő bíróságban egyébiránt kétségek merülnek fel azt illetően, hogy figyelembe kell‑e vennie az érintett személy állampolgárságát, ha valamely tagállam állampolgára, vagy e személynek az 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja szerinti szokásos tartózkodási helyét. Abban az esetben, ha sem az állampolgárság, sem a szokásos tartózkodási hely nem lenne releváns az értelmezés szempontjából, az említett bíróság arra keres választ, hogy milyen tényezőket kell figyelembe venni a 987/2009 rendeletnek a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése szerint „jogszabályainak hatálya alá tartozik” kifejezéssel együttesen értelmezett 14. cikkének (1) bekezdésében szereplő „jogszabályainak hatálya alá tartozik” kifejezés értelmezéséhez.

29

E körülmények között az Administrativen sad Veliko Tarnovo (Veliko Tarnovó‑i közigazgatási bíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó négy kérdésével lényegében arra kérdez rá, hogy a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan munkavállalót, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, úgy kell tekinteni, mint aki a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”, amennyiben e munkavállaló, noha e jogszabályok értelmében nem minősült biztosítottnak, közvetlenül a munkavállalói tevékenységének megkezdése előtt az említett tagállam állampolgára volt és lakóhelye a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja értelmében ugyanezen tagállamban állt fenn.

31

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy P. Punchev bolgár állampolgárt a Walltopia az Egyesült Királyságba történő kiküldetés céljából vette fel. Ezt követően a szóban forgó nemzeti hatóság arra hivatkozva tagadta meg az A1 igazolás kiadását, amely a bolgár jogszabályok P. Punchevre való alkalmazandóságát tanúsítja, hogy a kiküldetését megelőzően nem tartozott legalább egy hónapig a bolgár jogszabályok hatálya alá.

32

Rögtön emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében az a személy, aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az elsőként említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a 24 hónapot, és a szóban forgó személy kiküldetése nem egy másik személy felváltása céljából történik.

33

A 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése a maga részéről kifejti, hogy a személy, aki a tagállamok egyikében munkavállalóként végzi tevékenységét egy munkáltató alkalmazásában, aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében lehet „olyan személy, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, feltéve hogy az érintett személy – közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően – már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”.

34

Így magából a 987/2009 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, hogy az a körülmény, hogy a személlyel valamely másik tagállamba való kiküldetése céljából létesítettek munkaviszonyt, nem képezi akadályát annak, hogy őt a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében olyan személynek tekintsék, „aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen”, így amennyiben ez a helyzet áll fenn, és ez utóbbi rendelkezésben előírt egyéb feltételek is teljesülnek – amelyek nem képezik a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát –, e személy ez utóbbi rendelkezés értelmében továbbra is azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelyben munkáltatója tevékenységét szokásosan végzi.

35

Még ha a 883/2004 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének alkalmazásához nem is követelendő meg, hogy az a munkavállaló, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, a kiküldetése előtt abban a tagállamban, amelyben munkáltatója szokásosan tevékenységét végzi, e munkáltató nevében munkavállalóként folytasson tevékenységet, a 987/2009 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének szövegéből akkor is kitűnik, hogy e személynek közvetlenül kiküldetése előtt azon tagállam jogszabályainak hatálya alá kell tartoznia, amelyben munkáltatójának székhelye található.

36

A 987/2009 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése összeegyeztethető a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével, amely – amint arra a jelen ítélet 32. pontja emlékeztet – előírja, hogy ha ez utóbbi rendelkezés által előírt összes feltétel teljesül, az érintett személy „továbbra is” azon tagállam jogszabályainak „hatálya alá tartozik”, amelyben az őt kiküldő munkáltató székhelye található, ami megerősíti, hogy e személynek már a kiküldetést megelőzően e jogszabályok hatálya alá kell tartoznia.

37

Ugyanígy azt az értelmezést, amely szerint azon munkavállalónak, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, közvetlenül kiküldetése előtt azon tagállam jogszabályainak hatálya alá kell tartoznia, amelyben munkáltatójának székhelye található ahhoz, hogy a helyzetére a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése vonatkozhasson, amely rendelkezés e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti főszabályhoz képest kivételt állapít meg, szintén alátámasztják az említett rendelet 12. cikkének (1) bekezdése által követett célkitűzések.

38

Ez utóbbi rendelkezés célja ugyanis többek között az, hogy előmozdítsa a szolgáltatásnyújtás szabadságát azon vállalkozások számára, amelyek azt kihasználva a székhelyük tagállamától eltérő tagállamba küldik munkavállalóikat. Így az ilyen rendelkezés célja, hogy a munkavállalók szabad mozgását valószínűsíthetően gátló akadályokat leküzdje, valamint hogy a gazdasági kölcsönhatást oly módon ösztönözze, hogy ugyanakkor az adminisztratív nehézségek kiküszöbölhetők legyenek, különösen a munkavállalók és a vállalkozások vonatkozásában (lásd analógia útján: 2000. február 10‑iFTS‑ítélet, C‑202/97, EU:C:2000:75, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Különösen annak érdekében, hogy a valamely tagállam területén székhellyel rendelkező vállalkozásnak ne kelljen a munkavállalóit, akik rendesen e tagállam szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alatt állnak, egy olyan másik tagállam szociális biztonsági rendszerébe biztosítottként beléptetni, ahová időben korlátozott munkavégzés céljából küldik ki őket – ami a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását bonyolultabbá tenné – a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy munkavállalói továbbra is az első tagállam szociális biztonsági rendszerében maradjanak biztosítottak, amennyiben e vállalkozás tiszteletben tartja a szolgáltatásnyújtás e szabadságát szabályozó feltételeket (lásd analógia útján: 2000. február 10‑iFTS‑ítélet, C‑202/97, EU:C:2000:75, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Meg kell tehát vizsgálni, hogy azon munkavállalót, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, és aki olyan helyzetben van, mint P. Punchev, úgy kell‑e tekinteni a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján, mint aki „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”.

41

E tekintetben emlékeztetni kell először is arra, hogy a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései, amelybe e rendelet 11–16. cikke tartozik, teljes és egységes kollíziós szabályrendszert képeznek. E rendelkezéseknek célja nemcsak több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak (lásd analógia útján: 2017. február 1‑jeiTolley ítélet, C‑430/15, EU:C:2017:74, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Ekképpen ha valamely személy az 883/2004 rendelet – annak 2. cikkében meghatározott – személyi hatálya alá tartozik, főszabály szerint az egy tagállam jogszabályai alkalmazásának e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabálya alkalmazandó, és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat e rendelet II. címe rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni (lásd analógia útján: 2017. február 1‑jeiTolley ítélet, C‑430/15, EU:C:2017:74, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

A 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének egyetlen célja – e rendelet 12–16. cikkére is figyelemmel – az alkalmazandó jogszabályok megállapítása azon személyek vonatkozásában, akik e rendelkezés a)–e) pontja szerinti valamelyik helyzetben vannak (lásd analógia útján: 2017. február 1‑jeiTolley ítélet, C‑430/15, EU:C:2017:74, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság látszólag úgy véli, hogy P. Punchev közvetlenül a Walltopiánál munkavállalóként folytatott tevékenységének megkezdése előtti helyzetére a 883/2004 rendelet 11. cikk (3) bekezdésének a)–d) pontja szerinti egyik eset sem vonatkozik, amit e bíróságnak kell vizsgálnia.

45

Amennyiben ez a helyzet, a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontjából az következik, hogy a bolgár jogszabályok mindenképpen alkalmazhatók voltak P. Punchevre azelőtt, mielőtt megkezdte volna munkavállalói tevékenységét a Walltopiánál. Ugyanis ez utóbbi rendelkezés szerint e rendelet 11. cikk (3) bekezdése a)–d) pontjának hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, az említett rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak. Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló iratokból az tűnik ki, hogy P. Punchev lakóhelye a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontja értelmében e tevékenység megkezdése előtt Bulgáriában volt.

46

Ezt követően, noha a személy állampolgársága adott esetben releváns lehet annak meghatározása érdekében, hogy a 883/2004 rendelet 2. cikke szerint meghatározott személyi hatálya alá tartozik‑e, ez nem tartozik ugyanakkor az e rendelet II. címében szereplő kollíziós szabályok által meghatározott szempontok közé, ily módon a jelen ügyben az, hogy P. Punchev bolgár állampolgár, önmagában mindenesetre nem lehet meghatározó az említett szabályok alkalmazása szempontjából.

47

Végül azon körülményt illetően, hogy az alapügyben szereplő nemzeti hatóság úgy vélte, hogy mivel P. Punchev már nem rendelkezett egészségbiztosítási jogosultsággal, és a bolgár jog szerint nem volt „biztosított”, a bolgár jogszabályok nem voltak alkalmazandók rá, emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései egyedül az ezen rendelet hatálya alá tartozó személyekre alkalmazandó jogszabályok meghatározására irányul. E rendelkezéseknek ilyen minőségükben nem céljuk egy adott szociális biztonsági rendszerhez vagy e rendszer valamely ágához való csatlakozásra vonatkozó jog vagy kötelezettség létezésével kapcsolatos feltételek meghatározása. Ekképpen a Bíróság több ízben is rámutatott, hogy e feltételek meghatározása az egyes tagállamok jogszabályainak feladata (lásd ebben az értelemben: 1990. május 3‑iKits van Heijningen ítélet, C‑2/89, EU:C:1990:183, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Ugyanakkor a tagállamoknak a valamely szociális biztonsági rendszerben fennálló biztosításhoz való jog feltételeinek meghatározása során tiszteletben kell tartaniuk a hatályos uniós jog rendelkezéseit (lásd ebben az értelemben: 1990. május 3‑iKits van Heijningen ítélet, C‑2/89, EU:C:1990:183, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Különösen a 883/2004 rendeletben kialakított kollíziós szabályok kötelezőek a tagállamokra nézve, és ez utóbbiaknak nincs lehetőségük meghatározni, hogy mennyiben alkalmazandó a saját szabályozásuk vagy más tagállam szabályozása, mivel tiszteletben kell tartaniuk a hatályos uniós jog rendelkezéseit (lásd ebben az értelemben: 1982. szeptember 23‑iKuijpers ítélet, 276/81, EU:C:1982:317, 14. pont; 1986. június 12‑iTen Holder ítélet, 302/84, EU:C:1986:242, 21. pont; 2010. október 14‑ivan Delft és társai ítélet, C‑345/09, EU:C:2010:610, 51. és 52. pont; 2017. július 13‑iSzoja ítélet, C‑89/16, EU:C:2017:538, 42. pont).

49

A tagállamok szociális biztonsági rendszereiben fennálló biztosítás feltételei nem vezethetnek ahhoz, hogy a szóban forgó jogszabályok alkalmazási köréből kizárják azokat a személyeket, akik tekintetében a 883/2004 rendelet értelmében e jogszabályok alkalmazandók (lásd ebben az értelemben: 1990. május 3‑iKits van Heijningen ítélet, C‑2/89, EU:C:1990:183, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanis, amint azt a jelen ítélet 41. pontja felidézte, a rendelet II. címe rendelkezéseinek célja többek között annak megakadályozása, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak.

50

Márpedig a jelen ügyben a bíróság elé terjesztett iratokból nem következik az, hogy P. Punchev valamely, a Bolgár Köztársaságtól eltérő tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozott volna azelőtt, mielőtt megkezdte volna munkavállalói tevékenységét a Walltopiánál, amit mindenképpen a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

51

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 987/2009 rendeletnek a 883/2004 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt a munkavállalót, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján akkor is úgy kell tekinteni, mint aki „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”, ha e munkavállaló közvetlenül a munkavállalói tevékenységének megkezdése előtt e tagállam jogszabályai alapján nem is minősült biztosítottnak, amennyiben a munkavállaló ekkor az említett tagállamban rendelkezett lakóhellyel, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt a munkavállalót, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, a 987/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján akkor is úgy kell tekinteni, mint aki „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben annak a vállalkozásnak a székhelye található, amely foglalkoztatja”, ha e munkavállaló közvetlenül a munkavállalói tevékenységének megkezdése előtt e tagállam jogszabályai alapján nem is minősült biztosítottnak, amennyiben a munkavállaló ekkor az említett tagállamban rendelkezett lakóhellyel, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.