1. 

A 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítéletet (C‑44/17, EU:C:2018:415, a továbbiakban: Scotch Whisky Association ítélet) követő néhány hónappal a Bíróságot ismét arra hívják fel, hogy előzetes döntéshozatal keretében foglaljon állást az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel (OEM) és földrajzi jelzésekkel kapcsolatos uniós szabályozás szerinti „félrevezető utalás” fogalmának értelmezésével kapcsolatban. ( 2 ) A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy egy OEM‑re történő, az 510/2006 rendelet ( 3 ) 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint tiltott félrevezető utalás megállapítható‑e olyan megjelöléseknek vagy képeknek az ezen elnevezés oltalma alatt álló termékekhez hasonló termékek forgalmazása során történő használata alapján, amelyek az OEM vonatkozó földrajzi területére utalnak. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezenkívül azt a kényes és eddig nem tárgyalt kérdést teszi fel, hogy milyen esetleges korlátai vannak annak, ha a valamely OEM vonatkozó földrajzi területén székhellyel rendelkező gazdasági szereplő olyan megjelöléseket használ, amelyek erre a területre vonatkozó, félrevezető utalásokat tartalmazhatnak olyan (azonos vagy hasonló) termékekkel kapcsolatban, amelyeket e területen gyártanak, azonban nem állnak az OEM oltalma alatt.

2.

Az 510/2006 rendelet „Oltalom” című 13. cikke az (1) bekezdésének b) pontjában a következőket írja elő:

„(1)   A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben nyújtanak oltalmat:

[…]

[…]”

3.

Az 510/2006 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „[h]a egy eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést e rendelet alapján jegyeznek be, a 13. cikkben említett körülmények valamelyikének megfelelő és ugyanarra a termékcsoportra vonatkozó védjegybejelentést el kell utasítani, ha a védjegybejelentést a bejegyzés iránti kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtották be”. A második albekezdése kifejti, hogy „[a]z első albekezdésben foglaltak megsértésével lajstromozott védjegyeket törölni kell”. Ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében „[a] közösségi jog kellő figyelembevételével, annak a – 13. cikk szerinti helyzetek valamelyike alá tartozó – védjegynek a használata, amelyet – az eredetmegjelölésnek vagy a földrajzi jelzésnek a származási országban fennálló oltalmának kezdő napját megelőzően […] – bejelentettek lajstromozásra, lajstromoztak vagy a Közösség területén történő jóhiszemű használattal – feltéve, hogy a vonatkozó jogszabályok biztosítják ezt a lehetőséget – megszereztek, folytatódhat az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése ellenére is […].” ( 4 )

4.

A Fundación Consejo Regulador de la Denominación de Origen Protegida Queso Manchego (a továbbiakban: alapítvány) – az alapeljárásban fellebbező – az Industrial Quesera Cuquerella S. L.‑lel (a továbbiakban: IQC) és Juan Ramón Cuquerella Montaguddal szemben egyetlen fellebbezéssel ( 5 ) a következő kereseti kérelmeket terjesztette elő a „Queso Manchego” OEM ( 6 ) védelme érdekében, amelynek kezelésével meg van bízva:

5.

A megállapítási kereset keretében – amellyel kapcsolatban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket előterjesztették – az ellenérdekű felek vitatták azt, hogy a címkéken és az IQC weboldalán használt szó‑ és ábrás megjelölések a „Queso Manchego” OEM‑re történő félrevezető utalás tartalmaznak, és az IQC – mint a La Mancha‑i régióban székhellyel rendelkező vállalkozás – azon jogára hivatkoztak, hogy az e régióhoz kapcsolódó jelképeket használhat.

6.

Az elsőfokú bíróság arra a két megállapításra alapítva utasította el az alapítvány keresetét, hogy az IQC által használt ábrás és szómegjelölések nem mutatnak vizuális vagy hangzásbeli hasonlóságot a „Queso manchego”, illetve a „la Mancha” kifejezésekkel, valamint hogy ezek a megjelölések La Manchára való utalást tartalmaznak, azonban nem minősülnek a „Queso Manchego” OEM‑re való félrevezető utalásnak. Az alapítvány által az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezést az Audiencia provincial de Albacete (albacetei tartományi bíróság, Spanyolország) elutasította, és szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem állapítható meg a „Queso manchego” OEM‑re való félrevezető utalás fennállása olyan szómegjelölések hiányában, amelyek e megjelöléssel vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságot mutatnak. A fellebbviteli bíróság szerint azt, hogy az IQC olyan jelképeket használ, amelyek a La Mancha‑i régióra utalnak, nem pedig a szóban forgó OEM oltalma alatt álló termékekre, jogszerűnek kell tekinteni, mivel az IQC által forgalmazott termékeket, amelyekkel kapcsolatban ilyen jelképeket használnak, ebben a régióban gyártják. A La Mancha‑i sajtok minőségére és jóhírnevére való utalás nem foglalja magában a „Queso manchego” OEM oltalma alatt álló sajtok minőségére és jóhírnevére való félrevezető utalást.

7.

Az alapítvány fellebbezést nyújtott be az Audiencia provincial de Albacete (albecetei tartományi bíróság) ítélete ellen a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság, Spanyolország).

8.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) a következő pontosításokat teszi: i. a „manchego” szó melléknév, amellyel a spanyol nyelvben többek között a La Manchából, Spanyolország egyik régiójából származó termékeket jelölik, amely régióban a juhtej alapú, különleges előállítási és érlelési eljárások szerint történő sajtgyártás hagyománynak számít; ii. La Mancha az a régió, amelyben Miguel Cervantes híres regénye, a „Don Quijote de la Mancha” cselekményének jelentős része játszódik; ( 9 ) iii. az a külső személyleírás, ahogyan Cervantes a regényének főhősét bemutatja, megegyezik az „Adarga de Oro” sajt címkéjén ábrázolt lovagéval; iv. a spanyol nyelvben az „adarga” szó régies kifejezés, amelyet Cervantes Don Quijote pajzsának megnevezésére használ; v. „Rocinante” – amely kifejezés ugyancsak megjelenik az IQC által forgalmazott egyes sajtokon – Don Quijote lova; vi. Cervantes regényének egyik leghíresebb fejezetében Don Quijote szélmalmokkal harcol, amely a La Mancha‑i táj jellegzetes eleme, amely elem az IQC által használt egyes címkéken, valamint az IQC weboldalán is megjelenik.

9.

A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) először is azt kérdezi, hogy – ahogyan arra az alapítvány az alapeljárásban hivatkozott – az OEM‑re való félrevezető utalás megvalósulhat‑e pusztán ábrás megjelölések használatával, és ennélfogva lehet‑e alapvetően fogalmi jellegű. E bíróság másodszor azt kérdezi, hogy a sajtforgalmazás céljából történő, olyan ábrás és szómegjelölések használata, amelyek a La Mancha‑i régióra utalnak, magában foglalja‑e a „Queso Manchego” OEM‑re való félrevezető utalást is, valamint hogy ebből következően az ezen elnevezés oltalma alatt álló sajtok termelői kizárólagos használattal rendelkeznek‑e ezen megjelölések tekintetében az e régióban letelepedett azon termelőkkel szemben is, akiknek a termékei nem részesülnek a szóban forgó OEM oltalmában. Ebben a tekintetben a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) arra hivatkozik, hogy az e kérdésre adott igenlő válasz az áruk szabad áramlásának korlátozását foglalhatja magában, míg egy nemleges válasz gyengítheti az OEM számára nyújtott oltalmat, és veszélyeztetheti a termékek minőségére vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos, az ezen elnevezések tekintetében elismert funkciót. Végül, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy melyik fogyasztói csoportot kell figyelembe venni az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalás fennállásának megállapítása érdekében, különösen abban az esetben, amikor a szóban forgó OEM oltalma alatt álló termékeket túlnyomórészt az előállításuk szerinti tagállamban történő fogyasztásra szánják.

10.

E körülményekre figyelemmel 2017. október 19‑én hozott határozatában a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az előtte folyamatban lévő eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

11.

A Bíróság Alapokmányának 23. cikke értelmében írásbeli észrevételeket nyújtottak be az alapeljárás felei, a francia, a német és a spanyol kormány, valamint a Bizottság. Ezen érdekelt feleket – a német kormány kivételével – a 2018. október 25‑i tárgyaláson meghallgatták.

12.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megvizsgálása előtt röviden ki kell térni a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának főbb állomásaira, amely az oltalom alatt álló elnevezéseknek a félrevezető utalás esetén történő védelme terén született.

13.

A Bíróság első alkalommal az 510/2006 rendeletet megelőző 2081/92 rendelet ( 10 ) 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti „félrevezető utalás” fogalmával kapcsolatban foglalt állást az 1999. március 4‑iConsorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ítéletben (C‑87/97, EU:C:1999:115). A Bíróság – miután a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult hozzá a „Gorgonzola” OEM kezelésével megbízott szervezet által benyújtott kérelemmel összefüggésben, amely arra irányult, hogy Ausztriában tiltsák meg a „Cambozola” megjelölésű kéksajt forgalmazását, valamint töröljék a kapcsolódó, elsőbbséggel rendelkező bejelentett védjegyet – egyfelől megállapította, hogy a 2081/92 rendelet előbbiekben említett rendelkezése szerinti félrevezető utalás „olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az elnevezés oltalma alatt álló termék képe jut az eszébe”, másfelől pedig kifejtette, hogy oltalom alatt álló elnevezésre vonatkozó, félrevezető utalásról olyankor is szó lehet, ha nem áll fenn az összetévesztés veszélye a szóban forgó termékek között. ( 11 ) A Bíróság által a félrevezető utalás fennállásának megállapítása tekintetében relevánsnak ítélt elemek között, az elnevezések közötti „hangzásbeli és vizuális” hasonlóság mellett – amely az oltalom alatt álló elnevezés egy részének a vitatott védjegybe foglalásából ered ( 12 ) – szerepel a szóban forgó termékek közötti, nemcsak a termék tulajdonságaiban, hanem kereskedelmi megjelenésében ( 13 ) is megmutatkozó hasonlóság, valamint a szóban forgó elnevezések közötti hangzásbeli hasonlóság nemzetközi jellege. ( 14 )

14.

Ez az irányvonal megerősítést nyert a 2008. február 26‑iBizottság kontra Németország ítéletben (C‑132/05, EU:C:2008:117), amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alapján hoztak, amely keresettel a Bizottság azt kifogásolta, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megtagadta annak szankcionálását, hogy a területén a „Parmigiano Reggiano” OEM megsértésével használták a „parmezán” megjelölést. A 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalás fennállását a Bíróság nemcsak a szóban forgó megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlósága alapján állapította meg – ezek olyan értékelési kritériumok, amelyeket a Bíróság már a Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ítéletben ( 15 ) is kiemelt –, hanem – mivel különböző nyelvekhez tartozó kifejezésekről van szó – azok „fogalmi közelsége” alapján is. ( 16 )

15.

A Bíróság hasonlóképpen foglalt állást a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 110/2008 rendelet ( 17 ) értelmezése során is, amely rendelet a 16. cikk b) pontjában egy, az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéssel lényegében azonos rendelkezést tartalmaz. A 2011. július 14‑iBureau National Interprofessionnel du Cognac ítélet (C‑4/10 és C‑27/10,EU:C:2011:484) alapjául szolgáló előzetes döntéshozatal iránti kérelemben az alapeljárás felperese tiltakozott az ellen, hogy Finnországban bejegyezzenek két olyan ábrás védjegyet, amelyek olyan kifejezéseket foglaltak magukban, amelyek teljes egészében tartalmazták a „Cognac” OFJ‑t, amelynek a felperes a jogosultja volt, valamint annak fordítását. Az ezen átvételek félrevezető utalásként történő minősítése során a Bíróság a Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ítéletben ( 18 ) és a Bizottság kontra Németország ítéletben ( 19 ) említett, ugyanezen értékelési kritériumokat alkalmazta. A 2016. január 21‑iViiniverla ítéletben (C‑75/15, EU:C:2016:35, 31. pont) a Bíróság kifejtette, hogy e kritériumok célja, hogy iránymutatást nyújtsanak a nemzeti bíróságnak határozata meghozatalához, és ez utóbbi bíróság, nem pedig a Bíróság feladata, hogy meghatározott tényállásra történő hivatkozással értékelje azt, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontja szerinti „idézés” fennáll‑e. Az ezen ítélet alapját képező előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló alapeljárás tárgya a „Verlados” elnevezésnek a finnországi Verlában székhellyel rendelkező Viiniverla társaság által gyártott almaborpárlat esetében történő használata volt. Az e kérelmet előterjesztő bíróság, amelyhez azon határozat megsemmisítése iránt nyújtottak be keresetet, amellyel a finn hatóság a „Calvados” OFJ védelme érdekében megtiltotta az e megjelölés használatát, többek között arról kérdezte a Bíróságot, hogy bizonyos ténybeli körülményeknek milyen jelentőségük van egy félrevezető utalás fennállásának megállapítása tekintetében. A Bíróság – miután állást foglalt az „érintett fogyasztó” fogalmával ( 20 ) kapcsolatban – kifejtette, hogy a félrevezető utalás fennállásának vizsgálata annak megállapítására irányul, hogy „a fogyasztó képzetében ne[m vált‑e] […] ki a termék származására vonatkozóan gondolattársítást, továbbá hogy valamely gazdasági szereplő az oltalom alatt álló földrajzi jelzés hírnevéből [nem részesül‑e] jogtalanul”. ( 21 ) Ebben az összefüggésben a Bíróság nem tekintette e vizsgálat tekintetében releváns elemnek sem azt a körülményt, hogy a „Verlados” megjelölés a gyártó vállalkozás nevére és a termék valódi földrajzi eredetére utal, amely a finn fogyasztó számára ismert és felismerhető, sem pedig azt a tényt, hogy az e megjelöléssel ellátott italt csak helyben, korlátozott mennyiségben forgalmazták.

16.

Végül, a legutóbbi, a jelen indítvány tárgyát képező eljárás írásbeli szakaszának lezárultát követően kihirdetett Scotch Whisky Association ítéletben ( 22 ) a Bíróság először is megállapította, hogy sem az, hogy a vitatott megjelölés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi jelzés egy részét, sem pedig az, hogy e megjelölés a benne található OFJ‑vel hangzásbeli és vizuális hasonlóságot mutat, nem minősül alapvető előfeltételnek a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja szerinti idézés fennállásának megállapításához ( 23 ), és kifejtette, hogy ilyen belefoglalás vagy ilyen hasonlóság hiányában az idézés csak az OFJ és a vitatott megjelölés közötti „fogalmi közelségből” eredhet. ( 24 ) Ezenkívül a Bíróság kizárta, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja szerinti „idézés” megállapításához elegendő lenne az, hogy a szóban forgó megjelölés vitatott eleme az érintett vásárlóközönségben az OFJ‑vel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébreszt. Egy ilyen kritérium a Bíróság szerint nem fogadható el, mivel „nem hoz létre kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolatot” ezen elem és az OFJ között, ( 25 ) valamint hogy „az túlságosan homályos és tág” ahhoz, hogy megfeleljen az érintett gazdasági szereplők jogbiztonságának biztosítására vonatkozó követelménynek. ( 26 )

17.

A közelmúltban felülvizsgált ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós jog által létrehozott különböző minőségrendszerekben előírt, utalással szembeni oltalom ( 27 ) a védelemnek egy olyan sui generis formáját jelenti, ( 28 ) amely nem kapcsolódik a megtévesztő jellegre vonatkozó feltételhez – amely feltételezi azt, hogy a bejegyzett elnevezést sértő megjelölés alkalmas arra, hogy a közönséget megtévessze a termék földrajzi eredetét vagy minőségét illetően –, és amely nem egy pusztán homályos tartalmú oltalmat jelent. Következésképpen a félrevezető utalással szembeni oltalom fő célját inkább a bejegyzett elnevezések jelentette minőségi örökségnek és jóhírnévnek az élősködő magatartások elleni védelmében kell keresni, nem pedig a fogyasztónak a megtévesztő magatartásokkal szembeni védelmében, amely konkrétabban az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontjában, valamint az oltalom alatt álló elnevezések védelmével kapcsolatos egyéb uniós eszközök megfelelő rendelkezéseiben bemutatott esetekben jelenik meg. ( 29 )

18.

A félrevezető utalás esete – annak ellenére, hogy az említett 13. cikk ugyanazon rendelkezésében szerepel – egyaránt különbözik az „utánzás” eseteitől – amelyekre a bejegyzett elnevezés alapvető elemeinek átvétele jellemző – és a „visszaélés eseteitől”, amelyek feltételezik a bejegyzett elnevezésnek az ezen elnevezés oltalma alatt nem álló termékek esetében történő visszaélésszerű és szándékos használatát és az elnevezés által jelentett termelési hagyományokhoz kapcsolódó értékek ebből eredő kisajátítását. ( 30 ) Ezenkívül, ahogyan azt Jacobs főtanácsnok a Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ügyre vonatkozó indítványában ( 31 ) kiemelte, a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja tekintetében magának a rendelkezésnek a felépítése a második álláspont mellett szól, amely szerint a félrevezető utalással szembeni oltalom az utánzás vagy a visszaélés tekintetében megkövetelt alkalmazási feltételekhez képest eltérő és kevésbé szigorú alkalmazási feltételeknek felel meg. A félrevezető utalás azonban önálló jogi meghatározással bír, amely az egységes rendszerbeli elhelyezés ellenére nem törekszik arra, hogy az alkalmazási feltételek egységesek legyenek az „utánzás” és a „visszaélés” különböző eseteiével.

19.

Jelentéstani szempontból az utalni ige azt jelenti, hogy „emlékeztetni”. ( 32 ) E fogalomnak a bejegyzett elnevezések oltalma terén történő átvétele során – ahogyan arra a Bíróság emlékeztet – a félrevezető utalás feltétele, hogy a hagyományos termék ( 33 ) megjelenítése a fogyasztóban egy olyan, képzettársítással létrejött kognitív reakciót váltson ki, amely a bejegyzett elnevezés oltalma alatt álló termékekre „emlékeztet”. Bár ez szükségszerűen feltételezi az e megjelenítés által előidézett észlelési/kognitív ingerek által közvetített információk újrafeldolgozásának folyamatát, a Bíróság a Scotch Whisky Association ítéletben kifejtette, hogy az utalás csak akkor áll fenn, ha az asszociációs kapcsolat kellően „közvetlen és egyértelmű”. ( 34 ) Ez a pontosítás véleményem szerint egyaránt vonatkozik a fogyasztó által az ingerre adott válasz azonnaliságára (a kognitív asszociációs folyamatnak nem kell megkövetelnie az információk teljeskörű újrafeldolgozását) és intenzitására (a bejegyzett elnevezés oltalma alatt álló termék képével való asszociációnak kellő erővel kell megjelennie).

20.

A 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet (C‑44/17, EU:C:2018:415) által tett pontosítások ellenére a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából egyértelműen az az irányvonal következik, hogy a „félrevezető utalás” fogalmát kiterjesztően, az uniós jogalkotó által az eredetmegjelölések számára elismert széles körű védelemmel, valamint a minőségi termelés védelmére irányuló cél közérdekű jellegével összhangban kell értelmezni. ( 35 ) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az ezen elnevezések oltalma nemcsak az Unió gazdaságának stratégiai eleme, ahogyan azt az 1151/2012 rendelet (1) preambulumbekezdésében kifejezetten kimondja, hanem az hozzájárul továbbá az európai kulturális örökség megőrzésére irányuló cél eléréséhez is, amelyre az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése emlékeztet.

21.

A fent kifejtett elvek alapján fogom megvizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket.

22.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében tiltott félrevezető utalás megvalósulhat‑e ábrás megjelölések használatával, vagy csak azon elnevezések használata tartozhat ebbe a tényállásba, amelyek a szóban forgó OEM‑mel vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságot mutatnak.

23.

Egyetértek az alapeljárás felperesével, valamint a francia, a német és a spanyol kormánnyal abban, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni.

24.

A fent vizsgált ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a „félrevezető utalás” fennállásának meghatározása tekintetében a meghatározó kritérium a fogyasztó észlelése, amely arra történő hivatkozással állapítható meg, hogy a vitatott megjelölés alkalmas arra, hogy gondolattársítást váltson ki a hagyományos termék és a bejegyzett elnevezés oltalma alatt álló termék között. ( 36 ) Ezenkívül a Scotch Whisky Association ítéletből következik, hogy az oltalom alatt álló elnevezés elemeinek a vitatott megjelölésbe történő esetleges belefoglalása, valamint az e megjelölés és az ezen elnevezés közötti vizuális és/vagy hangzásbeli hasonlóság csak valószínűsítő körülménynek minősül, amelyet figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a hagyományos termék jelenléte esetén a fogyasztóban kialakul‑e ilyen gondolattársítás. ( 37 ) Másképpen fogalmazva, a Bíróság szerint a félrevezető utalás megállapítható lehet pusztán a vitatott megjelölés és az oltalom alatt álló elnevezés közötti „fogalmi hasonlóság” alapján, amikor ez a hasonlóság alkalmas arra, hogy a közönséget az ezen elnevezés oltalma alatt álló termékekre emlékeztesse.

25.

Márpedig, ha a vizuális és mindenekelőtt hangzásbeli hasonlóság fennállása nem képezi a félrevezető utalás megállapításának „alapvető előfeltételét”, ( 38 ) az azt jelenti, hogy a hagyományos termék és az ezen elnevezés oltalma alatt álló termék közötti, e megállapítás tekintetében megkövetelt gondolattársítás nem feltételezi szükségszerűen a verbális nyelv használatát. Egy kép, egy szimbólum és általánosabban egy ábrás megjelölés egy névhez hasonlóan közvetíthet fogalmat, és ennélfogva alkalmas lehet arra, hogy a fogyasztóban az oltalom alatt álló elnevezéssel való gondolattársítást váltson ki, amelyre ebben az esetben nem vizuálisan vagy hangzásbelileg, hanem a fogalmi tartalmára történő hivatkozással „utalnak”.

26.

Kétségtelen – ahogyan arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott –, hogy a Scotch Whisky Association ítélet indokolásának majdnem valamennyi pontjában, továbbá a fent hivatkozott valamennyi korábbi jogesetben az utaló jelleg a hagyományos termék elnevezéséhez kapcsolódik. ( 39 )

27.

Ugyanakkor a Bizottsággal ellentétben úgy vélem, hogy ebből nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróságnak szándékában állt a tényállást azokra az esetekre leszűkíteni, amikor a bejegyzett elnevezés oltalma alatt álló termékkel történő gondolattársítás szóelemek használatából származik. Valójában, ha eltekintünk attól, hogy az ítélet indokolásának két pontja és a rendelkező rész 2. pontjának második bekezdése általánosabban hivatkozik a szóban forgó megjelölés „vitatott összetevőjére”, a Bíróság által használt terminológiát a Scotch Whisky Association ítélet alapját képező jogvita összefüggésébe kell elhelyezni, amely jogvita arról szólt, hogy meddig terjedhet a hagyományos termék elnevezésében található kifejezés utaló jellege. ( 40 )

28.

Ezenkívül, ha kizárólag az ezen ítéletben használt terminológiából kellene következtetéseket megállapító értelmezési elemeket átvenni, a Bíróságnak ezenkívül szándékában kell, hogy álljon a „félrevezető utalás” fogalmának azon esetekre történő korlátozása, amelyekben a megkövetelt asszociációs kapcsolat a hagyományos termék kereskedelmi megnevezésében foglalt kifejezésekből ered, kizárva minden más szóelemet (általános, leíró, dicsérő stb. kifejezések), amely e termék címkéjén vagy csomagolásán szerepel. Márpedig ezt az értelmezést véleményem szerint kizárja az 510/2006 rendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövege, amelyben a hangsúly kimondottan azokon a kifejezéseken van („jellegű”, „típusú”, „eljárással készített”, „mint a ‑ban/‑ben gyártott”, „utánzat”), amelyek általában nem a termék kereskedelmi megnevezésének részét képezik, hanem azt kísérik.

29.

A lényeget tekintve a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatából és különösen a Bureau National Interprofessionnel du Cognac ítéletből, ( 41 ) valamint a Viiniverla ítéletből ( 42 ) az következik, hogy az utalás fennállásával kapcsolatos elemzésnek figyelembe kell vennie a bejegyzett elnevezésre vonatkozó minden egyes kifejezett és hallgatólagos hivatkozást, valamint azt, hogy a hagyományos termék címkéjén vagy e termék csomagolásán szereplő szó‑, illetve ábrás elemekről, vagy pedig a termék formájával, illetve annak közönség előtti bemutatásával kapcsolatos elemekről van‑e szó. Az elemzésnek figyelembe kell vennie továbbá a szóban forgó termékek közötti azonosságot vagy a hasonlóság fokát, valamint a termékek forgalmazásának módját, a vonatkozó értékesítési csatornákra is tekintettel, továbbá azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik az oltalom alatt álló elnevezéssel rendelkező termékre történő utalás szándékosságának vagy éppen ellenkezőleg, esetlegességének megállapítását. A nemzeti bíróságnak tehát valószínűsítő körülmények összességét kell értékelnie anélkül, hogy e körülmények valamelyike, például a szóban forgó elnevezések közötti vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóság fennállása vagy hiánya önmagában lehetővé tenne az utalás fennállásának megállapítását vagy annak kizárását.

30.

Ugyanakkor emlékeztetek arra, hogy a Scotch Whisky Association ítéletben a Bíróság kifejtette, hogy az utalás csak akkor áll fenn, ha a vitatott megjelölés a közönségben kellően „közvetlen” és „egyértelmű” kapcsolatot ébreszt e megjelölés és a bejegyzett elnevezés között, ( 43 ) és ily módon az „utalás” fogalmának terjedelmét illetően inkább a fogyasztó válaszának – a jelen indítvány 19. pontjában kifejtett értelemben vett – azonnalisága és intenzitása tekintetében állapított meg korlátot, nem pedig az észlelési inger jellege tekintetében.

31.

Márpedig ez a korlát véleményem szerint alkalmas arra, hogy a jogellenes utalás hatókörét – következésképpen a hagyományos termékek gyártói azon szabadságának korlátozását, hogy megválasszák a termékeik közönség számára történő bemutatásának módját – olyan határok közé szorítsa, amelyek nem lépik túl a bejegyzett elnevezések hatékony védelméhez szükséges mértéket, és megfelelnek a gazdasági szereplők jogbiztonságára vonatkozó követelménynek. ( 44 )

32.

Egy olyan értelmezés elfogadása – amelyet a Bíróság számára javaslok –, amely szerint az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalás ábrás megjelölések használatával, az OEM, illetve az OFJ és a hagyományos termék kereskedelmi megnevezése közötti vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóság hiányában is megvalósulhat, azon túl, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában szilárd alapokkal bír, véleményem szerint összhangban áll az uniós jogalkotó arra irányuló szándékával, hogy ezen elnevezéseknek széles körű védelmet nyújtson, valamint az ezen oltalom elismerése által követett, a jelen indítvány 21. pontjában hivatkozott célok fontosságával.

33.

Végül hangsúlyozom, hogy a javasolt értelmezéssel az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja egyáltalán nem sérti az ugyanezen bekezdés c) és d) pontjának hatályát, amely pontok olyan „megjelölésekre”, illetve „módszerekre” hivatkoznak, amelyek nem amiatt tiltottak, hogy azok egy bejegyzett elnevezésre utalnak félrevezetően, ( 45 ) hanem azért, mert a termék származását, eredetét, jellegét vagy alapvető tulajdonságait illetően hamis vagy megtévesztő tájékoztatást nyújtanak.

34.

A fenti megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre véleményem szerint azt a választ kell adni, hogy az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalás ábrás megjelölések használatával, a bejegyzett elnevezés és a szóban forgó termék kereskedelmi megnevezése közötti vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóság hiányában is megvalósulhat, feltéve hogy a vitatott megjelölések láttán a fogyasztónak közvetlenül a bejegyzett elnevezés oltalma alatt álló termék képe jut az eszébe.

35.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés két részre osztható. Az elsőben a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az 510/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett OEM‑hez kapcsolódó régióra utaló megjelöléseknek az OEM oltalma alatt álló termékekkel azonos vagy azokhoz hasonló termékek vonatkozásában történő használata az e rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalásnak minősül‑e. A második részben a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) azt kérdezi, hogy akkor is félrevezető utalás áll‑e fenn, ha ezeket a megjelöléseket egy olyan termelő használja, amely ebben a régióban rendelkezik székhellyel, azonban az OEM termékleírásának nem megfelelő termékek vonatkozásában használja.

36.

Az e kérdés első részére adandó válasz a fenti megállapításokból következik.

37.

Az OEM oltalma alatt álló termékek és az azok származása szerinti régió között fennálló kapcsolat alapján ( 46 ) az OEM oltalma alatt álló termékekkel azonos vagy azokhoz hasonló termékek esetében az e régióra utaló ábrás és/vagy szómegjelölések használata alkalmas arra, hogy a közönséget az ezen elnevezés oltalma alatt álló termékek képére emlékeztesse, és ennélfogva az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalásnak minősüljön. A fent kifejtettek alapján mindazonáltal erre csak akkor kerülhet sor, ha az OEM földrajzi területével való gondolattársítás, amely az utaló megjelölések használatából ered, a fogyasztóban közvetlenül az OEM oltalma alatt álló termékek képét idézi fel.

38.

Ahogyan azt a Bíróság többször megállapította, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, hogy az elé terjesztett tényállással kapcsolatban a félrevezető utalás esete fennáll‑e. ( 47 ) A következő megfontolások célja tehát csupán az, hogy iránymutatást adjanak a kérdést előterjesztő bíróság számára (vagy azon érdemben eljáró bíróság számára, amelynek adott esetben határozatot kell hoznia) ezen elemzés során.

39.

Az alapeljárásban – noha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések főként a vitatott címkéken szereplő ábrás megjelölésekre összpontosítanak – számos olyan elem van – köztük egyesek szóelemek (a „Rocinante” és az „adarga de oro” kifejezések), mások pedig ábrás elemek (azok a rajzok, amelyek Cervantes híres regénye bizonyos szereplőinek külső tulajdonságait, valamint a La Mancha‑i táj jellegzetesnek tartott elemeit ábrázolják) –, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság úgy tekint, hogy azok a „Queso manchego” OEM‑hez kapcsolódó régióra utalnak. A „manchego”, illetve a „Mancha” kifejezések még részlegesen sem jelennek meg a vitatott szómegjelölésekben, ( 48 ) és nem áll fenn semmilyen vizuális és hangzásbeli hasonlóság sem e megjelölések és a szóban forgó OEM között. Ebből következik, hogy – ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik – az alapeljárás körülményei között az utalás – amennyiben annak fennállása megállapítást nyer – pusztán fogalmi jellegű lehet.

40.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a vitatott megjelölések – azokat akár külön‑külön, akár együttesen figyelembe véve – alkalmasak arra, hogy az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti, a Bíróság által a Scotch Whisky Association ítéletben értelmezett, félrevezető utalást magukban foglalják. Valójában, ahogyan azt a Bizottság és a német kormány megjegyezte, e megjelölések közül néhány túl általánosnak tűnik ahhoz, hogy a fogyasztóban a La Mancha‑i régióval való „egyértelmű” kapcsolatot ébresszen, ( 49 ) míg úgy tűnik, hogy a „Don Quijote de La Mancha” regény szereplőire, illetve az e regény híres helyszíneire utaló képek nem alkalmasak arra, hogy kellően „közvetlen” kapcsolatot hozzanak létre a szóban forgó földrajzi területtel, amely a fogyasztónak csak „áttételesen”, gondolattársítások során keresztül jut eszébe.

41.

Ez alapján nem zárom ki, hogy a félrevezető utalás ennek ellenére megállapítható lehet az alapeljárás körülményei között, amelyben az adott ügy körülményeit egy olyan átfogó vizsgálat alapján állapítják meg, amely figyelembe veszi az utalást potenciálisan tartalmazó valamennyi elemet – legyenek azok akár szóelemek, akár a vitatott címkéken megjelenő ábrás elemek –, a szóban forgó termékek közötti azonosságot vagy hasonlóságot, valamint e termékek megjelenítésének, közzétételének és forgalmazásának módjait. ( 50 )

42.

A vizsgált kérdés második része azzal kapcsolatos, hogy milyen esetleges hatást gyakorol az a körülmény, hogy az OEM‑hez kapcsolódó régióra utaló megjelöléseket olyan, ezen elnevezés oltalma alatt nem álló termékek tekintetében használják, amelyeknek termelése, feldolgozása és előállítása ebben a régióban történik. ( 51 )

43.

Ebben a tekintetben az alapeljárás felpereséhez, a francia, a német és a spanyol kormányhoz, valamint a Bizottsághoz hasonlóan megjegyzem, hogy az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja a hatálya alól egyáltalán nem zárja ki azokat a helyzeteket, amikor az utalást tartalmazó termékek földrajzi származása egybeesik az OEM, illetve az OFJ oltalma alatt álló termékek földrajzi származásával. Ez másfelől egyaránt összhangban áll a félrevezető utalással szembeni védelem jellegével – amely, ahogyan láttuk, bár megtévesztő helyzetekre vonatkozik, nem függ attól, hogy a fogyasztó részéről tévedés áll fenn, ideértve azt az esetet is, amikor a tévedés az utalást tartalmazó termékek földrajzi származásával kapcsolatos –, valamint az 510/2006 rendelet által követett célokkal. Valójában a valamely meghatározott OEM‑hez kapcsolódó földrajzi területen működő, azonban a vonatkozó termékleíráshoz nem igazodó termelők számára annak lehetővé tétele, hogy az e földrajzi területre utaló megjelöléseket használjanak az OEM oltalma alatt álló termékekkel azonos vagy azokhoz hasonló termékekre, gyengítené az ezen elnevezéshez kapcsolódó minőségi garanciát, ( 52 ) amely garancia – annak ellenére, hogy az lényegében az OEM oltalma alatt álló termékek földrajzi származásához kapcsolódik – feltételezi a vonatkozó valamennyi termékleírásnak történő megfelelést. Ezenkívül az, hogy nem terjesztik ki a félrevezető utalással szembeni védelmet azon helyi termelők magatartásaira, akik nem tartják be a termékleírásokban foglaltakat, érintheti azokat a jogokat, amelyek azon termelők számára vannak fenntartva, akik a minőség javítására irányuló valós erőfeszítéseket vállaltak annak érdekében, hogy az 510/2006 rendelet alapján bejegyzett valamely elnevezést használhassanak, és utóbbiakat – ahogyan azt a francia kormány hangsúlyozza – a tisztességtelen versenymagatartás következményeinek teszi ki, amely éppen azért, mert ugyanazon földrajzi területen székhellyel rendelkező termelőktől ered, még inkább káros lehet. ( 53 )

44.

A fenti megfontolások alapján a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság) előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett második kérdésre véleményem szerint azt a választ kell adni, hogy az 510/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett OEM‑hez kapcsolódó régióra utaló megjelöléseknek az OEM oltalma alatt álló termékekkel azonos vagy azokhoz hasonló termékek vonatkozásában történő használata abban az esetben is az e rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalásnak minősül, ha ezeket a megjelöléseket az említett régióban székhellyel rendelkező termelő az OEM oltalma alatt nem álló termékek vonatkozásában használja.

45.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy „a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó” fogalma, amelyre a nemzeti bíróságnak kell hivatkoznia annak meghatározásához, hogy fennáll‑e az 510/2006 rendelet 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalás esete, megegyezik‑e az európai fogyasztóval, vagy azon tagállam fogyasztójára korlátozódhat, amelyben az oltalom alatt álló földrajzi jelzésre való félrevezető utalást tartalmazó terméket gyártják és túlnyomó részben fogyasztják.

46.

Ahogyan azt a fentiekben hangsúlyoztam, és ahogyan arra a Bírósághoz észrevételeket benyújtó valamennyi érdekelt fél hivatkozott, az e kérdésre adandó válasz a 2016. január 21‑iViiniverla ítéletből (C‑75/15, EU:C:2016:35) következik. Ebben a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának értelmezésével kapcsolatos ítéletben a Bíróság kifejtette, hogy tekintettel arra, hogy tényleges és egységes védelmet kell biztosítani az egész Unióban, a „fogyasztó” – akinek az észlelésére hivatkozni kell annak meghatározása érdekében, hogy az e rendelkezés szerinti utalás fennáll‑e, vagy sem – fogalma „az európai fogyasztóra vonatkozik, nem pedig kizárólag azon tagállam fogyasztójára, amelynek területén az oltalom alatt álló földrajzi jelzésre utaló terméket előállítják”. ( 54 ) Véleményem szerint ugyanezt az értelmezést kell alkalmazni az 510/2006 rendelet szerinti félrevezető utalás elleni védelem terén.

47.

Az alapeljárás körülményei mindenesetre különböznek a Viiniverla ítélet ( 55 ) alapjául szolgáló eljárás körülményeitől. Ha csak a helyi finn fogyasztóra – aki a „Verlados” elnevezésben képes felismerni az utalást tartalmazó termék gyártási helyét – történik hivatkozás az európai fogyasztó helyett, ez ebben az esetben a félrevezető utalás fennállásának kizárását jelenthette volna. ( 56 ) Ezzel ellentétben, ha az alapeljárásban csak a spanyol fogyasztó észlelését vennénk figyelembe, az esetleges félrevezető utalás megállapítása könnyebb lenne, miközben fennáll annak veszélye, hogy az európai fogyasztó (spanyol fogyasztó kivételével történő) figyelembevétele esetén ez ki lenne zárva, mivel a La Mancha‑i régió, valamint a vitatott címkék ábrás és szómegjelölései közötti kapcsolat e fogyasztó számára szükségszerűen lazábbnak minősül.

48.

A kérdést előterjesztő bíróság emiatt annak pontosítását kéri a Bíróságtól, hogy az alapeljárás körülményei között az európai fogyasztót, vagy csak a spanyol fogyasztót kell‑e figyelembe venni.

49.

Egyértelmű, hogy az „európai fogyasztó” fogalma magában rejlő korlátokat tartalmaz, mivel csak jogi fikcióról van szó, amely egy nagyon sokszínű és kevéssé homogén valóságot próbál közös nevezőre hozni. A bejegyzett elnevezéseknek a félrevezető utalással szembeni védelmét illetően – amely esetben a hangsúly a fogyasztó észlelésén van annak megállapítása tekintetében, hogy nem az összetévesztés veszélye, hanem csupán gondolattársítás áll fenn – az olyan fogalmat, mint amilyen általánosabban véve a „szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó”, ezenkívül különösen óvatosan kell alkalmazni.

50.

Ez alapján, ahogyan azt a Bíróság a Viiniverla ítéletben ( 57 ) kiemelte, az „európai fogyasztó” fogalmának alkalmazása megfelel a bejegyzett elnevezéseknek az Unió egészében történő hatékony és egységes védelmének biztosítására vonatkozó körülménynek.

51.

Márpedig ez a követelmény a helyi forgalmazásra szánt termékek esetében is azt írja elő, hogy nem lehet figyelembe venni azokat a körülményeket, amelyek csak az egyik tagállam fogyasztói számára zárhatják ki a félrevezető utalás fennállását, azt azonban nem írja elő, hogy a pusztán az egyik tagállam fogyasztójára történő hivatkozással megállapított félrevezető utalás elégtelennek minősül ahhoz, hogy kiváltsa az 510/2006 rendelet által előírt védelmet.

52.

A fenti megállapítások alapján a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre véleményem szerint azt a választ kell adni, hogy annak meghatározása érdekében, hogy az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalás esete fennáll‑e, a nemzeti bíróságnak a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztó általi észlelést kell figyelembe vennie, mivel ez utóbbi fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja azon tagállam fogyasztóját is, amelyben az utalást tartalmazó termékeket gyártják, illetve amelyhez a bejegyzett elnevezés földrajzilag kapcsolódik.

53.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja: